Vaníliás néró

Cukrásztanonc-fejezetek, omlós tésztából készült sütemények

Tipik cukrászdás, abbahagyhatatlan (kevert omlós) aprósüteményke. Főleg, ha otthon készül igazi, fincsom vajjal. Annak idején, amikor még működött Miskolcon a Tanoda pékség és István ott dolgozott, mint kereskedelmi vezető, mindig volt belőle itthon. Abban az időben volt ez, amikor még csak pár hónapos volt a blogom (2015-16), tehát nem voltam még ilyen elvetemült “mindent én sütök” típus. Műanyag kis tálcán sorakoztak frissentartó fóliába csomagolva az 500 grammra pontosan kimért nérócskák és úgy hozta haza őket karöltve a nehéz sós aprósütivel. Tulajdonképpen lehet azért is kezdtem el a cukrászsulit, mert hiányoztak ezek az ízek a pékség bezárása után!? Lehet. Ki tudja. Mindenesetre kedves emlék, mert szép időszak volt. Olyan nyugodt és gondtalan. Vagyis visszanézve az, mert tuti akkor is ugyanilyen apró-cseprő vagy még nagyobb problémáink voltak, csak ráborult már a múlt láthatatlanná tévő selyemköpenye és kisimította minden gondját, baját, hibáját.

Ezt a mai napot pedig nem, nem, nem, nem hiszem el. Elmesélem.


Tegnap este szóltak a Facebookon (!?!?!?!) hogy egy hét múlva cukrászvizsga és egyébként változtattak a tételeken is. Mondom oké, akkor mától gyakorlás-üzemmódba vágom magam és nyomok egy utolsó hajrát. Na de már, hogyha gyakorlok, akkor legyen “haszna” is, készüljön róla videó.

Korán keltünk, így már fél 9-re kész is voltam sütivel, felvételekkel együtt cakkompakk, bár közben betelt a kártyám tárhelye, amit már számolhatunk krach 1-nek a napban, mert kisebbfajta világvége volt, mire nagyjából mindent lementettem róla, hogy tudjam folytatni a felvételt. Közben elzárták a vizet mindenfajta előzetes bejelentés nélkül, úgyhogy tortillás kis full szószos arcunkat, a reggeli után maximum a vágott virág vizében tudtuk volna megmosni (krach 2). Ekkor már éreztem, hogy valami nem oké a napban.

Aztán jött a krach 3, amikor SD kártyám jelezte, hogy ő ugyan nem hajlandó segíteni tovább és nem tárja fel tartalmát többé. Hajaj, ez egy nehéz óra volt, mert feldolgozni azt, hogy a nyersanyagod, amin egész délelőtt dolgoztál megsemmisült, na az nagyon kellemetlen. Szomorú voltam, olyan tehetetlenül szomorú, ami nagyon rossz érzés. Nagyjából délután 3-ra sikerült rajta túljutnom, de ne szaladjunk ennyire előre. Azért zárójelben megjegyezném, hogy nagyon borzasztó a világ, hogy veszek egy 190 ezres fényképezőgépet, amihez egy megbízhatatlan SD kártyát adnak. Baromira bosszantó ez a folyamatos fogyasztásra sarkallás, mert tehetetlen vagyok a világ kapzsiságával szemben. Nonszensz. Egyébként tudtam, hogy nem a legokébb a kártyám, mert sokszor mutatott kérdőjeleket egy-egy kép helyett, de azt elfogadtam, ezzel még együtt tudtam élni, de azzal már tényleg nem, hogy egyik pillanatról a másikra úgy dönt, hogy őt csak formázással lehet meggyógyítani. Megharagudtam rá és vettünk egy megbízhatót.

Hazaérve végre vizünk is lett, így István elmosogatott, amíg én a kártyával bíbelődtem, majd ismét kezdődött a sütés és a felvétel. Sikerült is, ráadásul még finomabb és precízebb is lett, mint az első! Leültem hát vágni, amiből 40 perc múlva lett a krach 4, amit egy halk sírás kísért: amikor jelezte a laptop, hogy merül, bedugtam, csak azt nem figyeltem, hogy az elosztó nincs bekapcsolva. Minden vágásom eltűnt, újra kellett kezdenem. Úgyhogy fogtam magam, összekapartam kedvetlenségem maradék kedv-morzsáit és harmadjára is nekiálltam, mert megcsinálom, mert meg akarom csinálni, ha a kutya kovászt eszik, akkor is.

Hidegfront kedd, nem szerettelek annyira, de legalább tudom, hogy a kitartásomban mindig bízhatok.

A videóban elég kis nyúlpucu adaggal dolgoztam, hogy ne halmozzam el magunkat a fagyasztó aranytartalékában lévő 4 rúd bejgli, a 4 fonott kalács és az utolós szelet Fekete-erdő torta mellett még egy csomó néróval is, szóval a lenti adagot már úgy számoltam, hogy egy vállalható körülbelül 600 grammnyi jön ki belőle. Nem garantálom, hogy elég lesz, de minden bizonnyal nagyjából 1 napig bírni fogja.

Vaníliás néró

Hozzávalók 38 darabhoz, nagyjából 600 grammhoz

170 g vaj
140 g porcukor
6 tojássárgája
2 csomag vaníliás cukor vagy 1 teáskanál vanília őrlemény
1 óriási csipet só
1 citrom reszelt héja
240 g liszt
160 g sárgabaracklekvár
100 g jó minőségű étcsokoládé 

A puha vajat kihabosítjuk az átszitált porcukorral. Egyenként hozzákeverjük a tojások sárgáját, majd a vaníliával és a sóval habosra keverjük. Fakanállal belekeverjük a lisztet, simacsöves (A 806-os díszítőcsövemmel dolgoztam) habzsákba töltjük és sütőpapírral bélelt tepsire 40 db kis gömböcöt nyomunk, majd 200 fokra előmelegített sütőben körülbelül 8 perc alatt megsütjük. Akkor már jó, hogyha a széle barnulni kezd. Kihűtjük, majd felforralt sárgabaracklekvárral összetöltjük, végül egy teáskanál segítségével (mikróban alacsonyabb fokozaton, többször kivéve és átkavarva) olvasztott étcsokoládéval csurgatjuk.

Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel veszem, ha megosztjátok velem Instagramon, a #smuczerhanna_recept keresőcímke és a @smuczer.hanna oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket! 


Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot!
PATREON oldalam, ami egyfajta borravalóként, lehetőséget nyújt, hogyha szereted, amit csinálok, akkor segítheted a munkám, hogy a jövőben is folytathassam!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s