Élesztő helyett mennyi kovászt használjak?

kovász

Az egyik legtöbbször feltett kérdésetek. Nálam erre nagyon egyszerű a képlet.

Vajjal, tejtermékkel, tojással dúsított kelt tészták esetében (pl: kalács, kakaós csiga, túrós batyu) a liszthez viszonyítva 40%-nyi kovászt használok, viszont én nem szoktam pusztán kovásszal édes kelt tésztát készíteni, tehát mindig megdobom egy kis élesztővel, tehát a receptben leírt élesztő felét használom és 20%-nyi kovászt.

Kifliknél, zsemléknél, kenyereknél pedig a liszthez képest 25-35% kovásztartalommal dolgozok.

Nyilván ebben az esetben a tészta össztömege megnő, ami engem speciel egy fonott kalácsnál nem zavar, mert legalább nem kell már másnap újrasütni, viszont egy túrós batyunál már figyelembe kell venni a tészta mennyiségének a növekedését a töltelék esetében, vagy példának okáért tegnap a Bienenstich (Mandulás Krémes) tésztáját kovászosítottam át papíron: Normál esetben 190 g liszt szükséges a tésztához, hogyha élesztővel sütjük, viszont ő egy 22 cm-es tortaformára íródott recept, aminél nagyon nem mindegy, hogy az a 40% kovász még plusszba hozzájön, így addig játszottam a mennyiségekkel, amíg bele nem foglaltam az össztömegbe a 40%-nyi kovászt, így lett a lisztem súlya 135 g x 0,4 = 54 g (kovász) = 189 g tészta. Szóval szerintem nagyjából így egálban leszek és ugyanakkora lesz a süteményem, mint az élesztős verzió.

Bienenstich – Mandulás krémes

desszert, kelt tészta

Honnan szerzel inspirációt a sütéseidhez és receptjeidhez? Saját receptek vagy honnan ötletelsz? – kérdeztétek tőlem Instagramon a héten. Gondoltam elmesélem drága Bienenstich-ünk születésének történetét, honnan jött és hogyan termett bérelt panelkonyhánk közepére egyik napról a másikra.

Honnan is szerzek inspirációt?

Több szálon fut a történet, egyrészt saját elképzelésekből, álmokból, álmatlan éjszakákból, ötletelésekből, tanulmányokból, másrészt van egy szuper kreatív férjem, akinek zseniális ötletei vannak, néha olyan ízkombinációk jutnak az eszébe, hogy csoda. Sokat ötletelünk közösen és a recepteket a saját életünk szüli, hogy éppen milyen hozzávalók vannak itthon, vagy a suliban mit tanultunk, hűű ez de jól kombózható egy másik textúrával ésatöbbi-ésatöbbi. Aztán van egy bizonyos kattanásom az osztrák/német konyha és Kuchen-ek iránt, amit mindenképpen szeretnék végigsütni és ugyanígy nagyon-nagyon izgalmasnak találom a külföldi süteményeket, édességeket is, pl a svéd péksütikbe konkrétan szerelmes vagyok, ezért sok külföldi oldalt böngészek. Utazásaink során remek darabokat kóstoltunk és alig várom, hogy eljöjjön az alkalmuk és idejük.  A harmadik fő vonal a családi receptek meg/átörökítése, amit szívügyemnek tekintek, ezt nem kell túlmagyarázni, mondjuk ezeken is szoktam ezt-azt változtatni pl már amit nagymama pudinggal főzött, azt én mostanában főzött krémmel készítem, plusz Rama helyett én már vajat használok, de ezek csak ilyen apró változtatások. Aztán volt már olyan is, hogy az egyik nagyáruház reklámújságja inspirált, így született meg például a benne szereplő kép alapján fantáziát elrugaszkodva, a fitt szilvás-mákos magvas kelt croissant receptem. 


Bienenstich-ünk története pedig a következő…

Történt egyszer… már majd egy jó évvel ezelőtt, 2019 nyarán, hogy Egerben jártunk a Govinda étteremben. Egyébként Eger első vegetáriánus étterméről van szó, szívből ajánlom, hogyha arra jártok – majd annak idejében, amikor már a nagy Maradj otthon! mozgalomnak vége – mert szuper ételeik vannak, zömében indiai, sabjik, csatnik és mindezek mellett szuper desszertek. No lám és itt jön a lényeg, létezik náluk egy Mandulás Krémes nevű finomság, amit ha megkóstolsz, elmerülsz benne és tényleg midnen falatot óriási mosollyal az arcodon kiélvezel, mert egyszerűen olyan zseniális és a slusz poén benne, hogy nem tudod eldönteni, hogy is készül, mert adott egy két lapból álló “piskóta”, amiben van egy szuper vaníliás-mandulás krém, szerintem mascarponét rejtve és a tetejére pedig egy sült, karamellizált szeletelt mandularéteget tettek. Szóval nem tudtam eldönteni, hogy hogy a viharba csinálják, hogy fordítva sütik, mint a franciák a Tarte Tatint és kiborítják, fejjel lefelé?! De hát az alja pedig alja jellegűen van megsülve, így ez az ötlet sztornó.

Szóval nem ment sehogy sem. Már direkt emiatt a süti miatt mentünk oda, hogy ki tudjuk elemezni és megsütni itthon. Aztán feladtam és ahogy ritkultak az egri látogatásaink, elfelejtettem.

Aztán a múlt héten szembejött velem – talán a Pinteresten – a Bienenstich és lezuhant az óriási kő a kis buksiban.. ráesett egy gyufára, ami meggyújtotta a benti kis lámpást és hirtelen minden világossá vált. A Mandulás Krémes egyenlő a német Bienenstich-el! Hát zseniál felfedezésemre talán két nappal megszületett nálunk a csoda. De ezzel csak a honnan inspirálódsz kérdésre adtam választ. Nézzük a hogy készül nálam egy recept részt..


Hogy készül nálam egy recept?

Végigolvastam hát kismillió német nyelvű receptet, elővettem kis sütős füzetem, kinyitottam és gyöngy betűkkel, fekete filctollal egy új, kétoldalas lap tetejére odabiggyesztettem, hogy Bienenstich. Egy tuti volt, tortaformában készítem, mert ezek általában egy egész nagy tepsire vannak kalibrálva, na de mi csak ketten vagyunk és nem szeretek giga adagot készíteni, így egyértelmű volt a 22-23 cm-es tortaformára átszámítás, bármilyen receptről is van szó. Egy kis terület számítással, százalékokkal minden megoldható. 🙂 Érdekes egyébként, de tipik Bienenstich-re nincs konkrét recept. Készítik kelt tésztával, piskótatésztával, főzött vaníliás vajkrém töltelékkel vagy tejszínes vajkrémtöltelékkel is, és ami a legérdekesebb számomra, hogy furán párosítják, mert nekem az lenne a logikus, hogy a strukturáltabb kelt tészta kapja a masszívabb vajkrémet, de nem.. pont fordított logika szerint – bár ez a németeknél nem ritka, hogyha a szórendükre gondolok – szóval pont a kelt tészta kapja a könnyű tejszínes krémet, a piskótás verzió pedig a nehezebb vajkrémet.

Nálunk úgy alakult a képlet, hogy nyilván itt sokat nem kellett gondolkozni, mert a kelt tészta számomra az álomvonal, István pedig nagyon szereti a könnyed, tejszínnel dúsított krémeket. Ezzel nem is lett volna gond, hogyha képes lett volna Őnagysága kivárni az egy éjszaka dermedést a hűtőben, de konkrétan félpercenként rányitogatta a hűtőajtót és búbánatos boci szemekkel kérdezte meg másodpercenként, hogy most akkor ebből tényleg csak holnap ehetünk?! Átgondoltam az életem és úgy döntöttem elengedem az egész tortás fényképet, élünk és nem a blognak élünk, így felvágtuk. Nyilván szétfolyt és alig lehetett enni, de isteni lett. Ez a főzött (egyébként a cukrász krémes krémje) krém isteni tejszínnel lazítva. Másnap már jobb volt a helyzet, bár arra készüljetek fel, hogy villával lehetetlen enni. Ezt csak úgy fogod tudni, ha harapod és úgy nézel ki, mint a gyerkőcök amikor sárgarépapürét majszolnak. Nem, erről nem instasztoriztam. 😀 Viszont másnap, amikor átpuhul a krémtől és összeérnek az ízek, valami zseniális! Szívből ajánlom mindenkinek!

Jaj még annyi, hogy a Govindában tuti, hogy a vajkrém opcióval készítik, szóval, hogyha azt a verziót próbálnátok ki, akkor a főzött krémet 150 g vajjal és 60-100 g mascarponéval habosítsátok össze. Legközelebb én is így fogok eljárni. Kipróbáljuk azt is midnenképp! 🙂 Tulajdonképpen ma akartam újra elkészíteni kovásszal és vajkrémes verzióban, csak eltöltöttem az időt a YouTube videó felvételével és leszívtam magam teljesen mínuszba, na de beszüntetem az írást, jöjjön is a recept!

Bienenstich – Mandulás Krémes

Hozzávalók 22 cm-es tortaformához

Tészta
80 ml tej
8 g friss élesztő
1 tk cukor
1 egész tojás
190 g liszt (nálam 150 g BL55, 40 g fehér rozsliszt)
40 g kristálycukor
1 óriási csipet só
25 g puha vaj

Mandulás karamelltető
75 g vaj
40 g kristálycukor
2 ek tej
20 g méz
100 g szeletelt mandula

Vaníliakrém
350 ml tej
15 g búzaliszt
15 g vaníliás pudingpor
2 tojássárgája
1 óriási csipet só
70 g kristálycukor
2 csomag vaníliás cukor
+ 70 ml habtejszín (mivel én OKÉ-t használtam, mert csak az volt a Coopban így karanténtájt, tehát ment még bele 1 és 1/4-ed zselatin lap)
+ 100 g mascarpone
+ 2 evőkanál porcukor

Kelt tészta
Langyos tejben egy kis teáskanál cukorral felfuttatjuk az élesztőt. Kimérjük és átszitáljuk a lisztet, belemérjük a kristálycukrot, a csipet sót, a puha vajat. Ha felfutott az élesztő, jöhet a közepébe az egész tojással együtt. Mostanában én géppel dagasztok, vagyis összeállíttatom vele – egy nagyon lágy tésztát kapunk, de, ha kitesszük kicsit lisztezett deszkára és finoman átgyúrjuk, gömbölyítjük, akkor szuper lesz! – Letakarva duplájára kelesztjük körülbelül 50 perc alatt. Ha a tészta megkelt, enyhén lisztezett pulton kinyújtjuk 22 cm-es körré. Sütőpapírral bélelt tortaformába tesszük. A tetején eloszlatjuk a mandulás részt, ami majd sütés közben full ki fog folyni a tortakeret alján, meg nekem rá is égett az aljára, hála a szuperzseniál gázsütőmnek, de levágtam, nem para, majd 200 fokon 25-30 percig sütjük.

Mandulás-mézes, leendő karamellás sütitető
A szeletelt mandulát egy száraz serpenyőben illatosra és világosbarnára pirítjuk. Egy kis lábasban a vajat, a kristálycukorral, a tejjel és a mézzel összemelegítjük, majd rottyantunk rajta egyet, szóval felforraljuk, de már húzzuk is le utána közvetlenül. Belekeverjük a szeletelt mandulát és félretesszük hűlni. Sütés közben válik majd nagyon durva karamellcuccá.

Jöhet a krém
Kimérjük a tejet, a háromnegyed részét egy nyeles lábasba öntjük, hozzámérjük a kristálycukrot, a vaníliás cukrot és a sót. A maradékban csomómentesre a pudingport, a lisztet és a tojások sárgáját. Ha felforrt a tej, öntök át belőle a tojásos-lisztes masszához, majd kavargatás mellett (kézi habverővel szoktam) az egészet hozzáöntöm a forró tejhez és sűrűre főzöm, aztán még kb 3 percig kevergetem, legalábbis addig, amíg kifőzöm belőle a liszt ízét. Ha kihűlt, felverjük a habtejszínt a mascarponéval és ízlés szerinti porcukorral (nekem még ment bele a zselatinlap a folyékony fajta habtejszín miatt), majd szép csomómentesre (na nekem ez persze nem sikerült, de ki bánja.. :D) keverjük a vaníliás pudinggal.

Összeállítás
A tésztát kihűlés után kettévágjuk. Az alját visszatesszük a formába, eloszlatjuk rajta a krémet. A tetejét recés késsel 8-10 db-ra vágjuk és a süti tetejére legózzuk. Frissentartó fóliát teszünk rá, vagy tortatároló dobozba tesszük és költözhet a hűtőbe éjszakára, hogy összeérjen.


Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot, vagy kapok egy kis visszajelzést, mert így tudom, hogy tetszik, amit csinálok!

Ha feliratkozol hírlevelemre értesítést kapsz a friss bejegyzéseimről.



Raffaello szelet – tortaformában

desszert, gyors kevert sütemények, torta

Amikor még elkezdtem írni ezt a bejegyzést, március első szombati napján, akkor még az életben nem gondoltam volna, hogy 17-én kedden, amikor megosztom, olyan fogalmak kelnek életre, mint a kijárási tilalom, vagy a határlezárás és szinte otthoni karanténra ítélem magam, családom, környezetem és mindenki érdekében. Szinte, mert a kutyáinkat etetni kell a Kőháznál és tegnap az erdőbe is elkolbászoltunk velük, körülbelül megőrülnék a panelban reggeltől estig, de közösségbe, boltba már nem megyünk. Na ezért nem jó sokáig húzni-halasztani egy bejegyzés megírását, mert közben a feje tetejére áll a világ, s ami múlt héten történt, az mára már a nagybetűs MÚLT.

Ma már egészen máshogy írnám meg a lenti fejezeteket, de nem javítom át,
március eleji Hanna-gondolatok következnek:

Akkor amíg a tíztojásos száraztészta pihen a tonhalas-mascarpones-paradicsomos tésztához, addig leírom a kis szombat reggeli gondolataimat és persze a receptet. Na basszus, már megint lecsapta a biztosítékot a 60 fokos kis ágynemű mosásom. Szuper, pillanat, jövök rögtön, csak feltolom István tengerpartról hazahozott kis ágacskájával azt az ajtó fölötti pöcköt. Ahh remélem a mosás nem a legelejéről fog újraindulni. Jajj nagy sóhaj: új élethelyzet, új problémák. No, felnyomom.

Visszakanyarodva. Ismeritek az Időről Időre c. filmet?

Szerintem nagyon szuper kis alkotás, hogyha nem hallottatok még róla, akkor mindenképpen ajánlom, főleg akkor ha ezen az elgondolkodó dráma vonalon szerettek mozgolódni. Filmünk arról szól, hogy főszereplő családunk férfi tagjai különleges képességgel lettek megáldva: vissza tudnak menni az időben és újraélni napokat / heteket / hónapokat, szóval tudnak ugrálni. Igen ám, csak ennek bizony jelenformáló hatása is van, ahogy az lenni szokott, annak rendje és módja szerint, így jönnek a bonyodalmak.

És hogy miért beszélek erről?
Mert a filmben a srácnak volt egy olyan korszaka, amikor minden napot újraélt, hogy átélje a szépségeket is, ne csak a rohanó hétköznapok darálására figyeljen. Bakker, a biztosíték, hát komolyan nem hiszem el. Már megint leverte. Harmadjára. Egyről nem tudtok, mert az még a tésztakészítés közben történt. Már nagyon forgatom és vékony csíkban áll a szemem, tragikus. Komolyan.

Ok, visszatértem kis biztosíték-körutamról, folytatom.. Szóval március elején, minden egyes nap úgy jöttünk haza, hogy jaaaj ezt a napot nem élnénk újra és ennek kapcsán minden nap eszembe jutott ez a film. A srác se csinálta már egy idő után, rájött, hogy normális életet szeretne élni és az adott pillanatot akkor és ott magába szívni, elraktározni és megélni egyszer, de azt emlékezetesen. Hetünk nagyon ügyintézős, nyögvenyelős és pörgős volt. Autókat vizsgáztattunk, okmányiroda, hatóságok, időpontkérés az időpontkérésre, ahol persze előttünk 6 autót jelentett be egy férfi és pont az ebédidőbe belecsúszva, de nekünk még éppen jutott egy kósza időpont, nem magyarázom túl, szokásos magyar, hivatalokban emberhiányos ügyintézős napjaink voltak. Gondoljatok bele, én, aki általában már 4:44-kor reggeli kávét készít, volt, hogy 6-ig aludtam este 9-től. Mondjuk az este 9 az mindennapos, de a 6, na az nem. De túl vagyunk rajta, minden heti projektet kipipáltunk, sőt ma hivatalosan is elkezdődtek a munkálatok a Kőházban, kezdett a kivitelezőnk, innentől aztán beindul új otthonunk látványos alakulása! Juhúú, nagy hurrá!

Pötit insta-detoxom

Február végére elfogyott a 7 gigás mobilnetem, amit a mai napig nem értek, mert annyit nem voltam úton, hogy indokolná, szerintem valami az itthoni nettel nem stimmelhet és a gyenge wifi jel miatt húzhatta a telóm a saját adatforgalmát. Egyrészt egy nagy irónikus hurrá, másrtészt viszont… kb 1,5 héten keresztül csak akkor voltam connection, amikor itthon voltam és ehhez kapcsoljátok hozzá ezt az ügyintézős-szaladgálós hetet is, ami végeredményében egyenlő volt egy internet mentes detox állapottal. Konklúzió: szerintem ki lesz kapcsolva az adatforgalmam úgy általában, mert a végére felüdülés volt.

Az első pár napban tényleg függőség-szerű tünetekben jött rám István hotspotának lopikálása, folyamatos oldalfrissítések, insta-pörgetések, bogarászások, ami egyébként elvesztegetett idő a napban, mert teljesen, de komolyan teljesen fölösleges. Aztán ahogy teltek a napok, kezdtem elfelejteni a telefont, például kedden már NEM VITTEM MAGAMMAL úszáshoz. Ilyet én még sosem csináltam, hogy itthon hagyjam.

Hihetetlen felszabadító érzés volt például, hogy az anyósülésen nem a telefonomat bújom, hanem az utcát, a házakat, a járókelőket, a naplementét nézem. Nyilván beszélgettünk róla férjemmel és mesélte, hogy a németen volt egy dokumentumfilm erről, hogy az agynak mekkora szüksége van ezekre a instant bambulós agykikapcs időszakokra és nem szabad azt gondolnunk, hogy ez elvesztegetett idő!

Raffaello szelet (tortaformában)

Hozzávalók 22 cm-es formához

Kókuszos piskóta
75 g kókuszreszelék
25 g búzaliszt
1/2 kávéskanál sütőpor
1 óriási csipet só
80 g kristálycukor
2 csomag (24 g vaníliás cukor)
3 tojásfehérje

Vaníliakrém
3 tojássárgája
300 ml tej
15 g búzaliszt
15 g vaníliás pudingpor
50 g kristálycukor
2 csomag (24 g vaníliás cukor)
1 óriási csipet só
+ 100 g vaj

Előmelegítjük a sütőt 180 fokra (alsó-felső). A lisztet, a kókuszreszelékkel, a sütőporral és a sóval elkeverjük. A tojásfehérjét a kristály- és a vaníliás cukorral habbá verjük, majd több részletben hozzákeverjük a lisztes-kókuszos részt. Sütőpapírral bélelt tortaformában egyenletesen elkenjük és 180 fokon 17-19 perc alatt megsütjük.

A krémhez kimérjük a tejet egy nyeles lábasba. A lisztet és a pudingport kis tejjel (a kimértből) elkeverjük és hozzákeverjük a tojássárgákat is. A kristály és a vaníliás cukrot a tejhez keverjük és forralni kezdjük. Ha kezd forrni, óvatosan a tojássárgájás-pudingos-lisztes keverékhez öntjük (hőkiegyenlítünk), majd visszaöntjük az egészet a nyeles lábasba és folyamatos keverés mellett összesűrítjük. Miután összekapta még 1-2 percig kevergetve bugyogtatjuk, majd levesszük a tűzről, átkaparjuk egy másik tálba és közvetlenül a tetejére egy frissentartó fóliát simítunk rá és kihűtjük.

Ha kihűlt, kihabosítjuk (robotgép habverőkar) a puha vajat és több részletben hozzátesszük a vaníliás krémet, csomómentes, habos krémmé keverjük. majd a kókuszos piskóta tetejére kenjük. Hűtőbe tesszük éjszakára dermedni. Másnap a tortácska tetejét bőven megszórom kókuszreszelékkel, jól megeszek belőle egy kis szeletet, így nem hízok el! Legalábbis én mindig így csinálom! 🙂

Narancslekvárral ettük, mennyei fincsi volt!

Ha tetszik az oldalam, szeretettel várlak az Instagram és Facebook oldalamon szuper receptekkel!
Hírlevelemre feliratkozva pedig rögtön értesülsz a legújabb tartalmakról!

Fűszeres sárgarépa-édesburgonya krémleves

levesek

Nagyon fincsire sikerült, enyhén csípős a Cayenne borstól, amit a kurkuma nagyon klasszul kiegészít. Az édesburgonya édes, sütőtökös íze szintén csak halványan van jelen, de ott van, mutatja magát, tök jó a lecsengése. Egészen remek lett, bár én nagy édesburgi fan vagyok, szóval nem tudom mennyire számít az elvakult véleményem véleménynek! Hihi.

Férjemnél mostanában a krémleves említése nem kedvelt reakciót vált ki valamiért és ennek a “Mi legyen az ebéd leves-téma” kérdéskör tárgyalásánál betyárul hangot is ad, nekem pedig már abban a pillanatban vékony csíkban áll a szemem és forgatom össze-vissza. Ugyanis.. nem igazán értem a dolgot, mert amikor leül és belekóstol, MINDIG nagyon pozitív annak lecsengése. Hát egyértelmű, hogy ez most is így történt, amit egy hú Hanna, ilyet csinálhatsz máskor is felkiáltással konstatált.

Jajjj, de én ezt annyira tudtam, hogy most is így lesz! 😀 Ezért nem értem ezeket kezdeti hiszti-ellenkezéseket, komolyan, mint a gyerekeknél, amikor nem akarnak menni aludni, mert áá ők még nem álmosak. Szóval dícsérete után, gyorsan fogtam a kis füzetem, s mindent feljegyeztem, hogy s mint készült a nagy , hogy legközelebb is hasonló finomsággal örvendeztethessük meg ízlelőbimbóink. 

Imádom a krémleveseket!

A fenti problematika egyébként azért gáz, mert én imádom a krémleveseket. Annyira gyönyörűen lehet tálalni őket, hogy az valami eszméletlen, az ember hirtelen egy gourmet étteremben érzi magát – na nem mintha jártam volna akár egyben is 😀 – de értitek. Mindig pirítok valamilyen szuper kis magot hozzájuk, most tök, illetve fenyőmag is pirult és mostanában top feltét nálunk a brynza. Én nem is értem, eddig miért nem vettük, i-mád-juk.. nagyjából 250 forint körül lehet kapni Lidlben, Aldiban is. Tényleg nagyon-nagyon ráfüggtünk, a makrói is tökéletesek, tele fehérjével, s minden krémlevesem tetejére előszeretettel használjuk. Nagyon szeretjük.

A magvak és a juhtúró mellett pedig egyértelműen mindig helyet kapnak a tányéron, a pirított kovászos kenyérkockák is, aminek az elkészítését most igazán különleges izgalom övezte, mert felavattam az új, gyönyörű Russell Hobbs krémszínű kenyérpirítóm

Amikor megkeresett a Russell Hobbs, hogy választhatok termékeik közül, nagyon megörültem. Oldalukon böngészve rögtön beleszerettem a RETRO stílusú termékcsaládukba. Csoda szép a kollekció összes darabja. Végül egy kis csoda kenyérpirító masina tesztelése mellett döntöttem, szóval igen, támogatott tartalmat olvashattok, de tényleg, minden elfogultság nélkül állíthatom: beleszerettem Őnagyságába.

Kis albérlet-konyhám csillaga lett a pirító, rögtön, amint megérkezett hozzánk! Szuper csúcsminőségű design, gyönyörű kivitelezés, csillog-villog, csoda szép, nem tudom nem fülig dícsérni. Nagyon klassz érzés ránézni, úgyhogy a régi ütött-kopott kenyérpirító már másnap költözött is le a garázsba.

Plusz szuper, hogy tök tartós, stabil fém az egész szerkezet, ahh nagyon kíváncsi vagyok, hogy az új konyhámban, hogy fog majd mutatni! 🙂 Kicsit talán lehetne hosszabb a kábel, bár lehet csak hozzá voltam szokva a régi több métereséhez, alapvetően ez csak a saját megszokásomból adódó furcsaság. Szóval csoda egy darab, amit ezúton is nagyon köszönök a Russell Hobbsnak!


Fűszeres, halványan csípős sárgarépa-édesburgonya krémleves

Hozzávalók 4 személyre

1 nagy édesburgonya
2 közepes sárgarépa
1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
vaj
1/2 teáskanál kurkuma
1/3 teáskanál Cayenne bors
1 teáskanál fűszerpaprika
só, fehér bors
1-1,5 l húsleves alaplé (ennek hiányában nálam most egy kis kocka belecsúszott)

Kis vajon megpirítjuk az apróra vágott vöröshagymát, lehúzzuk a tűzről, fűszerezzük (kurkuma, fűszerpaprika, Cayenne bors), átkeverjük, felöntjük 1/2 dl vízzel, visszatesszük a tűzre és lepároljuk róla a levet, összesűrítjük. Meghámozzuk az édesburgit és a sárgarépákat, megmossuk őket, majd felkockázzuk és mehet az alapba. Jöhet bele a kés pengéjével összenyomott, majd apróra vágott fokhagyma, sózzuk, borsozzuk, bekockázzuk vagy felöntjük kb 1 liter húsleves alaplével / vagy kockát teszünk bele, és puhára főzzük. Összeturmixoljuk, ízlés szerint kis vizet hozzáadva állíthatunk az állagán, majd pirított kenyérkockákkal, pirított magvakkal (tökmag vagy fenyőmag) és brynzával tálaljuk.

Várlak az Instagram és Facebook oldalamon szuper receptekkel!
Hírlevelemre feliratkozva pedig rögtön értesülsz a legújabb tartalmakról!

Egyszerű bagel

kelt tészta, kiflik & zsemlék, pékség, Tudatos életmód

Legyen egy kicsit mesélős ez a magvas bagel recept. Jöjjön egy-két szösszenet a mindennapi motivációmról és arról, a legtöbbször feltett kérdésről, hogy miért vagyok ilyen vékony annak ellenére, hogy ilyen finomságokat készítek.

Idén ismét elkezdtünk úszni járni: 5-kor kelni, 6-ra odaérni, 7-ig úszni, 8-ig szaunázni. Lassan, de biztosan kialakult az úszni járás fogalma nálunk. Január közepén kezdtük, pontosan feljegyeztem kis naptáramba, amibe mindent szoktam. Jaj csak ne hagyjam el soha, mert nyomatékosan lassan újra kiejtem: mindent feljegyzek benne. A múltkor például sikerült kicsapnom a nagybetűs PETEÉRÉSNÉL egy meetingen, de ebbe a hülyeségembe ne menjünk bele, lényeg, hogy sose szabad elhagynom! 10 úszás alkalmat tűztem ki magam elé, ami pont akkor jár le, amikor már jó idő lesz és lehet menni kintre futni!

Szóval az úszás, a hetedik alkalomra vált szokássá.

Emlékszem, ez múlt héten volt, úsztam és átpörgettem magamban, hogy ez a reggel már teljesen automatikusan ment. Az első két alkalommal még az újdonság izgalma mozgatott, örömmel keltem az ébresztőre, aztán a harmadik, negyedik, ötödik valahogy nehezebben ment, de csináltuk, tisztességesen. Alkalmanként 60 hossz 1 óra alatt. Aztán a hatodik már szokássá vált. Nehéz volt? Kicsit, de annyira nem, mint amennyire tartottam tőle. Legalábbis én egy olyan ember vagyok, hogyha valamit a fejembe veszek, akkor ha a kutya ‘stilszerűen’ kovászt eszik, azt végig kell csinálni. Ilyen vagyok sporttal, bloggal, munkával, élettel és itt a kulcsszó az akarat! Pusztán ennyi. Egy kis reggeli fenéken rúgás magamtól magamnak, hogy csináld, mert most csak az ITT ÉS MOST VAN, és MOST tudsz tenni a céljaidért, egészségedért, álmaidárt… ebben a megadott pillanatban, ha csak kicsit, de akkor is! 

Mert mondhattam volna a harmadik kedden, hogy ne keljünk István, mert hideg a víz – komolyan jéghideg: 26 fokos versenyuszoda, ahol 10 hossz kell, hogy bemelegedj és a negyvenedik hossznál megint elkezdesz fázni, szóval kellenek néha nagy pulzusemelő hosszok – szóval hogyha így nézünk az egész úszásra, nehéz volt, mert nem mindig keltem kicsattanó lelkesedéssel. De! Csak egyetlen pillanat a nehéz, az ugrás. Aztán beindulsz, érzed a karod, hogy húzza a vizet, érzed a lábad, hogy rúg és érzed a bőröd, ahogy a vízzel érintkezik és csak az a pillanat van. Elindulnak veled együtt a gondolatok, a tervek, a célok, sütsz és bejegyzéseket írsz, szóval mire leúszom, már kész vagyok fejben az egész héttel. Hihetetlen mentális és testi erőt nyerek egy-egy ilyen alkalommal. Fontos a mozgás!

Sokan kérdezitek, hogy vagyok ilyen vékony ennyi finomság ellenére?! Mondjuk bármily hihetetlen, miután kisültek, nem állok neki felcummantani az egész tepsit. Sokszor meg se kóstolom rögtön, csak ha kihűlt, vagy megvárom vele Istvánt, de még az is lehet, hogy csak másnap eszünk belőle – higyjétek el, hozzá lehet szokni, mint ahogy éhesen a képszerkesztéshez.


Fontos kiemelni, hogy nem vagyok táplálkozási szakértő, szóval az alábbiakat úgy olvassátok.
– Istvánnal IF-ezünk (intermittent fasting). Bár azt csak pár napja olvastam, hogy van neve a gyereknek, mi már jó pár éve így eszünk és nekünk tökre bevált. Röviden annyi, hogy a napot két részre osztjuk eszünk és nem eszünk részre, 6/18-es felosztásban. Tehát a nap folyamán bevitt táplálékot 6 órán keresztül fogyasztjuk, utána egy böjti időszak következik, ami 18 órás.
– Plusz én nagyon hiú vagyok a testemre, odafigyelek miből mennyit és mikor eszem. Tudom, hogy az adott napon milyen tápanyagigénye lesz testemnek és úgy próbálom összerakni a makróim fejben. Volt idő amikor írtam, így most már ránézésre nagyjából minden megy, hogy a tányéromon milyenek a rost-szénhidrát-zsír-fehérje arányok. Kalóriával nem nagyon foglalkozom, persze tudom, hogy minek kb. mennyi a kcal tartalma, de nem számolgatom.
– Mindenhez friss salátát eszünk, még a sárgaborsó-főzelékhez is és tényleg mindent az alapoktól mi magunk készítünk (száraztészta, babapiskóta, müzli) és igyekszünk a legkevesebb műkaját megenni. Mondjuk szeretjük a mekit, hát ez van, egy original sajtburgernél néha nincs jobb és héba-hóba bele is fér.
– Nem szeretem a görcsös nemeket, nálunk nincs olyan, hogy ezt, vagy azt, nem szabad enni: mindent lehet, csak mértékkel!
– Aztán vannak elhízás elleni óvintézkedésim, amit lehet kicsit túlzásba viszek, mert a mérlegcsekk például reggel-este megy és persze az egyik kulcs: a sport, meg egy részről tuti genetika is van a dologban, de voltam már pl. 59 kg a középsuli alatt, a sok nokedli-pörkölt miatt, amit iszonyatosan utáltam és soha, de soha nem szeretnék (pusztán önmagam) annyi lenni.
+ Nagyon-nagyon régóta követem Gazdag Tündi Numbava csatornáját a Youtube-on, imádom, amit csinál, engem ő indított el a tudatos táplálkozás útján, ami tényleg annyit jelent, hogy egyszer megértettem a testem, a rendszerem és fenn tudok tartani egy minden szempontból kedvező táplálkozási formát, értem ez alatt, hogy brutál jókat és finomakat eszem egészséges köntösben, top alakkal.

Bagelünk pedig egy pihe-puha álom

Tulajdonképpen nem is igazán original bagel, mert nincs forrásban lévő juharszirupos/mézes/cukros vízben sütés előtt kifőzve, meg nem is az a full sűrű vajas tészta, hanem inkább egy finomabb, foszlósabb, darab, amolyan ál-bagel, aminek bizony története van. Tavaly nyáron, 2019-ben Balatonfüreden jártunk és ellátogattunk a Péklány Kézműves Pékségbe, ahol én töltött bagelt, a többiek meg csupa inzulinbombát reggeliztek. Fülig ért a szám, amikor beleharapva nem egy tömör tésztát éreztem, hanem egy pihe-puha vajas kifli jellegű történetet és ez nekünk annyira bejött, hogy elhatároztam, megcsinálom itthon. Alig kellett rá sokat várni, 2020. márciusára megvalósult a projekt, ahol ötvöztem a békebeli vajas kifli receptet a magvas bagellel. Mutatok lent pár képet a füredi reggelinkről, szívből ajánlom a pékséget, hogyha arra jártok! Szuper kovászos kenyereik, péksütijeik és bagettjeik is vannak!

Egyébként van 2 original-szerű bagel recept a blogon:
– az egyik egy magvas-teljes kiőrlésű verzió,
– a másik pedig a New York Style Bagel elnevezlsre hallgat, Ő egy sima, nem szeretem az igazi szót, de eredetihez tényleg hasonló typ.

Egyszerű bagel recept

Hozzávalók 10 db 70-80 grammos bagelhez – a képeken szereplőt csak 9 db-ra osztottam, de az túlságosan óriásinak bizonyult, szóval inkább osszuk 10-re!

500 g liszt BL80 búzakenyérliszt
25 g friss élesztő
350 ml tej
30 g szobahőmérsékletű vaj
25 g kristálycukor
10 g só
pirított magkeverék: lenmag, tökmag, szezámmag, napraforgómag, mák, köménymag

Langyos tejben elkeverjük a kristálycukrot, elmorzsoljuk benne az élesztőt és letakarva hagyjuk felfurni 5-7 perc alatt. A lisztet átszitáljuk, hozzákeverjük a sót. A vajat a liszt közepébe mérjük, majd ha felfutott az élesztő, azt is hozzáöntjük és fényes felületű tésztává dagasztjuk. Én géppel szoktam összeállítani, majd átgyúrom kézzel és gömbölyítem. Letakarjuk és a duplájára kelesztjük 45-50 perc alatt. Ha megkelt 10 darab, nagyjából 90 grammos darabokra tépkedjük, jól átgyúrjuk, majd egyenletes gombócokká gömbölyítjük és letakarva 15 percig pihentetjük. 

A gömbölyű kis darabokat ovális alakúra és tenyérnyi nagyságúra kilapogatjuk, majd bejglihez hasonlóan, a hosszabbik oldalánál kezdve feltekerjük őket úgy, hogy közben minden tekerésnél lenyomogatjuk az illeszkedést. A kis hurkát nagyjából 30 cm-essé sodorjuk és a két végét összeillesztjük egy erősebb csípéssel. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket, felületüket bőven bespricceljük vízzel, majd a magkeverékbe fordítjuk a tetejüket, visszatesszük a sütőpapírra és további 15-20 percet pihentetjük.

Előmelegítjük a sütőt (alsó-felső) 230 fokra. A megkelt bageleket ismét jó bőven bespricceljük virágspriccelőkéből vízzel és 230 fokra előmelegített sütőben 14-17 perc alatt ropogósra sütjük. Amint kivesszük a sütőből, egyszer mindet újra átspricceljük. Rácson hagyjuk kihűlni – Imádni fogjátok az illatát!

A mieink, amint kihűltek, költöztek is le a rögtön a fagyasztóba (PÉKSÜTEMÉNYEK FAGYASZTÁSA),
csak kettő maradt fent a hétre! 🙂

Naponta szuper receptek várnak az Instagram és Facebook oldalamon!
Hírlevelemre feliratkozva pedig rögtön értesülsz a legújabb tartalmakról!

Macskanyelv

Cukrásztanonc-fejezetek, desszert

Pénteken sikerült elmismásolnom a cukrászsulis gyakorlatot, osztottunk szoroztunk, szögről-végről úgy döntöttünk nem megyünk ketten két helyre, hanem mentem Istvánnal Debrecenbe, így kiesett egy gyakorlat, ahol a következő sütemények kerültek elkészítésre:
– 500 g macskanyelv
– 12 db tejszínes képviselőfánk
– 20 db étcsokoládés trüffelgolyó
– 500 g kis ischler teasütemény
– 12 db echler fánk
– 6 db gyümölcs-vanília ízesítésű pohárkrém.


Az összes cukrászsulis receptem összegyűjtöttem a CUKRÁSZSULIUS RECEPTEK menüpontban!


Izgalmas-izgalmas. Szóval úgy döntöttem, maréknyi bűntudatom enyhítésére, a bonyolultabbakat elkészítem itthon a hétvégén, így estem neki szombat reggel a macskanyelvnek.

Pénteken már bevásároltam mindent, a képviselőkhöz is rendesen hoztam habtejszínből 4x200ml-t, szóval alapanyagaim voltak. Továbbá péntek este átbogarásztam a cukrász tankönyvünket és kiírogattam kis füzetembe az összes receptet, arányaiban a mi fogyasztási igényeinkre szabva, hogy ne csináljak egy hordányi süteményt, amit majd a következő hónapban is alig fogunk tudni elpusztítani. Hát eljött a reggel és én hatalmas lelkesedéssel ugrottam neki a macskanyelvnek, szóval hajrá. Egyébként nem igazán vagyok otthon ezekben a zsákból kinyomható süteményekben, sokkal inkább kelt tészta és kenyér vonalon mozgolódok, gondoltam is, hogy tuti beüt a krach, mint ahogy általában lenni szokott nálam, hogyha valamit legelőször készítek.

Közhiedelemmel (vagyis az én legelső elképzelésemmel) ellentétben a macskanyelv, nem egy cicás papírdobozban lévő, vékony babapiskóta formájú, kifejezetten ízletes tejcsokoládé, amit gyerekkoromban leginkább nagymamaáéknál ettem, hanem egy tejszínnel és felvert tojásfehérjehabbal kikevert, végtelenül folyékony állagú masszából készült piskóta, amit sima csöves habzsákból nyomunk ki zsírozott, lisztezett sütőlemezre, párizsikrémmel töltünk és felét, csinosan csokoládéba mártjuk. A zsírozott-lisztezett sütőlemezt éppen most (vasárnap reggel) mossa el István a sült kelkáposztához és céklához, sűrű bosszankodások közepette, hogy azért legközelebb Hanna, ha macskanyelvet csinálsz, mosogatót is fogadj fel magad mellé. 😀

Jogos, tényleg kimaradt a mosogatás, dehát akkora kálváriát lejártam szerencsétlen macskanyelvvel, hogy nem csoda, hogy dél körül már menekültem a konyhából:

– Az első bekevert adagot boldogan nyomtam telibe egy teljes sütőtepsin és sütöttem ki. Őőőő.. hát nem hiába írja ugye a tankönyv a “Készítsünk próbasütést!” felszólítást, amit simán figyelmen kívül hagytam, vakon bízva a tankönyv anyaghányadában. Eredmény: összefolyt az egész és teljesen amorf, lapos kis piskótacafataim lettek, amit betölteni nem lehetett, de magában kifejezetten finom volt mondjuk, de akár pohárkrémbe is tökély lenne!
– Szerencsére maradt az első adag kikevert masszából, úgyhogy gyorsan kevertem hozzá 1-2 evőkanál lisztet és az így már jobban alakult, de elégedett nem voltam és egyébként sem mértem mennyi lisztet tettem bele, szóval így..

– Ugrottam neki kikeverni a második adagot, ahol a tojásfehérjém nem verődött fel rendesen, jó, ezt elengedtem és attól függetlenül beletettem. Itt már kevesebb tejszínnel, több liszttel dolgoztam és csináltam próbasütést is, de a nem tökéletesen felvert fehérjehab miatt ugyanolyan folyékony lett, mint a legelső adag. 😀 Na, mondom hurrá. Szóval még több lisztet pakoltam hozzá és így lett nagyjából OKÉ.
– A legutolsó tepsit pedig úgy elfelejtettem, ahogy volt és persze sikerült is annak rendje és módjas szerint, szuper kis gázsütőmben megégetni.

Szóval tudok hozzá receptet írni, csak a liszt súlya egy nagyobb tartományban mozog. Figyeljünk rá oda. Leginkább azért osztom meg, hogy egy hónap múlva, vizsga előtt emlékezzek rá, hogy s mint kellene készíteni, vagy hogy milyen hibákat NE ejtsek majd akkor! Egyébként a belefektetett munka / íz arány, hát röviden: nem éri meg. Szerintünk nagyon tömör ez a párizsikrém tölti, esetleg lekvárral finom lehet, de így nagyon tömör. A tésztája meglepően új íz, nem igazán ettem még ilyet, az viszont tényleg fincsi, nagyon! Bár mára már a fele sincs meg, István kisfia nagy puszítója volt, tehát létezhet ember, akinek bejön, de nem tudom nekiugrok-e még egyszer gyakorlás céljából?!


Macskanyelv

Tészta
140 – 180 g liszt (120 tankönyvben írt helyett)
53 g porcukor
160 ml tejszín
1 tojásfehérje (cukikonyvben 53 grammot írt, de az szerintem sok)
48 g kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor
1 óriási csipet só
liszt + olaj a tepsi lekenéséhez

Töltelék / Párizsikrém
80 g étcsokoládé
80 g habtejszín

A töltelékhez a tejszínt mikróban felforrósítjuk és csomómentesre keverjük benne az étcsokoládét, majd hűlni hagyjuk.

Előmelegítjük a sütőt 170 fokra. Kiolajozunk, kilisztezünk egy sütőlemezt és előkészítünk egy sima csöves zsákot. A lisztet, a porcukorral, a sóval és a tejszínnel csomómentesre keverjük. A tojásfehétjét a kristálycukorral habbá verjük, majd spatulával a tejszínes masszához forgatjuk. Nyomózsákba töltjük és 6 piskótaformát nyomunk a tepsire. Betesszük próbasütésre. Hogyha jónak ítéljük, mehet a menet, süthetjük a többit is, ha nem, akkor kis lisztet adjunk még hozzá. 160-170 fokon nagyjából 10 perc alatt sülnek, akkor jó, ha a széle kicsit már karamellszínű. 

Naponta szuper receptek várnak az Instagram és Facebook oldalamon!
Hírlevelemre feliratkozva pedig rögtön értesülsz a legújabb tartalmakról!

“Pajkaszegi” kakaós briós

édes kelt tészták, pékség

Szerettelek Frankfurtból hazavezetős hét, mert akkora energiát adtál, mondjuk strapás voltál, az egyszer biztos, de új erőre kaptam és ezekhez hasonló szuper beteg ötletek születtek. Egy szokásos keddi, 5-kor kelős, úszásos napon pattant ki, pont amikor kiléptem az öltözőből: én megsütöm a pajkaszegi kakaós brióst! Alig vártam, hogy elmondjam Istvánnak, úgy felpörögtem hirtelen. Előző este néztük vissza a szoboravatásos részt (Mi kis falunk 4. évad 11. rész), amin meglehetősen szakadtunk. Nem minden rész sikerül ilyen jóra, ez most nagyot ütött, mert amit a kis színpadon előadtak, az tragikomédia volt, nagyon eredeti lett, sírva röhögtünk! 😀

Normális “műtermi” fotót még nem tudtam róluk készíteni, de ami késik nem múlik, majd updatelem a bejegyzést, ezt nézzétek el.

Jaj hát az íze, valami mennyei lett. A Fatörzs kifli kakaós tésztarészén alapszik a recept, csak kicsivel több porcukrot tettem bele a több kakaópor miatt. Szuper foszlós, illatos, kakaós, a tetejére pedig vaníliás cukrot szórtam, ami zseniál módon rákaramellizálódott. ❤️

“Pajkaszegi” kakaós briós

Hozzávalók 15 db brióshoz / egyenként g

500 g liszt (nálam: 400 g BL55 búzafinomliszt, 100 g teljes kiőrlésű búzaliszt)
80 g átszitált porcukor
1/2 kávéskanál só
265 ml langyos tej + 1 tk porcukor
20 g friss élesztő
70 g szobahőmérsékletű/puha vaj
1 egész tojás + 1 egész tojás a kenéshez
30 g cukrozatlan kakaópor (20-22%-os kakaóvaj tartalommal)

Langyos tejben elkeverünk 1 teáskanál porcukrot, belemorzsoljuk a friss élesztőt, felfuttatjuk. Kimérjük és átszitáljuk a lisztet (könnyebb, levegősebb tésztánk lesz) beleszitáljuk a porcukrot, hozzáadjuk a szobahőmérsékletű/puha vajat, a felfutott élesztős tejet, végül beleütjük a tojást és dagasztani kezdjük (géppel vagy kézzel). Addig dagasztjuk, amíg elválik az edény falától és szép fényes felülete lesz. Konyharuhával letakarjuk, majd duplájára kelesztjük kb 40-50 perc alatt.

A megkelt tésztát 15 db egyenlő részre osztjuk: egyenként 67 grammos kis cipókra tépkedjük, majd gömbölyítjük és letakarva további 20-25 percig pihentetjük. A gömbölyű kis darabokat ovális alakúra és tenyérnyi nagyságúra kilapogatjuk. A hosszabbik oldalánál kezdve feltekerjük úgy, hogy közben minden tekerésnél lenyomogatjuk, fixáljuk az illeszkedést és 33 cm-es hengerré sodorjuk. Csigavonalban feltekerjük nagyon lazán, különben tényleg kutyaizé módon feljön a közepe, suliban a cukrászgyakorlaton volt rá példa, nagyon vicces, szóval csak lazán! 😀 Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk (1 tepsire 9 fér) és rögtön lekenjük egy kicsit felvert egész tojással, majd 30-40 percig pihentetjük. A pihi háromnegyedénél már kapcsolhatjuk is a sütőt 180 fokra (alsó-felső), és ha felmelegedett a sütőnk, ismét lekenjük a tojással, jól megszórjuk vaníliás cukorral, majd 180 fokra előmelegített sütőben 21-23 perc alatt sütjük.

Sütésnél nézzétek kérlek nagyon, mert nekem ezzel a rossz gázsütővel teljesen máshogy sülnek és mindig megég az alja.. jajj ünnepnap lesz az új konyhám! ❤️

Kalóriatartalom az összes tésztában: 3155
1 darabban: 210 kcal
Szénhidrát: 31,4 g
Fehérje: 5,78 g
Zsír: 5,84 g

Naponta szuper receptek várnak az Instagram és Facebook oldalamon!
Iratkozz fel hírlevelemre és rögtön értesülsz a legújabb tartalmakról!

Cukrászsulis ökörszem receptünk

édes kelt tészták, Cukrásztanonc-fejezetek, kelt tészta

Lassan, de biztosan közeledünk a májusi cukrászvizsga felé, ahol mind az elméleti, mind a gyakorlati tudásunkról számonkérnek bennünket. Mondjuk a gazdasági ismeretek tárgytól kicsit tartok, és egy csomó tankönyvet is be kell szereznem lassan mindenhez, de összességében, az eddigi tanulási tapasztalataimból kiindulva, bizakodó vagyok.

Mivel idén már nem volt a suliban műhelygyakorlati óra, ahol termékeket tudtunk volna lesütni és gyakorolni, osztályfőnökünk kinevezett 4 pénteket, hogy szépen mindent lesütünk, annak rendje és módja szerint. Juhú nagy hurrá, azért ennek nagyon örültem, mert én speciel a konyakmeggynek nem igazán állnék neki itthon. Az már más kérdés, hogy muszáj lesz, mert amit pénteken csináltunk, azt szeretném még tökéletesíteni. Szóval a héten beszerzem hozzá a fondánt és had szóljon!


Pénteken ezeket a finomságokat alkotta a csipet-csapat:

– Vaníliás – csokis pohárkrém
– 16 szeletes csokoládé torta
– Ökörszem
– Bejgli
– Májas fánkocska (Ezen egy kicsit megsemmisültem, tésztája égetett képviselőfénk tészta, tölteléke pedig sertés májkrém Ramaval kihabosítva, István nem hitte el, amikor meséltem. :D)
– Tejszínes indiáner
– Gesztenyés krémmignon
– Konyakmeggy

Ha szeretnétek valamelyik fent említett receptet, kérlek kommentben írjátok meg nekem! 🙂

Én a DIÓS BEJGLIT készítettem, ezt dobta a sors, áh, alig sütöttem a télen! Megosztanám szívesen a receptet, mert működik, de a blogon szereplő bejgli recept, amit már évek óta sütök pontosabb és ízében is összetettebb!

Cukrászsulis ökörszem receptünk

Hozzávalók 15 darabhoz / egy darab 75-80 grammos

Tészta
500 g BL55 búzafinomliszt
60 g porcukor
1/2 kávéskanál só
250-255 ml 2,8%-os langyos tej (hivatalosan 55%)
25 g friss élesztő
60 g szobahőmérsékletű/puha vaj (82%-os)
1 tojássárgája

Annyit változtattam az eredeti cukrászsulis recepten, hogy +10 g vajat és + 10 g porcukrot használtam, mert több vajjal bizony minden jobb.

Töltelék
250 g tehéntúró (nálunk a sovány fut mindig)
70 g kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor
1 tojássárgája
20 g búzadara
1/2 kávéskanál só
citrom reszelt héja
mazsola

A tejben elkeverünk 1 teáskanál porcukrot, belemorzsoljuk a friss élesztőt, felfuttatjuk. Kimérjük és átszitáljuk a lisztet, beleszitáljuk a porcukrot, hozzáadjuk a sót, a vajat, a felfutott élesztős tejet, végül beleütjük a tojássárgáját és dagasztani kezdjük (géppel vagy kézzel). Addig dagasztjuk, amíg elválik az edény falától és szép fényes felülete lesz. Konyharuhával letakarjuk, majd duplájára kelesztjük kb 40-50 perc alatt.

A megkelt tésztát 15 db egyenlő részre osztjuk: egyenként 63 grammos kis cipókra tépkedjük, majd gömbölyítjük és letakarva további 20-25 percig pihentetjük a sütőpapírral bélelt tepsin. Egy tepsire max 9 db fog férni. Ekkor egy pohárral a közepébe jó nagy mélyedést készítünk, ne sajnáljuk, rendesen nyomjuk meg, különben majd szép magasra felkúszik sütés közben a túróval együtt és kupolás kis cukiság lesz. Nekem lett pár olyan, az én kis kávés poharam alja 4,5 cm-es volt, ennél nagyobbal készítsük a mélyedést.

Túrótöltelék: A túrót áttörjük, ha nagyon darabos lenne, bár én úgy is csípem. Keverjük el a kristály- és a vaníliás cukorral, reszeljük bele a citromhéjat, végül keverjük bele a búzadarát, a sót és a tojássárgáját. Mazsola kérdés, na most hogyha szeretitek, mint mi is, akkor a töltelékbe magába is tehettek mazsit, én is tettem, csak eltakartam a túróval, hogy esztétikus legyen az ökörszemekben + tettem egyet a tetejükre plusszban. Ha pedig nem szeretitek, kihagyjátok. 🙂

Az ökörszemekbe durván 1,5 teáskanál tölteléket teszünk, tetejét 1 szem mazsolával díszítjük, csinosan. Kicsit belenyomkodjuk a töltit és jajjj ez pepecs része lesz: lekenjük egy egész, kicsit felvert tojással. Én úgy kezdtem, hogy először a túró vonalától indítottem el lefelé az ecsetet körben, majd az oldalát is szépen átkentem. Ha kész, pihentetjük kb 30-35 percig, majd felmelegítjük a sütőt 180 fokra (alsó-felső – bár ez nálam gázsütő révén nem releváns adat, de a lényeg, hogy nem légkeveréses hőfokot adtam meg) és ismét lekenjük a tojással, majd 16-18 perc alatt készre sütjük.

Kalória és tápérték adatok 1 darabban:
Kcal: 234
Fehérje: 7,9 g
Szénhidrát: 36,7 g
Zsír: 5,7 g
Rost: 1,2 g

További cukrászsulis recepteket ide kattintva találhattok! 🙂

Pár aprócska szelet a cukrászsulis-fejezetemből a teljesség igénye nélkül:
Cukrászsulis piskóta-alapreceptünk
Régimódi diós Ischler
Gyúrt omlós tészták: nehéz sós teasütemény
Csak egy tökéletes pozsonyi kifli recept
Cukrászsulis Gesztenye & Rokokó torta receptünk

Juhúúúú, most alig lett égett az alja! Annnnnyira örültem! Pedig mindig odafigyelek, plusz üres tepsi is van bent a gyöngyszem gázsütőben, hogy fogja a hőt, plusz sütőhőmérő is, hogy ha úgy gondolja a drága, hogy hirtelen felugrik 250-re akkor azt sütőajtó nyitogatással gyorsan kompenzálni tudjam, de minden rosszban van valami jó: vizsgán már nem félek a sütőtől, mert hogyha ezzel elbírok, és másfél hónap után már így sütök benne, hát azzal sem lesz gond. 🙂

Naponta szuper receptek várnak az Instagram és Facebook oldalamon!
Iratkozz fel hírlevelemre és rögtön értesülsz a legújabb tartalmakról!

Méteres kalács egri nagymamától

desszert, Egri nagymama receptek, Igazi klasszikus kaják, torta

Már kismillió napja el szeretném készíteni egri nagymama méteres kalács (torta) receptjét, mert tudjátok, számomra ez egy igazi otthon melege, gyermekkor emléke íz.

…mert miért szeretünk sütni?

Végtére is, minden ízhez emlékeket kapcsolunk, nagyi kelt túrós kiflije és kakaós csigája sem azért a világ legfinomabb kelt túrós kiflije és kakaós csigája, mert az, hanem mert nekem, a gondatlan óvodáskor álmodozásait juttatja eszembe, amikor még felnőtt akartam lenni, mert a felnőtteknek olyan jó, azt csinálhatnak, amit akarnak, és amikor még arról álmodoztam, hogy barbie wc-t szeretnék karácsonyra. Aztán valamikor éppen egy ilyen gondolat közepén jöhetett be nagymama a TV szobába a frissen sült kakaós csigákkal és kelt túrós kiflikkel, jól leporcukrozva a zománcos, lyukacsos, fehér szűrőkanállal, amitől egy egész porcukorfelhő-réteg borította a langyosan gőzölgő finomságot.

Hát szia gyerekkori emlék, mert amint beleharapsz, bekopogtat és megnyitja múltadnak kellemesen nosztalgikus ajtaját és belépsz abba a fátyollal betakart álomvilágba, amibe akkor, 5,6 vagy 7 évesen éltél. Halkan köszönsz kicsi Hanna gondolatainak, érzéseinek, majd a szelet végére elengeded a kezét és visszatérsz az étkezőasztalhoz, a bérelt panel thonet székére, amit annyira szeretsz és a nagyidtól kaptál. Hát.. ilyen egy igazi emlékekbe feledkező méteres kalács ízutazás.


Mindemellett, az egyik legösszetettebb íz, amit az utóbbi időben kóstoltam.

Adott a világ legszaftosabb és legédesebb piskótája, de tényleg, 5 nap után is hallatszik a fluffogó szuszogása, ahogy lágyan ránehezedik a villád és olyan édes, hogy azt hiszed, ez nem lesz jó, mert úristen cukorsokkot fog kapni a család, de tölteléke lágyan kompenzál: főzött vaníliakrém tojássárgájával és liszttel, szóval egy igazi remek darab, amit vajjal keverünk habosra.

Jó, alapvetően már itt meg lehetne állni és méltán gondolhatná az ember, hogy ez pöccre elég, nem kell más rá. És de! Persze önmagában is megállná a helyét, tökéletesen, félreértés ne essen, de amint hozzáérinted a villád a lágyan rásimuló csokimázra és elvágod az első falatot, akkor már sejted, hogy ezzel lesz tökéletes és megérte azt az x óra fáradozást. Az ízélmény pedig?!

Nem tudom szavakba önteni, csak ültem a thoneten és valahol Egerben nagymamáéknál voltam újra 5 éves, a Hajdúhegy egyik kockaházában, fele részem pedig itt ült Istvánnal és csak nézett csillogó, bociszemekkel, hogy hogy lehet az életben sütemény ennyire finom és jajj olyan hálás vagyok, hogy ennek így lehet örülni! Mert ezek az élet mindennapi apró, ámbár egyáltalán nem elhanyagolható örömpillanatai! Ezekből áll össze a nagybetűs boldogság.


Egyébként elkészítése nálam felért egy kálváriával, a piskótákat szombat reggel kisütöttem, viszont a krémet csak vasárnap reggel főztem meg, azt szépen félretettem hűlni annak rendje és módja szerint, igen ám, csak annyira serényen hűtöttem, hogy estére ment a hűtőbe, jaj nem volt úgy kedv, tudtam mi vár rám 😀 …

Hétfő reggel, új erővel kezdtem neki, kihabosítottam a krémhez a vajat, összehabosítottam a főzött krémünkkel, aztán BETÖLTÖTTEM a kalácsot/tortát, na mondom ez már aztán haladás, ebben a tempóban már holnapra lesz sütink. Így is lett, másnap nagy nehezen rávettem magam a csokimázra és bevontam. Egyébként itt nagy fejtörés ment, mert nagymama már KatikávalIrénkével XY-nal bevonóz, nálam ezek a kakaó szárazanyag-tartalmuk miatt kiesnek, szóval maradt az A) étcsokit olvasztok rá olajjal/vajjal vagy B) csokimáz. A kérdést a boltban feledésbe merült étcsokoládészükséglet oldotta meg, mert mivel nem írtam fel a listára, így tökre nem volt eszemben. Nyilván nem egyértelmű, hogy kell a harmadik napja készülő sütihez. Vásárlások terén cetli nélkül “agykihagy” vagyok. így maradt a diós zserbón már többször bizonyítottan bevált csokimáz receptem!


Méteres kalács (torta)

Hozzávalók 2 rúd kalácshoz
2 db őzgerinc formához
Amennyiben 1 db őzgerinc formánk van, külön készítsük el a kakaós piskótát és külön a simát, mert amíg az egyik sül a sütőben, a másik piskótánk összeeshet.

Tészta
240 g búzaliszt
260 g kristálycukor
1/2 csomag sütőpor
2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
50 ml étolaj
50 ml tej
4 tojás

Krém
250 ml tej
2 tojássárgája
25 g finomliszt
4 csomag vaníliás cukor
20 g kristálycukor (vagy nálam barna cukor)
1 óriási csipet só
+ 100 g puha vaj

Csokoládémáz
50 g porcukor
2 evőkanál tej
2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
50 g vaj
1 óriási csipet só

Tészta
A 4 tojássárgáját felverni a 1/2 dl tejjel, majd a cukrot hozzáadjuk és kikavarjuk. Folytonos keverés közben az olajat csepegtetve hozzáadjuk. Ha a cukor teljesen elolvadt, apránként hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet. Majd a 4 tojásfehérje keményre vert habját. A tésztát kettéválasztjuk, az egyik felébe 2 evőkanál kakaót teszünk. Kiolajozott őzgerinc tepsibe megsütjük. Ha kihűl, szeleteljük.

Krém
Nagymama eredeti receptje vaníliás puding alapú, de én az ízek kimaxolása miatt, kicseréltem főzött krémre: Egy tűzálló edénybe beleöntjük a tej egy részét (200 ml), amit a cukorral, a vaníliás cukorral és a nagy csipet sóval melegíteni kezdünk. A két tojássárgáját, kis kézi habverővel, csomómentesre keverjük a liszttel és a maradék 50 ml tejjel. A két részt hőkiegyenlítéssel a lábasba öntjük, visszatesszük takarékra és kézi habverővel addig kavarjuk, amíg össze nem kapja magát puding állagúra és kóstolva a liszt íze el nem tűnik, további 3-4 perc. Lehúzzuk a tűzről, átszedjük egy másik tálkába, felszínére fóliát simítunk, majd hagyjuk teljesen kihűlni. Ha kihűlt, a puha vajat kihabosítjuk, majd apránként, több részletben hozzáadjuk a kihűlt krémet, habverővel csomómentesre és jó habosra kikeverjük.

A tésztákat 1 cm széles szeletekre vágjuk, lényegében az őzgerinc forma barázdáinál szeleteljük. A szeleteket krémmel kenjük, majd egyenként összeragasztjuk őket, majd egy vékony rétegben bevonjuk a maradék krémmel, de ne használjuk el az összes krémet. Hűtőbe tesszük dermedni 1-2 órára (esetemben egy éjszakára). Másnap a krémkabát “hibáit” a maradék krémmel kijavítgatom.

Csokoládémáz
Kis lábasba kimérjük a porcukrot, a kakaóport és elkeverjük a tejjel. Kevergetés közben melegíteni kezdjük, de vigyázva nehogy odakapja az alját. Ha felforrósodott elkeverjük benne a vajat. A kalácskánkat sűrű bosszankodás közepette rácsra tesszük, majd egyenletesen eloszlatjuk rajta a mázat és ismét hideg helyre tesszük, hogy megszilárduljon. Forró vízbe mártott késsel, srégan szeleteljük fel, mint a lekváros piskótatekercset.

A dőlten szedett bekezdéseket szó szerint idézem nagymama füzetéből.

Kövess az Instagram és Facebook oldalamon!
Hírlevelemre feliratkozva pedig rögtön értesülsz a legújabb tartalmakról!

Fantasztikus naracslekvár – vagy marmelád?

lekvár, spájz

Elsuhant a január. Amilyen gyorsan, olyan tartalmasan!

Jöjjön egy kis összefoglaló szösszenet, mert ez a január – február eleje most nagyon izgalmasra sikerült, vendégül láttam a Vidék Íze Magazint és beszereztem egy szuper klassz új objektívet, ami számomra egy rég tervezett, nagy álom volt. Nem ígérek rövid bejegyzést, köszönöm türelmed, ha végigolvasod! Szóval ez történt velünk januárban és a mennyei finom narancslekvárunk készítésének hetén.


Kezdődött a január azzal, hogy ismét már-már szinte megszállottan, elkapott a “mindent az alapoktól” vonal, keretében pár receptet meg is osztottam a blogon:
Zabtej házilag
Petrezselymes sajt házilag
– Kókusztej házilag (folyamatban..)

Elkalandoztunk a vega, vegán konyha irányába, mert szeretnénk még több zöldséget beiktatni a főétkezések fő elemeként és nagyjából annyira lecsökkenteni a húsfogyasztást, hogy a hét 3 napján, teljesen húsmentesen oldjuk meg az ebédeket.

Reggeli, vacsi nem probléma, az mindig húsmentes, csak az ebéd ilyen mumus, hogy sokszor hajlamos vagyok a fehérjét szigorúan húsként értelmezni, holott pl a csicseriborsóból készített fasírt, vagy egy egészben sült, édes karfiol, egy tökéletes alternatíva.

Öröm

Óriási megtiszteltetés ért januárban! Egy péntek délutáni napon vendégül láthattam a Vidék Íze Magazin két munkatársát, így ideiglenes kis albink egy részlete és a Gázsütő haveromban sütött apróságaim is megörökítésre kerültek.

Jaj milyen az élet!? Imádott, régi konyhám, pont egy hónap híján nem került megörökítésre. Az a konyha, ahol blogolni kezdtem, az első kovászomat neveltem, az első kenyerem sütöttem és az első fényképemet készítettem, de oda se neki, a változás jó, a változás építő, mert mi lenne abban a kihívás, ha a régi, ismert sütőmben sütnék egy magazinnak?!

Viszont egy ismeretlen, hőfokszabályzó és jelzések nélküli gázsütő, már annál inkább izgalmas kihívás. Szerettem a projektet nagyon, bár rettenetesen izgultam miatta! Egy rém hosszadalmas “Micimackó törd a fejed”-féle gondolkodás után, három fincsi receptemet sütöttem meg számotokra!

Közös munkánk eredményét a Vidék Íze Magazin 2020. márciusi számában megtalálhatjátok!


Februári fotós mérföldkövem

Már-már szinte hagyomány nálunk a lekvár felavatását friss, fonott kaláccsal koronázni, ezért láthattok szinte minden lekvár receptemnél kalács fényképet is és ez most sem maradt el. Olyan klassz volt beleharapni a vajas-narancsos, frissen sült, foszlós kalácsba. Egy csöppnyi húsvét rögtön megcsapott, tiszta tavasz hangulatot idézett, főleg, hogy elkaptam a csillogó februári napsugarakat. Úgy örültem neki.

Itt, az albérletben kicsit bajban vagyok a fotózással. Új hely, ismeretlen fények, idegen még számomra. Amikor másfél hónapja beköltöztünk elkapott a letargia, hogy hú mi lesz itt, gázsütő és ismeretlenség, szűk terek és kicsit elkeseredtem.

Aztán, ahogy telt az idő, valamikor a kormosra égetett aljú kenyér után, egyre szebb dolgokat vettem ki a sütőből, amihez a sütőhőmérő és a sütő aljába tett plusz tepsi óriási segítség volt. Utólag visszagondolva, ez volt az első lépcső, amikor éreztem, hogy “Jó Hanna, nem lesz gond”.

Most újra felemeltem a lábam, és úgy érzem, felléptem egy következő fokra, elkezdtem a fényképezőgépemmel belakni az egész lakást.

Motivációként beszereztem egy rég tervezett fotóállványt, amitől élesebbek lesznek a képeim, mert időzítve állítva, nem remeg be a kezemtől.

Még nagyobb motivációként pedig beruháztam egy fix 50 mm-es f/1.8 objektívbe, amit szintén nézek már azóta, mióta megvettem a kis Canon EOS M50-em.


Rohantam haza az objektívvel, hogy lefotózzam a már reggel beállított lekváros kalácsot, de ójaj, nem passzol, hát kellett hozzá egy ES-EOS M átalakító közgyűrű, ugyanannyiért, mint maga az objektív. 😀 Ójajnekem. Nem olcsó sport ez a fotózás, de nekem az életem. Imádom.

– Egy fokkal olcsóbb lépés volt, a rettenetesen rossz fényviszonyokkal megáldott konyhából, áttenni a fotós székhelyemet a nappaliba, ahol reggel 9-től, délután 2-ig, jó időben, szikrázó napsütés vár. Már csak a kiegészítők elhelyezését és használatát kell megtanulni, hogy az állvány melyik lába álljon a kanapén, melyik a földön, mert elég szűk a hely. Néha kicsit vicces pózban kap el István, röhög is rajtam jó sokat, néha lefotóz, hogy újra megnézze és röhögjön jókat!

Székeken egyensúlyozok, hasizomgyakorlatot végzek a kanapé legszélén egyensúlyozva, tényleg vicces, de megléptem a következő lépcsőt és rögtön egy hihetetlen nyugalom áradt szét bennem: rendben lesz minden. Tudom itt is folytatni! 🙂

Az egyik legelső képem az új objektívvel. #nofilterneeded

Fantasztikus narancslekvár – alapkonyám eleme

Két éve karácsonyra készítettem először. Az akkori adag egy tömörebb, fanyarabb változat volt, amit kalácsra, vagy palacsintára nem tudtunk kenni, de szuperül kihasználtam tömör ízesítő funkcióját muffinokba, tortákba. Egyértelmű volt, hogy amint elfogy, rögtön jön is a repeta, mert annyira a mindennapi konyhám részévé vált, mint a nyáron eltett aszalt paradicsom.

Annak idején nem hártyáztam le, nem pepecseltem ezzel, hanem tökéletesen megtisztítottam, leszedtem annyi fehér héjrészt, amennyit bírtam, pürésítettem, dzsemfix-szel és apróra vágott narancs + citromhéjjal összefőztem. A jamfix használatát nézzétek el nekem, még lekvározásaim legelején szoktam meg így és azóta is hű barátom, társam, szeretem, mert egyszerű, gyors és minimális cukorral készül, ami nálam fontos szempont.

Mostani narancslekvárunknál a pepecsebb utat választottuk, vasárnapi slowliving hangulatban, együtt tisztítottuk férjemmel, így négy kéz hamarabb végez módon eltávolítottuk szinte az összes hártyát a narancsról. Érdemesebb kicsit puhább narancsot választani hozzá, így édesebb lesz és könnyebben lefejthető róla a hártya. A végeredmény pedig, most figyeljetek, dobpergés meg minden, mert alig hittem az ízlelőbimbóimnak, PALACSINTÁBA tölthető, finoman kellemes narancslekvár-finomság lett! Elképesztően megörültem neki! Tuti hamarabb el fog fogyni, mint két év, fogyasztásunkat ismerve nagyjából júniusra nyoma sem marad. Ah az ízvariációk végtelenségét pedig hangsúlyozom, kreativitás jelenti csak a határt: gyömbérrel például frenetikus lehet!

Narancslekvár
+ Fonott kalács recept

Hozzávalók kb 800900 ml lekvárhoz

1100 g narancs
1 citrom
200 g kristálycukor
50 g vaníliás cukor
1 narancs + 1 citrom héja
1 csomag 4:1 dzsemfix

Először előkészítjük a kis befőttes üvegcséket, forró vízben jól kimossuk őket, majd lecsepegtetjük.

Egy narancsot és egy citromot almaecetes vízbe áztatunk pár percre, majd megmossuk és szárazra töröljük. Zöldséghámozóval meghámozzuk, héjáról késsel levágjuk a fehér részeket, csak a színes héjjal fogunk dolgozni, először nagyon apró csíkokra, majd kockákra vágjuk. A narancsokat és a citromot megpucoljuk, a szeletek (vagy legalábbis, amennyit bírunk) hártyáit eltávolítotjuk. A hártyától lesz kicsit kesernyésebb, igyekezzünk tényleg precíz munkát végezni, megéri nagyon!

A megtisztított gyümölcsből 300 grammot felszeletelve lábasba teszünk, a többit (késes aprítóval, vagy turmixgéppel) pépesítjük és a lábasba öntjük. Kimérjük a kristálycukrot és összekeverjük a vaníliás cukorral és a dzsemfix-szel, majd a leendő lekvárunkhoz keverjük. Alágyújtunk és folyamatos kavarás mellett felforraljuk. Forrástól számítva 5-6 percig, alacsony lángon kevergetjük, majd üvegekbe töltjük.

A frissen betöltött lekvárokat 2-3 percre a feje tetejére szoktam állítani, majd visszafordítom és simán a pulton hagyom kihűlni.

Narancslekvár vagy narancs marmelád?

Pont a héten, konkrétan tegnap egri nagymamánál egy isteni finom rakott savanyú káposztás ebéd után, olvastam a Lidl-ös reklámújságban a marmelád fogalmát: különböző citrusfélék gyümölcsvelejéből, levéből és héjából készült készítmények. Akkor tulajdonképpen lekvárom nem is lekvár, hanem marmelád? Vagy hogy is van ez?

Kövess Instagramon és Facebookon is!
Iratkozz fel hírlevelemre, hogy értesülhess a legújabb tartalmakról!