Már kismillió napja el szeretném készíteni egri nagymama méteres kalács (torta) receptjét, mert tudjátok, számomra ez egy igazi otthon melege, gyermekkor emléke íz.

…mert miért szeretünk sütni?

Végtére is, minden ízhez emlékeket kapcsolunk, nagyi kelt túrós kiflije és kakaós csigája sem azért a világ legfinomabb kelt túrós kiflije és kakaós csigája, mert az, hanem mert nekem, a gondatlan óvodáskor álmodozásait juttatja eszembe, amikor még felnőtt akartam lenni, mert a felnőtteknek olyan jó, azt csinálhatnak, amit akarnak, és amikor még arról álmodoztam, hogy barbie wc-t szeretnék karácsonyra. Aztán valamikor éppen egy ilyen gondolat közepén jöhetett be nagymama a TV szobába a frissen sült kakaós csigákkal és kelt túrós kiflikkel, jól leporcukrozva a zománcos, lyukacsos, fehér szűrőkanállal, amitől egy egész porcukorfelhő-réteg borította a langyosan gőzölgő finomságot.

Hát szia gyerekkori emlék, mert amint beleharapsz, bekopogtat és megnyitja múltadnak kellemesen nosztalgikus ajtaját és belépsz abba a fátyollal betakart álomvilágba, amibe akkor, 5,6 vagy 7 évesen éltél. Halkan köszönsz kicsi Hanna gondolatainak, érzéseinek, majd a szelet végére elengeded a kezét és visszatérsz az étkezőasztalhoz, a bérelt panel thonet székére, amit annyira szeretsz és a nagyidtól kaptál. Hát.. ilyen egy igazi emlékekbe feledkező méteres kalács ízutazás.

Mindemellett, az egyik legösszetettebb íz, amit az utóbbi időben kóstoltam.

Adott a világ legszaftosabb és legédesebb piskótája, de tényleg, 5 nap után is hallatszik a fluffogó szuszogása, ahogy lágyan ránehezedik a villád és olyan édes, hogy azt hiszed, ez nem lesz jó, mert úristen cukorsokkot fog kapni a család, de tölteléke lágyan kompenzál: főzött vaníliakrém tojássárgájával és liszttel, szóval egy igazi remek darab, amit vajjal keverünk habosra.

Jó, alapvetően már itt meg lehetne állni és méltán gondolhatná az ember, hogy ez pöccre elég, nem kell más rá. És de! Persze önmagában is megállná a helyét, tökéletesen, félreértés ne essen, de amint hozzáérinted a villád a lágyan rásimuló csokimázra és elvágod az első falatot, akkor már sejted, hogy ezzel lesz tökéletes és megérte azt az x óra fáradozást. Az ízélmény pedig?!

Nem tudom szavakba önteni, csak ültem a thoneten és valahol Egerben nagymamáéknál voltam újra 5 éves, a Hajdúhegy egyik kockaházában, fele részem pedig itt ült Istvánnal és csak nézett csillogó, bociszemekkel, hogy hogy lehet az életben sütemény ennyire finom és jajj olyan hálás vagyok, hogy ennek így lehet örülni! Mert ezek az élet mindennapi apró, ámbár egyáltalán nem elhanyagolható örömpillanatai! Ezekből áll össze a nagybetűs boldogság.

---

Egyébként elkészítése nálam felért egy kálváriával, a piskótákat szombat reggel kisütöttem, viszont a krémet csak vasárnap reggel főztem meg, azt szépen félretettem hűlni annak rendje és módja szerint, igen ám, csak annyira serényen hűtöttem, hogy estére ment a hűtőbe, jaj nem volt úgy kedv, tudtam mi vár rám 😀 …

Hétfő reggel, új erővel kezdtem neki, kihabosítottam a krémhez a vajat, összehabosítottam a főzött krémünkkel, aztán BETÖLTÖTTEM a kalácsot/tortát, na mondom ez már aztán haladás, ebben a tempóban már holnapra lesz sütink. Így is lett, másnap nagy nehezen rávettem magam a csokimázra és bevontam. Egyébként itt nagy fejtörés ment, mert nagymama már KatikávalIrénkével XY-nal bevonóz, nálam ezek a kakaó szárazanyag-tartalmuk miatt kiesnek, szóval maradt az A) étcsokit olvasztok rá olajjal/vajjal vagy B) csokimáz. A kérdést a boltban feledésbe merült étcsokoládészükséglet oldotta meg, mert mivel nem írtam fel a listára, így tökre nem volt eszemben. Nyilván nem egyértelmű, hogy kell a harmadik napja készülő sütihez. Vásárlások terén cetli nélkül “agykihagy” vagyok. így maradt a diós zserbón már többször bizonyítottan bevált csokimáz receptem!

Méteres kalács (torta)

Hozzávalók 2 rúd kalácshoz
2 db őzgerinc formához
Amennyiben 1 db őzgerinc formánk van, külön készítsük el a kakaós piskótát és külön a simát, mert amíg az egyik sül a sütőben, a másik piskótánk összeeshet.

Tészta
240 g búzaliszt
260 g kristálycukor
1/2 csomag sütőpor
2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
50 ml étolaj
50 ml tej
4 tojás

Krém
250 ml tej
2 tojássárgája
25 g finomliszt
4 csomag vaníliás cukor
20 g kristálycukor (vagy nálam barna cukor)
1 óriási csipet só
+ 100 g puha vaj

Csokoládémáz
50 g porcukor
2 evőkanál tej
2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
50 g vaj
1 óriási csipet só

Tészta
A 4 tojássárgáját felverni a 1/2 dl tejjel, majd a cukrot hozzáadjuk és kikavarjuk. Folytonos keverés közben az olajat csepegtetve hozzáadjuk. Ha a cukor teljesen elolvadt, apránként hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet. Majd a 4 tojásfehérje keményre vert habját. A tésztát kettéválasztjuk, az egyik felébe 2 evőkanál kakaót teszünk. Kiolajozott őzgerinc tepsibe megsütjük. Ha kihűl, szeleteljük.

Krém
Nagymama eredeti receptje vaníliás puding alapú, de én az ízek kimaxolása miatt, kicseréltem főzött krémre: Egy tűzálló edénybe beleöntjük a tej egy részét (200 ml), amit a cukorral, a vaníliás cukorral és a nagy csipet sóval melegíteni kezdünk. A két tojássárgáját, kis kézi habverővel, csomómentesre keverjük a liszttel és a maradék 50 ml tejjel. A két részt hőkiegyenlítéssel a lábasba öntjük, visszatesszük takarékra és kézi habverővel addig kavarjuk, amíg össze nem kapja magát puding állagúra és kóstolva a liszt íze el nem tűnik, további 3-4 perc. Lehúzzuk a tűzről, átszedjük egy másik tálkába, felszínére fóliát simítunk, majd hagyjuk teljesen kihűlni. Ha kihűlt, a puha vajat kihabosítjuk, majd apránként, több részletben hozzáadjuk a kihűlt krémet, habverővel csomómentesre és jó habosra kikeverjük.

A tésztákat 1 cm széles szeletekre vágjuk, lényegében az őzgerinc forma barázdáinál szeleteljük. A szeleteket krémmel kenjük, majd egyenként összeragasztjuk őket, majd egy vékony rétegben bevonjuk a maradék krémmel, de ne használjuk el az összes krémet. Hűtőbe tesszük dermedni 1-2 órára (esetemben egy éjszakára). Másnap a krémkabát “hibáit” a maradék krémmel kijavítgatom.

Csokoládémáz
Kis lábasba kimérjük a porcukrot, a kakaóport és elkeverjük a tejjel. Kevergetés közben melegíteni kezdjük, de vigyázva nehogy odakapja az alját. Ha felforrósodott elkeverjük benne a vajat. A kalácskánkat sűrű bosszankodás közepette rácsra tesszük, majd egyenletesen eloszlatjuk rajta a mázat és ismét hideg helyre tesszük, hogy megszilárduljon. Forró vízbe mártott késsel, srégan szeleteljük fel, mint a lekváros piskótatekercset.

A dőlten szedett bekezdéseket szó szerint idézem nagymama füzetéből.

Kövess az Instagram és Facebook oldalamon!
Hírlevelemre feliratkozva pedig rögtön értesülsz a legújabb tartalmakról!