Mindennapi kihívásom jelenleg egyensúlyban tartani az életem egyes részeit, mert nagyon is fontos, hogy meglegyen a balance. Aztán beszélek a júniusi szigorított, cukormentesebb étkezésemről, amit minden évben egyszer elkövetek, hogy formában tartsam magam és persze lesz recept is, egy nagyon fincsi teljes kiőrlésű rozsliszttel készített egészséges, lassan felszívódó ch-s ropogtatnivaló.
Egyensúlyban
Szerintem az tök rendben van, hogy vannak az életemben olyan időszakok, amikor jobban összpontosítok annak egy adott részletére és ekképp kicsit elhanyagolódik egy másik szegmens. Felismertem, elfogadom. Legalábbis kezdem elfogadni, mert ez a következő állomás a felismerés után. Vagyis persze, harcolhatnék vele, meg harcolok is, de ennyi óra aztán végképp nincs a napban, ami elég lenne, hogy én az életemről való elképzeléseimet, a magammal és környezetemmel szemben felállított elvárásomat kiszolgálni tudjam. Jó, mit cifrázom: nem csilloghat minden nap a csap és nem tudok minden nap 60 hosszt úszni, mindemellett nem lehet pöpec a blog, az insta, nem olvashatok el minden héten egy új könyvet és nem írhatom minden nap az enyémet. Energiám általában van bőven, ezzel nincs baj és amire az adott hullámban fókuszálok, az mindig 100% csak a többi olyankor 70%. Ez aggaszt kicsit. Most ezt tényleg csak elfogadni lehet? Ezen tűnődöm és próbálom a határokat feszegetni hónapok óta, hogy közeledjen minden a százhoz.
Éppen a takarítás-, és az egészséges életmód nagy hullámában vagyok. Jelenleg kineveztem magam saját otthonunk házvezetőnőjévé (sosem volt és nem is lesz olyan, hogy más takarít nálunk és mindig én és István takarít, csak ez valahogy olyan fenszi és így könnyebben is esik nekiállni, hogy hivatásszerűen tekintek az aznapi porszira, felmosásra, mosásra, satöbbire. Szóval mostanában tényleg minden nap csillog a csap, viszont nem sportolunk egyáltalán. Naponta alig megyek 1 kilómétert, szörnyen bosszant. 1,5 hónapja viszont pont fordítva volt, porcicák khm pororoszlánok fetrengtek az ajtók mögött, de heti 12 kilómétereket futottunk. Visszaolvasva a képlet igen egyszerű lenne, kevesebb sport, mondjuk heti egy, meg egy nap, amikor végigtakarítok mindent. Csak hát, ha az egyéb must have elfoglaltságok és a kedvfaktor bekerül a képletembe, úgy lényegesen megváltozik az egyébként észszerű egyenlet.
Hm, épp felálltam 2 percre betenni a sütőbe a következő kéthétre szánt kovászos kenyerünket, amikor kikristályosodott a gondolat: csak meg kell találnom a jó terület-párosításokat és voalá’ kész is az elképzelt “tökéletességem”. Mármint nem a saját magam tökéletessége, mert olyan senkinél sincs, sose lesz és ez így tökéletes (:D) csak a harmónia-egyensúly álom-életemé. Valahol olvastam, hogy a bakok nagyon törekednek az egyensúlyra. Hát ez valóban igaz, mert ha az nálam borul, egyik pillanatról a másikra képes kicsúszni alólam a mindenség.
Hopp és a slowlivingről még nem is beszéltem, amit szeretek beleszőni a mindennapokba. Valamikor jobban megy, néha kevésbé, de ilyenkor már felismerem jómagam hektikus kapkodását, megállok és felteszem magamnak a kérdést: “Hanna, hova sietsz?” Mindannyian szeretnénk nyomot hagyni a világban, ez frusztrál?! Ezért szeretnék mindent minél hamarabb?! Franc tudja. Ám, ha így is van, melyik a fontosabb, a nyom vagy az, hogy az eke, amivel a nyomot húzzuk boldogan mosolyog-e?!
Életmódunk
Mostanában ezek mennek meg a bárányfelhők. Téma lezárva, majd alakul, rajta vagyok. Mindenesetre június elseje óta cukormentes hétköznapokat (semmi sütike, semmi finomított cukor) iktattam be, kompenzálva, hogy egy kicsit kiugrott a sport és a cukrászvizsgára tanulós hét alatt becsúszott egy pár mandula mag, most így van meg a balance. Újraolvastam Mireille Guiliano A francia nők nem híznak – A boldog táplálkozás titkai c. imádott könyvem és újra végigbogarásztam Gazdag Tündi (Numbava) instagram oldalát. Mindketten az egyensúlyi étkezés hívei és ezt én is vallom. Tündit és a könyvet mondjuk össze se lehet hasonlítani, Tündi vérprofi, örök hálával tartozom neki, hogy az éteren keresztül az írásaival megtanított táplálkozni és megismerni a testem jelzéseit, igényeit, működését!
Mert mindent lehet, csak ésszel és mértékkel, mert hogyha ismerjük az ételek makrotápanyag tartalmát, testünk igényeit, jelzéseit, mindezt aztán összhangba hozzuk a napi aktivitásunkkal, na szerintem ekkor sok gond nem lehet. Mindinkább életmód ez, mint diéta, vagy fogyókúra, amit ha kiejtünk, már 5 kilóval gyarapodunk. Plusz tesszük ezt eléggé hedonista módon, mert például István 4 tojásból készített reggeli spenótos-fokhagymás-parmazános omlettje pfűűha, felér egy ötcsillagos malmöi szállodra reggelijével, csak a nap folyamán már figyelni kell a zsírbevitelemre.
További receptek odafigyelősebb időszakaimból:
– Gyümölcskenyér teljes kiőrlésű rozsliszttel
– Fitt szilvás-magvas-mákos kelt croissant
– Céklás, tk muffin cukormentesen
– Szuper kakaós zabkeksz
– Teljes kiőrlésű fonott kalács
– Pirított magvas, tk. bagel bajor perecmázzal
– Ír szódakenyér teljes kiőrlésű rozsliszttel
Szóval, jön a rozsropi recept, ami naaagyon fincsi lett, hasonló, mint a Dán KNÆKBRØD, csak nem marad oly ropogó, azért az csak egy levelesre hajazó tészta, épp ezt majszolom, mert kell egy kis kraft, amíg várom Istvánt haza, hogy végre ebédeljünk (mondom ezt 14:42-kor), ami hideg eperkrémleves lesz kis habtejszínnel turmixolva (Istvánnak rozsropogóssal, én már szerintem mára megettem az adagom, de fene tudja, lehet eszek még mellé én is, bár ha kisült a kenyér, akkor uzsira tuti azt kóstoljuk meg, úgyhogy sztornó rozsropi mára, helyette lesz egy kis kovászos tönkölybúzás-rozsos kenyérke), nagymama fasírtjából maradt még 3 darab, ehhez tojásos barna rizst gondoltam lepirítani egy kis csicseriborsóval és fűszerekkel. Plusz készítettem egy fokhagymás-ecetes uborkasalátát, mert a MINDENHEZ IS zöldség – elv az alap.
Amúgyilag rozsropink egy végtelenül bonyolult folyamat: pislogsz kettőt és hipp-hopp előtted van. Legalábbis lényegesen hamarabb, mintha leszaladnék a sarki boltba valamilyen szr adalékanyagokkal teletömött, zacskós nasiért, ami ugye egyébként is kizárt. Körülbelül liszt kimérésétől kedve 15 perc múlva már a tepsire pakolgattam a ropikat!
Rozsropi
Hozzávalók 400 grammnyi rozsropihoz
200 g teljes kiőrlésű rozsliszt
100 g BL55 búzafinomliszt
1 teáskanál só
1 teáskanál sütőpor
30 g puha vaj
170 ml víz
+ 1 tojás a kenéshez
Tetejére: lenmag, szezámmag (vagy amilyet csak szeretnénk), pici só, frissen őrölt bors
A liszteket összekeverjük a sóval és a sütőporral. Belemérjük a vajat (én a hűtőből vettem elő, így mikróban kicsit megpuhítottam, bár már olvasztásba hajlott) és a vizet. Összegyúrjuk, enyhén lisztezett deszkán 0,5 centi vastagra nyújtjuk. Megkenjük egy egész, villával kicsit felvert tojással és megszórjuk a magokkal. Sóval hintjük, borsot tekerünk rá és 220 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső) 12-16 perc alatt megsütjük.
A recept a Dm Bio receptkönyvéből származik, ami a 33 egészséges és gyors recept címre hallgat. Talán valami pontgyűjtés keretében lehetett beszerezni annak idején, már nem emlékszem, csak arra, hogy nagyon rá voltam kattanva miatta a PONTOKRA! Mondjuk megérte a kattanás, szuper ötletek vannak benne.
Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel veszem, ha megosztjátok velem Instagramon, a #smuczerhanna_recept keresőcímke és a @smuczer.hanna oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket! Ha tetszett a bejegyzés és szereted a munkám, PATREON oldalamon keresztül támogatni tudsz.
Smuczer Hanna 