A bejegyzést a Kenwood támogatta.

Jajj ezek a német morzsasütik, annyira finomak! Ropogós fűszeres morzsa, édes-savanykás alma és egy puha, szaftos kevert tészta. Awh! Koronázzátok vaníliafagyival, issssteni finom lesz!

A mákos sajttortás (Mohn-Schmand Kuchen) bejegyzésemben meséltem róla, hogy minden pénteken, ugyanabban az időpontban megáll a lakásunk előtt egy mozgó pékség-cukrászda. Felnyitja az oldalát és a hosszú pultjából kacsintanak ránk a finomabbnál finomabb sütik. Eddig egyszer kóstoltunk onnan, megjegyzem elképesztő inspirációs eredményességgel, mert az elmúlt időszak egyik általatok is legkedveltebb receptje lett az a mákos sajttorta.

Aztán múlt pénteken, pont kreatív flowban voltam, agyaltam, hogy miket lehetne sütni, aztán meghallottam az autót jelző csengőszót. Gyorsan felpattantam, csekkoltam a pénztárcám apró készletét, tökéletes, ebből jók vagyunk 1-1 süti belefér, közben amúgy kelt már a barackos bukta, de mindegy, ma kóstolunk valami újat. Így is lett, vártam még egy kicsit, amíg az utca nyugdíjasai kérni kezdtek, kicsattogtam és beálltam a viszonylag hosszú sorba, már az itteni népsűrűséghez képest. (Általában alig látok embert az utcán.) Négy nénike állt előttem. Az éppen vásárló legelső néni a közvetlen ajtó-szomszédunk, nyolcvan-kilencven között lehet és minden héten kint áll már mielőtt megérkezne az autó. Ő az első mindig, már amikor kinézek az ablakon és a külvilág felé érdeklődő üzemmódban vagyok. A második a szembe lakó szomszéd néni volt. Jól megbeszélték, hogy jövőhéten akkor ugyanitt, ugyanekkor. Ez olyan cuki. Édesek nagyon.

Aztán még két néni állt előttem, vészesen közeledtem a sorban, basszus ki kell találnom mit kérjek. Mákos sajttortát nem, már azt kóstoltuk és ugyan szívesen enném megint, de kell valami új. Mellette gyümölcsös sütik voltak, annyi különbséggel, hogy például meggyesből volt morzsás tetejű vagy sima meggyes sajttortás gyümölcsös. Jó, hát rettenet nehezen tudok általában dönteni, így volt ez most is, mérlegeltem, agyaltam, vészesen fogytak a nénik. Basszus melyik legyen úristen. Átmentem a másik oldalra is, ott különböző krémes sütik kuksoltak, gyötörve engem, mert ott az ekleren kívül mást nem ismertem. Volt egy több réteg krémmel töltött kuglóf, talán még áfonya is volt benne, na az igazán izgalmasnak tűnt, de mivel a nevét nem sikerült kibogoznom és nem akartam mutogatva hablatyolva kérni, visszaálltam a soromba és ismét a gyümölcsös sütiket vizslattam. Közben az előttem lévő néni az egyik még sosem hallott gyümisből három darabot is kért, na mondom, ez akkor tuti nagyon finom, ez lesz az egyik, szuper. Legalább ez megvan. Aztán én következtem, mondtam nagy határozottan a biztos választásom, aztán egy utolsó pillantást vetettem a többire és kiböktem egy random sütit, amire éppen vágytam, hogy ne tartsam fel, mert hajaj ezen simán el tudtam volna agyalni még percekig. Kifizettem, becsattogtam vele a lakásba, közben sűrűn ismételgetve magamban az ismeretlen gyümölcsös süti nevét, nehogy elfelejtsem, mert akkor sose derül ki, hogy mit kóstoltunk.

Bent felcsaptam a gépet, beírtam. Ó! Wáó! Hát ez most vagy nagyon finom lesz, vagy nagyon nem. Milyen furcsa, hogy ezt itt ennyire szeretik, otthon egyáltalán nem látnám, hogy sütnének vele. És végül is, kicsiként nagyszüleim kertjében kezemen nem tudtam volna megszámolni mennyit ettem belőle, amikor finom érett volt, sőt még éretlenül is. Meglátjuk. Persze elbosszankodtam magamon és Istvánnak is elpanaszoltam bánkódásom, hogy miért nem mertem másodiknak a krémes kuglófosat kérni, mert milyen jól mutatna a blogon, otthon sosem láttam még olyat, tuti isteni lett volna, óó. Na mindegy, majd legközelebb. Zárójel 1: Közben megtaláltam a kuglófos krémest Frankfurter Kranz a neve, egy vajas-pudingos krémmel töltött kevert tésztás kuglóf. Érkezik majd a recept! 🙂 Zárójel 2: mindig gondolkozom, hogy kellően a jelenben élek-e, de azt hiszem, ilyen részletes 2 perces esemény leírása után talán megállapítható, hogy igen, tökéletesen megfigyelem a jelent és benne vagyok testtel-lélekkel! 🙂 Aztán István hazaért, megvacsiztunk és megkóstoltuk őket. ÚÚ! Hát finomak voltak, mindkettő, nagyon. A random ráböktem/kívánom választásom egy meggyes morzsasüti (Kirsch Streusel Kuchen) volt, ami elképesztően finom savanykás meggyel volt töltve. A másik pedig egy pöszmétés süti (Stachelbeer Kuchen), amin annyira meglepődtem, hogy ennyire keletje van errefelé. Király volt, savanykás sajttortás, ú fincsi volt!

Ezért jutott eszembe a héten a morzsasüti. Ugyan István almás pite kérése egy kicsit át lett alakítva ezzel, de egyáltalán nem bánja ő sem, mert isteni ez a süti is, még finomabb! Milyen jól tettem, hogy kimentem pénteken!

Kenwood kMix konyhai robotgépem

A sütemény elkészítésénél most is, mint minden nap, a szeretett @kenwood_magyarorszag Kenwood kMix robotgépem volt a jobb kezem. Szívből ajánlom, élmény vele a sütés! Amikor annak idején robotgépeket kerestem, kikötés volt az 1300 W, mert hogy ááá az én sütéseimhez az biztos kell, hát.. ez az elképzelésem mára már megdőlt, simán tökéletes az 1000 W – os kMix és könnyen bedagaszt egy nagyobb adag, 800 g lisztből készült kelt tésztát is.

Hogyha éppen egy időtálló és stabil gépen gondolkoztok, szívből ajánlom Európa #1 számú robotgép márkájának gépeit! Kuponkódom “SMUCZER.HANNA” a Kenwood konyhagépek és kiegészítők árából 10% kedvezményt biztosít 2024.01.31-ig a www.aqua.hu weboldalon. Az akció más kedvezményekkel nem vonható össze. 

Almás morzsatorta

Hozzávalók 22-23 cm-es tortaformához

Morzsa
100 g finomliszt
100 g teljes kiőrlésű búzaliszt
1 kávéskanál só
100 g kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor
1 teáskanál fahéj
1/2 kávéskanál szerecsendió
100 g olvasztott vaj

Kevert tészta
130 g puha vaj
100 g kristálycukor
3 tojás
1 evőkanál rumaroma / sütőrum
100 g finomliszt
75 g teljes kiőrlésű búzaliszt
1,5 teáskanál sütőpor
1 csipet só
+ 600 g alma (3 nagy darab)

A morzsához a liszteket elkevertem a sóval, a fűszerekkel, a kristálycukorral, majd ráöntöttem az olvasztott vajat és morzsás textúrájúra dolgoztam. Hűtőbe tettem. A kevert tésztához a Kenwood robotgépem táljában kihabosítottam a vajat a kristálycukorral, majd egyenként hozzáhabosítottam az egész tojásokat, ez kb 4-5 percig tartott, majd jött hozzá a rumaroma, végül belekevertem a sóval és a sütőporral és sóval elkevert liszteket. Alján sütőpapírral bélelt 22 cm-es formába kentem, szeletelt almákkal borítottam, végül rászórtam a morzsát és 180 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső) kb. 40-45 percig sült. Vaníliás fagylalttal ettük. Mennyei lett!

Elkészítettétek? Írjátok meg kommentben, hogy sikerült, mindig úgy örülök neki!🥰

---