Rozsropi

életmód, pogácsák & sósságok

Mindennapi kihívásom jelenleg egyensúlyban tartani az életem egyes részeit, mert nagyon is fontos, hogy meglegyen a balance. Aztán beszélek a júniusi szigorított, cukormentesebb étkezésemről, amit minden évben egyszer elkövetek, hogy formában tartsam magam és persze lesz recept is, egy nagyon fincsi teljes kiőrlésű rozsliszttel készített egészséges, lassan felszívódó ch-s ropogtatnivaló.

Egyensúlyban

Szerintem az tök rendben van, hogy vannak az életemben olyan időszakok, amikor jobban összpontosítok annak egy adott részletére és ekképp kicsit elhanyagolódik egy másik szegmens. Felismertem, elfogadom. Legalábbis kezdem elfogadni, mert ez a következő állomás a felismerés után. Vagyis persze, harcolhatnék vele, meg harcolok is, de ennyi óra aztán végképp nincs a napban, ami elég lenne, hogy én az életemről való elképzeléseimet, a magammal és környezetemmel szemben felállított elvárásomat kiszolgálni tudjam. Jó, mit cifrázom: nem csilloghat minden nap a csap és nem tudok minden nap 60 hosszt úszni, mindemellett nem lehet pöpec a blog, az insta, nem olvashatok el minden héten egy új könyvet és nem írhatom minden nap az enyémet. Energiám általában van bőven, ezzel nincs baj és amire az adott hullámban fókuszálok, az mindig 100% csak a többi olyankor 70%. Ez aggaszt kicsit. Most ezt tényleg csak elfogadni lehet? Ezen tűnődöm és próbálom a határokat feszegetni hónapok óta, hogy közeledjen minden a százhoz.

Éppen a takarítás-, és az egészséges életmód nagy hullámában vagyok. Jelenleg kineveztem magam saját otthonunk házvezetőnőjévé (sosem volt és nem is lesz olyan, hogy más takarít nálunk és mindig én és István takarít, csak ez valahogy olyan fenszi és így könnyebben is esik nekiállni, hogy hivatásszerűen tekintek az aznapi porszira, felmosásra, mosásra, satöbbire. Szóval mostanában tényleg minden nap csillog a csap, viszont nem sportolunk egyáltalán. Naponta alig megyek 1 kilómétert, szörnyen bosszant. 1,5 hónapja viszont pont fordítva volt, porcicák khm pororoszlánok fetrengtek az ajtók mögött, de heti 12 kilómétereket futottunk. Visszaolvasva a képlet igen egyszerű lenne, kevesebb sport, mondjuk heti egy, meg egy nap, amikor végigtakarítok mindent. Csak hát, ha az egyéb must have elfoglaltságok és a kedvfaktor bekerül a képletembe, úgy lényegesen megváltozik az egyébként észszerű egyenlet.

Hm, épp felálltam 2 percre betenni a sütőbe a következő kéthétre szánt kovászos kenyerünket, amikor kikristályosodott a gondolat: csak meg kell találnom a jó terület-párosításokat és voalá’ kész is az elképzelt “tökéletességem”. Mármint nem a saját magam tökéletessége, mert olyan senkinél sincs, sose lesz és ez így tökéletes (:D) csak a harmónia-egyensúly álom-életemé. Valahol olvastam, hogy a bakok nagyon törekednek az egyensúlyra. Hát ez valóban igaz, mert ha az nálam borul, egyik pillanatról a másikra képes kicsúszni alólam a mindenség.

Hopp és a slowlivingről még nem is beszéltem, amit szeretek beleszőni a mindennapokba. Valamikor jobban megy, néha kevésbé, de ilyenkor már felismerem jómagam hektikus kapkodását, megállok és felteszem magamnak a kérdést: “Hanna, hova sietsz?” Mindannyian szeretnénk nyomot hagyni a világban, ez frusztrál?! Ezért szeretnék mindent minél hamarabb?! Franc tudja. Ám, ha így is van, melyik a fontosabb, a nyom vagy az, hogy az eke, amivel a nyomot húzzuk boldogan mosolyog-e?!

Életmódunk

Mostanában ezek mennek meg a bárányfelhők. Téma lezárva, majd alakul, rajta vagyok. Mindenesetre június elseje óta cukormentes hétköznapokat (semmi sütike, semmi finomított cukor) iktattam be, kompenzálva, hogy egy kicsit kiugrott a sport és a cukrászvizsgára tanulós hét alatt becsúszott egy pár mandula mag, most így van meg a balance. Újraolvastam Mireille Guiliano A francia nők nem híznak – A boldog táplálkozás titkai c. imádott könyvem és újra végigbogarásztam Gazdag Tündi (Numbava) instagram oldalát. Mindketten az egyensúlyi étkezés hívei és ezt én is vallom. Tündit és a könyvet mondjuk össze se lehet hasonlítani, Tündi vérprofi, örök hálával tartozom neki, hogy az éteren keresztül az írásaival megtanított táplálkozni és megismerni a testem jelzéseit, igényeit, működését!

Mert mindent lehet, csak ésszel és mértékkel, mert hogyha ismerjük az ételek makrotápanyag tartalmát, testünk igényeit, jelzéseit, mindezt aztán összhangba hozzuk a napi aktivitásunkkal, na szerintem ekkor sok gond nem lehet. Mindinkább életmód ez, mint diéta, vagy fogyókúra, amit ha kiejtünk, már 5 kilóval gyarapodunk. Plusz tesszük ezt eléggé hedonista módon, mert például István 4 tojásból készített reggeli spenótos-fokhagymás-parmazános omlettje pfűűha, felér egy ötcsillagos malmöi szállodra reggelijével, csak a nap folyamán már figyelni kell a zsírbevitelemre.

További receptek odafigyelősebb időszakaimból:
Gyümölcskenyér teljes kiőrlésű rozsliszttel
Fitt szilvás-magvas-mákos kelt croissant
Céklás, tk muffin cukormentesen
Szuper kakaós zabkeksz
Teljes kiőrlésű fonott kalács
Pirított magvas, tk. bagel bajor perecmázzal
Ír szódakenyér teljes kiőrlésű rozsliszttel

Szóval, jön a rozsropi recept, ami naaagyon fincsi lett, hasonló, mint a Dán KNÆKBRØD, csak nem marad oly ropogó, azért az csak egy levelesre hajazó tészta, épp ezt majszolom, mert kell egy kis kraft, amíg várom Istvánt haza, hogy végre ebédeljünk (mondom ezt 14:42-kor), ami hideg eperkrémleves lesz kis habtejszínnel turmixolva (Istvánnak rozsropogóssal, én már szerintem mára megettem az adagom, de fene tudja, lehet eszek még mellé én is, bár ha kisült a kenyér, akkor uzsira tuti azt kóstoljuk meg, úgyhogy sztornó rozsropi mára, helyette lesz egy kis kovászos tönkölybúzás-rozsos kenyérke), nagymama fasírtjából maradt még 3 darab, ehhez tojásos barna rizst gondoltam lepirítani egy kis csicseriborsóval és fűszerekkel. Plusz készítettem egy fokhagymás-ecetes uborkasalátát, mert a MINDENHEZ IS zöldség – elv az alap. 

Amúgyilag rozsropink egy végtelenül bonyolult folyamat: pislogsz kettőt és hipp-hopp előtted van. Legalábbis lényegesen hamarabb, mintha leszaladnék a sarki boltba valamilyen szr adalékanyagokkal teletömött, zacskós nasiért, ami ugye egyébként is kizárt. Körülbelül liszt kimérésétől kedve 15 perc múlva már a tepsire pakolgattam a ropikat! 

Rozsropi

Hozzávalók 400 grammnyi rozsropihoz

200 g teljes kiőrlésű rozsliszt
100 g BL55 búzafinomliszt
1 teáskanál só
1 teáskanál sütőpor
30 g puha vaj
170 ml víz
+ 1 tojás a kenéshez
Tetejére: lenmag, szezámmag (vagy amilyet csak szeretnénk), pici só, frissen őrölt bors

A liszteket összekeverjük a sóval és a sütőporral. Belemérjük a vajat (én a hűtőből vettem elő, így mikróban kicsit megpuhítottam, bár már olvasztásba hajlott) és a vizet. Összegyúrjuk, enyhén lisztezett deszkán 0,5 centi vastagra nyújtjuk. Megkenjük egy egész, villával kicsit felvert tojással és megszórjuk a magokkal. Sóval hintjük, borsot tekerünk rá és 220 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső) 12-16 perc alatt megsütjük.

A recept a Dm Bio receptkönyvéből származik, ami a 33 egészséges és gyors recept címre hallgat. Talán valami pontgyűjtés keretében lehetett beszerezni annak idején, már nem emlékszem, csak arra, hogy nagyon rá voltam kattanva miatta a PONTOKRA! Mondjuk megérte a kattanás, szuper ötletek vannak benne.


Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel veszem, ha megosztjátok velem Instagramon, a #smuczerhanna_recept keresőcímke és a @smuczer.hanna oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket! Ha tetszett a bejegyzés és szereted a munkám, PATREON oldalamon keresztül támogatni tudsz.

Spenótos-tonhalas quiche

Kalandjaink a nagyvilágban, pogácsák & sósságok

Mert minden élményből recept lesz egyszer.

2017 október: London

Mazsolás scone a legelső sarki Patisseriében, fish and chips a fish!-nél a Borough Market-en, Franco Manca kovászos pizzája, levesezés az Itsuban, cukros-fahéjas cruffin a GAIL’s Bakery-ben, egy reggeli a PAUL-ban és spenótos quiche, szintúgy, a Borough Market-en.

Élmény a köbön.

Életünk nyaralása. Olyan, amit elképzelsz, hogy lesz. Na, ez véletlenül pont olyanra sikerült. Ez volt a tökéletes nyaralás, mert valahogy itthon hagytuk magunkat és sikerült megállni arra a 4 napra és abban a pillanatban élvezni a dolgokat úgy, ahogy voltak. Azóta terv egy spenótos quiche itthoni kivitelezése. Hát, várni kellett rá 3 évet, de összejött. Méghozzá zseniál módon: másnap süthettem újra.

TIPP: Készítsünk 2 tésztát és a felét (egy 20 cm-es körré nyújtva) tegyük le a fagyóba legközelebbre! Ezért, és mert nagyon mini mennyiség lenne csak 1 tésztát készíteni, a tésztát 2 db-hoz, a töltelék hozzávalóit 1 darab quiche elkészítéséhez adom meg.

Tonhalas – spenótos quiche

Sós omlós tészta (hozzávalók 2 db-hoz)
220 g BL55 búzafinomliszt
100 g hideg vaj
1/2 kk. só
1 egész tojás
40 ml hideg víz

Töltelék (hozzávalók 1 db 18 cm-es tortakarikához)
3 egész tojás
200 ml főzőtejszín 20%-os
5 gerezd fokhagyma + 10 g vaj

frissen őrölt bors
100 g leveles spenót (fagyasztott, már kinyomkodott súlya)
1/2 tonhalkonzerv
1/2 mozzarella
30-40 g reszelt sajt

Gyúrt omlós tésztát készítünk, ami lényegében egy sós linzertészta. Fontos, hogy hideg kézzel és gyorsan dolgozzunk, mert nem szabad, hogy a tészta “leégjen” (begyűljön az ujjunk tövébe a megolvadt zsiradék. Célunk, hogy gyorsan a liszttel összemorzsoljuk a vajat, ezzel mechanikai úton lazítjuk a tészta szerkezetét, a vaj körbeveszi a lisztszemeket, így a liszt sikértulajdonságai nem érvényesülnek, nem tud vázat kialakítani a folyadékkal, mint kelt tészták esetében, így lesz omlós, morzsalékos a szerkezet. A lényeg:

A lisztet, a sóval és a hideg (20 fokos :D) vajjal összemorzsoljuk, majd a tojással és a hideg vízzel gyorsan tésztává gyúrjuk. Én a tésztát késes aprítóban állítom össze, gyors és így hideg marad! Kettéosztjuk, frissentartó fóliába csomagoljuk, hűtűbe tesszük őket 30 percre, majd a fagyóba szánt tésztát kinyújtjuk 20 cm-es körré és fóliába csomagolva letesszük a fagyóba, így könnyebb dolgunk lesz majd a felhasználásánál.

Töltelék
Serpenyőben, kis vajon az aprított fokhagymát megpirítjuk, karamellizáljuk, jó illatos aranybarnára. Kihűtjük. A spenótot kiolvasztjuk, jól kinyomkodjuk. A tejszínben elkeverjük a tojásokat, sózzuk, borsozzuk az elegyet, majd elkeverjük benne a kihűlt fokhagymás-vajas finomságot is. Belereszeljük a sajtokat.

A tésztát kinyújtjuk, sütőpapírral bélelt tortakeretbe tesszük (oldalát nem papíroztam, elég sok zsiradék van a tésztában) és belenyomkodjuk úgy, hogy az oldalára is felérjen kb 4 cm-re. Ha valahol magasabbra ér, ott levágjuk és egy alacsonyabb részhez hozzátoldjuk. Sütőpapírral béleljük és vakon elősütjük. Speciel most főtt csicseriborsót tettem bele nehezéknek, de rizzsel, vagy száraz babbal is lenyomhatjuk. 180 fokra előmelegített (alsó-felső) sütőben kb. 20 percig nehezékkel együtt sütjük, majd további 10 percig nélküle. Szóval nagyjából átsütjük az egészet, én speciel utálom, hogyha valami alulról szalonnásnak, sületlennek tűnik, mert azért ezt töltelékkel nehéz lenne perfektre sütni. Nekem hülye gázsütőm van most, ami tökre egyenetlen, szóval figyeljétek inkább, mert ezek a hőfokok, amiket megadok működhetnek máshogy a ti sütőtökben (sajnos). Oké, tehát elősütöttük.

A tésztára teljesen össze-vissza rápakoljuk a töltelékeket: először a spenótot, majd a tonhalat (kinyomkodva), a mozzarellát rátépkedjük, végül ráöntjük a tejszínes-tojásos elegyet. Visszatesszük 180 fokra további 35-45 percre.

Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel veszem, ha megosztjátok velem Instagramon, a #smuczerhanna_recept keresőcímke és a @smuczer.hanna oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket! 


Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot!
PATREON oldalamon keresztül pedig támogatni tudsz, ha szereted, amit csinálok! 

Dán KNÆKBRØD

Kalandjaink a nagyvilágban, pékség, pogácsák & sósságok

Betyár jó! Legközelebb dupla adaggal és 2 tepsiben egyszerre készítem, mert fantasztikus és a szervezetnek kellenek a magvakból származó jó zsírok! És hopp, pont olyan ízű lett, mint másfél hónapja Dániában, Randers egyik pékségében. El sem hittem! Ugyanolyan roppanós, leveles. Bár a készítése némileg eltér, szerintem az ottani egy leveles tésztára szórt magkeverék volt, de ahogy láttam a neten, így is – úgy is készítik. Szóval ez egy gyorsabb verzsön, de szerintem annál finomabb és nincs benne az a kiló vaj, amit általában a leveles tésztákhoz használunk.

Egy ropogós, brutálisan magvas kétszersült, teljes kiőrlésű zabkása alappal!

T I P P
Érdemes készenlétben tartani egy kis pirított magkeveréket otthon, sokszor fog csoda jól jönni! Például:
– zsemlék tetejét szoktam beleforgatni
– kenyerek/kiflik/zsemlék tésztájába is tökély
– krémlevesek feltéteként
– vagy ilyenkor, a dán KNÆKBRØDunk beszórásánál is jól funkcionálnak a gyorsan, szekrényből előkapott pirított magvak.

Pirított magkeverék:
– lenmag
– szezámmag
– napraforgómag
– tökmag
– egész mákszem
A lenmag és a mák kivételével egy serpenyőben, mindenféle zsiradék hozzáadása nélkül illatosra pirítom a magokat, kihűtöm, majd belekeverem a kimaradt 2 magot. Befőttes üvegbe teszem és szépen vár, amíg felhasználom. Egyszerre 200-300 grammnyit szoktam készíteni. Ha félünk az avasodástól, betehetjük a fagyasztóba.

Isteni volt a szezámmagos!

Dán KNÆKBRØD

Sütési hőfok: 150 fok alsó-felső
Sütési idő: 1 óra 20-30 perc

Hozzávalók 1 tepsihez (200g-hoz)

100 g teljes kiőrlésű zabpehely
150 ml víz
150 ml tej
2 evőkanál lennag
2 evőkanál napraforgómag
1 marék tökmag
1/2 kávéskanál só
~ 4 tekerés durván őrölt bors

A szóráshoz: pirított magkeverék (lenmag, szezámmag, napraforgómag, tökmag, egész mákszem, zabpehely), durva szemű só
A tetejére szánt magkeverék súlyát nem adtam meg, mindenkinek tetszőleges.

Előmelegítem a sütőt 150 fokra (alsó-felső). Összefőzöm a zabpelyhet a folyadékkal, a 2 ek. lenmaggal, a 2 ek. napraforgómaggal, a marék tökmaggal, sóval, borssal. Rottyan. Kikenem sütőpapírral bélelt tepsire, nagyjából 1 cm vastagra, megszórom durva sóval, plusz a pirított magkeverékkel, kicsit belelapogatom, belenyomogatom a magokat a kezemmel és ilyenkor érdemes, még nyersen felkockázni, téglalapokra derelye/pizzavágóval felvágni (ezt elszúrtam, utolag jutott eszembe és csak törni lehetett, hát ennyi baj legyen..), 150 fokon 1 óra 20-30 perc alatt sült ropogósra.

Kövess Instagramon és Facebookon is!
Iratkozz fel hírlevelemre, hogy értesülhess a legújabb tartalmakról!

Nem hiszek a véletlenekben! 🙂 Mosdóba karcolt felirat Koppenhágában.

Autó Dániából – életünk egyik legszuperebb útja

Férj szervezte az utat – ebbe a tervezésbe most nem folytam bele és utólag mondhatom: nagyon jól tettem. Kinézett egy autót a költözéshez, leelőlegezte, a repülőjegyet, az oszkárt, a szállást és a flixbuszt is lefoglalta. Szóval minden készen volt már előtte egy héttel, így vártuk a napot. Este 8-kor indult a gép, tehát bőven volt időnk Miskolcról Pestre feloszkározni, reggel kovászos kenyeres szalámis-salátás szendvicseket gyártani és utazni, tényleg olyan slowliving életérzéssel, nem sietve, nem kapkodva.

Este 10-11 körül szálltunk le és amszterdami utazásunk hibájából tanulva (este 11-kor keringtünk gyalog az autópálya mellett, az Isten háta mögötti, kivilágítatlan, nádasos bicikliút mentén, keresve a lefoglalt, tök olcsó (vajon miért?!) autópálya hotelünket) szóval ebből tanulva, a legközelebbi hotelbe, a malmöi repülőtéri hotelben foglaltunk szobát. Aznap még nem sejtettük, de másnap életünk reggelijét tették elénk, vagyis szedtük össze a szó szerinti, svédasztalos svéd asztalról. Egy sima, basic repülőtéri hotel nevetve megfelel egy magyarországi 4, de állítom, hogy akár 5 csillagos szálloda színvonalának. BRUTÁL KOVÁSZOS kenyerek / zsemlék, életem első garnélái, de valami olyan szósszal, hogy behaltam. Bődületes volt a választék, életünk reggelije volt és ebben semmilyen túlzás nincsen. Halálosan komolyan mondom. A mai napig leesik az állam, ha arra a reggelire gondolok.

Reggel taxit kellett hívnunk, hogy bevigyen Malmöbe, mert a reptéri buszok indulásával nem értük volna el a Koppenhágába tartó flixbuszunkat. Második hitetlenkedés a napunkban, amikor a malmöi taxis magyarul üdvözölt bennünket. Olyan kis csodaút volt ez, az elejétől a végéig, beszélgettünk életről, sorsokról, majd beértünk Malmöbe. Volt durván egy óránk, sétáltunk egy picit a Central Stationnél, bóklásztunk boltokban nagy szemekkel nézve a helyi választékot, beszereztem egy csoda cuki svéd népviseletes, szőke kislányos hűtőmágnest, aztán elindultunk a HÍDra. Megvan a svéd-dán krimi sorozat A híd címmel?! Valami remek, kimagasló alkotás szerintem, ezért is volt hihetetlen érzés átmenni ugyanazon a hídon. Libabőr és egyéb.

Beértünk Koppenhágába, egy finom kávé 1500-ért / darab (Aztazegetúristenbasszuskulcs!!!!), séta a nagyállomás körül, aztán nyomás a következő flixbuszra, irány végállomásunk, Randers. Délután 4 körül értünk oda, hulla fáradtan és kopogó szemekkel, mert hol voltak már a tegnap reggel készített szendvicsek?! Google maps a barátom, így már az úton nézelődtem, hol kajáljunk este. Találtam egy kínai éttermet, de nem ám olyat, mint itthon a sarki, hanem egy elegáns, gyönyörű sárkányos, legyezős, beülős helyet. Levest kívántunk, jaj, de nem tudtak angolul, ami vicces volt, mert már mi is törjük, de kézzel-lábbal és google-lel csak sikerült a dán-kínai étlapot magyarra fordítani. Bár azt máig nem tudom István mit evett, mert mindenre bólogattak, hogy “jessz cikön, jessz, jessz “, de az enyém egy cápauszonyleves volt. Ez tuti. Úgy képzeljétek el, mint a karácsonyi halászlevet, csak egy pici kínai beütéssel és csípősen. Mellé nagyon ropogós burgonyaszirom-jellegű kenyeret és pirított bagettet kaptunk. Akkora élmény volt. Befejeztük, kifizettük, majd odajött hozzánk egy kicsivel jobb angollal beszélő nagyon-nagyon cuki lány és megkérdezte, honnan jöttünk, majd amikor leesett neki, hogy az hol is van, felkiáltott, hogy hááát itt nagyon olcsók a Mischlen csillagos éttermek és tudja-tudja merre van. Tényleg nagyon cuki volt, annyit kérdezett, plusz kiselőadást tartott a Randers környéki nevezetességekről, látnivalókról, basszus olyan érzésünk volt, hogy sose szabadulunk, már-már szinte kínos volt, hogy mennénk, mert eszméletlen fáradtak vagyunk, de hát hogy?! Estére Airbnb-n foglaltunk szállást, amit már eddig is praktizáltunk, csak eddig egész lakást vettünk ki, most pedig egy családnál aludtunk a harmadik emeleti gyerekszobában. Hát mekkora életérzés volt, tiszta emlék-utazás, mint amikor középiskolában Esslingenben voltam cserediák. Egy az egyben olyan érzésem volt, István teljesen kivolt, hogy Ő.. ezt sose merné megtenni, idegeneket beengedni a házába. Igen, teljesen jogos, de ott valahogy a kölcsönös, egymás iránti bizalom, már a legelső nap feltűnt, óriási. Például simán a konyhaasztalon hagyta a telefonját és a táskáját a csaj, úgy hogy őt nem is láttuk/hallottuk, hogy egyáltalán otthon van-e. Annyira mások.

Amikor kinézte István az autót, a világon nem gondolta volna, hogy ilyen gyönyörű városban találjuk magunkat majd. Randers neve írott formában 1086-tól van jelen, na gondolhatjátok milyen gyönyörű hely, igazi kincs. Eszméletlen cuki házak, inkább magasak, vékonyak voltak és 2-3 szintesek. Nagyon baba. A dán-svéd designt szerintem nem kell bemutatni, letisztult és otthonos. Szerelem első látásra. Az utcára néző ablakokat nem takarja függöny, séta közben látjuk mit csinálnak a családok, annyira elképzelhetetlen ez itthon. Mondom.. bizalom! Feltételezhetően nem az a lényeg, hogy mit csinál a másik, mert akkor annak függvényében intézem az életem… hanem mindenki csinálja a dolgát, ami neki rendeltetett, megy a saját útján előre. Kis, függöny nélküli ablakaikban gyertyák, éjjeli/állólámpák világítanak és amint meglátjuk, eláraszt bennünket egy elemi, mély ős-otthonosság érzés és hirtelen melegség árad szét legbelül. Hihetetlen hatása van.

Egyébként is közel áll hozzánk a hygge, de ez út még nagyobb slowlivingre tanított. Nem az volt a cél, hogy megismerjük Svédország és Dánia minden szegletét és pont ezért volt jó, hogy egyáltalán nem folytam bele az utazás megtervezésébe, mert így a legelső benyomásra építettem, nem pedig egy megtervezett, idealizált, előre elgondolt “hú nyaraláson jaj de boldog leszek, mert annak kell lennem” rendszer bekalibrálása volt, amit ott persze csalódás követ, mert mindig elfelejtem, hogy magamat is viszem és ha már valami nem úgy alakul, vagy nem érzem jól aznap reggel magam a bőrömben, akkor mehet sutba az idealizált boldog utazás. Életünk egyik legfelszabadultabb utazása volt. Bár.. zárójel, a dán autókereskedő haverjaink olyan szinten lazák voltak, hogy papírokkal bár, de forgalmi nélkül engedtek utunkra, amiről most már nyugodtan írok, mert múlt héten megérkeztek a messiásként várt papírok, de egy hónapig remegtünk, hogy “na most vagy vettünk egy autónyi alkatrészt vagy lesz belőle forgalomba állított autó“. Bizalom?! Visszafelé Berlin körgyűrűjén keresztül autóztunk a számunkra új, egyébként használt paripával, szuper utolsó pillanatban, baromi olcsón lefoglalt, 4 csillagos hotelben aludtunk. Összejött minden, életünk egyik legjobb útja volt! ❤ Visszagondolva el sem hiszem, hogy olyan messze voltunk. Hihetetlen.

Fokhagymás grissini

pogácsák & sósságok

A harmadik alkalom már hagyománynak számít, vagy szertartás-szerűnek? Mondjuk, hogyha még konkrétan nem is hagyomány, akkor most, ebben a pillanatban bevezetem a grissinit, tipikus kenyérsütő workshop sós nasinak. Mindig workshop előtti nap reggelén készítem. Komolyan.. már-már..

hagyományosan.
A workshopos édes nasi pedig egy (khm vagyis sok) pirított diós cantucci lesz!

Legelső alkalommal így jártam el
Reggeli gyors grissinink, Szabadfi Szabolcs receptje szerint készült, annyit változtattam, hogy 1/2 adagot sütöttem, 40 db lett, 3 tepsi. A magvak helyett 4 gerezd fokhagymát, egy marék apróra vágott friss bazsalikomot és az olívaolaj felét pedig aszalt paradicsom olívaolajával helyettesítettem. A liszt 1/5-ét teljes kiőrlésű rozsra cseréltem.

Fokhagymás grissini

Hozzávalók 40 db pálcikához
(á, de nem lesz elég egy fél napra se, mindenesetre kezdjük kicsiben, próbáljuk ki így, aztán hááááát süthetjük újra hetente)

500g liszt*
20 g búzadara
280 g langyos víz
8 g kristálycukor
15 g friss élesztő
60 ml olívaolaj
12 g só
6-8 gerezd fokhagyma apróra vágva
+ friss bazsalikom apróra vágva / vagy aszalt paradicsom

*Első alkalommal: 100 g teljes kiőrlésű rozsliszt, 400 g BL55 búzafinomliszt
*Második alkalommal: 100 g fehér tönkölybúza, 100 g teljes kiőrlésű rozsliszt, 50 g teljes kiőrlésű búzaliszt, 250 g BL55 búzafinomliszt

Langyos vízben feloldom a cukrot, az belemorzsolom az élesztőt, elkavarom. Nem kell megvárni, amíg felfut. A liszteket átszitálom, vagy átkeverem habverővel, hogy levegőt csempésszek bele. Belekeverem a sót, a búzadarát, beleaprítom a fokhagymát, jöhet bele az élesztős-vizes keverék, végül az olívaolaj (bazsalikom/aszalt paradicsom). Dagasztom, majd 4 részre osztom, pihentetem. Egyenként ovális 20 cm-esre nyújtom (nem lisztezett felületen) majd 10 csíkra vágom. Sodrom, sütőpapírral bélelt tepsire teszem, pihentetem ~30 percet. Vizes ecsettel lekenem, megszórom sóval és 220 fokra előmelegített (alsó-felső) sütőben készre sütöm 12-15 perc alatt.

Péksütemények, kenyerek fagyasztása

kenyerek, kiflik & zsemlék, pékség, pogácsák & sósságok

Fagyasztónkból kisebbfajta pékséget nyithatnánk.

Gondolkoztam olyan címeken még, hogy Így fagyaszd le a péksüteményeket, hogy frissek maradjanak! vagy A fagyasztás dicsérete, de végül maradtam a lényegre törő Péksütemények, kenyerek fagyasztása címnél, Így lesz mindig saját & friss pékárud otthon alcímmel.

Mert tényleg. Saját, jól bevált tapasztalatra alapozott írás következik. Szívből ajánlom alkalmazását. Olyan szintű könnyebbség a mindennapok kizárólag saját, otthon készített péktermékeinek fogyasztásának koordinálásához, hogy ihaj. Hát, így nem eszünk mi bolti pékárut.

Zárójel. Bár mióta párom ismét pékségben dolgozik, például a múlt héten hozott haza 2 édes péksütit kóstolónak. Rögtön bevágtam a fagyóba, mert pont volt itthon süti, mondom ínségesebb sütihiányos napjainkon zseniális lesz, előre tudom. Így történt pont tegnap, amikor is full éhesen hazaestünk. Ettünk, ittunk, jól laktunk és a végén azzal a két szelet péksütivel zártunk. Ajándék volt, bár jellegzetesen pékség-ízű, de az ízkombináció elgondolkodtatott és lesz Franzbrötchen az oldalon nemsokára! 😉

Szóval ez a fagyasztós történet egyáltalán nem nagy ördöngösség. Történetesen rém egyszerű a képlet, amit persze, nyilván nem én találtam fel, csak hű csodálójaként alkalmazom és hirdetem zsenialitását. Nézzük meg például, ezeket a tökéletesen boltipuha hamburger zsömléket, amiket durván 3 hete sütöttem és az egyiket tegnap reggelire tömtem picinyke búrámba, tökéletesen frissen. Jó, azt azért nem írom, hogy melegében, de lényegében majdhogynem.

Nálunk a fagyasztó-projekt úgy működik, hogy mi ketten vagyunk, tehát mondjuk egy 1/2 kg lisztből sütött ~kilós kenyér bőven elég 2 hétig. Bőőőven. Sőt lehet keveset mondtam, de ugyan így van ez a kisült kalácsokkal, muffinokkal, mézes krémesekkel és a különböző édes és sós péksüteményekkel, a túrós batyutól kezdve a túrós pogácsáig.

Mindent kisült állapotában fagyasztok.. pita, kifli, zsemle, minden van lent. Blogolásom első időszakában még nem fertőzött meg a fagyasztó házipékséggé alakítása és elvetemült módon mindig feleztem az adagokat, hogy ne maradjon ránk. Ez mind szép és jó volt, csak rettenetesen sokszor (még ennél is többet :D) sütöttem. Tényleg naponta, ami egyáltalán nem zavart, mert tökéletesen beleintegrálható volt a miskolci egyetemi éveimbe. Jaj Hanna.. a lényeget..

A friss élesztő is lefagyasztható. Körülbelül 5 kocka van lent jelenleg is. Csak kiveszem és hagyom kiengedni szobahőn, na azt nem szabad mikrózni, szigorúan szobahőn kiengedős és ugyanúgy felhasználom, mintha most libbentem volna ki vele a közértből.

Jól bevált dm-es 1 Literes fagyasztótasakom.

Péksütemények lefagyasztása

Amint kihűlnek szívünk csücskei, 1 Literes (Dm-ben vagy ikeában is kapható kis összehúzhatós tasakba szoktam tenni, amit persze már egy éve használok folyamatosan, tartós darabok nagyon) zacsiba szoktam tenni és integetve búcsúzom tőlük. Csak annyit hagyok fent, amit aznap, vagy másnap fixen tudom, hogy elfogyasztunk. Őrült friss marad. Szóval én még azt az egy napi száradáslehetőséget sem adom meg neki, hogyha mondjuk vasárnap sütöttem, nem hagyok már fejben kiszámolva a várható termékfogyást szerdára fent, hanem költöznek le. Szigorúan, mert semmibe se telik felengedni és baromi friss marad.

Kenyerek fagyasztása

Kenyereinket előre felszeletelve fagyasztjuk. Mondjuk szombat este kisült a kenyér, vasárnap este felszeleteljük az egészet és ugyanígy, amennyit aznap, vagy másnap megeszünk, az marad fent, a többi költözik le.

Péksütemények/kenyerek kiengedése

Rém egyszerű, szelet kenyereknél elég neki szobahőn 15 perc. Bár függ attól, hogy milyen vékonyra szeleteljük – mi nagyon vékonyra szoktuk, egyrészt bikinibády van, másrészt pedig a kovászos kenyérből kevesebb is bőven elég ahhoz, hogy biztosítsuk a napi értékes & fontos gabona és tápanyagbevitelünket. A túrós batyut például, hogyha reggelire lesz rá szükség, akkor jobb este elővenni, szóval minimum 3 óra kell neki.
Hogyha gyorsan kell, mert full éhesen érünk haza és a töltött káposzta bizony igényel némi kenyeret is önmaga mellé, akkor pedig mikró 20 mp, egyszer megfordítva. Vigyázzunk vele, mert könnyen “megfő” szegény, bár akkor gyorsan pirítós elő és rápirítok serényen és 1 perc alatt szuper. Péksüteményeknél kicsit több mp mikró, forgatva néhányszor. Ahh isteni friss, mintha abban a pillanatban vettük volna ki a sütőből..

A múltkor nem volt otthon kaja, vagyis azt hittük, hogy nincs otthon kaja, mégis olyan pulled pork – szilvalekváros hamburgert ettünk pirított teljes kiőrlésű kalácsból, hogy gyáááááá! Szóval szeretem használni a fagyasztót, mert jó barátom, hű társam a mindennapokban.

Ajánlott bejegyzések

Petrezselyem télire: Így tedd el, hogy friss maradjon!

Nürnberg, Landshut és a tk. virslis croissant

Kalandjaink a nagyvilágban, pékség, pogácsák & sósságok

Hogy zsúfolt volt-e a hetünk?! Valami brutálisan.

Szombaton eladtuk a kocsit. Vasárnap hajnalban rég fontolgatott balatoni kétéjszaka megkezd, kedden este hazajön, de előtte István kisfiát haza Debrecenbe, majd Miskolc. Másnap Eger, mert I. közben munkahelyet vált (baaah ennek nagyon örül a fejünk, végre jó dolgok is történnek, elég húzós volt az utóbbi 2 év számunkra), szóval közben már új autót kinéz, repülőt lefoglal, csütörtökön irány a németországi Landshut, amert vár a mokka metál vwpassat.

Hát én veszettül imádom a turbulenciát! Na, de ne szaladjunk ennyire előre, valamikor a sok program közé beiktattam ezt a tk. virslis croissikat, hogy legyen miket bekapogatni az úton. Brutál jó lett, fene se gondolta volna, hogy fehér liszt és tej nélkül is lehet mega finom dolgokat sütni! Jaj, mert közben kitaláltam, hogy egy hétig tejmentesen étkezem, mert valamiért tök csúnya az arcom. Bár fejemet a falba vágtam másnap, amikor István itta a habosabbnál habosabb cappuccinokat a reptéren és meg muszáj voltam beérni a szájhúzogatóan savanyú feketékkel. Baaah. Mert, ha legalább lett volna espresso tonik, az új kedvencem, de neeem!

Jaj de elkanyarodtam. Szóval ez volt az az utazás, ami már betyárul bakancslistás volt. Egy bugyi, egy zokni, egy póló és ennyi, de komolyan. Egy-egy hátizsák mindkettőnknek, ráadásul az enyém nem ám ilyen túra volt, vérbeli, semmire sem jó, divathátizsák. Jó, persze deó, fogkefe volt, meg alapozó, meg szempillaspirál, hogy a hajnali 4-es keléseket kompenzálja valami, de ennyi.

Szóval hajnali 5:10-re jött a taxi, 5:30-kor már a Miskolc-Budapest Oscarban ültünk. Szigorúan 4 vonaljegyet vesz, villamos, majd busz Ferihegyig. Aztán konnektort keres, mert sikerült csurig lemerítenem a drágám negyed nap alatt. Jaj érik már egy powerbank. Várakozás, röntgen, birkaterelés, “ott a repcsiiiiink” – kiáltás, fellépcsőzés, helyfoglalás. Életem harmadik repülése, már az elsőt is imádtam (Londonba repültünk, meg aztán vissza). A felszállás a legjobb! Gyá de bírom! Meg a turbulencia, töltés ezer, adrenalin!

De, hogy némi említés is legyen bejegyzésem tárgyáról, a teljes kiőrlésű, lényegében majdnem mentes croissantokról, Ferihegyen bekaptam kettőt, jajjj de bírtam! Süssétek meg feltétlen! Isteni klasszak!

Nürnbergben, rettenetesen szépen megfogalmazva, jól oda@&ta a gépet a pilóta, de leszálltunk, nyomás U2-vel a Hauptbahnhofra, majd autómatában Landshutig vonatjegyet megvesz, egy sort értetlenkedik az információs pultnál, tátott szájjal imádkozik a töltött bajor pereces pékség előtt, hogy ezt láthatja, majd az egyik eldugott sarokban lekuporodnak és megszendvicseznek. Jaj vettünk hozzá salátát is, apropó, fő a maximalizált rostbevitel! Aztán le-lecsukló fejjel, csurgó nyállal alszik a landshuti 2 órás vonatúton. Aztán egy laza 2,5 km-es séta full kimerülten, hatvanhárom fokban, fekete hosszú nadrágban (mert miért ne, Hanna igen okosan öltözött fel reggel 😀). Szerény alvásra koncentráló szállást gyorsan elfoglal, hát a legfőbb kedvencem a hotel előtt tizedik sörüket elfogyasztó kamionsofőrök voltak! Zuhany, fáradt testet ágyba lehajít, pihen, majd meredt, kérdő szemmel néz Istvánra, hogy “most Te komolyan este 8-kor, mindezek után még el akarsz indulni, megkeresni az autót, úgy, hogy nem tudjuk a külváros melyik szalonjában van?!”. Na lényeg, hogy megtaláltuk! Szép, szuper, persze nem tökéletes, de jó lesz ez!

Másnap. Zárójel: egyébként nem terveztem ilyen mértékű sztorizást, magam sem értem a miértjét.

Német gasztro-orgia I.
Reggel szalonban kezd, majd itt jön a hepöning, alku közben megtudjuk a kereskedő sráctól, hogy a mellettük lévő hentesnél, iszonyúan finom a Leberkäse Semmel mit Senf, az egyik legkedvencebb kedvenc osztrák-német kajám. Egy teljesen basic császárzsemle, benne óriási, szaftos ‘egybehúspép‘ szelet (mint egy virsli, csak sertéslapocka méretű és neeem, abba nem akarok belegondolni, hogy mit tartalmazhat csak pusztán élvezem a fejenként 1,5 Eurós reggelit) sima vagy édes mustárral megkenve. Imádat!

Német gasztro-orgia II.
Autó pipa, túl az okmányirodán, miegymáson, nyomás be az óvárosba, mert valami elképesztően csodálatos egy kisváros! Szokásomhoz híven, most is a #landshut instás kereséssel kezdtem felfedezni a helyi pékségeket, éttermeket és cukrászdákat. Lőn csoda, olyat találtam, amitől majd elsírtam magam: Aran Brotgenuss & Kaffeekult. Bajor perec szendvicsek. Hanna a mennyországban.

Első állomás egyértelmű, hogy oda vezetett. Tizennyolc euróért brunchoztunk egy betyárat. Veszett király volt. Mondom mit fogyasztottunk (csak hogy választékos szókincsből ne legyen hiány a betyár és a brutál mellett), tehát fogyasztásunk alapját egy-egy bajor szendvics képezte, Istváné szalámis (Mailander Breze) volt, jó hát azért nem ilyen mezei szalámira kell gondolni, valami eszméletlen sajtrkémmel (szerintem mascarponés) volt megkenve, friss petrezselyemmel megszórva és olyan vastag parmezán darabokkal telerakva, hogy tejdiétámnak egy kicsit off volt abban az egy órában. Az egyém pedig Pármai sonkás perec (Pharma Breze) volt (mindkét oldala jóóó bőven sajtkrémmel megkenve, parmezánnal, friss petrezselyemmel, úgy ahogy kell. Beleharaptál és hát ömm nem is tudom, megszűntél egy pillanatra. Ebből az állapotból már csak a jó keserű espressóm tudott kizökkenteni, amit irigykedve szürcsöltem be arcszerkezetembe, miközben Ő a hatalmas adag tejhabos capuccinóját majszolta. Tipsitapsi Hanna, sikerült a legjobb hetet kiválasztani “tej-diétádnak”. Az egész ízgyönyört egy pisztáciával vékony sorban megszórt, finom cukormázzal lekent, szaftos sárgarépatortával zártuk. Hogy jó volt-e?! Gyáááá!

Mindeközben telefonom folyamatosan az üzlet megvásárolható kávék, szakajtók és teák mögötti polcán töltődött, mert se áramunk nincs nyilván a hátizsákban, az autós töltő pedig otthon maradt. Szóval pár plusz százalék csak sikerült. Gasztro-örömünktől megrészegülve jöttünk ki a pékségből neeeem, a-aa ez sokkal több, mint egy pékség volt! Kenyérszeleteket is lehetett kapni, különböző brutális kencékkel, óriási adag salátákkal, sajttorták, almás rétesek, úristen szuper volt! Majd utazásunk lezárásaképp felsétáltunk déli hatvanháromfokban a várba, mondjuk gyönyörű volt. Lassan séta kocsihoz, majd útnak indul haza.

Na, még egy kis kaland.
Ismeritek azt az érzést, amikor nincs ereje a motornak, Bécs előtt vagytok, a telefonod lemerült, megálltok pihentetni a kocsit, bedugni a telókat, közben traileres ismerősök után érdeklődni és tapsolni az egy-két százalékkal magasabb töltöttségi szinteken?! De végül csak sikerült a saját kerekeinken, szombat hajnali 4-re hazaérni. Rögtön ágybazuhan. Másnap pedig megnyitottam az oldalam. Talán ezért a szó@&ßsás, iszonyú fáradt vagyok és ilyenkor no limit.

Ótejóég és holnap lesz Egerben a néprajzi tábor, ahol gyerekekkel fogok kovászos kenyeret sütni, ma még vár rám 5 kg kenyértészta bedagasztása, úgyhogy helósziasztok, megyek a konyhába. Szurkoljatok, hogy vállalható kenyerek süljenek holnap a kemencében – bár kizárt, hogy azok lesznek, sose sütöttem még benne. Mondjuk nem ez a lényeg: csak élvezzék a gyerekek! Ez számít!

Teljes kiőrlésű virslis croissant utazáshoz
kb 32 db-hoz (2×16)

500 g liszt (Nálam most: 250 g teljes kiőrlésű rozsliszt, 250 g fehér tönkölybúzaliszt)
300-320 ml langyos tej / víz*
1 teáskanál cukor (por/kristály mindegy!)
20-22 g friss élesztő
fél evőkanál só
60 g disznózsír/vagy vaj/margarin szobahőmérsékletű, puha
kb 6-7 db virsli

Opcionális töltelékek: sajt, ketchup, mustár
1 tojás kicsit felverve a kenéshez

*Először érdemes csak a folyadék 80%-át a tésztához önteni, majd dagasztás során fokozatosan adagolni és nézni, mennyit vesz fel még a tészta.

Kimérem és átszitálom a lisztet, elkeverem benne a sót. A langyos tejben elkeverem a porcukrot, majd belemorzsolom és a kezemmel eldolgozom benne az élesztőt, majd belekeverek 1 evőkanál lisztet (a már kimért mennyiségből) és a tetejére szórok még egy ek lisztet, konyharuhával letakarom. Megvárom, amíg felfut (10 perc). A felfuttatott élesztőt hozzáadom a liszthez + zsiradékot is. Kézzel vagy géppel tésztává dagasztom. Konyharuhával letakarva duplájára kelesztem.

Ha megkelt kifordítom enyhén lisztezett deszkára, kettéveszem a tésztát, átgyúrom. 15 percet letakarva pihentetem. Az egyiket magam elé teszem, alálisztezek enyhén és kinyújtom kb 0,5-1 cm vastagságúra. Pizzavágóval, vagy késsel elfelezem, majd negyedelem, majd nyolcadolom és így tovább, amíg 16 részt nem kapok.

A virsliket 4-5 cm-es darabokra vágom, a tésztaháromszög hosszabbik végéhez mérem a nagyságát. Mindegyik tésztacsík végébe nyomok kis ketchupot, mustárt majd ráteszem a virslit. Feltekerem őket a szélesebb oldalról a vékonyabb felé. A vékony vége kerül majd a tepsi aljára. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, lekenem kicsit felvert egész tojással {+megszórhatjuk reszelt sajttal, ez nálam most kimaradt} majd 190 fokon 20-23 percig sütöm. Ugyanígy járok el a másik tésztagombóccal is. Nekem ráfért egy tepsire is mindkét

Pogácsák & sósságok

pogácsák & sósságok

Pogácsák

Ilyen finom pogácsát még nem ettél – családi reci
Pihe-puha burgonyás pogácsa
Tökmagos pogácsa
Hagymás pogácsa
Álompuha túrós pogácsa – kedvencem

Sajtos rudak / nasik

Omlós sajtos rúd – élesztős
A nagybetűs sajtos rúd
Nagymama sajtos perece
Sajtos-túrós harangocskák

Fokhagymás grissini

Gyúrt omlós tészták: Nehéz sós aprósütemény – cukrász recept
Pikáns debrecenis/virslis croissantok
Teljes kiőrlésű (50%) virslis croissant + Landshuti utazásunk
ÚJ!!! Dán KNÆKBRØD + Dán utazásunk ÚJ!!!
Rozsropi

Pihe-puha burgonyás pogácsa

húsvét, kelt tészta, pogácsák & sósságok

Tegnap esti csendéletem
Avagy amikor a betervezett kovászos, túrós pogácsa helyett életbe lép a “B-terv” mert a lelked erre a napra tartogatott túrója megadja magát, a reggel megetetett kovászod pedig még nem igazán aktív, viszont grammra pontosan (ha a héját kivonjuk!) annyi krumplid van itthon, hogy tökéletesen kivitelezhető belőle egy remélhetőleg pihepuha, már régóta áhított, burgonyás pogácsa.

Tegnap este bedagasztottam, hűtőben pihentettem egy éjszakát, most éppen akklimatizálódik, hozzászokik a szobahőhöz, aztán jönnek a hajtogatások, juj a kedvenc részem! Cukrász tankönyvünkben olvastam – jó mondjuk nem a pogácsával kapcsolatban, hanem a leveles vajastésztáknál – hogy két szimpla és két dupla hajtással 145 tésztaréteg képződik a tésztában! Hát nem csodálatos a hajtogatás eredménye!?

Pihe-puha burgonyás pogácsa

Hozzávalók 2 tepsihez

500g liszt (400g Bl55, 100g teljes kiőrlésű tönköly)
1 csomag szárított élesztő / vagy 20 g friss
1,5 evőkanál só
pár tekerés (6db) frissen őrölt tarka bors
135 g zsiradék (nálam kb 20% vaj, 40% margarin, 40% disznózsír arányban)
260-300 g héjában főtt, még langyosan kislyukú reszelőn lereszelt, majd kihűtött krumpli
1 egész tojás + 1 a lekenéshez
1 evőkanál sütőrum
75ml tejföl
75ml natúr joghurt (vagy 150ml csak az egyikből)

Alapanyagok kimérése. Egy tálban elkeverem a lisztet, a sót, a borsot és a szárított élesztőt (ha friss élesztővel dolgozok egy kis tejben kicsi cukorral felfuttatom előtte), elmorzsoltam benne a zsiradékot, majd kiöntöm a deszkára.

Dagasztás kézzel*. Kezemmel kráter készítek a liszt közepébe, jöhet bele a tejföl, joghurt, tojás, rum – egyik kezemmel el elkezdtem “nyámicskázni” majd adagonként hozzádagasztom az áttört, hideg krumplit. Egyenletes felületű, fényes tésztát dagasztok: Fogom a tésztát és elkezdem először jobb tenyerem közepétől indulva GÖRGETVE eltolni magamtól baloldali irányba, némi erőkifejtés kíséretében, majd visszagörgetem középre. Aztán bal kézzel, erősen görgetem jobbra. Hogyha jól dolgozok, a deszkán egy SZIVECSKE fog kirajzolódni a tészta által felvett liszt helyén, hát van ennél szebb?!

*A cukrászsuliban tanult dagasztás-tudomány megszerzése óta én bizony mindent kézzel dagasztok, semmi ketyere és talpon álló gépkütyü.

Kelesztés. Két opció is lehetséges: vagy 1 éjszakát pihentetem a hűtőben, vagy rögtön, aznap sütöm.

Éjszakás: Frissentartó fóliába / vagy jól záródó dobozba teszem beteszem a hűtőbe 1 éjszakára, másnap kiveszem és a pulton hagyom legalább 1 órán keresztül pihenni.

Aznap sütöm. Letakarom nejlonzacsival és konyharuhával, majd a duplájára kelesztem kb 40 perc alatt. Ha duplájára kelt meghajtogatom a képen látható módon.

Hajtogatás. Kinyújtom körülbelül 50×40 cm-esre, majd először balról behajtom a háromnegyedéig, majd a jobbszélét is középre ráhajtom. Ezután fentről középre, majd lentről középre behajtom, végül becsukom, mint egy könyvet. Ismét pihentetem 35-40 (én kicsit elfelejtettem, nálam 1,5-2 órákat pihent a pulton), majd megismételem a hajtogatást* és újra egy 15-20 perces pihentetést is beiktatok. Ezután kinyújtom jó ujjnyi vastagra, a tetejét késsel bevagdosom, lekenem egy kicsit felvert egész tojással, végül szaggatom.

Cukrászon tanultuk, hogy a tésztát szaggatás előtt kenjük le tojással (csíkozzuk, lekenjük, szaggatjuk), mert ha szaggatás után kerül lekenésre, lefolyhat a kis pogik oldalán a tojás, ami visszatartja, lefogja a tészta emelkedését, növekedését – főleg a hajtogatott, leveles pogácsákra érvényes.

Sütés. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom, majd további 25-30 percet pihentetem. A pihenőidő felénél izzítom a sütőt 200 fokosra, majd 15-17 perc alatt megsütöm.

Gyúrt omlós tészták: nehéz sós teasütemény

Cukrásztanonc-fejezetek, húsvét, omlós tésztából készült sütemények, pogácsák & sósságok

Apró teasüteményünket a cukrászat a gyúrt omlós tészták kategóriába sorolja, titkairól, praktikáiról a Gyúrt omlós tészták: fehér linzer bejegyzésemben írok bővebben.

Sós, köménymagos, morzsalékos tészta, ami csak úgy szétporlad a szánkban! Szóval nehéz, mert nem tartalmaz se kémiai (szódabikarbóna, sütőpor…) se biológiai (élesztő, kovász) lazítószert, ezért egy úgymond nehezebb, tömörebb tésztát kapunk, amolyan sós linzertésztát, amit pontosan a linzer elve szerint készítünk is el: a liszt + porcukor és a hideg zsiradék összemorzsolásával, hideg kézzel (vagy géppel), gyorsan.

Nehéz sós teasütemény

Hozzávalók 1 tepsihez (800 g sült termékhez)

500 g liszt (Nálam szokásomhoz híven: 400 g BL55 búzafinomliszt, 100 g teljes kiőrlésű búzaliszt)
270 g vaj/margarin (a margarintól hamarabb öregszik)
60 g 20%-os tejföl
50 ml 30%-os állati tejszín
3 tojássárgája
2 teáskanál só ~20 g

A tészta összeállítása kézzel & pihentetés. Kimérem és átszitálom a lisztet. Elkeverem benne a sót. A zsiradékot apró darabokban beleszeletelem, majd az egészet először összemorzsolom, majd hozzáadom a tojások sárgáját, a tejfölt, a tejszínt, végül gyorsan és intenzíven összegyúrom. A tészta minél kevesebbet érintkezzen a kezemmel, különben megég/leég (ha az ujjaim között elfolyik a zsiradék) és az olvadt zsiradék sütés közben kifolyik, a tésztánk összeugrik.

Ha géppel dolgozunk a lisztre mérek minden alapanyagot és a dagasztókarral alacsonyabb fokozaton megdolgoztatom, néha-néha  lekapcsolom és (elég sokszor) átkeverem, hogy mindenhol megfelelően összemorzsolódjon, végül pedig szépen összedolgozza a tésztát.

Téglalap alakúra formázom, frissentartó fóliával letakarom és beteszem a hűtőbe, hogy visszadermedjen benne a zsiradék minimum 30 percre, de legjobb hogyha pihen 1 éjszakát. Nálam most pihent 1 éjszakát.

Nyújtás, kiszúrás. Pihentetés után kicsit átgyúrom a tésztát, hogy könnyebben formázható legyen, majd kinyújtom kb 1,5 cm vastagságúra, késsel becsíkozom csak egy irányba (vagy ahogy kedvünk tartja), lekenem a megmaradt tojásfehérjével (hogyha nem ettük volna meg reggelire rántottának) megszórom a magvakkal és visszateszem a hűtőbe dermedni. Minimum fél óra, maximum egy nap is lehet, kiveszem és felkockázom (1,5×1,5 cm-esre) és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom. Én még ekkor, a tepsivel együtt is visszatettem a hűtőbe. Majd, akár a vendégek, akár párunk esti hazaérkezésére időzítve kisütöm.

Sütés. 200 fokra előmelegített sütőben 20-22 perc, lopva néha egy kis légkeveréssel.

Minden cukrásziskolai gyakorlati napomhoz társítok bejegyzéseket, amiben az ott tanultakat és a recepteket összegzem, megtalálhatjátok őket CUKRÁSZ-FEJEZETEK menüre kattintva. Ide jönnek majd szépen sorban. A bejegyzések eddigi részei:

Cukrásztanonc-fejezetek 1. Egy eredetinek semmiképpen sem nevezhető Dobos-torta anya-apa szülinapjára
Cukrásztanonc-fejezetek 2. Gyúrt élesztős tészták: briós, túrós batyu gyakorlása
Cukrásztanonc-fejezetek 3. Csak egy tökéletes pozsonyi kifli recept

Ami engem illet, esetemben a régiúj kütyümütyümmel dolgoztam, a konyhai, talpon állóval, akivel hosszas száműzést követően, sűrű bocsánatkérések közepette ismét elkezdtünk együtt rezegni, miután a cukrászdás napok tükrében köddé vált naív elképzelésem, miszerint a beletett alapanyagokat magától elkészíti. Mert nem, nem készíti el, picike kis kacsóm is szükséges hozzá, mert bele-bele kell kavarni, alá kell nyúlni, át kell forgatni. Szóval, a már helyére került elvárásommal és megfelelő alkalmazással, csodás tésztát készített nekem.

5 must-have könyv a kovászos kenyérről

gasztrofilm & könyvajánló, kelt tészta, kenyerek, lepénykenyerek & pizzák, pogácsák & sósságok

Süssünk otthon kenyeret!
Nincs több komment, a könyvek magukért beszélnek.


1. Maggie Glezer: Kenyérsütés mesterfokon
“Korszakalkotó kézikönyv”

Ez volt az a könyv, aminek olvasása közben lesírtam a szememről az aznapi sminket, mert egészen egyszerűen olyan gyönyörű volt az a mondat.* Maggie Glezer, okleveles pék és szakíró hihetetlenül olvasmányos és mégis rendkívül profi könyvében az amerikai kézműves pékek világát mutatja be.

Ebből a könyvből tanultam meg a tészta hozzávalóinak százalékos számítását, az autolízis (pihentetés) fogalmát, és az élesztős receptek kovászossá alakítását. Szerintem az itthon megjelent könyvek zöme erre épült.
Többször átrágós, átolvasós volt néhány komoly fogalom, magyarázat, de tökéletesen a helyére kerül minden körülbelül az első 30 oldal után. Tartalomjegyzéke szuper praktikus, könnyen eligazodunk a rengetegben. Majd miután már azt hitted a tömény tudás már átcsap olvasmányos leírásba, még több infót kapsz fejezetekre lebontva, élettörténetekkel átszőve, mesébe illő idealizált leírásokkal megbolondítva. 

Szóval a gluténablak meghatározása mellett.. *“Egyszer fültanúja voltam, ahogy a megboldogult Lionel Poilane – a híres párizsi pék, aki a könyvben szereplő pékek közül nem egynek volt ihletője – arról mesélt, hogy vacsorameghívást kapott egy családtól. A háziasszony egy kosár kenyeret tett az asztalra, és rögtön el is kezdett szabadkozni, mondván, hogy ő maga sütötte, és hogy az természetesen fel sem érhet a vendég mesteri cipóival. De Monsieur Poilane ellentmondott neki, állítva, hogy a cipó messze remekebb, mint bármelyik, amelyet ő maga valaha is eladott, hiszen a nő a kenyeret a családjának készítette, saját kezével, és beleadta szívét-lelkét.” /15. old./

Sajnos nyomtatott formában szinte megszerezhetetlen a könyv, e-bookban tudhatom csak magaménak. De addig megyek tűzön-vízen az egyszer biztos, amíg meg nem szerzem!


2. Tóthné Libor Mária: Limara Péksége – Házi pékek alapkönyve

Hatalmas ALAPkönyv. Imádom Limarát.
Ahogy kinyitom a könyvet és végigsimítok a lapjain csupa-csupa lisztszem szinte minden egyes oldal, pedig nálam rend és fegyelem van, inkább lefotózom a lapot és onnan nézem a receptet, minthogy véletlenül lisztes vagy, ami még szörnyűbb esetleg tojásos legyen egy lapja.  Szóval használom.
A kenyérsütést 12 lépésben mutatja be, az eszközöktől kezdve, a liszteken, a dagasztáson, a kelesztésen és a sütésen át, egészen a tárolásig. Kenyerei zömében öregtésztával (túlkelesztett, erjesztett kenyértészta) és élesztővel készülnek. Kezdő kenyérsütőknek kifejezetten ajánlom, tökéletes alapot biztosít a kovászos kenyerekhez. A kenyérsütésen túl millió kelt tészta recept, kalácsok, fánkok, édes és sós péksütemények, perecek, pogácsák és a blundel tésztából készült kakaós csiga, ó Istenem, az egyik legnagyobb kedvencem is benne van.


3. Beke Csilla: Akik elmentek péknek
Interjúk, fotó, receptek egy különleges világból

Na ez az a könyv, amit eredetileg egyáltalán nem akartam megvenni. Aztán ott toporogtam a könyvesboltban, kezemben a Glamour napokra kivágott kuponommal és a könyvvel. Párom, mivel már ismeri szenzációs tökölődésem ilyen téren, ami annyit jelent, hogy “á még gondolkodok rajta“, majd beülünk a kocsiba és a ház elé érve rádöbbenek, hogy el kellett volna hozni. Szóval párom lendített egyet a könyvvásárlás ügyén a “Most hozd el Hanna én nem jövök vissza veled” mondattal, ezek után már serényen szaladtam vele a kasszához.

12 interjú.

Méghozzá 12 szenzációs és pédaértékű interjút olvashatunk benne, élettörténetekkel, életutakkal, komoly eljárásokkal, kenyérben lejátszódó folyamatokkal és minden beszélgetés végén saját recepteket tesznek közkinccsé kézműves, kovászos pékjeink, akik szinte mint egy szálig eredetileg teljesen más szakmát tanultak.
Kivitelezésében is páratlanul szép könyv, magával ragadó, nyugalmat sugárzó képek, szinte lelkük van, csak úgy, mint szerintem a kenyérnek is. Nem tudom milyen papírból van, de extra jó még az illata is. 


4. Emmanuel Hadjiandreou: Hogyan süssünk kenyeret 
Receptek lépésről lépésre élesztős és kovászos kenyerekhez, szódakenyerekhez, péksüteményekhez

Szerintem egy alapkönyv. A kenyérsütés alapanyagainak bemutatásával kezd (liszt, só, élesztő, víz, kovász), majd a kenyérsütéshez szükséges eszközök következnek, végül pedig tippekkel és tanácsokkal lát el. A receptek igazán szájbarágósak, de szerintem ez nem feltétlen baj, így legalább teljesen egyértelmű minden munkafolyamat és tuti, hogy nem rontjuk el. Apropó munkafolyamat, egyenként az összesről készítettek fotót, így már tényleg ezerszázalék, hogy hiba nélkül képesek leszünk belőle kenyeret sütni. A képek szintén csodálatosak, a borító varázslatos. A könyvvel karácsony óta boldogítjuk egymást, ő már egy tudatosan tervezett szerzemény volt.


5. Mindennapi kincsünk, a kenyér

Már megjelenésében is kicsit kilóg szegény, viszont legalább nyugodtan lehet a pulton sütés közben. Na jó nem, azért ez még viccnek is rossz. Erre is ugyanúgy vigyázok, sőt kell is vigyázni, mint bármelyik másik csodára. Ugyanis a könyv szerintem marha komoly. Mélyen belemegy a gabonafélékbe, a búza osztályozásába, a liszt erősségének meghatározásába.
Elmagyarázza a kovász, élesztő, poolish, biga fogalmát. Részletes útmutatást ad a sütéshez, részletesen elemzi a kenyér leggyakoribb hibáit, illetve a hibák lehetséges okait. Egyszerűsége és túlburjánzó játékossága ellenére egy igen sokrétű, tartalmas és hasznos könyvecske.