Legelőször 2020 októberben készítettem anya és apa szülinapjára, másodjára pedig decemberben Adrián 11. szülinapjára, mert beleszerettünk. Őrület ez a torta. Az októberi alapkoncepció egy étcsokoládé mousse volt, hogy gyakoroljam a “musszozást, mert annyira nem vagyok jártas benne, aztán eszembe jutott a gesztenye, ami pont volt a fagyóban és ezek után csak úgy adta magát az egész, elővettem hozzá a nagymama kertjében termett fanyar szedret, gondoltam pont passzol majd hozzá a tömör csokoládégyönyör kompenzálásként.
Reklámok
Az étcsokoládé mousse egy főzött tojásos sárgakrém alappal készül, amit elkeverünk az étcsokoládéval, majd a gesztenyével, végül hozzákeverjük a felvert habtejszínt. Semmi cukor, csak ami a gesztenyemasszában van és aah a végeredmény egy tökéletes olvadáspontú mousse réteg, ami tényleg pont jókor kezd el olvadni a szádban.
Hogy finom lett-e?
Hajaj, apa teljesen készen volt. Egész nap, egész héten, sőt azóta csak ezt hallgatom. Imádta, de mindenki imádta, csak apa tényleg nagy tömör csokiélvező, és nem igazán szokott ennyire kiemelni süteményeket, hogy ízlik, na de ezt. Tényleg nagyon jól sikerült. Én pedig nagyon örültem. Szóval hozom a receptet.
A piskótához kihabosítjuk a puha vajat a porcukorral. Két tojást villával felverünk és 80 g-ot a kihabosított vajhoz keverünk. Összehabosítjuk, végül spatulával hozzákeverjük a lisztben egy csipet sóval elkevert kakaóport. Sütőpapírozott tepsire 19 cm-es kört rajzolunk, megfordítjuk a sütőpapírt és egyenletesen rákenjük a masszát. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra és alsó-felső sütéssel 14-15 perc alatt megsütjük. A széle 1-2 centire a megrajzolt körön túl “kifolyik” és kicsit meg is pirul a vékonyodó része. Nincs gond, kihűtjük és egy 19 centis tortakarikával kiszúrjuk.
A moussehoz a tejet összefőzzük a tojássárgájával alacsony lángon, habverővel folyamatosan kevergetve. Ráöntjük az étcsokoládéra, elkeverjük csomómentesre. Elképzelhető, hogy kicsit rá kell mikrózni, vagy gőz fölé tenni, hogy szép selymesre megolvadjon benne az összes csokoládédarabka, kicsit hűlni hagyjuk. A gesztenyepüréhez, kézi robotgép habverő karjával apránként hozzákeverjük a csokis részt. A hideg habtejszínt közepes kemény habbá verjük és két részletben a csokis krémhez keverjük.
Reklámok
A szederréteghez a szedret a kristálycukorral, egy csipet sóval és a citromlével nyeles kis edényben addig forraljuk, amíg először levet ereszt, majd ezt leforralva róla, összesűrűsödik.
A torta összeállításához a tortakarika aljára becsúsztatjuk a piskótalapot, egyenletesen rákenjük a szederragut, jöhet bele a mousse, amit szintén egyenletesen egy spatula segítségével elkenünk és éjszakára hűtőbe tesszük. Másnap összeolvasztunk 25 g vajat 25 g étcsokoládéval és a torta tetején elkenjük, gyorsnak kell lennünk, mert a hideg tortán hamar köt. Vagy kakaóporral átszitáljuk, ahogy a második sütésem alkalmával tettem.
Az étcsokoládé mousse vajas piskótájának elkészítését a fenti videóban 25:16-tól láthatjátok.
Elkészítetted az étcsokoládé mousse tortát? Írd meg lent kommentben, hogy ízlett! Fényképét szeretettel várom az instán @smuczer.hanna oldalam megjelölésével és #smuczerhanna_recept hashtaggel, ahol már 500+ receptjeimről készült képet töltöttetek fel!❤️ Kenyeres és sütős insta-sztorikhoz pedig szuper GIF-eket találsz “smuczerhanna” néven a keresőben. 🙂
Ilyenkor, ahogy hűl az idő és egyre vastagabb pulóvereket veszünk ki reggelente a szekrényből már időszerű előszedni a tartalmasabb recepteket is és a szervezet is valahogy jobban kívánja, nálam legalábbis jelenleg így áll a helyzet főleg, hogy most szeptember óta rendszeresen havi 36-40 km-eket futok, így kicsivel több input szükséges. Ebédre saláta volt, délután mákos tésztáztunk, ez így okés teljesen. No de milyen mákos tésztát készítettünk? Nem ám akármilyen basic, bolti szélesmetéltből pikkpakk percek alattit, hanem saját tésztásat. Jaj ezeket a napokat úgy imádom, amikor van kedvem vele foglalkozni, egyébként iszonyú hamar kész, ez is szinte pikk és pakk volt, nagyon meglepődtünk és amilyen finom ahh, elkészítettünk mellé a már-már megszokott grízpudingunkat is, mennyei volt. Biztos, ami biztos, végül utána küldtem egy kalcium pezsgőtablettát. Remélem este már nem mákkal álmodok.
Mert mit csináljon az ember lánya, ha hetek óta a mákról fantáziál, pedig a múlt héten már megevett közösen a férjével egy egész rúd mákos bejglit és mákos gubát is készítettek fonott kalácsból, de még mindig csak a mákon jár az esze?! Először persze megnöveli a kalcium bevitelt, mondjuk nem érti, mert a napi multivitaminjában is van és külön is szed magnéziummal együtt (bár erről egy egész estés kiselőadást tarthatna, mi mindent szednek, az életmódunk c. bejegyzésemben írok erről), mert pusztán a multiban nincs meg a max ajánlott adag és mióta kívánja még beküld néha egy-egy pezsgőtabit. Szóval így került ismét mák az asztalra szombat délután.
Tavaly szintén november környékén készítettem grízes tésztát, úristen de jól esett, csak akkor pont nem saját tésztával csináltuk, pedig már a tíztojásos házi tészta receptem elég régóta fent van a blogon és sokszor készítek itthon, de nyilván nincs mindig kedv, alkalom és hely erre.
Mákos tészta házi tésztából
Hozzávalók 4-5 személyre
Tészta 2 tojás 200 g durumliszt kis víz só
+ 60 g vaj kb. 100 g darált mák kb. 60 g kristálycukor porcukor a tálaláshoz
Grízpuding 600 ml tej 40 g búzadara 20 g vaníliás pudingpor 40 g kristálycukor 1 csomag vaníliás cukor 40 g vaj nagy csipet só
A házi tésztához a durumlisztet összekeverjük 2 tojással, leheletnyi vízzel és összegyúrjuk. Frissen tartó fóliába csomagolva 30 percre hűtőbe tesszük elvileg, bár én speciel most ezt a pihentetést kihagytam és rögtön elővettük a gépet és nyújtani kezdtük. Feldaraboljuk 6 részre és a gép segítségével kinyújtjuk egészen a 8-as fokozatig, majd széles metéltre vágjuk. Először főzzük ki a tészta felét körülbelül 10 perc alatt, majd jöhet a másik fele. Egy nagy serpenyőben megolvasztjuk először a vaj felét (30g) majd belekeverjük a tészta felét, végül alaposan megszórjuk a darált mák és cukor keverékével, hát ezt nem sajnáltam. A második tésztaadagot legközelebb készítjük el, vagy igény szerint, amekkora a család a vaj második felével. Azért csináltuk két adagban, mert pont annyit csináltunk mindig frissen, amennyi elfogyott rögtön.
A grízpudinghoz feltesszük a tej nagy részét forrni, belekeverjük a búzadarát, majd amikor már az készre főtt, jöhet hozzá a cukor és a vaníliás cukor, egy nagy csipet só, végül a maradék tejjel összekevert vaníliás pudingpor, összesűrítjük, összefőzzük, majd pár percig még kevergetjük, hogy kifőzzük belőle a keményítőt. A legvégén szépen elkeverjük benne a vajat, ettől lesz igazán krémes. Jajj a vaj egy nagyon klassz találmány, olyan életet megédesítő selyem-ízű álom. Tálalásnál a grízpudingot a tányér aljára kanalazzuk, rátesszük a mákos tésztát és porcukorral szórjuk. Jaj nekünk nagyon jól esett!
Elsuhant a január. Amilyen gyorsan, olyan tartalmasan!
Jöjjön egy kis összefoglaló szösszenet, mert ez a január – február eleje most nagyon izgalmasra sikerült, vendégül láttam a Vidék Íze Magazint és beszereztem egy szuper klassz új objektívet, ami számomra egy rég tervezett, nagy álom volt. Nem ígérek rövid bejegyzést, köszönöm türelmed, ha végigolvasod! Szóval ez történt velünk januárban és a mennyei finom narancslekvárunk készítésének hetén.
Kezdődött a január azzal, hogy ismét már-már szinte megszállottan, elkapott a “mindent az alapoktól” vonal, keretében pár receptet meg is osztottam a blogon: – Zabtej házilag – Petrezselymes sajt házilag – Kókusztej házilag (folyamatban..)
Elkalandoztunk a vega, vegán konyha irányába, mert szeretnénk még több zöldséget beiktatni a főétkezések fő elemeként és nagyjából annyira lecsökkenteni a húsfogyasztást, hogy a hét 3 napján, teljesen húsmentesen oldjuk meg az ebédeket.
Reggeli, vacsi nem probléma, az mindig húsmentes, csak az ebéd ilyen mumus, hogy sokszor hajlamos vagyok a fehérjét szigorúan húsként értelmezni, holott pl a csicseriborsóból készített fasírt, vagy egy egészben sült, édes karfiol, egy tökéletes alternatíva.
Öröm
Óriási megtiszteltetés ért januárban! Egy péntek délutáni napon vendégül láthattam a Vidék Íze Magazin két munkatársát, így ideiglenes kis albink egy részlete és a Gázsütőhaveromban sütött apróságaim is megörökítésre kerültek.
Jaj milyen az élet!? Imádott, régi konyhám, pont egy hónap híján nem került megörökítésre. Az a konyha, ahol blogolni kezdtem, az első kovászomat neveltem, az első kenyerem sütöttem és az első fényképemet készítettem, de oda se neki, a változás jó, a változás építő, mert mi lenne abban a kihívás, ha a régi, ismert sütőmben sütnék egy magazinnak?!
Viszont egy ismeretlen, hőfokszabályzó és jelzések nélküli gázsütő, már annál inkább izgalmas kihívás. Szerettem a projektet nagyon, bár rettenetesen izgultam miatta! Egy rém hosszadalmas “Micimackó törd a fejed”-féle gondolkodás után, három fincsi receptemet sütöttem meg számotokra!
Közös munkánk eredményét a Vidék Íze Magazin 2020. márciusi számában megtalálhatjátok!
Februári fotós mérföldkövem
Már-már szinte hagyomány nálunk a lekvár felavatását friss, fonott kaláccsal koronázni, ezért láthattok szinte minden lekvár receptemnél kalács fényképet is és ez most sem maradt el. Olyan klassz volt beleharapni a vajas-narancsos, frissen sült, foszlós kalácsba. Egy csöppnyi húsvét rögtön megcsapott, tiszta tavasz hangulatot idézett, főleg, hogy elkaptam a csillogó februári napsugarakat. Úgy örültem neki.
Itt, az albérletben kicsit bajban vagyok a fotózással. Új hely, ismeretlen fények, idegen még számomra. Amikor másfél hónapja beköltöztünk elkapott a letargia, hogy hú mi lesz itt, gázsütő és ismeretlenség, szűk terek és kicsit elkeseredtem.
Aztán, ahogy telt az idő, valamikor a kormosra égetett aljú kenyér után, egyre szebb dolgokat vettem ki a sütőből, amihez a sütőhőmérő és a sütő aljába tett plusz tepsi óriási segítség volt. Utólag visszagondolva, ez volt az első lépcső, amikor éreztem, hogy “Jó Hanna, nem lesz gond”.
Most újra felemeltem a lábam, és úgy érzem, felléptem egy következő fokra, elkezdtem a fényképezőgépemmel belakni az egész lakást.
Motivációként beszereztem egy rég tervezett fotóállványt, amitől élesebbek lesznek a képeim, mert időzítve állítva, nem remeg be a kezemtől.
Még nagyobb motivációként pedig beruháztam egy fix 50 mm-es f/1.8 objektívbe, amit szintén nézek már azóta, mióta megvettem a kis Canon EOS M50-em.
Rohantam haza az objektívvel, hogy lefotózzam a már reggel beállított lekváros kalácsot, de ójaj, nem passzol, hát kellett hozzá egy ES-EOS M átalakító közgyűrű, ugyanannyiért, mint maga az objektív. 😀 Ójajnekem. Nem olcsó sport ez a fotózás, de nekem az életem. Imádom.
– Egy fokkal olcsóbb lépés volt, a rettenetesen rossz fényviszonyokkal megáldott konyhából, áttenni a fotós székhelyemet a nappaliba, ahol reggel 9-től, délután 2-ig, jó időben, szikrázó napsütés vár. Már csak a kiegészítők elhelyezését és használatát kell megtanulni, hogy az állvány melyik lába álljon a kanapén, melyik a földön, mert elég szűk a hely. Néha kicsit vicces pózban kap el István, röhög is rajtam jó sokat, néha lefotóz, hogy újra megnézze és röhögjön jókat!
Székeken egyensúlyozok, hasizomgyakorlatot végzek a kanapé legszélén egyensúlyozva, tényleg vicces, de megléptem a következő lépcsőt és rögtön egy hihetetlen nyugalom áradt szét bennem: rendben lesz minden. Tudom itt is folytatni! 🙂
Az egyik legelső képem az új objektívvel. #nofilterneeded
Két éve karácsonyra készítettem először. Az akkori adag egy tömörebb, fanyarabb változat volt, amit kalácsra, vagy palacsintára nem tudtunk kenni, de szuperül kihasználtam tömör ízesítő funkcióját muffinokba, tortákba. Egyértelmű volt, hogy amint elfogy, rögtön jön is a repeta, mert annyira a mindennapi konyhám részévé vált, mint a nyáron eltett aszalt paradicsom.
Annak idején nem hártyáztam le, nem pepecseltem ezzel, hanem tökéletesen megtisztítottam, leszedtem annyi fehér héjrészt, amennyit bírtam, pürésítettem, dzsemfix-szel és apróra vágott narancs + citromhéjjal összefőztem. A jamfix használatát nézzétek el nekem, még lekvározásaim legelején szoktam meg így és azóta is hű barátom, társam, szeretem, mert egyszerű, gyors és minimális cukorral készül, ami nálam fontos szempont.
Mostani narancslekvárunknál a pepecsebb utat választottuk, vasárnapi slowliving hangulatban, együtt tisztítottuk férjemmel, így négy kéz hamarabb végez módon eltávolítottuk szinte az összes hártyát a narancsról. Érdemesebb kicsit puhább narancsot választani hozzá, így édesebb lesz és könnyebben lefejthető róla a hártya. A végeredmény pedig, most figyeljetek, dobpergés meg minden, mert alig hittem az ízlelőbimbóimnak, PALACSINTÁBA tölthető, finoman kellemes narancslekvár-finomság lett! Elképesztően megörültem neki! Tuti hamarabb el fog fogyni, mint két év, fogyasztásunkat ismerve nagyjából júniusra nyoma sem marad. Ah az ízvariációk végtelenségét pedig hangsúlyozom, kreativitás jelenti csak a határt: gyömbérrel például frenetikus lehet!
1100 g narancs 1 citrom 200 g kristálycukor 50 g vaníliás cukor 1 narancs + 1 citrom héja 1 csomag 4:1 dzsemfix
Először előkészítjük a kis befőttes üvegcséket, forró vízben jól kimossuk őket, majd lecsepegtetjük.
Egy narancsot és egy citromot almaecetes vízbe áztatunk pár percre, majd megmossuk és szárazra töröljük. Zöldséghámozóval meghámozzuk, héjáról késsel levágjuk a fehér részeket, csak a színes héjjal fogunk dolgozni, először nagyon apró csíkokra, majd kockákra vágjuk. A narancsokat és a citromot megpucoljuk, a szeletek (vagy legalábbis, amennyit bírunk) hártyáit eltávolítotjuk. A hártyától lesz kicsit kesernyésebb, igyekezzünk tényleg precíz munkát végezni, megéri nagyon!
A megtisztított gyümölcsből 300 grammot felszeletelve lábasba teszünk, a többit (késes aprítóval, vagy turmixgéppel) pépesítjük és a lábasba öntjük. Kimérjük a kristálycukrot és összekeverjük a vaníliás cukorral és a dzsemfix-szel, majd a leendő lekvárunkhoz keverjük. Alágyújtunk és folyamatos kavarás mellett felforraljuk. Forrástól számítva 5-6 percig, alacsony lángon kevergetjük, majd üvegekbe töltjük.
A frissen betöltött lekvárokat 2-3 percre a feje tetejére szoktam állítani, majd visszafordítom és simán a pulton hagyom kihűlni.
Narancslekvár vagy narancs marmelád?
Pont a héten, konkrétan tegnap egri nagymamánál egy isteni finom rakott savanyú káposztás ebéd után, olvastam a Lidl-ös reklámújságban a marmelád fogalmát: különböző citrusfélék gyümölcsvelejéből, levéből és héjából készült készítmények. Akkor tulajdonképpen lekvárom nem is lekvár, hanem marmelád? Vagy hogy is van ez?
Kövess Instagramon és Facebookon is! Iratkozz fel hírlevelemre, hogy értesülhess a legújabb tartalmakról!
Nincs karácsony mézeskalács-illat nélkül. Advent pedig az összebújós, plédbe burkolózós, félhomályban kanapén filmezős/olvasós, teát vagy forrócsokit szorongatós, nyugodt esték nélkül. Persze majdnem kizárólag csak a Holiday c. film jöhet szóba ilyenkor. Könyvnek pedig Katie Fforde Karácsonyi lakoma és más történetek c. kis cukiságát ajánlom!
Reklámok
Szóljon ez a december a lassításról, a kuckózásról, s ne a hatvanharmadik ajándék megvásárlásáról, mert már mindenkinek megvan mindene, fölösleges dolgot pedig ne, inkább élményt. Összegyűjtöttem a legfinomabb és legtipikusabb süteményeim, amik nélkül nincs karácsony! Megismerhetitek a diós zserbó, a mézeskalács, a tökéletes szeletelés titkát és arra is van megoldás, ha reped a bejgli!
Örömteli sütést kívánok sok boldog, kiegyensúlyozott pillanatot! Legyen csodás napotok! Hanna 🌞
Végül úgy lett, ahogy szerettem volna: kettesben, halászlével és mazsolás-mákos kovászos kenyérrel, másnap pedig teljes kiőrlésű, rozsos pogácsával, szóval pontosan olyan karácsonyunk volt, ahogy előremegírtam:
“Hangolódhatunk lassan, vagy még várjak vele? No, nem az őrült ajándékvásárlásokra gondolok, mi azt sose szoktuk, én sose kérek semmit, párom pedig mindig nyugalmat szokott. Idén csendes karácsonyunk lesz, halászlével, friss kovászos kenyérrel és bejglivel. Idén kizárunk mindent és nem a rohanásról, a plázába szaladgálásról, a kapkodásról, a ruhabecserélésről, a hatvanharmadik sütemény gyors elkészítéséről fog szólni. Itthon leszünk, kettesben. Reggel egy kuckózós tejhabos kávé, aztán odatesszük a halat, kisütjük a kenyeret, aztán miénk lesz az egész nap.
Barátnőmmel beszéltük a minap, hogy mi lenne, ha idén tollat fognánk és mindenkinek leírnánk, hogy mennyire szeretjük. Szép és költséghatékony, kilépve a világ által sulykolt vásáááááárolj nyomásból.”
Tízujjamatmegnyalós, szalvétátnemhasználós “miért nincs nálunk többször halászlé” gondolatokat felvonultatós halászlevünk volt, úgyhogy gyorsan leírom addig, amíg fejben van a recept, hogy jövőre meg legyen!
Reklámok
Karácsonyi tükörponty halászlevünk
Hozzávalók egy jókora adaghoz
4 fej vöröshagyma 1 közepes tükörponty durván 1300 kg – megnyúzva, felszeletelve 2 marék halzsír/háj – nyúzás és szeletelés során vágtuk le a halszeletekről 1 evőkanál disznózsír 3 evőkanál fűszerpaprika (ebből 1/2 evőkanál erősebb volt) 2 gerezd fokhagyma 2 db halászlé sűrítmény tehát 2×1 L halászléhez való – kövezzetek meg, de még tavaly karácsonyról maradt a fagyasztóban átlényegülésére várva
A pörköltalaphoz a disznózsírban jól lepirítom a halháj/halzsírdarabokat, majd beleteszem és megdinsztelem a felaprított vöröshagymát, amikor már üveges, lehúzom a tűzről, megszórom a pirospaprikával, elkeverem, öntök rá fél deci vizet, visszateszem a tűzre és kicsit lefőzöm róla a vizet. Beleteszem a hal fejét, a máját, felöntöm 4-4,5 L vízzel, jöhet hozzá a sűrítmény és fedő alatt 1 jó órán keresztül takarékon, fedővel főztük. Közben besóztuk a pontyszeleteket és visszatettük addig a hűtőbe. Végül beletettük a pontyszeleteket és további 10-15 percen keresztül főztük, szintén takarékon, fedővel. Készíthetünk hozzá házi gyufatésztát is – nálunk ugyan ez most elmaradt – de 1 tojás + annyi liszttel, amennyit felvesz, rugalmas tésztát gyúrok, frissen tartó fóliába csomagolom 30 percre, majd lisztezett deszkán kinyújtom és gyufa vékony szeletekre vágom, majd frissen, forrásban lévő vízben kifőzöm.
Smuczer Hanna 