Túrós rétes

desszert, gasztrofilm & könyvajánló

Rapid kivitel, leveles tésztából.

Hát mi ez a trópusi nyár, hogy a hajam olyan, mint a nagymamák haja dauer után és Boborján össze-vissza kószáló, szálló szálas szögfrizurájának keveredése?! Hogy az embernek semmihez sincs kedve?! Hogy rögtön fáradt, amikor épphogy csak felkel?! Hogy nincs kedvem órák hosszat a konyhában talpalni, de mégis úgy ennék valami finomat, ami ráadásul egy normálisabb makrókkal megáldott sütemény (értem ezalatt, hogy nem 100% szénhidrát)?! Nekem ez a szombat délelőtt pont ilyen katasztrófa-hangulatú volt.

István elment vakolni az építkezésre, én pedig maradtam lakberendezés alapjait olvasgatni, megérteni mit-hogy kell(ene) és kicsit felszívni magam tudással ilyen téren. Olvastam. Aztán fogtam és összeszkapartam magam a kedvesen marasztaló kanapénkról, mert nincs hétvége sütemény nélkül és kikevertem a túrós réteseink töltelékeit

– egy cukrosat Istvánnak, egy valamilyen lánynevű édesítőset nekem a júniusi nagyobb odafigyelés jegyében, persze ez nem feltétlen egészségesebb, de júniusban ekképpen járok el

elkenegetgettem a lapocskákat, megpötyögtettem a töltelékkel, betettem a sütőbe, én pedig visszacsücsültem olvasni a Kossuth Rádió Szellem a fazékból c. gasztro műsorának aláfestése mellett. Olvastam, majd megszólalt az időzítő, odaléptem a sütőhöz, kivettem, konstatáltam, hogy ez jó csúnya lett, jól kirepedt, de a következő percben már el is engedtem (Ki látja, meg egyébként is egy ilyen rapid sütitől szépséget elvárni ilyen időben, nem lehet! :D) és örültem annak, hogy kisült és csupa finom édes túróillattal töltötte be csöppnyi lakásunk komor hangulatát.

Megvártam amíg langyosra hűlt és jó hideg tejjel megkóstoltam és hopsz, hát máris előbújt egy halvány szombat délelőtti mosolyka. Mondjuk a túrótölti felét sikeresen becuppantottam még mielőtt betöltésre került volna, szóval lehet ez már a második vagy harmadik mosoly volt a napban, de tény, hogy ebben az időben ritkábban szórom. Csak cummogok és bosszankodok. Szörnyű vagyok néha, mert az időn aztén végképp fölösleges panaszkodni, de ennek ellenére mégis teszem.

Réteslap

Férjem a múltkori villám diós rétest napokig emlegette, így a legközelebbi vásárlásunkkor ismét vettem egy réteslapot és mellé túrót. A túrót rögtön betettem a fagyóba és vártam a megfelelő időpontot, ami akkor lesz nálunk esedékes, amikor minden maradék süti elfogy a fagyasztó aranytartalékából. Nálunk szigorú FIFO elv (first in first out) van. Nem sütünk addig, amíg a készlet ki nem ürül, nem főzünk addig, amíg az előző kaja el nem fogy, persze ha felturbózást igényel, akkor hozzábuherálunk. Bosszant bennünket, sőt engem kifejezetten bűntudattal tölt el, ha bármilyen kaját a kutyáknak kell odaadni. Így kialakultak nálunk bevett gyakorlatok.

Szóval ma pont semmi süti nem volt és jött ez a gyönyörű trópusi szombat reggel, amikor már éjszaka is gyulladtam meg, ám olyan borulat volt, hogy az egész konyha szürke és tudtam, hogy ez az a nap, amikor Hanna őrült nagy kedvvel túrós rétest fog készíteni. Ebben az a jó, hogy tényleg még kedv se kell hozzá, mert annyira egyszerű, hogy kedvetlenül is összerakja az ember. Utána pedig olyan jól esik neki egy jó nagy pohár hideg tejjel, hogy még ezt a hülye időjárásos, semmihez sincs kedved szombati napot is képes feldobni.

Közben hazajött István, ebédeltünk. A frankfurti leves után rétessel adtunk a kedvnek, most pedig leülönk Babette lakomáját nézni. Ha már filmek, a héten az Ifjúság volt a felfedezett kedvenc. Olyan ritkán találni tényleg jó filmet. Na, ez az. Maradandó, örökké beléd ég. A Babette lakomája is és az Ifjúság is. Páratlanok.

Túrós rétes

Hozzávalók 2 rúdhoz

6 réteslap
500 g túró
2 evőkanál tejföl
kristálycukor
1 csipet só
1-2 csomag vaníliás cukor
1/2 citrom reszelt héja
mazsola
Lapok kenéséhez és tetejéhez: 100 ml tejföl, 50 ml étolaj

A töltelékhez a túrót összekeverjük a kristálycukorral, a vaníliás cukorral, a citrom reszelt héjával, egy csipet sóval, 2 evőkanál tejföllel. Az első rúd réteshez egy tiszta konyharuhán 3 réteslapot egymásra helyezünk és mindegyiket közben megkenünk a tejföl és olaj keverékével. A túrótöltit rápötyögtetjük, két oldalsó szélét kicsit a töltire hajtjuk, majd a konyharuha segítségével feltekerjük és sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. Tetejüket szintén tejföl és olaj keverékével kenjük. Sütési idő és hőfök változó lehet, mert a régi villanysütőmben 200 fokon 20 perc alatt megsült, a gázba több kellett neki, közben egyszer megfordítottam a tepsit, hogy nagyjából egyenletesen süljön.

Tejszínes kávétorta – cukrász vizsgatortám

Cukrásztanonc-fejezetek, torta

Levizsgáztunk gyakorlatból.

H u r r á .

Hát ezen a napon is túl vagyunk!
Amikor 2 évvel ezelőtt beiratkoztam és kiszámolatm, hogy 2020-ra lesz papírom, baromi távolinak tűnt. Elképzelhetetlenül távolinak. Komolyan! És most itt vagyok, 2020 májusában, hátam mögött a gyakorlati vizsgával. Hihetetlen. Sokan kértétek, hogy írjak a suliról, a vizsgáról. Jöjjön hát pár szó az oktatásomról.

Először is, én egy 2 éves, államilag támogatott felnőttoktatásra jártam, tehát a suli ingyenes volt. Nem mindegy, hogy felnőttoktatásról, vagy felnőttképzésről beszélünk, mert míg az első ingyenes, az utóbbiak a fizetős kategóriába tartoznak, bár kész vagy vele kb 6-8 hónap alatt. Mindkettő OKJ-s végzettséget ad. Annak idején (2018 szeptemberében) ebbe nagyon belemerültem, remélem nem beszélek hülyeségeket, mert azóta lehet változtattak valamin, akkor az infóm sajnos már elavult.

Egy kereskedelmi és vendéglátóipari középsuliba jártam, ahol az első évben hetente egyszer elméleti oktatás folyt, délutántól kora estébe nyúlóan, kéthetente pedig, szintúgy este, egy hosszú gyakorlat, azaz a suli tanműhelyében sütöttük le az elméleti cukiórán átbeszélt süteményeket, készítményeket. Ezekről az alkalmakról készültek a blogom CUKRÁSZSULIS FEJEZETEK részei. A sulis gyakorlat mellett választani kellett egy cukrászdát (csak olyat választhattál, ahol mestercukrász dolgozik és a sulival szerződésben áll, vagy valami ilyesmi). Kaptam egy listát a választható cukrászdákról és szimpi-nemszimpi, vagy hol fogadnak szívesen – hol nem alapon dönthettem, hogy hol szeretném a kötelező külső gyakorlati óráim ledolgozni, ami az első évben heti 12 órát, a második évben 16 órát jelentett, mert hát közben megemelték. Ezért járt havonta egyszer egy kis ösztöndíj, ami kb egy heti, két személyes bevásárlásra elegendő volt. A második évben már nem volt belső, sulis műhelygyakorlatunk, csak a 16 óra cukrászda és heti 1 elméleti oktatás. Ezen kívül, hogy nyáron se unatkozzunk, külső nyári gyakorlatot is előírtak. Hú de erre az óraszámra már nem emlékszem, talán valami 120 óra?! Nagyvonalakban ennyi a száraz infó.

Gyakorlati vizsgánk

Meglepően flottul ment! Élveztem! Bár, megjegyzem, nagyon izgultam. Csak úgy remegett a kezem, amikor fel kellett vágnom a tortám a vizsgáztatók előtt. Nagyon izgulós vagyok, hát ez van. Általánosban utáltam felelni, mert mindig elsírtam magam, ezért a tanárok annó már nem is küszködtek a feleltetésemmel. Csak az általános iskolás biológia tanárom nem volt erre tekintettel, mert ő előszeretettel hívott ki és ha tudtam, ha nem, mindig sírás lett a vége. Leblokkoltam és sírtam. Ne kérdezzétek a pszichológiai hátterét, valami óriási önbizalomhiányban gyökerezett a sztori, viszont mára kikupáltam ezt a sírásos hülyeségem és ezért vagyok magamra pl a workshopok miatt baromi büszke, hogy már ki merek állni emberek elé, elétek és oktatni, tanítani, elmondani a gyakorlat során szerzett tapasztalataimat. Ez az egész blog nekem nagyon terápiás és ez most komoly, de visszakanyarodva becsukom kis lelkem ajtaját és folytatom a vizsgasztoritellinget. Vírushelyzet, 1,5 méter távolság, maszk és kesztyűosztás, suliba belépésnél a kezedre nyomták (ők!) a kézfertőtlenítőt, tehát tényleg le a kalappal, ekkora felkészültségre egyáltalán nem számítottam. Öltözőbe hármasával lehetett bemenni, szóval biztos nagyon sok munkájuk és túlórájuk volt/van benne a tanároknak. Respect! A sulinak 2 cukrász, 1 szakács, és 1 pék tanműhelye van. Extra jófejség volt például az is, hogy minden teremhez külön mosogató személyzet segítette a munkánk. Ezért örök hála! A pékben volt a vizsga végén az értékelés, én a szakács műhelyben dolgoztam, ami a legnagyobb és csak 4-en voltunk bent és igazi felüdülés volt ott dolgozni, mert kilépve a 1,5 négyzetméteres panel konyhából végre elfértem! Odaálltam a pultomhoz, amire már minden (tálak, csillagcső, papírozott sütőlemez, digitális mérleg, spatulák, habverő, robotgép is jutott mindenkinek – tényleg rendben volt nagyon) ki volt készítve, kihúztuk névsor szerint a tételeket: 11-est húztam, ami egyébként semmit sem mondott, szerencsére alá volt írva az elkészíteni való.

11. tétel
– 250 g Kakaós pathé teasütemény (kevert omlós tészta)
– 16 szeletes Tejszínes kávétorta (világos piskóta felvert, főzött krém alapot tartalmazó, kávé ízesítésű tejszínhabkrém krém)
– 2 adag gyümölcsös ízesítésű pohárkrém (főzött vanília krém, vegyes gyümölcsök, tetszőlegesen választott díszítőanyagok)
– 16 szeletes tejszínes kávétorta felhasználásával alkalmi dísztorta

Kiélveztem minden pillanatát. Kaptunk a tételszámunk szerint egy tálcát, amin már a nagyjából kimért alapanyagok sorakoztak és egy kinyomtatott A4-es lapot, amin a receptek anyaghányadai szerepeltek. Amint elkezdtem, bekapcsoltam a slow gombom és Hanna ezt élvezd! felkiáltással tettem-vettem. Nem siettem, nem sürgettem magam, végtére is, ez az utolsó alkalom, hogy én máshol sütök és ki tudom próbálni magam nem otthoni környezetben.

Tejszínes kávétorta

Hozzávalók 16 szeletes tortához (23-24 cm)

Világos felvert, piskóta
7 tojás
140 g kristálycukor
150-155 g búzaliszt (140 helyett)
1 teáskanál sütőpor
1 csomag vaníliás cukor
sóért nem szaladgáltam összevissza a hatvanharmadik terembe, mint a mérgezett egér, de szívem szerint tettem volna egy óriási csipetet

Először a tortalapnak ugrottam neki, mert nyilván számított az idő, a tanárok sem és mi sem akartunk este 8-ig ott lenni. Elkészítettem a világos piskóta felvertet a kapott anyaghányad szerinti recephez képest + 15 g liszttel és egy kis sütőporral, biztos, ami biztos alapon, mert úgy tanultuk az első évben cukigyakorlaton, hogy 1 tojáshoz 23 g lisztet tegyünk. Jó az 161 grammra jött volna ki, de belekalkulálva azt, hogy tejszínes a torta és ha nagyon nehéz a piskóta kinyomja oldalt a krémet, á mondom elég a 150-155 g. Az előre elkészített papírozott lemezen, előre megrajzolt 3 tortakör is szerepelt, amire csak elosztottam a tésztát, kikentem és mehetett is a felmelegített sütőbe. Gyönyörű piskótáim lettek, hála az égnek, így tudtam jó magas tortát építeni belőle! Amíg sült a piskóta, lefőztem hozzá a krémet, mert annak hűlnie kellett.

Tejszínes-kávés töltelék
300 ml víz
100 ml kávé
150 g kristálycukor
30 g krémpor (= vaníliás pudingpor)
400 ml növényi (😅😡) tejszín

Zárójel: eme krém mennyiség szerintem kb 1,5-szörös tortának felel meg, baromi sok maradt belőle.

Kimértem a vizet, beleöntöttem a másik teremben összeszedett, előre odakészített, lefőzött (vagy instant?! – már sose derül ki, nem kóstoltam, de elég illatos, erős volt, szóval sanszos, hogy főzött volt) kávét. A pudingport a kimért folyadékból egy kicsivel kikevertem. A többit feltettem egy gyorsforralóban a tűzre. Nem bonyolítom, basszus főztem egy pudingot, majd átkapartam egy fém tálba hűlni. Oké. Amint kihűltek a piskótáim, körbevágtam őket az odakészített piskótakarikával. Majd mentem az anti-tejszínért és felvertem. Basszus, ez a hulala brutál, olyan taft lesz az egész, mint a hajhab, vagy a borotvahab, amit apukám apcán látok mindig (István kis csupi, neki borotválkoznia is alig kell, hát imádom, ezért hoztam példának apum :D). Szóval brutális ez a hulala, komolyan.. mi az isten lehet benne, csak kerekedett a szemem. Na mindegy, ez volt, ezt kell szeretni elfogadni. Fogtam a kávés pudingot és, mert nem takartam le közvetlenül frissentartó fóliával és kicsit bőrős lett, átmentem rajta habverővel, jól kihabosítottam, amennyire tudtam összezúztam a darabkákat benne, majd az antitejszínt fokozatotsan és óvatosan hozzákevertem. Egyébként finom lett, komolyan. Most szörnyű, hogy ezt mondom, de ez a kávés tejszínhabkrém brutál finom! Nyilván rendes, tehénből eredeztethető tejszínnel képzelem el az itthoni megvalósítását, de értitek, szóval FINOM! Ezért is szerettem volna megosztani a receptjét, mert simán elkészíteném még egyszer minden gondolkodás nélkül! Na, oké, betöltöttem a tortát a keretbe, betettem a hűtőbe dermedni.

“Gyümölcs ízesítésű pohárkrém”

Megcsináltam a pudingot a szenzációs gyümölcsös pohárkrémhez, amit később szintén antitejszín hulala barátunkkal lazítottam. Ezt gyorsan összedobtam, a gyümölcskehely oldalára konzi barackot vágtam, a tetejére, díszítés gyanánt pedig pici kis kocka gyümiket. Jó, erről annyit, hogy szerintem ez mindenképpen egy gusztustalan édesség. Sosem pazarolnék rá egyetlen egy árva felhasználható kalóriát sem a napomból, sajnálom. Nem is törődtem nagyon vele, betöltöttem und tschüss.

Kakaós pathé

Na ez egy nagy kérdőjel, mert az előző héten gyakorlásképp készítettem itthon vaníliás pathét és az jól sikerült. Bár b@zi vagyok, már bocsánat, mert a tortából kiindulva, megnézhettem volna a blogomon lévő receptet és azt kellett volna lesütni, nem azt, amit a lapon látok. Megint naiv voltam, de hát ki gondolná, hogy azzal valami nem ok?! Jaj mondjuk még jegyet nem kaptunk, nem kellene ennyire nyíltan negatívkodnom. Lehet, hogy nem. A zördög nem alszik. Szóval lágy lett a tészta és nem maradt meg benne a csillagcső mintája. Aztán az értékelésnél a vizsgabiztos valami olyasmit magyarázott, hogy hát a kakaó súlyát le kellett volna vonnom a lisztből, amit már akkor sem értettem, hogy most miii?! Hát akkor mi az isten van a papíron, hogyha nekünk ott még kivonni, hozzáadni kell!? Meg.. utólag jutott eszembem hogyha lágy volt a tésztám, akkor.. ha a kakaó súlyát még elveszem a lisztből, na akkor mi lett volna a lemezen!? Egy szétfolyt placcs. Na, szóval nem tudom hova tenni, tény, hogy nem sikerült jól és próbasütést sem végeztem, amivel megelőzhettem volna ezt az egész problematikát.
Jogos a kritika. Aláírom. Elismerem, hogy én vagyok a hibás, mert én csináltam a sütit, végtére is, szar receptből is süthettem volna jót, kellő odafigyeléssel. Oké. Csak ez a belemagyarázkodás a halálom.

Viszont a tortára annál inkább odafigyeltem: nagyon szép éle lett. Kis tökéleteske. Osztályfőnök meg is jegyezte felvágásnál, hogy látszik, hogy a cukrászdába sok tortát töltöttem. Hááát az úgy konkrétan pontosan nem látszik. Jaj de röhögtem belül.

Sajnos nem.

A tortán csak az én szenvedélyem, tudni akarásom és itthoni gyakorlásom látszik. Ez a színtiszta igazság és ezért voltam rá ott, a vizsgáztató tanárok előtt állva: büszke. És most ezt olyan hülye leírni, mert tiszta negatívan hangzik, hogy büszke vagyok a munkámra, ami közvetve jelenti azt is, hogy magamra.

DE! miért is ne lehetnénk magunkra büszkék? Ki, ha nem mi magunk?! Igen is, ünnepeljük meg a sikereinket, éljük meg őket, legyünk büszkék arra, amit nap, mint nap elérünk, véghez viszünk, legyen az akár egy elolvasott könyv, kitakarított fürdőszoba, éves adóbevallás vagy egy rég tervezett és tologatott To do listán szereplő elem! Mert basszus, ebből áll az élet, így kapják a mindennapok a csoda jelzőt a szürke helyett! Hú, ezt nagyon Carrie Bradshawban nyomtam.


Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel veszem, ha megosztjátok velem Instagramon, a #smuczerhanna_recept keresőcímke és a @smuczer.hanna oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket! 

Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot!
PATREON oldalamon keresztül pedig támogatni tudsz, ha szereted, amit csinálok! 


Spekulatius (mesekeksz)

Csupa finom karácsony!, omlós tésztából készült sütemények

Tudjátok ez az egész, amit én itt a ‘zéterben csinálok, egy saját, belső kis szenvedélyt szolgál kielégíteni.

Imádok sütni, kóstolni, élvezni az élet ízeit, élvezni a sütéseim lassú slow életérzését s mindezt a liszt szitálásától kezdve, a pumpás mosogatószeres üveg újratöltésén keresztül, a fotózáson/videózáson át egészen a bejegyzés megírásáig élvezettel teszem. Átólcettig minden egyes pillanatát meg és átélem, teljesen átszellemülve, egyszeres lassítással. Ezt pontosan így képzeljétek el, mert ilyenkor teljesen kikapcsolok és élvezem magammal a csöndem, vagy sokszor István is velem van és együtt sütünk-főzünk, kóstolunk, étkezünk és táplálkozunk, lassan, nyugodtan, együtt élvezve mindezt.

Az ételeket. Az életet. Az életünket.

Nagyon szívesen osztom meg a recepteket, a tapasztalataimat, a képeimet. Hát persze, hogy szívesen, ugyanis mindegyik képembe, süteményembe szerelmes vagyok, mert nekem felérnek egy-egy művészeti alkotás szépségével. Viszont abban a megadott pillanatban, amikor épphogy kijöttek a sütőből, nem tudok belőlük bejegyzést teremteni, fotóval, annak utómunkálataival, szövegezéssel és technikai infókkal együtt, mert úgy, ahogy a tegnap rendelt H&M-s zakómat se holnap hozza a postás, ez is kivitelezhetetlen. Persze, örülök annak, hogy várjátok, de hová tűnt a türelem? Miért kell nekünk minden aznapra? Hova sietünk? Ott jobb lesz? Mikor élünk, ha mindig sietünk? Megélünk így bármit is? Például az adott pillanatot annak minden szépségével, szomorúságával, hibáival vagy kudarcával együtt?

Tegnap néztük újra az HBO-s Csernobil sorozatot (ami egyébként egy zseniál filmprodukció) és az egyik részben a tudós csaj a levéltárban több tízezer ABC-be rendezett és rendszerezett katalógus között nyálazta át a cetliket, persze elütöttem egy google-s poénnal a rész csendjét, de azért komolyan: 34 éve még nem volt net és amit ő 8 óra alatt fizikailag a helyszínen kikeresett, az napjainkban 8 perc alatt megvan a kanapén. Csak hogy van-e értelme? Amit nyertünk jól felhasználjuk?
Sokszor elkövettem a múltban azt a hibát, hogy vártam a hétvégéket, izgatottan vártam a péntek 4 vagy néha 2 órát (amikor jó fej volt a főnök) és repültem ki az irodából! Oké, rohantam haza sütni, de volt olyan is, amikor nem volt nagy flow a hétvége. Aztán kezdett frusztrálni és egyszer csak rájöttem, hogy minden csak bennem dől el, hogyan értékelem az időt, hogyan tekintek a dolgokra, hálával, vagy bosszankodva amiatt, hogy több is, gyorsabb is lehetne valami!?

Szóval bak vagyok, ami már önmagában biztosíték, hogy minden egyes ételről, amit láttok nálam az instán, lesz recept, de abban a pillanatban, amikor még ki se sültek a sütik és még meg se kóstoltam, nem fogok tudni receptet küldeni.

Egyébiránt a recept páratlan. Isteni fincsi kis mesekekszes, spekulatiusos, karácsonyi, fűszeres ízvilág. Én teljesen oda és vissza voltam. Bár féltem tőle, mert írtátok a csomagbontós sztorira, hogy Nektek is van ilyen szilikon formátok (Tchibo webáruházból rendeltem. Szerintem amikor kitettem a kicsomagolós sztorit, az összeset elkapkodtuk, mert már a linket sem találom hozzá, de érdemes ránézni az oldalra még, mert 3 hónapja nekem is elfogyott-at jelzett, aztán egyszer csak megint lehetett kapni! Nagy hurrá!), de nem jött össze, szóval féltem. Ugráltam is örömömben, amikor minden gond nélkül, rögtön kijött a formából az összes apró áthidalóval és kis cuki ablakkerettel együtt. Hálás voltam. Boldog voltam. Örültem a picuri kis áthidalóimnak. Értitek. ❤️ Hát ezért csinálom. Mert sütni boldogság.

Tipp 1: Készíts dupla adag tésztát, a felét pedig fagyaszd le későbbre.
Tipp 2: A cukrot érdemes porcukorrá őrölni, ez nálam kimaradt, amit nagy jajgatások közepette konstatáltam, mert már napok óta ezen a recepten gondolkozom, és tipik, hogy elfelejtettem. Alapvetően ez egy vajas, kevert tészta, ami jellegéből adódóan porcukorral készül, így a nagyobb szemű cukorkristályok nem látszódnak a tésztában. Sebaj Hanna, legközelebb. Egyébként nagyszüleim ezer éves oldschool kávédarálójával szoktam átváltoztatni porcukorrá.

Spekulatius (Mesekeksz)

Hozzávalók 48 db-hoz

150 g puha vaj
125 g porrá őrölt barna vagy nád cukor
1 egész tojás
300 gram BL55 búzafinomliszt
30 g darált, átszitált, liszt jellegű pirított mandula
1 teáskanál sütőpor
1/3-ad kávéskanál só
Fűszerek: 1 teáskanál fahéj
1,5 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék
1/2 teáskanál kardamom
1/2 teáskanál őrölt ánizs
frissen reszelt szerecsendió (hát jól megküldtem)
1/4-ed citrom reszelt héja

Mandulapor: Az egész mandulát késsel apróra vágjuk és serpenyőben illatosra pirítjuk. Diódarálóval ledaráljuk, átszitáljuk. Nekem 100 g mandulából lett durván 30 g nagyon finom szemű, már-már szinte liszt jellegű mandulaporom, persze dolgozhatunk mandulalisztből is, de ilyen nekem nem volt itthon. Elképzelhető, hogy a sima darált mandula is jó, csak attól tartottam hogy a sablonom piciny ablakkeretébe beletapadna a “nagyszeműre” darált mandula.

A lisztet átszitáljuk, elkeverjük benne a sót, a fűszereket (fahéj, reszelt szerecsendió, mézeskalács fűszerkeverék, kardamom, őrölt ánizs), a citrom reszelt héját, a mandulát és a sütőport. 

A puha vajat kihabosítjuk a robotgép habverő karjával a barna/nád porcukorral, 5-7 percig habosítjuk, hozzáütjük a tojást és folytatjuk a keverést. Amikor már egynemű, fakanállal, több részletben hozzákeverjük a száraz hozzávalókat. Egy idő után már nem bírja a fakanál, kitesszük a pultra és kézzel összegyúrjuk. Ha összeállt, kettévesszük (vagy ha dupla adag 4-be) és frissentartó fóliába csomagolva, hűtőbe tesszük minimum 1 órára, vagy ha dupla adagot készítettünk ügyes, előrelátó módon, akkor a felét a fagyóba.

Ha letelt a pihi, elővesszük a tésztát és a formákat. Kis csíkot vágunk a tésztából és mindenféle vajazás-lisztezés nélkül a formába nyomkodjuk, szintre vágjuk. tehát hogyha egy kicsit többet nyomtunk volna a formába, a levágjuk a felesleget, majd nyújtófával egyenletesre görgetjük és 180-200 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső) 10-12 perc alatt megsütjük. Figyeljük! Nem igazán van pontos sütési időm a hülye gázsütőm miatt. Sajnálom ezt nagyon, de akkor jó hogyha egy kis milliméter hézag lesz a forma és a barnulófélben lévő tészta között és már kicsit pirult a széle. Kivesszük, 1-2 percig hűlni hagyjuk, majd nagyon óvatosan, egyenként kivesszük a formából. Aztán ugrálunk örömünkben könnyes szemmel, hogy ez mennyire, de mennyire cuki és milyen kis tökéletes lett, figyelembe véve azt, hogy már legalább 3 éve erre vágysz! ❤️

Tárolás: Hát, nekem másnapig, sőt harmadnapig is a mikró tetején sorakoztak, mert aznap nem fotóztam le (vártam az ihletet, de nem jött) így tologattam magam előtt az elpakolását is. Nyilván megpuhult a levegő páratartalma miatt, de szerintem dobozban hasonló sorsra jutna.
Recept forrása: Zimtblume


Szereted a munkám?
Közösségi finanszírozáson alapuló PATREON oldalam lehetőséget nyújt, hogy egy-egy kis összeggel támogass. 🙂
További információ: Ide kattintva.

Vaníliás pathé

omlós tésztából készült sütemények

A visszaszámlálás erősen elkezdődött, május 13-a van és május 19-én vizsgázunk cukrászgyakorlatból (7 nap van hátra, vagyis ebből gyakorlásra felhasználható csak 6 a mai nappal együtt), szóval gondoltam letolom a “nagy hajrát” csak a lelkiismeretem megnyugtatása érdekében, hogy én erre azért készülök. Mert nagyjából sejtem, hogy kisujjból két pillantás alatt, csak na.

Szóval készülök. Lesütöm azokat a kis aprósütiket, amiket még sosem kiviteleztem. Így készült el tegnap életem első vaníliás nérója is. Plusz szerintem hétvégén készítek még egy Oroszkrém tortát is, hogy ne érjen meglepetés, nem mellesleg ez a legutolsó alkalom arra, hogy kötelezően előírt jelleggel cukrász recepteket osszak meg a blogon. Legalábbis olyanokat, amik egyébként egy madárcsicsergős szombat reggel tutira nem jutnának az eszembe és sosem sütnék meg magamtól.

Omlós tészták: kevert omlós, gyúrt omlós

De, hogy kicsit “szakmázzunk” mind a nérót, mind a pathét és egyébként a gyümölcskenyet is állományuk szerint a cukrászat a kevert omlós tészták közé kategorizálja az omlós tészták alkategóriájaként. Ezeknél a kevert omlós süteményeknél a legelső lépés mindig a PUHA vaj kihabosítása a porcukorral, szemben a gyúrt omlós tésztáknál (pl linzer, ischler) alkalmazott morzsoljuk össze a lisztet a zsiradékkal helyett. A különbség annyi, hogy a gyúrt omlósok kevesebb zsiradékot tartalmaznak és a tészta úgy lesz morzsalékos, hogy a lisztszemeket körbeveszi a zsiradék, így a liszt sikértulajdonságai nem érvényesülnek, ergó a liszt fehérjéi nem tudnak gluténvázat létrehozni, amit mondjuk a kelt tésztáknál tapasztalunk, hogy rugalmasak, könnyen formázhatóak, hanem a végeredmény egy morzsalékos állagú keksz-szerű tészta lesz. Ami király!

Ízértékelés. István szerint a pathé finomabb, mint a néró. Jelenleg még én nem teszteltem, mert ma cukormentes napot tartok, de holnap kóstizom. Az én véleményem az, hogy míg a néró nagyjából egyenlő egy tojásnyelő katlannal… ugyanannyi adaghoz nérónál 6 sárgája kell, pathéhoz elég 1 darab tojás, na azért ez baromira nem mindegy. Plusz hozzátéve István tesztelését, hogy a pathé ráadásul finomabb! Kész. Megszületett a döntés, melyik a jobb.

Vagyis… kitaláltunk egy szuper verzsönt, pathé tészta nérónak öltözve, tehát pathé tésztát készítek, simacsöves zsákból gömböket nyomok, forró lekvárral betöltöm és csokival csurgatom. Ennyi. Mi megtaláltuk a ganz perfekt aprósütit! Juhúú! 🙂

Vaníliás pathé

Hozzávalók 600 gr-nyi pathéhoz

150 g puha van
60 g porcukor
1 citrom reszelt héja
1 csipet só
1 csomag vaníliás cukor
1 egész tojás
200 g liszt

A puha vajat kihabosítjuk az átszitált porcukorral. Hozzákeverjük a tojást, majd a vaníliával, a citrom reszelt héjával és a sóval habosra keverjük. Fakanállal belekeverjük a lisztet, csillagcsöves (10mm-es) habzsákba töltjük és sütőpapírral bélelt tepsire kis csillagokat nyomunk. Nem szakszerű, de én a tetejét egy negyedke dióval díszítettem / ízesítettem. 200 fokra előmelegített sütőben körülbelül 8 perc alatt megsütjük. Akkor már jó, hogyha a széle barnulni kezd.

Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel veszem, ha megosztjátok velem Instagramon, a #smuczerhanna_recept keresőcímke és a @smuczer.hanna oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket! 


Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot!
PATREON oldalam lehetőséget nyújt arra, hogy támogass, ha szereted, amit csinálok. 🙂

Vaníliás néró

Cukrásztanonc-fejezetek, omlós tésztából készült sütemények

Tipik cukrászdás, abbahagyhatatlan (kevert omlós) aprósüteményke. Főleg, ha otthon készül igazi, fincsom vajjal. Annak idején, amikor még működött Miskolcon a Tanoda pékség és István ott dolgozott, mint kereskedelmi vezető, mindig volt belőle itthon. Abban az időben volt ez, amikor még csak pár hónapos volt a blogom (2015-16), tehát nem voltam még ilyen elvetemült “mindent én sütök” típus. Műanyag kis tálcán sorakoztak frissentartó fóliába csomagolva az 500 grammra pontosan kimért nérócskák és úgy hozta haza őket karöltve a nehéz sós aprósütivel. Tulajdonképpen lehet azért is kezdtem el a cukrászsulit, mert hiányoztak ezek az ízek a pékség bezárása után!? Lehet. Ki tudja. Mindenesetre kedves emlék, mert szép időszak volt. Olyan nyugodt és gondtalan. Vagyis visszanézve az, mert tuti akkor is ugyanilyen apró-cseprő vagy még nagyobb problémáink voltak, csak ráborult már a múlt láthatatlanná tévő selyemköpenye és kisimította minden gondját, baját, hibáját.

Ezt a mai napot pedig nem, nem, nem, nem hiszem el. Elmesélem.


Tegnap este szóltak a Facebookon (!?!?!?!) hogy egy hét múlva cukrászvizsga és egyébként változtattak a tételeken is. Mondom oké, akkor mától gyakorlás-üzemmódba vágom magam és nyomok egy utolsó hajrát. Na de már, hogyha gyakorlok, akkor legyen “haszna” is, készüljön róla videó.

Korán keltünk, így már fél 9-re kész is voltam sütivel, felvételekkel együtt cakkompakk, bár közben betelt a kártyám tárhelye, amit már számolhatunk krach 1-nek a napban, mert kisebbfajta világvége volt, mire nagyjából mindent lementettem róla, hogy tudjam folytatni a felvételt. Közben elzárták a vizet mindenfajta előzetes bejelentés nélkül, úgyhogy tortillás kis full szószos arcunkat, a reggeli után maximum a vágott virág vizében tudtuk volna megmosni (krach 2). Ekkor már éreztem, hogy valami nem oké a napban.

Aztán jött a krach 3, amikor SD kártyám jelezte, hogy ő ugyan nem hajlandó segíteni tovább és nem tárja fel tartalmát többé. Hajaj, ez egy nehéz óra volt, mert feldolgozni azt, hogy a nyersanyagod, amin egész délelőtt dolgoztál megsemmisült, na az nagyon kellemetlen. Szomorú voltam, olyan tehetetlenül szomorú, ami nagyon rossz érzés. Nagyjából délután 3-ra sikerült rajta túljutnom, de ne szaladjunk ennyire előre. Azért zárójelben megjegyezném, hogy nagyon borzasztó a világ, hogy veszek egy 190 ezres fényképezőgépet, amihez egy megbízhatatlan SD kártyát adnak. Baromira bosszantó ez a folyamatos fogyasztásra sarkallás, mert tehetetlen vagyok a világ kapzsiságával szemben. Nonszensz. Egyébként tudtam, hogy nem a legokébb a kártyám, mert sokszor mutatott kérdőjeleket egy-egy kép helyett, de azt elfogadtam, ezzel még együtt tudtam élni, de azzal már tényleg nem, hogy egyik pillanatról a másikra úgy dönt, hogy őt csak formázással lehet meggyógyítani. Megharagudtam rá és vettünk egy megbízhatót.

Hazaérve végre vizünk is lett, így István elmosogatott, amíg én a kártyával bíbelődtem, majd ismét kezdődött a sütés és a felvétel. Sikerült is, ráadásul még finomabb és precízebb is lett, mint az első! Leültem hát vágni, amiből 40 perc múlva lett a krach 4, amit egy halk sírás kísért: amikor jelezte a laptop, hogy merül, bedugtam, csak azt nem figyeltem, hogy az elosztó nincs bekapcsolva. Minden vágásom eltűnt, újra kellett kezdenem. Úgyhogy fogtam magam, összekapartam kedvetlenségem maradék kedv-morzsáit és harmadjára is nekiálltam, mert megcsinálom, mert meg akarom csinálni, ha a kutya kovászt eszik, akkor is.

Hidegfront kedd, nem szerettelek annyira, de legalább tudom, hogy a kitartásomban mindig bízhatok.

A videóban elég kis nyúlpucu adaggal dolgoztam, hogy ne halmozzam el magunkat a fagyasztó aranytartalékában lévő 4 rúd bejgli, a 4 fonott kalács és az utolós szelet Fekete-erdő torta mellett még egy csomó néróval is, szóval a lenti adagot már úgy számoltam, hogy egy vállalható körülbelül 600 grammnyi jön ki belőle. Nem garantálom, hogy elég lesz, de minden bizonnyal nagyjából 1 napig bírni fogja.

Vaníliás néró

Hozzávalók 38 darabhoz, nagyjából 600 grammhoz

170 g vaj
140 g porcukor
6 tojássárgája
2 csomag vaníliás cukor vagy 1 teáskanál vanília őrlemény
1 óriási csipet só
1 citrom reszelt héja
240 g liszt
160 g sárgabaracklekvár
100 g jó minőségű étcsokoládé 

A puha vajat kihabosítjuk az átszitált porcukorral. Egyenként hozzákeverjük a tojások sárgáját, majd a vaníliával és a sóval habosra keverjük. Fakanállal belekeverjük a lisztet, simacsöves (A 806-os díszítőcsövemmel dolgoztam) habzsákba töltjük és sütőpapírral bélelt tepsire 40 db kis gömböcöt nyomunk, majd 200 fokra előmelegített sütőben körülbelül 8 perc alatt megsütjük. Akkor már jó, hogyha a széle barnulni kezd. Kihűtjük, majd felforralt sárgabaracklekvárral összetöltjük, végül egy teáskanál segítségével (mikróban alacsonyabb fokozaton, többször kivéve és átkavarva) olvasztott étcsokoládéval csurgatjuk.

Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel veszem, ha megosztjátok velem Instagramon, a #smuczerhanna_recept keresőcímke és a @smuczer.hanna oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket! 


Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot!
PATREON oldalam, ami egyfajta borravalóként, lehetőséget nyújt, hogyha szereted, amit csinálok, akkor segítheted a munkám, hogy a jövőben is folytathassam!


Fekete-erdő torta

Cukrásztanonc-fejezetek, torta

Annyira régóta terveztem megsütni, hogy el sem hiszitek. Jóó a suliban csináltunk, de hát azokból a hozzávalókból élvezhetetlen volt az élménye íze!?

A sütésnél, csakúgy, mint a főzésnél, azt az elvet vallom, hogy addig nem tudok igazán sütni, vagy addig nem leszek igazi háziasszony, amíg az original, tradicionális, legalapvetőbb süteményeket/ételeket nem készítem el és ebbe a töltött káposzta is (ami még mindig nagyon a listán van, pedig karácsonykor egy hajszálon múlt, hogy ne fogjunk hozzá..) ugyanúgy szerepel, mint ez a bizonyos Fekete-erdő.

Elkészítését nem vittem túlzásba, szóval nem övezte túl nagy előkészület, egy szombati nap jól alvós éjszakája váltotta ki a végső elhatározást, hogy MA lesz az a nap, amikor Hanna Fekete-erdőt süt. Elővettem Cukrászismeretek 1. és 2. könyvem, vagyis megnyitottam az ipaden a pdf-em, majd kikerestem a receptet, ezekben a legnagyobb antilogika szerint összeállított könyvekben, ami körülbelül 20 perces egyik pdf-ről átszökkenek a másikra keresgéléssel egybekötött hangos bosszankodással volt egyenlő, mert tortánk bizony – hááát ki gondolná?! – nem a TORTA fejezet tartalmát gazdagította, hanem a TEJSZÍNES SÜTEMÉNYEK halmazát. Tök logikus. Szerintem nagyon nem kell körülírnom azt a csíkszemű Hanna arcszerkezetet, amikor ott megtaláltam őt, a tejszínes süteményeknél..

Annyit változtattam, hogy nem 16 szeletesre (24 cm) készítettem el, A CUKRÁSZSULIS PISKÓTA ALAPRECEPT SZERINT, amihez egyébként 7 tojás kellene, hanem lecsökkentettem az adagot 8 szeletesre (17 cm), amihez 3 tojás elég volt. Persze volt itthon több is, nem azért, csak nem akarunk több hónapon keresztül Fekete-erdőn élni. Hajj mert van még elég “meg kell sütni” süti a nagyjából egy hónap múlva esedékes vizsga előtt, de nem is stresszelem magam jelenleg ezzel, mert nagyjából arról sincs fogalmam, hogy mit kellene tanulni és ez eléggé frusztrál, de összekapom magam hamarosan, érzem magamban a jedi erőt. 😀 Jaj csak ne úgy legyen, mint az egyetemen, hogy ráér az a vizsga előtti éjszaka is! Neeem, viccelek, nem úgy lesz. Most nem. Komolyan!

További cukrászsulis recepteket ide kattinva találtok! 🙂

Fekete-erdő torta // Schwarzwälder Kirschtorte

Hozzávalók 17 cm-es tortaformához / 8 szelethez

Kakaós piskóta
3 tojás
70 g kristálycukor
50 g liszt
15 g étkezési keményítő vagy ennek hiányában vaníliás pudingpor
1 óriási csipet só
2 evőkanál víz
1 kávéskanál sütőpor
15 g cukrozatlan kakaópor

Meggyes krém
150 g (nálam fagyasztott volt, de ) meggy
20-25 g kristálycukor
1 óriási csipet só
10 g vaníliás pudingpor
1/2 citrom leve

Vaníliás és kakaós krém
300 g habtejszín
90 g porcukor
1 óriási csipet só
2 teáskanál (6g) zselatinpor kicsi vízben feloldva
+ 15 g kakaópor kis tejjel a kakaós részhez

Díszítéshez
körülbelül 200 ml tejszín, 60 g porcukor, 1 tk zselatinnal
csokoládéforgács

Kakaós piskóta: A lisztet, a kakaóport, a keményítőt, a sütőport és a sót elkeverjük. Sütőpapírral kibéleljük a tortaformát, vagy papírozott tepsire tesszük a méretre beállított karikát. A tojásokat kettéválasztjuk. Először a sárgáját verjük habosra a kristálycukor harmadával, majd elmossuk a karokat és a fehérjét is habbá verjük, a maradék kristálycukorral, de ne legyen túl kemény, csak éppenhogy szép fényes és álljon meg a tálban. A sárgájához kb. 3 adagban hozzáadjuk a fehérjehabot, először még lehet durván keverni, majd egyre óvatosabban, végül több részletben szitáljuk hozzá a száraz hozzávalókat, amit óvatosan fakanállal keverjünk el. A masszát kaparjuk át a tortaformába és süssük 170 fokon 45-50 percig.

Csokiforgács: mikróban megolvasztjuk a csokoládét, sokszor megállítva, sűrűn átkavarva, nehogy megégessük, aztán egy átmosott tepsi hátuljára vékonyan kikenjük. Hagyjuk megdermedni, majd egy fém tésztakaparóval, vagy bármilyen spaklival forgácsolni kezdjük, lényegében apránként felkapargatjuk. Hűtőben tartva tök jól megmarad, megtartja formáját.

Meggykrém: a meggyszemeket négybe vágjuk, feltesszük a tűzre, sózzuk, cukrozzuk, belecsavarjuk a citrom levét és a kiengedett levében elkevert pudingporral besűrítjük. Kikenjük egy tányérba, hogy gyorsabban hűljön. Ezek után lesz egy kis pihi, mert meg kell várni, mire kihűlnek a lapok és fel tudjuk őket szeletelni. Amint kihűltek, leskalpoljuk a tetejét, hogyha nem lenne egyenletes, márpedig tuti nem lesz, mert olyan torta nincs, ami egyenes tetejűre sül, szóval fogjuk és miután skalpoltuk, 3 darab, szemre nagyjából egyenlő részre vágjuk.

Krémek / habtejszín készítése Hannáéknál, felszerelésünk:
– 15 perce a fagyasztóban hűsölő Biotech magas falú fehérje shaker és habverő karok
– 15 perce a fagyasztóban hűsölő habtejszín
Szerintem egyszerűbb úgy, hogyha az összes tejszínt egyszerre felverjük, majd kettévesszük és az egyik részét beledolgozzuk egy kis tejjel elkevert kakaóporba. A magas falú edény aljára szitáljuk a porcukrot, ráöntjük a 300 ml hideg tejszínt. Először alacsony fokozaton verni kezdjük. Amikor már majdnem a duplája, fogjuk a zselatint és kis vízben elkeverjük, majd kis mikró, hogy langyos legyen (kb 5 másodperc) majd a tejszínből teszünk hozzá és ezt a felhígított cuccot habverés közben hozzáöntjük a tejszínhez, amit szuperül meg fog fogni. A kakaópor minimális tejben elkeverjük, majd elkezdjük lazítani a tejszínhabbal, először csak keveset teszünk hozzá és így haladunk, mígnem a fele kakaós tejszínhabbá válik.

Betöltjük a tortát: Minden egyes lapra normál esetben kis cseresznyepálinkát csurgatunk (nálunk ez sztornó, de mondom, normális esetben így járunk el, ha original, teljesen precízen eredeti tortát szeretnénk készíteni). A töltéshez 2 habzsákra lesz szükségünk, vagy legalábbis két zacsira, aminek a csücskeit kivágjuk és így képesek leszünk vele betölteni a tortát. A fekete-erdő torta töltésénél az a lényeg, hogy szeletelésnél egymás fölött ne legyen ugyanaz a krém és minden tortalap 4 csík töltést, krémet kap. Kívülről kezdve mondok egy lehetséges sorrendet.
Első lapra: (cseresznye pálinka), vaníliás krém, meggykrém, kakaós krém, vaníliás krém
Második lap: (cseresznye pálinka) Kakaós krém, vaníliás krém, meggykrém, kakaós krém
Végül egy lappal zárom, nálam pont ez volt a talpa, amit fejjel lefelé tettem rá, de ez részletkérdés, mindegy hogy jön ki a lépés, csak így könnyebb egyenesre kenni.

A tortát felvert tejszínhabbal díszítjük, kedvenc szavam jön, figyelem… habrózsákat nyomunk a tetejére, igazi csodálatos, original cukrászrózsákat, pontosan olyanokat, mint annak idején az ezerhétszázasévekben, jó nem trollkodok, ez a torta tényleg így szép. Nem is akartam nagyon hozzányúlni. Így original, így mutatós igazán kis eredeti valójában. Végül 8 db jól lecsepegtetett meggyel koronázzuk, de szigorúan csak felvágás előtt közvetlenül, mert szétfolyik hamar a leve (bár az enyém fagyasztott volt, lehet itt a “gond”, mert mondjuk ha befőtt lett volna, azt le lehetett volna normálisan csepegtetni és törölgetni szinte szárazra).

Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel veszem, ha megosztjátok velem Instagramon, a #smuczerhanna_recept keresőcímke és a @smuczer.hanna oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket! 


Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot!
Szeretném megemlíteni PATREON oldalam, ami egyfajta borravalóként, lehetőséget nyújt, hogyha szereted, amit csinálok, akkor segítheted a munkám, hogy a jövőben is folytathassam!

Espresso brownie & diógrillázs muffin

muffin

Hat mit mondjak? Nem diétás. Csupa tömör élvezet: brutál! Eredetileg kávés beütéssel terveztem, de a kávé sajna nem érvényesül annyira. Ám addig kísérletezem, addig megyek, amíg ki nem ‘fejlesztem a tökéletes espresso brownie muffin receptet! Valahogy már a hangzása is élmény, de talán még egy kis chili is elférne benne, oder? Szóval első fejezet első próbálkozása jön.

Diógrillázs

100 g dió
30 g vaj
50 g kristálycukor/porcukor
( + só – játszhatunk azzal, hogy sós diógrillázst készítünk!)

Ebből a mennyiségből sokkal több alapanyagunk lesz, mint amennyit a muffinra szórunk, viszont lezárt dobozban eláll és szerintem bármilyen desszert ízorgiájához szívesen hozzájárul.

A diót a pultra szórjuk és nyújtófával görgetve összetörjük, vagy késsel nagyobb darabokra vágjuk. A kristálycukrot nyeles lábasban (lehetőleg vastag aljú – hát persze nekem nincs ilyen, szóval úgy is lehet, csak akkor több figyelmet a tevékenységnek! – cöhh tehát nincs közben instasztorizás) karamellizáljuk, majd félrehúzzuk és belekeverjük a diót. Igen, ekkor elég reménytelenül összekapja magát és megszilárdul, de hozzáadjuk a vajat és amint a vaj megolvad, szuperül meg tudjuk pirítani visszatéve a tűzre pár (3-5) perc alatt. Amikor már kellemes, pirult dió illata van és »sültzsemlebarna« színe, akkor jó! Elterítjük egy nagy tepsin, és kihűtjük. Ha kihűlt, ismét átgörgetjük rajta a nyújtófát és jól összetörjük.

Espresso brownie muffin

Hozzávalók 12 darabhoz

140 g vaj
200 g barna cukor
75 g cukrozatlan 20-22%-os kakaópor
½ kávéskanál só
2 db L-es tojás
20 ml fekete kávé
75 g BL55 búzafinomliszt
½ teáskanál szódabikarbóna

A sütőt előmelegítjük 180 fokra (alsó-felső). A vajat, a cukrot és az átszitált kakaóport gőz fölött összeolvasztjuk. Ehhez szükség lesz egy lábasra és egy fém tálra. A lábasba megy a víz, amit felforralunk, rátesszük a kimért alapanyagokkal teli tálat és fakanállal folyamatosan kevergetve, néha levéve – nehogy megégjen véletlen az oldalán lévő kakaó – összeolvasztjuk. Amint eltűnik a vaj levesszük, belekeverjük a kávét és egyenként beleütjük a tojásokat: amint szép fényesre elkevertük az első tojást, mehet bele a második is. Végül hozzáadjuk a szódabikarbónával elkevert, átszitált lisztet. A masszát fakanállal egyneművé dolgozzuk. Muffinpapírral kibélelt formába töltjük, megszórjuk a diógrillázzsal és 25-28 perc alatt megsütjük.

Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel veszem, ha megosztjátok velem Instagramon, a #smuczerhanna_recept keresőcímke és a @smuczer.hanna oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket! 

Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot!
Szeretném megemlíteni PATREON oldalam, ami egyfajta borravalóként, lehetőséget nyújt, hogyha szereted, amit csinálok, akkor segítheted a munkám, hogy a jövőben is folytathassam!


Nem diétás! Nagyon nem! :D

Répatorta sajttorta

desszert, gyors kevert sütemények, húsvét

Szaftos, répás, édes, ízes. Narancslével és kis mascarponéval turbózott tejszínhabbal ettük!

Tök régi receptem, csak mégsem. Minden eleme fent volt már a blogon külön is, meg valahogy egyben is.

Idén, 2020-ban, az egyik éves blog-projektemnek azt tűztem ki magamnak, hogy az összes régi fényképemet, amivel már nem vagyok kifejezetten elégedett, újrasütöm és újrafotózom, így került célkeresztbe ez a répatortás vonal is.

Annak idején, durván 3-4 éve (pontosan 2016-ban) nagyon sokszor sütöttem ezt a Répatortás, narancsos sajttorta nevezetű variációt, ami egy alap répás olajos piskótából és egy mascarponés-túrós “krém” részből állt. Aztán sütöttem olyan variációban is, hogy a krémet nem sütöttem bele, hanem a végén kentem rá. Ez pedig a Répatorta, narancsos mascarpone krémmel néven fut. Ú ez is finom volt, bár például Istvánnál nem aratott akkora sikert, mint a krémet belesütős párja, de nekem pedig pont ez ízlett jobban. Hát na, kinek a pap..

Egy-két dolgot mindenképpen szerettem volna megváltoztatni a recepten, például azt, hogy nagyobb adagban készüljön el, mert igen kevés volt ez nálunk, mert finomsága miatt sokáig nem bírta és már most nem feltétlen az a cél, hogy naponta süssek, hanem inkább az, hogy.. hogy ne süssek naponta, így egy 16 szeletes nagyobb adagot készítettem, aminek a fele költözött is le a fagyasztóba, ahol összefutott az előzőleg sütött brownie pajtásával is. 🙂

Sokan érdeklődtök fagyasztás ügyben, írtam erről egy bejegyzést: Péksütemények, kenyerek fagyasztása címmel.

A sajttorta részén annyit változtattam, hogy a túrós helyett, a New York Cheesecake receptem felét kevertem össze hozzá, persze a túrús is szuper választás, csak túró éppen nem volt itthon.

Kis szépségem

Süteményemhez szuper segítséget kaptam a Russell Hobbstól, a Retro kollekció konyhai robotgépét, amivel 1 perc alatt lereszeltem az összes répát, a kb 5-6 perces karzsibbasztó, kézi reszelgetés helyett. Választásom nem csak azért esett rá, mert egy csoda szép darab, ami minden nap jó kedvre derít ebben a tragikus, szocializmus gyöngye panel konyhában, hanem praktikus is.

Kiváltottam vele a turmixgépet, az aprítómat, tud szeletelni és reszelni is egyben. Aprításra eddig egy kis Lild-ös masinát használtam, ami szuper, csak macerás, mert kevés cucmó fér el benne és sokszor kell belepakolni, aprítani és kipakolni, ezzel szemben a Russell Hobbs tartályában 1,7 liternyi zöldség, gyümölcs, miegymás elfér ténylegesen. Elvem a logika-praktikusság-egyszerűség hármasa, és ezt szerintem ez a gép szuperül nyújtja. Az elődei eldugva kuporogtak a kamra sötét polcain, de őket, a kenyérpirítóval együtt, kitettem a konyhába, mint nagymama a hollóházi porcelán Ludas Matyi szobrát.

Répatorta sajttorta

Hozzávalók 25 cm-es tortaformához / 16 szelethez
93-100 gramm/szelet

Tészta – Répatorta
210 g búzaliszt
90 g pirított, nagyobb darabokra vágott dió
2/3-ad csomag sütőpor
1 óriási csipet só
1/3-ad kávéskanál szerencsendió, 1 kávéskanál fahéj, 1/3-ad kávéskanál gyömbér
200 g kristálycukor
2 csomag vaníliás cukor
25 g kókuszreszelék
168 ml olaj
3 egész tojás
1 narancs reszelt héja
300 g reszelt répa

Krém – Sajttorta
250 g mascarpone
100 g tejföl (min. 20%-os)
2 egész tojás
1 óriási csipet só
80 g porcukor
1 csomag vaníliás cukor
30 g búzaliszt
1 citrom reszelt héja

A diót száraz serpenyőben megpirítjuk és rusztikus, nagyobb darabokra vágjuk. A lisztet kimérjük és átszitáljuk. Elkeverjük benne a sütőport, a fahéjat, a szerecsendiót, a sót és a diót. A sárgarépákat lereszeljük. Az olajat elkeverjük a kristály és a vaníliás cukorral, a tojásokkal, a narancs héjával és a reszelt répát is beleforgatjuk. A két részt fakanállal összekeverjük.

A mascarponét és a tejfölt robotgéppel krémesre keverjük (kb 1 perc). Hozzáadjuk a porcukrot, a sót, a vaníliás cukrot, és a citrom reszelt héját. Egyenként hozzákeverünk 2 egész tojást. Beleszitáljuk lisztet és a robotgép habverőkarjával jól eldolgozzuk.

Sütőpapírozott aljú, 25 cm-es tortaformába öntjük, először a répatorta felét, aztán a sajti felét, majd megint répa, megint sajt, végül dunahullám-szerűen egy fakanál nyelével, biztos, ami biztos kicsit összekutyultam. 170 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső) 80 perc alatt sütjük, hagyjuk kihűlni, majd lefedve hűtőbe tesszük. Ne ijedjetek meg, baromira meg fog nőni, szinte kimászik a formából, majd ahogy hűl, összeesik. Miután kihűlt, hűtőbe teszem és másnap esszük, hátőő csak győzzük kivárni.


Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot!
Szeretném megemlíteni PATREON oldalam, ami egyfajta borravalóként, lehetőséget nyújt, hogyha szereted, amit csinálok, akkor segítheted a munkám, hogy a jövőben is folytathassam!

Egyszerű brownie

desszert, gyors kevert sütemények

Életem első brownie-ját Brüsszelben kóstoltam a Renard Bakery-ben, 2019 októberében, 26 évesen. Erről bővebben a bejegyzés végén olvashattok. Nálam ez volt az a süti, amit mindig halogattam megsütni, egyrészt a kalóriatartalom miatt, meg hát először csak meg kellene kóstolni, mielőtt bármit is kreálok itthon, nem?!

Aztán most végre eljött az ideje.

Hú, de milyen jó, hogy végre rászántam magam, mert isteni lett. István kreált hozzá felvert tejszínhabot és a (még nem érett, de már romlásnak indult körtékből) pedig olyan körteragut készítettünk, hogy ez így együtt maga volt az íz-mennyország. A raguhoz, ami kb 400 g körtéből készült, ment egy kis cukor, vaníliás cukor, fahéj és narancslekvár is. Jól lesütöttük, az alja csupa nyányós karamell lett.

Némi magyarázattal lehet tartozom az egyszerű jelző miatt, amit a brownie elé biggyesztettem, de én komolyan azt hittem, hogy ez a süti valami hatalmas ördöngösség, és sokkal bonyolultabb hókusz-pókuszra számítottam, közben meg hipp-hopp már reggel 8-ra a konyhapulton termett. 🙂

Egyszerű brownie

Hozzávalók 19×27 cm-es sütőkerethez / 15 szelet

Új sütőkeret-haveromat nemrég, óriási felkiáltással találtam a KIK-ben 1300 forintért, igen jól látjátok, tényleg ennyiért, szememnek én sem hittem! És működik! Baromi klasszul működik! Ennél nem kell drágább ketyere! Régi tervem volt beszerezni egy állítható sütőkeretet, mert a cukrászdában és a suliban is azzal dolgozunk és tudjátok, amíg egy otthoni tepsiben mondjuk egy kevert tésztának kis lekerekített lesz az alja, ebben tökéletes sarkai lesznek mindennek!

160 g vaj
160 g 70%-os étcsokoládé (nyilván lehet másfajta is, csak azzal számoljatok, hogy változtat a sütin)
60 g kakaópor
60 g liszt
1/2 kávéskanál só
3 egész tojás
200 g kristálycukor

A vajat és az étcsokoládét vízgőz fölött összeolvasztjuk és hűlni hagyjuk. A lisztet, a kakaóport és a sót összevererjük. Ha a csokoládés-vajas massza már langyosabb, az egész tojásokat elkezdjük (a robotgép habverő karjával) felverni, majd 2-3 részletben hozzáöntjük a kristálycukrot és fehéredésig habosítjuk, tényleg jó sokáig, amíg ilyen felhőkönnyű állaga lesz. Ekkor a csokoládét belecsurgatjuk, a tálban maradt csokit egy spatulával maradéktalanul belekaparjuk, végül hogyha elegyítettük a két részt, hozzászitáljuk több részletben a száraz hozzávalókat, amit spatulával keverünk el. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük és 170 fokon 20-25 perc alatt megsütjük, nem szabad, hogy kiszáradjon, nézzetek rá úgy 15 perc után. Megvárjuk, amíg kihűl, kb 3-4 órát pihentetjük, ekkor fogjuk tudni szépen felszeletelni (nekem 5×3 szelet lett belőle).

Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel venném, ha megosztanátok velem Instagramon, a #smuczerhanna_recept keresőcímke és a @smuczer.hanna oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket! 🙂


Renard Bakery, Brüsszel

Reggel, már jó korán célkeresztbe vettük az Instán már jó előre kinézett, kikutatott kovis pékséget. Nyitásra ott voltunk. Fantasztikus kis hely. Nincs helyben fogyasztás, csak odamész és viszed, pörgés viszont van, plusz csupa finomságok és remek kávé. Nem tudom kellően dicsérni, mert valahogy ezeknél a szavaknál többet érdemel, de beszéljenek helyettem a képek.

Brutál bekajánltunk 10 Euróból, ittunk 2 világos pörkölésű cappuccinót, ettünk egy mandulás croissantot (1,39 Euróért, ami ahhoz képest, hogy a mellette lévő supermarket mélyfagyasztott croissija 0,89 volt, nagyon kedvező ár) és egy kanelbullar-szerű fahéjas tekert kelt péksütit.

A mandulás croissant mellett szó nélkül elmenni nem tudok…

..mert valami mega volt.

Sütés után kettévághatták, vajjal habosított darált mandulával kenték, aztán visszatették a sütőbe, ahol gondolhatjátok, úgy kifolyt a szélén a cucmó, hogy a karamell vidáman kacsintgatott onnan. Őrület volt, talán Pesten az Alma Nomád pékség croissantjához hasonlított a leginkább. Beleharaptál és nem hitted el.

No, de a brownie, ami tök véletlenül, kis kóstolóként pottyant a kezünkbe, István szavaival élve magasan legjobb volt, amit valaha kóstolt, pedig kint, New Yorkban is evett. Én csak a minőségi csokoládéízben tudtam elveszni, összehasonlítási alap hiányában, de az nagyon igazi volt.

Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot!
Szeretném megemlíteni PATREON oldalam, ami egyfajta borravalóként, lehetőséget nyújt, hogyha szereted, amit csinálok, akkor segítheted a munkám, hogy a jövőben is folytathassam!

Bienenstich – Mandulás krémes

desszert, kelt tészta

Honnan szerzel inspirációt a sütéseidhez és receptjeidhez? Saját receptek vagy honnan ötletelsz? – kérdeztétek tőlem Instagramon a héten. Gondoltam elmesélem drága Bienenstich-ünk születésének történetét, honnan jött és hogyan termett bérelt panelkonyhánk közepére egyik napról a másikra.

Honnan is szerzek inspirációt?

Több szálon fut a történet, egyrészt saját elképzelésekből, álmokból, álmatlan éjszakákból, ötletelésekből, tanulmányokból, másrészt van egy szuper kreatív férjem, akinek zseniális ötletei vannak, néha olyan ízkombinációk jutnak az eszébe, hogy csoda. Sokat ötletelünk közösen és a recepteket a saját életünk szüli, hogy éppen milyen hozzávalók vannak itthon, vagy a suliban mit tanultunk, hűű ez de jól kombózható egy másik textúrával ésatöbbi-ésatöbbi. Aztán van egy bizonyos kattanásom az osztrák/német konyha és Kuchen-ek iránt, amit mindenképpen szeretnék végigsütni és ugyanígy nagyon-nagyon izgalmasnak találom a külföldi süteményeket, édességeket is, pl a svéd péksütikbe konkrétan szerelmes vagyok, ezért sok külföldi oldalt böngészek. Utazásaink során remek darabokat kóstoltunk és alig várom, hogy eljöjjön az alkalmuk és idejük.  A harmadik fő vonal a családi receptek meg/átörökítése, amit szívügyemnek tekintek, ezt nem kell túlmagyarázni, mondjuk ezeken is szoktam ezt-azt változtatni pl már amit nagymama pudinggal főzött, azt én mostanában főzött krémmel készítem, plusz Rama helyett én már vajat használok, de ezek csak ilyen apró változtatások. Aztán volt már olyan is, hogy az egyik nagyáruház reklámújságja inspirált, így született meg például a benne szereplő kép alapján fantáziát elrugaszkodva, a fitt szilvás-mákos magvas kelt croissant receptem. 


Bienenstich-ünk története pedig a következő…

Történt egyszer… már majd egy jó évvel ezelőtt, 2019 nyarán, hogy Egerben jártunk a Govinda étteremben. Egyébként Eger első vegetáriánus étterméről van szó, szívből ajánlom, hogyha arra jártok – majd annak idejében, amikor már a nagy Maradj otthon! mozgalomnak vége – mert szuper ételeik vannak, zömében indiai, sabjik, csatnik és mindezek mellett szuper desszertek. No lám és itt jön a lényeg, létezik náluk egy Mandulás Krémes nevű finomság, amit ha megkóstolsz, elmerülsz benne és tényleg midnen falatot óriási mosollyal az arcodon kiélvezel, mert egyszerűen olyan zseniális és a slusz poén benne, hogy nem tudod eldönteni, hogy is készül, mert adott egy két lapból álló “piskóta”, amiben van egy szuper vaníliás-mandulás krém, szerintem mascarponét rejtve és a tetejére pedig egy sült, karamellizált szeletelt mandularéteget tettek. Szóval nem tudtam eldönteni, hogy hogy a viharba csinálják, hogy fordítva sütik, mint a franciák a Tarte Tatint és kiborítják, fejjel lefelé?! De hát az alja pedig alja jellegűen van megsülve, így ez az ötlet sztornó.

Szóval nem ment sehogy sem. Már direkt emiatt a süti miatt mentünk oda, hogy ki tudjuk elemezni és megsütni itthon. Aztán feladtam és ahogy ritkultak az egri látogatásaink, elfelejtettem.

Aztán a múlt héten szembejött velem – talán a Pinteresten – a Bienenstich és lezuhant az óriási kő a kis buksiban.. ráesett egy gyufára, ami meggyújtotta a benti kis lámpást és hirtelen minden világossá vált. A Mandulás Krémes egyenlő a német Bienenstich-el! Hát zseniál felfedezésemre talán két nappal megszületett nálunk a csoda. De ezzel csak a honnan inspirálódsz kérdésre adtam választ. Nézzük a hogy készül nálam egy recept részt..


Hogy készül nálam egy recept?

Végigolvastam hát kismillió német nyelvű receptet, elővettem kis sütős füzetem, kinyitottam és gyöngy betűkkel, fekete filctollal egy új, kétoldalas lap tetejére odabiggyesztettem, hogy Bienenstich. Egy tuti volt, tortaformában készítem, mert ezek általában egy egész nagy tepsire vannak kalibrálva, na de mi csak ketten vagyunk és nem szeretek giga adagot készíteni, így egyértelmű volt a 22-23 cm-es tortaformára átszámítás, bármilyen receptről is van szó. Egy kis terület számítással, százalékokkal minden megoldható. 🙂 Érdekes egyébként, de tipik Bienenstich-re nincs konkrét recept. Készítik kelt tésztával, piskótatésztával, főzött vaníliás vajkrém töltelékkel vagy tejszínes vajkrémtöltelékkel is, és ami a legérdekesebb számomra, hogy furán párosítják, mert nekem az lenne a logikus, hogy a strukturáltabb kelt tészta kapja a masszívabb vajkrémet, de nem.. pont fordított logika szerint – bár ez a németeknél nem ritka, hogyha a szórendükre gondolok – szóval pont a kelt tészta kapja a könnyű tejszínes krémet, a piskótás verzió pedig a nehezebb vajkrémet.

Nálunk úgy alakult a képlet, hogy nyilván itt sokat nem kellett gondolkozni, mert a kelt tészta számomra az álomvonal, István pedig nagyon szereti a könnyed, tejszínnel dúsított krémeket. Ezzel nem is lett volna gond, hogyha képes lett volna Őnagysága kivárni az egy éjszaka dermedést a hűtőben, de konkrétan félpercenként rányitogatta a hűtőajtót és búbánatos boci szemekkel kérdezte meg másodpercenként, hogy most akkor ebből tényleg csak holnap ehetünk?! Átgondoltam az életem és úgy döntöttem elengedem az egész tortás fényképet, élünk és nem a blognak élünk, így felvágtuk. Nyilván szétfolyt és alig lehetett enni, de isteni lett. Ez a főzött (egyébként a cukrász krémes krémje) krém isteni tejszínnel lazítva. Másnap már jobb volt a helyzet, bár arra készüljetek fel, hogy villával lehetetlen enni. Ezt csak úgy fogod tudni, ha harapod és úgy nézel ki, mint a gyerkőcök amikor sárgarépapürét majszolnak. Nem, erről nem instasztoriztam. 😀 Viszont másnap, amikor átpuhul a krémtől és összeérnek az ízek, valami zseniális! Szívből ajánlom mindenkinek!

Jaj még annyi, hogy a Govindában tuti, hogy a vajkrém opcióval készítik, szóval, hogyha azt a verziót próbálnátok ki, akkor a főzött krémet 150 g vajjal és 60-100 g mascarponéval habosítsátok össze. Legközelebb én is így fogok eljárni. Kipróbáljuk azt is midnenképp! 🙂 Tulajdonképpen ma akartam újra elkészíteni kovásszal és vajkrémes verzióban, csak eltöltöttem az időt a YouTube videó felvételével és leszívtam magam teljesen mínuszba, na de beszüntetem az írást, jöjjön is a recept!

Bienenstich – Mandulás Krémes

Hozzávalók 22 cm-es tortaformához

Tészta
80 ml tej
8 g friss élesztő
1 tk cukor
1 egész tojás
190 g liszt (nálam 150 g BL55, 40 g fehér rozsliszt)
40 g kristálycukor
1 óriási csipet só
25 g puha vaj

Mandulás karamelltető
75 g vaj
40 g kristálycukor
2 ek tej
20 g méz
100 g szeletelt mandula

Vaníliakrém
350 ml tej
15 g búzaliszt
15 g vaníliás pudingpor
2 tojássárgája
1 óriási csipet só
70 g kristálycukor
2 csomag vaníliás cukor
+ 70 ml habtejszín (mivel én OKÉ-t használtam, mert csak az volt a Coopban így karanténtájt, tehát ment még bele 1 és 1/4-ed zselatin lap)
+ 100 g mascarpone
+ 2 evőkanál porcukor

Kelt tészta
Langyos tejben egy kis teáskanál cukorral felfuttatjuk az élesztőt. Kimérjük és átszitáljuk a lisztet, belemérjük a kristálycukrot, a csipet sót, a puha vajat. Ha felfutott az élesztő, jöhet a közepébe az egész tojással együtt. Mostanában én géppel dagasztok, vagyis összeállíttatom vele – egy nagyon lágy tésztát kapunk, de, ha kitesszük kicsit lisztezett deszkára és finoman átgyúrjuk, gömbölyítjük, akkor szuper lesz! – Letakarva duplájára kelesztjük körülbelül 50 perc alatt. Ha a tészta megkelt, enyhén lisztezett pulton kinyújtjuk 22 cm-es körré. Sütőpapírral bélelt tortaformába tesszük. A tetején eloszlatjuk a mandulás részt, ami majd sütés közben full ki fog folyni a tortakeret alján, meg nekem rá is égett az aljára, hála a szuperzseniál gázsütőmnek, de levágtam, nem para, majd 200 fokon 25-30 percig sütjük.

Mandulás-mézes, leendő karamellás sütitető
A szeletelt mandulát egy száraz serpenyőben illatosra és világosbarnára pirítjuk. Egy kis lábasban a vajat, a kristálycukorral, a tejjel és a mézzel összemelegítjük, majd rottyantunk rajta egyet, szóval felforraljuk, de már húzzuk is le utána közvetlenül. Belekeverjük a szeletelt mandulát és félretesszük hűlni. Sütés közben válik majd nagyon durva karamellcuccá.

Jöhet a krém
Kimérjük a tejet, a háromnegyed részét egy nyeles lábasba öntjük, hozzámérjük a kristálycukrot, a vaníliás cukrot és a sót. A maradékban csomómentesre a pudingport, a lisztet és a tojások sárgáját. Ha felforrt a tej, öntök át belőle a tojásos-lisztes masszához, majd kavargatás mellett (kézi habverővel szoktam) az egészet hozzáöntöm a forró tejhez és sűrűre főzöm, aztán még kb 3 percig kevergetem, legalábbis addig, amíg kifőzöm belőle a liszt ízét. Ha kihűlt, felverjük a habtejszínt a mascarponéval és ízlés szerinti porcukorral (nekem még ment bele a zselatinlap a folyékony fajta habtejszín miatt), majd szép csomómentesre (na nekem ez persze nem sikerült, de ki bánja.. :D) keverjük a vaníliás pudinggal.

Összeállítás
A tésztát kihűlés után kettévágjuk. Az alját visszatesszük a formába, eloszlatjuk rajta a krémet. A tetejét recés késsel 8-10 db-ra vágjuk és a süti tetejére legózzuk. Frissentartó fóliát teszünk rá, vagy tortatároló dobozba tesszük és költözhet a hűtőbe éjszakára, hogy összeérjen.


Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot, vagy kapok egy kis visszajelzést, mert így tudom, hogy tetszik, amit csinálok!

Ha feliratkozol hírlevelemre értesítést kapsz a friss bejegyzéseimről.