Az idejét sem tudom, mikor ettem utoljára.
Komolyan.
Azt pedig végképp nem, hogy mikor csináltam, talán valamikor a középsuliban?!
Az előre elkészített kis morzsa/crumble maga a megtestesült csoda.
Morzsánk szuperül variálható, hirtelen felindulásból kitalált pohárkrémek rétegétől kezdve, muffin tetejének textúrát tudja roppanósan varázslatossá tenni, vagy jelen esetben tökéletes alap kókuszgolyónk számára, de ha már alap, akkor kíváló alapja lehet egy New York Cheesecake-nek, vagy van kifejezetten egy szilvás morzsatorta is a blogon. Szóval bármilyen darált keksszel készített sütemény/desszert helyett szuper és tudjuk mit tartalmaz, hát az íze pedig, szerintem nagyon nem kell magasztalnom és kiemelnem mennyivel másabb ízvilág, mint egy sima HT keksz.
Mivel férj nem egy kókusz-lover, eddig szinte száműztem a konyhából, de rá kellett jöjjek, hogy nem úgy megy ez ám, ugyanis én speciel imádom ezt a fehér apróságot, annak minden ízével és textúrájával. Awwh annak idején a középsuliban, nagyon-nagyon sok raffaello szeletet készítettem. Úristen, azt ismeritek!? Kókuszos piskótán főzött vaníliás-kókuszos krém. Uhh brutálisan imádtam/dom. Hajaj, már látom előre, hogy István ki fog készülni a sok jövőbeli kókuszos sütitől, de az a poén, hogy mindig csak a szája nagy, amint kész van, megeszi, sőőőt meg is jegyzi, hogy jaj ez de jó. Szóval, csak kiderül, hogy eddig én voltam a hülye…. miért nem kezdtem el hamarabb ezt a kókuszozást?! Jajjjjjmár Hanna…
Csak azt érzem, hogy csupa szaftos és nagyon könnyű, aztán hopp egy ropogós morzsadarabbal találkozok, közben a szám melegétől már olvad a tömény, kakaós-rumos belső.
Mennyei.
Szóval tegnap este, a kanapén ülve, megcsapott az “Úhh de ennék kókuszgolyót” feeling, a reggeli fagyasztóviziten pedig pont találkoztam hőn szeretett barátommal, egy egész zacskó crumble-lel, vagy hogy egyszerűbb legyen: előre elkészített/megsütött ropogós morzsával. Szóval abban a pillantban, valamikor a Konyhafőnök reklám közben, felvillant a kis izzó és megszületett a gondolat: holnap kókuszgolyó lesz (a bejglik mellett) aprított az crumbleből.
Kókuszgolyó crumble
Hozzávalók 19 darabhoz
Crumble
200 g liszt (nálam: 100 BL55 búzafinomliszt, 50 g teljes kiőrlésű rozsliszt, 50 g teljes kiőrlésű búzaliszt)
1 csipet só
100 g kristálycukor vagy barna cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 teáskanál fahéj
késhegynyi szerecsendió
100 g olvasztott vaj
Kókuszgolyó
210 g crumble
21 g puha vaj
21 g porcukor (de akár el is hagyható, én spec. most kihagytam)
50 ml tej (hideg)
2 evőkanál cukrozatlan kakaópor átszitálva
1 evőkanál rum
1 evőkanál sárgabaracklekvár
pici só
Elkészítem a morzsát
Előmelegítem a sütőt 180 fokra (alsó-felső). Kevesebb, mint 2 perc alatt összekeverem a liszteket a sóval, a fűszerekkel, a cukrokkal (kristály/barna és vaníliás), majd ráöntöm az olvasztott vajat, elkeverem és morzsás textúrájúra összeállítom. Sütőpapírral bélelt tepsire öntöm, egyenletesen eloszlatom, és 180 fok (alsó-felső) nagyjából 15 perc (figyeljük!) alatt megsütöm.
Kókuszgolyó összeállítása
A kihűlt ropogós crumblet késes aprítógépbe teszem és apróra aprítom. Nekem maradtak benne “nagyobb” nagy szemű só vagy jégcukor méretű darabok is, ez tök jó textúrát adott a golyónknak. Az aprított morzsához hozzákeverem a porcukrot, a kakaóport, majd rámérem a puha vajat, beleöntöm a tejet, a rumot, a lekvárt, majd egy kanállal masszává állítom össze. Hűtőbe teszem 30-60 percre. Kis tálba kókuszreszeléket öntök, a masszából golyócskákat formázok és meghempergetem a kókuszban, de ez annyira triviális, hogy leírni is izé. 😀
Smuczer Hanna 