Beírom kitörlöm. Pedig a magyar nyelv választékával gond nincs. De most hiányoznak a szavak. Úgyhogy csak annyit írok: Nagymama.

Kelt tésztás szenvedélyem gyökerét ezért csak bekontrolvézem blundel tésztás kakaós csiga bejegyzésemből, mert szavak most tényleg nincsenek.
‘Gyerekkoromban nagymamától mindig kakaós csigát kértem, eszméletlen puhára tudta készíteni. A tészta másik felét túrósan készítette és olyan varázslatos bemetszésekkel formázta, amit máig nem sikerült megértenem. Amint beterítette a házat kakaós csigájának csokokádés illata, rögtön a konyhájába csalogatott. Báár.. hogyha nagyapával jöttek értem az oviba, ami sokszor előfordult, mert szerencsére közel volt hozzájuk az ovi, az ovi, amit utáltam. Ó amikor megláttam a zöld ladát! Szóval, ha otthon voltunk náluk ketten, vagy hárman nagyapával, a kis dohányzóasztalt szépen megterítette és a finomságokat behozta nekem a tévészobába – persze titokban, mert anya irtó mérges volt erre a TV előtti, bent evésre! Tejet hozott mellé a kis teknősbékás-szivecskés bögrémbe. Csodálatos uzsonnák voltak. Jajj Te gondatlan óvodáskor, ó csupa porcukros kakaós csiga, teknősbékás-szivecskés bögre! Szép voltál.’

Tegnap végre megtanultam azokat a varázslatos bemetszéseket.
Megtanultam Nanóka, a képen álló fiatalasszony, Pekk Rézi ükmamám, kelt túrós kalácsának varázslatos bemetszéseit. Persze, én már nagymama túrósa elnevezéssel illettem, hogy a recept a nagymama nagymamájáé (apai ágon) és, hogy nagymama tőle tanulta, azt csak most mesélte el. Akkor még, Egerszalókon, kemencében sütötték, házi túróból – mert volt tehén – ünnepekre, például Húsvétra, de csak úgy simán hétvégékre is. Hát micsoda íze lehetett?! Elképzelni se tudom. 

Nagymamával hétfőre egyeztettünk időpontot. Szombaton már telefonált és mindent, szépen sorjában felsorolt, hogy mit vásárolt a közös sütésünkre – persze mindazok után, hogy a lelkére kötöttem, ne vegyen semmit, mert majd én intézem. Jó, a túró az én reszortom volt. Megérkezek, beszélgetünk, a szomszédból is átjött Marika néni. Mandarinoztunk, linzereztünk, ültünk a meleg konvektor mellett. Na süssünk. Süssünk hát. Nyitom a hűtőt, veszem az élesztőt. Vagyis venném: Nagymama, hát hol az élesztő?!

Nevettünk magunkon egy jókorát, mert ha nagymama és Hanna süt, valahogy mindig beindul a miért is mentünk ki a kamrába effektus és vagy nagyon máshogy csinálunk, mint ahogy szoktunk, vagy nagyon elfelejtünk/kifelejtünk valamit. Szerencsére Marika néni pont letett egyet a fagyóba, így megmentette a már eleve igencsak későn elkezdett projektet a boltba való szaladgálásnak terhétől. Így is 3 óra volt, mire kisültek az illatos kalácskáink, mert ilyen receptnél nem beszélhetünk pöttöm nyúlfarknyi adagokról, történetünk 1 kg liszttel indul. Hát, ekkora tésztát sem dagasztottam még kézzel. Sőt ilyen dédis módszerrel semmilyen tésztát nem dagasztottam még. Igazi trukmogós, nyammogós dagasztás ez, amolyan eredeti, hólyagot verünk a tésztába – féle.

Felezzük nyugodtan a nagycsaládos receptet, vagy amint kihűltek a kiflik le is fagyaszthatjuk őket. Fogyasztás előtt pár másodperc mikró az egyik oldalán, pár másodperc fejjel lefelé, majd pár másodperc kettévágva, de ez már a nagyon türelmetlen szinten szokott játszani. Vagy este elővesszük, reggel pedig frissen esszük. Teljesen olyan, mintha most vettem volna ki a sütőből, isteni finom puha. Minden péksütimmel ezt csinálom, csak annyit hagyok fent, amennyit aznap, vagy másnap elfogyasztunk, a többit költöztetem is le tüstént, hogy megmaradjon a frissessége.

Hozzávalók 3 tepsihez
..hát szóval egy igen tetemes adaghoz 45 db

T é s z t a
1 kg liszt
90 + 420 ml tej
45 g kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor
2 mokkáskanál só
50 g friss élesztő
65 g margarin
90 ml olaj
2 egész tojás

T ö l t e l é k
750 g túró
55 g mazsola
160-170 g 20%-os tejföl
2 csomag vaníliás cukor
1/3 citrom leve
100 g kristálycukor
+ olvasztott margarin/vaj vagy olaj a kinyújtott tészta lekenéséhez “rendesen, nem csak úgy éppenhogy!”

1.Az élesztő felfuttatása. A külön jelzett 90 ml tejet kis lábasban meglangyosítom, felmelegítem, de nem szabad 60 fok fölé melegíteni. Elkeverem benne a kristálycukrot, a vaníliás cukrot, majd belemorzsolom az élesztőt. Félreteszem, hagyom felfutni.

2. Hozzávalók kimérése. Kimérem és átszitálom a lisztet, elkeverem benne a sót. A liszt közepébe mélyedést készítek, beleöntöm a felfuttatott élesztőt, beleütöm a két tojást. A maradék 420 ml tejet meglangyosítom – bár nagymama rendesen szinte forrón öntötte rá a kezemre, hát mondom jó, hogyha ezt túlélik az élesztőgombák, akkor mintent, de nem volt gond! A vajat/margarint kisebb darabokban belevágom, majd gyámicskázni kezdem a kezemmel a masszát, a vajat igyekszem szétnyomkodn és folyamatosan eldolgozom benne az összes alapanyagot. Amikor már mindent eldolgoztam, nagymama apránkánt 3-4 adagban ráöntötte a tésztára és a kezemre a kimért olajat. Innentől kezdődik a hólyagot verünk a tésztába rész.  Amikor már szép fényes a tészta, és a tál oldaláról szépen lejön, megmosom a kezem, kiteszem a deszkára és átgyúrom. Egy extra lágy, gyönyörű szép tésztát kapok. Kelesztőtálba teszem, vagy sima tálba teszem és nejlonzacsival vagy konyharuhával, vagy mindkettő kombinációjával (talán a legjobb, így tuti nem fázik meg, főleg télen) letakarom és durván 70 perc alatt a duplájára kelesztem.

3. Töltelék. A túrót elkeverem a vaníliás cukorral, a kristálycukorral, a citrom levével. A mazsolát felforralom, éppen csak annyi vízben, amennyi ellepi és mihelyt felrottyan, már szűröm is le, tiszta konyharuhával vagy papírtörlővel áttörölgetem, felitatom róla a vizet alaposan, majd a túróhoz keverem. Végül hozzákeverem a tejfölt is.

Direkt rákérdeztem, hogy tojás és búzadara nem kell bele nagymama? – Nem, mert a tojás elveszi az ízét, darát pedig sose tettünk. És mennnnnyire finom így a töltelék, sokkal fincsibb, mint a tojásos és felvert tojásfehérjés párja.

4. A tészta darabolása & formázása. A tésztát 3 egyenlő részre osztom, majd egyenként kinyújtom durván  45×27 cm-esre és feldarabolom 9×9 cm-es kockákra, így 15 kiflit kapok. A darabokat lekenem olvasztott vajjal/margarinnal, vagy olajjal* (kábé mintha tojással kenném). Az aljára 4-5 vágást ejtek, majd kap 1 evőkanál túrótölteléket és a videón látható módon megformázom, majd sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom őket, nem túl szorosan, mert bizony dagadni fognak.

*Ez azért fontos, mert nagymama szerint így sokkal finomabb a tésztája kívül-belül, és finomabb is. A kiflik rózsája is szebben nyílik, másképp nyílik ki a bevágásoknál, hogyha oda egy kis olaj is kerül. Plusz talán az olaj védőréteget képez a szaftos túrótöltelék és a tészta között, így a túró leve nem kúszik át a kelt tésztára és azt nem áztatja át annyira, hanem a szaft bennemaradt a túróban.

Hogy fényes legyen 2x kenem kicsit felvert egész tojással. Nagymama nem szokta ugyan, Ő csak egyszer keni le, a tepsis kelesztés végén, közvetlenül a sütés előtt. Tehát hogyha fényes tetejű kifliket szeretnénk kétszer kenjük őket. További 20 percre meleg helyre teszem pihenni, vigyázva, hogy meg ne fázzon. Annak idején – meséli – a lócára tették a kemence mellé. Viszont ne álljon sokkal többet 20 percnél túróval együtt, mert eláztathatja a tésztát.

5. Sütés. Ismét lekenem kicsit felvert egész tojással, majd 180 fokra előmelegített sütőben – néha rákapcsolva a légkeverést – 15-16 perc alatt megsütöm.

Sütésünk olyannyira jól sikerült, hogy nagymama csillogó szemmel, teli energiával közölte, hogy legközelebb a kelt mákos kalácsot fogjuk megsütni, ami szintén egy gyermekkori süteményük/kalácsuk volt. Sőt, mesélt egy habos, töltött aprósütemény-féleségről is, amit fiatalasszony korában készített. Eszméletlen különlegesnek ígérkezik.