Könyvajánló / Laura Madeleine: Egy cukrászmester meséje
Januári olvasmányom nem is kapcsolódhatna jobban ehhez az isteni finom, töményen kakaós, vajtól lágy aprósütihez. Laura Madeleine Egy cukrászmester meséje c. könyvét olvastam kikapcsolódásképpen, kis könnyed, szórakoztató, léleksimogató olvasmány volt. Két szálon futó cselekmény, unoka kutatása nagypapájáról halála után, fiatalsága egyik fekete foltjáról. Így jutunk vissza egészen 1910-ig az időben, ahol a kutatással párhuzamosan ismerjük meg az izgalmas süteményleírásokkal ízesített szerelmi történetet. Mintha a második “Fényképészek és fényképészműtermek Egerben a 19. század második és a 20. század első felében” szakdolgozatom kutatását éltem volna újra, nagyon szerettem ezt a könyvet!
Kakaós madeleine
Hozzávalók 20 darabhoz
100 g kristálycukor 2 tojás 1 nagy csipet só 1 teáskanál méz 1 teáskanál vanília aroma vagy 1 csomag vaníliás cukor 100 g olvasztott vaj 80 g liszt 20 g cukrozatlan kakaópor porcukor a forma szitálásához
A vajat megolvasztjuk, majd hűlni hagyjuk. Az egész tojásokat a kristálycukorral és a sóval a konyhai robotgép habverő karjával 5 perc alatt habosra keverjük, hozzáadjuk a mézet, belecsurgatjuk az olvasztott vajat, spatulával elkeverjük. Végül beleszitáljuk a lisztet és szintén spatulával elkeverjük. Konyharuhával letakarjuk és 15 percet pihentetjük. Előmelegítjük a sütőt (alsó-felső) 190 C-ra. A szilikon formát kicsit megszórjuk porcukorral, ami majd sülés közben rákaramellizálódik a kagylócskák tetejére. A kagylókat 3/4 részükig töltjük és 10-11 perc alatt megsütjük.
Kenwood kMix tündérkém
Visszatértem a fehér Kenwood kMix tündéremhez. Szépsége elvarázsol. 1000W teljesítménye és 5 literes tálja számomra pont-pont tökéletes, főleg egy kisebb tojásadag felverésére, mint jelen esetben. Kedvencem, hogy fokozatosan gyorsul, tehát nem szór össze mindent liszttel, még a takaróalkatrészét sem szoktam rátenni és boldogság ránézni, olyan szép!
Hogyha éppen egy időtálló és stabil gépen gondolkoztok, szívből ajánlom Európa #1 számú robotgép márkájának gépeit! Kuponkódom “SMUCZER.HANNA” a Kenwood konyhagépek és kiegészítők árából 10% kedvezményt biztosít 2024.01.31-ig a www.aqua.hu weboldalon. Az akció más kedvezményekkel nem vonható össze. A bejegyzést a Kenwood támogatta.
Duplán mákos, citromkrémes aprósütit sütöttem a héten! Ez is egy tipikusan olyan süti, amit már évek óta tervezek megsütni. Minden Húsvét előtt szemezek vele, de valahogy mindig tolódott. Olyan hosszú a megsütni való sütemények listája, hogy a végét soha nem látom, mert mindig csak plusz tagokkal bővül! Na, de most végre a mákos – citromkrémes linzer kihúzva. Viszont ugye egy a baj, már rögtön lehet beiktatni újrasütésre, mert annyira eszméletlenül finom. Nekem őrülten bejön ez az angol főzött citromkrém történet, azaz a lemon curd.
Mákliszt (gluténmentes)
Már a legelején tudtuk, hogy ezt imádni fogjuk! A legelső Grapoilás liszt volt, amire rávetettük magunkat Istvánnal, egy almás pitét készítettem belőle és aah csak úgy tömtük! Csupa mákíz, mindemellett csökkentett olaj, magas ásványi anyag (magas a kalciumtartalma, így a csontritkulás megelőzésére is kiváló) és alacsony szénhidrát tartalommal bír, ami tökéletesen beilleszthető a balance életmódunkba. Natúr joghurtba, kefirbe keverhetjük, sütemények, péksütemények, kenyerek tésztáját turbózhatjuk vele, sőt alapvetően bázislisztként is megállja a helyét, tehát a fehér lisztet 100%-ig kiválthatjuk vele. A darált máknál jobban eltarthatóbb, zsírban szegényebb és nem lesz annyira sötét, fekete színe a belőle készített süteményeknek. Szerintem egy nagyon szuper alapanyag a változatos életmódra való törekvésben! Tápértéke 100 g máklisztben: 310 kcal / 16,79 g zsír / 5,14 g szénhidrát / 34,61 g fehérje.
Mákos – citromkrémes linzer
Hozzávalók 30-35 db linzerkarikához és 2 dl citromkrémhez
Linzer 250 g BL55 búzafinomliszt 50 g Grapoila mákliszt 100 g porcukor 1 csipet só 1 evőkanál egész mák 135 g vaj 65 g disznózsír 1/2 citrom reszelt héja
Citromkrém (2 dl) 2 tojássárgája + 1 egész tojás 55 ml citromlé (1,5 db citrom) 50 g kristálycukor 1 csomag vaníliás cukor 1 csipet só + 40 g hideg vaj
Mostanában minden linzerjellegű tésztát késes aprítógépben készítek el, hát sokkal egyszerűbb az életem, mióta erre rájöttem. Belemérjük a lisztet, a sót és a zsiradékot, aprítjuk, azaz elmorzsoljuk, jöhet bele a porcukor és az egész mák, aprítjuk, majd a citrom reszelt héja és addig keverjük, amíg össze nem áll, deszkára tesszük és összegyúrjuk. Ha nincs gépünk, természetesen kézzel is könnyen elkészíthető, a liszteket elkeverjük a sóval, a mákkal és gyors mozdulatokkal elmorzsoljuk a zsiradékkal. Elkeverjük benne az átszitált porcukrot, belereszeljük a citrom héját és tésztává gyúrjuk. Fóliába csomagolva a hűtőbe tesszük éjszakára.
A citromkrémhez a citromlevet elkeverjük a tojásokkal, a kristály és a vaníliás cukorral, a csipet sóval és vízgőz fölött, folyamatos kevergetés mellett, alacsony lángon összesűrítjük. Ha összekapta, levesszük a gőzről, elkeverjük benne a vajat és kihűtjük. Másnap jól átgyúrjuk a tésztát, hogy felvegye kicsit a kezünk melegét, lisztezett deszkán 3-4 mm vékonyra kinyújtjuk, kiszaggatjuk és 180 fokra előmelegített sütőben kb 10 perc alatt megsütjük, figyeljük nagyon, mert képes hamar égni! Ha megsült, levesszük őket a tepsiről, hogy ne folytatódjon a forró tepsin a sütés és kihűtjük. A linzerek tetejét meghintjük porcukorral, az aljára eloszlatunk 1 kis kávéskanál citromkrémet és rátesszük a tetejüket, majd mosolyogva pusziljuk be a kis linzereinket!
Itthon néha azon megy az egyet nem értés, persze komolytalan alapon, hogy István szerint vannak sütik, amik borzalmasak és ne is csináljak ilyeneket, példának okáért ilyen a Rigó Jancsi és jelen tesztalanyunk, a mandula mag, én meg állítom, hogy ezek a sütik finomak és szerintem csak azért borzalmas íz-emlékek a számára, mert annak idején, gyerekkorában, gyötrelmes alapanyagokból állította elő a nagyüzemi cukrászipar, így elrontva – kulturáltan fogalmazva – azok íz-élményét. Értem ez alatt zsiradékok terén, ipari termelésben például a gépzsírhoz hasonló krémmargarint, otthoni szinten pedig a rámát, tejszínes süteményeknél pedig a növényi hidrogénezett cukrozott habalapanyagot vs. állati habtejszínt.
Hogyha a nagymama süteményeket originál nagymamásan szeretnénk készíteni, tehát tényleg majdnem ugyanolyan ízűt szeretnénk (nyilván ugyanolyan sose lesz, mert kezünk melege, páratartalom stb is számít), akkor pontosan azokból az alapanyagokból kell elkészítenünk, mint a nagyi, tehát mandula magunkat is például Rama margarinnal kellene, viszont egyrészt nem dolgozok Rámával és itt most pont az volt a cél, hogy megkóstolja István magasabb kategóriájú alapanyagokból, hogy össze tudja vetni a régi, utált ízzel és pontot tegyünk az ügy végére, így vajjal készítettem.
Mandula mag szoboszlói nagymamától
Hozzávalók 25-30 darabhoz
Tészta – gyúrt omlós tészta 200 g búzaliszt 250 g vaj 220 g porcukor 250 g pirított, darált dió és mandula keveréke késhegynyi szódabikarbóna 2 evőkanál rum 1 tojásfehérjét felverni + sárgája is belemehet 2 evőkanál kakaópor 1 óriási csipet só
Krém 100 ml tej 1 evőkanál liszt 150 g porcukor 100 g vaj 1 csipet só mandula aroma (1 tk)
A lisztet elkeverjük a sóval, elmorzsoljuk a vajjal. Hozzászitáljuk a porcukrot, a kakaóport és elkeverjük benne a szódabikarbónát. A fehérjét felverjük, majd a sárgájával és a rummal együtt a száraz hozzávalókhoz adjuk és összegyúrjuk. Zsírozott-lisztezett formában sütjük 180 fokon 10-12 percig. A tejet összefőzzük a liszttel és a csipet sóval, kihűtjük. A puha vajat kihabosítjuk a porcukorral, majd a kihűlt krémmel csomómentesre keverjük. Mandula aromával ízlés szerit ízesítjük.
Tipp: Ha a tojást kihagyjuk a tésztából és a krémnél a tejet vízre cseréljük, egészen sokáig eláll(na).
Konklúzió
Mandula magunk pont cukrász vizsga előtti héten készült el, így az agyi aktivitásom miatt rá-rájártam, én nagyon csíptem. Rájöttem, hogy imádom a mandulát, mind az illatát, mind az ízét, egyaránt. Viszont Istvánnak nehezen csúsztak a falatok, az első pár darabot még elmondása alapján szerette, de amikor kínáltam, hogy veszek elő a fagyóból, határozott nem volt a válasza. Hát bumm, igaza volt. Ezt a sütit tényleg nem szereti! 😀
Tudjátok ez az egész, amit én itt a ‘zéterben csinálok, egy saját, belső kis szenvedélyt szolgál kielégíteni.
Imádok sütni, kóstolni, élvezni az élet ízeit, élvezni a sütéseim lassú slow életérzését s mindezt a liszt szitálásától kezdve, a pumpás mosogatószeres üveg újratöltésén keresztül, a fotózáson/videózáson át egészen a bejegyzés megírásáig élvezettel teszem. Átólcettig minden egyes pillanatát meg és átélem, teljesen átszellemülve, egyszeres lassítással. Ezt pontosan így képzeljétek el, mert ilyenkor teljesen kikapcsolok és élvezem magammal a csöndem, vagy sokszor István is velem van és együtt sütünk-főzünk, kóstolunk, étkezünk és táplálkozunk, lassan, nyugodtan, együtt élvezve mindezt.
Az ételeket. Az életet. Az életünket.
Nagyon szívesen osztom meg a recepteket, a tapasztalataimat, a képeimet. Hát persze, hogy szívesen, ugyanis mindegyik képembe, süteményembe szerelmes vagyok, mert nekem felérnek egy-egy művészeti alkotás szépségével. Viszont abban a megadott pillanatban, amikor épphogy kijöttek a sütőből, nem tudok belőlük bejegyzést teremteni, fotóval, annak utómunkálataival, szövegezéssel és technikai infókkal együtt, mert úgy, ahogy a tegnap rendelt H&M-s zakómat se holnap hozza a postás, ez is kivitelezhetetlen. Persze, örülök annak, hogy várjátok, de hová tűnt a türelem? Miért kell nekünk minden aznapra? Hova sietünk? Ott jobb lesz? Mikor élünk, ha mindig sietünk? Megélünk így bármit is? Például az adott pillanatot annak minden szépségével, szomorúságával, hibáival vagy kudarcával együtt?
Tegnap néztük újra az HBO-s Csernobil sorozatot (ami egyébként egy zseniál filmprodukció) és az egyik részben a tudós csaj a levéltárban több tízezer ABC-be rendezett és rendszerezett katalógus között nyálazta át a cetliket, persze elütöttem egy google-s poénnal a rész csendjét, de azért komolyan: 34 éve még nem volt net és amit ő 8 óra alatt fizikailag a helyszínen kikeresett, az napjainkban 8 perc alatt megvan a kanapén. Csak hogy van-e értelme? Amit nyertünk jól felhasználjuk? Sokszor elkövettem a múltban azt a hibát, hogy vártam a hétvégéket, izgatottan vártam a péntek 4 vagy néha 2 órát (amikor jó fej volt a főnök) és repültem ki az irodából! Oké, rohantam haza sütni, de volt olyan is, amikor nem volt nagy flow a hétvége. Aztán kezdett frusztrálni és egyszer csak rájöttem, hogy minden csak bennem dől el, hogyan értékelem az időt, hogyan tekintek a dolgokra, hálával, vagy bosszankodva amiatt, hogy több is, gyorsabb is lehetne valami!?
Szóval bak vagyok, ami már önmagában biztosíték, hogy minden egyes ételről, amit láttok nálam az instán, lesz recept, de abban a pillanatban, amikor még ki se sültek a sütik és még meg se kóstoltam, nem fogok tudni receptet küldeni.
Egyébiránt a recept páratlan. Isteni fincsi kis mesekekszes, spekulatiusos, karácsonyi, fűszeres ízvilág. Én teljesen oda és vissza voltam. Bár féltem tőle, mert írtátok a csomagbontós sztorira, hogy Nektek is van ilyen szilikon formátok (Tchibo webáruházból rendeltem. Szerintem amikor kitettem a kicsomagolós sztorit, az összeset elkapkodtuk, mert már a linket sem találom hozzá, de érdemes ránézni az oldalra még, mert 3 hónapja nekem is elfogyott-at jelzett, aztán egyszer csak megint lehetett kapni! Nagy hurrá!), de nem jött össze, szóval féltem. Ugráltam is örömömben, amikor minden gond nélkül, rögtön kijött a formából az összes apró áthidalóval és kis cuki ablakkerettel együtt. Hálás voltam. Boldog voltam. Örültem a picuri kis áthidalóimnak. Értitek. ❤️ Hát ezért csinálom. Mert sütni boldogság.
Tipp 1: Készíts dupla adag tésztát, a felét pedig fagyaszd le későbbre. Tipp 2: A cukrot érdemes porcukorrá őrölni, ez nálam kimaradt, amit nagy jajgatások közepette konstatáltam, mert már napok óta ezen a recepten gondolkozom, és tipik, hogy elfelejtettem. Alapvetően ez egy vajas, kevert tészta, ami jellegéből adódóan porcukorral készül, így a nagyobb szemű cukorkristályok nem látszódnak a tésztában. Sebaj Hanna, legközelebb. Egyébként nagyszüleim ezer éves oldschool kávédarálójával szoktam átváltoztatni porcukorrá.
Spekulatius (Mesekeksz)
Hozzávalók 48 db-hoz
150 g puha vaj 125 g porrá őrölt barna vagy nád cukor 1 egész tojás 300 gram BL55 búzafinomliszt 30 g darált, átszitált, liszt jellegű pirított mandula 1 teáskanál sütőpor 1/3-ad kávéskanál só Fűszerek: 1 teáskanál fahéj 1,5 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék 1/2 teáskanál kardamom 1/2 teáskanál őrölt ánizs frissen reszelt szerecsendió (hát jól megküldtem) 1/4-ed citrom reszelt héja
Mandulapor: Az egész mandulát késsel apróra vágjuk és serpenyőben illatosra pirítjuk. Diódarálóval ledaráljuk, átszitáljuk. Nekem 100 g mandulából lett durván 30 g nagyon finom szemű, már-már szinte liszt jellegű mandulaporom, persze dolgozhatunk mandulalisztből is, de ilyen nekem nem volt itthon. Elképzelhető, hogy a sima darált mandula is jó, csak attól tartottam hogy a sablonom piciny ablakkeretébe beletapadna a “nagyszeműre” darált mandula.
A lisztet átszitáljuk, elkeverjük benne a sót, a fűszereket (fahéj, reszelt szerecsendió, mézeskalács fűszerkeverék, kardamom, őrölt ánizs), a citrom reszelt héját, a mandulát és a sütőport.
A puha vajat kihabosítjuk a robotgép habverő karjával a barna/nád porcukorral, 5-7 percig habosítjuk, hozzáütjük a tojást és folytatjuk a keverést. Amikor már egynemű, fakanállal, több részletben hozzákeverjük a száraz hozzávalókat. Egy idő után már nem bírja a fakanál, kitesszük a pultra és kézzel összegyúrjuk. Ha összeállt, kettévesszük (vagy ha dupla adag 4-be) és frissentartó fóliába csomagolva, hűtőbe tesszük minimum 1 órára, vagy ha dupla adagot készítettünk ügyes, előrelátó módon, akkor a felét a fagyóba.
Ha letelt a pihi, elővesszük a tésztát és a formákat. Kis csíkot vágunk a tésztából és mindenféle vajazás-lisztezés nélkül a formába nyomkodjuk, szintre vágjuk. tehát hogyha egy kicsit többet nyomtunk volna a formába, a levágjuk a felesleget, majd nyújtófával egyenletesre görgetjük és 180-200 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső) 10-12 perc alatt megsütjük. Figyeljük! Nem igazán van pontos sütési időm a hülye gázsütőm miatt. Sajnálom ezt nagyon, de akkor jó hogyha egy kis milliméter hézag lesz a forma és a barnulófélben lévő tészta között és már kicsit pirult a széle. Kivesszük, 1-2 percig hűlni hagyjuk, majd nagyon óvatosan, egyenként kivesszük a formából. Aztán ugrálunk örömünkben könnyes szemmel, hogy ez mennyire, de mennyire cuki és milyen kis tökéletes lett, figyelembe véve azt, hogy már legalább 3 éve erre vágysz! ❤️
Tárolás: Hát, nekem másnapig, sőt harmadnapig is a mikró tetején sorakoztak, mert aznap nem fotóztam le (vártam az ihletet, de nem jött) így tologattam magam előtt az elpakolását is. Nyilván megpuhult a levegő páratartalma miatt, de szerintem dobozban hasonló sorsra jutna. Recept forrása: Zimtblume
Szereted a munkám? Közösségi finanszírozáson alapulóPATREON oldalam lehetőséget nyújt, hogy egy-egy kis összeggel támogass. 🙂 További információ: Ide kattintva.
A visszaszámlálás erősen elkezdődött, május 13-a van és május 19-én vizsgázunk cukrászgyakorlatból (7 nap van hátra, vagyis ebből gyakorlásra felhasználható csak 6 a mai nappal együtt), szóval gondoltam letolom a “nagy hajrát” csak a lelkiismeretem megnyugtatása érdekében, hogy én erre azért készülök. Mert nagyjából sejtem, hogy kisujjból két pillantás alatt, csak na.
Szóval készülök. Lesütöm azokat a kis aprósütiket, amiket még sosem kiviteleztem. Így készült el tegnap életem első vaníliás nérója is. Plusz szerintem hétvégén készítek még egy Oroszkrém tortát is, hogy ne érjen meglepetés, nem mellesleg ez a legutolsó alkalom arra, hogy kötelezően előírt jelleggel cukrász recepteketosszak meg a blogon. Legalábbis olyanokat, amik egyébként egy madárcsicsergős szombat reggel tutira nem jutnának az eszembe és sosem sütnék meg magamtól.
Omlós tészták: kevert omlós, gyúrt omlós
De, hogy kicsit “szakmázzunk” mind a nérót, mind a pathét és egyébként a gyümölcskenyet is állományuk szerint a cukrászat a kevert omlós tészták közé kategorizálja az omlós tészták alkategóriájaként. Ezeknél a kevert omlós süteményeknél a legelső lépés mindig a PUHA vaj kihabosítása a porcukorral, szemben a gyúrt omlós tésztáknál (pl linzer, ischler) alkalmazott morzsoljuk össze a lisztet a zsiradékkal helyett. A különbség annyi, hogy a gyúrt omlósok kevesebb zsiradékot tartalmaznak és a tészta úgy lesz morzsalékos, hogy a lisztszemeket körbeveszi a zsiradék, így a liszt sikértulajdonságai nem érvényesülnek, ergó a liszt fehérjéi nem tudnak gluténvázat létrehozni, amit mondjuk a kelt tésztáknál tapasztalunk, hogy rugalmasak, könnyen formázhatóak, hanem a végeredmény egy morzsalékos állagú keksz-szerű tészta lesz. Ami király!
Ízértékelés. István szerint a pathé finomabb, mint a néró. Jelenleg még én nem teszteltem, mert ma cukormentes napot tartok, de holnap kóstizom. Az én véleményem az, hogy míg a néró nagyjából egyenlő egy tojásnyelő katlannal… ugyanannyi adaghoz nérónál 6 sárgája kell, pathéhoz elég 1 darab tojás, na azért ez baromira nem mindegy. Plusz hozzátéve István tesztelését, hogy a pathé ráadásul finomabb! Kész. Megszületett a döntés, melyik a jobb.
Vagyis… kitaláltunk egy szuper verzsönt, pathé tészta nérónak öltözve, tehát pathé tésztát készítek, simacsöves zsákból gömböket nyomok, forró lekvárral betöltöm és csokival csurgatom. Ennyi. Mi megtaláltuk a ganz perfekt aprósütit! Juhúú! 🙂
Vaníliás pathé
Hozzávalók 600 gr-nyi pathéhoz
150 g puha van 60 g porcukor 1 citrom reszelt héja 1 csipet só 1 csomag vaníliás cukor 1 egész tojás 200 g liszt
A puha vajat kihabosítjuk az átszitált porcukorral. Hozzákeverjük a tojást, majd a vaníliával, a citrom reszelt héjával és a sóval habosra keverjük. Fakanállal belekeverjük a lisztet, csillagcsöves (10mm-es) habzsákba töltjük és sütőpapírral bélelt tepsire kis csillagokat nyomunk. Nem szakszerű, de én a tetejét egy negyedke dióval díszítettem / ízesítettem. 200 fokra előmelegített sütőben körülbelül 8 perc alatt megsütjük. Akkor már jó, hogyha a széle barnulni kezd.
Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel veszem, ha megosztjátok velem Instagramon, a #smuczerhanna_recept keresőcímke és a @smuczer.hanna oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket!
Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot! PATREON oldalam lehetőséget nyújt arra, hogy támogass, ha szereted, amit csinálok. 🙂
Tipik cukrászdás, abbahagyhatatlan (kevert omlós) aprósüteményke. Főleg, ha otthon készül igazi, fincsom vajjal. Annak idején, amikor még működött Miskolcon a Tanoda pékség és István ott dolgozott, mint kereskedelmi vezető, mindig volt belőle itthon. Abban az időben volt ez, amikor még csak pár hónapos volt a blogom (2015-16), tehát nem voltam még ilyen elvetemült “mindent én sütök” típus. Műanyag kis tálcán sorakoztak frissentartó fóliába csomagolva az 500 grammra pontosan kimért nérócskák és úgy hozta haza őket karöltve a nehéz sós aprósütivel. Tulajdonképpen lehet azért is kezdtem el a cukrászsulit, mert hiányoztak ezek az ízek a pékség bezárása után!? Lehet. Ki tudja. Mindenesetre kedves emlék, mert szép időszak volt. Olyan nyugodt és gondtalan. Vagyis visszanézve az, mert tuti akkor is ugyanilyen apró-cseprő vagy még nagyobb problémáink voltak, csak ráborult már a múlt láthatatlanná tévő selyemköpenye és kisimította minden gondját, baját, hibáját.
Ezt a mai napot pedig nem, nem, nem, nem hiszem el. Elmesélem.
Tegnap este szóltak a Facebookon (!?!?!?!) hogy egy hét múlva cukrászvizsga és egyébként változtattak a tételeken is. Mondom oké, akkor mától gyakorlás-üzemmódba vágom magam és nyomok egy utolsó hajrát. Na de már, hogyha gyakorlok, akkor legyen “haszna” is, készüljön róla videó.
Korán keltünk, így már fél 9-re kész is voltam sütivel, felvételekkel együtt cakkompakk, bár közben betelt a kártyám tárhelye, amit már számolhatunk krach 1-nek a napban, mert kisebbfajta világvége volt, mire nagyjából mindent lementettem róla, hogy tudjam folytatni a felvételt. Közben elzárták a vizet mindenfajta előzetes bejelentés nélkül, úgyhogy tortillás kis full szószos arcunkat, a reggeli után maximum a vágott virág vizében tudtuk volna megmosni (krach 2). Ekkor már éreztem, hogy valami nem oké a napban.
Aztán jött a krach 3, amikor SD kártyám jelezte, hogy ő ugyan nem hajlandó segíteni tovább és nem tárja fel tartalmát többé. Hajaj, ez egy nehéz óra volt, mert feldolgozni azt, hogy a nyersanyagod, amin egész délelőtt dolgoztál megsemmisült, na az nagyon kellemetlen. Szomorú voltam, olyan tehetetlenül szomorú, ami nagyon rossz érzés. Nagyjából délután 3-ra sikerült rajta túljutnom, de ne szaladjunk ennyire előre. Azért zárójelben megjegyezném, hogy nagyon borzasztó a világ, hogy veszek egy 190 ezres fényképezőgépet, amihez egy megbízhatatlan SD kártyát adnak. Baromira bosszantó ez a folyamatos fogyasztásra sarkallás, mert tehetetlen vagyok a világ kapzsiságával szemben. Nonszensz. Egyébként tudtam, hogy nem a legokébb a kártyám, mert sokszor mutatott kérdőjeleket egy-egy kép helyett, de azt elfogadtam, ezzel még együtt tudtam élni, de azzal már tényleg nem, hogy egyik pillanatról a másikra úgy dönt, hogy őt csak formázással lehet meggyógyítani. Megharagudtam rá és vettünk egy megbízhatót.
Hazaérve végre vizünk is lett, így István elmosogatott, amíg én a kártyával bíbelődtem, majd ismét kezdődött a sütés és a felvétel. Sikerült is, ráadásul még finomabb és precízebb is lett, mint az első! Leültem hát vágni, amiből 40 perc múlva lett a krach 4, amit egy halk sírás kísért: amikor jelezte a laptop, hogy merül, bedugtam, csak azt nem figyeltem, hogy az elosztó nincs bekapcsolva. Minden vágásom eltűnt, újra kellett kezdenem. Úgyhogy fogtam magam, összekapartam kedvetlenségem maradék kedv-morzsáit és harmadjára is nekiálltam, mert megcsinálom, mert meg akarom csinálni, ha a kutya kovászt eszik, akkor is.
Hidegfront kedd, nem szerettelek annyira, de legalább tudom, hogy a kitartásomban mindig bízhatok.
A videóban elég kis nyúlpucu adaggal dolgoztam, hogy ne halmozzam el magunkat a fagyasztó aranytartalékában lévő 4 rúd bejgli, a 4 fonott kalács és az utolós szelet Fekete-erdő torta mellett még egy csomó néróval is, szóval a lenti adagot már úgy számoltam, hogy egy vállalható körülbelül 600 grammnyi jön ki belőle. Nem garantálom, hogy elég lesz, de minden bizonnyal nagyjából 1 napig bírni fogja.
Vaníliás néró
Hozzávalók 38 darabhoz, nagyjából 600 grammhoz
170 g vaj 140 g porcukor 6 tojássárgája 2 csomag vaníliás cukor vagy 1 teáskanál vanília őrlemény 1 óriási csipet só 1 citrom reszelt héja 240 g liszt 160 g sárgabaracklekvár 100 g jó minőségű étcsokoládé
A puha vajat kihabosítjuk az átszitált porcukorral. Egyenként hozzákeverjük a tojások sárgáját, majd a vaníliával és a sóval habosra keverjük. Fakanállal belekeverjük a lisztet, simacsöves (A 806-os díszítőcsövemmel dolgoztam) habzsákba töltjük és sütőpapírral bélelt tepsire 40 db kis gömböcöt nyomunk, majd 200 fokra előmelegített sütőben körülbelül 8 perc alatt megsütjük. Akkor már jó, hogyha a széle barnulni kezd. Kihűtjük, majd felforralt sárgabaracklekvárral összetöltjük, végül egy teáskanál segítségével (mikróban alacsonyabb fokozaton, többször kivéve és átkavarva) olvasztott étcsokoládéval csurgatjuk.
Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel veszem, ha megosztjátok velem Instagramon, a #smuczerhanna_recept keresőcímke és a @smuczer.hanna oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket!
Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot! PATREON oldalam, ami egyfajta borravalóként, lehetőséget nyújt, hogyha szereted, amit csinálok, akkor segítheted a munkám, hogy a jövőben is folytathassam!
Pénteken sikerült elmismásolnom a cukrászsulis gyakorlatot, osztottunk szoroztunk, szögről-végről úgy döntöttünk nem megyünk ketten két helyre, hanem mentem Istvánnal Debrecenbe, így kiesett egy gyakorlat, ahol a következő sütemények kerültek elkészítésre: – 500 g macskanyelv – 12 db tejszínes képviselőfánk – 20 db étcsokoládés trüffelgolyó – 500 g kis ischler teasütemény – 12 db echler fánk – 6 db gyümölcs-vanília ízesítésű pohárkrém.
Izgalmas-izgalmas. Szóval úgy döntöttem, maréknyi bűntudatom enyhítésére, a bonyolultabbakat elkészítem itthon a hétvégén, így estem neki szombat reggel a macskanyelvnek.
Pénteken már bevásároltam mindent, a képviselőkhöz is rendesen hoztam habtejszínből 4x200ml-t, szóval alapanyagaim voltak. Továbbá péntek este átbogarásztam a cukrász tankönyvünket és kiírogattam kis füzetembe az összes receptet, arányaiban a mi fogyasztási igényeinkre szabva, hogy ne csináljak egy hordányi süteményt, amit majd a következő hónapban is alig fogunk tudni elpusztítani. Hát eljött a reggel és én hatalmas lelkesedéssel ugrottam neki a macskanyelvnek, szóval hajrá. Egyébként nem igazán vagyok otthon ezekben a zsákból kinyomható süteményekben, sokkal inkább kelt tészta és kenyér vonalon mozgolódok, gondoltam is, hogy tuti beüt a krach, mint ahogy általában lenni szokott nálam, hogyha valamit legelőször készítek.
Közhiedelemmel (vagyis az én legelső elképzelésemmel) ellentétben a macskanyelv, nem egy cicás papírdobozban lévő, vékony babapiskóta formájú, kifejezetten ízletes tejcsokoládé, amit gyerekkoromban leginkább nagymamaáéknál ettem, hanem egy tejszínnel és felvert tojásfehérjehabbal kikevert, végtelenül folyékony állagú masszából készült piskóta, amit sima csöves habzsákból nyomunk ki zsírozott, lisztezett sütőlemezre, párizsikrémmel töltünk és felét, csinosan csokoládéba mártjuk. A zsírozott-lisztezett sütőlemezt éppen most (vasárnap reggel) mossa el István a sült kelkáposztához és céklához, sűrű bosszankodások közepette, hogy azért legközelebb Hanna, ha macskanyelvet csinálsz, mosogatót is fogadj fel magad mellé. 😀
Jogos, tényleg kimaradt a mosogatás, dehát akkora kálváriát lejártam szerencsétlen macskanyelvvel, hogy nem csoda, hogy dél körül már menekültem a konyhából:
– Az első bekevert adagot boldogan nyomtam telibe egy teljes sütőtepsin és sütöttem ki. Őőőő.. hát nem hiába írja ugye a tankönyv a “Készítsünk próbasütést!” felszólítást, amit simán figyelmen kívül hagytam, vakon bízva a tankönyv anyaghányadában. Eredmény: összefolyt az egész és teljesen amorf, lapos kis piskótacafataim lettek, amit betölteni nem lehetett, de magában kifejezetten finom volt mondjuk, de akár pohárkrémbe is tökély lenne! – Szerencsére maradt az első adag kikevert masszából, úgyhogy gyorsan kevertem hozzá 1-2 evőkanál lisztet és az így már jobban alakult, de elégedett nem voltam és egyébként sem mértem mennyi lisztet tettem bele, szóval így..
– Ugrottam neki kikeverni a második adagot, ahol a tojásfehérjém nem verődött fel rendesen, jó, ezt elengedtem és attól függetlenül beletettem. Itt már kevesebb tejszínnel, több liszttel dolgoztam és csináltam próbasütést is, de a nem tökéletesen felvert fehérjehab miatt ugyanolyan folyékony lett, mint a legelső adag. 😀 Na, mondom hurrá. Szóval még több lisztet pakoltam hozzá és így lett nagyjából OKÉ. – A legutolsó tepsit pedig úgy elfelejtettem, ahogy volt és persze sikerült is annak rendje és módjas szerint, szuper kis gázsütőmben megégetni.
Szóval tudok hozzá receptet írni, csak a liszt súlya egy nagyobb tartományban mozog. Figyeljünk rá oda. Leginkább azért osztom meg, hogy egy hónap múlva, vizsga előtt emlékezzek rá, hogy s mint kellene készíteni, vagy hogy milyen hibákat NE ejtsek majd akkor! Egyébként a belefektetett munka / íz arány, hát röviden: nem éri meg. Szerintünk nagyon tömör ez a párizsikrém tölti, esetleg lekvárral finom lehet, de így nagyon tömör. A tésztája meglepően új íz, nem igazán ettem még ilyet, az viszont tényleg fincsi, nagyon! Bár mára már a fele sincs meg, István kisfia nagy puszítója volt, tehát létezhet ember, akinek bejön, de nem tudom nekiugrok-e még egyszer gyakorlás céljából?!
Macskanyelv
Tészta 140 – 180 g liszt (120 tankönyvben írt helyett) 53 g porcukor 160 ml tejszín 1 tojásfehérje (cukikonyvben 53 grammot írt, de az szerintem sok) 48 g kristálycukor 1 csomag vaníliás cukor 1 óriási csipet só liszt + olaj a tepsi lekenéséhez
Töltelék / Párizsikrém 80 g étcsokoládé 80 g habtejszín
A töltelékhez a tejszínt mikróban felforrósítjuk és csomómentesre keverjük benne az étcsokoládét, majd hűlni hagyjuk.
Előmelegítjük a sütőt 170 fokra. Kiolajozunk, kilisztezünk egy sütőlemezt és előkészítünk egy sima csöves zsákot. A lisztet, a porcukorral, a sóval és a tejszínnel csomómentesre keverjük. A tojásfehétjét a kristálycukorral habbá verjük, majd spatulával a tejszínes masszához forgatjuk. Nyomózsákba töltjük és 6 piskótaformát nyomunk a tepsire. Betesszük próbasütésre. Hogyha jónak ítéljük, mehet a menet, süthetjük a többit is, ha nem, akkor kis lisztet adjunk még hozzá. 160-170 fokon nagyjából 10 perc alatt sülnek, akkor jó, ha a széle kicsit már karamellszínű.
Naponta szuper receptek várnak az Instagram és Facebook oldalamon! Hírlevelemre feliratkozva pedig rögtön értesülsz a legújabb tartalmakról!
Az idejét sem tudom, mikor ettem utoljára. Komolyan. Azt pedig végképp nem, hogy mikor csináltam, talán valamikor a középsuliban?!
Az előre elkészített kis morzsa/crumble maga a megtestesült csoda. Morzsánk szuperül variálható, hirtelen felindulásból kitalált pohárkrémek rétegétől kezdve, muffin tetejének textúrát tudja roppanósan varázslatossá tenni, vagy jelen esetben tökéletes alap kókuszgolyónk számára, de ha már alap, akkor kíváló alapja lehet egyNew York Cheesecake-nek, vagy van kifejezetten egy szilvás morzsatorta is a blogon. Szóval bármilyen darált keksszel készített sütemény/desszert helyett szuper és tudjuk mit tartalmaz, hát az íze pedig, szerintem nagyon nem kell magasztalnom és kiemelnem mennyivel másabb ízvilág, mint egy sima HT keksz.
Mivel férj nem egy kókusz-lover, eddig szinte száműztem a konyhából, de rá kellett jöjjek, hogy nem úgy megy ez ám, ugyanis én speciel imádom ezt a fehér apróságot, annak minden ízével és textúrájával. Awwh annak idején a középsuliban, nagyon-nagyon sok raffaello szeletet készítettem. Úristen, azt ismeritek!? Kókuszos piskótán főzött vaníliás-kókuszos krém. Uhh brutálisan imádtam/dom. Hajaj, már látom előre, hogy István ki fog készülni a sok jövőbeli kókuszos sütitől, de az a poén, hogy mindig csak a szája nagy, amint kész van, megeszi, sőőőt meg is jegyzi, hogy jaj ez de jó. Szóval, csak kiderül, hogy eddig én voltam a hülye…. miért nem kezdtem el hamarabb ezt a kókuszozást?! Jajjjjjmár Hanna…
Csak azt érzem, hogy csupa szaftos és nagyon könnyű, aztán hopp egy ropogós morzsadarabbal találkozok, közben a szám melegétől már olvad a tömény, kakaós-rumos belső. Mennyei.
Szóval tegnap este, a kanapén ülve, megcsapott az “Úhh de ennék kókuszgolyót” feeling, a reggeli fagyasztóviziten pedig pont találkoztam hőn szeretett barátommal, egy egész zacskó crumble-lel, vagy hogy egyszerűbb legyen: előre elkészített/megsütött ropogós morzsával. Szóval abban a pillantban, valamikor a Konyhafőnök reklám közben, felvillant a kis izzó és megszületett a gondolat: holnap kókuszgolyó lesz (a bejglik mellett) aprított az crumbleből.
Látjátok, ahogy a nagyobb crumble darabok kukucskálnak? 🙂
Kókuszgolyó crumble
Hozzávalók 19 darabhoz
Crumble 200 g liszt (nálam: 100 BL55 búzafinomliszt, 50 g teljes kiőrlésű rozsliszt, 50 g teljes kiőrlésű búzaliszt) 1 csipet só 100 g kristálycukor vagy barna cukor 1 csomag vaníliás cukor 1 teáskanál fahéj késhegynyi szerecsendió 100 g olvasztott vaj
Kókuszgolyó 210 g crumble 21 g puha vaj 21 g porcukor (de akár el is hagyható, én spec. most kihagytam) 50 ml tej (hideg) 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor átszitálva 1 evőkanál rum 1 evőkanál sárgabaracklekvár pici só
Elkészítem a morzsát Előmelegítem a sütőt 180 fokra (alsó-felső). Kevesebb, mint 2 perc alatt összekeverem a liszteket a sóval, a fűszerekkel, a cukrokkal (kristály/barna és vaníliás), majd ráöntöm az olvasztott vajat, elkeverem és morzsás textúrájúra összeállítom. Sütőpapírral bélelt tepsire öntöm, egyenletesen eloszlatom, és 180 fok (alsó-felső) nagyjából 15 perc (figyeljük!) alatt megsütöm.
Kókuszgolyó összeállítása A kihűlt ropogós crumblet késes aprítógépbe teszem és apróra aprítom. Nekem maradtak benne “nagyobb” nagy szemű só vagy jégcukor méretű darabok is, ez tök jó textúrát adott a golyónknak. Az aprított morzsához hozzákeverem a porcukrot, a kakaóport, majd rámérem a puha vajat, beleöntöm a tejet, a rumot, a lekvárt, majd egy kanállal masszává állítom össze. Hűtőbe teszem 30-60 percre. Kis tálba kókuszreszeléket öntök, a masszából golyócskákat formázok és meghempergetem a kókuszban, de ez annyira triviális, hogy leírni is izé. 😀
Kövess Instagramon és Facebookon is! Iratkozz fel hírlevelemre, hogy értesülhess a legújabb tartalmakról!
Az karácsonyi gasztroajándék aprósüti válogatásom legegészségesebb eleme. Nagyon fincsi, habcsókszerűen roppanós és kellemesen kókuszos-mandulás!
A kis gasztroajándékhoz már az ötödik kilómézeskalácselkészült – mint egy cukrászüzemben, jajjj esküszöm olyan ütemben kell sütni, mert egyszerűen gombnyomásra felszívódik, úgy fogy nálunk. A kakaós ischler* és a hókifli éppen begyúrva pihennek a hideg kamrában és várnak szaggatásruka / formázásukra.
Kakaós ischler: sima 3:2:1 arányú omlós tészta: 285 g liszt, 15 g cukrozatlan kakaópor, pici só, vaníliás cukor, 200 g zsiradék – melynek most 50%-a zsír, másik 50 pedig margarin és 100 g porcukor.
Hozzávalók 37 db-hoz (1 tepsihez) összesen 450 g aprósütihez egyenként 14 grammos darabok
150 g zsiradék szobahőmérsékletű (nálam 75 g vaj és 75 g disznózsír játszott most) 120 g kristálycukor 1 cs. vaníliás cukor 1 óriási csipet só 1 tk mandula aroma 50-60 g kókuszreszelék 120 g aprószemű zabpehely 150 g liszt (100 g BL55, 50 g teljes kiőrlésű rozsliszt) 1 teáskanál sütőpor
1. A tészta összeállítása. puha vajat/margarint/disznózsírt, egy szóval zsiradékot habosra keverem a kristálycukorral, a vaníliás cukorral, a mandula aromával és a csipet sóval. Hozzádolgozom a kókuszt és a zabpelyhet is. Vágül kimérem a lisztet és elkeverem benne a sütőport, majd folyamatos keverés mellett hozzádolgozom a tésztához. Eléggé morzsalékos szerkezete lesz, de vizes kézzel formázható és szépen összeáll.
2. Sütés. Enyhén nedves tenyérrel sütőpapírral bélelt tepsire 15 grammos gombócokat formázok a tésztából, majd 180 fokos sütőben (alsó felső sütés) 20-25 perc alatt megsütöm. Végül fahéjas porcukorral megszórom.
Kisült életem második adag mézes puszkója! Tegnap a cukiban készítettem először, de hogy én miért vártam egészen idáig, na ez rejtély! Reggel már világos volt, hogy muszáj keresnem egy hasonló receptet és itthon is összehoznom: a tetején karamellizált, pirított diók sorakoznak.
Egyébként rögtön sütős, nem egy éjszakázós recept! Plusz azonnal puha és ezt tartja még másnap is, viszont ehhez 170 fokon (nálam villanysütőben alsó felső sütéssel, a sütő középső rácsán sültek) szigorúan 12 percig kell sütni a 10 grammra kiformázott darabkákat, mert hogyha már kisebb, akkor gyorsabban sül, hamarabb kell kivenni és már nem lesz pihe-puhe azzal a 12 perccel.
Mondtam férjemnek, hogy készüljön mert innentől mézeskalács helyett idén már csak ezt fogom sütni, hát SOKKAL GYORSABB! Nincs szaggatás, sütés utáni kenegetés, kapkodás, mert jaj amíg kenem, már közben szaggatnom kellene, hanem csak golyókat kell formázni, háát zseniális! Jó, persze csak viccelek, a mézeskalács varázslatos, de ez a puszedli! Hát fényévekkel gyorsabb!
Egy kis update: 6 nap zárt fémdobozozás után, megkapta a családtól a “zacskós bolti puhaságú” minősítést!
Mézes puszedli
Hozzávalók 1 kg-hoz
600 g BL55 búzafinomliszt (vagy 500 g BL55 és 100 g teljes kiőrlésű rozsliszt) 2 teáskanál szódabikarbóna 150 g porcukor 255 g méz 50 g teavaj 120 g tejföl 20 ml tej 3 sárgája + 1 egész tojás + 1 egész tojás a kenéshez 1 óriási csipet só Fűszerek: 1 nagy evőkanál mézeskalács fűszerkeverék, 1 kávéskanál kakaópor, 1 tk. fahéj, leheletnyi szerecsendió és kardamom
A karamellizált dióhoz 60-70 g diót egy diónyi teavajjal és egy teáskanál kristálycukorral karamellizáljuk, kihűtjük, szétszedegetjük.
1. Összemelegítjük a “nedves” hozzávalókat: a mézet egy lábasban a vajjal, a tejföllel és a tejjel megolvasztjuk, ne legyen túl forró, éppen csak hogy olvadjon el benne a vaj és egynemű legyen az egész.
2. Összekeverjük a száraz hozzávalókat: a lisztet elkeverjük a porcukorral, hozzáadjuk a fűszereket (fahéj, kakaópor, szerecsendió, kardamom, mézeskalács fűszerkeverék), a csipet sót és a szódabikarbónát. A lisztes részt beleöntjük a konyhai robotgép táljába, ráöntjük a meleg masszát, a tojásokat (3 sárgája + 1 egész tojás), majd a keverőkarral összeállítjuk a tésztát. Ragacsos massza lesz, de sebaj, mert csak a formázás elején olyan ragacsos, amikor még lágy a méz, ahogy hűl, egyre jobban szilárdul, nem lesz gázos, nem fog már annyira ragadni!
3. A formázáshoz egy kis tálban magunk mellé készítünk egy kis lisztet. Majd minden gombócnál, vagy minden másodiknál lisztezzük a tenyerünket, plusz az ujjainkat, amivel csípünk a masszából, majd tenyérrel 10 grammos golyókat formázunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk. Lekenjük a megmaradt tojásfehérjével és belenyomunk egy diót. 170 fokra előmelegített sütőben 12-13 perc alatt megsütjük.
Elkészítetted a mézes puszedlit? Írd meg lent kommentben, hogy ízlett! Fényképét szeretettel várom az instán @smuczer.hanna oldalam megjelölésével és #smuczerhanna_recept hashtaggel, ahol már 500+ receptjeimről készült képet töltöttetek fel! Kenyeres és sütős insta-sztorikhoz pedig szuper GIF-eket találsz “smuczerhanna” néven a keresőben.
Ha tetszett a recept, megköszönöm a megosztásokat. Minden egyes megosztással, lájkkal támogatni tudsz. Az pedig plusz szuper, ha követsz Instán, Facebookon és Pinteresten, ahol értesülhetsz a legújabb receptjeimről és nyomon követheted az éppen aktuális hedonizmusainkat!
Smuczer Hanna 