Kedvenc egri helyeink

Kalandjaink a nagyvilágban

Egerben születtem, Egerben nőttem fel, aztán jött az egyetem és Debrecenbe költöztem, félig. Hétvégente nyilván, jó egyetemista lévén hazajártam kajáért, akkor még ennyire nem kapott el a gépszíj sütés-főzés terén. Majd 2012-ben megismertem férjem, egyébként pont Egerben és egy évre rá hozzáköltöztem Miskolcra.

Bár hivatalosan már miskolctapolcai vagyok, még mindig sokat járunk Egerbe és kedvenc helyeink is nagyon szép számmal vannak és azért én mindig is egri lánynak fogom magam tartani. 🙂 Arról nem is beszélve, hogy mennyi emlék köt oda, nem véletlenül húzódik ezen bejegyzésem megírása már több, mint 1 éve. Hupsz, de most megosztom, max tele lesz update-tel!

Összeszedtem tehát nektek az ízlésünk szerint kiemelkedően szuper, vagyis a legkedvesebb helyeinket: 7 kávézót, 2 cukrászdát, és vegyesen 6 helyet, ahol jól tudtok lakni, pizzával, hamburgerrel, hallal vagy szuper igazi magyar menzával.

Vannak köztük slowliving hangulatú kávézók, egy bababarát hely, amit nem csak babásoknak ajánlok, egy kedves nagymama-sütikkel teli reggeliző a piac szomszédságában, ahol a hétvégi ebédre való bevásárlás nyüzsgését nézhetjük végig kávét szürcsölgetve. Aztán lesz még itt vegetáriánus étterem és egy eldugott menza gyöngyszem, ami ott áll a mi képzeletbeli dobogónkon és laposra ver néhány fenszi helyet. Aztán kikacsintunk egy kicsit Egerből, ajánlok pár szuper lazább túraútvonalat is. A vendéglátó helyek pontos címét és a weboldalukra vezető linket is feltüntettem, ezeket megtaláljátok a leírásoknál.

Kávézók és reggeliző helyek

Pöttyös Kávézó

Hogyha édes reggelire vágytok, mindenképpen a Pöttyös Kávézót ajánlom, igazi, jó tartalmas nagymama sütemények (kapros túrós lepénytől, ötfajta rétesen keresztül a mandulamagig), finom kávéval kombinálva, végtelenül tündéri, pöttyös kis romantikus környezetben az egri piac épületével szemben. Egri nagymama bábolnai kiflijéhez hasonló sütit is készítenek Főispán néven, jóóó! Bár nem olyan, mint a nagymamáé nyilván, de igazán hasonló. Ez az a darált dió-tojásfehérjehab keverékével töltött hamis leveles tésztás, bonyolultan hajtogatott finomság. István kedvence speciel. Sosem tudom megszámolni, mennyit eszik belőle!

Itt találod: Eger, Katona István tér 5. Piaccal szemben, és a Piacot se hagyjátok ki! 🙂
Weboldal: https://pottyoskavezoeger.hu/

Manooka Kávézó

Hogyha kávé, akkor van egy nagyon cuki, bababarát hely, a Manooka Kávézó. “Az első bababarát specialty kávézó és reggeliző hely Eger belvárosában, ahol világos pörkölésű kávét és mellé csupa egészséges finomságot kínálunk” írják a honlapon és ez tényleg így van! Kizárólag világos pörköléssel találkozhatunk, ezt télen sűrűn cukormentes chai lattéra cseréltem. Szuper bagel reggelijük van, nagyon guszta minden, ami náluk készül! Vegán termékek, speciality kávé, fenntartható termékkínálat és nagyon cukin bababarát, a fenti részen kis babajátszót találtok! 🙂 Szeretünk ide járni nagyon, kellemes hangulatával, megnyugtató zenéjével, tiszta chill a reggeli kávé.

Itt találod: Eger, Kracker udvar, Bajcsy-Zsilinszky utca 17. fszt. 5-6.
Weboldal: https://www.manooka.hu/

Manooka Kávézó

Kappu Speciality Coffee

A legújabb gyöngyszeme Egernek speciality kávé terén. A helyet Koch Kristóf álmodta meg, egyedül viszi kávézóját, ami tényleg nagyon-nagyon szuper hely lett! Alig várom, hogy férjemnek is megmutassam, hogyha legközelebb megyünk Egerbe.

Itt találod: Eger, Dr. Hibay Károly u. 19.
Facebook elérhetőség: https://www.facebook.com/kappucoffee/

Kappu Speciality Coffee

KávézzON

Hogyha elviteles kávét szeretnénk, akkor egyértelműen a kürtőskalácsossal szemben lévő KávézzOn a Szent János utcában. Világos pörkölésű, különleges kávék, ami őrült pozitív hangulatú kiszolgálással társul. Nagyon szeretem, lassan kigyűjtöm a pontgyűjtőmet is!

Itt találod: Eger, Szent János utca 9.
Instagram: https://www.instagram.com/kavezz.on/

Kis Sziget Kávézó és Bár

Barátnőmmel kedvenc helyünk a Kis Sziget Kávézó és Bár. Mindketten úgy tapasztaltuk, hogy vannak helyek, amit mondjuk már előzetesen kinéztünk, odaérünk, megállunk előtte és valamiért azt mondjuk neeeem és tovább megyünk. Na a Kis Sziget pont nem ilyen, bemész és elkap egy teljesen relax hangulat. Nagyon pozitív, barátságos hely. Pont a gyakorlati cukrászdám mellett és bár minden nap megfogadtam, hogy műszak után esküszöm beülök, de mire oda jutottam, olyan ábrázattal én már sehova sem kívánkoztam, legfőképpen emberek közé nem! 😀

Itt találod: Eger, Kertész utca 70.
Weboldal: kisszigetkavezo.hu

Kis Sziget Kávézó és bár

Depresso

Kávéház és étterem a Dobó téren, ami nagyon kis hangulatos. Szépen összerakott hely, olyan pesties. A múltkor szuper Espresso tonikot ittam a nyári hatvanhárom fokban, eszméletlenül jól esett! Ennek tényleg örülök, hogy kapható, mert bár csak egy Fantimas tonik, espressoval, de egy őrült meleg, nyári napon kevés esélyt látok arra, hogy gyorsabb és olcsóbb lenne elszaladni a miskolci metroba, venni egy Fantimas tonikot, behűteni, lefőzni egy harmincmilis kotyogóst, jéggel gyorsan sokkolni, majd belevágni a tonikot. Szóval tényleg klassz, hogy van és szuper mindezt a Dobó tér mellett elfogyasztani! Itt ittam életem első Aperolját, jaj na az isteni volt.

Itt találod: Eger, Érsek utca 14.
Weboldal: https://depresso.hu

Makákó Kávégyár – kirándulás Szarvaskőre, Bélapátfalvára

Ha túra és természet, akkor Eged hegy, vagy Bélapátfalván nézzétek meg a Bélapátfalvi Apátságot és sétáljatok fel a Bél-kőre, közben pont útba esik Szarvaskő és a Makákó Kávégyár. Hihetetlenül klassz, kis bódé, de annál nagyobb speciality élvezet! Szarvaskőn forgatták egyébként az Isten hozta, Őrnagy Úr! c. filmet, valahol még talán a híres kinti budi is megvan, sétáljatok egy nagyot a faluban, nagyon megéri, gyönyörű kis gyöngyszem! Túra tipp: Szarvaskői várrom, Vodafone kilátótorony

Itt találod: Szarvaskő, Egri út
Instagram oldal: https://www.instagram.com/makakokavegyar/

Cukrászdák

Stühmer

Hogyha cukrászda vonalon gondolkodunk, érdemes Egerből Maklárra átugrani a Stühmerbe, hogyha igazán finom és színvonalas süteményeket szeretnénk kóstolni. Meglátjátok, eszméletlenül megéri. A múltkor három sütit ettünk Istvánnal, rétegenként kóstoltuk és fedeztük fel benne az ízeket, imádtuk. Mákvirág szeletet, Erdélyi málna tortaszeletet és kávés-cappuccinós szeletet ettünk.

Óóó jut eszembe, állítólag (pont nem volt, amikor kint voltunk, bár azóta már kóstoltuk, betyár jó, lent láthatjátok a képen) a krémesük óriási, isteni és az a jó benne, hogy krémes a neve, nem holmi krémkocka és barátai, mert ez azt jelenti, hogy a hagyományos liszt-tojás-tojásfehérje hab módszerrel készítik és valóban, igazi krémesről van szó. Bár bennem fel sem merül, hogy nemkrémest készítenek, ugyanis ha a Stühmerre gondolok, a minőségre asszociálok.

Jajj és hát télen.. nálunk csak Stühmer szaloncukor van a fán kanapén. A legjobb! Pont jókor olvad és ahh, a kedvencem a pisztáciás!

Itt találod: Maklár, Stühmer Frigyes u. 1. 
Weboldal: https://www.stuhmer.hu/

A krémesük iiiiisssssttttteeeeeennnnniiii! ❤️

Sárvári Cukrászda

Másik kedvenc cukink az 1927 óta üzemelő Sárvári Cukrászda, ahol eredeti, hagyományos receptek alapján dolgoznak és kizárólag természetes alapanyagokból, ahogy a honlapukon hirdetik. A fagylaltjuk isteni finom és a múltkori oreó torta is nagyot szólt. Mindig ide jövünk fagyizni a családdal.

Itt találod: Eger, Kossuth Lajos u. 1.
Weboldal: https://www.sarvaricukraszda.hu/

Oreó torta, gyááá, nagyon jó volt!

Hol ebédeljünk Egerben?

Il Padrino Pizza Club

Mi nagyon odavagyunk a vár alatti Il Padrino vékony pizzájáért, tonhalas salátájával szoktuk kombinálni a csípős olasz szalámis pizzájukat, hideg zéró kólával lecsúsztatva pedig maga a tökély. Hangulatos, családias hely! Ötös. A cukrászvizsgát is itt ünnepeltük, Eger nincs nélküle nekünk. Fix menünk kettőnknek egy Tonhal saláta és egy csípős olasz szalámis (Pizza Salsicca picante) pizza szigorúan teljes kiőrlésű lappal kérve! Együtt ez így egyszerűen top! A legnagyobb kedvencünk, nélküle szintén nincs Eger számunkra!

Tonhal salátájukat pont a héten készítettem el itthon a blogszülinapot ünneplő Rossitázásunkból hazahozott pizzánk mellé: 150 g jégsaláta, 250 g párolt-pirított zöldbab, 75 g tonhal, só, frissen őrölt bors, 100 g koktélparadicsom, olívabogyó, lilahagyma szeletekre vágva végül egy citromot jól ráfacsartam. Valahogy így készülhet. Nekünk nagyon bejön a kombináció!!

2018 nyarán kóstoltuk együtt először párommal: Csupa ropogós pizzaszél, minden szeletet azzal kezdtem. Imádtam. Szuper tészta!! A tejfölös-kapros-kapribogyós-lilahagymás-lazacos-aszalt paradicsomos pizza valami istenkirály. A paradicsomszószos-sonkás-spenótosnál édes volt a pariszósz, meg a füstölt sonka kicsit elvitte a spenót ízét, ami kár, de engem a tészta kárpótolt, páromat pedig a só. Ha Egerben jártok top hely!🙌 Mondjuk a miskolci Rossitát eddig csak a londoni @francomancapizz szárnyalta túl! – írtam Instagramon.

Itt találod: Eger, Fazola Henrik u. 1
Weboldal: http://padrinopizza.hu/

Il Padrino Pizza Club

Bar Italia

Ha még pizza, akkor a Dobó téri Bar Italia is nagyon király, minimum 1 napig fermentálják a tésztát, ez már pozitív.

Itt találod: Eger, Érsek utca 14.
Tripadvisor: https://www.tripadvisor.co.hu/Restaurant_Review-g274891-d9712768-Reviews-Bar_Italia-Eger_Heves_County_Northern_Hungary.html

Corner Gastro Pub

Hamburgerezni szaladjatok el a Cornerbe, ahol a basic retró hamburgertől kezdve a camambert-körte kombóig mindent megtaláltok, a sült édesburgonya is alap, csak képesek legyünk választani. Azért is maradandó számunkra a Corner, mert a szomszédban ismerkedtünk meg annak idején, a Bíborosban. Fú, nagyon menő szórakozóhely volt 2011-13 körül. Nagyban nyomkodtam a bejárati ajtó melletti zenegépet keresve az Lykke Li I follow Rivers c. számát (bár azóta ez a Triggerfinger a kedvenc verziónk), ekkor beléptek a fiúkkal, aztán a tömegben odakerült mellém és valamit beszólt, hogy sikerült-e megtalálni a számot, vagy valami ilyesmi és beszélgetni kezdtünk. Na, így esett. Szóval ez a Bíboros közvetlenül a Corner mellett van. Bár Egerben minden minden mellett van, mert egy pöttöm kis város! Minden 5 percre van, ezért is szerettünk volna odaköltözni, de a sors úgy hozta, hogy a világon sem találtunk ott olyan házat, ami megfelelt volna, ami pedig megfelelt volna, ott meg megegyezni nem tudtunk. De kanyarodjunk vissza eredeti témánkhoz.

Itt találod: Eger, Bajcsy-Zsilinszky Endre u. 4.
Instagram elérhetőség: https://www.instagram.com/corner2gasztropub/

Gastro Police Étterem

Tavaly, 2019. július 2-án ettem itt először (jó ez az archív Instagram sztori opció), amikor a néprajzi táborban sütöttünk kemencében kenyeret a gyerekekkel és mivel ők minden évben ide jönnek a csoporttal ebédelni, mentem velük én is. Akkor még a cukisulis diákigazolvánnyal nyomultam, így kemény 770 forint volt egy menü desszerttel: Palócleves, grízes tészta sárgabarack lekvárral és kakaós palacsinta volt aznap. Őszintén, először kicsit szkeptikusan álltam a dologhoz, de az ebéd végére olyan szinten elégedett voltam és olyan kellemes volt az egész hely hangulata, hogy mondtam rögtön Istvánnak, ide neki is el kell jönnie. Úgy is lett. Másnap már együtt ebédeltünk ott.

Azóta élünk-halunk érte. Az egri rendőrségnek brutálisan jó a menzája! Kétféle leves és négyféle második közül választhatsz és az étkező melletti büfében tudsz rá venni jegyet. A levest egy óriási mélytányérban kapjuk és tudjátok az az igazi, finom, szakács tankönyv szerinti étel. Nem zsíros, nem ízetlen, nagyon finom, ami annyira hihetetlen, mert a menü egy ezres és baaaah alig várom, hogy legközelebb ott érjen bennünket a déli éhség.

A múltkor talán 1 éves álmom vált valóra, amikor megláttam az étlapon a paradicsomos húsgombócot. Istenem, úgy örültem, mint majom a farkának, úgy csillogott a szemem, tudjátok, amikor valamire már nagyon rég vágysz és egyszer csak előtted lesz, úúúristen, annyira felpörögtem aznap, rég ettem ennyire jót. Aztán madártej volt a desszert és nem ám kis lötyis ízetlenség, hanem full krémes! Megsemmisültünk. Azóta is csak emlegetjük. Annyira originál ízek, hogy csuda. Elbújhatna mögötte sok fenszi étterem. Dobogós a kedvenceink közül!❤️

Itt találod: Eger, Tárkányi Béla utca 1/C
Facebook elérhetőség: https://www.facebook.com/gastropoliceeger/

Govinda Vegetáriánus Étterem

Hétköznaponként tudtok itt kajálni, szerintem mindenképpen érdemes beilleszteni a nyaralás repertoárjába. Indiai kaja, naponta változó menü, kétféle választható főétel (sabji) különböző köretek (általában köles, bulgur, kuszkusz, barna rizs). Hogyha olyan menüt kérünk, kenyérféléből, levesből, salátából is választhatunk. Ó a mandulás krémes süteményük pedig isteni. Van egy tippem, hogyan épül fel a sütemény, szerepel a tervek között az itthoni kivitelezése. Azóta update: elkészült és Bienenstich (Mandulás krémes) címmel találjátok a blogon! 🙂

Itt találod: Eger, Tűzoltó tér 5.
Weboldal: https://www.govindaeger.hu/

A HÍRES Bienenstich, a kedvenc mandulás krémesem, aminek a kikísérletezett receptjét megtalálhatjátok a blogon!

Keszegsütő

Hogyha még nem jártatok Keszegsütőben, úgy tudom itt Miskolcon, Debrecenben, Budapesten és még egy csomó helyen jelen vannak, de ha még nem próbáltátok, akkor mindenképp érdemes, nagggyon fincsi. Bár jó nagy adag, itt szerencsére nekünk pont kimaradt a reggeli és full éhesen estünk be, de így is elég tartalmas volt! Plusz szuper, hogy kovászos kenyeret is tudtok kérni a hal mellé!

Itt találod: Eger, II. Rákóczi Ferenc u. 28.
Weboldal: http://keszegsuto.hu

Top 3 helyünk az összes közül, amik valamilyen emlék vagy érzés miatt a legközelebb állnak a szívünkhöz: Manooka, Il Padrino, Gastro Police

A ti listátok hogy néz ki? Melyik a kedvencetek? 🙂

Spenótos-tonhalas quiche

Kalandjaink a nagyvilágban, pogácsák & sósságok

Mert minden élményből recept lesz egyszer.

2017 október: London

Mazsolás scone a legelső sarki Patisseriében, fish and chips a fish!-nél a Borough Market-en, Franco Manca kovászos pizzája, levesezés az Itsuban, cukros-fahéjas cruffin a GAIL’s Bakery-ben, egy reggeli a PAUL-ban és spenótos quiche, szintúgy, a Borough Market-en.

Élmény a köbön.

Életünk nyaralása. Olyan, amit elképzelsz, hogy lesz. Na, ez véletlenül pont olyanra sikerült. Ez volt a tökéletes nyaralás, mert valahogy itthon hagytuk magunkat és sikerült megállni arra a 4 napra és abban a pillanatban élvezni a dolgokat úgy, ahogy voltak. Azóta terv egy spenótos quiche itthoni kivitelezése. Hát, várni kellett rá 3 évet, de összejött. Méghozzá zseniál módon: másnap süthettem újra.

TIPP: Készítsünk 2 tésztát és a felét (egy 20 cm-es körré nyújtva) tegyük le a fagyóba legközelebbre! Ezért, és mert nagyon mini mennyiség lenne csak 1 tésztát készíteni, a tésztát 2 db-hoz, a töltelék hozzávalóit 1 darab quiche elkészítéséhez adom meg.

Tonhalas – spenótos quiche

Sós omlós tészta (hozzávalók 2 db-hoz)
220 g BL55 búzafinomliszt
100 g hideg vaj
1/2 kk. só
1 egész tojás
40 ml hideg víz

Töltelék (hozzávalók 1 db 18 cm-es tortakarikához)
3 egész tojás
200 ml főzőtejszín 20%-os
5 gerezd fokhagyma + 10 g vaj

frissen őrölt bors
100 g leveles spenót (fagyasztott, már kinyomkodott súlya)
1/2 tonhalkonzerv
1/2 mozzarella
30-40 g reszelt sajt

Gyúrt omlós tésztát készítünk, ami lényegében egy sós linzertészta. Fontos, hogy hideg kézzel és gyorsan dolgozzunk, mert nem szabad, hogy a tészta “leégjen” (begyűljön az ujjunk tövébe a megolvadt zsiradék. Célunk, hogy gyorsan a liszttel összemorzsoljuk a vajat, ezzel mechanikai úton lazítjuk a tészta szerkezetét, a vaj körbeveszi a lisztszemeket, így a liszt sikértulajdonságai nem érvényesülnek, nem tud vázat kialakítani a folyadékkal, mint kelt tészták esetében, így lesz omlós, morzsalékos a szerkezet. A lényeg:

A lisztet, a sóval és a hideg (20 fokos :D) vajjal összemorzsoljuk, majd a tojással és a hideg vízzel gyorsan tésztává gyúrjuk. Én a tésztát késes aprítóban állítom össze, gyors és így hideg marad! Kettéosztjuk, frissentartó fóliába csomagoljuk, hűtűbe tesszük őket 30 percre, majd a fagyóba szánt tésztát kinyújtjuk 20 cm-es körré és fóliába csomagolva letesszük a fagyóba, így könnyebb dolgunk lesz majd a felhasználásánál.

Töltelék
Serpenyőben, kis vajon az aprított fokhagymát megpirítjuk, karamellizáljuk, jó illatos aranybarnára. Kihűtjük. A spenótot kiolvasztjuk, jól kinyomkodjuk. A tejszínben elkeverjük a tojásokat, sózzuk, borsozzuk az elegyet, majd elkeverjük benne a kihűlt fokhagymás-vajas finomságot is. Belereszeljük a sajtokat.

A tésztát kinyújtjuk, sütőpapírral bélelt tortakeretbe tesszük (oldalát nem papíroztam, elég sok zsiradék van a tésztában) és belenyomkodjuk úgy, hogy az oldalára is felérjen kb 4 cm-re. Ha valahol magasabbra ér, ott levágjuk és egy alacsonyabb részhez hozzátoldjuk. Sütőpapírral béleljük és vakon elősütjük. Speciel most főtt csicseriborsót tettem bele nehezéknek, de rizzsel, vagy száraz babbal is lenyomhatjuk. 180 fokra előmelegített (alsó-felső) sütőben kb. 20 percig nehezékkel együtt sütjük, majd további 10 percig nélküle. Szóval nagyjából átsütjük az egészet, én speciel utálom, hogyha valami alulról szalonnásnak, sületlennek tűnik, mert azért ezt töltelékkel nehéz lenne perfektre sütni. Nekem hülye gázsütőm van most, ami tökre egyenetlen, szóval figyeljétek inkább, mert ezek a hőfokok, amiket megadok működhetnek máshogy a ti sütőtökben (sajnos). Oké, tehát elősütöttük.

A tésztára teljesen össze-vissza rápakoljuk a töltelékeket: először a spenótot, majd a tonhalat (kinyomkodva), a mozzarellát rátépkedjük, végül ráöntjük a tejszínes-tojásos elegyet. Visszatesszük 180 fokra további 35-45 percre.

Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel veszem, ha megosztjátok velem Instagramon, a #smuczerhanna_recept keresőcímke és a @smuczer.hanna oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket! 


Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot!
PATREON oldalamon keresztül pedig támogatni tudsz, ha szereted, amit csinálok! 

Frankfurti élményeink: Zeit für Brot, Nordsee és MUST HAVE listánk utazáshoz

Kalandjaink a nagyvilágban

Hopp és most egy teljesen receptmentes írás következik egy maradandó frankfurti éjszakáról, a Zeit für Brot-pékségről, a Nordsee-ről és a MUST HAVE dolgainkról, amiket a repcsis, hátizsákos utazásainkra mindig magunkkal viszünk.

Nézegette a kocsikat, de nem vettem komolyan, aztán hétfőn odatelefonált és lefoglalt kettőt, majd bejelentette:
– Na, Hanna, szombaton utazunk!
Juhúú, hát ha menni kell, hát nyomás! Hajrá kaland, irány Németország, helló én drága kis bajor perecem! – örömködtem.

Nála így megy ez. Mindig is egy cselekedjünk típus volt, ami nekem elsőre kifejezettem idegennek tűnt, mert én olyan családból származom, ahol az ember élete végéig egy munkahelyen dolgozik, egy, max 2 autót vesz az életben, de azt addig használja, amíg megáll alatta, egyszer-kétszer költözik max, szóval nagyon nem mocorog a komfortzónáján kívül. Aztán megismertem Istvánt, akinek megszámlálhatatlan autója volt, de tudjátok ilyen adok-veszek módon, idős nagypapa kis bolt tulajdonos, a gének nem váltak vízzé, szóval teszi amit diktál belülről az élet. Az első autómat a jogsim megszerzésekor kaptam tőle, de hangsúlyozom, ezek nekünk befektetés jellegűek, kikupáljuk, mindent rendbe teszünk rajtuk, járunk velük 1-2 évig vagy 1-2 hónapig, attól függően, hogy mennyire szeretjük vagy ahogy éppen mozog a piac és eladjuk. Emlékszem, az első kis Fiat Stilomnál még pityeregtem, aztán szépen lassan tompultak a kötődéseim és vált számomra is fokozatosan bennünket kiszolgáló, használati tárggyá / befektetéssé.

Hétfőn tehát lefoglalózta a kocsikat, szombatra lefoglaltuk a repjegyeket, szállásokat és a flixbuszt. Általában megyünk-jövünk nálunk egy ilyen út, szóval nem kalimolunk ide-oda, nincs konkrét városnézés tátott szájjal, inkább ami kis időnk van, azt amolyan gasztrotúrákkal töltjük, ahol telitömött szájjal, helyi finomságokat kóstolunk pékségekben, kis éttermekben, cukrászdákban. Mi mást!?

Szombat

Miskolcról Oscarral mentünk a Thökölyhez, aztán a 24-es villamossal a Nagyvárad térre, onnan pedig a 200E-s busszal Ferihegyre. Már fejből tudom, hihetetlen, mert tényleg nem voltam egy konfortzónán kívül merészkedő leányzó, de úgy tűnik ezt már múlt időben írom, mert mi vár rám ott!? Saját magam, akiben bízok és hiszek, szóval hiszem, hogy mindent meg tudok oldani valahogy. Félni pedig nem kell ettől, ma már tudom, mert sokkal bátrabb nő vagyok, mint azt én valaha is gondoltam magamról.

Délután 4 körül szállt le velünk a gép Frankfurtban, ahol rögtön megrohamoztunk egy pékség teli töltött pereces vitrinjét és beszereztünk egy Schnittlauchbrezel-t, egy vajjal vastagon megkent, metélőhagymával telitömött bajor perecet. Hú, de finom volt, majd jött a fekete leves.

Frankfurt Bahnhofsviertel-ében, azaz a pályaudvar közvetlen környezetében foglaltunk szállást, vagyis foglalTAM. Az életben nem gondoltam volna, hogy körültekintőbbnek kellene lennem: konkrétan Frankfurt majdhogynem közepében, kb mintha nálunk a Keleti pályaudvartól 2 perc sétára lenne egy piros lámpás + bulinegyed. Hát itt szálltunk meg, a hotel mellett pedig közvetlenül egy segélyközpont AKTÍVAN működött. Fotózni sem mertem, ha nem lett volna kifizetve a szobánk, azonnal hagytunk volna ott csapot-papot, mert ha mindez nem lenne elég ok, az első szoba, amihez a recepciós kulcsot adott, nem volt kitakarítva, így kérni kellett egy másikat, abban éppen ki volt cserélve a törcsi+ágynemű, de a hónapos pókháló és a falon lévő meghatározhatatlan piszokfoltok nem voltak túl bizalomgerjesztők. Tanulság: szállásfoglalásnál google maps értékelését IS nézni a booking mellett!

Még jó, hogy aznap este beverekedtük magunkat a belvárosba, mert vasárnap semmi sem volt nyitva. Semmi. Se a Hema, se a Zara se a Primark, ahol kiélhetem a hűtőmágnes mellett ruhadarabot is hozok haza magammal szokásom. Ezt talán még Londonban kezdtem. Azóta ha azt a téli/tavaszi kabátomat veszem fel, mindig London jut eszembe, ha a tevebarna hátizsákom veszem fel, arról Brüsszel és ez tök jól összeegyeztethető volt kis kapszula gardróbommal is, mert úgy csináltam, hogy már csak kizárólag utazások során vásároltam.

Mondjuk előző este jócskán betértünk a Hemába, ahonnan hoztam 2 kézzel készített kerámia edényt és egy óriási mézeskalács karácsonyi huszár ütőfát, ami szenzációs, 2 kis espresso-s üvegpoharat és szerintem ennyi, de ezekre szintén, ha ránézek, rögtön Frankfurt jut eszembe. A mézeskalács forma vicces volt, megfogtam a boltba belépve, akciós volt 8 Euróba fájt. Kiválasztottam a többi “lomom”, lépünk a kasszához, amikor is megjelent bűntudat barátunk a mélyből és közölte, hogy a-aa a forma nem jön veled Hanna, csak lom lesz a polcon és ezt pont akkor tette, amikor lehúzta a kasszás hölgy. Oké, Hanna jelzett, hogy á mégse kérné, erre kis gondolkodás után megkérdezi a hölgy, 4 Euróért sem?! Hú mondom, de annyiért ragyogó! Szóval így alkudott Frankfurtban a bűntudatom. 😀


Zeit für Brot

Mondjuk utólag megérte végigszenvedni azt az éjszakát, mert amit másnap reggelire ettünk, maga volt a nagyvetűs ÍZ. Szóval ezen az úton véééégre eljutottunk abba a bizonyos ZEIT FÜR BROT pékségbe, aminek már a neve is szerelem volt első olvasásra, amikor annak idején megláttam az Instagramon. Idő a kenyérnek, durva fordításban, annyira gyönyörű! Már több, mint egy éve nyálcsorgatva követem őket és ugyan már követésem kezdete óta többször jártunk Németországban, de pont abban a városban sosem voltak jelen, ahová éppen mentünk. Mindig szomorú, lefelé görbülő szájjal konstatáltam Istvánnak, hogy jaaj most se jutunk el a “kocka csigás” helyre. Úgyhogy gondolhatjátok, hogy mennyire örültem a kijelentésnek, hogy Frankfurtba megyünk, mert már akkor beugrott, hogy OTT bizony lesz Zeit für Brot!

Nyitásra terveztünk menni, de a zseniális szállásfoglalásomnak hála, csak hajnali 5-kor tudtunk elaludni, így persze elaludtunk és nyitás helyett 9 körül értünk csak oda. Tömve volt a hely, annak ellenére, hogy vasárap semmi sem volt nyitva és üres volt kb egész Frankfurt. Amikor beértünk a pékség utcájába, hirtelen többen lettek és hát nem mindenki oda igyekezett!? Annyira sokan voltak, hogy először le se tudtunk ülni. jóóó.. ne egy nagy helyet képzeljetek, kb. 17-20 vendég helyben fogyasztására alkalmas.

Beálltunk a sorba, nagy nehezen megszültem a választásom, mert kínálatuk zseniális: eszméletlen a kocka csigájuk, amit különböző töltelékekkel készítenek. Telis-tele kovászos kenyerekkel, zsemlékkel, bajor perecekkel, lehet náluk reggelire 1-1 szelet kenyeret kérni különböző kencékkel, de előre elkészített kovászos kenyér és kis ciabattini szendvicseik is vannak. Bámulatos!

Végül kértünk két cappuccinó, 1-1 juharszirupos – diós és a mákos – mandulás kocka csigát és 1-1 sós szendvicset (pulykás, enyhén pikáns rozskenyér szendvicset és egy paprikás krémsajtos – spenótós ciabattinit). amikért cakkompakk kb 21,50 Eurót fizettünk. Eltelt 10 perc, mire helyünk lett, de a legjobb: közvetlenül az üvegfallal elválasztott sütőüzem előtt ültünk le, ahol a pékek éppen a magkeverékbe forgatták a kovászos kenyereket.

Először a cappucinót kóstoltuk, hmm világos pörkölés, majd a szendvicseket és ekkor már végünk volt. Öhm, a juharszirupos-diósra nincsenek szavak, pontosan olyan finom, mint ahogy elképzelitek, de kezdjük a tésztánál. Ilyen pihe-puha kelt tésztát művészet csinálni! Komolyan.

A dióshoz képest a mákos kicsit uncsi volt, vagy legalábbis nem dobott akkorát, talán elfért volna rajta egy vaníliaszósz, hogy szaftosabb legyen. Nekünk a sós felhozatal összességében maradandóbb volt, mint a csigák, mert nem szoktunk kencézni itthon, de bevezetem, mert zseniál és azóta friss spenótlevelet is vettem itthonra! 🙂

Schweinfurt

Azért búcsúzóul a frankfurti pályaudvaron bekaptunk egy Nordsee ebédet, ami ugyan nem a gasztronómia magas foka, mert egy halas gyorsétterem jellehű helyről beszélünk, de annál inkább mi vagyunk. Férjemmel imádjuk a halat, minden formában és ez a hely az összes elvárásainkat maximálisan teljesíti: tápláló, olcsó, egészséges (nyilván, ha sültkrumplit kérünk rántott halas szendviccsel, akkor nem :D) és nagyon-nagyon finom! Bécsben kóstoltam először.. őrült nagy mosollyal arcomon. Kedvenc lett azóta és mindig bemegyünk, hogyha Németországban, vagy olyan országban járunk, ahol épp van. Mondjuk már itthon is vannak üzletek, de ahol eddig szétnéztem, ott sajnos elég gyatra volt a választék.

Utunk Frankfurtból vasárnap délután 5-kor folytatódott tovább Schweinfurtba. Nem kellett volna várni 5-ig, mert csak a FlixBus parkolójában álltunk egész nap egyik napról a másikra, annyira semmi sem volt nyitva, utólag pedig kiderült Schweinfurt gyönyörű kis városka, ahol első google-özésre olyan kis éttermeket, hamburgerezőket találtam, hogy szám tátva maradt. Na de ez van, aznap már ettünk, úgyhogy szó sem lehetett róla, legközelebb jobban utánanézek majd.

A szállásunk (Mercure Hotel Schweinfurt Maininsel) itt viszont szuper volt. Nagybetűs SZUPER, kávéfőző a szobában, finom illatú törölközők, úgyhogy rögtön fürdés-alvás volt, mert az előző éjszaka kicsit kikáózott mindkettőnket. Másnap királyi reggeliben volt részünk tulipánnal, s minden jóval. Behaltam. A reggeli közepénél vettük észre, hogy omlettet, gofrit is lehet külön készíttetni, hát rögtön ragadtuk is meg az alkalmat. Mindenből kértünk plusszban!

Utána már csak az autóink felkapása volt a fő prioritás és, hogy aznap vagyis másnap hajnalra hazaérjünk épségben, amit szuperül hoztunk, István jött a 3-as BMW-vel, én hoztam az X1-et és talán hajnali 2-re itthon is voltunk és el sem hittem, életemben először hullócsillagot láttam, ráadásul kettőt is. Csoda utunk volt. A másik legszebb az egész hazaútban a Bécs után villogó szélerőművek voltak, amik úgy takarták be a sötét eget és villogtak végeiken piros fénnyel, mintha egy nagy paplan alatt utaznál. Varázslatos volt. Komolyan! De befejeztem, persze tudnék még órákig is beszélni erről a 2 napról, mert meglehetősen maradandóra sikerült. 😀

Must have listánk utazáshoz

Pénteken este bepakoltunk a szombat kora délutáni utazásra, egy, már-már szokásos “MUST HAVE” lista alapján. Ilyenkor fejenként 1-1 kis hátizsákkal utazunk, semmi plusz cucc, csak a legszükségesebbek a minimalizmus elvét követve, mert őrült nagy könnyebbség!

-LEGFONTOSABBAK: útlevél, iratok, pénz, adásvételi, toll
– repjegy, szállásfoglalás, flixbusz jegy a telefon WALLET alkalmazásában
– KAJA: Jelen esetben 7 db vékony szelet kovászos mákos-mazsolás szalámis szendvics, dióval, uborkával, vajjal és narancs marmeláddal kent fonott kalács szendvics, 7 szelet körtés hipphopp kevert gyümölcskenyér, 5 db kovászos lekváros palacsinta, ó csak ami éppenhogy volt otthon, mert attól függetlenül sparen van, hogy utazunk mert a lényeg, hogy jó áron hozzunk autót minél kevesebb költséggel. Persze beülünk 1-1 helyre, nyilván, nem vonjuk meg magunktól az élményt, de nem a leggurmébb speciality helyekre, hanem az eldugott remekeket keressük!
– KÜTYÜK: powerbank, autós töltő, 2 töltőfej (egy nagyobb-egy kisebb), 2 töltőkábel, fényképezőgépem + töltője, órám + töltőkábele
– utazós üvegbögre, üveg vizespalack
– fejfájáscsillapító, vitamin, algám
– TISZTÁLKODÓS MÜTYÜRÖK: 1-1 fogkefe, mini fésű, kis sminkcucc: alapozó, szempillaspirál, sminklemosó kendő, kézfertőtlenítő, ajakbalzsam, körömcsipesz+reszelő
– esernyő, ha esne az előrejelzés alapján
– szemüveg, napszemüveg
– 1-1 fürdőpapucs és pizsama
– 1-1 fehérnemű és felső naponta
– 1 db mini törülköző (15x30cm-es)


Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot!
Szeretném megemlíteni PATREON oldalam, ami egyfajta borravalóként, lehetőséget nyújt, hogyha szereted, amit csinálok, akkor segítheted a munkám, hogy a jövőben is folytathassam!

Dán KNÆKBRØD

Kalandjaink a nagyvilágban, pékség, pogácsák & sósságok

Betyár jó! Legközelebb dupla adaggal és 2 tepsiben egyszerre készítem, mert fantasztikus és a szervezetnek kellenek a magvakból származó jó zsírok! És hopp, pont olyan ízű lett, mint másfél hónapja Dániában, Randers egyik pékségében. El sem hittem! Ugyanolyan roppanós, leveles. Bár a készítése némileg eltér, szerintem az ottani egy leveles tésztára szórt magkeverék volt, de ahogy láttam a neten, így is – úgy is készítik. Szóval ez egy gyorsabb verzsön, de szerintem annál finomabb és nincs benne az a kiló vaj, amit általában a leveles tésztákhoz használunk.

Egy ropogós, brutálisan magvas kétszersült, teljes kiőrlésű zabkása alappal!

T I P P
Érdemes készenlétben tartani egy kis pirított magkeveréket otthon, sokszor fog csoda jól jönni! Például:
– zsemlék tetejét szoktam beleforgatni
– kenyerek/kiflik/zsemlék tésztájába is tökély
– krémlevesek feltéteként
– vagy ilyenkor, a dán KNÆKBRØDunk beszórásánál is jól funkcionálnak a gyorsan, szekrényből előkapott pirított magvak.

Pirított magkeverék:
– lenmag
– szezámmag
– napraforgómag
– tökmag
– egész mákszem
A lenmag és a mák kivételével egy serpenyőben, mindenféle zsiradék hozzáadása nélkül illatosra pirítom a magokat, kihűtöm, majd belekeverem a kimaradt 2 magot. Befőttes üvegbe teszem és szépen vár, amíg felhasználom. Egyszerre 200-300 grammnyit szoktam készíteni. Ha félünk az avasodástól, betehetjük a fagyasztóba.

Isteni volt a szezámmagos!

Dán KNÆKBRØD

Sütési hőfok: 150 fok alsó-felső
Sütési idő: 1 óra 20-30 perc

Hozzávalók 1 tepsihez (200g-hoz)

100 g teljes kiőrlésű zabpehely
150 ml víz
150 ml tej
2 evőkanál lennag
2 evőkanál napraforgómag
1 marék tökmag
1/2 kávéskanál só
~ 4 tekerés durván őrölt bors

A szóráshoz: pirított magkeverék (lenmag, szezámmag, napraforgómag, tökmag, egész mákszem, zabpehely), durva szemű só
A tetejére szánt magkeverék súlyát nem adtam meg, mindenkinek tetszőleges.

Előmelegítem a sütőt 150 fokra (alsó-felső). Összefőzöm a zabpelyhet a folyadékkal, a 2 ek. lenmaggal, a 2 ek. napraforgómaggal, a marék tökmaggal, sóval, borssal. Rottyan. Kikenem sütőpapírral bélelt tepsire, nagyjából 1 cm vastagra, megszórom durva sóval, plusz a pirított magkeverékkel, kicsit belelapogatom, belenyomogatom a magokat a kezemmel és ilyenkor érdemes, még nyersen felkockázni, téglalapokra derelye/pizzavágóval felvágni (ezt elszúrtam, utolag jutott eszembe és csak törni lehetett, hát ennyi baj legyen..), 150 fokon 1 óra 20-30 perc alatt sült ropogósra.

Kövess Instagramon és Facebookon is!
Iratkozz fel hírlevelemre, hogy értesülhess a legújabb tartalmakról!

Nem hiszek a véletlenekben! 🙂 Mosdóba karcolt felirat Koppenhágában.

Autó Dániából – életünk egyik legszuperebb útja

Férj szervezte az utat – ebbe a tervezésbe most nem folytam bele és utólag mondhatom: nagyon jól tettem. Kinézett egy autót a költözéshez, leelőlegezte, a repülőjegyet, az oszkárt, a szállást és a flixbuszt is lefoglalta. Szóval minden készen volt már előtte egy héttel, így vártuk a napot. Este 8-kor indult a gép, tehát bőven volt időnk Miskolcról Pestre feloszkározni, reggel kovászos kenyeres szalámis-salátás szendvicseket gyártani és utazni, tényleg olyan slowliving életérzéssel, nem sietve, nem kapkodva.

Este 10-11 körül szálltunk le és amszterdami utazásunk hibájából tanulva (este 11-kor keringtünk gyalog az autópálya mellett, az Isten háta mögötti, kivilágítatlan, nádasos bicikliút mentén, keresve a lefoglalt, tök olcsó (vajon miért?!) autópálya hotelünket) szóval ebből tanulva, a legközelebbi hotelbe, a malmöi repülőtéri hotelben foglaltunk szobát. Aznap még nem sejtettük, de másnap életünk reggelijét tették elénk, vagyis szedtük össze a szó szerinti, svédasztalos svéd asztalról. Egy sima, basic repülőtéri hotel nevetve megfelel egy magyarországi 4, de állítom, hogy akár 5 csillagos szálloda színvonalának. BRUTÁL KOVÁSZOS kenyerek / zsemlék, életem első garnélái, de valami olyan szósszal, hogy behaltam. Bődületes volt a választék, életünk reggelije volt és ebben semmilyen túlzás nincsen. Halálosan komolyan mondom. A mai napig leesik az állam, ha arra a reggelire gondolok.

Reggel taxit kellett hívnunk, hogy bevigyen Malmöbe, mert a reptéri buszok indulásával nem értük volna el a Koppenhágába tartó flixbuszunkat. Második hitetlenkedés a napunkban, amikor a malmöi taxis magyarul üdvözölt bennünket. Olyan kis csodaút volt ez, az elejétől a végéig, beszélgettünk életről, sorsokról, majd beértünk Malmöbe. Volt durván egy óránk, sétáltunk egy picit a Central Stationnél, bóklásztunk boltokban nagy szemekkel nézve a helyi választékot, beszereztem egy csoda cuki svéd népviseletes, szőke kislányos hűtőmágnest, aztán elindultunk a HÍDra. Megvan a svéd-dán krimi sorozat A híd címmel?! Valami remek, kimagasló alkotás szerintem, ezért is volt hihetetlen érzés átmenni ugyanazon a hídon. Libabőr és egyéb.

Beértünk Koppenhágába, egy finom kávé 1500-ért / darab (Aztazegetúristenbasszuskulcs!!!!), séta a nagyállomás körül, aztán nyomás a következő flixbuszra, irány végállomásunk, Randers. Délután 4 körül értünk oda, hulla fáradtan és kopogó szemekkel, mert hol voltak már a tegnap reggel készített szendvicsek?! Google maps a barátom, így már az úton nézelődtem, hol kajáljunk este. Találtam egy kínai éttermet, de nem ám olyat, mint itthon a sarki, hanem egy elegáns, gyönyörű sárkányos, legyezős, beülős helyet. Levest kívántunk, jaj, de nem tudtak angolul, ami vicces volt, mert már mi is törjük, de kézzel-lábbal és google-lel csak sikerült a dán-kínai étlapot magyarra fordítani. Bár azt máig nem tudom István mit evett, mert mindenre bólogattak, hogy “jessz cikön, jessz, jessz “, de az enyém egy cápauszonyleves volt. Ez tuti. Úgy képzeljétek el, mint a karácsonyi halászlevet, csak egy pici kínai beütéssel és csípősen. Mellé nagyon ropogós burgonyaszirom-jellegű kenyeret és pirított bagettet kaptunk. Akkora élmény volt. Befejeztük, kifizettük, majd odajött hozzánk egy kicsivel jobb angollal beszélő nagyon-nagyon cuki lány és megkérdezte, honnan jöttünk, majd amikor leesett neki, hogy az hol is van, felkiáltott, hogy hááát itt nagyon olcsók a Mischlen csillagos éttermek és tudja-tudja merre van. Tényleg nagyon cuki volt, annyit kérdezett, plusz kiselőadást tartott a Randers környéki nevezetességekről, látnivalókról, basszus olyan érzésünk volt, hogy sose szabadulunk, már-már szinte kínos volt, hogy mennénk, mert eszméletlen fáradtak vagyunk, de hát hogy?! Estére Airbnb-n foglaltunk szállást, amit már eddig is praktizáltunk, csak eddig egész lakást vettünk ki, most pedig egy családnál aludtunk a harmadik emeleti gyerekszobában. Hát mekkora életérzés volt, tiszta emlék-utazás, mint amikor középiskolában Esslingenben voltam cserediák. Egy az egyben olyan érzésem volt, István teljesen kivolt, hogy Ő.. ezt sose merné megtenni, idegeneket beengedni a házába. Igen, teljesen jogos, de ott valahogy a kölcsönös, egymás iránti bizalom, már a legelső nap feltűnt, óriási. Például simán a konyhaasztalon hagyta a telefonját és a táskáját a csaj, úgy hogy őt nem is láttuk/hallottuk, hogy egyáltalán otthon van-e. Annyira mások.

Amikor kinézte István az autót, a világon nem gondolta volna, hogy ilyen gyönyörű városban találjuk magunkat majd. Randers neve írott formában 1086-tól van jelen, na gondolhatjátok milyen gyönyörű hely, igazi kincs. Eszméletlen cuki házak, inkább magasak, vékonyak voltak és 2-3 szintesek. Nagyon baba. A dán-svéd designt szerintem nem kell bemutatni, letisztult és otthonos. Szerelem első látásra. Az utcára néző ablakokat nem takarja függöny, séta közben látjuk mit csinálnak a családok, annyira elképzelhetetlen ez itthon. Mondom.. bizalom! Feltételezhetően nem az a lényeg, hogy mit csinál a másik, mert akkor annak függvényében intézem az életem… hanem mindenki csinálja a dolgát, ami neki rendeltetett, megy a saját útján előre. Kis, függöny nélküli ablakaikban gyertyák, éjjeli/állólámpák világítanak és amint meglátjuk, eláraszt bennünket egy elemi, mély ős-otthonosság érzés és hirtelen melegség árad szét legbelül. Hihetetlen hatása van.

Egyébként is közel áll hozzánk a hygge, de ez út még nagyobb slowlivingre tanított. Nem az volt a cél, hogy megismerjük Svédország és Dánia minden szegletét és pont ezért volt jó, hogy egyáltalán nem folytam bele az utazás megtervezésébe, mert így a legelső benyomásra építettem, nem pedig egy megtervezett, idealizált, előre elgondolt “hú nyaraláson jaj de boldog leszek, mert annak kell lennem” rendszer bekalibrálása volt, amit ott persze csalódás követ, mert mindig elfelejtem, hogy magamat is viszem és ha már valami nem úgy alakul, vagy nem érzem jól aznap reggel magam a bőrömben, akkor mehet sutba az idealizált boldog utazás. Életünk egyik legfelszabadultabb utazása volt. Bár.. zárójel, a dán autókereskedő haverjaink olyan szinten lazák voltak, hogy papírokkal bár, de forgalmi nélkül engedtek utunkra, amiről most már nyugodtan írok, mert múlt héten megérkeztek a messiásként várt papírok, de egy hónapig remegtünk, hogy “na most vagy vettünk egy autónyi alkatrészt vagy lesz belőle forgalomba állított autó“. Bizalom?! Visszafelé Berlin körgyűrűjén keresztül autóztunk a számunkra új, egyébként használt paripával, szuper utolsó pillanatban, baromi olcsón lefoglalt, 4 csillagos hotelben aludtunk. Összejött minden, életünk egyik legjobb útja volt! ❤ Visszagondolva el sem hiszem, hogy olyan messze voltunk. Hihetetlen.

Bécsi kajálásaink margójára

Kalandjaink a nagyvilágban

Utunk után x hónappal, már lassan évvel.. – fix instagram highlight összeállításakor hozta ezt a meghökkentően távolinak tűnő időt – idejét éreztem megírni útinaplónk. Hátha netalántán jól jön még valamikor, valakinek.

2018 október – 3 éjszaka Bécsben

Ne menjünk inkább vonattal? – kérdeztem kedd este, full fáradtan, Eger-Miskolc hazafelé ingán, túl egy hétfő-keddi reggeltől estig tartó cukrászsulis-cukrászdamelós maratonon. Félórával és egy Tiszai Pályaudvaros kerülővel később, már jegyekkel a kezünkben értünk haza. No, bakancslistás nemzetközi vonatozás ezzel kipipálva. Tapasztalat: űber király. Nincs aggodalom a parkolások miatt, hogy mikor verik össze a kocsi ajtaját, hol büntetnek meg. Take it easy van, egy kényelmes cipő, gyaloglás, minimal csomag meg sörös leheletű bácsi a visszafelé úton, szemben. Ámen.

Röviden összefoglalva: életem első sushizása a Gourmet Sparból / Kaiserschmarrn a Demelben / Nordsee szerelem a köbön, Bécs (állítólag) legjobb dönere, piroskockás kisvendéglő Schönbrunn közelében, ragyogó napsütés, így mindenhová gyalog. De komolyan, egyszer sem ültünk tömegközlekedésen. Brutál volt kisétálni a belvárosból a kastélyig, meg vissza, de megérte, mert úgy aludtunk este, mint a bunda és szerintem csak így lehet megismerni a város igazi arcát: a tömegmentes utcákat, a helyi kisvendéglők közösségi életét és sikerült kiválasztani a tökéletes, utunkat méltón megkoronázó hűtőmágnest is! Potom 30-40 perc alatt, hát ez nálam rekord.

Szállásunk: Hotel Pension Walzerstadt

Viszonylag klassz helyen volt a szállásunk, ami direkt nem volt egy luxus-wellness. Minek? Hisz csak aludni mentünk oda. Erre a célra tökéletesen megfelelt, vagyis.. tekintve, hogy mellettünk volt egy templom, a templomnak pedig tornya és benne egy bimmbamm harang, amit minden órában serényen megkongatott. A sötétítő függönyök pedig csak ablakközépig értek, szóval nem igazán tompítottak az utcai lámpák rikító fényén. Ámbáár egy szavunk se lehet a panaszra, mert közvetlenül mellettünk feszített Bécs (elméletileg) legjobb döneres street food kocsija, a Berliner Döner Wien, ahol mindig tömeg volt és kígyóztak a sorok. Na hoppá. Enyhén csípős szósszal kértük, isteni volt.Várost nézni 4 napunk volt, jó ebből ugye a hasznos idő 2 teljes nap.

Nordsee-szerelem

Középkategóriás kajálás Bécsben. Vagyis nekünk az, alapvetően egy gyorsétteremről beszélünk, ahol halas szendvicseket, kajákat lehet enni. Jó.. ugyan nem a gasztronómia csúcsa, de engem iszonyatosan levett a lábamról a Nordsee. Árai extra jók és tiszta egészséges hal/fehérjeforrás. Pont egy kifejezetten makrotápanyagokra odafigyelős időszakomban voltam, úgyhogy pont jól jött az ilyesfajta jóság. Kétszer is Nordseestünk, egyszer a belvárosban, a végén pedig a főpályaudvaron, indulás előtt, még utoljára. Bár Pesten van, sőt mi több, azóta kiderült, hogy az egri Agria Parkban is, de hát a bécsi nyomába sem ér választék tekintetében.

Demel
K.U.K Hofzuckerbäcker Chocoladenfabrikant
Wien seit 1786

Hát hogy lehettél ennyire finom, drága Kaiserschmarr’n mit hausgemachte Zwetschkenröster!? Frissen készítik, amit rendelés után már 30 perccel csodálsz. Csodálod az adagot, amit ‘majd ketten se tudok megenni, de persze még egy Wiener Schnitzel után is lemegy, mert valami á-l-o-m. Nem ám az a búzadarás, torkonakadós, nehezen csúszós verzsön, inkább amolyan dutch babys, felhőpuha, szélein ropogós, barna cukros, belül még szinte brownie-szerűen selymes, enyhén citromos, tele mazsolás, mellé sült szilvakompótos Á-L-O-M. Egy álom, ami 9,80 euró. Mautner Zsófi @chilivanilia egyik Bécses blogbejegyzésében találtam az ajánlást |Túrós smarni vörösboros szilvakompóttal| hogy itt, ezt, feltétlen.

És valóban.

Bécsben, a Demelben kötelezően ajánlott Kaiserschmarr’nt enni, mert bakancslistás!

Hotel Sacher

Két éve talán, legutóbbi Bécs látogatásunkkor, a Sacherben kóstoltuk a Sachert. Hát mit mondjak. Eszméletlen. Szintén bakancslistás. Azóta Ő A SACHER, a nagybetűs, az etalon és nem pusztán az íz, ami elvarázsol. Minimum 1 órát álltunk a szálloda cukrászdájánál, mert egy kikötésem volt nyaralás előtt: én ezt ott feltétlen szereném. Így, a családnak sok választása nem volt, beállt Bécs legfagyosabb széllel megáldott napján hatvanharmadikként a sorba. Időutazás volt ez, vagyis közben tudtad, hogy milyen évet írunk, mert kínai turisták magas aránya emlékeztetett, de az íz, a felszolgálás, a hely patinája és szelleme maradandó élményt adott. Emlékszem még a toalett is gyönyörű volt, muszáj voltunk tesómmal tolni egy szelfit. 😀

Persze általában barátunk volt a Gourmet Spar, ahol a vörösbabkonzi + tonhal kombóra mentünk rá, ami ilyen napi 15 km-es gyaloglásos városnézésekkor tökéletes fehérjeforrás-vacsi. Nem szoktunk fenszi éttermes ebédeket/vacsorákat rendezni. Plusz csúszott le Sparos sushi, a szomszéd sarokról Döner és ilyen nyalánkságok. Egy-egy utazás alkalmával maximum 1 étterem csúszik csak be, egy tipik helyi, nem főtéren lévő, nevezetes specialitásokat kóstoló kisvendéglős, “piroskockás” helyen. Voltunk a Naschmarkton is, ami egy óriási kajás piac tele fűszerkereskedőkkel, streetfooddal, kis pékboltokkal, vendéglátóhelyekkel. Őszintén, ez valahogy nem nyűgözött le bennünket, sajnos.

Nürnberg, Landshut és a tk. virslis croissant

Kalandjaink a nagyvilágban, pékség, pogácsák & sósságok

Hogy zsúfolt volt-e a hetünk?! Valami brutálisan.

Szombaton eladtuk a kocsit. Vasárnap hajnalban rég fontolgatott balatoni kétéjszaka megkezd, kedden este hazajön, de előtte István kisfiát haza Debrecenbe, majd Miskolc. Másnap Eger, mert I. közben munkahelyet vált (baaah ennek nagyon örül a fejünk, végre jó dolgok is történnek, elég húzós volt az utóbbi 2 év számunkra), szóval közben már új autót kinéz, repülőt lefoglal, csütörtökön irány a németországi Landshut, amert vár a mokka metál vwpassat.

Hát én veszettül imádom a turbulenciát! Na, de ne szaladjunk ennyire előre, valamikor a sok program közé beiktattam ezt a tk. virslis croissikat, hogy legyen miket bekapogatni az úton. Brutál jó lett, fene se gondolta volna, hogy fehér liszt és tej nélkül is lehet mega finom dolgokat sütni! Jaj, mert közben kitaláltam, hogy egy hétig tejmentesen étkezem, mert valamiért tök csúnya az arcom. Bár fejemet a falba vágtam másnap, amikor István itta a habosabbnál habosabb cappuccinokat a reptéren és meg muszáj voltam beérni a szájhúzogatóan savanyú feketékkel. Baaah. Mert, ha legalább lett volna espresso tonik, az új kedvencem, de neeem!

Jaj de elkanyarodtam. Szóval ez volt az az utazás, ami már betyárul bakancslistás volt. Egy bugyi, egy zokni, egy póló és ennyi, de komolyan. Egy-egy hátizsák mindkettőnknek, ráadásul az enyém nem ám ilyen túra volt, vérbeli, semmire sem jó, divathátizsák. Jó, persze deó, fogkefe volt, meg alapozó, meg szempillaspirál, hogy a hajnali 4-es keléseket kompenzálja valami, de ennyi.

Szóval hajnali 5:10-re jött a taxi, 5:30-kor már a Miskolc-Budapest Oscarban ültünk. Szigorúan 4 vonaljegyet vesz, villamos, majd busz Ferihegyig. Aztán konnektort keres, mert sikerült csurig lemerítenem a drágám negyed nap alatt. Jaj érik már egy powerbank. Várakozás, röntgen, birkaterelés, “ott a repcsiiiiink” – kiáltás, fellépcsőzés, helyfoglalás. Életem harmadik repülése, már az elsőt is imádtam (Londonba repültünk, meg aztán vissza). A felszállás a legjobb! Gyá de bírom! Meg a turbulencia, töltés ezer, adrenalin!

De, hogy némi említés is legyen bejegyzésem tárgyáról, a teljes kiőrlésű, lényegében majdnem mentes croissantokról, Ferihegyen bekaptam kettőt, jajjj de bírtam! Süssétek meg feltétlen! Isteni klasszak!

Nürnbergben, rettenetesen szépen megfogalmazva, jól oda@&ta a gépet a pilóta, de leszálltunk, nyomás U2-vel a Hauptbahnhofra, majd autómatában Landshutig vonatjegyet megvesz, egy sort értetlenkedik az információs pultnál, tátott szájjal imádkozik a töltött bajor pereces pékség előtt, hogy ezt láthatja, majd az egyik eldugott sarokban lekuporodnak és megszendvicseznek. Jaj vettünk hozzá salátát is, apropó, fő a maximalizált rostbevitel! Aztán le-lecsukló fejjel, csurgó nyállal alszik a landshuti 2 órás vonatúton. Aztán egy laza 2,5 km-es séta full kimerülten, hatvanhárom fokban, fekete hosszú nadrágban (mert miért ne, Hanna igen okosan öltözött fel reggel 😀). Szerény alvásra koncentráló szállást gyorsan elfoglal, hát a legfőbb kedvencem a hotel előtt tizedik sörüket elfogyasztó kamionsofőrök voltak! Zuhany, fáradt testet ágyba lehajít, pihen, majd meredt, kérdő szemmel néz Istvánra, hogy “most Te komolyan este 8-kor, mindezek után még el akarsz indulni, megkeresni az autót, úgy, hogy nem tudjuk a külváros melyik szalonjában van?!”. Na lényeg, hogy megtaláltuk! Szép, szuper, persze nem tökéletes, de jó lesz ez!

Másnap. Zárójel: egyébként nem terveztem ilyen mértékű sztorizást, magam sem értem a miértjét.

Német gasztro-orgia I.
Reggel szalonban kezd, majd itt jön a hepöning, alku közben megtudjuk a kereskedő sráctól, hogy a mellettük lévő hentesnél, iszonyúan finom a Leberkäse Semmel mit Senf, az egyik legkedvencebb kedvenc osztrák-német kajám. Egy teljesen basic császárzsemle, benne óriási, szaftos ‘egybehúspép‘ szelet (mint egy virsli, csak sertéslapocka méretű és neeem, abba nem akarok belegondolni, hogy mit tartalmazhat csak pusztán élvezem a fejenként 1,5 Eurós reggelit) sima vagy édes mustárral megkenve. Imádat!

Német gasztro-orgia II.
Autó pipa, túl az okmányirodán, miegymáson, nyomás be az óvárosba, mert valami elképesztően csodálatos egy kisváros! Szokásomhoz híven, most is a #landshut instás kereséssel kezdtem felfedezni a helyi pékségeket, éttermeket és cukrászdákat. Lőn csoda, olyat találtam, amitől majd elsírtam magam: Aran Brotgenuss & Kaffeekult. Bajor perec szendvicsek. Hanna a mennyországban.

Első állomás egyértelmű, hogy oda vezetett. Tizennyolc euróért brunchoztunk egy betyárat. Veszett király volt. Mondom mit fogyasztottunk (csak hogy választékos szókincsből ne legyen hiány a betyár és a brutál mellett), tehát fogyasztásunk alapját egy-egy bajor szendvics képezte, Istváné szalámis (Mailander Breze) volt, jó hát azért nem ilyen mezei szalámira kell gondolni, valami eszméletlen sajtrkémmel (szerintem mascarponés) volt megkenve, friss petrezselyemmel megszórva és olyan vastag parmezán darabokkal telerakva, hogy tejdiétámnak egy kicsit off volt abban az egy órában. Az egyém pedig Pármai sonkás perec (Pharma Breze) volt (mindkét oldala jóóó bőven sajtkrémmel megkenve, parmezánnal, friss petrezselyemmel, úgy ahogy kell. Beleharaptál és hát ömm nem is tudom, megszűntél egy pillanatra. Ebből az állapotból már csak a jó keserű espressóm tudott kizökkenteni, amit irigykedve szürcsöltem be arcszerkezetembe, miközben Ő a hatalmas adag tejhabos capuccinóját majszolta. Tipsitapsi Hanna, sikerült a legjobb hetet kiválasztani “tej-diétádnak”. Az egész ízgyönyört egy pisztáciával vékony sorban megszórt, finom cukormázzal lekent, szaftos sárgarépatortával zártuk. Hogy jó volt-e?! Gyáááá!

Mindeközben telefonom folyamatosan az üzlet megvásárolható kávék, szakajtók és teák mögötti polcán töltődött, mert se áramunk nincs nyilván a hátizsákban, az autós töltő pedig otthon maradt. Szóval pár plusz százalék csak sikerült. Gasztro-örömünktől megrészegülve jöttünk ki a pékségből neeeem, a-aa ez sokkal több, mint egy pékség volt! Kenyérszeleteket is lehetett kapni, különböző brutális kencékkel, óriási adag salátákkal, sajttorták, almás rétesek, úristen szuper volt! Majd utazásunk lezárásaképp felsétáltunk déli hatvanháromfokban a várba, mondjuk gyönyörű volt. Lassan séta kocsihoz, majd útnak indul haza.

Na, még egy kis kaland.
Ismeritek azt az érzést, amikor nincs ereje a motornak, Bécs előtt vagytok, a telefonod lemerült, megálltok pihentetni a kocsit, bedugni a telókat, közben traileres ismerősök után érdeklődni és tapsolni az egy-két százalékkal magasabb töltöttségi szinteken?! De végül csak sikerült a saját kerekeinken, szombat hajnali 4-re hazaérni. Rögtön ágybazuhan. Másnap pedig megnyitottam az oldalam. Talán ezért a szó@&ßsás, iszonyú fáradt vagyok és ilyenkor no limit.

Ótejóég és holnap lesz Egerben a néprajzi tábor, ahol gyerekekkel fogok kovászos kenyeret sütni, ma még vár rám 5 kg kenyértészta bedagasztása, úgyhogy helósziasztok, megyek a konyhába. Szurkoljatok, hogy vállalható kenyerek süljenek holnap a kemencében – bár kizárt, hogy azok lesznek, sose sütöttem még benne. Mondjuk nem ez a lényeg: csak élvezzék a gyerekek! Ez számít!

Teljes kiőrlésű virslis croissant utazáshoz
kb 32 db-hoz (2×16)

500 g liszt (Nálam most: 250 g teljes kiőrlésű rozsliszt, 250 g fehér tönkölybúzaliszt)
300-320 ml langyos tej / víz*
1 teáskanál cukor (por/kristály mindegy!)
20-22 g friss élesztő
fél evőkanál só
60 g disznózsír/vagy vaj/margarin szobahőmérsékletű, puha
kb 6-7 db virsli

Opcionális töltelékek: sajt, ketchup, mustár
1 tojás kicsit felverve a kenéshez

*Először érdemes csak a folyadék 80%-át a tésztához önteni, majd dagasztás során fokozatosan adagolni és nézni, mennyit vesz fel még a tészta.

Kimérem és átszitálom a lisztet, elkeverem benne a sót. A langyos tejben elkeverem a porcukrot, majd belemorzsolom és a kezemmel eldolgozom benne az élesztőt, majd belekeverek 1 evőkanál lisztet (a már kimért mennyiségből) és a tetejére szórok még egy ek lisztet, konyharuhával letakarom. Megvárom, amíg felfut (10 perc). A felfuttatott élesztőt hozzáadom a liszthez + zsiradékot is. Kézzel vagy géppel tésztává dagasztom. Konyharuhával letakarva duplájára kelesztem.

Ha megkelt kifordítom enyhén lisztezett deszkára, kettéveszem a tésztát, átgyúrom. 15 percet letakarva pihentetem. Az egyiket magam elé teszem, alálisztezek enyhén és kinyújtom kb 0,5-1 cm vastagságúra. Pizzavágóval, vagy késsel elfelezem, majd negyedelem, majd nyolcadolom és így tovább, amíg 16 részt nem kapok.

A virsliket 4-5 cm-es darabokra vágom, a tésztaháromszög hosszabbik végéhez mérem a nagyságát. Mindegyik tésztacsík végébe nyomok kis ketchupot, mustárt majd ráteszem a virslit. Feltekerem őket a szélesebb oldalról a vékonyabb felé. A vékony vége kerül majd a tepsi aljára. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, lekenem kicsit felvert egész tojással {+megszórhatjuk reszelt sajttal, ez nálam most kimaradt} majd 190 fokon 20-23 percig sütöm. Ugyanígy járok el a másik tésztagombóccal is. Nekem ráfért egy tepsire is mindkét