A sütemény története

Eszméletlen izgalmas szerintem süteményünk története. Legelső karcagi megjelenése a szájhagyomány szerint, pontosan 1923. március 10-én történt, amikor is egy lakodalomban, éjfél után, Ferdinánd tekerccsel kínálták a vendégeket. Minden vendég csodálkozó, kikerekedett szemmel nézte, hogy mi is lehet ez a finom és mutatós sütemény, amit másfél literes lábasokban sütöttek meg. Mint később kiderült, a vőlegény anyukájának felvidéki rokona, Nagy Bálintné Mire Mária hozta magával a lakodalomba és mivel egy mennyei süteményről beszélünk, nem is csoda, hogy készítése hamar divattá vált Nagykunság fővárosában. Legelső írásos említése 1929-ből való Szentesi Tóth Kálmán tollából Lakodalmi Szokások a Nagykunságban című tanulmányában. A Ferdinánd tekercs az évek során összeforrt Karcag nevével, jelképévé vált, így a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Értéktárba is bekerült, mint hagyományos kunsági étel.

Az íz-élményről

Karcagi Ferdinánd tekercsünk konkrétan egy ‘abbahagyhatatlanul’ finom kelt tészta, főleg habos vaníliasodóval. Egyszerűen szenzációs, nem viccelek! Adott egy édes, gyúrt élesztős, kelt tészta, amit vajjal habosra kevert porcukorral töltünk, ezt feltekerjük, szeleteljük és egymás mellé sorakoztatva megsütjük. Sütés közben a töltelék szépen elkezd a sütemény aljára levándorolni és a sütés végére az alján egy közepesen vastag karamell-réteget szül, ráadásul sütés végénél vaníliás cukros habtejszínnel locsoljuk meg, majd visszatesszük még egy pici időre sülni. Ettől ugye nem kell mondanom, hogy mennyire is lesz puha?! Biztos, ami biztos alapon, készítettem mellé egy habos vaníliasodót, mint ahogy az aranygaluskákhoz szoktam. Háááát.. abbahagyhatatlan, előre szólok!

Na szóval nem ragozom tovább, az asztalon a helye!!
Á-lom-fi-nom!

T é s z t a
300 g BL55 búzafinomliszt
150 ml tej
20 g friss élesztő
1 teáskanál + 1 evőkanál porcukor
3 tojássárgája
1 csipet só
15 g vaj

T ö l t e l é k
100 g vaj
90 g porcukor
2 csomag vaníliás cukor

L o c s o l á s
200 ml habtejszín
2 ek kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor

H a b o s v a n í l i a s o d ó
Hozzávalók 3 dl vaníliasodóhoz
250 ml tej
60 g kristálycukor
2 egész tojás szétválasztva
20 g búzaliszt
1 csomag (12g) vaníliás cukor
1 csipet só

A gyúrt élesztős tésztához a lisztet átszitálom és elkeverem egy csipet sóval. Langyos tejben elkeverek 1 teáskanál porcukrot, belemorzsolom az élesztőt és elkeverek még benne 1 teáskanál lisztet is. Letakarva hagyom felfutni. Ha felfutott, a liszt közepébe mélyedést készítek és beleöntöm, majd beleütöm a tojássárgákat, belemérem a vajat és összeállítom a tésztát, elég lágy lesz, majd enyhén lisztezett deszkán dagasztom, majd konyharuhával letakarva a duplájára kelesztem 30-40 perc alatt.

A töltelékhez a puha vajat robotgép habverő karjával habosra keverem az átszitált porcukorral. A locsoláshoz összeforralok 2 dl habtejszínt 2 csomag vaníliás cukorral.

Amint a tészta szép duplájára megkelt, téglalap alakúra nyújtom, 50×40 cm-esre. Megkenem a töltelékkel, felcsavarom és 12 darabra szeletelem. Vajjal kikent és lisztezett vagy sütőpapírral bélelt sütőformába sorakoztatom őket. Konyharuhával letakarva 30 percig kelni hagyom, majd 180 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső) 20 percig sütöm, majd leöntöm a cukros habtejszínnel és további 15 percig sütöm.

A habos vaníliasodóhoz kettéválasztjuk a tojásokat. A fehérjét a fele kristálycukorral elkezdjük habbá verni, amit a felénél félbehagyunk. A sárgáját és a lisztet és a cukor másik felét elkeverjük a tejben, majd alacsony lángon feltesszük főzni folyamatos kevergetés mellett. Amint elkezd sűrűsödni, egyre jobban odafigyelünk rá és levesszük a tűzről. Ekkor már a tojásfehérjét szép habbá felverjük és apránként, kevergetve hozzáöntjük a meleg sárgájából készült öntetet. Szépen kikeverjük. Ahh, isteni.