Simit, a szezámmagos török zsemle

kiflik & zsemlék, kovász

A simit (ejtsd: szimit) vagy görögül: koulouri, gyűrű alakú szezámmagos kenyér, mely mind Törökországban, mind Görögországban elterjedt pékáru. Mérete és állaga régiónként változó. İzmir városában gevrek-nek nevezik, melynek szó szerinti jelentése “ropogós”, annak ellenére, hogy állaga nem “ropogósabb”, mint mondjuk az Isztambulban árult simité. A simitet rendszerint magában, vagy lekvárral, sajttal fogyasztják.” írja a Wikipédia és én elhiszem neki.

Első ránézésre mondjuk teljesen bagel, csak csavarva, ámde.. ellentétben a bagel vajas-tejes kalács tömörségű tésztájával, a simit vízzel és olajjal készül, mint egy sima pék anyaghányad szerinti bolti zsemle, tehát így lesz tényleg szuper ropogós. Na meg a spricceléstől, de zömében a tészta víztartalmától.

Bejegyzésem most is indulhatna olyan unalmas módon, hogy “már nagyon régóta terveztem megsütni..” ami igaz is, és innentől, meg visszamenőleg mindegyik bejegyzésem elejére képzeljétek oda, mert én mindent már nagyon régóta meg szeretnék sütni. Hát ez van, amikor az ember MINDENT ki szeretne próbálni.

Na, de uncsi bevezetés helyett jöjjön a Simit napja, ami egyenlő volt azzal, amikor Hanna túl komolyan vette a házi karantént és bezárta magát a bérelt panel nappalijába.

Van a Szex és New Yorkban egy rész, amikor Carrievel cetlin szakítanak és egész nap azt hajtogatja, hogy ez az a nap, amikor cetlin szakítanak, aztán éjfélkor bejelenti, hogy most hivatalosan is vége ennek a napnak, amikor cetlin szakítottak vele, vagyis addigra már csinált cifrább dolgot, így átavanzsálta a nap lényegét, na de értitek. Számomra ez a nap úgy indult, hogy ‘a nap, amikor simitet sütöttem’ és úgy végződött, hogy ‘a nap, amikor simitet sütöttem és bezártam magam’. Most már nagyon vicces, abban a pillanatban mondjuk kevésbé volt az. 😀

Simitezés után elpakolt, felmos, pöpecre készíti a konyhát és leül olvasni, közben minden ablak nyitva, mert mióta az alattuk lakó hatósági karanténban van, előszeretettel dohányozza tele az otthonukat is, közben hangosan csókkirályt énekelve. Ne, ne mondjatok semmit, ez katasztrófa. Szóval szellőztetés közben olvastam, majd láttam én, hogy finoman csukódik az ajtó, de olyan jó volt végre ülni, hogy nem foglalkoztam vele és hagytam becsapódni, mert tegnap is így volt és akkor visszapattant a zárnyelv. Óriási csapódás, de felnéztem, majd olvastam tovább, aztán vártam az ismerős hangot, amikor visszadobja az ajtót a huzat, de ez nem történt meg. Felpattantam, rohantam az ajtóhoz, de az zárva volt. Kilincs pedig nem volt rajta. Eredetileg úgy szerettük volna, hogy levesszük az egész ajtót, mert a világon nem férünk el a 2 nagy kanapénkkal egy panelszobában és folyton nekimentünk, de szegélyléccel annyiea körbe van pakolva, hogy így nem lehetett levenni, csak a kilincset.
Ekképp konstatáltam helyzetem:

Nincs kilincs az ajtón, ergó nem tudok kimenni.
Tehét bezártam magam.
István nincs itthon.
István nincs itthon és nem vitt kulcsot, így még a lépcsőházba sem jut be, nem hogy a biztonsági acélajtón át a lakásba?!
Hogy fogok kijutni?! Hogy fogok így enni?! Jaj még jó, hogy behoztam a telefonom!

Hívtam Istvánt: szia, hááát nem fogod elhinni! Az van, hogy becsapta a huzat az ajtót és én bent vagyok, na hogy jutok ki?!
István: mondtam neked Hanna, hogy ezzel vigyázni kell. Keress egy olyan tárgyat, ami belefér abba a kis kockába és fordítsd el.
Hanna: oké, szétnézek – így lett kettétörve 2 ceruza, így került elő J.I. Go és próbálta hősiesen lábbal kiszabadítani személyem, de nem jött össze neki.
István: Próbáld a gyerek legójával!

Ez egy szuper tipp volt, mert találtam egy olyan elemet, ami pont belement, már csak hozzá kellett építenem valami kilincsszerű dolgot, hogy a kellő nyomaték meglegyen az elfordításához és láss csodát, sikerült. Jaj kihagytam a sztoriból a bőgésem. Hupsz. Ezen röhög a mai napig István, hogy 1 percig nem szólaltam meg és nagy Ott vagy még!? – kérdések közepette hangtanaul bőgök. Ugyanis én azt hittem, hogy oké, vége, akkor engem csak kívülről lehet kiszabadítani, tehát hívni kell a tűzoltókat, hogy törjék be az acél bejárati ajtót. Teljesen kétségbe estem. Fogalmam sem volt a kilincs működési elvéről, tudja fene, mi hogy fordul, eddig nem volt rá szükségem. Tényleg nagyon kétségbe estem, a mikor fogok így enni, és úúúú még jó, hogy elmentem pisilni… gondolatok beindultak, aztán hála a jó égnek csak 10 percet lehettem bezárva, mert telefonos segítséggel sikerült kiszabadulnom, de még az a megkönnyebbült szabadság érzés, ami akkor megtalált. Ahh. Aztán kaptam egy jó nagy adag adrenalint, mert úgy pörögtem utána, mint állat. Szóval ez volt az a nap, amikor simitet sütöttem és bezártam magam a szobába. Azért az cink, hogy 27 évesen nem lehet egyedül hagyni csak kilinccsel a nyakamban?! Örökké röhögni fogunk ezen a sztorin.

Opciók sütéshez

Most csak egyszer etettem kovászt ehhez az operációhoz (1:3:3 arányban, tehát 110:7= 15g kovász, 45 g liszt, 45 ml víz és egy kis 1/2-ed kávéskanál szárított élesztő hozzáadásával), mert csak reggel konstatáltuk, hogy te jó ég, megettük a fagyóból az összes simitet, csinálni kell valamit! És mivel imáááááádtam a pirított szezámmagot és ezt a ropogós zsemlés történetet, egyértelmű volt, hogy megint elkészítem. Van egy kis kattanásom szezámmaggal kapcsolatban, ugyanis imádom. Bármi jöhet, amiben van, vagy amin van.
Kovász nélkül is elkészíthetitek, akkor duplázzátok az élesztő mennyiségét tehát 18-20 grammot használjatok hozzá, de nekem ez a lenti arány veszettül bejött, mert a csak élesztős dolgok hajlamosak némi élesztő ízt produkálni, no ennek semmmmmilyen ilyen mellékzöngéje nincsen, ezért jött be eszméletlenül, ugyanakkor egy nap alatt lezongorázható. Reggel etettem a kovászt, estére kisült a simit, tehát időben is tök korrekt, mert nem kell 3 nap, mint egy bagettnek.
Készülhet BL80, BL55 lisztekből, vagy ezek keverékéből is. Második alkalommal 1/5-öd része teljes kiőrlésű liszttel készült. Teljesen nyugodtan szabadon variálható, arra figyeljünk, ha túl magas a tk lisztek aránya, több nedvességet nyelnek el, így nagyon minimálisan ugyan, de több vízre lesz szüksége a tésztának.
– Szuperül fagyasztható, amint kihűlnek, mehetnek is le. Több infó: Péksütemények, kenyerek fagyasztása c. bejegyzésemben.
– A melasz elhagyható, így gyorsítható a művelet. Én bioboltban szereztem be annak idején, a bajor rozskenyerekhez, kornspitzhez kifejezetten ajánlott ízorgia!

Simit, a szezámmagos török zsemle

Hozzávalók 11 (egyenként 100g-os) darabhoz

110 g aktív kovász (előzetesen 1x-2x megetetve)
544 g búzaliszt
10 g só
345 ml víz
56 ml olaj
2 lapos teáskanál szárított élesztő vagy 6-8 g friss élesztő
1 teáskanál kristálycukor

Beleforgatáshoz: 70 g melasz, 120 ml víz, 100-150 g szezámmag (legutóbb elhagytam a melaszos sztorit, és csak szimplán bespricceltem vízzel és pirított szezámmagba forgattam)

Hogyha friss élesztővel dolgotunk, akkor a langyos vízbe belemorzsoljuk a kristálycukorral, majd felfuttatjuk. Hozzákeverjük a kovászt. Hogyha instanttal, akkor az átszitált liszthez keverjük a sóval, és a kristálycukorral együtt, majd a vizet, a kovászt és az olajat hozzáadva dagasztani kezdjük. Ha összeállt a tésztánk és fényes felületű, rücsköktől mentes, kivesszük és egyhén lisztezett pulton gömbölyítjük. Letakarjuk és 50 p – 1 óra alatt a duplájára kelesztjük. A tésztát 11 db 105 grammos darabra tépkedjük, jól átgyúrjuk, gombócokká gömbölyítjük és letakarva 30 percet pihentetjük. A gömbölyű kis darabokat ovális alakúra és tenyérnyi nagyságúra kilapogatjuk, majd bejglihez hasonlóan, a hosszabbik oldalánál kezdve feltekerjük őket úgy, hogy közben minden tekerésnél lenyomogatjuk az illeszkedést. A hurkát liszt nélküli felületen sodorni kezdjük, kettévágjuk, majd egyenként 25 cm-essé sodorjuk. Kicsit belisztezzük őket, hogy összecsavarásnál ne olvadjanak eggyé, majd összecsavarjuk egymásba, végül a két végét összeillesztjük egy erősebb csípéssel. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. A szezámmagot illatos vizslabarnára pirítjuk. A simiteket vízzel kikevert melaszba merítjük, majd tetejüket a szezámmagba tesszük, visszahelyezzük a tepsire és letakarva 40-50 percig kelesztjük. Előmelegítjük a sütőt 230 fokra (alsó-felső), sütés előtt jól bespricceljük vízzel a simitek tetejét, 20-22 percig sütjük, a sütési idő felénél megfordítjuk a tepsit. Végül a forró simiteket bespricceljük újra 1 spricc vízzel. Amint kihűlt fagyasztható. Kiengedés pulton vagy pár mp mikró, vagy sütőben, vagy pirítós tetején. 🙂

Recept forrása: Unicorns in the Kitchen

Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel veszem, ha megosztjátok velem Instagramon, a #smuczerhanna_recept keresőcímke és a @smuczer.hanna oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket! 


Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot!
 PATREON oldalam, ami egyfajta borravalóként, lehetőséget nyújt, hogyha szereted, amit csinálok, akkor segítheted a munkám, hogy a jövőben is folytathassam!

Dán KNÆKBRØD

Kalandjaink a nagyvilágban, pékség, pogácsák & sósságok

Betyár jó! Legközelebb dupla adaggal és 2 tepsiben egyszerre készítem, mert fantasztikus és a szervezetnek kellenek a magvakból származó jó zsírok! És hopp, pont olyan ízű lett, mint másfél hónapja Dániában, Randers egyik pékségében. El sem hittem! Ugyanolyan roppanós, leveles. Bár a készítése némileg eltér, szerintem az ottani egy leveles tésztára szórt magkeverék volt, de ahogy láttam a neten, így is – úgy is készítik. Szóval ez egy gyorsabb verzsön, de szerintem annál finomabb és nincs benne az a kiló vaj, amit általában a leveles tésztákhoz használunk.

Egy ropogós, brutálisan magvas kétszersült, teljes kiőrlésű zabkása alappal!

T I P P
Érdemes készenlétben tartani egy kis pirított magkeveréket otthon, sokszor fog csoda jól jönni! Például:
– zsemlék tetejét szoktam beleforgatni
– kenyerek/kiflik/zsemlék tésztájába is tökély
– krémlevesek feltéteként
– vagy ilyenkor, a dán KNÆKBRØDunk beszórásánál is jól funkcionálnak a gyorsan, szekrényből előkapott pirított magvak.

Pirított magkeverék:
– lenmag
– szezámmag
– napraforgómag
– tökmag
– egész mákszem
A lenmag és a mák kivételével egy serpenyőben, mindenféle zsiradék hozzáadása nélkül illatosra pirítom a magokat, kihűtöm, majd belekeverem a kimaradt 2 magot. Befőttes üvegbe teszem és szépen vár, amíg felhasználom. Egyszerre 200-300 grammnyit szoktam készíteni. Ha félünk az avasodástól, betehetjük a fagyasztóba.

Isteni volt a szezámmagos!

Dán KNÆKBRØD

Sütési hőfok: 150 fok alsó-felső
Sütési idő: 1 óra 20-30 perc

Hozzávalók 1 tepsihez (200g-hoz)

100 g teljes kiőrlésű zabpehely
150 ml víz
150 ml tej
2 evőkanál lennag
2 evőkanál napraforgómag
1 marék tökmag
1/2 kávéskanál só
~ 4 tekerés durván őrölt bors

A szóráshoz: pirított magkeverék (lenmag, szezámmag, napraforgómag, tökmag, egész mákszem, zabpehely), durva szemű só
A tetejére szánt magkeverék súlyát nem adtam meg, mindenkinek tetszőleges.

Előmelegítem a sütőt 150 fokra (alsó-felső). Összefőzöm a zabpelyhet a folyadékkal, a 2 ek. lenmaggal, a 2 ek. napraforgómaggal, a marék tökmaggal, sóval, borssal. Rottyan. Kikenem sütőpapírral bélelt tepsire, nagyjából 1 cm vastagra, megszórom durva sóval, plusz a pirított magkeverékkel, kicsit belelapogatom, belenyomogatom a magokat a kezemmel és ilyenkor érdemes, még nyersen felkockázni, téglalapokra derelye/pizzavágóval felvágni (ezt elszúrtam, utolag jutott eszembe és csak törni lehetett, hát ennyi baj legyen..), 150 fokon 1 óra 20-30 perc alatt sült ropogósra.

Kövess Instagramon és Facebookon is!
Iratkozz fel hírlevelemre, hogy értesülhess a legújabb tartalmakról!

Nem hiszek a véletlenekben! 🙂 Mosdóba karcolt felirat Koppenhágában.

Autó Dániából – életünk egyik legszuperebb útja

Férj szervezte az utat – ebbe a tervezésbe most nem folytam bele és utólag mondhatom: nagyon jól tettem. Kinézett egy autót a költözéshez, leelőlegezte, a repülőjegyet, az oszkárt, a szállást és a flixbuszt is lefoglalta. Szóval minden készen volt már előtte egy héttel, így vártuk a napot. Este 8-kor indult a gép, tehát bőven volt időnk Miskolcról Pestre feloszkározni, reggel kovászos kenyeres szalámis-salátás szendvicseket gyártani és utazni, tényleg olyan slowliving életérzéssel, nem sietve, nem kapkodva.

Este 10-11 körül szálltunk le és amszterdami utazásunk hibájából tanulva (este 11-kor keringtünk gyalog az autópálya mellett, az Isten háta mögötti, kivilágítatlan, nádasos bicikliút mentén, keresve a lefoglalt, tök olcsó (vajon miért?!) autópálya hotelünket) szóval ebből tanulva, a legközelebbi hotelbe, a malmöi repülőtéri hotelben foglaltunk szobát. Aznap még nem sejtettük, de másnap életünk reggelijét tették elénk, vagyis szedtük össze a szó szerinti, svédasztalos svéd asztalról. Egy sima, basic repülőtéri hotel nevetve megfelel egy magyarországi 4, de állítom, hogy akár 5 csillagos szálloda színvonalának. BRUTÁL KOVÁSZOS kenyerek / zsemlék, életem első garnélái, de valami olyan szósszal, hogy behaltam. Bődületes volt a választék, életünk reggelije volt és ebben semmilyen túlzás nincsen. Halálosan komolyan mondom. A mai napig leesik az állam, ha arra a reggelire gondolok.

Reggel taxit kellett hívnunk, hogy bevigyen Malmöbe, mert a reptéri buszok indulásával nem értük volna el a Koppenhágába tartó flixbuszunkat. Második hitetlenkedés a napunkban, amikor a malmöi taxis magyarul üdvözölt bennünket. Olyan kis csodaút volt ez, az elejétől a végéig, beszélgettünk életről, sorsokról, majd beértünk Malmöbe. Volt durván egy óránk, sétáltunk egy picit a Central Stationnél, bóklásztunk boltokban nagy szemekkel nézve a helyi választékot, beszereztem egy csoda cuki svéd népviseletes, szőke kislányos hűtőmágnest, aztán elindultunk a HÍDra. Megvan a svéd-dán krimi sorozat A híd címmel?! Valami remek, kimagasló alkotás szerintem, ezért is volt hihetetlen érzés átmenni ugyanazon a hídon. Libabőr és egyéb.

Beértünk Koppenhágába, egy finom kávé 1500-ért / darab (Aztazegetúristenbasszuskulcs!!!!), séta a nagyállomás körül, aztán nyomás a következő flixbuszra, irány végállomásunk, Randers. Délután 4 körül értünk oda, hulla fáradtan és kopogó szemekkel, mert hol voltak már a tegnap reggel készített szendvicsek?! Google maps a barátom, így már az úton nézelődtem, hol kajáljunk este. Találtam egy kínai éttermet, de nem ám olyat, mint itthon a sarki, hanem egy elegáns, gyönyörű sárkányos, legyezős, beülős helyet. Levest kívántunk, jaj, de nem tudtak angolul, ami vicces volt, mert már mi is törjük, de kézzel-lábbal és google-lel csak sikerült a dán-kínai étlapot magyarra fordítani. Bár azt máig nem tudom István mit evett, mert mindenre bólogattak, hogy “jessz cikön, jessz, jessz “, de az enyém egy cápauszonyleves volt. Ez tuti. Úgy képzeljétek el, mint a karácsonyi halászlevet, csak egy pici kínai beütéssel és csípősen. Mellé nagyon ropogós burgonyaszirom-jellegű kenyeret és pirított bagettet kaptunk. Akkora élmény volt. Befejeztük, kifizettük, majd odajött hozzánk egy kicsivel jobb angollal beszélő nagyon-nagyon cuki lány és megkérdezte, honnan jöttünk, majd amikor leesett neki, hogy az hol is van, felkiáltott, hogy hááát itt nagyon olcsók a Mischlen csillagos éttermek és tudja-tudja merre van. Tényleg nagyon cuki volt, annyit kérdezett, plusz kiselőadást tartott a Randers környéki nevezetességekről, látnivalókról, basszus olyan érzésünk volt, hogy sose szabadulunk, már-már szinte kínos volt, hogy mennénk, mert eszméletlen fáradtak vagyunk, de hát hogy?! Estére Airbnb-n foglaltunk szállást, amit már eddig is praktizáltunk, csak eddig egész lakást vettünk ki, most pedig egy családnál aludtunk a harmadik emeleti gyerekszobában. Hát mekkora életérzés volt, tiszta emlék-utazás, mint amikor középiskolában Esslingenben voltam cserediák. Egy az egyben olyan érzésem volt, István teljesen kivolt, hogy Ő.. ezt sose merné megtenni, idegeneket beengedni a házába. Igen, teljesen jogos, de ott valahogy a kölcsönös, egymás iránti bizalom, már a legelső nap feltűnt, óriási. Például simán a konyhaasztalon hagyta a telefonját és a táskáját a csaj, úgy hogy őt nem is láttuk/hallottuk, hogy egyáltalán otthon van-e. Annyira mások.

Amikor kinézte István az autót, a világon nem gondolta volna, hogy ilyen gyönyörű városban találjuk magunkat majd. Randers neve írott formában 1086-tól van jelen, na gondolhatjátok milyen gyönyörű hely, igazi kincs. Eszméletlen cuki házak, inkább magasak, vékonyak voltak és 2-3 szintesek. Nagyon baba. A dán-svéd designt szerintem nem kell bemutatni, letisztult és otthonos. Szerelem első látásra. Az utcára néző ablakokat nem takarja függöny, séta közben látjuk mit csinálnak a családok, annyira elképzelhetetlen ez itthon. Mondom.. bizalom! Feltételezhetően nem az a lényeg, hogy mit csinál a másik, mert akkor annak függvényében intézem az életem… hanem mindenki csinálja a dolgát, ami neki rendeltetett, megy a saját útján előre. Kis, függöny nélküli ablakaikban gyertyák, éjjeli/állólámpák világítanak és amint meglátjuk, eláraszt bennünket egy elemi, mély ős-otthonosság érzés és hirtelen melegség árad szét legbelül. Hihetetlen hatása van.

Egyébként is közel áll hozzánk a hygge, de ez út még nagyobb slowlivingre tanított. Nem az volt a cél, hogy megismerjük Svédország és Dánia minden szegletét és pont ezért volt jó, hogy egyáltalán nem folytam bele az utazás megtervezésébe, mert így a legelső benyomásra építettem, nem pedig egy megtervezett, idealizált, előre elgondolt “hú nyaraláson jaj de boldog leszek, mert annak kell lennem” rendszer bekalibrálása volt, amit ott persze csalódás követ, mert mindig elfelejtem, hogy magamat is viszem és ha már valami nem úgy alakul, vagy nem érzem jól aznap reggel magam a bőrömben, akkor mehet sutba az idealizált boldog utazás. Életünk egyik legfelszabadultabb utazása volt. Bár.. zárójel, a dán autókereskedő haverjaink olyan szinten lazák voltak, hogy papírokkal bár, de forgalmi nélkül engedtek utunkra, amiről most már nyugodtan írok, mert múlt héten megérkeztek a messiásként várt papírok, de egy hónapig remegtünk, hogy “na most vagy vettünk egy autónyi alkatrészt vagy lesz belőle forgalomba állított autó“. Bizalom?! Visszafelé Berlin körgyűrűjén keresztül autóztunk a számunkra új, egyébként használt paripával, szuper utolsó pillanatban, baromi olcsón lefoglalt, 4 csillagos hotelben aludtunk. Összejött minden, életünk egyik legjobb útja volt! ❤ Visszagondolva el sem hiszem, hogy olyan messze voltunk. Hihetetlen.

Mexikói quesadilla házi tortillából

lepénykenyerek & pizzák

Brutál ebédünk volt vasárnap.

Tény, hogy nem egy megszokott húsleves-rántott hús kombó, de valahogy vágyok az újra! Kinyitottam a szemem és hagyom, hogy elvarázsoljon a nemzetközi konyha. Ugyanakkor múlt héten paprikás csirke volt, előtte székelykáposzta és még a töltött paprikából is van a hűtőben, szóval imádjuk a magyar klasszikusokat is, de amikor számodra teljesen új ízeket kóstolsz, az valami varázslatos. Nincs erre jobb szó. Varázslatos.

Idén tavasszal, az egri Food truck fesztiválon kóstoltunk először mexikóit. Az első falat eszméletlenül megütött, teljesen hanyatt vágott. Tortillalapok között jalapeño ⌊ejtsd: halapeno⌋ paprika, sok-sok sajt, szaft és csak úgy nyúlt mindenfelé. Húú.

Hazajön. Kis izzó a fejben megjelenik. Párral közöl, ötletelés. Cetlik+toll elővesz, írni kezd, kis üvegbe bedob, minden hétvégén húz, hogy melyik nemzet jellegzetes étele kerüljön a hétvégi asztalra. Persze a projekt az óriási lelkesedés után jegelődött, csak most, a havi könyvtározásom után került elő ismét.

Minden a szombat reggeli dzsadzsikkal (török tzatziki) kezdődött. Délre készült hozzá egy gyros, házi pitával. Szombat este pedig már Széll Tamás quesadilla ⌊ejtsd: kászedíja⌋ nézegettük YouTubeon, nem is sejtve, hogy másnap találunk jalapeñot a Lidlben (valószínűleg valamikor mexikói hét lehetett) és ez mindent beindított.

A bolti TexMex és a Quesadilla fűszerkeverékek
fűszertartalmának elemzése után..

Kitaláltam, hogy simán összerakhatom itthon is, csak össze kell kevernem az adott fűszereket és csak annyit, amennyire szükségem van és így nincs hatvanharmadik fűszerkeverék a polcon!

TEX-MEX & QUESADILLA FŰSZERKEVERÉK / római kömény, füstölt paprika, pirospaprika, fokhagymapor, őrölt koriander, oregánó, zellerlevél, lestyán, őrölt kurkuma, chili pehely, őrölt bors, gyömbér (nálam ez kimaradt, pont nem volt itthon, de elméletileg kellene bele)

Fél szemmel ránéztünk a tortillára, de világos, hogy ilyet mi nem veszünk. Ezt a tésztát még keleszteni se kell, tehát lényegében 5 perc alatt képesek vagyunk elkészíteni: összegyúrjuk, felosztjuk, nyújtjuk, sütjük. Oké, éppen nem hátrány, hogyha pihen/érik a tészta 30 percet, hogy a gluténszerkezet kialakuljon és megfelelően nyújtható legyen, de kettőt gyorsan ki tudunk sütni mindenféle probléma nélkül és amíg csillogó és elégedett szemekkel harapjuk a legelső quesadillánkat, addig nyugodtan tudnak pihenni.

Kicsit pepecs a dolog, de nem jobban, mint egy pizza. Eskü! És betyár finom! Még egyszer eskü!

Lábjegyzet: a quesadilla ⌊kászedíja⌋ szó kiejtésének megjegyzését javaslom cetlivel a fürdőszobatükör vagy a monitor szélére kiragasztani. Tavasszal a gnocchi-t ⌊nyokki⌋ sikerült így belevernem a fejembe, mert már engem idegesített, hogy szerencsétlent mindig csúnyán legnoccsizom.

Szuperül fagyasztható, akár dupla adaggal is indíthatunk!

Tortilla

Hozzávalók 14 darabhoz

408 g liszt (Nálam: 300 g BL80 búzakenyérliszt, 108 g teljes kiőrlésű rozsliszt)
1 teáskanál só
1 kávéskanál kristálycukor / barna cukor
1 teáskanál sütőpor
40 ml olívaolaj
227 ml meleg víz

A liszteket átszitálom, elkeverem benne a sót, a cukrot és a sütőport. A közepébe mélyedést készítek, beleöntöm a vizet és az olajat. Fakanállal összekeverem, majd amikor már nagyjából összeállt, leszedem a fakanálról a tésztát és a kezemmel folytatom a gyúrást, majd kiteszem a pultra és szép tésztává dagasztom. Nem kell sokáig 1-2 percig gyurkászom, aztán kész is!

Felosztom 14 darabra és egyenként gömbölyítem őket. Enyhén lisztezett felületen már nyújthatom is ki. Van egy pont, amikor már nem nyújtható tovább, ekkor hagyom egy picit pihenni 2-3 perc. Addig felforrósítok egy serpenyőt (nálam a palacsinta sütő volt a nyertes), majd visszatérek a tésztához, kezembe veszem és szépen, mint a rétestésztát, vagy mint a pizzát megnyújtom/meghúzom minden irányba, körbe-körbe végighaladok így rajta és a forró serpenyőbe teszem.

Hogyha quesadillának készül, akkor csak az egyik oldalát sütjük meg, mert miután betöltöttük megy vissza a tepsibe, ahol mindkét oldala át fog sülni. A 14 db lapból készült 3 db quesadilla: egy kolbászos és két halas, tehát 6 lapot használtunk el. Ennek a hat lapnak csak az egyik oldalát sütöttük meg, a másikat a töltés után. Úgy töltöttük, hogy a sületlen fele került alulra, a töltelék a már megsült felére ment, a fedőlapnál pedig szintén a sületlen része nézett felülre, amit majd lesütünk.

A maradék 8 lapnak mindkét oldalát átsütöttem és amint kihűltek, költöztek is le a fagyasztóba. Elektromos főzőlapon 1,5 percig sült az első oldalán a legnagyobb fokozaton, majd a másik oldalán további 30 mp-ig.

Quesadilla variációink

SAJTOS / tortilla lap, eszméletlen mennyiségű reszelt sajt, tortilla lap
ALAP QUESADILLA / tortilla lap, eszméletlen mennyiségű (többfajta) reszelt sajt, vörös bab (konzerv), kukorica (konzerv), apróra felszeletelt paradicsom, jalapeno paprika, 1 kávéskanál fűszerkeverék, tortilla lap
HALAS / paradicsomos szardínia, tőkehalfilé olajban
KOLBÁSZOS / szeletelt füstölt házi kolbász
CHILI CON CARNÉS / 4 közepes fej vöröshagyma olívaolajban megpirít, 8 fej fokhagyma hozzászeletel. 500 g darált sertés beletesz, só, bors,1 tk őrölt római kömény, csilipaprika, füstölt paprika, fűszerpaprika, 1 kk. őrölt koriander, kis fahéj, szegfűbors, 3 konzerv vörösbab, 1 konzerv kukorica, 500 ml világos sörrel felönt + 500 ml paradicsomszósz. Hát ez nagyon nagy adag, lefagyasztottuk a felét legközelebbre.

Oké, nagy bánatomra ezt szépen nem tudom lefotózni. Viszont eszméletlen finom kaja! Ezt tudom garantálni.

Tonhalas – paradicsomos pasta

Pasta

Az olaszok valahogy pontosan tudják, mitől döglik a légy étkezés terén. Eszméletlen a tonhalas-paradicsomos spagettijük. Ámultam, amikor először megkóstoltam. Sugója egyenlő a tökéletes harmóniával.

Ugyan az olasz konyha sokkal több, mint pasta és pizza én mégis szinte mindig velük azonosítom, pedig a tipik kaják mellett az egyszerűséggel és a leleményességgel is lehetne. ♥ Zseniális.

KEZDJÜK A FRISS BAZSALIKOMMAL

Az illata már a Lidlben rabul ejtett. Egyszerűen csak felkaptam, magamhoz fogtam és mentem utamra, hogy összegyűjtsem a további apróságokat és mint valami parfüm, úgy tolta aromáját lágyan orromhoz. Szokatlanul meghökkentő volt. Egy csöpp kis varázslat, mert nem szoktam friss bazsalikomot venni. Vagyis eddig nem vettem!

Minden konyhaablakba friss bazsalikomot!

Persze elhatároztam, hogy “Na majd idén ültetek!”. Meg is vettem hozzá a magokat, csak valahogy borzasztóan eltökítettem. Bár párom mondatából “Hanna téged meglátnak a virágok és inkább a föld felé nőnek” és az eddigi palántás, virágos küldetéseim kudarcaiból kiindulva, elképzelhető, hogy inkább elbújt előlem, mintsem megvárja a beteljesült jóslatot.

Górcső alatt a paradicsom

Szószunk legmeghatározóbb eleme. Nyilván friss paradicsomból lenne tökély a koszt, ám eme luxus csakis nyaranta adatik meg számunkra, vagy legalábbis akkor ízes és értelmes. Második körben szerencsések vagyunk, hogyha még van a magunk, anyukánk, vagy nagymamánk, nyáron eltett paradicsomszószából.

Vagy marad a bolt, mint jelen esetünkben és veszünk jóféle sűrített paradicsomot. Na, itt szintén két opció szokott a szemem előtt lebegni: a “támogasd a magyart“, vagy a “na most igazi olasz kaját csinálok“. Aznap az első nyert, kipróbáltam ezt a kecskeméti sűrített pariszószt, amin kis menyecske paradicsomos kosarat tart. Nekem tökre bevált. // Nem reklám.

Legzseniálisabb összetevő: a tonhal

Imádjuk. Kéthetente betolunk 2 konzit simán. Fehérjetartalma magasan egyensúlyban tartja az étel makrotápanyagait (szénhidrát/fehérje/zsír), szóval hogyha kevés tésztával esszük, akkor egy kifejezetten egészséges fogásnak is lehet nevezni, főleg, hogyha netalántán-véletlenül teljes kiőrlésű tésztát használunk hozzá.

A pastáról

Nekünk sajnos/nem sajnos adott volt a boltbezárás után hazakerült raktárkészlet, nem kifejezetten élkategóriába sorolható spagetti tésztája, szóval nagyon lubickolni a lehetőségekben nem tudtam.* Legszívesebben házi tésztával készítettem volna, bár akkor nem ilyen ripsz-ropsz-hipp-hopp a dolog. Ami viszont fontos: a tészta főzőlevét tegyük félre, szükség lesz a szószhoz, erre tényleg figyeljünk oda!

*A hónapban már eldöntöttem az asztalra csapva, hogy jól van már most eltelt egy év, ideje lenne kifutni a garázsban tartott minibolt alapanyagainak, kicsit ráfekszem a témára. Ugyanitt száraztészták/konzervek/lecsók/fűszerek széles választéka jutányos áron, természetesen számla ellenében, kapható! 😀

Tonhalas paradicsomos pasta

Hozzávalók 2 személyre

100-150 g spagetti + tészta főzőleve
4 gerezd fokhagyma
1 kis maréknyi házi aszalt paradicsom
1 közepes fej vöröshagyma
2-3 evőkanál olívaolaj
70 g sűrített paradicsom
1 tonhal konzerv 195 grammos // diétás változat: saját levében // finomabb, ízesebb: olajban
friss bazsalikom
reszelt parmezán
1 teáskanál vaj

A tésztát lobogó, sós vízben al dentére (fogkeményre) főzöm. Főzővizéből félreteszek. Kis olívaolajon vagy az aszalt pari olaján megpirítom a felkockázott vöröshagymát, a pirítás végén (4-5 perc múlva) hozzáadom a felaprított fokhagymát és a nagyobb darabokra vágott aszalt paradicsomokat is. Sóval, frissen őrölt borssal és friss, nagyobb darabokra tépkedett bazsalikomlevéllel ízesítem. Pár percig pirítom, majd hozzákeverem a paradicsomot. Mivel sűrítettem volt itthon, tettem hozzá a tészta főzőlevéből, hogy megfelelő állaga legyen a sugónak (szósznak). Ekkor párom belekontárkodott és mondván, hogy a vaj mindenbe jó (ami tökre igaz persze, nagy duzzogva, de elismerem), tett hozzá egy jókora teáskanállal. Hozzákevertünk annyi tésztát, amennyit jónak láttunk, hogy biztosan elfogy ma vele és megszórtuk reszelt parmezánnal. Összeforgattuk. Végül a tonhalkonzi felét óvatosan belekevertem, hogy össze ne törjön. Tálalásnál a maradék tonhalat elfeleztük, reszelt parmezánnal és friss bazsalikommal megszórtuk.

Awwwh isteni volt!

Ó azóta már nagyon sokszor elkészítettük! ❤

Egyszerű házi pita recept

kelt tészta, lepénykenyerek & pizzák

..avagy amikor a gombhoz veszed a kabátot.

Reggelire brutális ízmennyországba kevertem magam a török tzatzikivel, a dzsadzsikkal. Napközben ódákat zengtem páromnak, hogy húúú ezt ugyanúgy, mint a sült céklát, havonta fogjuk enni, majd meglátja, úgy beleszeretünk.

Délután telefon: legyen gyros estére!? Csirkemell fagyóból elővesz, olívaolajjal meglocsol, fűszerkeverékkel átforgat, hűtőbe betesz. Vár 3-4 órát, majd tészta begyúr, még magamon is meglepődtem, ez most annyira spontán akció volt. Hús extra forró serpenyőben, leheletnyi disznózsíron karamellizál. Dagaszt, keleszt, eloszt. Mire megérkezett a z’úr és már a házi csipetkés gombalevesen túl volt, pont kisült, mindösszesen pusztán csak 4 perc alatt a pita és lehetett is tömni (magunkba) dzsadzsikivel, jégsalátával, paprikával, hagymával, csirkehusival. 

Na, ennyi a sztori. Viszonylag hiányzott már egy nemzetközi street food a nagy menzakaja időszakba (múlt héten paprikás csirke volt, előtte székelykáposzta, most pedig töltött paprika, jaj és még egy krumplis tészta is befigyelt valamelyik nap – persze szigorúan saját, teljes kiőrlésű tésztából.)

Pita (görög lepénykenyér)

Hozzávalók 6 darabhoz

200 g BL55 búzafinomliszt*
120-125 ml langyos víz
1 kávéskanál szárított élesztő
1 kávéskanál kristálycukor
1 kávéskanál só

*Nálam most: 100 g BL55, 90g dupla nullás pizzaliszt, 10 g teljes kiőrlésű búzaliszt

Tészta összeállítása, dagasztása. A lisztet átszitálom, vagy habverővel levegőt keverek bele. Elkeverem benne a sót, a cukrot és a szárított élesztőt. A vizet megmelegítem, hogy langyos, testhőmérsékletű legyen (bár lehet nekem kicsit melegebb is volt) és a liszt közepébe öntöm. Összeállítom tésztává, majd pultra teszem és sima felületű tésztát dagasztok belőle. Az elején még nagyon ragadt a kezemhez, de jó lesz az, szép, homogén felületű tésztává válik a dagasztás során. Letakarom a tállal, duplájára kelesztem körülbelül 30-40 perc alatt, de ne ehhez igazodjatok, inkább szemre.

Tészta felosztása, második kelesztése. Ha már dagadt és bubis és nagyjából a duplája, akkor jó. Előveszem a konyhai mérlegemet és 6 db, egyenként 55 grammos darabokra osztom. Nem vágom, tépkedem! A tésztadarabokat gömbölyítem / slejfolom. Magyarul úgy átgyúrom, hogy fényes és mindenhol egyenletes felületű kis gömböcöt kapjak, majd letakarva további 10-15 percet pihentetem őket.

Sütés. Közben kapcsolom a sütőt 250 (max) fokra (alsó-felső, de néha rákapcsolom a légkeverést) és a sütő legaljára, tehát nem a legalsó rácshelyre, hanem a padlóra beteszek egy sütőpapírral bélelt tepsit. Kettesével sütöttem őket, mert így tudtam gyorsan betenni a sütőbe úgy, hogy ne szökjön ki a forróság. Enyhén lisztezett felületen (Búzadaráson csináltam, de ez nem volt a legjobb, úgyhogy jó az enyhén lisztes!) vékonyra kinyújtottam 2 db gombócot, majd ha felmelegedett a sütő be”dobtam” és néha rákapcsolva a légkeverést 4-5 perc alatt megsütöttem, szépen meg fog pocakosodni majd, annyira édesek, ahogy dagadnak. Bámészkodás közben azért nyújtsuk a másik két darabot is, és így tovább.

Kiválóan fagyasztható // A kisült pita gyönyörűen fagyasztható, aznap csak 3 fogyott, viszont még úgy is betettem a fagyóba, hogy másnap is ezt fogjuk enni. Ezzel a mozdulattal mintegy hibernáltam az extra friss állagát! Szóval simán előre is el lehet készíteni, hogy legyen tartalékban lent.