Húsvét hétfő után, keddre virradóra, közösen elhatároztuk férjemmel, hogy egy hónapig kiiktatjuk a húst az életünkből. Ökológiai lábnyomcsökkentés, egészséges életmód és a kíváncsiság apropójából. Arra gondoltam, minden hétre hozok egy-egy receptet és megosztom tapasztalataim, érzéseim és gondolataim ideiglenes (bár ki tudja még?!) vegetáriánus létünk és vegán szárnypróbálgatásaink margójára.

Húst? Köszönöm, nem

Döntésünkhöz az idén nézett filmek nagyban hozzájárultak, megint egy kicsit változtatva és kitágítva látásmódunkat:
– David Attenborough A life on our planet,
– The future of meat,
– Seaspiracy,
– és a The Game Changers.

A gondolat már 2020 tele óta gyökerezik bennem, akkor nagyon sok lencse dhalt készítettem és a naptáramban is jegyeztem a VEGA napjaim, de István nélkül nagyon bonyolultnak gondoltam elkezdeni és végre most nála is átkattant a The Game Changers után a mérce, így megszületett a döntés. Szóval a filmek megdöbbentettek és úgy igazán átkattintottak és ez a lényeg, hogy legyen egy stabil elhatározás, egy alap, amire mindig építeni és amiben hinni tudok. Húsvétkor már rendesen frusztrált, hogy basszus miért eszünk mi egyáltalán húst és alapjaiban ez volt az utolsó cérnaszál. Az átállás gördülékenységést a Rama és a Marie Claire közös Zöld a tányérom projektje nagyban segítette és annyira örülök, hogy részt vehettem benne! Két növényi alapú recept és videót (1. Aranygaluska, 2. Gombás – spenótos quiche) készítettem a növényi alapú étkezés és a Rama margarin változatos felhasználásának népszerűsítésére. Hihetetlenül élveztem, segített az átkattanásban, hasonlóan mint a filmek!

Szóval április 6-án eljött az ideje annak, hogy kihagyjuk a húst egy ideig és betyárul lecsökkentsük az állati eredetű élelmiszerek fogyasztását. Zárójel, ehhez jön a finomított cukor elhagyásáról szóló magammal kötött elhatározásom, de ez mondjuk nem újdonság, ilyet évente minimum kétszer szoktam egy ideig. Most tök jókor, pont a ciklusom második, follikuláris fázisában, amikor egyáltalán nem vagyok kívánós az ösztrogén és tesztoszteronszint növekedése miatt, ilyenkor a futás is gyorsabban és jobban megy. Végre kezdem megismerni igazán a testem és reagálok rá, együtt élek vele, belekalkulálom az edzéstervembe a ciklusom és kezdem igazán megszeretni magam. Jaj de nem csöpögök itt. Ezzel kapcsolatban Janka www.hormonmentes.hu weboldalát és YouTube csatornáját szívből ajánlom!!

Maximalizmus elengedése – változás élménye

Persze lehetne mindig tudatosabb az ember és sokszor bevillan, hogy nem vagyok elég, ez még mindig nem elég. Aztán eszembe jut, hogy Hannaaaaa magadhoz képest legyél elég jó és miután ezt idebent tisztáztam, büszkén tekintek a változtatásaimra, ami egy jobb és zöldebb jövőt jelent. A legnehezebb az egészben nem az, hogy elhagyjam a húst, hanem hogy teljesen elrugaszkodjak az eddig megszokott receptektől, ne a húst próbáljam egy húsos receptben helyettesíteni valamivel, mert nyilván nem is lehet vagy nem lehet olyan könnyen és az íze se lesz olyan, hanem inkább új, bevált recepteket keressek. Alapvetően totál beleszülettünk egy húsos étrendbe és ezekkel az ízekkel nőttünk fel és szoktuk meg őket. Nem szeretnék különböző húst helyettesítő anyagok után nézni, a természetesség híve vagyok, szóval nem gondolom, hogy egy bolti vegán virsli jó ötlet, mert ugyanúgy csomagolt, feldolgozott élelmiszer és mivel mi eddig is törekedtünk arra, hogy az ételeink a legtermészetesebb formában kerüljenek a tányérra, ezután is ez lesz az ALAP.

Imádok tanulni, szeretem a változás folyamatát, új ízek, technikák felfedezését, elsajátítását és most, ebben a kissé homályos kilátásokkal megáldott időszakban kell valami, ami rendszerbe foglalja a mindennapjaimat és ad egy célt, egy keretet egy magasabb értelmet a jelennek.

Az első húsmentes hetünk margójára

Aranygaluskát és gombás-spenótos tofu quiche-t készítettem. Az utóbbit háromszor is, mert annyira isteni finom lett (hamarosan jön a recept ide a blogra is, Instagramon és YouTube-on már láthatjátok), pedig ehhez tökre szkeptikusan álltam a kedvenc, spenótos-tonhalas quiche verzióm ízének mércéjét ismerve, de eszméletlen pozitív irányban csalódtunk nagyon nagyot!! Görög saláta készült mellé, majd köményes, párolt vörös káposztát készített István és krumplipürét. Hétvégén pedig, a hatodik húsmentes napunkon, eljött a vega hamburger ideje (recept hamarosan), a teljes kiőrlésű hamburger buciba zárt zöldségpogácsa-csoda! Konklúziónak a hét margójára annyit, hogy abszolút nem hiányzik a hús. Szuper könnyedén el tudtam hagyni és imádom, hogy a bevásárlásaink egyszerűbbé váltak, csak átlibbenünk a húsrészlegen és így sokkal kevesebbet kell gondolkozni az étkezésen, egyszerűbbé válnak a döntések és ezzel együtt az életünk. Tiszta minimalizmus.

Hát, halljátok, egyre több oldalról szeretek bele, na de jön a folytatás, mert ez az utolsó gondolat már a 2. vegetáriánus hetünkön fogalmazom és nincs szpojler. 😀

Nekem borzasztóan ízlett, nagyon beütött. Egyébként is imádom az aranygaluskát, de a kókuszt is és a kettő ötvözete jaj de imádtam. Szuper kezdés és ismerkedés volt a növényi alapú étrend terepén (nem merem még leírni, hogy vegán, mert a pudingporban nem vagyok biztos és nem mozgok még ezen a területen annyira biztosan, szóval maradjunk a növényi-alapú megnevezésnél).

Növényi – alapú aranygaluska vaníliasodóval (kókusztejjel, tojásmentesen)

Hozzávalók 1 kis tepsihez / 3-4 személyre
20,5 x 14 cm-es tepsihez

Sütési idő: 170 fok 35-40 perc

Tészta
200 g BL55 búzafinomliszt, 50 g teljes kiőrlésű rozsliszt
1 csipet só
40 g porcukor
40 g növényi margarin
150 ml házi kókusztej
13 g friss élesztő
40 g mazsola
1/2 kezeletlen citrom héja
1/2 kávéskanál kurkuma (elhagyható)
+ 9 evőkanál darált dió
+ 4,5 evőkanál kristálycukor
+ 50 g növényi margarin

Vaníliasodó
600 ml növényi tej
1/2 vanília rúd magjai
40 g vaníliás pudingpor
3 evőkanál kristálycukor
1 csipet só
20 g növényi margarin

A kelt tésztához langyos növényi tejben felfuttatjuk a friss élesztőt. Kimérjük a liszteket, elkeverjük a sóval, a kurkumával, a mazsolával, a porcukorral és a kezeletlen citrom reszelt héjával. Ha felfutott az élesztő, a liszthez öntjük és belekockázzuk a növényi margarint. Kézzel vagy géppel összegyúrjuk és fényes tésztává dagasztjuk, majd letakarva a duplájára kelesztjük 30-40 perc alatt. A tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtjuk kb 1,5-2 cm vastagra, majd kiszaggatjuk. Ezt én speciel pogácsa szaggatóval végeztem, de egy sima pohár is tökéletesen megfelel erre a célra. Az 50 g margarint megolvasztjuk és a kiszaggatott darabokat beleforgatva a sütőformába rakunk belőlük egy sort. Minden réteget 3 evőkanál dióval és 1-1,5 evőkanál kristálycukorral szórunk. Jöhet a kövi tésztagombóc-réteg, dió, cukor, tészta, dió, cukor és nagyjából pont 3 réteg jött ki nálam. Letakarjuk és 30-40 percig pihentetjük, majd 170 fokra előmelegített alsó-felső sütőben 35-40 perc alatt megsütjük.

A vaníliasodóhoz a növényi tej 90%-ában elkeverjük a vaníliarúd kikapart magjait, a rúd maradványát és a kristálycukorral felmelegítjük, majd hozzáadjuk a maradék növényi tejben elkevert vaníliás pudingport és összefőzzük 1-2 perc alatt. Lehúzzuk a tűzről és hozzákeverjük a margarint és a csipet sót.

Elkészítetted a receptet? Örülök, ha megírod kommentben, hogy ízlett!
Fényképét szeretettel várom az instán @smuczer.hanna oldalam megjelölésével és #smuczerhanna_recept hashtaggel. Insta-sztorikhoz szuper sütős GIF-eket találsz “smuczerhanna” keresőcímkével.