Növényi alapú aranygaluska vaníliasodóval (kókusztejjel, tojásmentesen)

édes kelt tészták, Tudatos & egészséges életmód

Húsvét hétfő után, keddre virradóra, közösen elhatároztuk férjemmel, hogy egy hónapig kiiktatjuk a húst az életünkből. Ökológiai lábnyomcsökkentés, egészséges életmód és a kíváncsiság apropójából. Arra gondoltam, minden hétre hozok egy-egy receptet és megosztom tapasztalataim, érzéseim és gondolataim ideiglenes (bár ki tudja még?!) vegetáriánus létünk és vegán szárnypróbálgatásaink margójára.

Húst? Köszönöm, nem

Döntésünkhöz az idén nézett filmek nagyban hozzájárultak, megint egy kicsit változtatva és kitágítva látásmódunkat:
– David Attenborough A life on our planet,
– The future of meat,
– Seaspiracy,
– és a The Game Changers.

A gondolat már 2020 tele óta gyökerezik bennem, akkor nagyon sok lencse dhalt készítettem és a naptáramban is jegyeztem a VEGA napjaim, de István nélkül nagyon bonyolultnak gondoltam elkezdeni és végre most nála is átkattant a The Game Changers után a mérce, így megszületett a döntés. Szóval a filmek megdöbbentettek és úgy igazán átkattintottak és ez a lényeg, hogy legyen egy stabil elhatározás, egy alap, amire mindig építeni és amiben hinni tudok. Húsvétkor már rendesen frusztrált, hogy basszus miért eszünk mi egyáltalán húst és alapjaiban ez volt az utolsó cérnaszál. Az átállás gördülékenységést a Rama és a Marie Claire közös Zöld a tányérom projektje nagyban segítette és annyira örülök, hogy részt vehettem benne! Két növényi alapú recept és videót (1. Aranygaluska, 2. Gombás – spenótos quiche) készítettem a növényi alapú étkezés és a Rama margarin változatos felhasználásának népszerűsítésére. Hihetetlenül élveztem, segített az átkattanásban, hasonlóan mint a filmek!

Szóval április 6-án eljött az ideje annak, hogy kihagyjuk a húst egy ideig és betyárul lecsökkentsük az állati eredetű élelmiszerek fogyasztását. Zárójel, ehhez jön a finomított cukor elhagyásáról szóló magammal kötött elhatározásom, de ez mondjuk nem újdonság, ilyet évente minimum kétszer szoktam egy ideig. Most tök jókor, pont a ciklusom második, follikuláris fázisában, amikor egyáltalán nem vagyok kívánós az ösztrogén és tesztoszteronszint növekedése miatt, ilyenkor a futás is gyorsabban és jobban megy. Végre kezdem megismerni igazán a testem és reagálok rá, együtt élek vele, belekalkulálom az edzéstervembe a ciklusom és kezdem igazán megszeretni magam. Jaj de nem csöpögök itt. Ezzel kapcsolatban Janka www.hormonmentes.hu weboldalát és YouTube csatornáját szívből ajánlom!!

Maximalizmus elengedése – változás élménye

Persze lehetne mindig tudatosabb az ember és sokszor bevillan, hogy nem vagyok elég, ez még mindig nem elég. Aztán eszembe jut, hogy Hannaaaaa magadhoz képest legyél elég jó és miután ezt idebent tisztáztam, büszkén tekintek a változtatásaimra, ami egy jobb és zöldebb jövőt jelent. A legnehezebb az egészben nem az, hogy elhagyjam a húst, hanem hogy teljesen elrugaszkodjak az eddig megszokott receptektől, ne a húst próbáljam egy húsos receptben helyettesíteni valamivel, mert nyilván nem is lehet vagy nem lehet olyan könnyen és az íze se lesz olyan, hanem inkább új, bevált recepteket keressek. Alapvetően totál beleszülettünk egy húsos étrendbe és ezekkel az ízekkel nőttünk fel és szoktuk meg őket. Nem szeretnék különböző húst helyettesítő anyagok után nézni, a természetesség híve vagyok, szóval nem gondolom, hogy egy bolti vegán virsli jó ötlet, mert ugyanúgy csomagolt, feldolgozott élelmiszer és mivel mi eddig is törekedtünk arra, hogy az ételeink a legtermészetesebb formában kerüljenek a tányérra, ezután is ez lesz az ALAP.

Imádok tanulni, szeretem a változás folyamatát, új ízek, technikák felfedezését, elsajátítását és most, ebben a kissé homályos kilátásokkal megáldott időszakban kell valami, ami rendszerbe foglalja a mindennapjaimat és ad egy célt, egy keretet egy magasabb értelmet a jelennek.

Az első húsmentes hetünk margójára

Aranygaluskát és gombás-spenótos tofu quiche-t készítettem. Az utóbbit háromszor is, mert annyira isteni finom lett (hamarosan jön a recept ide a blogra is, Instagramon és YouTube-on már láthatjátok), pedig ehhez tökre szkeptikusan álltam a kedvenc, spenótos-tonhalas quiche verzióm ízének mércéjét ismerve, de eszméletlen pozitív irányban csalódtunk nagyon nagyot!! Görög saláta készült mellé, majd köményes, párolt vörös káposztát készített István és krumplipürét. Hétvégén pedig, a hatodik húsmentes napunkon, eljött a vega hamburger ideje (recept hamarosan), a teljes kiőrlésű hamburger buciba zárt zöldségpogácsa-csoda! Konklúziónak a hét margójára annyit, hogy abszolút nem hiányzik a hús. Szuper könnyedén el tudtam hagyni és imádom, hogy a bevásárlásaink egyszerűbbé váltak, csak átlibbenünk a húsrészlegen és így sokkal kevesebbet kell gondolkozni az étkezésen, egyszerűbbé válnak a döntések és ezzel együtt az életünk. Tiszta minimalizmus.

Hát, halljátok, egyre több oldalról szeretek bele, na de jön a folytatás, mert ez az utolsó gondolat már a 2. vegetáriánus hetünkön fogalmazom és nincs szpojler. 😀

Nekem borzasztóan ízlett, nagyon beütött. Egyébként is imádom az aranygaluskát, de a kókuszt is és a kettő ötvözete jaj de imádtam. Szuper kezdés és ismerkedés volt a növényi alapú étrend terepén (nem merem még leírni, hogy vegán, mert a pudingporban nem vagyok biztos és nem mozgok még ezen a területen annyira biztosan, szóval maradjunk a növényi-alapú megnevezésnél).

Növényi – alapú aranygaluska vaníliasodóval (kókusztejjel, tojásmentesen)

Hozzávalók 1 kis tepsihez / 3-4 személyre
20,5 x 14 cm-es tepsihez

Sütési idő: 170 fok 35-40 perc

Tészta
200 g BL55 búzafinomliszt, 50 g teljes kiőrlésű rozsliszt
1 csipet só
40 g porcukor
40 g növényi margarin
150 ml házi kókusztej
13 g friss élesztő
40 g mazsola
1/2 kezeletlen citrom héja
1/2 kávéskanál kurkuma (elhagyható)
+ 9 evőkanál darált dió
+ 4,5 evőkanál kristálycukor
+ 50 g növényi margarin

Vaníliasodó
600 ml növényi tej
1/2 vanília rúd magjai
40 g vaníliás pudingpor
3 evőkanál kristálycukor
1 csipet só
20 g növényi margarin

A kelt tésztához langyos növényi tejben felfuttatjuk a friss élesztőt. Kimérjük a liszteket, elkeverjük a sóval, a kurkumával, a mazsolával, a porcukorral és a kezeletlen citrom reszelt héjával. Ha felfutott az élesztő, a liszthez öntjük és belekockázzuk a növényi margarint. Kézzel vagy géppel összegyúrjuk és fényes tésztává dagasztjuk, majd letakarva a duplájára kelesztjük 30-40 perc alatt. A tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtjuk kb 1,5-2 cm vastagra, majd kiszaggatjuk. Ezt én speciel pogácsa szaggatóval végeztem, de egy sima pohár is tökéletesen megfelel erre a célra. Az 50 g margarint megolvasztjuk és a kiszaggatott darabokat beleforgatva a sütőformába rakunk belőlük egy sort. Minden réteget 3 evőkanál dióval és 1-1,5 evőkanál kristálycukorral szórunk. Jöhet a kövi tésztagombóc-réteg, dió, cukor, tészta, dió, cukor és nagyjából pont 3 réteg jött ki nálam. Letakarjuk és 30-40 percig pihentetjük, majd 170 fokra előmelegített alsó-felső sütőben 35-40 perc alatt megsütjük.

A vaníliasodóhoz a növényi tej 90%-ában elkeverjük a vaníliarúd kikapart magjait, a rúd maradványát és a kristálycukorral felmelegítjük, majd hozzáadjuk a maradék növényi tejben elkevert vaníliás pudingport és összefőzzük 1-2 perc alatt. Lehúzzuk a tűzről és hozzákeverjük a margarint és a csipet sót.

Elkészítetted a receptet? Örülök, ha megírod kommentben, hogy ízlett!
Fényképét szeretettel várom az instán @smuczer.hanna oldalam megjelölésével és #smuczerhanna_recept hashtaggel. Insta-sztorikhoz szuper sütős GIF-eket találsz “smuczerhanna” keresőcímkével. 

Ízországban elveszős: Aranygaluska vaníliás rozésodóval

pékség

Aranygaluskát készíteni fehér BL55 búzafinomlisztből mérleg és folyadékmérő nélkül, szemre.

Életem galuskája lett. Tényleg arany volt. Csillogó szemekkel s igazi, sárgájával készült, vaníliás rozésodóval ettük, amit fehérjehabbal lazítottam. Mellé pedig, egy-egy deci gyöngyöző rozét ittunk. Varázslat volt, komolyan nem viccelek!

Lelkem tésztájának szerkezete egy ízig-vérig lyukacsos, végtelen puhaság volt, amit a rosésodó lágyan, szétmállóan körülölelt. Tudod, mint amikor nagymama tejeskávéba vajas kiflit szaggat és azt eszi reggelire. Na jó, ennyire azért nem mállott. Szóval megkóstoltuk.

Omlott a szájban, majd a darált dió mellett felfedezted a pirított, tört diódarabokat, ó ahogy a fogad megtalálta, elharapta és pár másodpercre rá üdvözölt a karamellás-pirított dióíz, aztán elkapott a vanília, végül odakacsintott a gyümölcsös rozé. Érezted benne az epret, s az összes piros gyümölcsöt, ahogy az aromák játszanak és mindennek végén a vaníliahab keveredő illatáradatát? Aztazeget.

Recept nincs.

Kép sincs.

Mert ez egy konyhát elköltöztetős, szinte üres konyhába visszatérős, legalapvetőbb alapanyagokkal dolgozós, agytekervényeket és görcsös, grammra pontos mérlegeléseket, megfeleléseket kikapcsolós csukott szemmel kóstolós, ízországban elveszős, örömsütés-történet.

Meg hát szóval, amolyan idealizált gasztro-mese felnőtteknek.

Gyermekkorom kedvence: Az aranygaluska

kelt tészta

Kicsiként sosem tudtam megjegyezni a nevét. Tudod, biztos Veled is van úgy, hogy vannak szavak, amik egyszerűen sosem jönnek a szádra, de tényleg sosem. Na, nekem ilyen volt az aranygaluska. Valahogy sehogyan sem akart a nyelvemre jönni, pedig hát.. igazán nem bonyolult. Picihanna ezért kreatívan elnevezte ‘pirosbucinak‘, mert anyukája mindig a piros tepsiben készítette és olyan bucisra dagadt. Eszméletlenül tudtam örülni annak, hogyha játszás közben kitámolyogtam a szobámból és megláttam a konyhában, hogy anya pirosbucit készít.

Lelkesedésem mára is változatlan, annyi különbséggel, hogy..
1. Jelen pillanatban vajmi kevés esélyét látom annak, hogy véletlenül mostanában a konyhámba tévedek és valaki éppen aranygaluslát készítsen. Hát sajnos, bár nincs ezzel baj, imádok sütni, szóval gond egy szál se.
2. A neve pedig már egész ügyesen megy, általában eszembe jut, de hogyha nem, akkor csak kapálózva tudoood tudoood melyikezek.

Aranygaluskánknál nem tudok jönni a szokásos szöveggel, hogy gyors édesség, mert nem az. Egyvérbeli, időigényes, konyhapult fölött görnyedős, pepecselős desszert/főétel, de valahogy mindig szívesen áldozom rá az időm! A reszelt citromhéj eszméletlen a felhő puha tésztában, hogyha pedig igazi vaníliás-tojásos-lisztes borsodóval kínáljuk, maga a mennyország.

Jelen sütésem margójára
Reggel fagyasztóvizitet tarva konstatáltam, hogy már morzsája sincs a két hete sütött kovászos túrós batyunak és a sárgabaraclekváros muffinnak sem. Helló sütős nap! Annyi volt a pikantériája mostani aranygaluskámnak, hogy nem egy darab tepsiben, hanem több kicsiben, plusz a végén már 4 db papír muffintasakban sütöttem meg. Egyébként ez a papír muffintasak eszméletlen király, nagyon mutatósan lehet tálalni, hogyha mondjuk vendégek jönnek. Tök klasszul le lehet róla szedni a papírt, olyan szépen megáll. Csodás!

Gyermekkorom kedvence: Az aranygaluska

Hozzávalók ~20×30 cm-es tepsihez

Tészta
260 ml langyos tej
1 kávéskanál porcukor 
20-25 g friss élesztő
500 g BL55 búzafinomliszt
50 g 82%-os szobahőmérsékletű vaj
60 g porcukor 
2 tojássárgája
5 g só
1 citrom reszelt héja

Diós rész
150 g darált dió
100 g kristálycukor
kb 90-100 g olvasztott vaj
mazsola – opcionális nyilván

Sodóvariációk

Igazi tojásos borsodó
2 egész tojás
kristálycukor ízlés szerint
1 csomag vaníliás cukor
40 g liszt (BL55 búzafinomliszt)
500 ml tej
100 ml fehérbor/rosé/pezsgő

Pudingos
500 + 200 ml tej
1 csomag vaníliás pudingpor
2 evőkanál vaj/margarin 
cukor ízlés szerint 

Kimérem a lisztet, hozzászitálom a porcukrot és a sót is elkeverem benne. A tejet meglangyosítom, belekeverek 1 kávéskanál porcukrot, belemorzsolom  az élesztőt, szórok rá egy evőkanállal a kimért lisztből, ezt elkeverem, majd még egy evőkanállal rászórok. Letakarva felfuttatom. Amíg fut az élesztőnk, a liszthez reszelem a citrom héját és a szobahőmérsékletű vajat. Az élesztős tejet a liszt közepébe öntöm, beleütöm a tojássárgákat és dagasztani kezdem (kézzel vagy géppel). Dagasztom egy kicsit a tálban, majd amikor már kezd alakulni a felülete, kiborítom enyhén lisztezett pultra.

Útmutató a kézzel való dagasztáshoz
Jön a híres, téves mondat, hogy addig dagasztunk, amíg a kezünkről el nem válik. Tanárunk szerint ilyen nem lesz, csak akkor, ha a végefelé megmossuk a kezünket. Tehát miután kezet mostunk, vagyis hivatalosan is “elvált a tésztánk az edény falától”, jöhet a dagasztás. Pfú, ezt leírni. Fogjuk a tésztát és enyhén lisztezett felületen elkezdjük mondjuk először jobb tenyerünk közepétől indulva GÖRGETVE toljuk el magunktól baloldali irányba, némi erőkifejtés kíséretében, majd visszahúzzuk középre. Aztán bal kézzel görgetjük jobbra. Hogyha jól dolgozunk, a deszkán egy SZIVECSKE fog kirajzolódni a tészta által felvett liszt helyén, hát lehet ennél szebb valami?! Imádom! A dagasztást addig végezzük, amíg a tészta rugalmas, egynemű és sima nem lesz. Ez szám szerint, konkrétan 400 db ide-oda kézzel! Egyszer megszámoltam én elvetemült. A tésztát gömbölyítem, finom mozdulatokkal folyamatosan az oldaláról a közepébe hajtom a szélét, majd megfordítom, ekkor már csodálatosan sima a teteje, majd, mint a cipót kicsit szemből, alulról meghúzom magam felé úgy, hogy a deszkával érintkezik a tenyerem alja, így gömbölyítve tésztánkat. Letakarva duplájára kelesztem 30-40 perc alatt. Figyelem! Ez az időintervallum hozzávetőleges, figyeljük a tésztát, néha fotózom a kelesztés elején és közben is, hogy ugyan nagyjából mikor dupláz.

Közben kimérem a diót és összekeverem a kristálycukorral. A kelesztés vége felé megolvasztom a vajat. Ha megkelt a tésztánk, kinyújtom ujjnyi vastagra. Kis félköröket szaggatok belőle pogácsaszaggatóval. A kis tésztadarabokat az olvasztott vajba mártom, majd a tepsi aljára sorakoztatom őket, amolyan női tetris üzemmódban. Ha egy sor kész megszórom a diós-cukros keverékkel. Nekem 4 sor lett ebben a formában. Tészta, dió, tészta, dió… 170 fokon 35-40 perc alatt megsütöm.

Sodózgatásokban

Igazi tojásos borsodó
Kimérem a tejet, egy kisebb tála teszek 2 ek. lisztet, és egy kis tejjel csomómentesre keverem, beleütöm a tojások sárgáját is. Közben egy nyeles lábasban felteszem a tűzre a tejet, cukrozom ízlés szerint (nem tudom pontosan, mert én édesítővel toltal most tele – ahh csak István meg ne tudja :D), közben, amíg nem melegszik fel a tej, a fehérjét 40 g kristálycukorral nem túl kemény habbá verem. Majd visszaugrok a tejhez és habverővel folyamatosan kevergetem, közben beleöntöm a liszt-tojás-tej keveréket. Keverem-kavarom, amíg összesűrűsödik és megkóstolva már nincsen lisztes íze, tehát amíg ki nem főzzük belőle a keményítőt. Oké, ekkor leveszem a tűzről és hozzáhabverőzöm a tojásfehérjehabot, majd felöntöm annyi pezsgővel/fehérborral/roséval, amilyen állagú sodót szeretnék.

Időspórolós – bááár ez hülyeség, mert kb ugyanolyan gyorsan készen lettem a tojásos verzióval is – pudingos verzsön
A vaníliás pudingport elkészítem leírásnak megfelelően felöntöm még 2 dl tejjel és elkeverek benne a 2 evőkanál vajat.