Fahéjas csiga (Cinnamon rolls)

édes kelt tészták, kelt tészta

Egy egyszerű kalácstésztát használtam alapul, amit olvasztott vajjal és barna cukorral összekevert fahéjjal szórtam. Sütés közben vaníliás cukros tejjel locsoltam, mint ahogy a Ferdinánd tekercset szoktam. Hogy jó lett-e?! Hajajj, másnap újra kellett sütni, mert a fiúk betömték tejjel uzsira. Következő nap már bevontam őket is: kenték vajjal, szórták töltivel. 🙂 Mondjuk első alkalommal a lenti recept fele készült, mert eredetileg kalácsnak indult a történet, csak közben gondoltam egyet és a feléből kalács, másik feléből pedig csiga lett.

Fahéjas csiga

Hozzávalók 1 nagy tepsinyi csigához (20 db)

Tészta
500 g BL55 búzafinomliszt
1 óriási csipet só
70 g porcukor
2 tojássárgája + 1 tojás a kenéshez
60 g szobahőmérsékletű vaj
260 ml tej
20 g friss élesztő (vagy 100g aktív kovász és 10g friss élesztő vagy 200g aktív kovász)
70 g mazsola

Töltlék
60 g olvasztott vaj
100 g barna cukor
1 evőkanál fahéj
+ 100 ml tej, 1 csomag vaníliás cukor

Az élesztőt langyos tejbe morzsoljuk, kis porcukorral elkeverjük és hagyjuk felfutni. A tésztához kimérjük és átszitáljuk a lisztet, hogy levegősebb szerkezete legyen, elkeverjük benne az átszitált porcukrot és a sót. A közepébe mélyedést készítünk, jöhet bele a mazsola, a szobahős vaj, a tojások sárgája és végül a felfutott élesztő is. Szép, fényes, egyenletes tésztát dagasztunk. Letakarjuk, duplájára kelesztjük. A kelesztési idő télen-nyáron más, de átlag 20 fokos konyhában 40-45 perc. A tésztát átgyúrjuk és kettéosztjuk. Az első gömböcöt lisztezett deszkán 30×40 cm-esre kinyújtjuk. A töltelékhez a vajat megolvasztjuk és a barna cukrot elkeverjük a fahéjjal. A tésztát lekenjük a vaj-, és megszórjuk a fahéjas cukor felével. a rövidebbik oldalától kezdve feltekerjük, így lesz sok tekerés a csigában. A csigahengert 10 db 3 cm-es szeletekre vágjuk és sütőpírral bélelt, vagy kivajazott tepsibe sorakoztatjuk 1-1,5 cm helyet hagyva köztük. Így járunk el a második adag tésztával is, majd letakarjuk a tepsit és kelni hagyjuk 40-45 percig. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra (alsó-felső), lekenjük kicsit felvert egész tojással a csigák tetejét, majd 35 percig sütjük. Ekkor rálocsoljuk a vaníliás cukorral elkevert langyos tejet és további 10 pecig sütjük. Figyeljük sütés közben, mert nekem ebben az albérletes, gázsütős időszakban a sütési időt nagyon nehéz meghatározni. Nekem egyszer forgatni is kell a tepsit, hogy nagyjából egyenletesen piruljon és folyamatosan csekkolnom a praktikeres sütőhőmérőm, nehogy gondoljon egyet a Vesta sütő és felkússzon magától 300 fokra.

Tipp a maradék tojásfehérje felhasználására: Gyors diós rétes


Túrós rétes

desszert, gasztrofilm & könyvajánló

Rapid kivitel, leveles tésztából.

Hát mi ez a trópusi nyár, hogy a hajam olyan, mint a nagymamák haja dauer után és Boborján össze-vissza kószáló, szálló szálas szögfrizurájának keveredése?! Hogy az embernek semmihez sincs kedve?! Hogy rögtön fáradt, amikor épphogy csak felkel?! Hogy nincs kedvem órák hosszat a konyhában talpalni, de mégis úgy ennék valami finomat, ami ráadásul egy normálisabb makrókkal megáldott sütemény (értem ezalatt, hogy nem 100% szénhidrát)?! Nekem ez a szombat délelőtt pont ilyen katasztrófa-hangulatú volt.

István elment vakolni az építkezésre, én pedig maradtam lakberendezés alapjait olvasgatni, megérteni mit-hogy kell(ene) és kicsit felszívni magam tudással ilyen téren. Olvastam. Aztán fogtam és összeszkapartam magam a kedvesen marasztaló kanapénkról, mert nincs hétvége sütemény nélkül és kikevertem a túrós réteseink töltelékeit

– egy cukrosat Istvánnak, egy valamilyen lánynevű édesítőset nekem a júniusi nagyobb odafigyelés jegyében, persze ez nem feltétlen egészségesebb, de júniusban ekképpen járok el

elkenegetgettem a lapocskákat, megpötyögtettem a töltelékkel, betettem a sütőbe, én pedig visszacsücsültem olvasni a Kossuth Rádió Szellem a fazékból c. gasztro műsorának aláfestése mellett. Olvastam, majd megszólalt az időzítő, odaléptem a sütőhöz, kivettem, konstatáltam, hogy ez jó csúnya lett, jól kirepedt, de a következő percben már el is engedtem (Ki látja, meg egyébként is egy ilyen rapid sütitől szépséget elvárni ilyen időben, nem lehet! :D) és örültem annak, hogy kisült és csupa finom édes túróillattal töltötte be csöppnyi lakásunk komor hangulatát.

Megvártam amíg langyosra hűlt és jó hideg tejjel megkóstoltam és hopsz, hát máris előbújt egy halvány szombat délelőtti mosolyka. Mondjuk a túrótölti felét sikeresen becuppantottam még mielőtt betöltésre került volna, szóval lehet ez már a második vagy harmadik mosoly volt a napban, de tény, hogy ebben az időben ritkábban szórom. Csak cummogok és bosszankodok. Szörnyű vagyok néha, mert az időn aztén végképp fölösleges panaszkodni, de ennek ellenére mégis teszem.

Réteslap

Férjem a múltkori villám diós rétest napokig emlegette, így a legközelebbi vásárlásunkkor ismét vettem egy réteslapot és mellé túrót. A túrót rögtön betettem a fagyóba és vártam a megfelelő időpontot, ami akkor lesz nálunk esedékes, amikor minden maradék süti elfogy a fagyasztó aranytartalékából. Nálunk szigorú FIFO elv (first in first out) van. Nem sütünk addig, amíg a készlet ki nem ürül, nem főzünk addig, amíg az előző kaja el nem fogy, persze ha felturbózást igényel, akkor hozzábuherálunk. Bosszant bennünket, sőt engem kifejezetten bűntudattal tölt el, ha bármilyen kaját a kutyáknak kell odaadni. Így kialakultak nálunk bevett gyakorlatok.

Szóval ma pont semmi süti nem volt és jött ez a gyönyörű trópusi szombat reggel, amikor már éjszaka is gyulladtam meg, ám olyan borulat volt, hogy az egész konyha szürke és tudtam, hogy ez az a nap, amikor Hanna őrült nagy kedvvel túrós rétest fog készíteni. Ebben az a jó, hogy tényleg még kedv se kell hozzá, mert annyira egyszerű, hogy kedvetlenül is összerakja az ember. Utána pedig olyan jól esik neki egy jó nagy pohár hideg tejjel, hogy még ezt a hülye időjárásos, semmihez sincs kedved szombati napot is képes feldobni.

Közben hazajött István, ebédeltünk. A frankfurti leves után rétessel adtunk a kedvnek, most pedig leülönk Babette lakomáját nézni. Ha már filmek, a héten az Ifjúság volt a felfedezett kedvenc. Olyan ritkán találni tényleg jó filmet. Na, ez az. Maradandó, örökké beléd ég. A Babette lakomája is és az Ifjúság is. Páratlanok.

Túrós rétes

Hozzávalók 2 rúdhoz

6 réteslap
500 g túró
2 evőkanál tejföl
kristálycukor
1 csipet só
1-2 csomag vaníliás cukor
1/2 citrom reszelt héja
mazsola
Lapok kenéséhez és tetejéhez: 100 ml tejföl, 50 ml étolaj

A töltelékhez a túrót összekeverjük a kristálycukorral, a vaníliás cukorral, a citrom reszelt héjával, egy csipet sóval, 2 evőkanál tejföllel. Az első rúd réteshez egy tiszta konyharuhán 3 réteslapot egymásra helyezünk és mindegyiket közben megkenünk a tejföl és olaj keverékével. A túrótöltit rápötyögtetjük, két oldalsó szélét kicsit a töltire hajtjuk, majd a konyharuha segítségével feltekerjük és sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. Tetejüket szintén tejföl és olaj keverékével kenjük. Sütési idő és hőfök változó lehet, mert a régi villanysütőmben 200 fokon 20 perc alatt megsült, a gázba több kellett neki, közben egyszer megfordítottam a tepsit, hogy nagyjából egyenletesen süljön.

Rozsropi

életmód, pogácsák & sósságok

Mindennapi kihívásom jelenleg egyensúlyban tartani az életem egyes részeit, mert nagyon is fontos, hogy meglegyen a balance. Aztán beszélek a júniusi szigorított, cukormentesebb étkezésemről, amit minden évben egyszer elkövetek, hogy formában tartsam magam és persze lesz recept is, egy nagyon fincsi teljes kiőrlésű rozsliszttel készített egészséges, lassan felszívódó ch-s ropogtatnivaló.

Egyensúlyban

Szerintem az tök rendben van, hogy vannak az életemben olyan időszakok, amikor jobban összpontosítok annak egy adott részletére és ekképp kicsit elhanyagolódik egy másik szegmens. Felismertem, elfogadom. Legalábbis kezdem elfogadni, mert ez a következő állomás a felismerés után. Vagyis persze, harcolhatnék vele, meg harcolok is, de ennyi óra aztán végképp nincs a napban, ami elég lenne, hogy én az életemről való elképzeléseimet, a magammal és környezetemmel szemben felállított elvárásomat kiszolgálni tudjam. Jó, mit cifrázom: nem csilloghat minden nap a csap és nem tudok minden nap 60 hosszt úszni, mindemellett nem lehet pöpec a blog, az insta, nem olvashatok el minden héten egy új könyvet és nem írhatom minden nap az enyémet. Energiám általában van bőven, ezzel nincs baj és amire az adott hullámban fókuszálok, az mindig 100% csak a többi olyankor 70%. Ez aggaszt kicsit. Most ezt tényleg csak elfogadni lehet? Ezen tűnődöm és próbálom a határokat feszegetni hónapok óta, hogy közeledjen minden a százhoz.

Éppen a takarítás-, és az egészséges életmód nagy hullámában vagyok. Jelenleg kineveztem magam saját otthonunk házvezetőnőjévé (sosem volt és nem is lesz olyan, hogy más takarít nálunk és mindig én és István takarít, csak ez valahogy olyan fenszi és így könnyebben is esik nekiállni, hogy hivatásszerűen tekintek az aznapi porszira, felmosásra, mosásra, satöbbire. Szóval mostanában tényleg minden nap csillog a csap, viszont nem sportolunk egyáltalán. Naponta alig megyek 1 kilómétert, szörnyen bosszant. 1,5 hónapja viszont pont fordítva volt, porcicák khm pororoszlánok fetrengtek az ajtók mögött, de heti 12 kilómétereket futottunk. Visszaolvasva a képlet igen egyszerű lenne, kevesebb sport, mondjuk heti egy, meg egy nap, amikor végigtakarítok mindent. Csak hát, ha az egyéb must have elfoglaltságok és a kedvfaktor bekerül a képletembe, úgy lényegesen megváltozik az egyébként észszerű egyenlet.

Hm, épp felálltam 2 percre betenni a sütőbe a következő kéthétre szánt kovászos kenyerünket, amikor kikristályosodott a gondolat: csak meg kell találnom a jó terület-párosításokat és voalá’ kész is az elképzelt “tökéletességem”. Mármint nem a saját magam tökéletessége, mert olyan senkinél sincs, sose lesz és ez így tökéletes (:D) csak a harmónia-egyensúly álom-életemé. Valahol olvastam, hogy a bakok nagyon törekednek az egyensúlyra. Hát ez valóban igaz, mert ha az nálam borul, egyik pillanatról a másikra képes kicsúszni alólam a mindenség.

Hopp és a slowlivingről még nem is beszéltem, amit szeretek beleszőni a mindennapokba. Valamikor jobban megy, néha kevésbé, de ilyenkor már felismerem jómagam hektikus kapkodását, megállok és felteszem magamnak a kérdést: “Hanna, hova sietsz?” Mindannyian szeretnénk nyomot hagyni a világban, ez frusztrál?! Ezért szeretnék mindent minél hamarabb?! Franc tudja. Ám, ha így is van, melyik a fontosabb, a nyom vagy az, hogy az eke, amivel a nyomot húzzuk boldogan mosolyog-e?!

Életmódunk

Mostanában ezek mennek meg a bárányfelhők. Téma lezárva, majd alakul, rajta vagyok. Mindenesetre június elseje óta cukormentes hétköznapokat (semmi sütike, semmi finomított cukor) iktattam be, kompenzálva, hogy egy kicsit kiugrott a sport és a cukrászvizsgára tanulós hét alatt becsúszott egy pár mandula mag, most így van meg a balance. Újraolvastam Mireille Guiliano A francia nők nem híznak – A boldog táplálkozás titkai c. imádott könyvem és újra végigbogarásztam Gazdag Tündi (Numbava) instagram oldalát. Mindketten az egyensúlyi étkezés hívei és ezt én is vallom. Tündit és a könyvet mondjuk össze se lehet hasonlítani, Tündi vérprofi, örök hálával tartozom neki, hogy az éteren keresztül az írásaival megtanított táplálkozni és megismerni a testem jelzéseit, igényeit, működését!

Mert mindent lehet, csak ésszel és mértékkel, mert hogyha ismerjük az ételek makrotápanyag tartalmát, testünk igényeit, jelzéseit, mindezt aztán összhangba hozzuk a napi aktivitásunkkal, na szerintem ekkor sok gond nem lehet. Mindinkább életmód ez, mint diéta, vagy fogyókúra, amit ha kiejtünk, már 5 kilóval gyarapodunk. Plusz tesszük ezt eléggé hedonista módon, mert például István 4 tojásból készített reggeli spenótos-fokhagymás-parmazános omlettje pfűűha, felér egy ötcsillagos malmöi szállodra reggelijével, csak a nap folyamán már figyelni kell a zsírbevitelemre.

További receptek odafigyelősebb időszakaimból:
Gyümölcskenyér teljes kiőrlésű rozsliszttel
Fitt szilvás-magvas-mákos kelt croissant
Céklás, tk muffin cukormentesen
Szuper kakaós zabkeksz
Teljes kiőrlésű fonott kalács
Pirított magvas, tk. bagel bajor perecmázzal
Ír szódakenyér teljes kiőrlésű rozsliszttel

Szóval, jön a rozsropi recept, ami naaagyon fincsi lett, hasonló, mint a Dán KNÆKBRØD, csak nem marad oly ropogó, azért az csak egy levelesre hajazó tészta, épp ezt majszolom, mert kell egy kis kraft, amíg várom Istvánt haza, hogy végre ebédeljünk (mondom ezt 14:42-kor), ami hideg eperkrémleves lesz kis habtejszínnel turmixolva (Istvánnak rozsropogóssal, én már szerintem mára megettem az adagom, de fene tudja, lehet eszek még mellé én is, bár ha kisült a kenyér, akkor uzsira tuti azt kóstoljuk meg, úgyhogy sztornó rozsropi mára, helyette lesz egy kis kovászos tönkölybúzás-rozsos kenyérke), nagymama fasírtjából maradt még 3 darab, ehhez tojásos barna rizst gondoltam lepirítani egy kis csicseriborsóval és fűszerekkel. Plusz készítettem egy fokhagymás-ecetes uborkasalátát, mert a MINDENHEZ IS zöldség – elv az alap. 

Amúgyilag rozsropink egy végtelenül bonyolult folyamat: pislogsz kettőt és hipp-hopp előtted van. Legalábbis lényegesen hamarabb, mintha leszaladnék a sarki boltba valamilyen szr adalékanyagokkal teletömött, zacskós nasiért, ami ugye egyébként is kizárt. Körülbelül liszt kimérésétől kedve 15 perc múlva már a tepsire pakolgattam a ropikat! 

Rozsropi

Hozzávalók 400 grammnyi rozsropihoz

200 g teljes kiőrlésű rozsliszt
100 g BL55 búzafinomliszt
1 teáskanál só
1 teáskanál sütőpor
30 g puha vaj
170 ml víz
+ 1 tojás a kenéshez
Tetejére: lenmag, szezámmag (vagy amilyet csak szeretnénk), pici só, frissen őrölt bors

A liszteket összekeverjük a sóval és a sütőporral. Belemérjük a vajat (én a hűtőből vettem elő, így mikróban kicsit megpuhítottam, bár már olvasztásba hajlott) és a vizet. Összegyúrjuk, enyhén lisztezett deszkán 0,5 centi vastagra nyújtjuk. Megkenjük egy egész, villával kicsit felvert tojással és megszórjuk a magokkal. Sóval hintjük, borsot tekerünk rá és 220 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső) 12-16 perc alatt megsütjük.

A recept a Dm Bio receptkönyvéből származik, ami a 33 egészséges és gyors recept címre hallgat. Talán valami pontgyűjtés keretében lehetett beszerezni annak idején, már nem emlékszem, csak arra, hogy nagyon rá voltam kattanva miatta a PONTOKRA! Mondjuk megérte a kattanás, szuper ötletek vannak benne.


Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel veszem, ha megosztjátok velem Instagramon, a #smuczerhanna_recept keresőcímke és a @smuczer.hanna oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket! Ha tetszett a bejegyzés és szereted a munkám, PATREON oldalamon keresztül támogatni tudsz.

Spenótos-tonhalas quiche

Kalandjaink a nagyvilágban, pogácsák & sósságok

Mert minden élményből recept lesz egyszer.

2017 október: London

Mazsolás scone a legelső sarki Patisseriében, fish and chips a fish!-nél a Borough Market-en, Franco Manca kovászos pizzája, levesezés az Itsuban, cukros-fahéjas cruffin a GAIL’s Bakery-ben, egy reggeli a PAUL-ban és spenótos quiche, szintúgy, a Borough Market-en.

Élmény a köbön.

Életünk nyaralása. Olyan, amit elképzelsz, hogy lesz. Na, ez véletlenül pont olyanra sikerült. Ez volt a tökéletes nyaralás, mert valahogy itthon hagytuk magunkat és sikerült megállni arra a 4 napra és abban a pillanatban élvezni a dolgokat úgy, ahogy voltak. Azóta terv egy spenótos quiche itthoni kivitelezése. Hát, várni kellett rá 3 évet, de összejött. Méghozzá zseniál módon: másnap süthettem újra.

TIPP: Készítsünk 2 tésztát és a felét (egy 20 cm-es körré nyújtva) tegyük le a fagyóba legközelebbre! Ezért, és mert nagyon mini mennyiség lenne csak 1 tésztát készíteni, a tésztát 2 db-hoz, a töltelék hozzávalóit 1 darab quiche elkészítéséhez adom meg.

Tonhalas – spenótos quiche

Sós omlós tészta (hozzávalók 2 db-hoz)
220 g BL55 búzafinomliszt
100 g hideg vaj
1/2 kk. só
1 egész tojás
40 ml hideg víz

Töltelék (hozzávalók 1 db 18 cm-es tortakarikához)
3 egész tojás
200 ml főzőtejszín 20%-os
5 gerezd fokhagyma + 10 g vaj

frissen őrölt bors
100 g leveles spenót (fagyasztott, már kinyomkodott súlya)
1/2 tonhalkonzerv
1/2 mozzarella
30-40 g reszelt sajt

Gyúrt omlós tésztát készítünk, ami lényegében egy sós linzertészta. Fontos, hogy hideg kézzel és gyorsan dolgozzunk, mert nem szabad, hogy a tészta “leégjen” (begyűljön az ujjunk tövébe a megolvadt zsiradék. Célunk, hogy gyorsan a liszttel összemorzsoljuk a vajat, ezzel mechanikai úton lazítjuk a tészta szerkezetét, a vaj körbeveszi a lisztszemeket, így a liszt sikértulajdonságai nem érvényesülnek, nem tud vázat kialakítani a folyadékkal, mint kelt tészták esetében, így lesz omlós, morzsalékos a szerkezet. A lényeg:

A lisztet, a sóval és a hideg (20 fokos :D) vajjal összemorzsoljuk, majd a tojással és a hideg vízzel gyorsan tésztává gyúrjuk. Én a tésztát késes aprítóban állítom össze, gyors és így hideg marad! Kettéosztjuk, frissentartó fóliába csomagoljuk, hűtűbe tesszük őket 30 percre, majd a fagyóba szánt tésztát kinyújtjuk 20 cm-es körré és fóliába csomagolva letesszük a fagyóba, így könnyebb dolgunk lesz majd a felhasználásánál.

Töltelék
Serpenyőben, kis vajon az aprított fokhagymát megpirítjuk, karamellizáljuk, jó illatos aranybarnára. Kihűtjük. A spenótot kiolvasztjuk, jól kinyomkodjuk. A tejszínben elkeverjük a tojásokat, sózzuk, borsozzuk az elegyet, majd elkeverjük benne a kihűlt fokhagymás-vajas finomságot is. Belereszeljük a sajtokat.

A tésztát kinyújtjuk, sütőpapírral bélelt tortakeretbe tesszük (oldalát nem papíroztam, elég sok zsiradék van a tésztában) és belenyomkodjuk úgy, hogy az oldalára is felérjen kb 4 cm-re. Ha valahol magasabbra ér, ott levágjuk és egy alacsonyabb részhez hozzátoldjuk. Sütőpapírral béleljük és vakon elősütjük. Speciel most főtt csicseriborsót tettem bele nehezéknek, de rizzsel, vagy száraz babbal is lenyomhatjuk. 180 fokra előmelegített (alsó-felső) sütőben kb. 20 percig nehezékkel együtt sütjük, majd további 10 percig nélküle. Szóval nagyjából átsütjük az egészet, én speciel utálom, hogyha valami alulról szalonnásnak, sületlennek tűnik, mert azért ezt töltelékkel nehéz lenne perfektre sütni. Nekem hülye gázsütőm van most, ami tökre egyenetlen, szóval figyeljétek inkább, mert ezek a hőfokok, amiket megadok működhetnek máshogy a ti sütőtökben (sajnos). Oké, tehát elősütöttük.

A tésztára teljesen össze-vissza rápakoljuk a töltelékeket: először a spenótot, majd a tonhalat (kinyomkodva), a mozzarellát rátépkedjük, végül ráöntjük a tejszínes-tojásos elegyet. Visszatesszük 180 fokra további 35-45 percre.

Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel veszem, ha megosztjátok velem Instagramon, a #smuczerhanna_recept keresőcímke és a @smuczer.hanna oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket! 


Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot!
PATREON oldalamon keresztül pedig támogatni tudsz, ha szereted, amit csinálok! 

Tejszínes kávétorta – cukrász vizsgatortám

Cukrásztanonc-fejezetek, torta

Levizsgáztunk gyakorlatból.

H u r r á .

Hát ezen a napon is túl vagyunk!
Amikor 2 évvel ezelőtt beiratkoztam és kiszámolatm, hogy 2020-ra lesz papírom, baromi távolinak tűnt. Elképzelhetetlenül távolinak. Komolyan! És most itt vagyok, 2020 májusában, hátam mögött a gyakorlati vizsgával. Hihetetlen. Sokan kértétek, hogy írjak a suliról, a vizsgáról. Jöjjön hát pár szó az oktatásomról.

Először is, én egy 2 éves, államilag támogatott felnőttoktatásra jártam, tehát a suli ingyenes volt. Nem mindegy, hogy felnőttoktatásról, vagy felnőttképzésről beszélünk, mert míg az első ingyenes, az utóbbiak a fizetős kategóriába tartoznak, bár kész vagy vele kb 6-8 hónap alatt. Mindkettő OKJ-s végzettséget ad. Annak idején (2018 szeptemberében) ebbe nagyon belemerültem, remélem nem beszélek hülyeségeket, mert azóta lehet változtattak valamin, akkor az infóm sajnos már elavult.

Egy kereskedelmi és vendéglátóipari középsuliba jártam, ahol az első évben hetente egyszer elméleti oktatás folyt, délutántól kora estébe nyúlóan, kéthetente pedig, szintúgy este, egy hosszú gyakorlat, azaz a suli tanműhelyében sütöttük le az elméleti cukiórán átbeszélt süteményeket, készítményeket. Ezekről az alkalmakról készültek a blogom CUKRÁSZSULIS FEJEZETEK részei. A sulis gyakorlat mellett választani kellett egy cukrászdát (csak olyat választhattál, ahol mestercukrász dolgozik és a sulival szerződésben áll, vagy valami ilyesmi). Kaptam egy listát a választható cukrászdákról és szimpi-nemszimpi, vagy hol fogadnak szívesen – hol nem alapon dönthettem, hogy hol szeretném a kötelező külső gyakorlati óráim ledolgozni, ami az első évben heti 12 órát, a második évben 16 órát jelentett, mert hát közben megemelték. Ezért járt havonta egyszer egy kis ösztöndíj, ami kb egy heti, két személyes bevásárlásra elegendő volt. A második évben már nem volt belső, sulis műhelygyakorlatunk, csak a 16 óra cukrászda és heti 1 elméleti oktatás. Ezen kívül, hogy nyáron se unatkozzunk, külső nyári gyakorlatot is előírtak. Hú de erre az óraszámra már nem emlékszem, talán valami 120 óra?! Nagyvonalakban ennyi a száraz infó.

Gyakorlati vizsgánk

Meglepően flottul ment! Élveztem! Bár, megjegyzem, nagyon izgultam. Csak úgy remegett a kezem, amikor fel kellett vágnom a tortám a vizsgáztatók előtt. Nagyon izgulós vagyok, hát ez van. Általánosban utáltam felelni, mert mindig elsírtam magam, ezért a tanárok annó már nem is küszködtek a feleltetésemmel. Csak az általános iskolás biológia tanárom nem volt erre tekintettel, mert ő előszeretettel hívott ki és ha tudtam, ha nem, mindig sírás lett a vége. Leblokkoltam és sírtam. Ne kérdezzétek a pszichológiai hátterét, valami óriási önbizalomhiányban gyökerezett a sztori, viszont mára kikupáltam ezt a sírásos hülyeségem és ezért vagyok magamra pl a workshopok miatt baromi büszke, hogy már ki merek állni emberek elé, elétek és oktatni, tanítani, elmondani a gyakorlat során szerzett tapasztalataimat. Ez az egész blog nekem nagyon terápiás és ez most komoly, de visszakanyarodva becsukom kis lelkem ajtaját és folytatom a vizsgasztoritellinget. Vírushelyzet, 1,5 méter távolság, maszk és kesztyűosztás, suliba belépésnél a kezedre nyomták (ők!) a kézfertőtlenítőt, tehát tényleg le a kalappal, ekkora felkészültségre egyáltalán nem számítottam. Öltözőbe hármasával lehetett bemenni, szóval biztos nagyon sok munkájuk és túlórájuk volt/van benne a tanároknak. Respect! A sulinak 2 cukrász, 1 szakács, és 1 pék tanműhelye van. Extra jófejség volt például az is, hogy minden teremhez külön mosogató személyzet segítette a munkánk. Ezért örök hála! A pékben volt a vizsga végén az értékelés, én a szakács műhelyben dolgoztam, ami a legnagyobb és csak 4-en voltunk bent és igazi felüdülés volt ott dolgozni, mert kilépve a 1,5 négyzetméteres panel konyhából végre elfértem! Odaálltam a pultomhoz, amire már minden (tálak, csillagcső, papírozott sütőlemez, digitális mérleg, spatulák, habverő, robotgép is jutott mindenkinek – tényleg rendben volt nagyon) ki volt készítve, kihúztuk névsor szerint a tételeket: 11-est húztam, ami egyébként semmit sem mondott, szerencsére alá volt írva az elkészíteni való.

11. tétel
– 250 g Kakaós pathé teasütemény (kevert omlós tészta)
– 16 szeletes Tejszínes kávétorta (világos piskóta felvert, főzött krém alapot tartalmazó, kávé ízesítésű tejszínhabkrém krém)
– 2 adag gyümölcsös ízesítésű pohárkrém (főzött vanília krém, vegyes gyümölcsök, tetszőlegesen választott díszítőanyagok)
– 16 szeletes tejszínes kávétorta felhasználásával alkalmi dísztorta

Kiélveztem minden pillanatát. Kaptunk a tételszámunk szerint egy tálcát, amin már a nagyjából kimért alapanyagok sorakoztak és egy kinyomtatott A4-es lapot, amin a receptek anyaghányadai szerepeltek. Amint elkezdtem, bekapcsoltam a slow gombom és Hanna ezt élvezd! felkiáltással tettem-vettem. Nem siettem, nem sürgettem magam, végtére is, ez az utolsó alkalom, hogy én máshol sütök és ki tudom próbálni magam nem otthoni környezetben.

Tejszínes kávétorta

Hozzávalók 16 szeletes tortához (23-24 cm)

Világos felvert, piskóta
7 tojás
140 g kristálycukor
150-155 g búzaliszt (140 helyett)
1 teáskanál sütőpor
1 csomag vaníliás cukor
sóért nem szaladgáltam összevissza a hatvanharmadik terembe, mint a mérgezett egér, de szívem szerint tettem volna egy óriási csipetet

Először a tortalapnak ugrottam neki, mert nyilván számított az idő, a tanárok sem és mi sem akartunk este 8-ig ott lenni. Elkészítettem a világos piskóta felvertet a kapott anyaghányad szerinti recephez képest + 15 g liszttel és egy kis sütőporral, biztos, ami biztos alapon, mert úgy tanultuk az első évben cukigyakorlaton, hogy 1 tojáshoz 23 g lisztet tegyünk. Jó az 161 grammra jött volna ki, de belekalkulálva azt, hogy tejszínes a torta és ha nagyon nehéz a piskóta kinyomja oldalt a krémet, á mondom elég a 150-155 g. Az előre elkészített papírozott lemezen, előre megrajzolt 3 tortakör is szerepelt, amire csak elosztottam a tésztát, kikentem és mehetett is a felmelegített sütőbe. Gyönyörű piskótáim lettek, hála az égnek, így tudtam jó magas tortát építeni belőle! Amíg sült a piskóta, lefőztem hozzá a krémet, mert annak hűlnie kellett.

Tejszínes-kávés töltelék
300 ml víz
100 ml kávé
150 g kristálycukor
30 g krémpor (= vaníliás pudingpor)
400 ml növényi (😅😡) tejszín

Zárójel: eme krém mennyiség szerintem kb 1,5-szörös tortának felel meg, baromi sok maradt belőle.

Kimértem a vizet, beleöntöttem a másik teremben összeszedett, előre odakészített, lefőzött (vagy instant?! – már sose derül ki, nem kóstoltam, de elég illatos, erős volt, szóval sanszos, hogy főzött volt) kávét. A pudingport a kimért folyadékból egy kicsivel kikevertem. A többit feltettem egy gyorsforralóban a tűzre. Nem bonyolítom, basszus főztem egy pudingot, majd átkapartam egy fém tálba hűlni. Oké. Amint kihűltek a piskótáim, körbevágtam őket az odakészített piskótakarikával. Majd mentem az anti-tejszínért és felvertem. Basszus, ez a hulala brutál, olyan taft lesz az egész, mint a hajhab, vagy a borotvahab, amit apukám apcán látok mindig (István kis csupi, neki borotválkoznia is alig kell, hát imádom, ezért hoztam példának apum :D). Szóval brutális ez a hulala, komolyan.. mi az isten lehet benne, csak kerekedett a szemem. Na mindegy, ez volt, ezt kell szeretni elfogadni. Fogtam a kávés pudingot és, mert nem takartam le közvetlenül frissentartó fóliával és kicsit bőrős lett, átmentem rajta habverővel, jól kihabosítottam, amennyire tudtam összezúztam a darabkákat benne, majd az antitejszínt fokozatotsan és óvatosan hozzákevertem. Egyébként finom lett, komolyan. Most szörnyű, hogy ezt mondom, de ez a kávés tejszínhabkrém brutál finom! Nyilván rendes, tehénből eredeztethető tejszínnel képzelem el az itthoni megvalósítását, de értitek, szóval FINOM! Ezért is szerettem volna megosztani a receptjét, mert simán elkészíteném még egyszer minden gondolkodás nélkül! Na, oké, betöltöttem a tortát a keretbe, betettem a hűtőbe dermedni.

“Gyümölcs ízesítésű pohárkrém”

Megcsináltam a pudingot a szenzációs gyümölcsös pohárkrémhez, amit később szintén antitejszín hulala barátunkkal lazítottam. Ezt gyorsan összedobtam, a gyümölcskehely oldalára konzi barackot vágtam, a tetejére, díszítés gyanánt pedig pici kis kocka gyümiket. Jó, erről annyit, hogy szerintem ez mindenképpen egy gusztustalan édesség. Sosem pazarolnék rá egyetlen egy árva felhasználható kalóriát sem a napomból, sajnálom. Nem is törődtem nagyon vele, betöltöttem und tschüss.

Kakaós pathé

Na ez egy nagy kérdőjel, mert az előző héten gyakorlásképp készítettem itthon vaníliás pathét és az jól sikerült. Bár b@zi vagyok, már bocsánat, mert a tortából kiindulva, megnézhettem volna a blogomon lévő receptet és azt kellett volna lesütni, nem azt, amit a lapon látok. Megint naiv voltam, de hát ki gondolná, hogy azzal valami nem ok?! Jaj mondjuk még jegyet nem kaptunk, nem kellene ennyire nyíltan negatívkodnom. Lehet, hogy nem. A zördög nem alszik. Szóval lágy lett a tészta és nem maradt meg benne a csillagcső mintája. Aztán az értékelésnél a vizsgabiztos valami olyasmit magyarázott, hogy hát a kakaó súlyát le kellett volna vonnom a lisztből, amit már akkor sem értettem, hogy most miii?! Hát akkor mi az isten van a papíron, hogyha nekünk ott még kivonni, hozzáadni kell!? Meg.. utólag jutott eszembem hogyha lágy volt a tésztám, akkor.. ha a kakaó súlyát még elveszem a lisztből, na akkor mi lett volna a lemezen!? Egy szétfolyt placcs. Na, szóval nem tudom hova tenni, tény, hogy nem sikerült jól és próbasütést sem végeztem, amivel megelőzhettem volna ezt az egész problematikát.
Jogos a kritika. Aláírom. Elismerem, hogy én vagyok a hibás, mert én csináltam a sütit, végtére is, szar receptből is süthettem volna jót, kellő odafigyeléssel. Oké. Csak ez a belemagyarázkodás a halálom.

Viszont a tortára annál inkább odafigyeltem: nagyon szép éle lett. Kis tökéleteske. Osztályfőnök meg is jegyezte felvágásnál, hogy látszik, hogy a cukrászdába sok tortát töltöttem. Hááát az úgy konkrétan pontosan nem látszik. Jaj de röhögtem belül.

Sajnos nem.

A tortán csak az én szenvedélyem, tudni akarásom és itthoni gyakorlásom látszik. Ez a színtiszta igazság és ezért voltam rá ott, a vizsgáztató tanárok előtt állva: büszke. És most ezt olyan hülye leírni, mert tiszta negatívan hangzik, hogy büszke vagyok a munkámra, ami közvetve jelenti azt is, hogy magamra.

DE! miért is ne lehetnénk magunkra büszkék? Ki, ha nem mi magunk?! Igen is, ünnepeljük meg a sikereinket, éljük meg őket, legyünk büszkék arra, amit nap, mint nap elérünk, véghez viszünk, legyen az akár egy elolvasott könyv, kitakarított fürdőszoba, éves adóbevallás vagy egy rég tervezett és tologatott To do listán szereplő elem! Mert basszus, ebből áll az élet, így kapják a mindennapok a csoda jelzőt a szürke helyett! Hú, ezt nagyon Carrie Bradshawban nyomtam.


Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel veszem, ha megosztjátok velem Instagramon, a #smuczerhanna_recept keresőcímke és a @smuczer.hanna oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket! 

Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot!
PATREON oldalamon keresztül pedig támogatni tudsz, ha szereted, amit csinálok! 


Spekulatius (mesekeksz)

Csupa finom karácsony!, omlós tésztából készült sütemények

Tudjátok ez az egész, amit én itt a ‘zéterben csinálok, egy saját, belső kis szenvedélyt szolgál kielégíteni.

Imádok sütni, kóstolni, élvezni az élet ízeit, élvezni a sütéseim lassú slow életérzését s mindezt a liszt szitálásától kezdve, a pumpás mosogatószeres üveg újratöltésén keresztül, a fotózáson/videózáson át egészen a bejegyzés megírásáig élvezettel teszem. Átólcettig minden egyes pillanatát meg és átélem, teljesen átszellemülve, egyszeres lassítással. Ezt pontosan így képzeljétek el, mert ilyenkor teljesen kikapcsolok és élvezem magammal a csöndem, vagy sokszor István is velem van és együtt sütünk-főzünk, kóstolunk, étkezünk és táplálkozunk, lassan, nyugodtan, együtt élvezve mindezt.

Az ételeket. Az életet. Az életünket.

Nagyon szívesen osztom meg a recepteket, a tapasztalataimat, a képeimet. Hát persze, hogy szívesen, ugyanis mindegyik képembe, süteményembe szerelmes vagyok, mert nekem felérnek egy-egy művészeti alkotás szépségével. Viszont abban a megadott pillanatban, amikor épphogy kijöttek a sütőből, nem tudok belőlük bejegyzést teremteni, fotóval, annak utómunkálataival, szövegezéssel és technikai infókkal együtt, mert úgy, ahogy a tegnap rendelt H&M-s zakómat se holnap hozza a postás, ez is kivitelezhetetlen. Persze, örülök annak, hogy várjátok, de hová tűnt a türelem? Miért kell nekünk minden aznapra? Hova sietünk? Ott jobb lesz? Mikor élünk, ha mindig sietünk? Megélünk így bármit is? Például az adott pillanatot annak minden szépségével, szomorúságával, hibáival vagy kudarcával együtt?

Tegnap néztük újra az HBO-s Csernobil sorozatot (ami egyébként egy zseniál filmprodukció) és az egyik részben a tudós csaj a levéltárban több tízezer ABC-be rendezett és rendszerezett katalógus között nyálazta át a cetliket, persze elütöttem egy google-s poénnal a rész csendjét, de azért komolyan: 34 éve még nem volt net és amit ő 8 óra alatt fizikailag a helyszínen kikeresett, az napjainkban 8 perc alatt megvan a kanapén. Csak hogy van-e értelme? Amit nyertünk jól felhasználjuk?
Sokszor elkövettem a múltban azt a hibát, hogy vártam a hétvégéket, izgatottan vártam a péntek 4 vagy néha 2 órát (amikor jó fej volt a főnök) és repültem ki az irodából! Oké, rohantam haza sütni, de volt olyan is, amikor nem volt nagy flow a hétvége. Aztán kezdett frusztrálni és egyszer csak rájöttem, hogy minden csak bennem dől el, hogyan értékelem az időt, hogyan tekintek a dolgokra, hálával, vagy bosszankodva amiatt, hogy több is, gyorsabb is lehetne valami!?

Szóval bak vagyok, ami már önmagában biztosíték, hogy minden egyes ételről, amit láttok nálam az instán, lesz recept, de abban a pillanatban, amikor még ki se sültek a sütik és még meg se kóstoltam, nem fogok tudni receptet küldeni.

Egyébiránt a recept páratlan. Isteni fincsi kis mesekekszes, spekulatiusos, karácsonyi, fűszeres ízvilág. Én teljesen oda és vissza voltam. Bár féltem tőle, mert írtátok a csomagbontós sztorira, hogy Nektek is van ilyen szilikon formátok (Tchibo webáruházból rendeltem. Szerintem amikor kitettem a kicsomagolós sztorit, az összeset elkapkodtuk, mert már a linket sem találom hozzá, de érdemes ránézni az oldalra még, mert 3 hónapja nekem is elfogyott-at jelzett, aztán egyszer csak megint lehetett kapni! Nagy hurrá!), de nem jött össze, szóval féltem. Ugráltam is örömömben, amikor minden gond nélkül, rögtön kijött a formából az összes apró áthidalóval és kis cuki ablakkerettel együtt. Hálás voltam. Boldog voltam. Örültem a picuri kis áthidalóimnak. Értitek. ❤️ Hát ezért csinálom. Mert sütni boldogság.

Tipp 1: Készíts dupla adag tésztát, a felét pedig fagyaszd le későbbre.
Tipp 2: A cukrot érdemes porcukorrá őrölni, ez nálam kimaradt, amit nagy jajgatások közepette konstatáltam, mert már napok óta ezen a recepten gondolkozom, és tipik, hogy elfelejtettem. Alapvetően ez egy vajas, kevert tészta, ami jellegéből adódóan porcukorral készül, így a nagyobb szemű cukorkristályok nem látszódnak a tésztában. Sebaj Hanna, legközelebb. Egyébként nagyszüleim ezer éves oldschool kávédarálójával szoktam átváltoztatni porcukorrá.

Spekulatius (Mesekeksz)

Hozzávalók 48 db-hoz

150 g puha vaj
125 g porrá őrölt barna vagy nád cukor
1 egész tojás
300 gram BL55 búzafinomliszt
30 g darált, átszitált, liszt jellegű pirított mandula
1 teáskanál sütőpor
1/3-ad kávéskanál só
Fűszerek: 1 teáskanál fahéj
1,5 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék
1/2 teáskanál kardamom
1/2 teáskanál őrölt ánizs
frissen reszelt szerecsendió (hát jól megküldtem)
1/4-ed citrom reszelt héja

Mandulapor: Az egész mandulát késsel apróra vágjuk és serpenyőben illatosra pirítjuk. Diódarálóval ledaráljuk, átszitáljuk. Nekem 100 g mandulából lett durván 30 g nagyon finom szemű, már-már szinte liszt jellegű mandulaporom, persze dolgozhatunk mandulalisztből is, de ilyen nekem nem volt itthon. Elképzelhető, hogy a sima darált mandula is jó, csak attól tartottam hogy a sablonom piciny ablakkeretébe beletapadna a “nagyszeműre” darált mandula.

A lisztet átszitáljuk, elkeverjük benne a sót, a fűszereket (fahéj, reszelt szerecsendió, mézeskalács fűszerkeverék, kardamom, őrölt ánizs), a citrom reszelt héját, a mandulát és a sütőport. 

A puha vajat kihabosítjuk a robotgép habverő karjával a barna/nád porcukorral, 5-7 percig habosítjuk, hozzáütjük a tojást és folytatjuk a keverést. Amikor már egynemű, fakanállal, több részletben hozzákeverjük a száraz hozzávalókat. Egy idő után már nem bírja a fakanál, kitesszük a pultra és kézzel összegyúrjuk. Ha összeállt, kettévesszük (vagy ha dupla adag 4-be) és frissentartó fóliába csomagolva, hűtőbe tesszük minimum 1 órára, vagy ha dupla adagot készítettünk ügyes, előrelátó módon, akkor a felét a fagyóba.

Ha letelt a pihi, elővesszük a tésztát és a formákat. Kis csíkot vágunk a tésztából és mindenféle vajazás-lisztezés nélkül a formába nyomkodjuk, szintre vágjuk. tehát hogyha egy kicsit többet nyomtunk volna a formába, a levágjuk a felesleget, majd nyújtófával egyenletesre görgetjük és 180-200 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső) 10-12 perc alatt megsütjük. Figyeljük! Nem igazán van pontos sütési időm a hülye gázsütőm miatt. Sajnálom ezt nagyon, de akkor jó hogyha egy kis milliméter hézag lesz a forma és a barnulófélben lévő tészta között és már kicsit pirult a széle. Kivesszük, 1-2 percig hűlni hagyjuk, majd nagyon óvatosan, egyenként kivesszük a formából. Aztán ugrálunk örömünkben könnyes szemmel, hogy ez mennyire, de mennyire cuki és milyen kis tökéletes lett, figyelembe véve azt, hogy már legalább 3 éve erre vágysz! ❤️

Tárolás: Hát, nekem másnapig, sőt harmadnapig is a mikró tetején sorakoztak, mert aznap nem fotóztam le (vártam az ihletet, de nem jött) így tologattam magam előtt az elpakolását is. Nyilván megpuhult a levegő páratartalma miatt, de szerintem dobozban hasonló sorsra jutna.
Recept forrása: Zimtblume


Szereted a munkám?
Közösségi finanszírozáson alapuló PATREON oldalam lehetőséget nyújt, hogy egy-egy kis összeggel támogass. 🙂
További információ: Ide kattintva.

Spenótos Käsespätzle édesburgonyás nudliból

Főételek, Pasta

Jó hát a Käsespätzle lehet erős megnevezés, mert tulajdonképpen nem az, de valahol meg mégis. Értitek. Mondjuk közben Max Raabe-t hallgattam (nagyon szeretem ezt az MTV Unplugged koncertjét a Palast Orchesterrel), szóval teljesen helyénvaló a megnevezés, ráadásul a YouTube már német reklámokat dob nekem, szóval tényleg teljesen helyénvaló a Käsespätzle. Igen, teljesen ok. Viszont a recepttel annyiban bajban vagyok, hogy szokásomhoz híven, most nem jegyzeteltem.. szóval echte, grammra pontos receptet nem tudok hozni, vagyis tudok, de mivel nem mértem, így csak az emlékezetemre hivatkozhatok.

Legközelebbi alkalommal majd pontosítok, mert tuti lesz legközelebb és azért is osztom meg, mert amilyen spontán indult kajánk, annyira fincsi lett! Bááár, hogyha házi nudli, sajt és spenótból áll egy étel, ott már nagyon rosszra nem lehet számítani. Remekbe szabott kombó lett. Egy dolog maradt ki belőle, a fokhagyma..

Spenótos Käsespätzle édesburgonyás nudliból

Hozzávalók 4-6 személyre

Nudli
450 g főtt krumpli (fele édesburgonya)
115-135 g liszt

Besamel
50 g vaj
2 evőkanál liszt
kb 450 ml tej 
só, bors, reszelt szerecsendió
150-200 g többfajta sajt reszelve (parmezán, gouda, maasdamer)
+ 300 g spenót

Egy sima nudli/gnocchi receptből indulunk. A krumplikat héjában mikróban megfőzzük (10-11 perc alatt) Fürdős Zé nyomán. Megpucoljuk és a reszelő nagylyukú oldalán a deszkára reszeljük, lisztet szórunk rá, ütünk bele egy sárgáját, sózzuk és gyúrni kezdjük. Nagyjából 25-30%-nyi lisztet hozzáadva összeáll, 5-be vágjuk. Megfogjuk az első részt, lisztezett felületen kisodorjuk egy hosszú hurkicává, felszeleteljük kisebb darabokra és a tenyerünkkel görgetve, egyenként nudlivá formázzuk őket. Lisztezett tálba szórjuk, jól átforgatjuk a lisztben, nehogy összeragadjanak, amíg nem kerülnek főzésre.

Három részletben főzzük ki, sózott, enyhén zubogó vízben, durván 5-6 percig. Leszűrjük őket, beletesszük egy tűzálló tálba.

Készítünk egy többsajtos besamel másrtást: felforraljuk a tejet, elolvasztjuk benne a vajat, sózzuk, borsozzuk, kis szerencsendióval ízesítjük. A lisztet csomómentesre keverjük egy kis tejjel, s mint mikor pudingot készítünk, ha felforrt a tej, a kikevert besamelt beleöntjük és összesűrűsítjük, végül belereszelünk 150-200 g sajtot és addig keverjük, amíg elolvad, majd a nudlira öntünk és elkeverjük. Előveszünk 1/2 csomag fagyasztott spenótot, kiolvasztjuk és azt is a nudlihoz keverjük, majd megszórjuk parmezánnal és 200 fokos sütőben addig sütjük, amíg meg nem pirul a teteje.

Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel veszem, ha megosztjátok velem Instagramon, a #smuczerhanna_recept keresőcímke és a @smuczer.hanna oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket! 


Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot!
PATREON oldalam lehetőség támogatásra, ha szereted, amit csinálok! 🙂

Vaníliás pathé

omlós tésztából készült sütemények

A visszaszámlálás erősen elkezdődött, május 13-a van és május 19-én vizsgázunk cukrászgyakorlatból (7 nap van hátra, vagyis ebből gyakorlásra felhasználható csak 6 a mai nappal együtt), szóval gondoltam letolom a “nagy hajrát” csak a lelkiismeretem megnyugtatása érdekében, hogy én erre azért készülök. Mert nagyjából sejtem, hogy kisujjból két pillantás alatt, csak na.

Szóval készülök. Lesütöm azokat a kis aprósütiket, amiket még sosem kiviteleztem. Így készült el tegnap életem első vaníliás nérója is. Plusz szerintem hétvégén készítek még egy Oroszkrém tortát is, hogy ne érjen meglepetés, nem mellesleg ez a legutolsó alkalom arra, hogy kötelezően előírt jelleggel cukrász recepteket osszak meg a blogon. Legalábbis olyanokat, amik egyébként egy madárcsicsergős szombat reggel tutira nem jutnának az eszembe és sosem sütnék meg magamtól.

Omlós tészták: kevert omlós, gyúrt omlós

De, hogy kicsit “szakmázzunk” mind a nérót, mind a pathét és egyébként a gyümölcskenyet is állományuk szerint a cukrászat a kevert omlós tészták közé kategorizálja az omlós tészták alkategóriájaként. Ezeknél a kevert omlós süteményeknél a legelső lépés mindig a PUHA vaj kihabosítása a porcukorral, szemben a gyúrt omlós tésztáknál (pl linzer, ischler) alkalmazott morzsoljuk össze a lisztet a zsiradékkal helyett. A különbség annyi, hogy a gyúrt omlósok kevesebb zsiradékot tartalmaznak és a tészta úgy lesz morzsalékos, hogy a lisztszemeket körbeveszi a zsiradék, így a liszt sikértulajdonságai nem érvényesülnek, ergó a liszt fehérjéi nem tudnak gluténvázat létrehozni, amit mondjuk a kelt tésztáknál tapasztalunk, hogy rugalmasak, könnyen formázhatóak, hanem a végeredmény egy morzsalékos állagú keksz-szerű tészta lesz. Ami király!

Ízértékelés. István szerint a pathé finomabb, mint a néró. Jelenleg még én nem teszteltem, mert ma cukormentes napot tartok, de holnap kóstizom. Az én véleményem az, hogy míg a néró nagyjából egyenlő egy tojásnyelő katlannal… ugyanannyi adaghoz nérónál 6 sárgája kell, pathéhoz elég 1 darab tojás, na azért ez baromira nem mindegy. Plusz hozzátéve István tesztelését, hogy a pathé ráadásul finomabb! Kész. Megszületett a döntés, melyik a jobb.

Vagyis… kitaláltunk egy szuper verzsönt, pathé tészta nérónak öltözve, tehát pathé tésztát készítek, simacsöves zsákból gömböket nyomok, forró lekvárral betöltöm és csokival csurgatom. Ennyi. Mi megtaláltuk a ganz perfekt aprósütit! Juhúú! 🙂

Vaníliás pathé

Hozzávalók 600 gr-nyi pathéhoz

150 g puha van
60 g porcukor
1 citrom reszelt héja
1 csipet só
1 csomag vaníliás cukor
1 egész tojás
200 g liszt

A puha vajat kihabosítjuk az átszitált porcukorral. Hozzákeverjük a tojást, majd a vaníliával, a citrom reszelt héjával és a sóval habosra keverjük. Fakanállal belekeverjük a lisztet, csillagcsöves (10mm-es) habzsákba töltjük és sütőpapírral bélelt tepsire kis csillagokat nyomunk. Nem szakszerű, de én a tetejét egy negyedke dióval díszítettem / ízesítettem. 200 fokra előmelegített sütőben körülbelül 8 perc alatt megsütjük. Akkor már jó, hogyha a széle barnulni kezd.

Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel veszem, ha megosztjátok velem Instagramon, a #smuczerhanna_recept keresőcímke és a @smuczer.hanna oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket! 


Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot!
PATREON oldalam lehetőséget nyújt arra, hogy támogass, ha szereted, amit csinálok. 🙂

Vaníliás néró

Cukrásztanonc-fejezetek, omlós tésztából készült sütemények

Tipik cukrászdás, abbahagyhatatlan (kevert omlós) aprósüteményke. Főleg, ha otthon készül igazi, fincsom vajjal. Annak idején, amikor még működött Miskolcon a Tanoda pékség és István ott dolgozott, mint kereskedelmi vezető, mindig volt belőle itthon. Abban az időben volt ez, amikor még csak pár hónapos volt a blogom (2015-16), tehát nem voltam még ilyen elvetemült “mindent én sütök” típus. Műanyag kis tálcán sorakoztak frissentartó fóliába csomagolva az 500 grammra pontosan kimért nérócskák és úgy hozta haza őket karöltve a nehéz sós aprósütivel. Tulajdonképpen lehet azért is kezdtem el a cukrászsulit, mert hiányoztak ezek az ízek a pékség bezárása után!? Lehet. Ki tudja. Mindenesetre kedves emlék, mert szép időszak volt. Olyan nyugodt és gondtalan. Vagyis visszanézve az, mert tuti akkor is ugyanilyen apró-cseprő vagy még nagyobb problémáink voltak, csak ráborult már a múlt láthatatlanná tévő selyemköpenye és kisimította minden gondját, baját, hibáját.

Ezt a mai napot pedig nem, nem, nem, nem hiszem el. Elmesélem.


Tegnap este szóltak a Facebookon (!?!?!?!) hogy egy hét múlva cukrászvizsga és egyébként változtattak a tételeken is. Mondom oké, akkor mától gyakorlás-üzemmódba vágom magam és nyomok egy utolsó hajrát. Na de már, hogyha gyakorlok, akkor legyen “haszna” is, készüljön róla videó.

Korán keltünk, így már fél 9-re kész is voltam sütivel, felvételekkel együtt cakkompakk, bár közben betelt a kártyám tárhelye, amit már számolhatunk krach 1-nek a napban, mert kisebbfajta világvége volt, mire nagyjából mindent lementettem róla, hogy tudjam folytatni a felvételt. Közben elzárták a vizet mindenfajta előzetes bejelentés nélkül, úgyhogy tortillás kis full szószos arcunkat, a reggeli után maximum a vágott virág vizében tudtuk volna megmosni (krach 2). Ekkor már éreztem, hogy valami nem oké a napban.

Aztán jött a krach 3, amikor SD kártyám jelezte, hogy ő ugyan nem hajlandó segíteni tovább és nem tárja fel tartalmát többé. Hajaj, ez egy nehéz óra volt, mert feldolgozni azt, hogy a nyersanyagod, amin egész délelőtt dolgoztál megsemmisült, na az nagyon kellemetlen. Szomorú voltam, olyan tehetetlenül szomorú, ami nagyon rossz érzés. Nagyjából délután 3-ra sikerült rajta túljutnom, de ne szaladjunk ennyire előre. Azért zárójelben megjegyezném, hogy nagyon borzasztó a világ, hogy veszek egy 190 ezres fényképezőgépet, amihez egy megbízhatatlan SD kártyát adnak. Baromira bosszantó ez a folyamatos fogyasztásra sarkallás, mert tehetetlen vagyok a világ kapzsiságával szemben. Nonszensz. Egyébként tudtam, hogy nem a legokébb a kártyám, mert sokszor mutatott kérdőjeleket egy-egy kép helyett, de azt elfogadtam, ezzel még együtt tudtam élni, de azzal már tényleg nem, hogy egyik pillanatról a másikra úgy dönt, hogy őt csak formázással lehet meggyógyítani. Megharagudtam rá és vettünk egy megbízhatót.

Hazaérve végre vizünk is lett, így István elmosogatott, amíg én a kártyával bíbelődtem, majd ismét kezdődött a sütés és a felvétel. Sikerült is, ráadásul még finomabb és precízebb is lett, mint az első! Leültem hát vágni, amiből 40 perc múlva lett a krach 4, amit egy halk sírás kísért: amikor jelezte a laptop, hogy merül, bedugtam, csak azt nem figyeltem, hogy az elosztó nincs bekapcsolva. Minden vágásom eltűnt, újra kellett kezdenem. Úgyhogy fogtam magam, összekapartam kedvetlenségem maradék kedv-morzsáit és harmadjára is nekiálltam, mert megcsinálom, mert meg akarom csinálni, ha a kutya kovászt eszik, akkor is.

Hidegfront kedd, nem szerettelek annyira, de legalább tudom, hogy a kitartásomban mindig bízhatok.

A videóban elég kis nyúlpucu adaggal dolgoztam, hogy ne halmozzam el magunkat a fagyasztó aranytartalékában lévő 4 rúd bejgli, a 4 fonott kalács és az utolós szelet Fekete-erdő torta mellett még egy csomó néróval is, szóval a lenti adagot már úgy számoltam, hogy egy vállalható körülbelül 600 grammnyi jön ki belőle. Nem garantálom, hogy elég lesz, de minden bizonnyal nagyjából 1 napig bírni fogja.

Vaníliás néró

Hozzávalók 38 darabhoz, nagyjából 600 grammhoz

170 g vaj
140 g porcukor
6 tojássárgája
2 csomag vaníliás cukor vagy 1 teáskanál vanília őrlemény
1 óriási csipet só
1 citrom reszelt héja
240 g liszt
160 g sárgabaracklekvár
100 g jó minőségű étcsokoládé 

A puha vajat kihabosítjuk az átszitált porcukorral. Egyenként hozzákeverjük a tojások sárgáját, majd a vaníliával és a sóval habosra keverjük. Fakanállal belekeverjük a lisztet, simacsöves (A 806-os díszítőcsövemmel dolgoztam) habzsákba töltjük és sütőpapírral bélelt tepsire 40 db kis gömböcöt nyomunk, majd 200 fokra előmelegített sütőben körülbelül 8 perc alatt megsütjük. Akkor már jó, hogyha a széle barnulni kezd. Kihűtjük, majd felforralt sárgabaracklekvárral összetöltjük, végül egy teáskanál segítségével (mikróban alacsonyabb fokozaton, többször kivéve és átkavarva) olvasztott étcsokoládéval csurgatjuk.

Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel veszem, ha megosztjátok velem Instagramon, a #smuczerhanna_recept keresőcímke és a @smuczer.hanna oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket! 


Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot!
PATREON oldalam, ami egyfajta borravalóként, lehetőséget nyújt, hogyha szereted, amit csinálok, akkor segítheted a munkám, hogy a jövőben is folytathassam!


Fekete-erdő torta

Cukrásztanonc-fejezetek, torta

Annyira régóta terveztem megsütni, hogy el sem hiszitek. Jóó a suliban csináltunk, de hát azokból a hozzávalókból élvezhetetlen volt az élménye íze!?

A sütésnél, csakúgy, mint a főzésnél, azt az elvet vallom, hogy addig nem tudok igazán sütni, vagy addig nem leszek igazi háziasszony, amíg az original, tradicionális, legalapvetőbb süteményeket/ételeket nem készítem el és ebbe a töltött káposzta is (ami még mindig nagyon a listán van, pedig karácsonykor egy hajszálon múlt, hogy ne fogjunk hozzá..) ugyanúgy szerepel, mint ez a bizonyos Fekete-erdő.

Elkészítését nem vittem túlzásba, szóval nem övezte túl nagy előkészület, egy szombati nap jól alvós éjszakája váltotta ki a végső elhatározást, hogy MA lesz az a nap, amikor Hanna Fekete-erdőt süt. Elővettem Cukrászismeretek 1. és 2. könyvem, vagyis megnyitottam az ipaden a pdf-em, majd kikerestem a receptet, ezekben a legnagyobb antilogika szerint összeállított könyvekben, ami körülbelül 20 perces egyik pdf-ről átszökkenek a másikra keresgéléssel egybekötött hangos bosszankodással volt egyenlő, mert tortánk bizony – hááát ki gondolná?! – nem a TORTA fejezet tartalmát gazdagította, hanem a TEJSZÍNES SÜTEMÉNYEK halmazát. Tök logikus. Szerintem nagyon nem kell körülírnom azt a csíkszemű Hanna arcszerkezetet, amikor ott megtaláltam őt, a tejszínes süteményeknél..

Annyit változtattam, hogy nem 16 szeletesre (24 cm) készítettem el, A CUKRÁSZSULIS PISKÓTA ALAPRECEPT SZERINT, amihez egyébként 7 tojás kellene, hanem lecsökkentettem az adagot 8 szeletesre (17 cm), amihez 3 tojás elég volt. Persze volt itthon több is, nem azért, csak nem akarunk több hónapon keresztül Fekete-erdőn élni. Hajj mert van még elég “meg kell sütni” süti a nagyjából egy hónap múlva esedékes vizsga előtt, de nem is stresszelem magam jelenleg ezzel, mert nagyjából arról sincs fogalmam, hogy mit kellene tanulni és ez eléggé frusztrál, de összekapom magam hamarosan, érzem magamban a jedi erőt. 😀 Jaj csak ne úgy legyen, mint az egyetemen, hogy ráér az a vizsga előtti éjszaka is! Neeem, viccelek, nem úgy lesz. Most nem. Komolyan!

További cukrászsulis recepteket ide kattinva találtok! 🙂

Fekete-erdő torta // Schwarzwälder Kirschtorte

Hozzávalók 17 cm-es tortaformához / 8 szelethez

Kakaós piskóta
3 tojás
70 g kristálycukor
50 g liszt
15 g étkezési keményítő vagy ennek hiányában vaníliás pudingpor
1 óriási csipet só
2 evőkanál víz
1 kávéskanál sütőpor
15 g cukrozatlan kakaópor

Meggyes krém
150 g (nálam fagyasztott volt, de ) meggy
20-25 g kristálycukor
1 óriási csipet só
10 g vaníliás pudingpor
1/2 citrom leve

Vaníliás és kakaós krém
300 g habtejszín
90 g porcukor
1 óriási csipet só
2 teáskanál (6g) zselatinpor kicsi vízben feloldva
+ 15 g kakaópor kis tejjel a kakaós részhez

Díszítéshez
körülbelül 200 ml tejszín, 60 g porcukor, 1 tk zselatinnal
csokoládéforgács

Kakaós piskóta: A lisztet, a kakaóport, a keményítőt, a sütőport és a sót elkeverjük. Sütőpapírral kibéleljük a tortaformát, vagy papírozott tepsire tesszük a méretre beállított karikát. A tojásokat kettéválasztjuk. Először a sárgáját verjük habosra a kristálycukor harmadával, majd elmossuk a karokat és a fehérjét is habbá verjük, a maradék kristálycukorral, de ne legyen túl kemény, csak éppenhogy szép fényes és álljon meg a tálban. A sárgájához kb. 3 adagban hozzáadjuk a fehérjehabot, először még lehet durván keverni, majd egyre óvatosabban, végül több részletben szitáljuk hozzá a száraz hozzávalókat, amit óvatosan fakanállal keverjünk el. A masszát kaparjuk át a tortaformába és süssük 170 fokon 45-50 percig.

Csokiforgács: mikróban megolvasztjuk a csokoládét, sokszor megállítva, sűrűn átkavarva, nehogy megégessük, aztán egy átmosott tepsi hátuljára vékonyan kikenjük. Hagyjuk megdermedni, majd egy fém tésztakaparóval, vagy bármilyen spaklival forgácsolni kezdjük, lényegében apránként felkapargatjuk. Hűtőben tartva tök jól megmarad, megtartja formáját.

Meggykrém: a meggyszemeket négybe vágjuk, feltesszük a tűzre, sózzuk, cukrozzuk, belecsavarjuk a citrom levét és a kiengedett levében elkevert pudingporral besűrítjük. Kikenjük egy tányérba, hogy gyorsabban hűljön. Ezek után lesz egy kis pihi, mert meg kell várni, mire kihűlnek a lapok és fel tudjuk őket szeletelni. Amint kihűltek, leskalpoljuk a tetejét, hogyha nem lenne egyenletes, márpedig tuti nem lesz, mert olyan torta nincs, ami egyenes tetejűre sül, szóval fogjuk és miután skalpoltuk, 3 darab, szemre nagyjából egyenlő részre vágjuk.

Krémek / habtejszín készítése Hannáéknál, felszerelésünk:
– 15 perce a fagyasztóban hűsölő Biotech magas falú fehérje shaker és habverő karok
– 15 perce a fagyasztóban hűsölő habtejszín
Szerintem egyszerűbb úgy, hogyha az összes tejszínt egyszerre felverjük, majd kettévesszük és az egyik részét beledolgozzuk egy kis tejjel elkevert kakaóporba. A magas falú edény aljára szitáljuk a porcukrot, ráöntjük a 300 ml hideg tejszínt. Először alacsony fokozaton verni kezdjük. Amikor már majdnem a duplája, fogjuk a zselatint és kis vízben elkeverjük, majd kis mikró, hogy langyos legyen (kb 5 másodperc) majd a tejszínből teszünk hozzá és ezt a felhígított cuccot habverés közben hozzáöntjük a tejszínhez, amit szuperül meg fog fogni. A kakaópor minimális tejben elkeverjük, majd elkezdjük lazítani a tejszínhabbal, először csak keveset teszünk hozzá és így haladunk, mígnem a fele kakaós tejszínhabbá válik.

Betöltjük a tortát: Minden egyes lapra normál esetben kis cseresznyepálinkát csurgatunk (nálunk ez sztornó, de mondom, normális esetben így járunk el, ha original, teljesen precízen eredeti tortát szeretnénk készíteni). A töltéshez 2 habzsákra lesz szükségünk, vagy legalábbis két zacsira, aminek a csücskeit kivágjuk és így képesek leszünk vele betölteni a tortát. A fekete-erdő torta töltésénél az a lényeg, hogy szeletelésnél egymás fölött ne legyen ugyanaz a krém és minden tortalap 4 csík töltést, krémet kap. Kívülről kezdve mondok egy lehetséges sorrendet.
Első lapra: (cseresznye pálinka), vaníliás krém, meggykrém, kakaós krém, vaníliás krém
Második lap: (cseresznye pálinka) Kakaós krém, vaníliás krém, meggykrém, kakaós krém
Végül egy lappal zárom, nálam pont ez volt a talpa, amit fejjel lefelé tettem rá, de ez részletkérdés, mindegy hogy jön ki a lépés, csak így könnyebb egyenesre kenni.

A tortát felvert tejszínhabbal díszítjük, kedvenc szavam jön, figyelem… habrózsákat nyomunk a tetejére, igazi csodálatos, original cukrászrózsákat, pontosan olyanokat, mint annak idején az ezerhétszázasévekben, jó nem trollkodok, ez a torta tényleg így szép. Nem is akartam nagyon hozzányúlni. Így original, így mutatós igazán kis eredeti valójában. Végül 8 db jól lecsepegtetett meggyel koronázzuk, de szigorúan csak felvágás előtt közvetlenül, mert szétfolyik hamar a leve (bár az enyém fagyasztott volt, lehet itt a “gond”, mert mondjuk ha befőtt lett volna, azt le lehetett volna normálisan csepegtetni és törölgetni szinte szárazra).

Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel veszem, ha megosztjátok velem Instagramon, a #smuczerhanna_recept keresőcímke és a @smuczer.hanna oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket! 


Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot!
Szeretném megemlíteni PATREON oldalam, ami egyfajta borravalóként, lehetőséget nyújt, hogyha szereted, amit csinálok, akkor segítheted a munkám, hogy a jövőben is folytathassam!