Szia!
Smuczer Hanna vagyok, üdvözöllek a blogomon! Leginkább sütni szeretek, de szuper hedonista énem mindenféle tészták elkészítésében is sokszor kiéli magát, így ezekről is előszeretettel írok. Blogom az én kis online receptkönyv, ahol a receptek mellett írok azért mindenről. Kedvenceim a kelt tészták, a töltött péksütemények és nagy gyengém a kovászos kenyér. Viszont emellett nagyon odafigyelek a makrókra és hogy milyen tápanyagokkal töltöm fel szervezetem, így egészséges receptekből sincs hiány, sok teljes kiőrlésű/cukormentes receptet is találtok. Egri nagyimmal folyamatosan sütjük a családi recepteket, imádom a klasszikus kajákat, mint például a töltött paprika. A cukrász suliban tanult süteményeknek külön fejezetet szenteltem, igyekeztem leírni az ott kapott és a tankönyvből felszívott infót. 2019 nyarán indítottuk workshopjaimat az Eat Me Cake Bouatique-ban.
Rólam
Szeretek sütni, enni, fotózni és írni. 2015 óta működik a blogom, annó levendulalány néven. Néprajz alap-, és történész mesteren végeztem, és már mint feleség írom ezeket a sorokat, két vizslával a kertben. A hobbimat komolyan véve elvégeztem egy cukrász OKJ-s képzést. Nagyon szeretek fotózni (ha csend van, nyugalom és nem vagyok éhes), a blogomon található fényképeket magam készítem és ha már hobbi, akkor jó filmeket nézni, nagyokat sétálni, lassan enni, hátizsákkal utazni, úszni és futni. Bár arra néha nehezen veszem rá magam. Végül pedig szeretem a minimalizmust, mert a kevesebb, az mindig sokkal több.
Sütni boldogság!
Tudod, van az az érzés, amikor megállsz a tortád előtt egy csendes pillanatra, ránézel és realizálod, hogy mindezt te készítetted. Az nekem kb. a végtelen boldogság.
Miért szeretünk sütni?!
Végtére is, nem azért a boldogságért – egy részről – amikor meglátjuk a csodálatos aranybarna kis pogácsáinkat szépen sorakozni a forró tepsin, vagy kivesszük a tökéletesre sikerült, márványosan repedezett pozsonyi kiflijeinket, vagy amikor nagypapánk két héten keresztül emlegeti a paprikás krumplinkat, vagy ótejóég, amikor legelőször megérezzük a kovászos kenyerünk utánozhatatlan karamellizált kenyérhéj-illatát!?
Brillat Savarin szavaival élve hiszem, hogy “az összes érzékeink közül az ízlésnek köszönhetjük a legtöbb élvezetünket“, óriási örömforrása ez a mindennapjainknak és itt nem csak az ízek élvezetére gondolok. Recept-morzsáimmal, azok minden egyes apró, ámbár a végeredményt tekintve egyáltalán nem jelentéktelen részletével és saját fényképeimmel együtt, pontosan ezt az örömöt, ezt a megfoghatatlan, leheletfinom pillanatot, ezt a gyönyörködtető boldogságot, ezt a csendes, nyüzsgő világból kiszakadt pillanatfoszlányt szeretném halkan, észrevétlenül átcsempészni.
Szeretettel üdvözöllek:
