Szeretettel üdvözöllek a blogomon!
Szaftos, foszlós, krémes hedonista süteményeket, tortákat, tésztákat találtok itt és a receptek mellett nagyjából írok mindenről, ami éppen akkor, az adott élethelyzetemben foglalkoztat. Kedvenceim a kelt tészták, a töltött péksütemények és nagy gyengém a kovászos kenyér.
Odafigyelek az egészséges életmódra, a makro tápanyagokra, naponta zöldség és gyümölcs juice-olunk és fontosnak tartom, hogy tényleg tápanyagokkal töltsem fel szervezetem, így egészséges receptekből sincs hiány. Egri nagyimmal családi süteményeket készítünk, de imádom a klasszikus kajákat, kedvencem a töltött paprika. A cukrász suliban tanult süteményeknek külön fejezetet szenteltem, leírtam az ott tanultakat. 2019 nyarán indítottuk el férjemmel a workshopjaimat Budapesten, az Eat Me Cake Bouatique-ban.
Rólam
Egerben születtem, Miskolcon élek férjemmel és Booval, a magyar vizslánkkal. Néprajz alap-, és történész mesteren végeztem. Az egyetemen kezdtem blogolni, még 2015-ben Levendulalány néven. A hobbim szépen lassan a hivatásommá vált, elvégeztem egy cukrász OKJ-s képzést. Imádok fotózni (ha csend és nyugalom van + nem vagyok éhes😅), szóval a képeket magam készítem és ha már hobbi, akkor jó filmek, sorozatok, könyvek, nagy erdei séták, futás, hátizsákos utazás. Kulcsszavaim a lassú és tudatos jelenlét, ami evésnél még fontosabb és a minimalizmus, mert a kevesebb sokkal több.
Sütni boldogság!
Tudod, van az az érzés, amikor megállsz a tortád előtt egy csendes pillanatra, ránézel és realizálod, hogy mindezt te készítetted. Az nekem kb. a végtelen boldogság.
Miért szeretünk sütni?!
Végtére is, nem azért a boldogságért – egy részről – amikor meglátjuk a csodálatos aranybarna kis pogácsáinkat szépen sorakozni a forró tepsin, vagy kivesszük a tökéletesre sikerült, márványosan repedezett pozsonyi kiflijeinket, vagy amikor nagypapánk két héten keresztül emlegeti a paprikás krumplinkat, vagy ótejóég, amikor legelőször megérezzük a kovászos kenyerünk utánozhatatlan karamellizált kenyérhéj-illatát!?
Brillat Savarin szavaival élve hiszem, hogy “az összes érzékeink közül az ízlésnek köszönhetjük a legtöbb élvezetünket“, óriási örömforrása ez a mindennapjainknak és itt nem csak az ízek élvezetére gondolok. Recept-morzsáimmal, azok minden egyes apró, ámbár a végeredményt tekintve egyáltalán nem jelentéktelen részletével és saját fényképeimmel együtt, pontosan ezt az örömöt, ezt a megfoghatatlan, leheletfinom pillanatot, ezt a gyönyörködtető boldogságot, ezt a csendes, nyüzsgő világból kiszakadt pillanatfoszlányt szeretném halkan, észrevétlenül átcsempészni.
Szeretettel üdvözöllek:
