Karamellás-étcsokoládés krémlikőr

Csupa finom karácsony!, húsvét, spájz

Van, hogy egy projektre éveket kell várni..

Húsvétra vettünk vodkát tojáslikőrnek.
Ez a mi szánkból extra fura volt, mert egyáltalán nem iszunk alkoholt, vagyis karácsonykor koccintunk, meg egye-fene, talán húsvétkor is egy ujjnyival, de van, amikor még a családi kör koccintása sem hat meg bennünket, mert nemet mondunk. Szóval húsvétra vettünk vodkát. Vagyis utánra, ugyanis a bevásárló listákra folyamatosan nem került fel, mert amolyan “félvállról vett.. szeretnék egyszer készíteni-projekt volt és ha eszembe jutott volna ott, a boltban, akkor vettünk volna” kategória. Két hétig az ment, hogy hazaérve “ó a vodka” felkiáltással konstatáltuk, hogy bakker, ma se vettünk. Ezen már a gyerek is röhögött, mert furcsa volt a mi szánkból alkohol tartalmú ital nevét ennyiszer hallani.

Szóval húsvét utánra vettünk vodkát az andornaktályai coopban (nyilván a legdrágább helyen látod meg a kasszánál, aztán a következő szitut játszottuk el röhögve a kasszás néni előtt, vegyük meg, mondja István, á de mondom itt hulla drága István, ne, inkább ne itt, aztán jött a Hanna én nem hallgatom tovább a vodkázást, megvesszük és kész), na, de végül így lett vodkánk, ami tavasztól télig a kamrában csücsült, mert húsvétkor nem lett belőle semmi. Féltem tőle, őszintén, mert basszus mi van, ha rántottát csinálok a drága vodkából.

Így költözésnél, szépen költözött velünk a vodka is az albiba. Eljött a szenteste előtti nap és valahogy felmerült a csokilikőr és társai, hogy jé azt mindketten baromira szeretjük és ebben nincs is tojás, csak csoki, karamell és tejszín.

Na, így vált szenteste napján házi, karamellás, csokoládés, kávés, ír krémlikőrré a vodka. Azaz menőbb nevén Baileys-sé, vagy valami hasonlóvá. Eszméletlen finom. Lágy, csokis, karamellás, őrület. Szinte lehetetlen abbahagyni, egyébként pontosan ugyanolyan íze van, mint a Stühmer ír krémlikős szaloncukrának. Mennyei.

Wc ajtó előtt karácsonyi likőrt fotózni az albiban, felbecsülhetetlen érzés! 😀

Karamellás-étcsokoládés krémlikőr

Hozzávalók 6-7 dl-hez

200 ml habtejszín (real tehénből 30%-os)
70 ml tej (nálam 1,5%-os volt, de minél zsírosabb, annál jobb)
1 evőkanál vanília aroma
20 g étcsokoládé (min. 60%-os)
30 g kristálycukor
170 g cukrozott sűrített tej
50 ml espresso kávé
200 ml vodka

Lefőzöm a finom feketét. A tejszínt a tejjel felforralom. Kimérem a csokit, ráöntök egy kicsit a forró tejszínből, annyit amennyi pont ellepi, várok egy kicsit, majd csomómentesre keverem egy kanállal, aztán szépen visszaöntöm a tejszínhez és elkeverem. Kicsit csűrölöm csavarom, ovis ide-oda öntögetős, de a lényeg, hogy a csoki olvadjon fel a tejszínben.

Következő lépésként karamellizálom a kristálycukrot, ehhez egy vastagabb aljú nyeles edény szükséges, bár nekem tökre a legvékonyabb kis ikeás van, amiben ezt a folyamatot szoktam elvégezni, szóval egy ilyen edénynél sem kell tőle parázni, menni fog, nem bonyolult. Belemérem a cukrot, majd felteszem a tűzre. Karamellnél két opció van, vagy kavargatjuk, vagy nem. Így is jó lesz és úgy is. Kavargatásnál annyival lesz nehezebb dolgunk, hogy a fakanálra makacsul feltapadt cukorkristályokat késsel le kell szedni és visszatenni az edénybe (legalábbis én ilyen maradékmentős verzióban szoktam), szóval jobban járunk, ha hagyjuk magától felolvadni a kristálycukrot, majd karamellizálódni, néha megmozgathatjuk az egész edényt, hogy ide-oda mozogjon a cukor, vagy játszhatunk alatta a tűzzel. Ha felolvadt az összes cukorkristály és már szép borostyánsárga színű, nagyon vékony sugárban hozzácsurgatom a forró tejszínt, közben kis habverővel folyamatosan kevergetem. Brutál módon fel fog csapni belőle a gőz és bugyborékolni fog, veszélyes sport ez a rész, vigyázzunk nagyon! Ha belement az összes tejszín, addig kavargatom, amíg a karamell darabok újra fel nem olvadnak, nekem kicsit darabos volt az összeöntés után.

Ekkor hozzáadom a sűrített tejet, a kávét, a vanília aromát és végül beleöntöm a vodkát. Felforralom, de amint bugyog, kész is. Még melegen, forró vízzel átmosott üvegekbe töltöm. Amint kihűlt, költözhetnek is a hűtőbe.

Már aznap is finom, de hűű másnapra már eszméletlen, most itt tartok, de te jó ég.. milyen lesz majd holnap?!
Bele se merek gondolni.
A kramellás-étcsokoládés likőröm Varga Gábor Ír krémlikőr receptje alapján készült, egy-egy változtatással.

Kövess Instagramon és Facebookon is!
Iratkozz fel hírlevelemre, hogy értesülhess a legújabb tartalmakról!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s