Fantasztikus naracslekvár – vagy marmelád?

lekvár, spájz

Elsuhant a január. Amilyen gyorsan, olyan tartalmasan!

Jöjjön egy kis összefoglaló szösszenet, mert ez a január – február eleje most nagyon izgalmasra sikerült, vendégül láttam a Vidék Íze Magazint és beszereztem egy szuper klassz új objektívet, ami számomra egy rég tervezett, nagy álom volt. Nem ígérek rövid bejegyzést, köszönöm türelmed, ha végigolvasod! Szóval ez történt velünk januárban és a mennyei finom narancslekvárunk készítésének hetén.


Kezdődött a január azzal, hogy ismét már-már szinte megszállottan, elkapott a “mindent az alapoktól” vonal, keretében pár receptet meg is osztottam a blogon:
Zabtej házilag
Petrezselymes sajt házilag
– Kókusztej házilag (folyamatban..)

Elkalandoztunk a vega, vegán konyha irányába, mert szeretnénk még több zöldséget beiktatni a főétkezések fő elemeként és nagyjából annyira lecsökkenteni a húsfogyasztást, hogy a hét 3 napján, teljesen húsmentesen oldjuk meg az ebédeket.

Reggeli, vacsi nem probléma, az mindig húsmentes, csak az ebéd ilyen mumus, hogy sokszor hajlamos vagyok a fehérjét szigorúan húsként értelmezni, holott pl a csicseriborsóból készített fasírt, vagy egy egészben sült, édes karfiol, egy tökéletes alternatíva.

Öröm

Óriási megtiszteltetés ért januárban! Egy péntek délutáni napon vendégül láthattam a Vidék Íze Magazin két munkatársát, így ideiglenes kis albink egy részlete és a Gázsütő haveromban sütött apróságaim is megörökítésre kerültek.

Jaj milyen az élet!? Imádott, régi konyhám, pont egy hónap híján nem került megörökítésre. Az a konyha, ahol blogolni kezdtem, az első kovászomat neveltem, az első kenyerem sütöttem és az első fényképemet készítettem, de oda se neki, a változás jó, a változás építő, mert mi lenne abban a kihívás, ha a régi, ismert sütőmben sütnék egy magazinnak?!

Viszont egy ismeretlen, hőfokszabályzó és jelzések nélküli gázsütő, már annál inkább izgalmas kihívás. Szerettem a projektet nagyon, bár rettenetesen izgultam miatta! Egy rém hosszadalmas “Micimackó törd a fejed”-féle gondolkodás után, három fincsi receptemet sütöttem meg számotokra!

Közös munkánk eredményét a Vidék Íze Magazin 2020. márciusi számában megtalálhatjátok!


Februári fotós mérföldkövem

Már-már szinte hagyomány nálunk a lekvár felavatását friss, fonott kaláccsal koronázni, ezért láthattok szinte minden lekvár receptemnél kalács fényképet is és ez most sem maradt el. Olyan klassz volt beleharapni a vajas-narancsos, frissen sült, foszlós kalácsba. Egy csöppnyi húsvét rögtön megcsapott, tiszta tavasz hangulatot idézett, főleg, hogy elkaptam a csillogó februári napsugarakat. Úgy örültem neki.

Itt, az albérletben kicsit bajban vagyok a fotózással. Új hely, ismeretlen fények, idegen még számomra. Amikor másfél hónapja beköltöztünk elkapott a letargia, hogy hú mi lesz itt, gázsütő és ismeretlenség, szűk terek és kicsit elkeseredtem.

Aztán, ahogy telt az idő, valamikor a kormosra égetett aljú kenyér után, egyre szebb dolgokat vettem ki a sütőből, amihez a sütőhőmérő és a sütő aljába tett plusz tepsi óriási segítség volt. Utólag visszagondolva, ez volt az első lépcső, amikor éreztem, hogy “Jó Hanna, nem lesz gond”.

Most újra felemeltem a lábam, és úgy érzem, felléptem egy következő fokra, elkezdtem a fényképezőgépemmel belakni az egész lakást.

Motivációként beszereztem egy rég tervezett fotóállványt, amitől élesebbek lesznek a képeim, mert időzítve állítva, nem remeg be a kezemtől.

Még nagyobb motivációként pedig beruháztam egy fix 50 mm-es f/1.8 objektívbe, amit szintén nézek már azóta, mióta megvettem a kis Canon EOS M50-em.


Rohantam haza az objektívvel, hogy lefotózzam a már reggel beállított lekváros kalácsot, de ójaj, nem passzol, hát kellett hozzá egy ES-EOS M átalakító közgyűrű, ugyanannyiért, mint maga az objektív. 😀 Ójajnekem. Nem olcsó sport ez a fotózás, de nekem az életem. Imádom.

– Egy fokkal olcsóbb lépés volt, a rettenetesen rossz fényviszonyokkal megáldott konyhából, áttenni a fotós székhelyemet a nappaliba, ahol reggel 9-től, délután 2-ig, jó időben, szikrázó napsütés vár. Már csak a kiegészítők elhelyezését és használatát kell megtanulni, hogy az állvány melyik lába álljon a kanapén, melyik a földön, mert elég szűk a hely. Néha kicsit vicces pózban kap el István, röhög is rajtam jó sokat, néha lefotóz, hogy újra megnézze és röhögjön jókat!

Székeken egyensúlyozok, hasizomgyakorlatot végzek a kanapé legszélén egyensúlyozva, tényleg vicces, de megléptem a következő lépcsőt és rögtön egy hihetetlen nyugalom áradt szét bennem: rendben lesz minden. Tudom itt is folytatni! 🙂

Az egyik legelső képem az új objektívvel. #nofilterneeded

Fantasztikus narancslekvár – alapkonyám eleme

Két éve karácsonyra készítettem először. Az akkori adag egy tömörebb, fanyarabb változat volt, amit kalácsra, vagy palacsintára nem tudtunk kenni, de szuperül kihasználtam tömör ízesítő funkcióját muffinokba, tortákba. Egyértelmű volt, hogy amint elfogy, rögtön jön is a repeta, mert annyira a mindennapi konyhám részévé vált, mint a nyáron eltett aszalt paradicsom.

Annak idején nem hártyáztam le, nem pepecseltem ezzel, hanem tökéletesen megtisztítottam, leszedtem annyi fehér héjrészt, amennyit bírtam, pürésítettem, dzsemfix-szel és apróra vágott narancs + citromhéjjal összefőztem. A jamfix használatát nézzétek el nekem, még lekvározásaim legelején szoktam meg így és azóta is hű barátom, társam, szeretem, mert egyszerű, gyors és minimális cukorral készül, ami nálam fontos szempont.

Mostani narancslekvárunknál a pepecsebb utat választottuk, vasárnapi slowliving hangulatban, együtt tisztítottuk férjemmel, így négy kéz hamarabb végez módon eltávolítottuk szinte az összes hártyát a narancsról. Érdemesebb kicsit puhább narancsot választani hozzá, így édesebb lesz és könnyebben lefejthető róla a hártya. A végeredmény pedig, most figyeljetek, dobpergés meg minden, mert alig hittem az ízlelőbimbóimnak, PALACSINTÁBA tölthető, finoman kellemes narancslekvár-finomság lett! Elképesztően megörültem neki! Tuti hamarabb el fog fogyni, mint két év, fogyasztásunkat ismerve nagyjából júniusra nyoma sem marad. Ah az ízvariációk végtelenségét pedig hangsúlyozom, kreativitás jelenti csak a határt: gyömbérrel például frenetikus lehet!

Narancslekvár
+ Fonott kalács recept

Hozzávalók kb 800900 ml lekvárhoz

1100 g narancs
1 citrom
200 g kristálycukor
50 g vaníliás cukor
1 narancs + 1 citrom héja
1 csomag 4:1 dzsemfix

Először előkészítjük a kis befőttes üvegcséket, forró vízben jól kimossuk őket, majd lecsepegtetjük.

Egy narancsot és egy citromot almaecetes vízbe áztatunk pár percre, majd megmossuk és szárazra töröljük. Zöldséghámozóval meghámozzuk, héjáról késsel levágjuk a fehér részeket, csak a színes héjjal fogunk dolgozni, először nagyon apró csíkokra, majd kockákra vágjuk. A narancsokat és a citromot megpucoljuk, a szeletek (vagy legalábbis, amennyit bírunk) hártyáit eltávolítotjuk. A hártyától lesz kicsit kesernyésebb, igyekezzünk tényleg precíz munkát végezni, megéri nagyon!

A megtisztított gyümölcsből 300 grammot felszeletelve lábasba teszünk, a többit (késes aprítóval, vagy turmixgéppel) pépesítjük és a lábasba öntjük. Kimérjük a kristálycukrot és összekeverjük a vaníliás cukorral és a dzsemfix-szel, majd a leendő lekvárunkhoz keverjük. Alágyújtunk és folyamatos kavarás mellett felforraljuk. Forrástól számítva 5-6 percig, alacsony lángon kevergetjük, majd üvegekbe töltjük.

A frissen betöltött lekvárokat 2-3 percre a feje tetejére szoktam állítani, majd visszafordítom és simán a pulton hagyom kihűlni.

Narancslekvár vagy narancs marmelád?

Pont a héten, konkrétan tegnap egri nagymamánál egy isteni finom rakott savanyú káposztás ebéd után, olvastam a Lidl-ös reklámújságban a marmelád fogalmát: különböző citrusfélék gyümölcsvelejéből, levéből és héjából készült készítmények. Akkor tulajdonképpen lekvárom nem is lekvár, hanem marmelád? Vagy hogy is van ez?

Kövess Instagramon és Facebookon is!
Iratkozz fel hírlevelemre, hogy értesülhess a legújabb tartalmakról!

Petrezselymes sajt házilag

spájz

Bakancslistás projekt volt ez nálam, réges rég vágytam rá. Aztán a szombati kenyérsütő workshopon, férfi résztvevőnk elmesélte, hogyan készít otthon sajtot és joghurtot. Tök érdekes egyébként, valahogy ebben a férfiak jártasabbak, legalábbis az én eddigi tapasztalataim alapján mondom. Annak idején, egyik kollégám is nagy sajtkészítő volt és mindig mesélte, milyen egyszerű és pikkpakk, csak nem tudom, valahogy kellett ez a picike kis fenékberúgás, hogy ismét beszéljünk róla, plusz a nagybetűs akarat és kísérletezési vágy, ami most megvolt, de még 2016-ban nem.

Szóval a szombati nap után, már sejtettem, hogy ebből hamarosan sajtkészítés lesz. Kedden délelőtt elmentünk vásárolni, beszaladtam a Pepcoba szövetpelenkáért, mert a szűrőm ehhez sajnos túl nagy lyukú és egyébként is kellett volna már a hétvégén is, a házi zabtej készítéséhez. Na de, ekkor még nem is nagyon gondoltam a sajtozásra, csak a zabtej miatt tartottam fontosnak a pelust. Aztán hazafelé a kocsiban már éreztem azt a bizsergető kísértés-szerű jelenséget, ami ilyenkor rámszáll, hogy “Hanna, ma lesz a napja, ma nagyon sajtot szeretnél készíteni!”

Leszaladtam hát a boltba, mert itthon csak UHT tej volt, vettem zacsis 2,8%-ast. Persze legjobb lenne házi tejből és minimum 3,5%-osból, de mondom ebből baj nem lehet, legalább diétás. Aztán találtam a zöldségrésznél petrezselyemcsomót is, itt már csillant a szemem, hogy hohó, ebből pedig mégugyanám nem lehet baj, olyan sajtunk, lesz, hogy holnap köszönni fog nekünk és mosolyogva közli, hogy “neeem, nem hagyod abba az evésem, amíg az egész testemet el nem fogyasztod!” 😀

Hazaér, kipakol, megvacsiz, majd a tejet odateszi forrni. Közben kimossa a pelust, kifacsarja a citromot, majd felforr a tej, belekeveri, beleszórja a felaprított petrezselymet és szűrőn + peluson keresztül leszűri. Ekkor kicsit kiakad, hogy hogy a viharba kozmálhatta le feketére a lábasa alját ilyen szinten?!?! De azért reménykedve az íz sértetlenségében, gombóccá formázza és fellógatja, majd jól kinyomkodja, amennyi vizet csak bír belőle. Kicsit pihenteti, aztán megint megnyomorgatja, hogy az összes víz kifolyjon belőle. Lényegében ennyit csinált.

Arra kell vigyázni, hogy ne pelust mossunk közben, mert nekem ro&#@tul lekozmált, nem is tudom menthető-e a lábasom ójajj, de egyébként, csodamód a sajt ízén nem érezni hála a jó égnek. Sajtunk nyilván nem lesz egy érett parmezán, se nem Pannónia, leginkább egy fincsi gomolyához tudnám hasonlítani, de tekintve az idő és a belefektetett eneria arányait, hát azt kell mondjam: verhetetlen! Nekünk iszonyatosan bejött! Szívből ajánlom! ❤

Legújabb mániám: Petrezselymes sajt házilag

Hozzávalók kb 120 grammhoz
Eszközök: sűrűn szövött szövet(pelus), szűrő, tál

1 liter tej
1 citrom leve
1 csokor petrezselyem

Először előkészítjük a terepet sajtunk fogadására. Egy nagy tálba tegyünk egy nagy szűrőt, amit béleljünk ki sűrűn szövött szövettel. A tejet felforraljuk. Kifacsarjuk a citrom levét és amint felforrt a tej, kevergetés mellett beleöntjük a citromlevet. A citromlé összekapja a tejet és ilyen túrószerű anyagot kapunk, plusz egy zöldes színű savót. Belekeverjük az apróra vágott petrezselymet, leszűrjük, csöpögni hagyjuk, majd a szövet segítségével gombóccá formázzuk és jól kinyomkodjuk belőle a folyadékot. Fellógatjuk valahová (konyhaszekrényre lógattam + tettem alá egy tálat), majd egy-egy kisebb-nagyobb pihentetés után rájárunk és ismét jól megnyomkodjuk, hogy minél keményebb sajtot kapjunk. Persze kedvünkre alakíthatunk az állagán.

Egyedül a sózással vagyok bajban, mert azt olvastam, hogy ne tegyünk bele sót, na de só nélkül ugye, sok íze nincs. Bár nyilván utólag megsózzuk, de na. Szóval legközelebb kipróbálom úgy, hogy teszek bele sót, aztán lesz, ami lesz! 😀

Kövess Instagramon és Facebookon is!
Iratkozz fel hírlevelemre, hogy értesülhess a legújabb tartalmakról!

Zabtej házilag

spájz, Tudatos életmód

Amíg István a Kőháznál pakolja csurig a hatköbméteres konténert, gondoltam dokumentálom és gyorsan képernyőre ültetem workshop szombat utáni, vasárnap reggelük slowliving hangulatát, amikor is, kicsit nyűgösen, fáradtkán, zabtejet készítettem házilag, majd kévét főztünk mellé és közösen lefotóztuk. S jöjjön hozzá alább pár olyan gondolat, ami mostanában szervesen része a mindennapjainknak.

Zabtej

Hozzávalók ~ 500 ml-hez

50 g tört zabpehely
600 ml víz
csipet só
cukor/méz/édesítő (nálam 3 szem)
vanília aroma

A tört zabpelyhet, a csipet sóval, az édesítővel és a vanília aromával összekeverjük és leforrázzuk a vízzel. Letakarva, 1 órán keresztül állni hagyjuk. Leturmixoljuk, majd leszűrjük. Hűtőben tároljuk. A szűrőn fennmaradó zabkását pedig jól elfogyasztjuk. Másnapra kicsit nyálkásra sűrűsödik a hűtőben, szerintem ez rendben van, ilyen.

Oké, itt az édesítőn vitatkozhatnánk egészségesség szempontjából, tudom támadható, de én nem vetem meg.

Januárban még jobban elkapott az áramlat a környezetvédelem és az egészséges életmód iránt. Oké, ez nem újkeletű, mert sokszor vannak ilyen ‘még jobban odafigyelek mindenre és még többet akarok tenni‘ időszakaim, ezt már megszoktam. Erről pont a múltkor írtam egy szösszenetet #TUDATOS címmel. Viszont, most egészen komolyan és célzottan elkalandoztam a vega és a vegán étrend irányába az ökológiai lábnyomunk csökkentése miatt.

Szóval elhatároztuk, hogy bevezetünk minimum heti 3, szigorú(bb)an húsmentes napot. Vegánabb irány felé kacsintva pedig egy-egy kalácsból és péksütiből néha el-el fogom hagyni a tojást és a tejet, mert hiszek abban, hogy sok kicsi sokra megy, illetve a reggeli kávém tejét egy-egy reggel lecserélem zabtejre. Nekem nagyon bejött, rém egyszerű és rém olcsó. Elképesztő! 🙂

Táplálkozásunk java részét eddig is a friss saláták, hüvelyesek adták és már eleve minimális mennyiségű húst eszünk, csak most annyiban veszem komolyabban a dolgot, hogy elkezdtem írni és így mérhetővé tenni az étrendünk húsfogyasztását (háh egyébként én mindent táblázatozok, jegyzetelek, statisztikát készítek belőle, őrület néha! :D) és kifejezetten ügyelek arra, hogy konkrétan vega, vagy vegán kajákat is beiktassunk a rutinunkba.

Szóval ugyanúgy eszünk csirkemellből készített, zöldségekkel felturbózott spenótos-sajtszószos tésztát, de ezt követően például indiai gombás lencsedhalt készítek egészben sült karfiollal és kelbimbóval. Értitek. Érdekes, hogy egy-egy új ételnél újra ki kell tapasztalni a számunkra megfelelő adagokat, szinte teljesen a nulláról kell megismerni testünk reakcióit. Nagyon élvezem. Itt ragadnám meg az alkalmat egy BRUTÁLISAN JÓ KÖNYV AJÁNLÁSÁRA! Giulia Enders: Bélügyek – A belek csodálatos világa és a jó emésztés. Hihetetlen összefüggések testünkkel kapcsolatban olvasmányosan, szórakoztató formában. Az egyik legjobb könyv, amit 2019-ben olvastam. Az ízekről pedig még nem is beszéltem, annyira komplex és telt ízű, finomabbnál finomabb zöldségeink vannak, hát éljünk velük! ❤

Top favorit sült zöldségeink:
– cékla, de már vagy ezer éve, még emlékszem a kis pékbolban árultuk a kenyereket és ott nyammogtuk a sült céklaszeleteket, hogy legyen energy a nap végére is
– kelkáposzta chips
– egészben sült karfiol
– kelbimbó!

Vasárnap reggeli kávé-csendéletünk

Mindezt, egyrészt környezetvédelmi szempontból tesszük, valahol kompenzálva a sok km utazásainkat és legjobban az ökológiai lábnyomunkat a húsfogyasztásunk minimalizálásával tudjuk csökkenteni, másrészt a saját jóllétünk, egészségünk miatt, mert tényleg sokkal energikusabbak, könnyebbek vagyunk egy-egy ilyen húsmentes, rostban és tápanyagokban gazdag nap után. Plusz adu, hogy szervesen bekapcsolható a minimalista életmódunkba is, mivel célirányosan elég csak a zöldség és gyümölcspultnál időznünk a vásárlásaink alatt.

Egy megdöbbentő adat a húsevés hatásfokáról
Egy marhának több, mint 7 kg gabonát kell elfogyasztania ahhoz, hogy 1 kg súlyt magára szedjen, ebből 400 g-nyi csontozott hússzeletet kapunk, ami nagyjából 2-4 fő egyszeri étkezését biztosítja, viszont az a több, az a 7 kg gabona 11 embernek is elég lenne…
(Forrás: Mindent a táplálkozásról)

Nem hiszem, hogy egyszer vegánok vagy vegák leszünk, túlságosan szeretem az ízeket, egy érlelt sajtnál nincs nagyobb gyönyör és tudom, hogy ez most rém izé, hogy csak kihagyok egy-egy tojást, vagy lecserélem a tejet zabtejre, de a lelkem így lesz nyugodtabb, hogy ma is tettem valamit. Jó megismerni ezeket az étrendeket és szerintem egy-egy tök hasznos gondolat, recept végleg ránk ragad belőlük, amit szívesen élünk meg nap, mint nap!

Eszméletlenül ajánlom Urban Eve Líviáék podcastját
Így mentsd meg a környezetet anélkül, hogy belehülyülnél a klímaszorongásba
címmel! ❤

Kövess Instagramon és Facebookon is!
Iratkozz fel hírlevelemre, hogy értesülhess a legújabb tartalmakról!

Karamellás-étcsokoládés krémlikőr

Csupa finom karácsony!, húsvét, spájz

Van, hogy egy projektre éveket kell várni..

Húsvétra vettünk vodkát tojáslikőrnek.
Ez a mi szánkból extra fura volt, mert egyáltalán nem iszunk alkoholt, vagyis karácsonykor koccintunk, meg egye-fene, talán húsvétkor is egy ujjnyival, de van, amikor még a családi kör koccintása sem hat meg bennünket, mert nemet mondunk. Szóval húsvétra vettünk vodkát. Vagyis utánra, ugyanis a bevásárló listákra folyamatosan nem került fel, mert amolyan “félvállról vett.. szeretnék egyszer készíteni-projekt volt és ha eszembe jutott volna ott, a boltban, akkor vettünk volna” kategória. Két hétig az ment, hogy hazaérve “ó a vodka” felkiáltással konstatáltuk, hogy bakker, ma se vettünk. Ezen már a gyerek is röhögött, mert furcsa volt a mi szánkból alkohol tartalmú ital nevét ennyiszer hallani.

Szóval húsvét utánra vettünk vodkát az andornaktályai coopban (nyilván a legdrágább helyen látod meg a kasszánál, aztán a következő szitut játszottuk el röhögve a kasszás néni előtt, vegyük meg, mondja István, á de mondom itt hulla drága István, ne, inkább ne itt, aztán jött a Hanna én nem hallgatom tovább a vodkázást, megvesszük és kész), na, de végül így lett vodkánk, ami tavasztól télig a kamrában csücsült, mert húsvétkor nem lett belőle semmi. Féltem tőle, őszintén, mert basszus mi van, ha rántottát csinálok a drága vodkából.

Így költözésnél, szépen költözött velünk a vodka is az albiba. Eljött a szenteste előtti nap és valahogy felmerült a csokilikőr és társai, hogy jé azt mindketten baromira szeretjük és ebben nincs is tojás, csak csoki, karamell és tejszín.

Na, így vált szenteste napján házi, karamellás, csokoládés, kávés, ír krémlikőrré a vodka. Azaz menőbb nevén Baileys-sé, vagy valami hasonlóvá. Eszméletlen finom. Lágy, csokis, karamellás, őrület. Szinte lehetetlen abbahagyni, egyébként pontosan ugyanolyan íze van, mint a Stühmer ír krémlikős szaloncukrának. Mennyei.

Wc ajtó előtt karácsonyi likőrt fotózni az albiban, felbecsülhetetlen érzés! 😀

Karamellás-étcsokoládés krémlikőr

Hozzávalók 6-7 dl-hez

200 ml habtejszín (real tehénből 30%-os)
70 ml tej (nálam 1,5%-os volt, de minél zsírosabb, annál jobb)
1 evőkanál vanília aroma
20 g étcsokoládé (min. 60%-os)
30 g kristálycukor
170 g cukrozott sűrített tej
50 ml espresso kávé
200 ml vodka

Lefőzöm a finom feketét. A tejszínt a tejjel felforralom. Kimérem a csokit, ráöntök egy kicsit a forró tejszínből, annyit amennyi pont ellepi, várok egy kicsit, majd csomómentesre keverem egy kanállal, aztán szépen visszaöntöm a tejszínhez és elkeverem. Kicsit csűrölöm csavarom, ovis ide-oda öntögetős, de a lényeg, hogy a csoki olvadjon fel a tejszínben.

Következő lépésként karamellizálom a kristálycukrot, ehhez egy vastagabb aljú nyeles edény szükséges, bár nekem tökre a legvékonyabb kis ikeás van, amiben ezt a folyamatot szoktam elvégezni, szóval egy ilyen edénynél sem kell tőle parázni, menni fog, nem bonyolult. Belemérem a cukrot, majd felteszem a tűzre. Karamellnél két opció van, vagy kavargatjuk, vagy nem. Így is jó lesz és úgy is. Kavargatásnál annyival lesz nehezebb dolgunk, hogy a fakanálra makacsul feltapadt cukorkristályokat késsel le kell szedni és visszatenni az edénybe (legalábbis én ilyen maradékmentős verzióban szoktam), szóval jobban járunk, ha hagyjuk magától felolvadni a kristálycukrot, majd karamellizálódni, néha megmozgathatjuk az egész edényt, hogy ide-oda mozogjon a cukor, vagy játszhatunk alatta a tűzzel. Ha felolvadt az összes cukorkristály és már szép borostyánsárga színű, nagyon vékony sugárban hozzácsurgatom a forró tejszínt, közben kis habverővel folyamatosan kevergetem. Brutál módon fel fog csapni belőle a gőz és bugyborékolni fog, veszélyes sport ez a rész, vigyázzunk nagyon! Ha belement az összes tejszín, addig kavargatom, amíg a karamell darabok újra fel nem olvadnak, nekem kicsit darabos volt az összeöntés után.

Ekkor hozzáadom a sűrített tejet, a kávét, a vanília aromát és végül beleöntöm a vodkát. Felforralom, de amint bugyog, kész is. Még melegen, forró vízzel átmosott üvegekbe töltöm. Amint kihűlt, költözhetnek is a hűtőbe.

Már aznap is finom, de hűű másnapra már eszméletlen, most itt tartok, de te jó ég.. milyen lesz majd holnap?!
Bele se merek gondolni.
A kramellás-étcsokoládés likőröm Varga Gábor Ír krémlikőr receptje alapján készült, egy-egy változtatással.

Kövess Instagramon és Facebookon is!
Iratkozz fel hírlevelemre, hogy értesülhess a legújabb tartalmakról!

Aszalt paradicsom olívaolajban

spájz

Ilyenkor augusztus végén / szeptember elején évente felmerülő problematika, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy napi gondolataim főszereplője ilyenkor: a paradicsom-kérdés. Nagymama kertjében ugyanis pontosan ilyenkorra érik be a millióféle-fajta paradicsom és ezzel bizony valamit – ha törik, ha szakad – kezdeni kell, mert ilyen ütemben, még az örökké zöldségeken élő kukactestszerkezetünk se bírja a fogyasztást. Múlt héten ecetes, lila hagymás salátát készítettem vagy fél kilóból, de már a fülemen jön ki, és most hogy írok róla, jaj nemnemnem egy évig nem akarok ecetes paris salátát enni. Jajj.

Tehát idén belevágtam fejszém abba, amit már réééges régen nézegettem. Kipróbáltam ezt a sütős aszalást. Eddig az áramszámlától való félelmem visszatartott, de most más tippem nem lévén és mivel egyszer az életben túl fáradt és lusta voltam a tűzhely mellett állni, így maradtam az aszalásos opciónál. Eddig mindig bolti aszalt parit vettem, ami valami méregdrága, viszont idővel kamrám must have darabjává cseperedett, mert kevés kell belőle, az íze pedig eszméletlen ütős. Kenyerekbe, péksüteményekbe is tökéletesen passzol! Az olívaolaja pedig… maga a csoda!

Eddigi aszalt paris – sült paradicsomos receptjeim

Szaftos gombás – aszalt paradicsomos penne
“Pulled” csirke penne sült paradicsommal
Sült paradicsom – krémleves
Aszalt paradicsomos, olívabogyós ciabatta

Oké, tetemes mennyiségű olívaolaj kell hozzá, de ne sajnáljuk róla, ez az olívaolaj főnyeremény lesz. Az eddigi bolti aszalt parijaim olaját is áhítva használtam mindenbe, annyira mérhetetlen király aromája, íze van! Imádni fogjátok. Sokszor ebben dínsztelem meg a vöröshagymát pörköltalaphoz, sós péksütibe is csúcs, salátákba is király, jaj és a Tonhalas-paradicsomos pasta-ba pedig valami tökéletes!

Megjegyzés
Jövőre (Hanna!!) mind a 3 tepsit tedd tele paradicsommal és nyomás be a sütőbe, nem fog megégni a sütő “padlóján” abban a kemény 80-100 fokban, ha már megy a sütő, használd ki maximálisan!

Aszalt paradicsom olívaolajban

Hozzávalók 3 üveghez (2×350 gr-os, 1×200 gr-os üveghez)

2 tepsi paradicsom (khm jövőre 3 tepsi)

frissen őrölt bors
bazsalikom
~ 600 ml olívaolaj

A sütőt előmelegítem 100 fokosra. Fogom a parikat, megmosom, szárát eltávolítom, megtörlöm, majd a kisebbeket negyedelve, nagyobbakat nyolcadolva sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatom. (Jövőre 3 tepsi, Hanna……..) Beteszem őket a 100 fokra (alsó-felső, de néha, amikor arra jártam rákapcsoltam a légkeverést, mert 2 tepsi is volt bent) előmelegített sütőbe, viszont a sütő ajtaját kitámasztom egy fakanállal, hogy a gőz távozni tudjon és megfelelően száradjanak a parik. Szóval sütő kitámasztva, néha légkeverés rákapcsolva, néha fakanál kivéve, így ment ez 6-7 órán keresztül. Bájos számlánk lesz. Majd amikor kiszáradtak, megvártam, amíg kihűlt, befőttes üvegekbe pakoltam őket, közé néha szárított bazsalikomot szórtam, végül teletöltöttem olívaolajjal, ameddig ellepte az utolsó szem parit is.

Jó, hát arról még konkrétan nem tudok nyilatkozni, hogy meddig áll, el, de sanszos, hogy sokáig, mert színültig töltöttem olajjal. Jövőre updatelek, vagy legalábbis akkor, amikor elfogynak sorban. Jövök majd az időpontokkal!

Update: kommentekből kiindulva, úgy éreztem, biztosabb, ha költöznek a hűtőbe! Nem mertem kint hagyni egyet sem, túl sokat kínlódtam velük, hogy kockáztassak.

Kövess Instagramon és Facebookon is!
Iratkozz fel hírlevelemre, hogy értesülhess a legújabb tartalmakról!

Fűszeres szilvalekvár

lekvár, spájz

Épp terveztem Egerben a szilvalekvárfőző napomat: piacozás, üvegmosás, amikor anyáék kertjében megláttam a szilvafát. Pont, mint a mesében, amikor a kis tündérke varázspálcával suhint és rögtön ott terem egy szilvafa, tele érett szilvákkal, amik csak néznek rád az óriási szemükkel és arra várnak, hogy leszedd őket.

Kétfajta lekvárt készítettem a leszedett szilvából, az egyikbe szeder is került. Ebből a mennyiségből 9 nagy üveggel tudtam eltenni. Őőő hát nekünk ez egy kicsit sok lesz, de max jövőre nem főzök majd. Bár kíváncsi vagyok, fog-e maradni!

Meséltem már a sárgabaracklekvár történetét?
Idén volt 2 hónapunk, amikor hiánycikké vált. Azt a szenvedést, amit levágtunk. Az volt a baj, hogy akkor kísérleteztük ki és szoktunk rá végérvényesen a kovászos palacsintatészta készítésére, teljesen más textúrája lesz, mint az eredetinek, pedig csak nettó 2 evőkanál kovászról beszélünk és csodát eredményez:

Selyem puha, extra vékony és eszméletlen lágy palacsinták sülnek ki belőle, ami olyan gyönyörűen szakad ketté, tisztára elolvad a szájban, hogy szinte tölteléket se kíván. Eszméletlen jó! Esküszöm életünk palacsintája.

Fűszeres szilvalekvár

2250 g szilva
600 g kristálycukor
3 tk fahéj
2 tk mézeskalács fűszerkeverék
1 tk cukrozatlan kakaópor
1 db alma
2 db 3:1 jamfix
1 citrom kifacsart leve és húsa

Szilvalekvár szederrel

2230 g szilva
600 g kristálycukor
520 g szeder
1 db alma
1  citrom kifacsart leve és húsa
2 db 3:1 jamfix

A gyümölcsöket háromszor átmosom, eltávolítom a magját, lecsöpögtetem. Kifacsarom a citrom levét. Az almát megmosom, reszelő nagy lyukú oldalán lereszelem. Ráöntöm a citrom levét és a húsát is hozzáteszem. Húsdaráló hiányában a gyümölcsök 3/4-ed részét turmixgéppel összeturmixolom, nagy tűzálló lábasba öntöm. A maradék 1/4-ed részét negyedelem. Elkeverem benne az citromleves almát. Egy edényben összekeverem a kristálycukrot, a fűszerekkel és a dzsemfixszel, majd jól elkeverem fakanállal a gyümölcsben. Bekapcsolom alatta a tűzhelyet, az elején elég néha-néha megkeverni, (én ekkor mosom át az üvegeket) viszont amikor már kezd forrni, lentebb veszem alatta a tűzhely/főzőlap fokozatát és folyamatosan kevergetve főzöm. Ha felhabosodik a fakanállal leszedem a tetejéről a habot. Kb 1 órán keresztül takarékon hagyom főni. Kis tányérba kiteszek egy teáskanálnyi mennyiséget, megvárom amíg kihűl. Másnapra még kicsit keményedni fog, hogyha nem mozdul ha megdöntöm a tényért, akkor szuper jó. Forró vízzel átmosott üvegekbe töltöm, 5 percre fejjel lefelé állítom. Pléddel kibélelt lavórba teszem őket, bebugyolálom és hagyom hűlni 1 napon keresztül. Vagyis tavaly így csináltam, most elhagytam a dunsztolást.

Saját készítésű lekvárcímke
Készítettünk rá tesómmal és párom kisfiával címkéket. Először Word-ben megszerkesztettük kicsi, 3x5cm-es keretekben, kinyomtattuk, kivágtuk, majd telerajzoltunk szilvákkal, szedrekkel, fahéjrudakkal és citromokkal. Hatalmas buli volt, tök jókat nevettünk egymás félresikerült gyümölcs-próbálkozásain.