Duplán mákos, citromkrémes aprósütit sütöttem a héten! Ez is egy tipikusan olyan süti, amit már évek óta tervezek megsütni. Minden Húsvét előtt szemezek vele, de valahogy mindig tolódott. Olyan hosszú a megsütni való sütemények listája, hogy a végét soha nem látom, mert mindig csak plusz tagokkal bővül! Na, de most végre a mákos – citromkrémes linzer kihúzva. Viszont ugye egy a baj, már rögtön lehet beiktatni újrasütésre, mert annyira eszméletlenül finom. Nekem őrülten bejön ez az angol főzött citromkrém történet, azaz a lemon curd.
Reklámok
Mákliszt (gluténmentes)
Már a legelején tudtuk, hogy ezt imádni fogjuk! A legelső Grapoilás liszt volt, amire rávetettük magunkat Istvánnal, egy almás pitét készítettem belőle és aah csak úgy tömtük! Csupa mákíz, mindemellett csökkentett olaj, magas ásványi anyag (magas a kalciumtartalma, így a csontritkulás megelőzésére is kiváló) és alacsony szénhidrát tartalommal bír, ami tökéletesen beilleszthető a balance életmódunkba. Natúr joghurtba, kefirbe keverhetjük, sütemények, péksütemények, kenyerek tésztáját turbózhatjuk vele, sőt alapvetően bázislisztként is megállja a helyét, tehát a fehér lisztet 100%-ig kiválthatjuk vele. A darált máknál jobban eltarthatóbb, zsírban szegényebb és nem lesz annyira sötét, fekete színe a belőle készített süteményeknek. Szerintem egy nagyon szuper alapanyag a változatos életmódra való törekvésben! Tápértéke 100 g máklisztben: 310 kcal / 16,79 g zsír / 5,14 g szénhidrát / 34,61 g fehérje.
Mákos – citromkrémes linzer
Hozzávalók 30-35 db linzerkarikához és 2 dl citromkrémhez
Linzer 250 g BL55 búzafinomliszt 50 g Grapoila mákliszt 100 g porcukor 1 csipet só 1 evőkanál egész mák 135 g vaj 65 g disznózsír 1/2 citrom reszelt héja
Citromkrém (2 dl) 2 tojássárgája + 1 egész tojás 55 ml citromlé (1,5 db citrom) 50 g kristálycukor 1 csomag vaníliás cukor 1 csipet só + 40 g hideg vaj
Reklámok
Mostanában minden linzerjellegű tésztát késes aprítógépben készítek el, hát sokkal egyszerűbb az életem, mióta erre rájöttem. Belemérjük a lisztet, a sót és a zsiradékot, aprítjuk, azaz elmorzsoljuk, jöhet bele a porcukor és az egész mák, aprítjuk, majd a citrom reszelt héja és addig keverjük, amíg össze nem áll, deszkára tesszük és összegyúrjuk. Ha nincs gépünk, természetesen kézzel is könnyen elkészíthető, a liszteket elkeverjük a sóval, a mákkal és gyors mozdulatokkal elmorzsoljuk a zsiradékkal. Elkeverjük benne az átszitált porcukrot, belereszeljük a citrom héját és tésztává gyúrjuk. Fóliába csomagolva a hűtőbe tesszük éjszakára.
A citromkrémhez a citromlevet elkeverjük a tojásokkal, a kristály és a vaníliás cukorral, a csipet sóval és vízgőz fölött, folyamatos kevergetés mellett, alacsony lángon összesűrítjük. Ha összekapta, levesszük a gőzről, elkeverjük benne a vajat és kihűtjük. Másnap jól átgyúrjuk a tésztát, hogy felvegye kicsit a kezünk melegét, lisztezett deszkán 3-4 mm vékonyra kinyújtjuk, kiszaggatjuk és 180 fokra előmelegített sütőben kb 10 perc alatt megsütjük, figyeljük nagyon, mert képes hamar égni! Ha megsült, levesszük őket a tepsiről, hogy ne folytatódjon a forró tepsin a sütés és kihűtjük. A linzerek tetejét meghintjük porcukorral, az aljára eloszlatunk 1 kis kávéskanál citromkrémet és rátesszük a tetejüket, majd mosolyogva pusziljuk be a kis linzereinket!
A mustármagliszt egy szuper értékes fehérjeforrás, gazdag ásványi-anyagokban és rostokban. Bázislisztként is használható, bár én a liszt 20%-át váltottam ki vele. Ételek sűrítéséhez is tökéletes, a következő egy mac and cheese lesz, amit vele fogok készíteni, ezt már most tudom. De ahogy a Grapoila oldalán olvastam, házi tésztákhoz is érdemes adalékanyagként hozzáadni íze és gyönyörű napsárga színe miatt. Salátaöntethez, húsok ízesítésére, pácolására és házi mustár készítéséhez is alkalmas. Különleges mustáros íze szerintem tökéletesen passzol a teltebb ízű zsíros sajtokhoz és a köménymag karakteres ízéhez! Szívből ajánlom kipróbálását.
Reklámok
Omlós sajtos perec
Hozzávalók 1,5 nagy tepsihez
60 g Grapoila mustármagliszt 260 g BL55 búzafinomliszt 100 g vaj 50 g disznózsír 2 kis teáskanál só 60 g tejföl 1/2 csomag szárított élesztő 2 evőkanál tej 130 g + 60 g reszelt sajt (Gouda, Maasdamer) 1 tojás a kenéshez köménymag
A liszteket, a sót és a szárított élesztőt összekeverjük, gyorsan elmorzsoljuk a zsiradékkal és elkeverjük az apró lyukú reszelővel lereszelt sajtokkal, majd a tejföllel és a tejjel együtt tésztává gyúrjuk. Mindezt a konyhai robotgépem aprítókésével csináltam, hatalmas segítség az ilyen linzerjellegű tésztáknál. Hűtőbe tesszük 30 percre. Kinyújtjuk 0,7 cm vastagra, lekenjük villával kicsit felvert egész tojással és bőven megszórjuk az apróra reszelt sajttal. Az első nyújtás után pereceket szaggattam, a második után tojással kentem és köménymaggal szórtam, csíkokra vágtam, majd hosszában is felszeleteltem. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük őket és 190 fokra (alsó-felső) előmelegített sütőben 10-13 perc alatt megsülnek.
Elkészítetted a receptet? Írd meg nekem kommentben, hogy ízlett! 🧡
{“key”:”g3″}{“key”:”g3″}
Ha tetszett a recept, megköszönöm a megosztásokat. Minden egyes megosztással, lájkkal támogatni tudsz. Az pedig plusz szuper, ha követsz Instán, Facebookon és Pinteresten, ahol értesülhetsz a legújabb receptjeimről és nyomon követheted az éppen aktuális hedonizmusainkat!
Pénteken sikerült elmismásolnom a cukrászsulis gyakorlatot, osztottunk szoroztunk, szögről-végről úgy döntöttünk nem megyünk ketten két helyre, hanem mentem Istvánnal Debrecenbe, így kiesett egy gyakorlat, ahol a következő sütemények kerültek elkészítésre: – 500 g macskanyelv – 12 db tejszínes képviselőfánk – 20 db étcsokoládés trüffelgolyó – 500 g kis ischler teasütemény – 12 db echler fánk – 6 db gyümölcs-vanília ízesítésű pohárkrém.
Izgalmas-izgalmas. Szóval úgy döntöttem, maréknyi bűntudatom enyhítésére, a bonyolultabbakat elkészítem itthon a hétvégén, így estem neki szombat reggel a macskanyelvnek.
Pénteken már bevásároltam mindent, a képviselőkhöz is rendesen hoztam habtejszínből 4x200ml-t, szóval alapanyagaim voltak. Továbbá péntek este átbogarásztam a cukrász tankönyvünket és kiírogattam kis füzetembe az összes receptet, arányaiban a mi fogyasztási igényeinkre szabva, hogy ne csináljak egy hordányi süteményt, amit majd a következő hónapban is alig fogunk tudni elpusztítani. Hát eljött a reggel és én hatalmas lelkesedéssel ugrottam neki a macskanyelvnek, szóval hajrá. Egyébként nem igazán vagyok otthon ezekben a zsákból kinyomható süteményekben, sokkal inkább kelt tészta és kenyér vonalon mozgolódok, gondoltam is, hogy tuti beüt a krach, mint ahogy általában lenni szokott nálam, hogyha valamit legelőször készítek.
Közhiedelemmel (vagyis az én legelső elképzelésemmel) ellentétben a macskanyelv, nem egy cicás papírdobozban lévő, vékony babapiskóta formájú, kifejezetten ízletes tejcsokoládé, amit gyerekkoromban leginkább nagymamaáéknál ettem, hanem egy tejszínnel és felvert tojásfehérjehabbal kikevert, végtelenül folyékony állagú masszából készült piskóta, amit sima csöves habzsákból nyomunk ki zsírozott, lisztezett sütőlemezre, párizsikrémmel töltünk és felét, csinosan csokoládéba mártjuk. A zsírozott-lisztezett sütőlemezt éppen most (vasárnap reggel) mossa el István a sült kelkáposztához és céklához, sűrű bosszankodások közepette, hogy azért legközelebb Hanna, ha macskanyelvet csinálsz, mosogatót is fogadj fel magad mellé. 😀
Jogos, tényleg kimaradt a mosogatás, dehát akkora kálváriát lejártam szerencsétlen macskanyelvvel, hogy nem csoda, hogy dél körül már menekültem a konyhából:
– Az első bekevert adagot boldogan nyomtam telibe egy teljes sütőtepsin és sütöttem ki. Őőőő.. hát nem hiába írja ugye a tankönyv a “Készítsünk próbasütést!” felszólítást, amit simán figyelmen kívül hagytam, vakon bízva a tankönyv anyaghányadában. Eredmény: összefolyt az egész és teljesen amorf, lapos kis piskótacafataim lettek, amit betölteni nem lehetett, de magában kifejezetten finom volt mondjuk, de akár pohárkrémbe is tökély lenne! – Szerencsére maradt az első adag kikevert masszából, úgyhogy gyorsan kevertem hozzá 1-2 evőkanál lisztet és az így már jobban alakult, de elégedett nem voltam és egyébként sem mértem mennyi lisztet tettem bele, szóval így..
– Ugrottam neki kikeverni a második adagot, ahol a tojásfehérjém nem verődött fel rendesen, jó, ezt elengedtem és attól függetlenül beletettem. Itt már kevesebb tejszínnel, több liszttel dolgoztam és csináltam próbasütést is, de a nem tökéletesen felvert fehérjehab miatt ugyanolyan folyékony lett, mint a legelső adag. 😀 Na, mondom hurrá. Szóval még több lisztet pakoltam hozzá és így lett nagyjából OKÉ. – A legutolsó tepsit pedig úgy elfelejtettem, ahogy volt és persze sikerült is annak rendje és módjas szerint, szuper kis gázsütőmben megégetni.
Szóval tudok hozzá receptet írni, csak a liszt súlya egy nagyobb tartományban mozog. Figyeljünk rá oda. Leginkább azért osztom meg, hogy egy hónap múlva, vizsga előtt emlékezzek rá, hogy s mint kellene készíteni, vagy hogy milyen hibákat NE ejtsek majd akkor! Egyébként a belefektetett munka / íz arány, hát röviden: nem éri meg. Szerintünk nagyon tömör ez a párizsikrém tölti, esetleg lekvárral finom lehet, de így nagyon tömör. A tésztája meglepően új íz, nem igazán ettem még ilyet, az viszont tényleg fincsi, nagyon! Bár mára már a fele sincs meg, István kisfia nagy puszítója volt, tehát létezhet ember, akinek bejön, de nem tudom nekiugrok-e még egyszer gyakorlás céljából?!
Macskanyelv
Tészta 140 – 180 g liszt (120 tankönyvben írt helyett) 53 g porcukor 160 ml tejszín 1 tojásfehérje (cukikonyvben 53 grammot írt, de az szerintem sok) 48 g kristálycukor 1 csomag vaníliás cukor 1 óriási csipet só liszt + olaj a tepsi lekenéséhez
Töltelék / Párizsikrém 80 g étcsokoládé 80 g habtejszín
A töltelékhez a tejszínt mikróban felforrósítjuk és csomómentesre keverjük benne az étcsokoládét, majd hűlni hagyjuk.
Előmelegítjük a sütőt 170 fokra. Kiolajozunk, kilisztezünk egy sütőlemezt és előkészítünk egy sima csöves zsákot. A lisztet, a porcukorral, a sóval és a tejszínnel csomómentesre keverjük. A tojásfehétjét a kristálycukorral habbá verjük, majd spatulával a tejszínes masszához forgatjuk. Nyomózsákba töltjük és 6 piskótaformát nyomunk a tepsire. Betesszük próbasütésre. Hogyha jónak ítéljük, mehet a menet, süthetjük a többit is, ha nem, akkor kis lisztet adjunk még hozzá. 160-170 fokon nagyjából 10 perc alatt sülnek, akkor jó, ha a széle kicsit már karamellszínű.
Naponta szuper receptek várnak az Instagram és Facebook oldalamon! Hírlevelemre feliratkozva pedig rögtön értesülsz a legújabb tartalmakról!
Betyár jó! Legközelebb dupla adaggal és 2 tepsiben egyszerre készítem, mert fantasztikus és a szervezetnek kellenek a magvakból származó jó zsírok! És hopp, pont olyan ízű lett, mint másfél hónapja Dániában, Randers egyik pékségében. El sem hittem! Ugyanolyan roppanós, leveles. Bár a készítése némileg eltér, szerintem az ottani egy leveles tésztára szórt magkeverék volt, de ahogy láttam a neten, így is – úgy is készítik. Szóval ez egy gyorsabb verzió, de szerintem annál finomabb és nincs benne az a kiló vaj, amit általában a leveles tésztákhoz használunk.
Reklámok
Egy ropogós, brutálisan magvas kétszersült, teljes kiőrlésű zabkása alappal!
T I P P Érdemes készenlétben tartani egy kis pirított magkeveréket otthon, sokszor fog csoda jól jönni! Például: – zsemlék tetejét szoktam beleforgatni – kenyerek/kiflik/zsemlék tésztájába is tökély – krémlevesek feltéteként – vagy ilyenkor, a dán KNÆKBRØDunk beszórásánál is jól funkcionálnak a gyorsan, szekrényből előkapott pirított magvak.
Reklámok
Pirított magkeverék: – lenmag – szezámmag – napraforgómag – tökmag – egész mákszem A lenmag és a mák kivételével egy serpenyőben, mindenféle zsiradék hozzáadása nélkül illatosra pirítom a magokat, kihűtöm, majd belekeverem a kimaradt 2 magot. Befőttes üvegbe teszem és szépen vár, amíg felhasználom. Egyszerre 200-300 grammnyit szoktam készíteni. Ha félünk az avasodástól, betehetjük a fagyasztóba.
Isteni volt a szezámmagos!
Dán KNÆKBRØD
Sütési hőfok: 150 fok alsó-felső Sütési idő: 1 óra 20-30 perc
Hozzávalók 1 tepsihez (200g-hoz)
100 g teljes kiőrlésű zabpehely 150 ml víz 150 ml tej 2 evőkanál lennag 2 evőkanál napraforgómag 1 marék tökmag 1/2 kávéskanál só ~ 4 tekerés durván őrölt bors
A szóráshoz: pirított magkeverék (lenmag, szezámmag, napraforgómag, tökmag, egész mákszem, zabpehely), durva szemű só A tetejére szánt magkeverék súlyát nem adtam meg, mindenkinek tetszőleges.
Reklámok
Előmelegítem a sütőt 150 fokra (alsó-felső). Összefőzöm a zabpelyhet a folyadékkal, a 2 ek. lenmaggal, a 2 ek. napraforgómaggal, a marék tökmaggal, sóval, borssal. Rottyan. Kikenem sütőpapírral bélelt tepsire, nagyjából 1 cm vastagra, megszórom durva sóval, plusz a pirított magkeverékkel, kicsit belelapogatom, belenyomogatom a magokat a kezemmel és ilyenkor érdemes, még nyersen felkockázni, téglalapokra derelye/pizzavágóval felvágni (ezt elszúrtam, utolag jutott eszembe és csak törni lehetett, hát ennyi baj legyen..), 150 fokon 1 óra 20-30 perc alatt sült ropogósra.
Kövess Instagramon és Facebookon is! Iratkozz fel hírlevelemre, hogy értesülhess a legújabb tartalmakról!
Nem hiszek a véletlenekben! 🙂 Mosdóba karcolt felirat Koppenhágában.
Autó Dániából – életünk egyik legszuperebb útja
Férj szervezte az utat – ebbe a tervezésbe most nem folytam bele és utólag mondhatom: nagyon jól tettem. Kinézett egy autót a költözéshez, leelőlegezte, a repülőjegyet, az oszkárt, a szállást és a flixbuszt is lefoglalta. Szóval minden készen volt már előtte egy héttel, így vártuk a napot. Este 8-kor indult a gép, tehát bőven volt időnk Miskolcról Pestre feloszkározni, reggel kovászos kenyeres szalámis-salátás szendvicseket gyártani és utazni, tényleg olyan slowliving életérzéssel, nem sietve, nem kapkodva.
Este 10-11 körül szálltunk le és amszterdami utazásunk hibájából tanulva (este 11-kor keringtünk gyalog az autópálya mellett, az Isten háta mögötti, kivilágítatlan, nádasos bicikliút mentén, keresve a lefoglalt, tök olcsó (vajon miért?!) autópálya hotelünket) szóval ebből tanulva, a legközelebbi hotelbe, a malmöi repülőtéri hotelben foglaltunk szobát. Aznap még nem sejtettük, de másnap életünk reggelijét tették elénk, vagyis szedtük össze a szó szerinti, svédasztalos svéd asztalról. Egy sima, basic repülőtéri hotel nevetve megfelel egy magyarországi 4, de állítom, hogy akár 5 csillagos szálloda színvonalának. BRUTÁL KOVÁSZOS kenyerek / zsemlék, életem első garnélái, de valami olyan szósszal, hogy behaltam. Bődületes volt a választék, életünk reggelije volt és ebben semmilyen túlzás nincsen. Halálosan komolyan mondom. A mai napig leesik az állam, ha arra a reggelire gondolok.
Reklámok
Reggel taxit kellett hívnunk, hogy bevigyen Malmöbe, mert a reptéri buszok indulásával nem értük volna el a Koppenhágába tartó flixbuszunkat. Második hitetlenkedés a napunkban, amikor a malmöi taxis magyarul üdvözölt bennünket. Olyan kis csodaút volt ez, az elejétől a végéig, beszélgettünk életről, sorsokról, majd beértünk Malmöbe. Volt durván egy óránk, sétáltunk egy picit a Central Stationnél, bóklásztunk boltokban nagy szemekkel nézve a helyi választékot, beszereztem egy csoda cuki svéd népviseletes, szőke kislányos hűtőmágnest, aztán elindultunk a HÍDra. Megvan a svéd-dán krimi sorozat A hídcímmel?! Valami remek, kimagasló alkotás szerintem, ezért is volt hihetetlen érzés átmenni ugyanazon a hídon. Libabőr és egyéb.
Beértünk Koppenhágába, egy finom kávé 1500-ért / darab (Aztazegetúristenbasszuskulcs!!!!), séta a nagyállomás körül, aztán nyomás a következő flixbuszra, irány végállomásunk, Randers. Délután 4 körül értünk oda, hulla fáradtan és kopogó szemekkel, mert hol voltak már a tegnap reggel készített szendvicsek?! Google maps a barátom, így már az úton nézelődtem, hol kajáljunk este. Találtam egy kínai éttermet, de nem ám olyat, mint itthon a sarki, hanem egy elegáns, gyönyörű sárkányos, legyezős, beülős helyet. Levest kívántunk, jaj, de nem tudtak angolul, ami vicces volt, mert már mi is törjük, de kézzel-lábbal és google-lel csak sikerült a dán-kínai étlapot magyarra fordítani. Bár azt máig nem tudom István mit evett, mert mindenre bólogattak, hogy “jessz cikön, jessz, jessz “, de az enyém egy cápauszonyleves volt. Ez tuti. Úgy képzeljétek el, mint a karácsonyi halászlevet, csak egy pici kínai beütéssel és csípősen. Mellé nagyon ropogós burgonyaszirom-jellegű kenyeret és pirított bagettet kaptunk. Akkora élmény volt. Befejeztük, kifizettük, majd odajött hozzánk egy kicsivel jobb angollal beszélő nagyon-nagyon cuki lány és megkérdezte, honnan jöttünk, majd amikor leesett neki, hogy az hol is van, felkiáltott, hogy hááát itt nagyon olcsók a Mischlen csillagos éttermek és tudja-tudja merre van. Tényleg nagyon cuki volt, annyit kérdezett, plusz kiselőadást tartott a Randers környéki nevezetességekről, látnivalókról, basszus olyan érzésünk volt, hogy sose szabadulunk, már-már szinte kínos volt, hogy mennénk, mert eszméletlen fáradtak vagyunk, de hát hogy?! Estére Airbnb-n foglaltunk szállást, amit már eddig is praktizáltunk, csak eddig egész lakást vettünk ki, most pedig egy családnál aludtunk a harmadik emeleti gyerekszobában. Hát mekkora életérzés volt, tiszta emlék-utazás, mint amikor középiskolában Esslingenben voltam cserediák. Egy az egyben olyan érzésem volt, István teljesen kivolt, hogy Ő.. ezt sose merné megtenni, idegeneket beengedni a házába. Igen, teljesen jogos, de ott valahogy a kölcsönös, egymás iránti bizalom, már a legelső nap feltűnt, óriási. Például simán a konyhaasztalon hagyta a telefonját és a táskáját a csaj, úgy hogy őt nem is láttuk/hallottuk, hogy egyáltalán otthon van-e. Annyira mások.
Reklámok
Amikor kinézte István az autót, a világon nem gondolta volna, hogy ilyen gyönyörű városban találjuk magunkat majd. Randers neve írott formában 1086-tól van jelen, na gondolhatjátok milyen gyönyörű hely, igazi kincs. Eszméletlen cuki házak, inkább magasak, vékonyak voltak és 2-3 szintesek. Nagyon baba. A dán-svéd designt szerintem nem kell bemutatni, letisztult és otthonos. Szerelem első látásra. Az utcára néző ablakokat nem takarja függöny, séta közben látjuk mit csinálnak a családok, annyira elképzelhetetlen ez itthon. Mondom.. bizalom! Feltételezhetően nem az a lényeg, hogy mit csinál a másik, mert akkor annak függvényében intézem az életem… hanem mindenki csinálja a dolgát, ami neki rendeltetett, megy a saját útján előre. Kis, függöny nélküli ablakaikban gyertyák, éjjeli/állólámpák világítanak és amint meglátjuk, eláraszt bennünket egy elemi, mély ős-otthonosság érzés és hirtelen melegség árad szét legbelül. Hihetetlen hatása van.
Egyébként is közel áll hozzánk a hygge, de ez út még nagyobb slowlivingre tanított. Nem az volt a cél, hogy megismerjük Svédország és Dánia minden szegletét és pont ezért volt jó, hogy egyáltalán nem folytam bele az utazás megtervezésébe, mert így a legelső benyomásra építettem, nem pedig egy megtervezett, idealizált, előre elgondolt “hú nyaraláson jaj de boldog leszek, mert annak kell lennem” rendszer bekalibrálása volt, amit ott persze csalódás követ, mert mindig elfelejtem, hogy magamat is viszem és ha már valami nem úgy alakul, vagy nem érzem jól aznap reggel magam a bőrömben, akkor mehet sutba az idealizált boldog utazás. Életünk egyik legfelszabadultabb utazása volt. Bár.. zárójel, a dán autókereskedő haverjaink olyan szinten lazák voltak, hogy papírokkal bár, de forgalmi nélkül engedtek utunkra, amiről most már nyugodtan írok, mert múlt héten megérkeztek a messiásként várt papírok, de egy hónapig remegtünk, hogy “na most vagy vettünk egy autónyi alkatrészt vagy lesz belőle forgalomba állított autó“. Bizalom?! Visszafelé Berlin körgyűrűjén keresztül autóztunk a számunkra új, egyébként használt paripával, szuper utolsó pillanatban, baromi olcsón lefoglalt, 4 csillagos hotelben aludtunk. Összejött minden, életünk egyik legjobb útja volt! ❤ Visszagondolva el sem hiszem, hogy olyan messze voltunk. Hihetetlen.
Az idejét sem tudom, mikor ettem utoljára. Komolyan. Azt pedig végképp nem, hogy mikor csináltam, talán valamikor a középsuliban?!
Az előre elkészített kis morzsa/crumble maga a megtestesült csoda. Morzsánk szuperül variálható, hirtelen felindulásból kitalált pohárkrémek rétegétől kezdve, muffin tetejének textúrát tudja roppanósan varázslatossá tenni, vagy jelen esetben tökéletes alap kókuszgolyónk számára, de ha már alap, akkor kíváló alapja lehet egyNew York Cheesecake-nek, vagy van kifejezetten egy szilvás morzsatorta is a blogon. Szóval bármilyen darált keksszel készített sütemény/desszert helyett szuper és tudjuk mit tartalmaz, hát az íze pedig, szerintem nagyon nem kell magasztalnom és kiemelnem mennyivel másabb ízvilág, mint egy sima HT keksz.
Reklámok
Mivel férjem nem egy kókusz-lover, eddig szinte száműztem a konyhából, de rá kellett jöjjek, hogy nem úgy megy ez ám, ugyanis én speciel imádom ezt a fehér apróságot, annak minden ízével és textúrájával. Awwh annak idején a középsuliban, nagyon-nagyon sok raffaello szeletet készítettem. Úristen, azt ismeritek!? Kókuszos piskótán főzött vaníliás-kókuszos krém. Uhh brutálisan imádtam/dom. Hajaj, már látom előre, hogy István ki fog készülni a sok jövőbeli kókuszos sütitől, de az a poén, hogy mindig csak a szája nagy, amint kész van, megeszi, sőőőt meg is jegyzi, hogy jaj ez de jó. Szóval, csak kiderül, hogy eddig én voltam a hülye…. miért nem kezdtem el hamarabb ezt a kókuszozást?! Jajjjjjmár Hanna…
Csak azt érzem, hogy csupa szaftos és nagyon könnyű, aztán hopp egy ropogós morzsadarabbal találkozok, közben a szám melegétől már olvad a tömény, kakaós-rumos belső. Mennyei.
Szóval tegnap este, a kanapén ülve, megcsapott az “Úhh de ennék kókuszgolyót” feeling, a reggeli fagyasztóviziten pedig pont találkoztam hőn szeretett barátommal, egy egész zacskó crumble-lel, vagy hogy egyszerűbb legyen: előre elkészített/megsütött ropogós morzsával. Szóval abban a pillantban, valamikor a Konyhafőnök reklám közben, felvillant a kis izzó és megszületett a gondolat: holnap kókuszgolyó lesz (a bejglik mellett) aprított az crumbleből.
Reklámok
Látjátok, ahogy a nagyobb crumble darabok kukucskálnak? 🙂
Kókuszgolyó crumble
Hozzávalók 19 darabhoz
Crumble 200 g liszt (nálam: 100 BL55 búzafinomliszt, 50 g teljes kiőrlésű rozsliszt, 50 g teljes kiőrlésű búzaliszt) 1 csipet só 100 g kristálycukor vagy barna cukor 1 csomag vaníliás cukor 1 teáskanál fahéj késhegynyi szerecsendió 100 g olvasztott vaj
Reklámok
Kókuszgolyó 210 g crumble 21 g puha vaj 21 g porcukor (de akár el is hagyható, én spec. most kihagytam) 50 ml tej (hideg) 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor átszitálva 1 evőkanál rum 1 evőkanál sárgabaracklekvár pici só
Elkészítem a morzsát Előmelegítem a sütőt 180 fokra (alsó-felső). Kevesebb, mint 2 perc alatt összekeverem a liszteket a sóval, a fűszerekkel, a cukrokkal (kristály/barna és vaníliás), majd ráöntöm az olvasztott vajat, elkeverem és morzsás textúrájúra összeállítom. Sütőpapírral bélelt tepsire öntöm, egyenletesen eloszlatom, és 180 fok (alsó-felső) nagyjából 15 perc (figyeljük!) alatt megsütöm.
Kókuszgolyó összeállítása A kihűlt ropogós crumblet késes aprítógépbe teszem és apróra aprítom. Nekem maradtak benne “nagyobb” nagy szemű só vagy jégcukor méretű darabok is, ez tök jó textúrát adott a golyónknak. Az aprított morzsához hozzákeverem a porcukrot, a kakaóport, majd rámérem a puha vajat, beleöntöm a tejet, a rumot, a lekvárt, majd egy kanállal masszává állítom össze. Hűtőbe teszem 30-60 percre. Kis tálba kókuszreszeléket öntök, a masszából golyócskákat formázok és meghempergetem a kókuszban, de ez annyira triviális, hogy leírni is izé. 😀
Reklámok
Kövess Instagramon és Facebookon is! Iratkozz fel hírlevelemre, hogy értesülhess a legújabb tartalmakról!
Smuczer Hanna 