Bécsi kajálásaink margójára

Kalandjaink a nagyvilágban

Utunk után x hónappal, már lassan évvel.. – fix instagram highlight összeállításakor hozta ezt a meghökkentően távolinak tűnő időt – idejét éreztem megírni útinaplónk. Hátha netalántán jól jön még valamikor, valakinek.

2018 október – 3 éjszaka Bécsben

Ne menjünk inkább vonattal? – kérdeztem kedd este, full fáradtan, Eger-Miskolc hazafelé ingán, túl egy hétfő-keddi reggeltől estig tartó cukrászsulis-cukrászdamelós maratonon. Félórával és egy Tiszai Pályaudvaros kerülővel később, már jegyekkel a kezünkben értünk haza. No, bakancslistás nemzetközi vonatozás ezzel kipipálva. Tapasztalat: űber király. Nincs aggodalom a parkolások miatt, hogy mikor verik össze a kocsi ajtaját, hol büntetnek meg. Take it easy van, egy kényelmes cipő, gyaloglás, minimal csomag meg sörös leheletű bácsi a visszafelé úton, szemben. Ámen.

Röviden összefoglalva: életem első sushizása a Gourmet Sparból / Kaiserschmarrn a Demelben / Nordsee szerelem a köbön, Bécs (állítólag) legjobb dönere, piroskockás kisvendéglő Schönbrunn közelében, ragyogó napsütés, így mindenhová gyalog. De komolyan, egyszer sem ültünk tömegközlekedésen. Brutál volt kisétálni a belvárosból a kastélyig, meg vissza, de megérte, mert úgy aludtunk este, mint a bunda és szerintem csak így lehet megismerni a város igazi arcát: a tömegmentes utcákat, a helyi kisvendéglők közösségi életét és sikerült kiválasztani a tökéletes, utunkat méltón megkoronázó hűtőmágnest is! Potom 30-40 perc alatt, hát ez nálam rekord.

Szállásunk: Hotel Pension Walzerstadt

Viszonylag klassz helyen volt a szállásunk, ami direkt nem volt egy luxus-wellness. Minek? Hisz csak aludni mentünk oda. Erre a célra tökéletesen megfelelt, vagyis.. tekintve, hogy mellettünk volt egy templom, a templomnak pedig tornya és benne egy bimmbamm harang, amit minden órában serényen megkongatott. A sötétítő függönyök pedig csak ablakközépig értek, szóval nem igazán tompítottak az utcai lámpák rikító fényén. Ámbáár egy szavunk se lehet a panaszra, mert közvetlenül mellettünk feszített Bécs (elméletileg) legjobb döneres street food kocsija, a Berliner Döner Wien, ahol mindig tömeg volt és kígyóztak a sorok. Na hoppá. Enyhén csípős szósszal kértük, isteni volt.Várost nézni 4 napunk volt, jó ebből ugye a hasznos idő 2 teljes nap.

Nordsee-szerelem

Középkategóriás kajálás Bécsben. Vagyis nekünk az, alapvetően egy gyorsétteremről beszélünk, ahol halas szendvicseket, kajákat lehet enni. Jó.. ugyan nem a gasztronómia csúcsa, de engem iszonyatosan levett a lábamról a Nordsee. Árai extra jók és tiszta egészséges hal/fehérjeforrás. Pont egy kifejezetten makrotápanyagokra odafigyelős időszakomban voltam, úgyhogy pont jól jött az ilyesfajta jóság. Kétszer is Nordseestünk, egyszer a belvárosban, a végén pedig a főpályaudvaron, indulás előtt, még utoljára. Bár Pesten van, sőt mi több, azóta kiderült, hogy az egri Agria Parkban is, de hát a bécsi nyomába sem ér választék tekintetében.

Demel
K.U.K Hofzuckerbäcker Chocoladenfabrikant
Wien seit 1786

Hát hogy lehettél ennyire finom, drága Kaiserschmarr’n mit hausgemachte Zwetschkenröster!? Frissen készítik, amit rendelés után már 30 perccel csodálsz. Csodálod az adagot, amit ‘majd ketten se tudok megenni, de persze még egy Wiener Schnitzel után is lemegy, mert valami á-l-o-m. Nem ám az a búzadarás, torkonakadós, nehezen csúszós verzsön, inkább amolyan dutch babys, felhőpuha, szélein ropogós, barna cukros, belül még szinte brownie-szerűen selymes, enyhén citromos, tele mazsolás, mellé sült szilvakompótos Á-L-O-M. Egy álom, ami 9,80 euró. Mautner Zsófi @chilivanilia egyik Bécses blogbejegyzésében találtam az ajánlást |Túrós smarni vörösboros szilvakompóttal| hogy itt, ezt, feltétlen.

És valóban.

Bécsben, a Demelben kötelezően ajánlott Kaiserschmarr’nt enni, mert bakancslistás!

Hotel Sacher

Két éve talán, legutóbbi Bécs látogatásunkkor, a Sacherben kóstoltuk a Sachert. Hát mit mondjak. Eszméletlen. Szintén bakancslistás. Azóta Ő A SACHER, a nagybetűs, az etalon és nem pusztán az íz, ami elvarázsol. Minimum 1 órát álltunk a szálloda cukrászdájánál, mert egy kikötésem volt nyaralás előtt: én ezt ott feltétlen szereném. Így, a családnak sok választása nem volt, beállt Bécs legfagyosabb széllel megáldott napján hatvanharmadikként a sorba. Időutazás volt ez, vagyis közben tudtad, hogy milyen évet írunk, mert kínai turisták magas aránya emlékeztetett, de az íz, a felszolgálás, a hely patinája és szelleme maradandó élményt adott. Emlékszem még a toalett is gyönyörű volt, muszáj voltunk tesómmal tolni egy szelfit. 😀

Persze általában barátunk volt a Gourmet Spar, ahol a vörösbabkonzi + tonhal kombóra mentünk rá, ami ilyen napi 15 km-es gyaloglásos városnézésekkor tökéletes fehérjeforrás-vacsi. Nem szoktunk fenszi éttermes ebédeket/vacsorákat rendezni. Plusz csúszott le Sparos sushi, a szomszéd sarokról Döner és ilyen nyalánkságok. Egy-egy utazás alkalmával maximum 1 étterem csúszik csak be, egy tipik helyi, nem főtéren lévő, nevezetes specialitásokat kóstoló kisvendéglős, “piroskockás” helyen. Voltunk a Naschmarkton is, ami egy óriási kajás piac tele fűszerkereskedőkkel, streetfooddal, kis pékboltokkal, vendéglátóhelyekkel. Őszintén, ez valahogy nem nyűgözött le bennünket, sajnos.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s