Üdvözöllek!
Smuczer Hanna vagyok. Jelenleg a cukrászsuli padját koptatom, egyébként néprajz alapszakon és történész mesteren végeztem, közben pedig valahogy elkapott a flow és egy kicsit nyüzsgő, sütifotós, kovász-szerelmes lettem. Férjem javaslatára, 2015-ben indítottam el a blogom, iPhone 4-es fotókkal, Levendula lány néven.
Azóta eddigi életem kedvenc és legkomolyabb hobbija lett. Összekovászolta történetemet a szenvedélyemmel, mert ha kovászolunk, azzal hagyományt őrzünk, életmódot képviselünk és ez szuper!
Imádom a blogolás minden egyes mozzanatát: a sütések tervezgetését, a megvalósítását, azt a slowliving életérzést, ami sütés alatt átjár. A fotózás az egyik kedvenc részem, őrült izgalmas, napról napra új fényeket, fogalmakat tanulok és keresem a saját stílusom. Hű társaim egy Canon EOS M50 és egy iPhone 7-es. Aztán kóstolunk, aztán pedig átplántálom ide az éterbe.
2019 nyarán elindítottuk az első workshopjaimat az Eat Me Cake Bouatique-ban.
Tudod, van az az érzés, amikor megállsz a tortád előtt egy csendes pillanatra, ránézel és realizálod, hogy mindezt te készítetted. Az nekem kb. a végtelen boldogság.
Miért szeretünk sütni?!
Végtére is nem azért a boldogságért – egy részről – amikor meglátjuk a csodálatos aranybarna kis pogácsáinkat szépen sorakozni a forró tepsin, vagy kivesszük a tökéletesre sikerült, márványosan repedezett pozsonyi kiflijeinket, vagy amikor nagypapánk két héten keresztül emlegeti a paprikás krumplinkat, vagy ótejóég, amikor legelőször megérezzük a kovászos kenyerünk utánozhatatlan karamellizált kenyérhéj-illatát!
Brillat Savarin szavaival élve hiszem, hogy “az összes érzékeink közül az ízlésnek köszönhetjük a legtöbb élvezetünket“, óriási örömforrása ez a mindennapjainknak és itt nem csak az ízek élvezetére gondolok. Recept-morzsáimmal, azok minden egyes apró, ámbár a végeredményt tekintve egyáltalán nem jelentéktelen részletével és saját fényképeimmel együtt, pontosan ezt az örömöt, ezt a megfoghatatlan, leheletfinom pillanatot, ezt a gyönyörködtető boldogságot, ezt a csendes, nyüzsgő világból kiszakadt pillanatfoszlányt szeretném halkan, észrevétlenül átcsempészni.
Szeretettel üdvözöllek:
