Eddig mindig a könnyebbnek hitt utat választottam vaníliasodó terén: pudingporral oldottam meg, amit jóval több tejjel főztem. Igen ám, de a hétvégén nem volt itthon puding por, így elkészítettem a Lányok, asszonyok szakácskönyvében (Túrós Lukács, 1965) leírt tej-sodó receptet.

Hogyan is jellemezhetném? Te jó ég eddig mit öntöttünk az aranygaluskára?! Új értelmet nyert a vaníliasodó. Akkora különbség van a kettő között, ez a sodó tiszta krémes és ízes, valami mennyei, pedig nem vanília rúddal készítettem, hanem csak egy kis aromával és vaníliás cukorral.

Úúú most gyorsan ki kell próbálni mindennel, amihez enni szoktuk, az aranygaluskával és a mákos gubával is. Ráadásul időben is ugyanott vannak. Hatalmas könyvjelzőt tettem a receptkönyvembe, mert igen sokszor fogom ott kinyitni!

Vaníliasodó (pudingpor nélkül)

Hozzávalók 3 dl vaníliasodóhoz

250 ml tej
60 g kristálycukor
2 egész tojás szétválasztva
20 g búzaliszt
1 csomag (12g) vaníliás cukor
1 csipet só

A habos vaníliasodóhoz kettéválasztjuk a tojásokat. A fehérjét a fele kristálycukorral elkezdjük habbá verni, amit a felénél félbehagyunk. A sárgáját és a lisztet és a cukor másik felét elkeverjük a tejben, majd alacsony lángon feltesszük főzni folyamatos kevergetés mellett. Amint elkezd sűrűsödni, egyre jobban odafigyelünk rá és levesszük a tűzről. Ekkor már a tojásfehérjét szép habbá felverjük és apránként, kevergetve hozzáöntjük a meleg sárgájából készült öntetet. Szépen kikeverjük. Ahh, isteni.