Édes, krémes, tojásos sodó, ami halványsárga bársony-köddel bevonja kanalad. Szádhoz emeled, becsukod a szemed és mosolyogva kóstolod vele a kettészelt tojásfehérjehab-felhőt.
Madártej
Hozzávalók 4 személyes adaghoz
600 ml tej 3 tojás 60 g kristálycukor 2 csomag vaníliás cukor 1 csipet só
A tejet a csipet sóval, a kristály és a vaníliás cukorral felforraljuk. Közben a tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük. A forró tejbe 1/2 evőkanálnyi tojásfehérjehabokat szaggatunk és több részletben, megforgatva, mindkét oldalukat, kifőzzük pár perc alatt, majd lyukas szedőkanállal kiszedjük őket. Végül a 3 sárgáját elkeverjük kis meleg tejjel, hozzáöntjük a vaníliás tejhez és krémesre főzzük folyamatosan kis habverővel kevergetve. Tálba töltjük a vaníliakrémet és a tetejére sorakoztatjuk a habfelhőket. Kihűtjük és 2-3 órára hűtőbe tesszük, vagy ha nagyon nem bírunk magunkkal, mint én, akkor még langyosan megkóstoljuk.
Pár hete készítettem egy Banoffee Pie-t, gondoltam meglepem magam születésnapomra egy nem is akármennyire hedonista süteménnyel, vagyis sütés nélküli süteménnyel és hogyha jól sikerül, akkor persze jön is a blogra és videó formájában is láthattátok VOLNA, ugyanis nem sikerült jól. Több sebből vérzett a sztori.
Na, de kezdjük azzal, hogy mi is az a Banoffee Pie?!
A Banoffee Pie a Wikipédia szerint egy angol desszert, ami banánból, tejszínhabból, karamellből áll. A pite tésztája crust, azaz egy sütés nélküli, vajjal összekevert kekszes alap, mint a New York Cheesecake-nél. Szerintem már elsőre elég brutálisan és kalóriadúsan hangzik, ezért valami giga szuperre számítottam, csakhogy videózás közben egyszer odaégett a karamell, egyszer túl híg lett. A harmadik próbálkozásom, az eredeti Duche de Leche lett volna, ami egy sűrített tejes karamell verzió, csakhogy cukrozott sűrített tej hiányába ez meghiúsult, mert cukrozatlan sűrített tejből szintén túl híg lett. Jaj ezzel mennyit kínlódtam: a sűrített tejet egy hőálló üvegedénybe öntöttem, beletettem egy vízzel teli, szintén hőálló edénybe, mindkettőt külön lefedtem alufóliával és 150-170 fokon 3 órán keresztül karamellizáltam. Hát nem lett elég sűrű, viszont az íze valami brutálisan finom volt! Negyedjére sikerült a pitéhez szükséges stabilabb karamell állag és a videó is, minden, csakhogy a piteformából valami katasztrofálisan szétesve jött ki egy szelet, úgyhogy értelmezhetetlenné vált maga a sütemény. Nem akartatok volna abban az idegállapotban látni engem. 😀 Elfogyott, meg István szerint finom is volt, bár szerintem túl édes, nagyon édes, borzasztóan édes. Jaj nem is akarok rágondolni.
A projekt maradványa több mint 4 nap szerencsétlenkedés, ami a kukában landolt, egy isteni fincsi hígabb karamellöntet (a lenti videón láthatjátok), ami a hűtőben és MEGTANULTAM ÖRÖKRE, hogy csak olyan receptből készítsek videót, ami tökéletesen bevált és már régóta nagy kedvencünk.
Tanulság
Füstbe ment projektemre rá két hétre vagyunk és most már látom, hogy erre miért volt szükségem. Meg kellett ismernem a Banoffee Pie ízét és alkotóelemeit ahhoz, hogy ezt a csodálatosan izgalmas gofri íz-robbanást képes legyek kivitelezni. Ugyanis eddig mi nem nagyon használtunk banánt süteményekbe, kivéve a szaftos-csokis banánkenyérbe, ittuk turmixként és heti 1-2 x magában ettük, magas ch tartalma miatt inkább délelőttönként, vitamin és ásványi anyag (kalcium, kálium, foszfor, vas, A-, B-, és C-vitamin) tartalma miatt.
Szóval ez a gofri kombináció TOP! Grapoliás – projekt, tehát csentem bele 20%-nyi csipkebogyómaglisztet, aminek kicsit savanykás íze van, de egyáltalán nem annyira, hogy összecuppantsa a szád, tehát nagyon jól mennek hozzá a fűszerek, ezért került bele őrölt fahéj és őrölt + reszelt szerecsendió is. A gofrikat porcukorral felvert habtejszínnel, karamellöntettel, banánszeletekkel és dióval ettük. Awhhhh..
160 g BL55 búzafinomliszt 40 g Grapoila csipkebogyómagliszt 1/2 csomag sütőpor 1/2 teáskanál fahéj 1 csipet só 1/3-ad teáskanál őrölt szerecsendió 1 tojás 260 ml tej 1 evőkanál vanília aroma 55 g olvasztott vaj 50 g kristálycukor 2 csomag (22 g) vaníliás cukor
Karamellöntet 150 g kristálycukor 260 ml meleg 30%-os habtejszín 1 csipet só
Habtejszín 200 ml hideg 30%-os habtejszín 1 evőkanál átszitált porcukor banán
A száraz hozzávalókat összekeverjük. A lisztet elkeverjük a sütőporral, a fűszerekkel (fahéj, szerecsendió) és egy csipet sóval. Kettéválasztjuk a tojásokat, a sárgáját elkeverjük a tejjel. A tejhez keverjük a vanília aromát. A tojásfehérjét a kristály és a vaníliás cukorral habbá verjük. A vajat megolvasztjuk. A lisztes keveréket csomómentesre keverjük a tejjel, majd a vajjal is, végül beleforgatjuk a fehérjehabot. Gofrisütőben kisütjük őket. A kész gofrikat rácsra tesszük, hogy alulról is szellőzni tudjanak, ne puhuljanak be a nedvességtől.
A karamellöntethez a kristálycukrot alacsony lángon karamellizáljuk, amíg az összes cukorkristály el nem olvad, majd több részletben, ÓVATOSAN, mert felhabosodik, hozzácsurgatjuk habverővel való folyamatos kevergetés mellett a forró habtejszínt. Csipet sóval, vagy esetemben több csipet sóval ízesítjük, mert imádom a leheletnyire sós karamellt!
A gofrikhoz 1 evőkanál átszitált porcukorral felverünk egy jól behűtött habtejszínt. A banánkarikákkal, habtejszínnel, diódarabokkal és karamellöntettel tálaljuk. Nyamm. Olvadok el, olyan finom!
Ha tetszett a recept, megköszönöm a megosztásokat. Minden egyes megosztással, lájkkal támogatni tudsz. Az pedig plusz szuper, ha követsz Instán, Facebookon és Pinteresten, ahol értesülhetsz a legújabb receptjeimről és nyomon követheted az éppen aktuális hedonizmusainkat!
Elkészítetted a receptet? Írd meg kommentben, hogy sikerült! Fényképét szeretettel várom az instán @smuczer.hanna oldalam megjelölésével és #smuczerhanna_recept hashtaggel, ahol már 500+ receptjeimről készült képet töltöttetek fel! Kenyeres és sütős insta-sztorikhoz pedig szuper GIF-eket találsz “smuczerhanna” néven a keresőben.
A cantucci egy isteni finom ropogós, olasz kis teasütemény, amit nagyon-nagyon sokszor szoktam sütni. Tökéletes vendégvárónak vagy csak úgy magában. Amikor megkóstoltuk férjemmel a napraforgómaglisztet, rögtön a cantuccira gondoltunk, mert szerintem a Grapoila napraforgómaglisztnek van egy kis pisztácia íze és aah egyrészt én imádom a pisztáciát, másrészt pedig a cantuccihoz igazán passzol!
A napraforgómagliszt alacsony szénhidráttartalommal és magas fehérjetartalommal bír, 100 g maglisztben 1,8 g ch, 44 g fehérje és 12,7 g zsír található, ami hihetetlenül tetszik! Viszont, hogyha sütőporral vagy szódabikarbónával érintkezik zölddé színezi a kihűlt süteményeket, ami kicsit mókás, például sütöttem vele egy almás morzsatortát, aminek az íze szuper lett, de esztétikusnak nem igazán mondható. Bár olvastam, hogy ezt 1 evőkanál savval ellensúlyozhatjuk (pl citromlével, almaecettel, mézzel vagy íróval) legközelebb így járok el.
Mandulás, vörös áfonyás, napraforgómaglisztes cantucci
Hozzávalók 1,5 tepsihez
100 g Grapoila napraforgómagliszt 150 g BL55 búzafinomliszt 165 g kristálycukor 1 teáskanál sütőpor 1 csipet só 2 egész tojás 30 g méz 1 evőkanál vanília aroma 100 g egész mandula 100 g aszalt vörös áfonya
Előmelegítjük a sütőt 180 fokra (alsó-felső). Elkeverjük a száraz hozzávalókat. A liszteket egy tálba szitáljuk és elkeverjük a sütőporral, a sóval és a kristálycukorral. Belecsurgatjuk a mézet, a vanília aromát és beleütjük a tojásokat. Fakanállal összekeverjük, majd kézzel összegyúrjuk, végül belegyúrjuk az aszalt vörös áfonyát és az egész mandulát. Három részre osztjuk, rudakat formázunk belőlük, kicsit lelapítjuk a tetejét és 180 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütjük. Kivesszük a sütőből, 30 percig hűlni hagyjuk, majd kb. 1 cm széles szeletekre vágjuk. Oldalra fordítva a tepsire sorakoztatjuk, visszatesszük a sütőbe 8 percre, majd kivesszük, megfordítgatjuk őket és ismét 6 percig sütjük.
Elkészítetted a lenmaglisztes zsemlét? Írd meg lent kommentben, hogy ízlett! Fényképét szeretettel várom az instán @smuczer.hanna oldalam megjelölésével és #smuczerhanna_recept hashtaggel, ahol már 500+ receptjeimről készült képet töltöttetek fel! Kenyeres és sütős insta-sztorikhoz pedig szuper GIF-eket találsz “smuczerhanna” néven a keresőben.
Ha tetszett a recept, megköszönöm a megosztásokat. Minden egyes megosztással, lájkkal támogatni tudsz. Az pedig plusz szuper, ha követsz Instán, Facebookon és Pinteresten, ahol értesülhetsz a legújabb receptjeimről és nyomon követheted az éppen aktuális hedonizmusainkat!
Legelőször 2020 októberben készítettem anya és apa szülinapjára, másodjára pedig decemberben Adrián 11. szülinapjára, mert beleszerettünk. Őrület ez a torta. Az októberi alapkoncepció egy étcsokoládé mousse volt, hogy gyakoroljam a “musszozást, mert annyira nem vagyok jártas benne, aztán eszembe jutott a gesztenye, ami pont volt a fagyóban és ezek után csak úgy adta magát az egész, elővettem hozzá a nagymama kertjében termett fanyar szedret, gondoltam pont passzol majd hozzá a tömör csokoládégyönyör kompenzálásként.
Az étcsokoládé mousse egy főzött tojásos sárgakrém alappal készül, amit elkeverünk az étcsokoládéval, majd a gesztenyével, végül hozzákeverjük a felvert habtejszínt. Semmi cukor, csak ami a gesztenyemasszában van és aah a végeredmény egy tökéletes olvadáspontú mousse réteg, ami tényleg pont jókor kezd el olvadni a szádban.
Hogy finom lett-e?
Hajaj, apa teljesen készen volt. Egész nap, egész héten, sőt azóta csak ezt hallgatom. Imádta, de mindenki imádta, csak apa tényleg nagy tömör csokiélvező, és nem igazán szokott ennyire kiemelni süteményeket, hogy ízlik, na de ezt. Tényleg nagyon jól sikerült. Én pedig nagyon örültem. Szóval hozom a receptet.
Gesztenyés – szedres étcsokoládé mousse torta
Hozzávalók 19 cm-es 8 szeletes tortához
Vajas piskóta 80 g puha vaj 80 g porcukor 60 g BL55 búzafinomliszt 20 g cukrozatlan kakaópor 80 g tojás
Étcsokoládé mousse 125 ml tej 2 tojássárgája 180 g étcsokoládé (legutóbb csak 130 g volt itthon és működött, bár nekem jobban fekszik a tömör 180 grammos ét-élvezet) 1 csipet só 250 g gesztenyepüré (82% geszti, 12% cukrosat használtam) 200 ml hideg habtejszín
Szederréteg 200 g szeder 20 g kristálycukor 1/3 citrom leve 1 csipet só
Tetejére – kakaóport – vagy csokoládéréteget is kenhetünk 25 g étcsokoládé és 25 g vaj felolvasztásával
A piskótához kihabosítjuk a puha vajat a porcukorral. Két tojást villával felverünk és 80 g-ot a kihabosított vajhoz keverünk. Összehabosítjuk, végül spatulával hozzákeverjük a lisztben egy csipet sóval elkevert kakaóport. Sütőpapírozott tepsire 19 cm-es kört rajzolunk, megfordítjuk a sütőpapírt és egyenletesen rákenjük a masszát. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra és alsó-felső sütéssel 14-15 perc alatt megsütjük. A széle 1-2 centire a megrajzolt körön túl “kifolyik” és kicsit meg is pirul a vékonyodó része. Nincs gond, kihűtjük és egy 19 centis tortakarikával kiszúrjuk.
Az étcsokoládé mousse vajas piskótájának elkészítését a fenti videóban 25:16-tól láthatjátok.
A moussehoz a tejet összefőzzük a tojássárgájával alacsony lángon, habverővel folyamatosan kevergetve. Ráöntjük az étcsokoládéra, elkeverjük csomómentesre. Elképzelhető, hogy kicsit rá kell mikrózni, vagy gőz fölé tenni, hogy szép selymesre megolvadjon benne az összes csokoládédarabka, kicsit hűlni hagyjuk. A gesztenyepüréhez, kézi robotgép habverő karjával apránként hozzákeverjük a csokis részt. A hideg habtejszínt közepes kemény habbá verjük és két részletben a csokis krémhez keverjük.
A szederréteghez a szedret a kristálycukorral, egy csipet sóval és a citromlével nyeles kis edényben addig forraljuk, amíg először levet ereszt, majd ezt leforralva róla, összesűrűsödik.
A torta összeállításához a tortakarika aljára becsúsztatjuk a piskótalapot, egyenletesen rákenjük a szederragut, jöhet bele a mousse, amit szintén egyenletesen egy spatula segítségével elkenünk és éjszakára hűtőbe tesszük. Másnap összeolvasztunk 25 g vajat 25 g étcsokoládéval és a torta tetején elkenjük, gyorsnak kell lennünk, mert a hideg tortán hamar köt. Vagy kakaóporral átszitáljuk, ahogy a második sütésem alkalmával tettem.
Elkészítetted az étcsokoládé mousse tortát? Írd meg lent kommentben, hogy ízlett! Fényképét szeretettel várom az instán @smuczer.hanna oldalam megjelölésével és #smuczerhanna_recept hashtaggel, ahol már 500+ receptjeimről készült képet töltöttetek fel!❤️ Kenyeres és sütős insta-sztorikhoz pedig szuper GIF-eket találsz “smuczerhanna” néven a keresőben. 🙂
Ha tetszett az étcsokoládé mousse torta receptje, megköszönöm a megosztásokat. Minden egyes megosztással, lájkkal támogatni tudsz. Az pedig plusz szuper, ha követsz Instán, Facebookon és Pinteresten, ahol értesülhetsz a legújabb receptjeimről és nyomon követheted az éppen aktuális hedonizmusainkat!
Már azt hittem, hogy semmi sem tud meglepni PUHA muffinok terén, mert a sütőtökös és az édesburgonyás muffinon kívül nem lesz a világon finomabb, vagy legalábbis hasonló. Hát tévedtem, mert ez az almapürés verzió egy következő lépés a muffin-mennyország felé.
Én még ilyen puha tésztával nem találkoztam, még sütőtökösnél is puhább, nyilván, mert maga az almapüré egy vizesebb cucc, mint a sütőtök püré, de ah álmomban sem gondoltam volna, hogy ez ennyire váó-effekt, szinte szétesik a szánkban. Bámulatos egy tésztaszerkezet. Az almapüréből érdemes nagyobb adagot előre elkészíteni és letenni a fagyóba, hogy legközelebbre is legyen tartalék, vagy eleve dupla, tehát 24 darab muffint készíteni és azt lefagyasztani, mert ah, én szóltam előre: kapós lesz! 🙂
Készítsetek a tetejére tökmagból grillázst, mert aah veszett, ahogy a tetejére rákaramellizálódik sütés közben. A tökmag grillázs készítését a lenti videóban láthatjátok.
Almapürés muffin
Hozzávalók 12 darabhoz
180 g BL55 búzafinomliszt 100 g kristálycukor 1 csomag vaníliás cukor 1 csipet só 1/2 csomag sütőpor Fűszerek: 1 teáskanál fahéj, 1/3-ad teáskanál gyömbér, 1/3-ad teáskanál szerecsendió 80 ml olívaolaj / vagy legutóbb kókuszzsírral készítettem 2 egész tojás 250 g almapüré 30 g mazsola
Nekem 1,3 kg almából lett 3 adag muffira való pürém, amiből egyet felhasználta, a többit lefagyasztottam. Az almapüréhez meghámozzuk, kicsumázzuk és nyolcadoljuk az almákat, majd 1 kávéscsésze vízzel feltesszük főni. Amikor megpuhultak, bot mixerrel pürésítjük és tovább forraljuk, amíg szép paradicsomszószos állaga nem lesz.
A muffinhoz előmelegítjük a sütőt 190 fokra (alsó-felső). Külön összekeverjük a száraz hozzávalókat: a lisztet, a sütőport, a mazsolát, a sót, a fűszereket, a kristálycukrot és a vaníliás cukrot, egy másik tálban összekeverjük a tojásokat, az almapürével, és az olajjal vagy az olvasztott kókuszolajjal. A két részt fakanállal nagyjából összekeverjük. Nem kell teljesen kikeverni, épphogy ne legyen csomós. Muffin papírral bélelt formába adagoljuk, tetejére tökmag grillázstszórtam, és 190 fokra előmelegített sütőben 20-23 perc alatt sütjük.
Elkészítetted a receptet? Írd meg nekem kommentben, hogy ízlett! Képeid szeretettel várom Instagramon, oldalam jelöld @smuczer.hanna és használd #smuczerhanna_recept keresőcímkét, ahol már több, mint 500 receptjeimről készült képet töltöttetek fel!❤️
Délben dolgoztam fel az ízélményt: ültem a csendben, égett a gyertyám, előttem egy füzet, egy ceruza és apró villánként élveztem minden falatot. Nem is tudom, talán egy leheletnyivel több citromhéj még elfért volna – gondoltam – a lágy mákhabban. Omlós, vajas, puha, teljes kiőrlésű tészta. Igazán ízes, pedig csak egy tojás nélkül készült linzertészta, de játéka, ötvözve a roppanós tökmag grillázzsal, tökéletesen kiegészíti a pite bársonyosan lágy, fűszeres, igazi őszi álomkrémtextúráját. Valami ilyesmi élménybuli játszódott le a számban.
Szerintem próbáljátok ki! Ah soooo, kellett már valami igazán hedonista ebben az István nélküli, oxitocin termelő ölelésekben szűkös időszakban. Viszont megfigyeltem, mindig ezekben a lelkileg nehezebb életszakaszokban készülnek a legbrutálisabb receptek a blogra. Reggeli közben pattant ki a tökmag grillázs ötlete a fejemből, adiógrillázsos muffinom mintájára. Mindenképpen bele szerettem volna varázsolni a tökmagot, még a tökmagolajon is filóztam, hogy a habba, de a habnak inkább meghagytam a mákot, ami már egyszer bevált, mint tökéletes ízpáros a tök mellett. Lásdsütőtökös muffinb mákhabbal. Nyilván kell a három elem a tányéron, ez alap. Imádom. Odáig és viaszáig vagyok, igazi szerelem-projekt volt ez a pite. Már nagyon-nagyon régóta ki szerettem volna próbálni, de az sem véletlen, hogy várnom kellett vele ennyi ideig!
Life update
Reggel épp sétáltunk Booval, amikor megállapítottam, hogy viszonylag tök jól vagyok és éppen abban a pillanatban nem bánkódtam, hanem élveztem ezt az időszakot. Aztán az estin már szomorkodtam, mert eszembe jutottak az esti kuckózások, viszont ennek ellenére hiszem, hogy nem véletlenül kaptuk ezt az élettől, mint választási lehetőséget.
Mert nyilván volt választási lehetőségünk, dönthettünk volna úgy, hogy István marad itthon, de nem tettük. Legbelül én nagyon is tisztában voltam azzal, hogy nekem erre az egyedüllétre és a kutyával való egyedüllétre nagyon sok szempontból szükségem van. Sosem éltem még egyedül. Az egyetem alatt négyen laktunk egy albérletben, mind néprajzos lányok, tök jó időszak volt. Aztán az egyetem közepén ismertem meg Istvánt és megismerkedésünk után egy évvel, már együtt éltünk, az egyetemet is ingázva fejeztem be, busz bérlet, hajnali fél 5-ös miskolci indulások, hogy beérjek az első órámra Debrecenbe. Egyébként nagyon élveztem azt a plusz 2 x másfél órát, amit a gondolataimmal, könyveimmel, tanulással, zenével tudtam eltölteni teljesen szabadon.
Egyedüllétem első számú leckéje
Egy a lényeg, valahogy mindig furdalt az egyedül élés kivitelezése a lelki egyensúlyommegteremtésének képessége miatt. Életem minden eseményét, történését, minden beszélgetést lelki fejlődésben mérek. Engem úgy képzeljetek el, hogy általános iskolában nem tudtak a tanárok kihívni a táblához felelni, mert akár tudtam a választ, akár nem, mindig elsírtam magam. Nem bírtam feldolgozni a tényt, hogy mindenki engem bámul és nekem most meg kell szólalnom, mondanom kell valamit, önbizalmam a nullához konvergált. Ilyen tekintetben óriási fejlődésen mentem keresztül, szóval az, hogy momentánilag workshopokat tartok és YouTube csatornám van, az számomra egy kisebbfajta csodával határos, viszont a mai napig van bennem egyfajta visszaigazolás iránti kötődés, amit szeretnék feloldani. Nagyon sokat beszélgetünk Istvánnal, a blogomon lévő tartalmat, egyáltalán a blogom jelenlegi nevét, a csatornám és a recepteket is folyamatosan együtt ötletlejük, mindig szeretem megkérdezni a véleményét, nagyon sokat számít. Viszont, hogy most nincs jelen a videók vágásánál például, az utóbbi 2 videómra teljesen máshogy tekintek, mert nem volt kupaktanácsra lehetőség, az került bele, ami szerintem bele kellett, hogy kerüljön. Mármint értitek, nem kérdezhettem meg tőle, hogy ez totál hülyeség, kivágjam? Nekem kellett eldöntenem, ami valahol nagyon ijesztő volt, de számomra egy szükséges tanulási folyamat. Szóval az egyedüllét elsőszámú leckéje: megtanulok jobban bízni magamban.
Második lecke
Aztán ott a kőház, mert ugye közben építkezünk. István kintről, én itthonról koordinálom a dolgokat. A tetőhöz szükséges alapanyagokat Istvánnal megrendeltük az utazása előtti héten, így annak a kiszállítását már nekem kellett intéznem (cserép, faanyag). A cserép hétfőn megérkezett, ám kisebbfajta őskáoszt kavart, mert az első szállító nem tudott betolatni a telkünkre, sehogy sem bírta letenni, nálam itt eltört a mécses, olyan bőgésben törtem ki, hogy kellett 10 perc, mire megnyugodtam. Aztán elvitte a cserepünket arra a tüzépre, ahol megrendeltük, majd a tüzép, nyilván plusz költségen, de kiszállította. Projekt végül megoldva. Hogy mit tanultam belőle? Nem szabad kétségbe esni, amit bár a telefonban közölt velem István, de PMS-ben voltam, szóval egy részről azért valahol teljesen érthető kiborulásom. Viszont kedden már tudatosabban és megújult erővel mentem neki a tető faanyag kiszállításának koordinálásába. Hatvanhárom telefon körbe-körbe fuvaros-ács-faanyag kereskedés és így tovább a háromszögben a végtelenségig, így szerdán már gördülékenyen ment a folyamat, vagyis nyilván volt kis gikszer, de már nem pánikoltam, hanem gyorsan megoldottam. Heti projekt alapvetően óriási pipa, faanyag, tetőcserép a helyén, jöhet az ács, kezdődhet a tető-projekt! Annyira boldog vagyok. Szóval sziaaa eddig bennem titokban megbúvó önállóság és intézkedési hajlam, örülök, hogy végre a felszínre kerültél, így 27 évesen pont ideje volt!
Harmadik
Azért emeltem ki az egyedül mellett az ‘egyedül a kutyával’ részt, mert jelenleg elég erősen, tudatosan és célzottan tanulok gondoskodni egy kis élőlényről. Persze félreértés ne essen, eddig is gondoskodtunk róla, csak egy kerti kutyu teljesen más dimenzió, mint amikor együtt élsz vele. Közös ritmust, napirendet kell kialakítani. Az “ego” néha megszűnik, elé Boo kerül. Tesztelem magam a jövőre nézve és nem mellesleg az is tuti, hogy Booból nem lesz többé kerti kutyu, mert ez így vált tökéletessé számunkra, hát kivéve, ha én is költözöm Istvánhoz külföldre, de egyelőre ezt a szálat hagyjuk, mert homály fedi szövevényes tekeredését még számunkra is elég erősen. Aztán folyamatban egy klassz kutyakekszes bejegyzésem és leendő videó, szóval kutyával kapcsolatban lesz tartalom, szeretném leírni, hogy mit tanultam ettől a kis pöttömtől az első közös egy hónapunkban.
Kőház-projekt
Szóval így állok, 20 egyedül töltött éjszaka után kijelenthetem, hogy viszonylag stabilan és kiegyensúlyozottan. Istvánnal minden este órákat beszélünk, gyöngyszem üzenetekből készítünk mémeket, nevetünk egymáson, szóval ez is egy igazán maradandó időszaka lesz az életünknek, erősít, tanít bennünket és a viszontlátás öröme valami elképesztő várakozással tölt el, szerintem úgy fogok izgulni előtte, mint a legelső randink előtt 8 évvel ezelőtt. A mai napig látom, amikor a megbeszélt helyen és időben közelítek felé, teljesen beleégett a retinámba a kép. Úristen, hogy izgultam. Nyilván már nagyon várom a végét, de tudom, hogy nagyon türelmesnek kell lennünk az építkezés miatt. Most ez a lehető leghatékonyabb megoldás a mihamarabbi elkészüléshez. Egy nagyon erős álom-kép tartja bennem a lelket minden egyes nap. Mindennél jobban szeretnénk a kőházat, de nem minden áron.
Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül c. könyvben Bocskor Bíborkának volt egy nagyon jó mondata, amit Istvánnal mi is ugyanígy gondolunk: „Milyen szép lesz az életnek ez a fajta fúziója! Az élet organikusan ad engedélyeket bizonyos dolgokra, másokra pedig nem. Erre nem adott. Hiába az akarás, ami nem jön, azt el kell engedni.” Persze nem szeretnénk elengedni, érezzük, hogy megvalósítjuk az álom-projektünket, de minden lehetséges, még az is, hogy nem jön össze, viszont akkor elengedjük és továbblépünk.
Nekünk az egész ház-projekttel az a célunk, hogy megálljunk a saját lábunkon, munkaadó nélkül biztosítson annyi bevételt, ami elég egy nyugodt, slow, kiegyensúlyozott élethez, amiben közösen tudunk alkotni, gyereket nevelni, vagy elmenni mellette dolgozni, de ne annak fényében, hogy a holnapi kenyerünkre kell görcsösen pénzt keresnünk. A kőház egy lehetséges eszköz ehhez a célhoz. Hát, ez most személyes lett, de nem véletlenül a nevem a blogom. Szeretek lenyomatokat hagyni korom falán.
Sütőtökös pite mákhabbal, tökmag grillázzsal
Hozzávalók 23 cm-es piteformához
Tészta 100 g BL55 búzafinomliszt 60 g teljes kiőrlésű búzaliszt 1/3 csomag sütőpor csipet só 80 g hideg vaj 55 g porcukor + 2-3 evőkanál hideg víz (vagy 1 tojás)
Töltelék 1/2 kg sült sütőtök 3 + 1 tojás 200 g barna cukor 225 ml habtejszín 2 teáskanál fahéj 1/4 teáskanál szerecsendió 1/4 teáskanál kardamom 1/4 teáskanál gyömbér 1/4 teáskanál őrölt szegfűszeg csipet só
Tökmag grillázs 100 g tökmag 50 g kristálycukor 30 g vaj csipet só
Mákhab 200 ml hideg habtejszín 1-1,5 ek porcukor citrom reszelt héja 2 evőkanál mák 1 evőkanál kristálycukor
A tésztához a lisztet a sóval elkeverjük, összemorzsoljuk a hideg vajjal. Beleszitáljuk a porcukrot, elkeverjük, majd pár evőkanál hideg vízzel tésztává állítjuk össze. Hűtőbe tesszük 20-30 percre.
A töltelékhez a sütőtököt először feldolgozzuk. Felszeleteljük, kimagozzuk, sütőben puhára sütjük. A töltelékhez a sült sütőtököt a habtejszínnel, három tojással, a barna cukorral, egy csipet sóval és a fűszerekkel összeturmixoljuk. A pitetésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk, majd szépen belelegózzuk a kivajazott piteformába. Egyébként tehettem volna bele egy tojást is, de úgy voltam vele, ne fokozzuk a kalóriák számát, jó lesz az vízzel is, tekintve, hogy lesz még hozzá egy-két elem. Vakon elősütjük 180-190 fokon 15 percig, majd a nehezék nélkül még 5 percig. Villával felvert tojással lekenjük a pite felületét, ráöntjük a tölteléket, eloszlatjuk és 180-190 fokon 60 percen keresztül sütjük. A pitét kihűtjük, hűtőbe tesszük éjszakára és másnap szeleteljük. Szuperül összeér.
Másnap készült el hozzá a többi elem is:
A tökmag grillázshoz a kristálycukrot nyeles lábasban karamellizáljuk, félrehúzzuk és belekeverjük a tökmagot. Ekkor elég reménytelenül összekapja magát és megszilárdul, de hozzáadjuk a vajat és amint a vaj megolvad, majd a karamellel elegyedi, szuper lesz kb 5 percen belül. Sütőpapírozott tepsire kiöntjük, megvárjuk, amíg megköt, majd összetörjük és a felét egy kis zacsiban nyújtófával tetszőleges darabokra ütögetjük.
A mákhabhoz a mákot ledaráltam (2 evőkanál mák, 1 evőkanál kristálycukor). Az előzetesen 12 órája hűtőben lévő habtejszínt alacsony fokozaton verni kezdtem, majd szitáltam bele porcukrot, belereszeltem egy kis citrom héjat, végül hozzátettem egy evőkanállal a darált mák-cukor keverékből. Ezzel tálaltam a pitét.
Gondoltam koronázzuk és ünnepeljük meg ezt a 10.000 követős mérföldkövet egy új recepttel és próbáljuk ki közösen először az insta swipe funkcióját és ezt a sort már remélem sokan képernyőt felhúzva olvassátok végig, ójessz! Hatalmas öröm számomra, nagyjából karácsonyi ajándéknak vártam ezt a számot és hihetetlen, hogy tegnap este átléptük a 10K-t. Számomra nagyon kedves ez a szám, mert alátámasztja a világnézetem, miszerint ha valamiben hiszek és őszintén, kemény munkával, szívből csinálom, akkor annak lesz gyümölcse és lesz eredménye! Köszönöm, hogy velem vagytok mindig, sütitek a sütijeimet, szóltok ha valamit elírok, támogattok egy-egy nehéz időszakban és azt a sok-sok képet, visszajelzést és szeretetet, amit kapok nap, mint nap. Jaj nagyon elfolytam nyálgépbe, de értitek, szóval hálásan köszönök mindenkinek mindent!❤️
Hm, hát ha netalántán tengődne egy 109 forintos saját márkás réteslap nálatok is egy hónapig a hűtőben, akkor ez egy szuperszonikus és zseniális alternatíva a felhasználására, mert nálunk így indult, de ma ismét ezt tervezem sütni anyáéknak Egerbe kis üdvözlő meglepi sütinek, úgyhogy miután kiposztoltam, kiszaladok a kőházba, behúzom a kukát, megoldok egy beázásos problémát valahogy, István utasításai szerint az 5 centis hungarocell lappal, aztán veszek a kutya szállításához valamilyen kiegészítőt a kocsiba és utána jövök is haza megsütni a rétest, majd úgy délután környékén irány Eger az ebbel! 🙂 De nem teljes a napom leírása, ha nem említem meg a reggeli futást, ahol sikerült a lábaimba 5,34 kilométert plántálni, aztán sétáltunk egyet Booval, így a mai nap kilométere nekem is meglesz jócskán. Szeretem az ilyen aktív napokat, ekkor pörgök csak igazán! Hihetetlen energiát szabadít fel egy-egy ilyen reggel, és még csak 9:29 van! Ójessz! Hú ezt most jól ledaráltam. Pörgök rendesen.
Süteményünk tipikusan az ‘amilyen egyszerű, annál finomabb’ desszert kategóriába tartozik. Úrég csak úgy tömtük magunkba Istvánnal, annyira szerettük. A sima egyenes rétes helyett belecsavartam egy piteformába, mert a múltkor a túrós rétes kifolyt és kiszakadt, esztétikailag nem volt teljesen korrekt, de így, ezzel a verzióval tökéletes.
Vaníliás grízpudingot készítettem mellé, ami egy hatalmas Jolly Joker nálunk (na ezt a szót sem használtam még soha), nagyon sok sütihez szoktuk használni és magában is szuper mondjuk fagyasztott bogyós gyümölcs + crumble/morzsa kombóban. Bár István sokszor csak magában eszi egy kis kakaóporral. Nagyon szereti. A hatalmas receptet, vagyis a pontos arányokat ki is írtuk a hűtőajtóra egy kis papírkára, hogy ne kelljen mindig keresgélni a kis füzetkémben, bár mostanában már szemre megy a dolog, de most kifejezetten jól jött, hogy annak idején pontosan lejegyeztem. A rétes mellé került még egy citrusos, bogyós gyümilekvár is, semmi hókuszpókusz nem volt ebben, csak összerottyantottam a gyümölcsöket, kis citromlével és héjával, kicsi cukor és kész is! 🙂
Ha elkészítettétek a receptet, írjátok kérlek kommentben itt a blogon (legalul) a tapasztalataitokat, szeretném, hogyha ez a felület lenne idővel a fő kommunikációs csatornánk! Néha úgy érzem túlságosan elaprózódok és amit instán beszélgetünk a képek alatt, az nem maradandó, egy idő után annak nem lesz nyoma.
Túrós rétes piteformában vaníliás grízpudinggal
9 lapos réteslap 450 g túró mazsola kristálycukor ízlés szerint, rétesenként kb 2-3 evőkanálnyi, de az egyik rétesből véletlenülszándékosan kimaradt, mondjuk István szerencsére nem vette észre a kis csalásom, hihi. vaníliás cukor citromhéj
Krém 225 ml tejföl 90 g étolaj 90 g búzadara 100 g kristálycukor
Grízpuding 600 ml tej 40 g búzadara 20 g vaníliás pudingpor 40 g kristálycukor 1 csomag vaníliás cukor 40 g vaj nagy csipet só
Először elkészítem a krémet. A tejfölt az olajjal a búzadarával és a kristálycukorral elkeverem, 10 percet állni hagyom. Egy tiszta konyharuhát előkészítek a pultra, erre fogom rápakolni a réteslapot és segítségével fogom majd feltekerni. Az első rétest megkenem a krémmel, jöhet a második, megkenem, majd a harmadik, amit szintén megkenek, a túró harmadát eloszlatom rajta pötyögtetve, hogy mindenhova jusson, megszórom mazsolával és cukorral, de akár vaníliás cukrot is használhatunk, a túrónak jól áll és a citromhéj is, nyugodtan reszeljünk rá egy keveset. A konyharuha segítségével feltekerem, majd egy kivajazott piteformába teszem. Így járok el a többi lappal is, majd tetejüket szintén tejföl és olaj keverékével kenem. Sütési idő és hőfök változó lehet, mert a régi villanysütőmben 200 fokon 20-25 perc alatt megsült, a gázba több kellett neki, közben egyszer megfordítottam a tepsit, hogy nagyjából egyenletesen süljön.
A grízpudinghoz feltesszük a tej nagy részét forrni, belekeverjük a búzadarát, majd amikor már az készre főtt, jöhet hozzá a cukor és a vaníliás cukor, egy nagy csipet só, végül a maradék tejjel kikevert vaníliás pudingpor, majd pár percig még kevergetjük, hogy kifőzzük belőle a keményítőt. A legvégén szépen elkeverjük benne a vajat, ettől lesz igazán krémes. Jajj a vaj egy nagyon klassz találmány, olyan életet megédesítő selyem-ízű álom.
További receptekért és inspirációért ajánlom szeretettel Instagram, Pinterest és YouTube csatornám!😊
Szombat reggel megcsapott az első hideg őszi szellő.
Nálam ez nagy boldogság, nagyon szeretem ezt az évszakot! Óriási puha sálak, kötött pulcsik, kuckózás, forró szálas teák, vastag zoknik, fűszeres sütemények időszaka, amikor bebújok a kanapé sarkába, előveszek egy könyvet és mélyen belemerülök. A héten már érezni lehetett, hogy itt már nagyon közeledik a nyár vége, ezért kedvet kaptam a polcon heverő Harry Potter és a bölcsek kövére. Még gyerekkoromban olvastam utoljára. Úrég, de jó lenne újra elolvasni az egész sorozatot – gondoltam – emlékszem csak úgy faltam őket annak idején és jaj mit meg nem adtam volna akkor egy varázspálcáért.
Pont szükségem volt most valami könnyedebb, varázslatosabb, mesésebb világra Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors – Családi sebek és a gyógyulás útjai c. könyve után, ami egy elég súlyos, ám annál hasznosabb és szükséges olvasmány, ha önismeretben, vagy a családtörténetben utazunk! Szóval szombaton már javában faltam Harryt és talán ezért is volt tiszta londoni hangulatom, így született meg reggel a mazsolás scone, amit láthattok is Instagramon. Aztán egyre jobban belemerültem Harryék világába, ahogy reggelire Petunia néni követelésére szalonnát pirít, elindul a piros Roxfort Express a 9 3/4 – ik vágányról, ahogy beérnek a Roxfort nagytermébe és az asztalok hirtelen étellel telnek meg, de milyenekkel? Mit esznek a varázslótanulók? Nem is én lennék, ha nem a kaján járna az eszem folyton. Igazi sulikezdős hangulatom van egyébként egész héten, Harry is most kezdett és a sulisok is pont most kezdik a tanévet, szóval minden egybevág, ehhez jött az őszi szellő, végül koronaként ez a fűszeres (fahéj, gyömbér), melaszos, kávés torta, aminek a melasz olyan különleges karamellizált aromát ad, hogy elmondani nem tudom.
“Harrynek leesett az álla. Az imént még üres aranytálakon most halmokban állt a sok étel. Harry még soha nem látott egyetlen asztalon ennyi finomságot. Volt ott marhasült, sült csirke, sertésszelet, bárányszelet, hirtelensült, kolbász, angolszalonna, főtt és sült krumpli, hasábburgonya, Yorkshire puding, zöldborsó, sárgarépa, finom mártás, ketchup – és valamely rejtélyes okból – mentolos humbug. (…) Miután mindenki jóllakott a maradékok nyomtalanul eltűntek a tányérokról. A teríték olyan tiszta lett, mintha nem is használták volna. (Azért ennek a képességnek sokan örülnénk!) Egy pillanattal később megjelentek a desszertek: rengetegféle ízű fagylalt, almás pite, melaszos torta, csokoládés és lekváros fánk, eper, gyümölcszselé rizspuding. (…) Harry meg akarta kérdezni Ront, hogy kóstolta-e a melaszos tortát, de még ki se nyitotta a száját, már el is aludt.”
Ebből arra következtettem, hogy bármi is a melaszos torta, eléggé maradandóan finom lehetett, ha Harry egy fárasztó legelső nap után, amikor a 9 és 3/4-dik vágány keresésétől kezdve, minden újdonságként érte, mégis ezzel a kérdéssel fejezné be a napot. Ekkor villant meg bennem a kis égő, hogy oké, akkor most gasztro szempontból beszélünk egy kicsit a könyvről és megsütöm ezt a szupernek ígérkező tortát.
Hát mit mondjak: brutális. Eddig miért nem hallottam még róla?! Őrület, komolyan. Igen, tisztában vagyok vele, hogy a melasz (sűrű cukorszirup, a cukorgyártás során keletkező melléktermék) nem egy mindennap használt alapanyag, én a bajor rozskenyereimhez és a kornspitzhez vettem, egyrészt az íze miatt tesznek bele az osztrákok-németek, másrészt a péktermék színét is befolyásolja kicsit. Oké, azt is vágom, hogy nem feltétlen a legolcsóbb alapanyag, de hú, ez engem nem fog hátrálásra bírni, majd max utána spórolunk, de én ezt nagyon sokszor meg fogom még sütni, mert bekerült a top sütijeim közé. A különlegesen karamell-ízű melasz, ahogy a fűszerekkel és a kávéval keveredik, eleve egy pihe-piha piskótában, aminek a szélei kicsit ropogósra sültek, még emellett ott a mascarponés tejszínhab. Na jó. Imádom.
Mi a melasz és mire szoktam használni? A melasz a cukorgyártás mellékterméke, egy sötétbarna színű szirup, ami állagában leginkább a juharsziruphoz hasonlítható. Íze végtelenül különleges, édes karamell beütésű, de ennél jobban meghatározni nem tudom. Annak idején az osztrák-német teljes kiőrlésű kenyereimhez (pl: fűszeres Mischbrot), kornspitzhez vettem, illetve melaszt tettem a New York bagel vízfürdőjébe és a simit (szezámmagos török csavart zsemle) tetejét is ezzel kentem le szezámmagszórás előtt. Nagyon kis mennyiség szükséges ezekhez a péksüteményekhez belőle, így sokáig eláll, bár melaszos tortánknál ez bukik, mert elég sok kell hozzá, viszont nagyon megéri, mert eszméletlen finom.
Melaszos torta mascarponehabbal
Hozzávalók 23 cm-es tortaformához
Melaszos torta 125 g kristálycukor 85 g vaj (nálam fele disznózsír volt) 220 g melasz 250 ml kávé (nálam 250 ml meleg víz, 10 g instant kávé) 1 tojás 340 g BL55 búzafinomliszt 2 teáskanál fahéj 1 teáskanál gyömbér 1/2 csomag sütőpor 1 csipet só
Mascarponehab 200 ml hideg habtejszín 1 evőkanál porcukor 45 g mascarpone
Kimérem a száraz hozzávalókat. A lisztet, a sütőporral, a fahéjjal, a gyömbérrel és a sóval összekeverem. Egy másik tálban a puha vajat kikeverem a kristálycukorral, elkeverem benne a tojást, majd felöntöm a kávéval, hát itt egy kicsit rosszul fog kinézni, aztán hozzáöntöm a melaszt, itt még mindig nem fest túl jól. Végül hozzákeverem a lisztet (nem tudtam teljesen csomómentesre keverni). Kivajazott, lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tortaformába öntöm és 180-190 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső) 40 percig sütöm.
A mascarponehabhoz a hideg tejszínt 70%-osra felverem robotgép habverő karjával, beleszitálom a porcukrot, keverem, majd hozzáadom a mascarponét és elkeverem benne. Vaníliával vagy alapvetően bármivel ízesíthetjük.
Írjátok meg kommentben, hogyha elkészítettétek, úgy örülök mindig a visszajelzéseiteknek! 🙂
A világ egyik legegyszerűbb süteménye, semmi hókuszpókusz, mert less is more alapon mindig a legegyszerűbb a legfinomabb sütemény. Úgy kezdődik, hogy 3 bögre lisztet 1 bögre porcukorral összekeverünk, zsiradékkal összemorzsolunk, tojással és tejjel vagy tejföllel összeállítjuk, tudjátok pont annyival, amennyit felvesz!
Legutóbb nagyon röhögtem, nagymamához készültünk Egerbe. Hív, hogy ő most nem sütött, de vigyünk már neki fornettit meg jégkrémet, jól van nagymama, amennyiben magadnak szeretnél, szívesen viszünk, de egyébként miattunk nem szükséges, jó-jó magának. Vittünk, viszont elhatároztam, hogy ebéd után megsütöm nála ezt a bögrés sütit, hogy legyen sütije a fagyasztóban. Ebéd után elővette a füzetet, én megnyitottam a blogot, kezdtük készíteni, de halljátok, teljesen más alapanyagokat pakolt a kezem ügyébe, mint amik le voltak írva a füzetbe, szóval még jó, hogy sose sikerül ugyanolyanra egy nagyi süti, mint a nagyié.. amikor teljesen mást tesz bele. A tejföl helyett annyi tej ment bele, amennyitől jó gyúrható lett a tészta, de előtte a zsírból már kicsit többet tett a tálba, szóval plusz liszt kellett, hú nagyon nevettem, de a végére csak jó lett és megállapítottuk, hogy ezt a sütit tényleg lehetetlen elrontani!
Hogyha a “nagy sztorizásom” és a sütemény sütését videóban néznétek végig, lent megtaláljátok! 🙂
Íz-emlékek
Vannak olyan sütemények, amikre ha ránézek és képen meglátom őket, nem csak pusztán meg szeretném, hanem meg akarom sütni, mert már eladták magukat azzal, hogy önmagában New York Cheesecake a neve és hogyha ez még meg van spékelve egy sós karamell öntettel, vagy van mellette egy vaníliasodó, mint a Karcagi Ferdinánd tekercs mellett. És vannak olyan sütemények, mint jelen süteményünk, amelyekhez emlékek kötődnek. Szerintem ez egy nagyon érdekes téma. Emlékek és örökre, sejt szinten belénk ivódott pillanatok, amiket tökéletesen belénk tud égetni egy-egy sütemény vagy étel íze. Tökéletes emlékkonzerválók az ízek.
Számomra ilyen íz például anyának a mandulatortája, amit gyerekkoromban sütött nekem, vagy nagymamának a kelt túrós kiflije, vagy kakaós csigája, de ilyen egyébként a nagymama káposztás tésztája is, bár nem tudom mennyire szalonképes a sztori, de mindegy. Szóval konkrétan egyszer úgy tele ettem magam káposztás tésztával, hogy nagymamáéinak ilyen kocka házuk van, ahol középen van a folyosó, szóval konkrétan sugárba hánytam az egész folyosót, mert úgy dugig ettem magam vele és nem jutottam el a mosdóig, de ez az igazi tészta volt, amit nagymama gyúrt és háromszög alakúra vágott, jól karamellizálva. Szóval nem ragozom tovább, ez is egy örök emlék és annak ellenére, hogy nem feltétlen pozitív az élmény, még mindig imádom a káposztás tésztát és örökre ezt a napot fogja az eszembe juttatni. Ilyen ez a bögrés süti is, ami szerintem minden családban megtalálható a receptes füzetekben három bögre liszt, egy bögre porcukor kezdettel és ez nálunk is így van, süti Szoboszlói nagymama, anya, egri nagymama és sütöm én is, csak érdekes mindenki más-más megnevezést és elnevezést társít hozzá. Én túrós pitének hívom, anya három bögrésnek, egri nagymama túrós kalácsnak, férjem lekváros sütinek.
Töltelékvariációk
Tök érdekes, nyilván ugye ahány féle töltelék annyiféle megnevezés van. Nagyon sok töltelékkel készítjük: anya zömében túrósan szokta, nagymama szilvalekvárral vagy túrósan –Egri nagymama bögrés túrós kalácsa.
Nagymamától nagyon finom szilvalekvárt kaptam, de tényleg olyan finom, mint hogyha valami csokoládét kennél, olyan sűrű olyan édes, ez a tipikus bukta lekvár (bár az talán ennél keményebb, de hasonló), tényleg nagyon finom. Almásan is készítjük, lereszeljük, fűszerezzük, dinszteljük, kinyomkodjuk, de forrázott mák vagy dió töltelékkel is isteni finom.
Bögrés szilvalekváros süti
Hozzávalók 30×40-es tepsihez
3 bögre liszt (480 g, de nálam ebből 1 bögre teljes kiőrlésű volt) 1 csomag sütőpor (12 g) 1 nagy csipet só 1 késhegynyi szódabikarbóna 1 bögre porcukor (175 g) 90 g disznózsír 170-180 ml tej 1 citrom reszelt héja 1 tojás + szilvalekvár jó bőven
A lisztet átszitálom, elkeverem benne a sütőport, sót és a szódabikarbónát, majd összemorzsolom a vajjal. Beleszitálom a porcukrot. Jöhet a tojás és a tej. Összeállítom a tésztát, majd 2 egyforma részre osztom. Kinyújtom, sütőpapírral bélelt tepsire teszem. Megkenem jó bőven szilvalekvárral, majd kinyújtom a másik tésztát és ráteszem. Villával megszurkálom és 180-190 fokra előmelegített sütőben 25-27 perc alatt.
Ha elkészítettétek, írjátok meg kommentben tapasztalataitokat, élményeiteket vele kapcsolatban. Sokat jelent nekem. További receptekért és inspirációért kövessetek Instagramon és Pinteresten!
Hú, ez durva. De ez komolyan durván finom lett. Eleve adott egy enyhén édes, omlós tészta, aztán ott a szintén édes karamell, mondjuk ezt igyekeztem kompenzálni némi sóval. Aztán mivel a fügét még a hétvégén szedtük le Egerben anyáéknál, mostanra már nagyon-nagyon édesre értek, olyannyira, hogy apró cukorkristályok jöttek ki a cuki kis fenekükön. Imádtam!
No és akkor ezt a karamellt egy mandulás – vajas töltelékkel (véletlenül enyhén pörkölt és enyhén sózott mandula lett véve) kombináltam össze, hát hú. Durván hú. Nincs is több komment. Tudjátok ilyeneket kapni a ‘fenszi kávézókban, legalábbis nekem azok a sütemények jutnak róla eszembe. Annyira klassz lett! Tökre örülök!
A francia Frangipane elnevezés a krémet jelöli, amibe mandula + porcukor + vaj 1:1:1 arányú kihabosított keveréke kerül némi tojással és egy kis liszttel, amolyan nagyon házi marcipán, de persze nagyon nem, de kicsit azért mégis olyan. 🙂 Erre a krémre aztán jöhet bármilyen gyümölcs. Nagyon-nagyon rég szemeztem már vele és úgy örülök, hogy végre elkészítettem! Örök darab lesz.
A sütésről videót is készítettem a YouTube-ra, kis rövidke 3 perceset, Fügés – karamellás frangipane címmel megtaláljátok!
Fügés – karamellás frangipane
Tészta 220 g liszt (nálam 120 g BL55, 100 g teljes kiőrlésű rozsliszt) 100 g hideg vaj csipet só 20 g porcukor 1/2 citrom reszelt héja 1 tojás 1 evőkanál hideg víz
Karamell 60 g kristálycukor 30 g vaj 80 ml habtejszín 30%-os 1 óriási csipet só
Töltelék 70 g darált (pörkölt, enyhén sózott) mandula 100 g puha vaj 40 g kristálycukor 1 tojás 1 evőkanál liszt 8 db füge (400 g) + szeletelt mandula
A tésztához a liszteket a hideg vajjal, a csipet sóval, a porcukorral és a citrom reszelt héjával elmorzsoljuk, hozzáadjuk a tojást, a hideg vizet és összeállítjuk a tésztát. Hűtőbe tesszük 30 percre. A karamellhez a kristálycukrot vastagabb aljú kis nyeles lábasban karamellizáljuk, addig amíg az összes cukorkristály el nem olvad, majd hozzáadjuk a vajat, elkeverjük, végül hozzáöntjük a tejszínt és egy nagy csipet sót és jól összeforraljuk vele, majd hagyjuk kicsit kihűlni. A töltelékhez a mandulát felaprítjuk, vagy megdaráljuk. A puha vajat kihabosítjuk a kristálycukorral, majd ha már 4-5 perce keverjük, hozzáadjuk a tojást, addig keverjük, amíg jó habos, egynemű nem lesz, végül hozzáadjuk a darált mandulát és a lisztet.
A tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk, majd egy sütőpapírral bélelt vagy kivajazott 25 cm-es karikába vagy piteformába tesszük úgy, hogy az oldalát 4-5 cm magasan kibéleljük vele. Sütőpapírral béleljük, valamilyen nehezéket teszünk bele. Nekem van egy fix mag-hüvelyes keverékem, amit még annak idején vettem, de teljesen használhatatlan, mert minden van benne és totál nem egyszerre fő, úgyhogy befogtam erre a vakon sütés célra. 180 fokon 10 percig sütjük nehezékkel, majd további 10 percig nehezék nélkül, végül összekeverjük a karamellt a mandulás krémmel, beletöltjük a tésztába, majd felezett fügével bőven megpakoljuk. A tésztát töltelékkel együtt 180 fokon 30-35 percig sütjük.
Smuczer Hanna 