Sütőtökös pite mákhabbal, tökmag grillázzsal

desszert

Délben dolgoztam fel az ízélményt: ültem a csendben, égett a gyertyám, előttem egy füzet, egy ceruza és apró villánként élveztem minden falatot. Nem is tudom, talán egy leheletnyivel több citromhéj még elfért volna – gondoltam – a lágy mákhabban. Omlós, vajas, puha, teljes kiőrlésű tészta. Igazán ízes, pedig csak egy tojás nélkül készült linzertészta, de játéka, ötvözve a roppanós tökmag grillázzsal, tökéletesen kiegészíti a pite bársonyosan lágy, fűszeres, igazi őszi álomkrémtextúráját. Valami ilyesmi élménybuli játszódott le a számban.

Szerintem próbáljátok ki! Ah soooo, kellett már valami igazán hedonista ebben az István nélküli, oxitocin termelő ölelésekben szűkös időszakban. Viszont megfigyeltem, mindig ezekben a lelkileg nehezebb életszakaszokban készülnek a legbrutálisabb receptek a blogra. Reggeli közben pattant ki a tökmag grillázs ötlete a fejemből, a diógrillázsos muffinom mintájára. Mindenképpen bele szerettem volna varázsolni a tökmagot, még a tökmagolajon is filóztam, hogy a habba, de a habnak inkább meghagytam a mákot, ami már egyszer bevált, mint tökéletes ízpáros a tök mellett. Lásd sütőtökös muffinb mákhabbal. Nyilván kell a három elem a tányéron, ez alap. Imádom. Odáig és viaszáig vagyok, igazi szerelem-projekt volt ez a pite. Már nagyon-nagyon régóta ki szerettem volna próbálni, de az sem véletlen, hogy várnom kellett vele ennyi ideig!

Life update

Reggel épp sétáltunk Booval, amikor megállapítottam, hogy viszonylag tök jól vagyok és éppen abban a pillanatban nem bánkódtam, hanem élveztem ezt az időszakot. Aztán az estin már szomorkodtam, mert eszembe jutottak az esti kuckózások, viszont ennek ellenére hiszem, hogy nem véletlenül kaptuk ezt az élettől, mint választási lehetőséget.

Mert nyilván volt választási lehetőségünk, dönthettünk volna úgy, hogy István marad itthon, de nem tettük. Legbelül én nagyon is tisztában voltam azzal, hogy nekem erre az egyedüllétre és a kutyával való egyedüllétre nagyon sok szempontból szükségem van. Sosem éltem még egyedül. Az egyetem alatt négyen laktunk egy albérletben, mind néprajzos lányok, tök jó időszak volt. Aztán az egyetem közepén ismertem meg Istvánt és megismerkedésünk után egy évvel, már együtt éltünk, az egyetemet is ingázva fejeztem be, busz bérlet, hajnali fél 5-ös miskolci indulások, hogy beérjek az első órámra Debrecenbe. Egyébként nagyon élveztem azt a plusz 2 x másfél órát, amit a gondolataimmal, könyveimmel, tanulással, zenével tudtam eltölteni teljesen szabadon.

Egyedüllétem első számú leckéje

Egy a lényeg, valahogy mindig furdalt az egyedül élés kivitelezése a lelki egyensúlyom megteremtésének képessége miatt. Életem minden eseményét, történését, minden beszélgetést lelki fejlődésben mérek. Engem úgy képzeljetek el, hogy általános iskolában nem tudtak a tanárok kihívni a táblához felelni, mert akár tudtam a választ, akár nem, mindig elsírtam magam. Nem bírtam feldolgozni a tényt, hogy mindenki engem bámul és nekem most meg kell szólalnom, mondanom kell valamit, önbizalmam a nullához konvergált. Ilyen tekintetben óriási fejlődésen mentem keresztül, szóval az, hogy momentánilag workshopokat tartok és YouTube csatornám van, az számomra egy kisebbfajta csodával határos, viszont a mai napig van bennem egyfajta visszaigazolás iránti kötődés, amit szeretnék feloldani. Nagyon sokat beszélgetünk Istvánnal, a blogomon lévő tartalmat, egyáltalán a blogom jelenlegi nevét, a csatornám és a recepteket is folyamatosan együtt ötletlejük, mindig szeretem megkérdezni a véleményét, nagyon sokat számít. Viszont, hogy most nincs jelen a videók vágásánál például, az utóbbi 2 videómra teljesen máshogy tekintek, mert nem volt kupaktanácsra lehetőség, az került bele, ami szerintem bele kellett, hogy kerüljön. Mármint értitek, nem kérdezhettem meg tőle, hogy ez totál hülyeség, kivágjam? Nekem kellett eldöntenem, ami valahol nagyon ijesztő volt, de számomra egy szükséges tanulási folyamat. Szóval az egyedüllét elsőszámú leckéje: megtanulok jobban bízni magamban.

Második lecke

Aztán ott a kőház, mert ugye közben építkezünk. István kintről, én itthonról koordinálom a dolgokat. A tetőhöz szükséges alapanyagokat Istvánnal megrendeltük az utazása előtti héten, így annak a kiszállítását már nekem kellett intéznem (cserép, faanyag). A cserép hétfőn megérkezett, ám kisebbfajta őskáoszt kavart, mert az első szállító nem tudott betolatni a telkünkre, sehogy sem bírta letenni, nálam itt eltört a mécses, olyan bőgésben törtem ki, hogy kellett 10 perc, mire megnyugodtam. Aztán elvitte a cserepünket arra a tüzépre, ahol megrendeltük, majd a tüzép, nyilván plusz költségen, de kiszállította. Projekt végül megoldva. Hogy mit tanultam belőle? Nem szabad kétségbe esni, amit bár a telefonban közölt velem István, de PMS-ben voltam, szóval egy részről azért valahol teljesen érthető kiborulásom. Viszont kedden már tudatosabban és megújult erővel mentem neki a tető faanyag kiszállításának koordinálásába. Hatvanhárom telefon körbe-körbe fuvaros-ács-faanyag kereskedés és így tovább a háromszögben a végtelenségig, így szerdán már gördülékenyen ment a folyamat, vagyis nyilván volt kis gikszer, de már nem pánikoltam, hanem gyorsan megoldottam. Heti projekt alapvetően óriási pipa, faanyag, tetőcserép a helyén, jöhet az ács, kezdődhet a tető-projekt! Annyira boldog vagyok. Szóval sziaaa eddig bennem titokban megbúvó önállóság és intézkedési hajlam, örülök, hogy végre a felszínre kerültél, így 27 évesen pont ideje volt!

Harmadik

Azért emeltem ki az egyedül mellett az ‘egyedül a kutyával’ részt, mert jelenleg elég erősen, tudatosan és célzottan tanulok gondoskodni egy kis élőlényről. Persze félreértés ne essen, eddig is gondoskodtunk róla, csak egy kerti kutyu teljesen más dimenzió, mint amikor együtt élsz vele. Közös ritmust, napirendet kell kialakítani. Az “ego” néha megszűnik, elé Boo kerül. Tesztelem magam a jövőre nézve és nem mellesleg az is tuti, hogy Booból nem lesz többé kerti kutyu, mert ez így vált tökéletessé számunkra, hát kivéve, ha én is költözöm Istvánhoz külföldre, de egyelőre ezt a szálat hagyjuk, mert homály fedi szövevényes tekeredését még számunkra is elég erősen. Aztán folyamatban egy klassz kutyakekszes bejegyzésem és leendő videó, szóval kutyával kapcsolatban lesz tartalom, szeretném leírni, hogy mit tanultam ettől a kis pöttömtől az első közös egy hónapunkban.

Kőház-projekt

Szóval így állok, 20 egyedül töltött éjszaka után kijelenthetem, hogy viszonylag stabilan és kiegyensúlyozottan. Istvánnal minden este órákat beszélünk, gyöngyszem üzenetekből készítünk mémeket, nevetünk egymáson, szóval ez is egy igazán maradandó időszaka lesz az életünknek, erősít, tanít bennünket és a viszontlátás öröme valami elképesztő várakozással tölt el, szerintem úgy fogok izgulni előtte, mint a legelső randink előtt 8 évvel ezelőtt. A mai napig látom, amikor a megbeszélt helyen és időben közelítek felé, teljesen beleégett a retinámba a kép. Úristen, hogy izgultam. Nyilván már nagyon várom a végét, de tudom, hogy nagyon türelmesnek kell lennünk az építkezés miatt. Most ez a lehető leghatékonyabb megoldás a mihamarabbi elkészüléshez. Egy nagyon erős álom-kép tartja bennem a lelket minden egyes nap. Mindennél jobban szeretnénk a kőházat, de nem minden áron.

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül c. könyvben Bocskor Bíborkának volt egy nagyon jó mondata, amit Istvánnal mi is ugyanígy gondolunk: „Milyen szép lesz az életnek ez a fajta fúziója! Az élet organikusan ad engedélyeket bizonyos dolgokra, másokra pedig nem. Erre nem adott. Hiába az akarás, ami nem jön, azt el kell engedni.” Persze nem szeretnénk elengedni, érezzük, hogy megvalósítjuk az álom-projektünket, de minden lehetséges, még az is, hogy nem jön össze, viszont akkor elengedjük és továbblépünk.

Nekünk az egész ház-projekttel az a célunk, hogy megálljunk a saját lábunkon, munkaadó nélkül biztosítson annyi bevételt, ami elég egy nyugodt, slow, kiegyensúlyozott élethez, amiben közösen tudunk alkotni, gyereket nevelni, vagy elmenni mellette dolgozni, de ne annak fényében, hogy a holnapi kenyerünkre kell görcsösen pénzt keresnünk. A kőház egy lehetséges eszköz ehhez a célhoz. Hát, ez most személyes lett, de nem véletlenül a nevem a blogom. Szeretek lenyomatokat hagyni korom falán.

Sütőtökös pite mákhabbal, tökmag grillázzsal

Hozzávalók 23 cm-es piteformához

Tészta
100 g BL55 búzafinomliszt
60 g teljes kiőrlésű búzaliszt
1/3 csomag sütőpor
csipet só
80 g hideg vaj
55 g porcukor
+ 2-3 evőkanál hideg víz (vagy 1 tojás)

Töltelék
1/2 kg sült sütőtök
3 + 1 tojás
200 g barna cukor
225 ml habtejszín
2 teáskanál fahéj
1/4 teáskanál szerecsendió
1/4 teáskanál kardamom
1/4 teáskanál gyömbér
1/4 teáskanál őrölt szegfűszeg
csipet só

Tökmag grillázs
100 g tökmag
50 g kristálycukor
30 g vaj
csipet só

Mákhab
200 ml hideg habtejszín
1-1,5 ek porcukor
citrom reszelt héja
2 evőkanál mák
1 evőkanál kristálycukor

A tésztához a lisztet a sóval elkeverjük, összemorzsoljuk a hideg vajjal. Beleszitáljuk a porcukrot, elkeverjük, majd pár evőkanál hideg vízzel tésztává állítjuk össze. Hűtőbe tesszük 20-30 percre.

A töltelékhez a sütőtököt először feldolgozzuk. Felszeleteljük, kimagozzuk, sütőben puhára sütjük. A töltelékhez a sült sütőtököt a habtejszínnel, három tojással, a barna cukorral, egy csipet sóval és a fűszerekkel összeturmixoljuk. A pitetésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk, majd szépen belelegózzuk a kivajazott piteformába. Egyébként tehettem volna bele egy tojást is, de úgy voltam vele, ne fokozzuk a kalóriák számát, jó lesz az vízzel is, tekintve, hogy lesz még hozzá egy-két elem. Vakon elősütjük 180-190 fokon 15 percig, majd a nehezék nélkül még 5 percig. Villával felvert tojással lekenjük a pite felületét, ráöntjük a tölteléket, eloszlatjuk és 180-190 fokon 60 percen keresztül sütjük. A pitét kihűtjük, hűtőbe tesszük éjszakára és másnap szeleteljük. Szuperül összeér.

Másnap készült el hozzá a többi elem is:

A tökmag grillázshoz a kristálycukrot nyeles lábasban karamellizáljuk, félrehúzzuk és belekeverjük a tökmagot. Ekkor elég reménytelenül összekapja magát és megszilárdul, de hozzáadjuk a vajat és amint a vaj megolvad, majd a karamellel elegyedi, szuper lesz kb 5 percen belül. Sütőpapírozott tepsire kiöntjük, megvárjuk, amíg megköt, majd összetörjük és a felét egy kis zacsiban nyújtófával tetszőleges darabokra ütögetjük.

A mákhabhoz a mákot ledaráltam (2 evőkanál mák, 1 evőkanál kristálycukor). Az előzetesen 12 órája hűtőben lévő habtejszínt alacsony fokozaton verni kezdtem, majd szitáltam bele porcukrot, belereszeltem egy kis citrom héjat, végül hozzátettem egy evőkanállal a darált mák-cukor keverékből. Ezzel tálaltam a pitét.

Túrós rétes piteformában vaníliás grízpudinggal

desszert

Gondoltam koronázzuk és ünnepeljük meg ezt a 10.000 követős mérföldkövet egy új recepttel és próbáljuk ki közösen először az insta swipe funkcióját és ezt a sort már remélem sokan képernyőt felhúzva olvassátok végig, ójessz! Hatalmas öröm számomra, nagyjából karácsonyi ajándéknak vártam ezt a számot és hihetetlen, hogy tegnap este átléptük a 10K-t. Számomra nagyon kedves ez a szám, mert alátámasztja a világnézetem, miszerint ha valamiben hiszek és őszintén, kemény munkával, szívből csinálom, akkor annak lesz gyümölcse és lesz eredménye! Köszönöm, hogy velem vagytok mindig, sütitek a sütijeimet, szóltok ha valamit elírok, támogattok egy-egy nehéz időszakban és azt a sok-sok képet, visszajelzést és szeretetet, amit kapok nap, mint nap. Jaj nagyon elfolytam nyálgépbe, de értitek, szóval hálásan köszönök mindenkinek mindent!❤️

A rétes elkészítésének mozzanatait insta-highlightban is megtaláljátok.

Hm, hát ha netalántán tengődne egy 109 forintos saját márkás réteslap nálatok is egy hónapig a hűtőben, akkor ez egy szuperszonikus és zseniális alternatíva a felhasználására, mert nálunk így indult, de ma ismét ezt tervezem sütni anyáéknak Egerbe kis üdvözlő meglepi sütinek, úgyhogy miután kiposztoltam, kiszaladok a kőházba, behúzom a kukát, megoldok egy beázásos problémát valahogy, István utasításai szerint az 5 centis hungarocell lappal, aztán veszek a kutya szállításához valamilyen kiegészítőt a kocsiba és utána jövök is haza megsütni a rétest, majd úgy délután környékén irány Eger az ebbel! 🙂 De nem teljes a napom leírása, ha nem említem meg a reggeli futást, ahol sikerült a lábaimba 5,34 kilométert plántálni, aztán sétáltunk egyet Booval, így a mai nap kilométere nekem is meglesz jócskán. Szeretem az ilyen aktív napokat, ekkor pörgök csak igazán! Hihetetlen energiát szabadít fel egy-egy ilyen reggel, és még csak 9:29 van! Ójessz! Hú ezt most jól ledaráltam. Pörgök rendesen.

Süteményünk tipikusan az ‘amilyen egyszerű, annál finomabb’ desszert kategóriába tartozik. Úrég csak úgy tömtük magunkba Istvánnal, annyira szerettük. A sima egyenes rétes helyett belecsavartam egy piteformába, mert a múltkor a túrós rétes kifolyt és kiszakadt, esztétikailag nem volt teljesen korrekt, de így, ezzel a verzióval tökéletes.

Vaníliás grízpudingot készítettem mellé, ami egy hatalmas Jolly Joker nálunk (na ezt a szót sem használtam még soha), nagyon sok sütihez szoktuk használni és magában is szuper mondjuk fagyasztott bogyós gyümölcs + crumble/morzsa kombóban. Bár István sokszor csak magában eszi egy kis kakaóporral. Nagyon szereti. A hatalmas receptet, vagyis a pontos arányokat ki is írtuk a hűtőajtóra egy kis papírkára, hogy ne kelljen mindig keresgélni a kis füzetkémben, bár mostanában már szemre megy a dolog, de most kifejezetten jól jött, hogy annak idején pontosan lejegyeztem. A rétes mellé került még egy citrusos, bogyós gyümilekvár is, semmi hókuszpókusz nem volt ebben, csak összerottyantottam a gyümölcsöket, kis citromlével és héjával, kicsi cukor és kész is! 🙂

Ha elkészítettétek a receptet, írjátok kérlek kommentben itt a blogon (legalul) a tapasztalataitokat, szeretném, hogyha ez a felület lenne idővel a fő kommunikációs csatornánk! Néha úgy érzem túlságosan elaprózódok és amit instán beszélgetünk a képek alatt, az nem maradandó, egy idő után annak nem lesz nyoma.

Túrós rétes piteformában vaníliás grízpudinggal

9 lapos réteslap
450 g túró
mazsola
kristálycukor ízlés szerint, rétesenként kb 2-3 evőkanálnyi, de az egyik rétesből véletlenülszándékosan kimaradt, mondjuk István szerencsére nem vette észre a kis csalásom, hihi.
vaníliás cukor
citromhéj

Krém
225 ml tejföl
90 g étolaj
90 g búzadara
100 g kristálycukor

Grízpuding
600 ml tej
40 g búzadara
20 g vaníliás pudingpor
40 g kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor
40 g vaj
nagy csipet só

Először elkészítem a krémet. A tejfölt az olajjal a búzadarával és a kristálycukorral elkeverem, 10 percet állni hagyom. Egy tiszta konyharuhát előkészítek a pultra, erre fogom rápakolni a réteslapot és segítségével fogom majd feltekerni. Az első rétest megkenem a krémmel, jöhet a második, megkenem, majd a harmadik, amit szintén megkenek, a túró harmadát eloszlatom rajta pötyögtetve, hogy mindenhova jusson, megszórom mazsolával és cukorral, de akár vaníliás cukrot is használhatunk, a túrónak jól áll és a citromhéj is, nyugodtan reszeljünk rá egy keveset. A konyharuha segítségével feltekerem, majd egy kivajazott piteformába teszem. Így járok el a többi lappal is, majd tetejüket szintén tejföl és olaj keverékével kenem. Sütési idő és hőfök változó lehet, mert a régi villanysütőmben 200 fokon 20-25 perc alatt megsült, a gázba több kellett neki, közben egyszer megfordítottam a tepsit, hogy nagyjából egyenletesen süljön.

A grízpudinghoz feltesszük a tej nagy részét forrni, belekeverjük a búzadarát, majd amikor már az készre főtt, jöhet hozzá a cukor és a vaníliás cukor, egy nagy csipet só, végül a maradék tejjel kikevert vaníliás pudingpor, majd pár percig még kevergetjük, hogy kifőzzük belőle a keményítőt. A legvégén szépen elkeverjük benne a vajat, ettől lesz igazán krémes. Jajj a vaj egy nagyon klassz találmány, olyan életet megédesítő selyem-ízű álom.

További receptekért és inspirációért ajánlom szeretettel Instagram, Pinterest és YouTube csatornám!😊

Melaszos torta mascarponehabbal

desszert

Szombat reggel megcsapott az első hideg őszi szellő.

Nálam ez nagy boldogság, nagyon szeretem ezt az évszakot! Óriási puha sálak, kötött pulcsik, kuckózás, forró szálas teák, vastag zoknik, fűszeres sütemények időszaka, amikor bebújok a kanapé sarkába, előveszek egy könyvet és mélyen belemerülök. A héten már érezni lehetett, hogy itt már nagyon közeledik a nyár vége, ezért kedvet kaptam a polcon heverő Harry Potter és a bölcsek kövére. Még gyerekkoromban olvastam utoljára. Úrég, de jó lenne újra elolvasni az egész sorozatot – gondoltam – emlékszem csak úgy faltam őket annak idején és jaj mit meg nem adtam volna akkor egy varázspálcáért.

Pont szükségem volt most valami könnyedebb, varázslatosabb, mesésebb világra Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors – Családi sebek és a gyógyulás útjai c. könyve után, ami egy elég súlyos, ám annál hasznosabb és szükséges olvasmány, ha önismeretben, vagy a családtörténetben utazunk! Szóval szombaton már javában faltam Harryt és talán ezért is volt tiszta londoni hangulatom, így született meg reggel a mazsolás scone, amit láthattok is Instagramon. Aztán egyre jobban belemerültem Harryék világába, ahogy reggelire Petunia néni követelésére szalonnát pirít, elindul a piros Roxfort Express a 9 3/4 – ik vágányról, ahogy beérnek a Roxfort nagytermébe és az asztalok hirtelen étellel telnek meg, de milyenekkel? Mit esznek a varázslótanulók? Nem is én lennék, ha nem a kaján járna az eszem folyton. Igazi sulikezdős hangulatom van egyébként egész héten, Harry is most kezdett és a sulisok is pont most kezdik a tanévet, szóval minden egybevág, ehhez jött az őszi szellő, végül koronaként ez a fűszeres (fahéj, gyömbér), melaszos, kávés torta, aminek a melasz olyan különleges karamellizált aromát ad, hogy elmondani nem tudom.

Harrynek leesett az álla. Az imént még üres aranytálakon most halmokban állt a sok étel. Harry még soha nem látott egyetlen asztalon ennyi finomságot. Volt ott marhasült, sült csirke, sertésszelet, bárányszelet, hirtelensült, kolbász, angolszalonna, főtt és sült krumpli, hasábburgonya, Yorkshire puding, zöldborsó, sárgarépa, finom mártás, ketchup – és valamely rejtélyes okból – mentolos humbug. (…) Miután mindenki jóllakott a maradékok nyomtalanul eltűntek a tányérokról. A teríték olyan tiszta lett, mintha nem is használták volna. (Azért ennek a képességnek sokan örülnénk!) Egy pillanattal később megjelentek a desszertek: rengetegféle ízű fagylalt, almás pite, melaszos torta, csokoládés és lekváros fánk, eper, gyümölcszselé rizspuding. (…) Harry meg akarta kérdezni Ront, hogy kóstolta-e a melaszos tortát, de még ki se nyitotta a száját, már el is aludt.”

Ebből arra következtettem, hogy bármi is a melaszos torta, eléggé maradandóan finom lehetett, ha Harry egy fárasztó legelső nap után, amikor a 9 és 3/4-dik vágány keresésétől kezdve, minden újdonságként érte, mégis ezzel a kérdéssel fejezné be a napot. Ekkor villant meg bennem a kis égő, hogy oké, akkor most gasztro szempontból beszélünk egy kicsit a könyvről és megsütöm ezt a szupernek ígérkező tortát.

Hát mit mondjak: brutális. Eddig miért nem hallottam még róla?! Őrület, komolyan. Igen, tisztában vagyok vele, hogy a melasz (sűrű cukorszirup, a cukorgyártás során keletkező melléktermék) nem egy mindennap használt alapanyag, én a bajor rozskenyereimhez és a kornspitzhez vettem, egyrészt az íze miatt tesznek bele az osztrákok-németek, másrészt a péktermék színét is befolyásolja kicsit. Oké, azt is vágom, hogy nem feltétlen a legolcsóbb alapanyag, de hú, ez engem nem fog hátrálásra bírni, majd max utána spórolunk, de én ezt nagyon sokszor meg fogom még sütni, mert bekerült a top sütijeim közé. A különlegesen karamell-ízű melasz, ahogy a fűszerekkel és a kávéval keveredik, eleve egy pihe-piha piskótában, aminek a szélei kicsit ropogósra sültek, még emellett ott a mascarponés tejszínhab. Na jó. Imádom.

Mi a melasz és mire szoktam használni? A melasz a cukorgyártás mellékterméke, egy sötétbarna színű szirup, ami állagában leginkább a juharsziruphoz hasonlítható. Íze végtelenül különleges, édes karamell beütésű, de ennél jobban meghatározni nem tudom. Annak idején az osztrák-német teljes kiőrlésű kenyereimhez (pl: fűszeres Mischbrot), kornspitzhez vettem, illetve melaszt tettem a New York bagel vízfürdőjébe és a simit (szezámmagos török csavart zsemle) tetejét is ezzel kentem le szezámmagszórás előtt. Nagyon kis mennyiség szükséges ezekhez a péksüteményekhez belőle, így sokáig eláll, bár melaszos tortánknál ez bukik, mert elég sok kell hozzá, viszont nagyon megéri, mert eszméletlen finom.

Melaszos torta mascarponehabbal

Hozzávalók 23 cm-es tortaformához

Melaszos torta
125 g kristálycukor
85 g vaj (nálam fele disznózsír volt)
220 g melasz
250 ml kávé (nálam 250 ml meleg víz, 10 g instant kávé)
1 tojás
340 g BL55 búzafinomliszt
2 teáskanál fahéj
1 teáskanál gyömbér
1/2 csomag sütőpor
1 csipet só

Mascarponehab
200 ml hideg habtejszín
1 evőkanál porcukor
45 g mascarpone

Kimérem a száraz hozzávalókat. A lisztet, a sütőporral, a fahéjjal, a gyömbérrel és a sóval összekeverem. Egy másik tálban a puha vajat kikeverem a kristálycukorral, elkeverem benne a tojást, majd felöntöm a kávéval, hát itt egy kicsit rosszul fog kinézni, aztán hozzáöntöm a melaszt, itt még mindig nem fest túl jól. Végül hozzákeverem a lisztet (nem tudtam teljesen csomómentesre keverni). Kivajazott, lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tortaformába öntöm és 180-190 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső) 40 percig sütöm.

A mascarponehabhoz a hideg tejszínt 70%-osra felverem robotgép habverő karjával, beleszitálom a porcukrot, keverem, majd hozzáadom a mascarponét és elkeverem benne. Vaníliával vagy alapvetően bármivel ízesíthetjük.

Írjátok meg kommentben, hogyha elkészítettétek, úgy örülök mindig a visszajelzéseiteknek! 🙂

Beszélgetős bögrés szilvalekváros süti

desszert

A világ egyik legegyszerűbb süteménye, semmi hókuszpókusz, mert less is more alapon mindig a legegyszerűbb a legfinomabb sütemény. Úgy kezdődik, hogy 3 bögre lisztet 1 bögre porcukorral összekeverünk, zsiradékkal összemorzsolunk, tojással és tejjel vagy tejföllel összeállítjuk, tudjátok pont annyival, amennyit felvesz! 

Legutóbb nagyon röhögtem, nagymamához készültünk Egerbe. Hív, hogy ő most nem sütött, de vigyünk már neki fornettit meg jégkrémet, jól van nagymama, amennyiben magadnak szeretnél, szívesen viszünk, de egyébként miattunk nem szükséges, jó-jó magának. Vittünk, viszont elhatároztam, hogy ebéd után megsütöm nála ezt a bögrés sütit, hogy legyen sütije a fagyasztóban. Ebéd után elővette a füzetet, én megnyitottam a blogot, kezdtük készíteni, de halljátok, teljesen más alapanyagokat pakolt a kezem ügyébe, mint amik le voltak írva a füzetbe, szóval még jó, hogy sose sikerül ugyanolyanra egy nagyi süti, mint a nagyié.. amikor teljesen mást tesz bele. A tejföl helyett annyi tej ment bele, amennyitől jó gyúrható lett a tészta, de előtte a zsírból már kicsit többet tett a tálba, szóval plusz liszt kellett, hú nagyon nevettem, de a végére csak jó lett és megállapítottuk, hogy ezt a sütit tényleg lehetetlen elrontani! 

Hogyha a “nagy sztorizásom” és a sütemény sütését videóban néznétek végig, lent megtaláljátok! 🙂

Íz-emlékek

Vannak olyan sütemények, amikre ha ránézek és képen meglátom őket, nem csak pusztán meg szeretném, hanem meg akarom sütni, mert már eladták magukat azzal, hogy önmagában New York Cheesecake a neve és hogyha ez még meg van spékelve egy sós karamell öntettel, vagy van mellette egy vaníliasodó, mint a Karcagi Ferdinánd tekercs mellett. És vannak olyan sütemények, mint jelen süteményünk, amelyekhez emlékek kötődnek. Szerintem ez egy nagyon érdekes téma. Emlékek és örökre, sejt szinten belénk ivódott pillanatok, amiket tökéletesen belénk tud égetni egy-egy sütemény vagy étel íze. Tökéletes emlékkonzerválók az ízek.

Számomra ilyen íz például anyának a mandulatortája, amit gyerekkoromban sütött nekem, vagy nagymamának a kelt túrós kiflije, vagy kakaós csigája, de ilyen egyébként a nagymama káposztás tésztája is, bár nem tudom mennyire szalonképes a sztori, de mindegy. Szóval konkrétan egyszer úgy tele ettem magam káposztás tésztával, hogy nagymamáéinak ilyen kocka házuk van, ahol középen van a folyosó, szóval konkrétan sugárba hánytam az egész folyosót, mert úgy dugig ettem magam vele és nem jutottam el a mosdóig, de ez az igazi tészta volt, amit nagymama gyúrt és háromszög alakúra vágott, jól karamellizálva. Szóval nem ragozom tovább, ez is egy örök emlék és annak ellenére, hogy nem feltétlen pozitív az élmény, még mindig imádom a káposztás tésztát és örökre ezt a napot fogja az eszembe juttatni. Ilyen ez a bögrés süti is, ami szerintem minden családban megtalálható a receptes füzetekben három bögre liszt, egy bögre porcukor kezdettel és ez nálunk is így van, süti Szoboszlói nagymama, anya, egri nagymama és sütöm én is, csak érdekes mindenki más-más megnevezést és elnevezést társít hozzá. Én túrós pitének hívom, anya három bögrésnek, egri nagymama túrós kalácsnak, férjem lekváros sütinek. 

Töltelékvariációk

Tök érdekes, nyilván ugye ahány féle töltelék annyiféle megnevezés van. Nagyon sok töltelékkel készítjük: anya zömében túrósan szokta, nagymama szilvalekvárral vagy túrósan – Egri nagymama bögrés túrós kalácsa.

Nagymamától nagyon finom szilvalekvárt kaptam, de tényleg olyan finom, mint hogyha valami csokoládét kennél, olyan sűrű olyan édes, ez a tipikus bukta lekvár (bár az talán ennél keményebb, de hasonló), tényleg nagyon finom. Almásan is készítjük, lereszeljük, fűszerezzük, dinszteljük, kinyomkodjuk, de forrázott mák vagy dió töltelékkel is isteni finom.

Bögrés szilvalekváros süti 

Hozzávalók 30×40-es tepsihez

3 bögre liszt (480 g, de nálam ebből 1 bögre teljes kiőrlésű volt) 
1 csomag sütőpor (12 g) 
1 nagy csipet só 
1 késhegynyi szódabikarbóna 
1 bögre porcukor (175 g) 
90 g disznózsír 
170-180 ml tej 
1 citrom reszelt héja 
1 tojás 
+ szilvalekvár jó bőven 

A lisztet átszitálom, elkeverem benne a sütőport, sót és a szódabikarbónát, majd összemorzsolom a vajjal. Beleszitálom a porcukrot. Jöhet a tojás és a tej. Összeállítom a tésztát, majd 2 egyforma részre osztom. Kinyújtom, sütőpapírral bélelt tepsire teszem. Megkenem jó bőven szilvalekvárral, majd kinyújtom a másik tésztát és ráteszem. Villával megszurkálom és 180-190 fokra előmelegített sütőben 25-27 perc alatt.

Ha elkészítettétek, írjátok meg kommentben tapasztalataitokat, élményeiteket vele kapcsolatban. Sokat jelent nekem. További receptekért és inspirációért kövessetek Instagramon és Pinteresten!

Fügés – karamellás frangipane

desszert

Hú, ez durva. De ez komolyan durván finom lett. Eleve adott egy enyhén édes, omlós tészta, aztán ott a szintén édes karamell, mondjuk ezt igyekeztem kompenzálni némi sóval. Aztán mivel a fügét még a hétvégén szedtük le Egerben anyáéknál, mostanra már nagyon-nagyon édesre értek, olyannyira, hogy apró cukorkristályok jöttek ki a cuki kis fenekükön. Imádtam!

No és akkor ezt a karamellt egy mandulás – vajas töltelékkel (véletlenül enyhén pörkölt és enyhén sózott mandula lett véve) kombináltam össze, hát hú. Durván hú. Nincs is több komment. Tudjátok ilyeneket kapni a ‘fenszi kávézókban, legalábbis nekem azok a sütemények jutnak róla eszembe. Annyira klassz lett! Tökre örülök!

A francia Frangipane elnevezés a krémet jelöli, amibe mandula + porcukor + vaj 1:1:1 arányú kihabosított keveréke kerül némi tojással és egy kis liszttel, amolyan nagyon házi marcipán, de persze nagyon nem, de kicsit azért mégis olyan. 🙂 Erre a krémre aztán jöhet bármilyen gyümölcs. Nagyon-nagyon rég szemeztem már vele és úgy örülök, hogy végre elkészítettem! Örök darab lesz.

A sütésről videót is készítettem a YouTube-ra, kis rövidke 3 perceset, Fügés – karamellás frangipane címmel megtaláljátok!

Fügés – karamellás frangipane

Tészta
220 g liszt (nálam 120 g BL55, 100 g teljes kiőrlésű rozsliszt)
100 g hideg vaj
csipet só
20 g porcukor
1/2 citrom reszelt héja
1 tojás
1 evőkanál hideg víz

Karamell
60 g kristálycukor
30 g vaj
80 ml habtejszín 30%-os
1 óriási csipet só

Töltelék
70 g darált (pörkölt, enyhén sózott) mandula
100 g puha vaj
40 g kristálycukor
1 tojás
1 evőkanál liszt
8 db füge (400 g)
+ szeletelt mandula

A tésztához a liszteket a hideg vajjal, a csipet sóval, a porcukorral és a citrom reszelt héjával elmorzsoljuk, hozzáadjuk a tojást, a hideg vizet és összeállítjuk a tésztát. Hűtőbe tesszük 30 percre. A karamellhez a kristálycukrot vastagabb aljú kis nyeles lábasban karamellizáljuk, addig amíg az összes cukorkristály el nem olvad, majd hozzáadjuk a vajat, elkeverjük, végül hozzáöntjük a tejszínt és egy nagy csipet sót és jól összeforraljuk vele, majd hagyjuk kicsit kihűlni. A töltelékhez a mandulát felaprítjuk, vagy megdaráljuk. A puha vajat kihabosítjuk a kristálycukorral, majd ha már 4-5 perce keverjük, hozzáadjuk a tojást, addig keverjük, amíg jó habos, egynemű nem lesz, végül hozzáadjuk a darált mandulát és a lisztet.

A tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk, majd egy sütőpapírral bélelt vagy kivajazott 25 cm-es karikába vagy piteformába tesszük úgy, hogy az oldalát 4-5 cm magasan kibéleljük vele. Sütőpapírral béleljük, valamilyen nehezéket teszünk bele. Nekem van egy fix mag-hüvelyes keverékem, amit még annak idején vettem, de teljesen használhatatlan, mert minden van benne és totál nem egyszerre fő, úgyhogy befogtam erre a vakon sütés célra. 180 fokon 10 percig sütjük nehezékkel, majd további 10 percig nehezék nélkül, végül összekeverjük a karamellt a mandulás krémmel, beletöltjük a tésztába, majd felezett fügével bőven megpakoljuk. A tésztát töltelékkel együtt 180 fokon 30-35 percig sütjük.


További receptekért és inspirációért kövessetek Instagramon és Pinteresten!

Mandula mag

desszert

Itthon néha azon megy az egyet nem értés, persze komolytalan alapon, hogy István szerint vannak sütik, amik borzalmasak és ne is csináljak ilyeneket, példának okáért ilyen a Rigó Jancsi és jelen tesztalanyunk, a mandula mag, én meg állítom, hogy ezek a sütik finomak és szerintem csak azért borzalmas íz-emlékek a számára, mert annak idején, gyerekkorában, gyötrelmes alapanyagokból állította elő a nagyüzemi cukrászipar, így elrontva – kulturáltan fogalmazva – azok íz-élményét. Értem ez alatt zsiradékok terén, ipari termelésben például a gépzsírhoz hasonló krémmargarint, otthoni szinten pedig a rámát, tejszínes süteményeknél pedig a növényi hidrogénezett cukrozott habalapanyagot vs. állati habtejszínt.

Hogyha a nagymama süteményeket originál nagymamásan szeretnénk készíteni, tehát tényleg majdnem ugyanolyan ízűt szeretnénk (nyilván ugyanolyan sose lesz, mert kezünk melege, páratartalom stb is számít), akkor pontosan azokból az alapanyagokból kell elkészítenünk, mint a nagyi, tehát mandula magunkat is például Rama margarinnal kellene, viszont egyrészt nem dolgozok Rámával és itt most pont az volt a cél, hogy megkóstolja István magasabb kategóriájú alapanyagokból, hogy össze tudja vetni a régi, utált ízzel és pontot tegyünk az ügy végére, így vajjal készítettem.

Mandula mag szoboszlói nagymamától

Hozzávalók 25-30 darabhoz

Tészta – gyúrt omlós tészta
200 g búzaliszt
250 g vaj
220 g porcukor
250 g pirított, darált dió és mandula keveréke
késhegynyi szódabikarbóna
2 evőkanál rum
1 tojásfehérjét felverni + sárgája is belemehet
2 evőkanál kakaópor 
1 óriási csipet só

Krém 
100 ml tej
1 evőkanál liszt
150 g porcukor
100 g vaj
1 csipet só
mandula aroma (1 tk)

A lisztet elkeverjük a sóval, elmorzsoljuk a vajjal. Hozzászitáljuk a porcukrot, a kakaóport és elkeverjük benne a szódabikarbónát. A fehérjét felverjük, majd a sárgájával és a rummal együtt a száraz hozzávalókhoz adjuk és összegyúrjuk. Zsírozott-lisztezett formában sütjük 180 fokon 10-12 percig. A tejet összefőzzük a liszttel és a csipet sóval, kihűtjük. A puha vajat kihabosítjuk a porcukorral, majd a kihűlt krémmel csomómentesre keverjük. Mandula aromával ízlés szerit ízesítjük. 

Tipp: Ha a tojást kihagyjuk a tésztából és a krémnél a tejet vízre cseréljük, egészen sokáig eláll(na).

Konklúzió

Mandula magunk pont cukrász vizsga előtti héten készült el, így az agyi aktivitásom miatt rá-rájártam, én nagyon csíptem. Rájöttem, hogy imádom a mandulát, mind az illatát, mind az ízét, egyaránt. Viszont Istvánnak nehezen csúsztak a falatok, az első pár darabot még elmondása alapján szerette, de amikor kínáltam, hogy veszek elő a fagyóból, határozott nem volt a válasza. Hát bumm, igaza volt. Ezt a sütit tényleg nem szereti! 😀

Erdei gyümölcs torta

torta

Tesóm 14. szülinapi tortája. Tavaly nagy elvárásaim voltak az idei önmagamhoz, mert úgy gondoltam, hogy cukrász papírral a polcon tévedni, hibázni már nem lehet és tökéleteset fogok tudni készíteni. De mégugyanám lehet, emberből vagyunk, hibázunk, kivéve, ha nem csinálunk semmit. Valószínűleg ezért stresszeltem rá kicsit jobban az idei tortára, mert nagyot vártam magamtól, de hülyeség ez úgy ahogy van, mert mi lesz, ha nem lesz szebb, mint a tavalyi? Hát akkor nem lesz szebb. Jaj ne már! Hanna… most komolyan a magad elvárásainak teljesítése miatt stresszeled itt magad? Gondold már ezt át.

Tavaly már pedzegettük Lenkével ezt a számtorta témát, tudjátok linzerlapból vagy vajas lapból kivágott számok 2 rétegben egymásra töltve kis krémpöttyökkel, és egész évben úgy volt, hogy 14-et formázó számtortát készítek a szülenapjára, csak azzal az opcióval nem számoltam, hogy az itteni konyhában nem úgy van ám, mint a régiben. Örül az ember, ha dolga végeztével kilép onnan, nemhogy kísérletezget és újabb tálat ken össze, amit majd szépen mosogathat el kétszer, mert a vajas dolgoknak még két mosogatás is necces, bár régen se tettem be a nagyobb tálakat a mosogatógépbe, de azért lényegesen kevesebb volt a mosatlan és olajozottabban ment a munka egy olyan konyhában, ahol rendesen elfértem. Például hét eleje óta körömvirág kenőccsel ápolok egy 4×2 cm-es égési sérülést a jobb karomon, mert amikor a forró serpenyőt a sarokban lévő csaphoz emeltem, nem tudtam úgy megnyitni, hogy ne égesse le a serpenyő teljesen a karom. Persze figyelmetlen is voltam, de sarokba tenni, csapot, kicsi helyen. Komolyan szocializmus gyöngyszeme ez a konyha, annak étkezőbe nyíló vécéjével együtt. Mennyit gondolkozhattak ezen az elrendezésen, vagy egyáltalán gondolkoztak rajta?! 😀

Bakik mindig vannak és lassan hozzá kell szoknom, hogy mindig is lesznek. Akkor nem lennének, ha naponta sütném a tortákat pár fix és stabil recept alapján. Bár nem a receptemmel volt gond, mert végül a jól beváltnál maradtam és offoltam a számtorta ötletét. A torta minden része fent van már a blogon és minden elemét elkészítettem már többször, egy változó volt: az albérlet drága Vesta gázsütője. Nem nagy sztori, de ha már egy hasonló esetet kiküszöbölök azzal, hogy leírom, mi történt ez alkalommal, akkor már örülök!

Egri nagymama hétvégén nekem adta a tortatartóját. Még nagyapával vették együtt annak idején fiatal korukban Eger valamelyik boltjában, erre már nem emlékszik.
Nagy kincs ez számomra! Sok Lúdláb készült rá, nagyapa legnagyobb kedvence! ❤️

Tortasütésem

Ehhez a bevált piskóta recepthez 2 db 19 cm-es tortakarikát szoktam használni, aminek kivehető az alja. Még a Tescóban vettem talán 2 ezer körül darabját. Viszont a nagy költözésnél, hogy minél kevesebb cuccunk legyen a lakásban és “elférjünk”, betettük a garázsba és csak az állítható tortagyűrűt hoztam fel, ami nagyon praktikus, de egy van belőle és jelen esetben kétszer kellett bekevernem a tésztát, míg annó csak egyszer.

Bár mostani fejjel két állíthatót vennék, az lenne a legpraktikusabb. Egyébként az állíthatóm Auchan-os, semmi nagy márka, 2 ezer körüli szintén. Szóval az első lépésnél már konstatáltam, hogy hajaj, nem lesz ez olyan sima liba, mint otthon volt és többet fogok vele tötykölődni. Mondjuk ráérek igazán, heti projektem volt többek között javítani a blog átláthatóságán és a Tárgymutatójához a linkek hivatkozásait alapanyagokra lebontva elkészíteni, de a torta persze fontosabb, szóval rászántam az időm!

Kimértem az összes alapanyagot külön-külön az első és a második adaghoz is, hogy ezzel már később ne kelljen foglalkozni. Aztán összeraktam az első piskótát, gyönyörű lett, a használható rész (skalpolás előtt) 4 cm magas, szuper nagy hurrá, ha félbevágom, akkor lesz 2-2 cm-es piskótám az egyikből, 2-2 cm-es a másikból. Gyönyörű magas tortám lesz – örömködtem.

Aha. Csak azzal nem számoltam, hogy a tepsi egyik oldalát a sín fölé fogom tenni, így megdöntve az egész piskótamasszát és elfolyatva azt a másik irányba, ergó a használható rész csak 2 cm magas lett, tehát félresikerült akciómnak hála -1 lappal zártam a napot. Duzzogtam egy kicsit (valójában így hagytam el a konyhát :D), de úgy voltam vele, jó, nem sütöm újra, elfogadom, legalább az eredeti magassághoz képest, egy diétásabb tortánk lesz! Aztán végül csak megszépült a szememben, gyönyörű tortának tartom! 🙂 A receptet egy rendes, magas, 9-9,5 cm-es tortához adtam meg! Az enyém 7 cm magas lett 3 lappal.

TIPP: A maradék mascarponés krémből és a piskóták levágott tetejéből készítsünk szuper pohárkrémet, tetején fagyasztott erdei gyümölcs darabokkal!

Erdei gyümölcs torta

Hozzávalók 2 db 19 cm-es formához

Szaftos-tejfölös-olajos piskóta
360 g BL55 búzafinomliszt
1 csomag sütőpor
1 óriási csipet só
4 tojás kettéválasztva
200 g kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
150 ml olaj
100 ml tej
100 ml tejföl

Erdei gyümölcs lekvár
300 g erdei gyümölcs (fagyasztott)
3 evőkanál kristálycukor
1/3 citrom leve
csipet só

Mascarpone krém
250 ml habtejszín
400 ml mascarpone
150 g porcukor
1 csipet só
1/2-ed vaníliarúd

Svájci vajkrém
2 tojásfehérje (kb 70g)
65 g kristálycukor
150 g puha vaj
1/2 vaníliarúd

Ha egy tortakarikánk van, a piskóta felét keverjük be először. A piskótákhoz összekeverjük a lisztet, a sütőporral és a csipet sót. Kettéválasztjuk a tojásokat. Egy nagyobb tálban a sárgáját 120 g kristálycukorral fehéredésig verjük, kis adagokban, lassú keverés mellett hozzáadjuk az olajat, hogyha felvette, jöhet a tej + tejföl keveréke, végül belereszeljük a citrom héját. Elmossuk a habverőkarokat. Kis tálban a fehérjét 80 g kristálycukorral és a vaníliás cukorral nem túl kemény, lekonyulóan csúcsos habbá verjük. Előmelegítjük a sütőt 175 fokra. A sárgájás részhez spatulával hozzákeverjük a száraz hozzávalókat, végül több adagban lazítjuk a fehérjehabbal. A tésztát 2 db 19 cm-es, alján szilikonos sütőpapírral bélelt tortaformába öntjük (az oldalát nem kell papírozni, mert ha a masszát a közepéből felhúzzuk az oldalára habkártyával, nem púposodik fel olyan annyira) formánként ~545 grammot kaptak. 175 fokon (alsó-felső) 30 percig, majd 155 fokon további 25-30 percig sütjük. Formában hagyjuk őket kihűlni.

Az erdei gyümölcs lekvárhoz a gyümölcsöt a cukorral, a csipet sóval és a citrom levével sűrűsödésig főzzük, kihűtjük. A piskótákat kivágjuk a karikából. Leskalpoljuk a domború tetejét és kettévágjuk, így lesz egy 4 db 2 cm magas lapunk. Lemérjük a szépre szabott lapok összsúlyát, mert pontosan ennyi krémre lesz szükségünk. A krémet képzeletben 3 + egy kicsi részre osztjuk.

A mascarpone krémhez a porcukrot átszitáljuk. A hideg tejszínt elkezdjük felverni, majd kanalanként hozzáadjuk a porcukrot, a csipet sót, a mascarponét, végül a vaníliarúd kikapart magjait. A tortát mérlegen töltjük. Ha az első lap mondjuk 150 g, kap 150 g krémet úgy, hogy a szélén 1,5 cm-en vastagabb legyen, a közepébe eloszlatjuk az erdei gyümölcsből készített lekvárt. Jöhet rá a következő piskóta, kicsit rányomom a krémre, közben nullázom a mérleget és így betöltöm a tortát. Végül a képzeletben írt + egy kis krémrésszel vékonyan beburkolom. Hűtőbe tettem 2-3 órára.

Alapvetően már így is szuper lenne a torta, de azért én beburkoltam egy szép vaníliapöttyös természetes módon elkent svájci vajkrémmel. A vajkrémhez a tojásfehérjét és a kristálycukrot alacsony lángon, folyamatosan kevergetve 55-60 fokosra hevítem, épp, hogy gőzölögni kezd, átöntöm egy fém tálba és kihűlésig verem, 19 fokosra (ekkor totál habcsók, akár ki is nyomhatnánk zsákból és kisüthetnénk annak), végül hozzáadom a vajat és addig keverem, amíg szép habos nem lesz. Beburkolom vele a hideg tortát. Hűtőbe tesszük, másnap szeleteljük, addigra összeér!

Fog maradni a vajkrémből, de nyugodtan fagyasszuk le a legközelebbi süteménybe, mondjuk a Dunahullámba, a Bienenstich-be, a Raffaello szelethez, Egri nagymama pudingos krémeséhez, vagy a Méteres kalácshoz is pont tökéletes lesz! 🙂

Túrós rétes

desszert, gasztrofilm & könyvajánló

Rapid kivitel, leveles tésztából.

Hát mi ez a trópusi nyár, hogy a hajam olyan, mint a nagymamák haja dauer után és Boborján össze-vissza kószáló, szálló szálas szögfrizurájának keveredése?! Hogy az embernek semmihez sincs kedve?! Hogy rögtön fáradt, amikor épphogy csak felkel?! Hogy nincs kedvem órák hosszat a konyhában talpalni, de mégis úgy ennék valami finomat, ami ráadásul egy normálisabb makrókkal megáldott sütemény (értem ezalatt, hogy nem 100% szénhidrát)?! Nekem ez a szombat délelőtt pont ilyen katasztrófa-hangulatú volt.

István elment vakolni az építkezésre, én pedig maradtam lakberendezés alapjait olvasgatni, megérteni mit-hogy kell(ene) és kicsit felszívni magam tudással ilyen téren. Olvastam. Aztán fogtam és összeszkapartam magam a kedvesen marasztaló kanapénkról, mert nincs hétvége sütemény nélkül és kikevertem a túrós réteseink töltelékeit

– egy cukrosat Istvánnak, egy valamilyen lánynevű édesítőset nekem a júniusi nagyobb odafigyelés jegyében, persze ez nem feltétlen egészségesebb, de júniusban ekképpen járok el

elkenegetgettem a lapocskákat, megpötyögtettem a töltelékkel, betettem a sütőbe, én pedig visszacsücsültem olvasni a Kossuth Rádió Szellem a fazékból c. gasztro műsorának aláfestése mellett. Olvastam, majd megszólalt az időzítő, odaléptem a sütőhöz, kivettem, konstatáltam, hogy ez jó csúnya lett, jól kirepedt, de a következő percben már el is engedtem (Ki látja, meg egyébként is egy ilyen rapid sütitől szépséget elvárni ilyen időben, nem lehet! :D) és örültem annak, hogy kisült és csupa finom édes túróillattal töltötte be csöppnyi lakásunk komor hangulatát.

Megvártam amíg langyosra hűlt és jó hideg tejjel megkóstoltam és hopsz, hát máris előbújt egy halvány szombat délelőtti mosolyka. Mondjuk a túrótölti felét sikeresen becuppantottam még mielőtt betöltésre került volna, szóval lehet ez már a második vagy harmadik mosoly volt a napban, de tény, hogy ebben az időben ritkábban szórom. Csak cummogok és bosszankodok. Szörnyű vagyok néha, mert az időn aztén végképp fölösleges panaszkodni, de ennek ellenére mégis teszem.

Réteslap

Férjem a múltkori villám diós rétest napokig emlegette, így a legközelebbi vásárlásunkkor ismét vettem egy réteslapot és mellé túrót. A túrót rögtön betettem a fagyóba és vártam a megfelelő időpontot, ami akkor lesz nálunk esedékes, amikor minden maradék süti elfogy a fagyasztó aranytartalékából. Nálunk szigorú FIFO elv (first in first out) van. Nem sütünk addig, amíg a készlet ki nem ürül, nem főzünk addig, amíg az előző kaja el nem fogy, persze ha felturbózást igényel, akkor hozzábuherálunk. Bosszant bennünket, sőt engem kifejezetten bűntudattal tölt el, ha bármilyen kaját a kutyáknak kell odaadni. Így kialakultak nálunk bevett gyakorlatok.

Szóval ma pont semmi süti nem volt és jött ez a gyönyörű trópusi szombat reggel, amikor már éjszaka is gyulladtam meg, ám olyan borulat volt, hogy az egész konyha szürke és tudtam, hogy ez az a nap, amikor Hanna őrült nagy kedvvel túrós rétest fog készíteni. Ebben az a jó, hogy tényleg még kedv se kell hozzá, mert annyira egyszerű, hogy kedvetlenül is összerakja az ember. Utána pedig olyan jól esik neki egy jó nagy pohár hideg tejjel, hogy még ezt a hülye időjárásos, semmihez sincs kedved szombati napot is képes feldobni.

Közben hazajött István, ebédeltünk. A frankfurti leves után rétessel adtunk a kedvnek, most pedig leülönk Babette lakomáját nézni. Ha már filmek, a héten az Ifjúság volt a felfedezett kedvenc. Olyan ritkán találni tényleg jó filmet. Na, ez az. Maradandó, örökké beléd ég. A Babette lakomája is és az Ifjúság is. Páratlanok.

Túrós rétes

Hozzávalók 2 rúdhoz

6 réteslap
500 g túró
2 evőkanál tejföl
kristálycukor
1 csipet só
1-2 csomag vaníliás cukor
1/2 citrom reszelt héja
mazsola
Lapok kenéséhez és tetejéhez: 100 ml tejföl, 50 ml étolaj

A töltelékhez a túrót összekeverjük a kristálycukorral, a vaníliás cukorral, a citrom reszelt héjával, egy csipet sóval, 2 evőkanál tejföllel. Az első rúd réteshez egy tiszta konyharuhán 3 réteslapot egymásra helyezünk és mindegyiket közben megkenünk a tejföl és olaj keverékével. A túrótöltit rápötyögtetjük, két oldalsó szélét kicsit a töltire hajtjuk, majd a konyharuha segítségével feltekerjük és sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. Tetejüket szintén tejföl és olaj keverékével kenjük. Sütési idő és hőfök változó lehet, mert a régi villanysütőmben 200 fokon 20 perc alatt megsült, a gázba több kellett neki, közben egyszer megfordítottam a tepsit, hogy nagyjából egyenletesen süljön.

Tejszínes kávétorta – cukrász vizsgatortám

Cukrásztanonc-fejezetek, torta

Levizsgáztunk gyakorlatból.

H u r r á .

Hát ezen a napon is túl vagyunk!
Amikor 2 évvel ezelőtt beiratkoztam és kiszámolatm, hogy 2020-ra lesz papírom, baromi távolinak tűnt. Elképzelhetetlenül távolinak. Komolyan! És most itt vagyok, 2020 májusában, hátam mögött a gyakorlati vizsgával. Hihetetlen. Sokan kértétek, hogy írjak a suliról, a vizsgáról. Jöjjön hát pár szó az oktatásomról.

Először is, én egy 2 éves, államilag támogatott felnőttoktatásra jártam, tehát a suli ingyenes volt. Nem mindegy, hogy felnőttoktatásról, vagy felnőttképzésről beszélünk, mert míg az első ingyenes, az utóbbiak a fizetős kategóriába tartoznak, bár kész vagy vele kb 6-8 hónap alatt. Mindkettő OKJ-s végzettséget ad. Annak idején (2018 szeptemberében) ebbe nagyon belemerültem, remélem nem beszélek hülyeségeket, mert azóta lehet változtattak valamin, akkor az infóm sajnos már elavult.

Egy kereskedelmi és vendéglátóipari középsuliba jártam, ahol az első évben hetente egyszer elméleti oktatás folyt, délutántól kora estébe nyúlóan, kéthetente pedig, szintúgy este, egy hosszú gyakorlat, azaz a suli tanműhelyében sütöttük le az elméleti cukiórán átbeszélt süteményeket, készítményeket. Ezekről az alkalmakról készültek a blogom CUKRÁSZSULIS FEJEZETEK részei. A sulis gyakorlat mellett választani kellett egy cukrászdát (csak olyat választhattál, ahol mestercukrász dolgozik és a sulival szerződésben áll, vagy valami ilyesmi). Kaptam egy listát a választható cukrászdákról és szimpi-nemszimpi, vagy hol fogadnak szívesen – hol nem alapon dönthettem, hogy hol szeretném a kötelező külső gyakorlati óráim ledolgozni, ami az első évben heti 12 órát, a második évben 16 órát jelentett, mert hát közben megemelték. Ezért járt havonta egyszer egy kis ösztöndíj, ami kb egy heti, két személyes bevásárlásra elegendő volt. A második évben már nem volt belső, sulis műhelygyakorlatunk, csak a 16 óra cukrászda és heti 1 elméleti oktatás. Ezen kívül, hogy nyáron se unatkozzunk, külső nyári gyakorlatot is előírtak. Hú de erre az óraszámra már nem emlékszem, talán valami 120 óra?! Nagyvonalakban ennyi a száraz infó.

Gyakorlati vizsgánk

Meglepően flottul ment! Élveztem! Bár, megjegyzem, nagyon izgultam. Csak úgy remegett a kezem, amikor fel kellett vágnom a tortám a vizsgáztatók előtt. Nagyon izgulós vagyok, hát ez van. Általánosban utáltam felelni, mert mindig elsírtam magam, ezért a tanárok annó már nem is küszködtek a feleltetésemmel. Csak az általános iskolás biológia tanárom nem volt erre tekintettel, mert ő előszeretettel hívott ki és ha tudtam, ha nem, mindig sírás lett a vége. Leblokkoltam és sírtam. Ne kérdezzétek a pszichológiai hátterét, valami óriási önbizalomhiányban gyökerezett a sztori, viszont mára kikupáltam ezt a sírásos hülyeségem és ezért vagyok magamra pl a workshopok miatt baromi büszke, hogy már ki merek állni emberek elé, elétek és oktatni, tanítani, elmondani a gyakorlat során szerzett tapasztalataimat. Ez az egész blog nekem nagyon terápiás és ez most komoly, de visszakanyarodva becsukom kis lelkem ajtaját és folytatom a vizsgasztoritellinget. Vírushelyzet, 1,5 méter távolság, maszk és kesztyűosztás, suliba belépésnél a kezedre nyomták (ők!) a kézfertőtlenítőt, tehát tényleg le a kalappal, ekkora felkészültségre egyáltalán nem számítottam. Öltözőbe hármasával lehetett bemenni, szóval biztos nagyon sok munkájuk és túlórájuk volt/van benne a tanároknak. Respect! A sulinak 2 cukrász, 1 szakács, és 1 pék tanműhelye van. Extra jófejség volt például az is, hogy minden teremhez külön mosogató személyzet segítette a munkánk. Ezért örök hála! A pékben volt a vizsga végén az értékelés, én a szakács műhelyben dolgoztam, ami a legnagyobb és csak 4-en voltunk bent és igazi felüdülés volt ott dolgozni, mert kilépve a 1,5 négyzetméteres panel konyhából végre elfértem! Odaálltam a pultomhoz, amire már minden (tálak, csillagcső, papírozott sütőlemez, digitális mérleg, spatulák, habverő, robotgép is jutott mindenkinek – tényleg rendben volt nagyon) ki volt készítve, kihúztuk névsor szerint a tételeket: 11-est húztam, ami egyébként semmit sem mondott, szerencsére alá volt írva az elkészíteni való.

11. tétel
– 250 g Kakaós pathé teasütemény (kevert omlós tészta)
– 16 szeletes Tejszínes kávétorta (világos piskóta felvert, főzött krém alapot tartalmazó, kávé ízesítésű tejszínhabkrém krém)
– 2 adag gyümölcsös ízesítésű pohárkrém (főzött vanília krém, vegyes gyümölcsök, tetszőlegesen választott díszítőanyagok)
– 16 szeletes tejszínes kávétorta felhasználásával alkalmi dísztorta

Kiélveztem minden pillanatát. Kaptunk a tételszámunk szerint egy tálcát, amin már a nagyjából kimért alapanyagok sorakoztak és egy kinyomtatott A4-es lapot, amin a receptek anyaghányadai szerepeltek. Amint elkezdtem, bekapcsoltam a slow gombom és Hanna ezt élvezd! felkiáltással tettem-vettem. Nem siettem, nem sürgettem magam, végtére is, ez az utolsó alkalom, hogy én máshol sütök és ki tudom próbálni magam nem otthoni környezetben.

Tejszínes kávétorta

Hozzávalók 16 szeletes tortához (23-24 cm)

Világos felvert, piskóta
7 tojás
140 g kristálycukor
150-155 g búzaliszt (140 helyett)
1 teáskanál sütőpor
1 csomag vaníliás cukor
sóért nem szaladgáltam összevissza a hatvanharmadik terembe, mint a mérgezett egér, de szívem szerint tettem volna egy óriási csipetet

Először a tortalapnak ugrottam neki, mert nyilván számított az idő, a tanárok sem és mi sem akartunk este 8-ig ott lenni. Elkészítettem a világos piskóta felvertet a kapott anyaghányad szerinti recephez képest + 15 g liszttel és egy kis sütőporral, biztos, ami biztos alapon, mert úgy tanultuk az első évben cukigyakorlaton, hogy 1 tojáshoz 23 g lisztet tegyünk. Jó az 161 grammra jött volna ki, de belekalkulálva azt, hogy tejszínes a torta és ha nagyon nehéz a piskóta kinyomja oldalt a krémet, á mondom elég a 150-155 g. Az előre elkészített papírozott lemezen, előre megrajzolt 3 tortakör is szerepelt, amire csak elosztottam a tésztát, kikentem és mehetett is a felmelegített sütőbe. Gyönyörű piskótáim lettek, hála az égnek, így tudtam jó magas tortát építeni belőle! Amíg sült a piskóta, lefőztem hozzá a krémet, mert annak hűlnie kellett.

Tejszínes-kávés töltelék
300 ml víz
100 ml kávé
150 g kristálycukor
30 g krémpor (= vaníliás pudingpor)
400 ml növényi (😅😡) tejszín

Zárójel: eme krém mennyiség szerintem kb 1,5-szörös tortának felel meg, baromi sok maradt belőle.

Kimértem a vizet, beleöntöttem a másik teremben összeszedett, előre odakészített, lefőzött (vagy instant?! – már sose derül ki, nem kóstoltam, de elég illatos, erős volt, szóval sanszos, hogy főzött volt) kávét. A pudingport a kimért folyadékból egy kicsivel kikevertem. A többit feltettem egy gyorsforralóban a tűzre. Nem bonyolítom, basszus főztem egy pudingot, majd átkapartam egy fém tálba hűlni. Oké. Amint kihűltek a piskótáim, körbevágtam őket az odakészített piskótakarikával. Majd mentem az anti-tejszínért és felvertem. Basszus, ez a hulala brutál, olyan taft lesz az egész, mint a hajhab, vagy a borotvahab, amit apukám apcán látok mindig (István kis csupi, neki borotválkoznia is alig kell, hát imádom, ezért hoztam példának apum :D). Szóval brutális ez a hulala, komolyan.. mi az isten lehet benne, csak kerekedett a szemem. Na mindegy, ez volt, ezt kell szeretni elfogadni. Fogtam a kávés pudingot és, mert nem takartam le közvetlenül frissentartó fóliával és kicsit bőrős lett, átmentem rajta habverővel, jól kihabosítottam, amennyire tudtam összezúztam a darabkákat benne, majd az antitejszínt fokozatotsan és óvatosan hozzákevertem. Egyébként finom lett, komolyan. Most szörnyű, hogy ezt mondom, de ez a kávés tejszínhabkrém brutál finom! Nyilván rendes, tehénből eredeztethető tejszínnel képzelem el az itthoni megvalósítását, de értitek, szóval FINOM! Ezért is szerettem volna megosztani a receptjét, mert simán elkészíteném még egyszer minden gondolkodás nélkül! Na, oké, betöltöttem a tortát a keretbe, betettem a hűtőbe dermedni.

“Gyümölcs ízesítésű pohárkrém”

Megcsináltam a pudingot a szenzációs gyümölcsös pohárkrémhez, amit később szintén antitejszín hulala barátunkkal lazítottam. Ezt gyorsan összedobtam, a gyümölcskehely oldalára konzi barackot vágtam, a tetejére, díszítés gyanánt pedig pici kis kocka gyümiket. Jó, erről annyit, hogy szerintem ez mindenképpen egy gusztustalan édesség. Sosem pazarolnék rá egyetlen egy árva felhasználható kalóriát sem a napomból, sajnálom. Nem is törődtem nagyon vele, betöltöttem und tschüss.

Kakaós pathé

Na ez egy nagy kérdőjel, mert az előző héten gyakorlásképp készítettem itthon vaníliás pathét és az jól sikerült. Bár b@zi vagyok, már bocsánat, mert a tortából kiindulva, megnézhettem volna a blogomon lévő receptet és azt kellett volna lesütni, nem azt, amit a lapon látok. Megint naiv voltam, de hát ki gondolná, hogy azzal valami nem ok?! Jaj mondjuk még jegyet nem kaptunk, nem kellene ennyire nyíltan negatívkodnom. Lehet, hogy nem. A zördög nem alszik. Szóval lágy lett a tészta és nem maradt meg benne a csillagcső mintája. Aztán az értékelésnél a vizsgabiztos valami olyasmit magyarázott, hogy hát a kakaó súlyát le kellett volna vonnom a lisztből, amit már akkor sem értettem, hogy most miii?! Hát akkor mi az isten van a papíron, hogyha nekünk ott még kivonni, hozzáadni kell!? Meg.. utólag jutott eszembem hogyha lágy volt a tésztám, akkor.. ha a kakaó súlyát még elveszem a lisztből, na akkor mi lett volna a lemezen!? Egy szétfolyt placcs. Na, szóval nem tudom hova tenni, tény, hogy nem sikerült jól és próbasütést sem végeztem, amivel megelőzhettem volna ezt az egész problematikát.
Jogos a kritika. Aláírom. Elismerem, hogy én vagyok a hibás, mert én csináltam a sütit, végtére is, szar receptből is süthettem volna jót, kellő odafigyeléssel. Oké. Csak ez a belemagyarázkodás a halálom.

Viszont a tortára annál inkább odafigyeltem: nagyon szép éle lett. Kis tökéleteske. Osztályfőnök meg is jegyezte felvágásnál, hogy látszik, hogy a cukrászdába sok tortát töltöttem. Hááát az úgy konkrétan pontosan nem látszik. Jaj de röhögtem belül.

Sajnos nem.

A tortán csak az én szenvedélyem, tudni akarásom és itthoni gyakorlásom látszik. Ez a színtiszta igazság és ezért voltam rá ott, a vizsgáztató tanárok előtt állva: büszke. És most ezt olyan hülye leírni, mert tiszta negatívan hangzik, hogy büszke vagyok a munkámra, ami közvetve jelenti azt is, hogy magamra.

DE! miért is ne lehetnénk magunkra büszkék? Ki, ha nem mi magunk?! Igen is, ünnepeljük meg a sikereinket, éljük meg őket, legyünk büszkék arra, amit nap, mint nap elérünk, véghez viszünk, legyen az akár egy elolvasott könyv, kitakarított fürdőszoba, éves adóbevallás vagy egy rég tervezett és tologatott To do listán szereplő elem! Mert basszus, ebből áll az élet, így kapják a mindennapok a csoda jelzőt a szürke helyett! Hú, ezt nagyon Carrie Bradshawban nyomtam.


Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel veszem, ha megosztjátok velem Instagramon, a #smuczerhanna_recept keresőcímke és a @smuczer.hanna oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket! 

Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot!
PATREON oldalamon keresztül pedig támogatni tudsz, ha szereted, amit csinálok! 


Spekulatius (mesekeksz)

Csupa finom karácsony!, omlós tésztából készült sütemények

Tudjátok ez az egész, amit én itt a ‘zéterben csinálok, egy saját, belső kis szenvedélyt szolgál kielégíteni.

Imádok sütni, kóstolni, élvezni az élet ízeit, élvezni a sütéseim lassú slow életérzését s mindezt a liszt szitálásától kezdve, a pumpás mosogatószeres üveg újratöltésén keresztül, a fotózáson/videózáson át egészen a bejegyzés megírásáig élvezettel teszem. Átólcettig minden egyes pillanatát meg és átélem, teljesen átszellemülve, egyszeres lassítással. Ezt pontosan így képzeljétek el, mert ilyenkor teljesen kikapcsolok és élvezem magammal a csöndem, vagy sokszor István is velem van és együtt sütünk-főzünk, kóstolunk, étkezünk és táplálkozunk, lassan, nyugodtan, együtt élvezve mindezt.

Az ételeket. Az életet. Az életünket.

Nagyon szívesen osztom meg a recepteket, a tapasztalataimat, a képeimet. Hát persze, hogy szívesen, ugyanis mindegyik képembe, süteményembe szerelmes vagyok, mert nekem felérnek egy-egy művészeti alkotás szépségével. Viszont abban a megadott pillanatban, amikor épphogy kijöttek a sütőből, nem tudok belőlük bejegyzést teremteni, fotóval, annak utómunkálataival, szövegezéssel és technikai infókkal együtt, mert úgy, ahogy a tegnap rendelt H&M-s zakómat se holnap hozza a postás, ez is kivitelezhetetlen. Persze, örülök annak, hogy várjátok, de hová tűnt a türelem? Miért kell nekünk minden aznapra? Hova sietünk? Ott jobb lesz? Mikor élünk, ha mindig sietünk? Megélünk így bármit is? Például az adott pillanatot annak minden szépségével, szomorúságával, hibáival vagy kudarcával együtt?

Tegnap néztük újra az HBO-s Csernobil sorozatot (ami egyébként egy zseniál filmprodukció) és az egyik részben a tudós csaj a levéltárban több tízezer ABC-be rendezett és rendszerezett katalógus között nyálazta át a cetliket, persze elütöttem egy google-s poénnal a rész csendjét, de azért komolyan: 34 éve még nem volt net és amit ő 8 óra alatt fizikailag a helyszínen kikeresett, az napjainkban 8 perc alatt megvan a kanapén. Csak hogy van-e értelme? Amit nyertünk jól felhasználjuk?
Sokszor elkövettem a múltban azt a hibát, hogy vártam a hétvégéket, izgatottan vártam a péntek 4 vagy néha 2 órát (amikor jó fej volt a főnök) és repültem ki az irodából! Oké, rohantam haza sütni, de volt olyan is, amikor nem volt nagy flow a hétvége. Aztán kezdett frusztrálni és egyszer csak rájöttem, hogy minden csak bennem dől el, hogyan értékelem az időt, hogyan tekintek a dolgokra, hálával, vagy bosszankodva amiatt, hogy több is, gyorsabb is lehetne valami!?

Szóval bak vagyok, ami már önmagában biztosíték, hogy minden egyes ételről, amit láttok nálam az instán, lesz recept, de abban a pillanatban, amikor még ki se sültek a sütik és még meg se kóstoltam, nem fogok tudni receptet küldeni.

Egyébiránt a recept páratlan. Isteni fincsi kis mesekekszes, spekulatiusos, karácsonyi, fűszeres ízvilág. Én teljesen oda és vissza voltam. Bár féltem tőle, mert írtátok a csomagbontós sztorira, hogy Nektek is van ilyen szilikon formátok (Tchibo webáruházból rendeltem. Szerintem amikor kitettem a kicsomagolós sztorit, az összeset elkapkodtuk, mert már a linket sem találom hozzá, de érdemes ránézni az oldalra még, mert 3 hónapja nekem is elfogyott-at jelzett, aztán egyszer csak megint lehetett kapni! Nagy hurrá!), de nem jött össze, szóval féltem. Ugráltam is örömömben, amikor minden gond nélkül, rögtön kijött a formából az összes apró áthidalóval és kis cuki ablakkerettel együtt. Hálás voltam. Boldog voltam. Örültem a picuri kis áthidalóimnak. Értitek. ❤️ Hát ezért csinálom. Mert sütni boldogság.

Tipp 1: Készíts dupla adag tésztát, a felét pedig fagyaszd le későbbre.
Tipp 2: A cukrot érdemes porcukorrá őrölni, ez nálam kimaradt, amit nagy jajgatások közepette konstatáltam, mert már napok óta ezen a recepten gondolkozom, és tipik, hogy elfelejtettem. Alapvetően ez egy vajas, kevert tészta, ami jellegéből adódóan porcukorral készül, így a nagyobb szemű cukorkristályok nem látszódnak a tésztában. Sebaj Hanna, legközelebb. Egyébként nagyszüleim ezer éves oldschool kávédarálójával szoktam átváltoztatni porcukorrá.

Spekulatius (Mesekeksz)

Hozzávalók 48 db-hoz

150 g puha vaj
125 g porrá őrölt barna vagy nád cukor
1 egész tojás
300 gram BL55 búzafinomliszt
30 g darált, átszitált, liszt jellegű pirított mandula
1 teáskanál sütőpor
1/3-ad kávéskanál só
Fűszerek: 1 teáskanál fahéj
1,5 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék
1/2 teáskanál kardamom
1/2 teáskanál őrölt ánizs
frissen reszelt szerecsendió (hát jól megküldtem)
1/4-ed citrom reszelt héja

Mandulapor: Az egész mandulát késsel apróra vágjuk és serpenyőben illatosra pirítjuk. Diódarálóval ledaráljuk, átszitáljuk. Nekem 100 g mandulából lett durván 30 g nagyon finom szemű, már-már szinte liszt jellegű mandulaporom, persze dolgozhatunk mandulalisztből is, de ilyen nekem nem volt itthon. Elképzelhető, hogy a sima darált mandula is jó, csak attól tartottam hogy a sablonom piciny ablakkeretébe beletapadna a “nagyszeműre” darált mandula.

A lisztet átszitáljuk, elkeverjük benne a sót, a fűszereket (fahéj, reszelt szerecsendió, mézeskalács fűszerkeverék, kardamom, őrölt ánizs), a citrom reszelt héját, a mandulát és a sütőport. 

A puha vajat kihabosítjuk a robotgép habverő karjával a barna/nád porcukorral, 5-7 percig habosítjuk, hozzáütjük a tojást és folytatjuk a keverést. Amikor már egynemű, fakanállal, több részletben hozzákeverjük a száraz hozzávalókat. Egy idő után már nem bírja a fakanál, kitesszük a pultra és kézzel összegyúrjuk. Ha összeállt, kettévesszük (vagy ha dupla adag 4-be) és frissentartó fóliába csomagolva, hűtőbe tesszük minimum 1 órára, vagy ha dupla adagot készítettünk ügyes, előrelátó módon, akkor a felét a fagyóba.

Ha letelt a pihi, elővesszük a tésztát és a formákat. Kis csíkot vágunk a tésztából és mindenféle vajazás-lisztezés nélkül a formába nyomkodjuk, szintre vágjuk. tehát hogyha egy kicsit többet nyomtunk volna a formába, a levágjuk a felesleget, majd nyújtófával egyenletesre görgetjük és 180-200 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső) 10-12 perc alatt megsütjük. Figyeljük! Nem igazán van pontos sütési időm a hülye gázsütőm miatt. Sajnálom ezt nagyon, de akkor jó hogyha egy kis milliméter hézag lesz a forma és a barnulófélben lévő tészta között és már kicsit pirult a széle. Kivesszük, 1-2 percig hűlni hagyjuk, majd nagyon óvatosan, egyenként kivesszük a formából. Aztán ugrálunk örömünkben könnyes szemmel, hogy ez mennyire, de mennyire cuki és milyen kis tökéletes lett, figyelembe véve azt, hogy már legalább 3 éve erre vágysz! ❤️

Tárolás: Hát, nekem másnapig, sőt harmadnapig is a mikró tetején sorakoztak, mert aznap nem fotóztam le (vártam az ihletet, de nem jött) így tologattam magam előtt az elpakolását is. Nyilván megpuhult a levegő páratartalma miatt, de szerintem dobozban hasonló sorsra jutna.
Recept forrása: Zimtblume


Szereted a munkám?
Közösségi finanszírozáson alapuló PATREON oldalam lehetőséget nyújt, hogy egy-egy kis összeggel támogass. 🙂
További információ: Ide kattintva.