Ezt a képet egy hete nézegetem és tologatom magam előtt, de itt a helye, még akkor is, ha hozzám képest kicsit merész, de szeretem, tetszik az a nő, aki visszanéz rám. Szeretnék több képet magamról, mint régen, de eléggé megijeszt, hogy ennyien vagyunk. Mert zárkózott vagyok, szeretek elbújni és halkan tenni, amit csinálok, ugyanakkor az önismereti fejlődés és a nyitás is mozgat, hogy távolról integessek a komfortzónámnak. A blogom mindig a saját kicsi naplóm volt és lesz. Visszatekerek egy időszakra és tudom, mit éreztem, milyen kihívásokkal néztem szembe vagy éppen életem hullámvölgyeinek melyik stádiumában voltam. Minden egyes poszt a részem, szeretem őket nagyon! Sütésnél érik nálam a flow, halkan - csendben piszmogok, feldolgozom az eseményeket és kivirágzik a nap. Megjegyzem egy hete ez a hátterem is, mert önmagam megerősítésének gyökere! Erős, magabiztos és szexi számomra. Kimondva ez nagyon ijesztő és fura, de bennem van, meg kell ismernem teljesen és megerősíteni őt még jobban. Szóval dolgozok nőiségemen. Hát ennyi. Hihetetlen, hogy végre ki merem tenni.
