Ízországban elveszős: Aranygaluska vaníliás rozésodóval

pékség

Aranygaluskát készíteni fehér BL55 búzafinomlisztből mérleg és folyadékmérő nélkül, szemre.

Életem galuskája lett. Tényleg arany volt. Csillogó szemekkel s igazi, sárgájával készült, vaníliás rozésodóval ettük, amit fehérjehabbal lazítottam. Mellé pedig, egy-egy deci gyöngyöző rozét ittunk. Varázslat volt, komolyan nem viccelek!

Lelkem tésztájának szerkezete egy ízig-vérig lyukacsos, végtelen puhaság volt, amit a rosésodó lágyan, szétmállóan körülölelt. Tudod, mint amikor nagymama tejeskávéba vajas kiflit szaggat és azt eszi reggelire. Na jó, ennyire azért nem mállott. Szóval megkóstoltuk.

Omlott a szájban, majd a darált dió mellett felfedezted a pirított, tört diódarabokat, ó ahogy a fogad megtalálta, elharapta és pár másodpercre rá üdvözölt a karamellás-pirított dióíz, aztán elkapott a vanília, végül odakacsintott a gyümölcsös rozé. Érezted benne az epret, s az összes piros gyümölcsöt, ahogy az aromák játszanak és mindennek végén a vaníliahab keveredő illatáradatát? Aztazeget.

Recept nincs.

Kép sincs.

Mert ez egy konyhát elköltöztetős, szinte üres konyhába visszatérős, legalapvetőbb alapanyagokkal dolgozós, agytekervényeket és görcsös, grammra pontos mérlegeléseket, megfeleléseket kikapcsolós csukott szemmel kóstolós, ízországban elveszős, örömsütés-történet.

Meg hát szóval, amolyan idealizált gasztro-mese felnőtteknek.

Habos vaníliasodó

desszert

Eddig mindig a könnyebbnek hitt utat választottam vaníliasodó terén: pudingporral oldottam meg, amit jóval több tejjel főztem. Igen ám, de a hétvégén nem volt itthon puding por, így elkészítettem a Lányok, asszonyok szakácskönyvében (Túrós Lukács, 1965) leírt tej-sodó receptet.

Hogyan is jellemezhetném? Te jó ég eddig mit öntöttünk az aranygaluskára?! Új értelmet nyert a vaníliasodó. Akkora különbség van a kettő között, ez a sodó tiszta krémes és ízes, valami mennyei, pedig nem vanília rúddal készítettem, hanem csak egy kis aromával és vaníliás cukorral.

Úúú most gyorsan ki kell próbálni mindennel, amihez enni szoktuk, az aranygaluskával és a mákos gubával is. Ráadásul időben is ugyanott vannak. Hatalmas könyvjelzőt tettem a receptkönyvembe, mert igen sokszor fogom ott kinyitni!

Itt éppen a karcagi Ferdinánd tekercs (kalács) alatt feszít.

Vaníliasodó (pudingpor nélkül)

Hozzávalók 3 dl vaníliasodóhoz

250 ml tej
60 g kristálycukor
2 egész tojás szétválasztva
20 g búzaliszt
1 csomag (12g) vaníliás cukor
1 csipet só

A habos vaníliasodóhoz kettéválasztjuk a tojásokat. A fehérjét a fele kristálycukorral elkezdjük habbá verni, amit a felénél félbehagyunk. A sárgáját és a lisztet és a cukor másik felét elkeverjük a tejben, majd alacsony lángon feltesszük főzni folyamatos kevergetés mellett. Amint elkezd sűrűsödni, egyre jobban odafigyelünk rá és levesszük a tűzről. Ekkor már a tojásfehérjét szép habbá felverjük és apránként, kevergetve hozzáöntjük a meleg sárgájából készült öntetet. Szépen kikeverjük. Ahh, isteni.

Gyermekkorom kedvence: Az aranygaluska

kelt tészta

Kicsiként sosem tudtam megjegyezni a nevét. Tudod, biztos Veled is van úgy, hogy vannak szavak, amik egyszerűen sosem jönnek a szádra, de tényleg sosem. Na, nekem ilyen volt az aranygaluska. Valahogy sehogyan sem akart a nyelvemre jönni, pedig hát.. igazán nem bonyolult. Picihanna ezért kreatívan elnevezte ‘pirosbucinak‘, mert anyukája mindig a piros tepsiben készítette és olyan bucisra dagadt. Eszméletlenül tudtam örülni annak, hogyha játszás közben kitámolyogtam a szobámból és megláttam a konyhában, hogy anya pirosbucit készít.

Lelkesedésem mára is változatlan, annyi különbséggel, hogy..
1. Jelen pillanatban vajmi kevés esélyét látom annak, hogy véletlenül mostanában a konyhámba tévedek és valaki éppen aranygaluslát készítsen. Hát sajnos, bár nincs ezzel baj, imádok sütni, szóval gond egy szál se.
2. A neve pedig már egész ügyesen megy, általában eszembe jut, de hogyha nem, akkor csak kapálózva tudoood tudoood melyikezek.

Aranygaluskánknál nem tudok jönni a szokásos szöveggel, hogy gyors édesség, mert nem az. Egyvérbeli, időigényes, konyhapult fölött görnyedős, pepecselős desszert/főétel, de valahogy mindig szívesen áldozom rá az időm! A reszelt citromhéj eszméletlen a felhő puha tésztában, hogyha pedig igazi vaníliás-tojásos-lisztes borsodóval kínáljuk, maga a mennyország.

Jelen sütésem margójára
Reggel fagyasztóvizitet tarva konstatáltam, hogy már morzsája sincs a két hete sütött kovászos túrós batyunak és a sárgabaraclekváros muffinnak sem. Helló sütős nap! Annyi volt a pikantériája mostani aranygaluskámnak, hogy nem egy darab tepsiben, hanem több kicsiben, plusz a végén már 4 db papír muffintasakban sütöttem meg. Egyébként ez a papír muffintasak eszméletlen király, nagyon mutatósan lehet tálalni, hogyha mondjuk vendégek jönnek. Tök klasszul le lehet róla szedni a papírt, olyan szépen megáll. Csodás!

Gyermekkorom kedvence: Az aranygaluska

Hozzávalók ~20×30 cm-es tepsihez

Tészta
260 ml langyos tej
1 kávéskanál porcukor 
20-25 g friss élesztő
500 g BL55 búzafinomliszt
50 g 82%-os szobahőmérsékletű vaj
60 g porcukor 
2 tojássárgája
5 g só
1 citrom reszelt héja

Diós rész
150 g darált dió
100 g kristálycukor
kb 90-100 g olvasztott vaj
mazsola – opcionális nyilván

Sodóvariációk

Igazi tojásos borsodó
2 egész tojás
kristálycukor ízlés szerint
1 csomag vaníliás cukor
40 g liszt (BL55 búzafinomliszt)
500 ml tej
100 ml fehérbor/rosé/pezsgő

Pudingos
500 + 200 ml tej
1 csomag vaníliás pudingpor
2 evőkanál vaj/margarin 
cukor ízlés szerint 

Kimérem a lisztet, hozzászitálom a porcukrot és a sót is elkeverem benne. A tejet meglangyosítom, belekeverek 1 kávéskanál porcukrot, belemorzsolom  az élesztőt, szórok rá egy evőkanállal a kimért lisztből, ezt elkeverem, majd még egy evőkanállal rászórok. Letakarva felfuttatom. Amíg fut az élesztőnk, a liszthez reszelem a citrom héját és a szobahőmérsékletű vajat. Az élesztős tejet a liszt közepébe öntöm, beleütöm a tojássárgákat és dagasztani kezdem (kézzel vagy géppel). Dagasztom egy kicsit a tálban, majd amikor már kezd alakulni a felülete, kiborítom enyhén lisztezett pultra.

Útmutató a kézzel való dagasztáshoz
Jön a híres, téves mondat, hogy addig dagasztunk, amíg a kezünkről el nem válik. Tanárunk szerint ilyen nem lesz, csak akkor, ha a végefelé megmossuk a kezünket. Tehát miután kezet mostunk, vagyis hivatalosan is “elvált a tésztánk az edény falától”, jöhet a dagasztás. Pfú, ezt leírni. Fogjuk a tésztát és enyhén lisztezett felületen elkezdjük mondjuk először jobb tenyerünk közepétől indulva GÖRGETVE toljuk el magunktól baloldali irányba, némi erőkifejtés kíséretében, majd visszahúzzuk középre. Aztán bal kézzel görgetjük jobbra. Hogyha jól dolgozunk, a deszkán egy SZIVECSKE fog kirajzolódni a tészta által felvett liszt helyén, hát lehet ennél szebb valami?! Imádom! A dagasztást addig végezzük, amíg a tészta rugalmas, egynemű és sima nem lesz. Ez szám szerint, konkrétan 400 db ide-oda kézzel! Egyszer megszámoltam én elvetemült. A tésztát gömbölyítem, finom mozdulatokkal folyamatosan az oldaláról a közepébe hajtom a szélét, majd megfordítom, ekkor már csodálatosan sima a teteje, majd, mint a cipót kicsit szemből, alulról meghúzom magam felé úgy, hogy a deszkával érintkezik a tenyerem alja, így gömbölyítve tésztánkat. Letakarva duplájára kelesztem 30-40 perc alatt. Figyelem! Ez az időintervallum hozzávetőleges, figyeljük a tésztát, néha fotózom a kelesztés elején és közben is, hogy ugyan nagyjából mikor dupláz.

Közben kimérem a diót és összekeverem a kristálycukorral. A kelesztés vége felé megolvasztom a vajat. Ha megkelt a tésztánk, kinyújtom ujjnyi vastagra. Kis félköröket szaggatok belőle pogácsaszaggatóval. A kis tésztadarabokat az olvasztott vajba mártom, majd a tepsi aljára sorakoztatom őket, amolyan női tetris üzemmódban. Ha egy sor kész megszórom a diós-cukros keverékkel. Nekem 4 sor lett ebben a formában. Tészta, dió, tészta, dió… 170 fokon 35-40 perc alatt megsütöm.

Sodózgatásokban

Igazi tojásos borsodó
Kimérem a tejet, egy kisebb tála teszek 2 ek. lisztet, és egy kis tejjel csomómentesre keverem, beleütöm a tojások sárgáját is. Közben egy nyeles lábasban felteszem a tűzre a tejet, cukrozom ízlés szerint (nem tudom pontosan, mert én édesítővel toltal most tele – ahh csak István meg ne tudja :D), közben, amíg nem melegszik fel a tej, a fehérjét 40 g kristálycukorral nem túl kemény habbá verem. Majd visszaugrok a tejhez és habverővel folyamatosan kevergetem, közben beleöntöm a liszt-tojás-tej keveréket. Keverem-kavarom, amíg összesűrűsödik és megkóstolva már nincsen lisztes íze, tehát amíg ki nem főzzük belőle a keményítőt. Oké, ekkor leveszem a tűzről és hozzáhabverőzöm a tojásfehérjehabot, majd felöntöm annyi pezsgővel/fehérborral/roséval, amilyen állagú sodót szeretnék.

Időspórolós – bááár ez hülyeség, mert kb ugyanolyan gyorsan készen lettem a tojásos verzióval is – pudingos verzsön
A vaníliás pudingport elkészítem leírásnak megfelelően felöntöm még 2 dl tejjel és elkeverek benne a 2 evőkanál vajat.