Frankfurti élményeink: Zeit für Brot, Nordsee és MUST HAVE listánk utazáshoz

Kalandjaink a nagyvilágban

Hopp és most egy teljesen receptmentes írás következik egy maradandó frankfurti éjszakáról, a Zeit für Brot-pékségről, a Nordsee-ről és a MUST HAVE dolgainkról, amiket a repcsis, hátizsákos utazásainkra mindig magunkkal viszünk.

Nézegette a kocsikat, de nem vettem komolyan, aztán hétfőn odatelefonált és lefoglalt kettőt, majd bejelentette:
– Na, Hanna, szombaton utazunk!
Juhúú, hát ha menni kell, hát nyomás! Hajrá kaland, irány Németország, helló én drága kis bajor perecem! – örömködtem.

Nála így megy ez. Mindig is egy cselekedjünk típus volt, ami nekem elsőre kifejezettem idegennek tűnt, mert én olyan családból származom, ahol az ember élete végéig egy munkahelyen dolgozik, egy, max 2 autót vesz az életben, de azt addig használja, amíg megáll alatta, egyszer-kétszer költözik max, szóval nagyon nem mocorog a komfortzónáján kívül. Aztán megismertem Istvánt, akinek megszámlálhatatlan autója volt, de tudjátok ilyen adok-veszek módon, idős nagypapa kis bolt tulajdonos, a gének nem váltak vízzé, szóval teszi amit diktál belülről az élet. Az első autómat a jogsim megszerzésekor kaptam tőle, de hangsúlyozom, ezek nekünk befektetés jellegűek, kikupáljuk, mindent rendbe teszünk rajtuk, járunk velük 1-2 évig vagy 1-2 hónapig, attól függően, hogy mennyire szeretjük vagy ahogy éppen mozog a piac és eladjuk. Emlékszem, az első kis Fiat Stilomnál még pityeregtem, aztán szépen lassan tompultak a kötődéseim és vált számomra is fokozatosan bennünket kiszolgáló, használati tárggyá / befektetéssé.

Hétfőn tehát lefoglalózta a kocsikat, szombatra lefoglaltuk a repjegyeket, szállásokat és a flixbuszt. Általában megyünk-jövünk nálunk egy ilyen út, szóval nem kalimolunk ide-oda, nincs konkrét városnézés tátott szájjal, inkább ami kis időnk van, azt amolyan gasztrotúrákkal töltjük, ahol telitömött szájjal, helyi finomságokat kóstolunk pékségekben, kis éttermekben, cukrászdákban. Mi mást!?

Szombat

Miskolcról Oscarral mentünk a Thökölyhez, aztán a 24-es villamossal a Nagyvárad térre, onnan pedig a 200E-s busszal Ferihegyre. Már fejből tudom, hihetetlen, mert tényleg nem voltam egy konfortzónán kívül merészkedő leányzó, de úgy tűnik ezt már múlt időben írom, mert mi vár rám ott!? Saját magam, akiben bízok és hiszek, szóval hiszem, hogy mindent meg tudok oldani valahogy. Félni pedig nem kell ettől, ma már tudom, mert sokkal bátrabb nő vagyok, mint azt én valaha is gondoltam magamról.

Délután 4 körül szállt le velünk a gép Frankfurtban, ahol rögtön megrohamoztunk egy pékség teli töltött pereces vitrinjét és beszereztünk egy Schnittlauchbrezel-t, egy vajjal vastagon megkent, metélőhagymával telitömött bajor perecet. Hú, de finom volt, majd jött a fekete leves.

Frankfurt Bahnhofsviertel-ében, azaz a pályaudvar közvetlen környezetében foglaltunk szállást, vagyis foglalTAM. Az életben nem gondoltam volna, hogy körültekintőbbnek kellene lennem: konkrétan Frankfurt majdhogynem közepében, kb mintha nálunk a Keleti pályaudvartól 2 perc sétára lenne egy piros lámpás + bulinegyed. Hát itt szálltunk meg, a hotel mellett pedig közvetlenül egy segélyközpont AKTÍVAN működött. Fotózni sem mertem, ha nem lett volna kifizetve a szobánk, azonnal hagytunk volna ott csapot-papot, mert ha mindez nem lenne elég ok, az első szoba, amihez a recepciós kulcsot adott, nem volt kitakarítva, így kérni kellett egy másikat, abban éppen ki volt cserélve a törcsi+ágynemű, de a hónapos pókháló és a falon lévő meghatározhatatlan piszokfoltok nem voltak túl bizalomgerjesztők. Tanulság: szállásfoglalásnál google maps értékelését IS nézni a booking mellett!

Még jó, hogy aznap este beverekedtük magunkat a belvárosba, mert vasárnap semmi sem volt nyitva. Semmi. Se a Hema, se a Zara se a Primark, ahol kiélhetem a hűtőmágnes mellett ruhadarabot is hozok haza magammal szokásom. Ezt talán még Londonban kezdtem. Azóta ha azt a téli/tavaszi kabátomat veszem fel, mindig London jut eszembe, ha a tevebarna hátizsákom veszem fel, arról Brüsszel és ez tök jól összeegyeztethető volt kis kapszula gardróbommal is, mert úgy csináltam, hogy már csak kizárólag utazások során vásároltam.

Mondjuk előző este jócskán betértünk a Hemába, ahonnan hoztam 2 kézzel készített kerámia edényt és egy óriási mézeskalács karácsonyi huszár ütőfát, ami szenzációs, 2 kis espresso-s üvegpoharat és szerintem ennyi, de ezekre szintén, ha ránézek, rögtön Frankfurt jut eszembe. A mézeskalács forma vicces volt, megfogtam a boltba belépve, akciós volt 8 Euróba fájt. Kiválasztottam a többi “lomom”, lépünk a kasszához, amikor is megjelent bűntudat barátunk a mélyből és közölte, hogy a-aa a forma nem jön veled Hanna, csak lom lesz a polcon és ezt pont akkor tette, amikor lehúzta a kasszás hölgy. Oké, Hanna jelzett, hogy á mégse kérné, erre kis gondolkodás után megkérdezi a hölgy, 4 Euróért sem?! Hú mondom, de annyiért ragyogó! Szóval így alkudott Frankfurtban a bűntudatom. 😀


Zeit für Brot

Mondjuk utólag megérte végigszenvedni azt az éjszakát, mert amit másnap reggelire ettünk, maga volt a nagyvetűs ÍZ. Szóval ezen az úton véééégre eljutottunk abba a bizonyos ZEIT FÜR BROT pékségbe, aminek már a neve is szerelem volt első olvasásra, amikor annak idején megláttam az Instagramon. Idő a kenyérnek, durva fordításban, annyira gyönyörű! Már több, mint egy éve nyálcsorgatva követem őket és ugyan már követésem kezdete óta többször jártunk Németországban, de pont abban a városban sosem voltak jelen, ahová éppen mentünk. Mindig szomorú, lefelé görbülő szájjal konstatáltam Istvánnak, hogy jaaj most se jutunk el a “kocka csigás” helyre. Úgyhogy gondolhatjátok, hogy mennyire örültem a kijelentésnek, hogy Frankfurtba megyünk, mert már akkor beugrott, hogy OTT bizony lesz Zeit für Brot!

Nyitásra terveztünk menni, de a zseniális szállásfoglalásomnak hála, csak hajnali 5-kor tudtunk elaludni, így persze elaludtunk és nyitás helyett 9 körül értünk csak oda. Tömve volt a hely, annak ellenére, hogy vasárap semmi sem volt nyitva és üres volt kb egész Frankfurt. Amikor beértünk a pékség utcájába, hirtelen többen lettek és hát nem mindenki oda igyekezett!? Annyira sokan voltak, hogy először le se tudtunk ülni. jóóó.. ne egy nagy helyet képzeljetek, kb. 17-20 vendég helyben fogyasztására alkalmas.

Beálltunk a sorba, nagy nehezen megszültem a választásom, mert kínálatuk zseniális: eszméletlen a kocka csigájuk, amit különböző töltelékekkel készítenek. Telis-tele kovászos kenyerekkel, zsemlékkel, bajor perecekkel, lehet náluk reggelire 1-1 szelet kenyeret kérni különböző kencékkel, de előre elkészített kovászos kenyér és kis ciabattini szendvicseik is vannak. Bámulatos!

Végül kértünk két cappuccinó, 1-1 juharszirupos – diós és a mákos – mandulás kocka csigát és 1-1 sós szendvicset (pulykás, enyhén pikáns rozskenyér szendvicset és egy paprikás krémsajtos – spenótós ciabattinit). amikért cakkompakk kb 21,50 Eurót fizettünk. Eltelt 10 perc, mire helyünk lett, de a legjobb: közvetlenül az üvegfallal elválasztott sütőüzem előtt ültünk le, ahol a pékek éppen a magkeverékbe forgatták a kovászos kenyereket.

Először a cappucinót kóstoltuk, hmm világos pörkölés, majd a szendvicseket és ekkor már végünk volt. Öhm, a juharszirupos-diósra nincsenek szavak, pontosan olyan finom, mint ahogy elképzelitek, de kezdjük a tésztánál. Ilyen pihe-puha kelt tésztát művészet csinálni! Komolyan.

A dióshoz képest a mákos kicsit uncsi volt, vagy legalábbis nem dobott akkorát, talán elfért volna rajta egy vaníliaszósz, hogy szaftosabb legyen. Nekünk a sós felhozatal összességében maradandóbb volt, mint a csigák, mert nem szoktunk kencézni itthon, de bevezetem, mert zseniál és azóta friss spenótlevelet is vettem itthonra! 🙂

Schweinfurt

Azért búcsúzóul a frankfurti pályaudvaron bekaptunk egy Nordsee ebédet, ami ugyan nem a gasztronómia magas foka, mert egy halas gyorsétterem jellehű helyről beszélünk, de annál inkább mi vagyunk. Férjemmel imádjuk a halat, minden formában és ez a hely az összes elvárásainkat maximálisan teljesíti: tápláló, olcsó, egészséges (nyilván, ha sültkrumplit kérünk rántott halas szendviccsel, akkor nem :D) és nagyon-nagyon finom! Bécsben kóstoltam először.. őrült nagy mosollyal arcomon. Kedvenc lett azóta és mindig bemegyünk, hogyha Németországban, vagy olyan országban járunk, ahol épp van. Mondjuk már itthon is vannak üzletek, de ahol eddig szétnéztem, ott sajnos elég gyatra volt a választék.

Utunk Frankfurtból vasárnap délután 5-kor folytatódott tovább Schweinfurtba. Nem kellett volna várni 5-ig, mert csak a FlixBus parkolójában álltunk egész nap egyik napról a másikra, annyira semmi sem volt nyitva, utólag pedig kiderült Schweinfurt gyönyörű kis városka, ahol első google-özésre olyan kis éttermeket, hamburgerezőket találtam, hogy szám tátva maradt. Na de ez van, aznap már ettünk, úgyhogy szó sem lehetett róla, legközelebb jobban utánanézek majd.

A szállásunk (Mercure Hotel Schweinfurt Maininsel) itt viszont szuper volt. Nagybetűs SZUPER, kávéfőző a szobában, finom illatú törölközők, úgyhogy rögtön fürdés-alvás volt, mert az előző éjszaka kicsit kikáózott mindkettőnket. Másnap királyi reggeliben volt részünk tulipánnal, s minden jóval. Behaltam. A reggeli közepénél vettük észre, hogy omlettet, gofrit is lehet külön készíttetni, hát rögtön ragadtuk is meg az alkalmat. Mindenből kértünk plusszban!

Utána már csak az autóink felkapása volt a fő prioritás és, hogy aznap vagyis másnap hajnalra hazaérjünk épségben, amit szuperül hoztunk, István jött a 3-as BMW-vel, én hoztam az X1-et és talán hajnali 2-re itthon is voltunk és el sem hittem, életemben először hullócsillagot láttam, ráadásul kettőt is. Csoda utunk volt. A másik legszebb az egész hazaútban a Bécs után villogó szélerőművek voltak, amik úgy takarták be a sötét eget és villogtak végeiken piros fénnyel, mintha egy nagy paplan alatt utaznál. Varázslatos volt. Komolyan! De befejeztem, persze tudnék még órákig is beszélni erről a 2 napról, mert meglehetősen maradandóra sikerült. 😀

Must have listánk utazáshoz

Pénteken este bepakoltunk a szombat kora délutáni utazásra, egy, már-már szokásos “MUST HAVE” lista alapján. Ilyenkor fejenként 1-1 kis hátizsákkal utazunk, semmi plusz cucc, csak a legszükségesebbek a minimalizmus elvét követve, mert őrült nagy könnyebbség!

-LEGFONTOSABBAK: útlevél, iratok, pénz, adásvételi, toll
– repjegy, szállásfoglalás, flixbusz jegy a telefon WALLET alkalmazásában
– KAJA: Jelen esetben 7 db vékony szelet kovászos mákos-mazsolás szalámis szendvics, dióval, uborkával, vajjal és narancs marmeláddal kent fonott kalács szendvics, 7 szelet körtés hipphopp kevert gyümölcskenyér, 5 db kovászos lekváros palacsinta, ó csak ami éppenhogy volt otthon, mert attól függetlenül sparen van, hogy utazunk mert a lényeg, hogy jó áron hozzunk autót minél kevesebb költséggel. Persze beülünk 1-1 helyre, nyilván, nem vonjuk meg magunktól az élményt, de nem a leggurmébb speciality helyekre, hanem az eldugott remekeket keressük!
– KÜTYÜK: powerbank, autós töltő, 2 töltőfej (egy nagyobb-egy kisebb), 2 töltőkábel, fényképezőgépem + töltője, órám + töltőkábele
– utazós üvegbögre, üveg vizespalack
– fejfájáscsillapító, vitamin, algám
– TISZTÁLKODÓS MÜTYÜRÖK: 1-1 fogkefe, mini fésű, kis sminkcucc: alapozó, szempillaspirál, sminklemosó kendő, kézfertőtlenítő, ajakbalzsam, körömcsipesz+reszelő
– esernyő, ha esne az előrejelzés alapján
– szemüveg, napszemüveg
– 1-1 fürdőpapucs és pizsama
– 1-1 fehérnemű és felső naponta
– 1 db mini törülköző (15x30cm-es)


Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot!
Szeretném megemlíteni PATREON oldalam, ami egyfajta borravalóként, lehetőséget nyújt, hogyha szereted, amit csinálok, akkor segítheted a munkám, hogy a jövőben is folytathassam!

Egyszerű bagel

kelt tészta, kiflik & zsemlék, pékség, Tudatos életmód

Legyen egy kicsit mesélős ez a magvas bagel recept. Jöjjön egy-két szösszenet a mindennapi motivációmról és arról, a legtöbbször feltett kérdésről, hogy miért vagyok ilyen vékony annak ellenére, hogy ilyen finomságokat készítek.

Idén ismét elkezdtünk úszni járni: 5-kor kelni, 6-ra odaérni, 7-ig úszni, 8-ig szaunázni. Lassan, de biztosan kialakult az úszni járás fogalma nálunk. Január közepén kezdtük, pontosan feljegyeztem kis naptáramba, amibe mindent szoktam. Jaj csak ne hagyjam el soha, mert nyomatékosan lassan újra kiejtem: mindent feljegyzek benne. A múltkor például sikerült kicsapnom a nagybetűs PETEÉRÉSNÉL egy meetingen, de ebbe a hülyeségembe ne menjünk bele, lényeg, hogy sose szabad elhagynom! 10 úszás alkalmat tűztem ki magam elé, ami pont akkor jár le, amikor már jó idő lesz és lehet menni kintre futni!

Szóval az úszás, a hetedik alkalomra vált szokássá.

Emlékszem, ez múlt héten volt, úsztam és átpörgettem magamban, hogy ez a reggel már teljesen automatikusan ment. Az első két alkalommal még az újdonság izgalma mozgatott, örömmel keltem az ébresztőre, aztán a harmadik, negyedik, ötödik valahogy nehezebben ment, de csináltuk, tisztességesen. Alkalmanként 60 hossz 1 óra alatt. Aztán a hatodik már szokássá vált. Nehéz volt? Kicsit, de annyira nem, mint amennyire tartottam tőle. Legalábbis én egy olyan ember vagyok, hogyha valamit a fejembe veszek, akkor ha a kutya ‘stilszerűen’ kovászt eszik, azt végig kell csinálni. Ilyen vagyok sporttal, bloggal, munkával, élettel és itt a kulcsszó az akarat! Pusztán ennyi. Egy kis reggeli fenéken rúgás magamtól magamnak, hogy csináld, mert most csak az ITT ÉS MOST VAN, és MOST tudsz tenni a céljaidért, egészségedért, álmaidárt… ebben a megadott pillanatban, ha csak kicsit, de akkor is! 

Mert mondhattam volna a harmadik kedden, hogy ne keljünk István, mert hideg a víz – komolyan jéghideg: 26 fokos versenyuszoda, ahol 10 hossz kell, hogy bemelegedj és a negyvenedik hossznál megint elkezdesz fázni, szóval kellenek néha nagy pulzusemelő hosszok – szóval hogyha így nézünk az egész úszásra, nehéz volt, mert nem mindig keltem kicsattanó lelkesedéssel. De! Csak egyetlen pillanat a nehéz, az ugrás. Aztán beindulsz, érzed a karod, hogy húzza a vizet, érzed a lábad, hogy rúg és érzed a bőröd, ahogy a vízzel érintkezik és csak az a pillanat van. Elindulnak veled együtt a gondolatok, a tervek, a célok, sütsz és bejegyzéseket írsz, szóval mire leúszom, már kész vagyok fejben az egész héttel. Hihetetlen mentális és testi erőt nyerek egy-egy ilyen alkalommal. Fontos a mozgás!

Sokan kérdezitek, hogy vagyok ilyen vékony ennyi finomság ellenére?! Mondjuk bármily hihetetlen, miután kisültek, nem állok neki felcummantani az egész tepsit. Sokszor meg se kóstolom rögtön, csak ha kihűlt, vagy megvárom vele Istvánt, de még az is lehet, hogy csak másnap eszünk belőle – higyjétek el, hozzá lehet szokni, mint ahogy éhesen a képszerkesztéshez.


Fontos kiemelni, hogy nem vagyok táplálkozási szakértő, szóval az alábbiakat úgy olvassátok.
– Istvánnal IF-ezünk (intermittent fasting). Bár azt csak pár napja olvastam, hogy van neve a gyereknek, mi már jó pár éve így eszünk és nekünk tökre bevált. Röviden annyi, hogy a napot két részre osztjuk eszünk és nem eszünk részre, 6/18-es felosztásban. Tehát a nap folyamán bevitt táplálékot 6 órán keresztül fogyasztjuk, utána egy böjti időszak következik, ami 18 órás.
– Plusz én nagyon hiú vagyok a testemre, odafigyelek miből mennyit és mikor eszem. Tudom, hogy az adott napon milyen tápanyagigénye lesz testemnek és úgy próbálom összerakni a makróim fejben. Volt idő amikor írtam, így most már ránézésre nagyjából minden megy, hogy a tányéromon milyenek a rost-szénhidrát-zsír-fehérje arányok. Kalóriával nem nagyon foglalkozom, persze tudom, hogy minek kb. mennyi a kcal tartalma, de nem számolgatom.
– Mindenhez friss salátát eszünk, még a sárgaborsó-főzelékhez is és tényleg mindent az alapoktól mi magunk készítünk (száraztészta, babapiskóta, müzli) és igyekszünk a legkevesebb műkaját megenni. Mondjuk szeretjük a mekit, hát ez van, egy original sajtburgernél néha nincs jobb és héba-hóba bele is fér.
– Nem szeretem a görcsös nemeket, nálunk nincs olyan, hogy ezt, vagy azt, nem szabad enni: mindent lehet, csak mértékkel!
– Aztán vannak elhízás elleni óvintézkedésim, amit lehet kicsit túlzásba viszek, mert a mérlegcsekk például reggel-este megy és persze az egyik kulcs: a sport, meg egy részről tuti genetika is van a dologban, de voltam már pl. 59 kg a középsuli alatt, a sok nokedli-pörkölt miatt, amit iszonyatosan utáltam és soha, de soha nem szeretnék (pusztán önmagam) annyi lenni.
+ Nagyon-nagyon régóta követem Gazdag Tündi Numbava csatornáját a Youtube-on, imádom, amit csinál, engem ő indított el a tudatos táplálkozás útján, ami tényleg annyit jelent, hogy egyszer megértettem a testem, a rendszerem és fenn tudok tartani egy minden szempontból kedvező táplálkozási formát, értem ez alatt, hogy brutál jókat és finomakat eszem egészséges köntösben, top alakkal.

Bagelünk pedig egy pihe-puha álom

Tulajdonképpen nem is igazán original bagel, mert nincs forrásban lévő juharszirupos/mézes/cukros vízben sütés előtt kifőzve, meg nem is az a full sűrű vajas tészta, hanem inkább egy finomabb, foszlósabb, darab, amolyan ál-bagel, aminek bizony története van. Tavaly nyáron, 2019-ben Balatonfüreden jártunk és ellátogattunk a Péklány Kézműves Pékségbe, ahol én töltött bagelt, a többiek meg csupa inzulinbombát reggeliztek. Fülig ért a szám, amikor beleharapva nem egy tömör tésztát éreztem, hanem egy pihe-puha vajas kifli jellegű történetet és ez nekünk annyira bejött, hogy elhatároztam, megcsinálom itthon. Alig kellett rá sokat várni, 2020. márciusára megvalósult a projekt, ahol ötvöztem a békebeli vajas kifli receptet a magvas bagellel. Mutatok lent pár képet a füredi reggelinkről, szívből ajánlom a pékséget, hogyha arra jártok! Szuper kovászos kenyereik, péksütijeik és bagettjeik is vannak!

Egyébként van 2 original-szerű bagel recept a blogon:
– az egyik egy magvas-teljes kiőrlésű verzió,
– a másik pedig a New York Style Bagel elnevezlsre hallgat, Ő egy sima, nem szeretem az igazi szót, de eredetihez tényleg hasonló typ.

Egyszerű bagel recept

Hozzávalók 10 db 70-80 grammos bagelhez – a képeken szereplőt csak 9 db-ra osztottam, de az túlságosan óriásinak bizonyult, szóval inkább osszuk 10-re!

500 g liszt BL80 búzakenyérliszt
25 g friss élesztő
350 ml tej
30 g szobahőmérsékletű vaj
25 g kristálycukor
10 g só
pirított magkeverék: lenmag, tökmag, szezámmag, napraforgómag, mák, köménymag

Langyos tejben elkeverjük a kristálycukrot, elmorzsoljuk benne az élesztőt és letakarva hagyjuk felfurni 5-7 perc alatt. A lisztet átszitáljuk, hozzákeverjük a sót. A vajat a liszt közepébe mérjük, majd ha felfutott az élesztő, azt is hozzáöntjük és fényes felületű tésztává dagasztjuk. Én géppel szoktam összeállítani, majd átgyúrom kézzel és gömbölyítem. Letakarjuk és a duplájára kelesztjük 45-50 perc alatt. Ha megkelt 10 darab, nagyjából 90 grammos darabokra tépkedjük, jól átgyúrjuk, majd egyenletes gombócokká gömbölyítjük és letakarva 15 percig pihentetjük. 

A gömbölyű kis darabokat ovális alakúra és tenyérnyi nagyságúra kilapogatjuk, majd bejglihez hasonlóan, a hosszabbik oldalánál kezdve feltekerjük őket úgy, hogy közben minden tekerésnél lenyomogatjuk az illeszkedést. A kis hurkát nagyjából 30 cm-essé sodorjuk és a két végét összeillesztjük egy erősebb csípéssel. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket, felületüket bőven bespricceljük vízzel, majd a magkeverékbe fordítjuk a tetejüket, visszatesszük a sütőpapírra és további 15-20 percet pihentetjük.

Előmelegítjük a sütőt (alsó-felső) 230 fokra. A megkelt bageleket ismét jó bőven bespricceljük virágspriccelőkéből vízzel és 230 fokra előmelegített sütőben 14-17 perc alatt ropogósra sütjük. Amint kivesszük a sütőből, egyszer mindet újra átspricceljük. Rácson hagyjuk kihűlni – Imádni fogjátok az illatát!

A mieink, amint kihűltek, költöztek is le a rögtön a fagyasztóba (PÉKSÜTEMÉNYEK FAGYASZTÁSA),
csak kettő maradt fent a hétre! 🙂

Naponta szuper receptek várnak az Instagram és Facebook oldalamon!
Hírlevelemre feliratkozva pedig rögtön értesülsz a legújabb tartalmakról!

Bécsi kajálásaink margójára

Kalandjaink a nagyvilágban

Utunk után x hónappal, már lassan évvel.. – fix instagram highlight összeállításakor hozta ezt a meghökkentően távolinak tűnő időt – idejét éreztem megírni útinaplónk. Hátha netalántán jól jön még valamikor, valakinek.

2018 október – 3 éjszaka Bécsben

Ne menjünk inkább vonattal? – kérdeztem kedd este, full fáradtan, Eger-Miskolc hazafelé ingán, túl egy hétfő-keddi reggeltől estig tartó cukrászsulis-cukrászdamelós maratonon. Félórával és egy Tiszai Pályaudvaros kerülővel később, már jegyekkel a kezünkben értünk haza. No, bakancslistás nemzetközi vonatozás ezzel kipipálva. Tapasztalat: űber király. Nincs aggodalom a parkolások miatt, hogy mikor verik össze a kocsi ajtaját, hol büntetnek meg. Take it easy van, egy kényelmes cipő, gyaloglás, minimal csomag meg sörös leheletű bácsi a visszafelé úton, szemben. Ámen.

Röviden összefoglalva: életem első sushizása a Gourmet Sparból / Kaiserschmarrn a Demelben / Nordsee szerelem a köbön, Bécs (állítólag) legjobb dönere, piroskockás kisvendéglő Schönbrunn közelében, ragyogó napsütés, így mindenhová gyalog. De komolyan, egyszer sem ültünk tömegközlekedésen. Brutál volt kisétálni a belvárosból a kastélyig, meg vissza, de megérte, mert úgy aludtunk este, mint a bunda és szerintem csak így lehet megismerni a város igazi arcát: a tömegmentes utcákat, a helyi kisvendéglők közösségi életét és sikerült kiválasztani a tökéletes, utunkat méltón megkoronázó hűtőmágnest is! Potom 30-40 perc alatt, hát ez nálam rekord.

Szállásunk: Hotel Pension Walzerstadt

Viszonylag klassz helyen volt a szállásunk, ami direkt nem volt egy luxus-wellness. Minek? Hisz csak aludni mentünk oda. Erre a célra tökéletesen megfelelt, vagyis.. tekintve, hogy mellettünk volt egy templom, a templomnak pedig tornya és benne egy bimmbamm harang, amit minden órában serényen megkongatott. A sötétítő függönyök pedig csak ablakközépig értek, szóval nem igazán tompítottak az utcai lámpák rikító fényén. Ámbáár egy szavunk se lehet a panaszra, mert közvetlenül mellettünk feszített Bécs (elméletileg) legjobb döneres street food kocsija, a Berliner Döner Wien, ahol mindig tömeg volt és kígyóztak a sorok. Na hoppá. Enyhén csípős szósszal kértük, isteni volt.Várost nézni 4 napunk volt, jó ebből ugye a hasznos idő 2 teljes nap.

Nordsee-szerelem

Középkategóriás kajálás Bécsben. Vagyis nekünk az, alapvetően egy gyorsétteremről beszélünk, ahol halas szendvicseket, kajákat lehet enni. Jó.. ugyan nem a gasztronómia csúcsa, de engem iszonyatosan levett a lábamról a Nordsee. Árai extra jók és tiszta egészséges hal/fehérjeforrás. Pont egy kifejezetten makrotápanyagokra odafigyelős időszakomban voltam, úgyhogy pont jól jött az ilyesfajta jóság. Kétszer is Nordseestünk, egyszer a belvárosban, a végén pedig a főpályaudvaron, indulás előtt, még utoljára. Bár Pesten van, sőt mi több, azóta kiderült, hogy az egri Agria Parkban is, de hát a bécsi nyomába sem ér választék tekintetében.

Demel
K.U.K Hofzuckerbäcker Chocoladenfabrikant
Wien seit 1786

Hát hogy lehettél ennyire finom, drága Kaiserschmarr’n mit hausgemachte Zwetschkenröster!? Frissen készítik, amit rendelés után már 30 perccel csodálsz. Csodálod az adagot, amit ‘majd ketten se tudok megenni, de persze még egy Wiener Schnitzel után is lemegy, mert valami á-l-o-m. Nem ám az a búzadarás, torkonakadós, nehezen csúszós verzsön, inkább amolyan dutch babys, felhőpuha, szélein ropogós, barna cukros, belül még szinte brownie-szerűen selymes, enyhén citromos, tele mazsolás, mellé sült szilvakompótos Á-L-O-M. Egy álom, ami 9,80 euró. Mautner Zsófi @chilivanilia egyik Bécses blogbejegyzésében találtam az ajánlást |Túrós smarni vörösboros szilvakompóttal| hogy itt, ezt, feltétlen.

És valóban.

Bécsben, a Demelben kötelezően ajánlott Kaiserschmarr’nt enni, mert bakancslistás!

Hotel Sacher

Két éve talán, legutóbbi Bécs látogatásunkkor, a Sacherben kóstoltuk a Sachert. Hát mit mondjak. Eszméletlen. Szintén bakancslistás. Azóta Ő A SACHER, a nagybetűs, az etalon és nem pusztán az íz, ami elvarázsol. Minimum 1 órát álltunk a szálloda cukrászdájánál, mert egy kikötésem volt nyaralás előtt: én ezt ott feltétlen szereném. Így, a családnak sok választása nem volt, beállt Bécs legfagyosabb széllel megáldott napján hatvanharmadikként a sorba. Időutazás volt ez, vagyis közben tudtad, hogy milyen évet írunk, mert kínai turisták magas aránya emlékeztetett, de az íz, a felszolgálás, a hely patinája és szelleme maradandó élményt adott. Emlékszem még a toalett is gyönyörű volt, muszáj voltunk tesómmal tolni egy szelfit. 😀

Persze általában barátunk volt a Gourmet Spar, ahol a vörösbabkonzi + tonhal kombóra mentünk rá, ami ilyen napi 15 km-es gyaloglásos városnézésekkor tökéletes fehérjeforrás-vacsi. Nem szoktunk fenszi éttermes ebédeket/vacsorákat rendezni. Plusz csúszott le Sparos sushi, a szomszéd sarokról Döner és ilyen nyalánkságok. Egy-egy utazás alkalmával maximum 1 étterem csúszik csak be, egy tipik helyi, nem főtéren lévő, nevezetes specialitásokat kóstoló kisvendéglős, “piroskockás” helyen. Voltunk a Naschmarkton is, ami egy óriási kajás piac tele fűszerkereskedőkkel, streetfooddal, kis pékboltokkal, vendéglátóhelyekkel. Őszintén, ez valahogy nem nyűgözött le bennünket, sajnos.

Nürnberg, Landshut és a tk. virslis croissant

Kalandjaink a nagyvilágban, pékség, pogácsák & sósságok

Hogy zsúfolt volt-e a hetünk?! Valami brutálisan.

Szombaton eladtuk a kocsit. Vasárnap hajnalban rég fontolgatott balatoni kétéjszaka megkezd, kedden este hazajön, de előtte István kisfiát haza Debrecenbe, majd Miskolc. Másnap Eger, mert I. közben munkahelyet vált (baaah ennek nagyon örül a fejünk, végre jó dolgok is történnek, elég húzós volt az utóbbi 2 év számunkra), szóval közben már új autót kinéz, repülőt lefoglal, csütörtökön irány a németországi Landshut, amert vár a mokka metál vwpassat.

Hát én veszettül imádom a turbulenciát! Na, de ne szaladjunk ennyire előre, valamikor a sok program közé beiktattam ezt a tk. virslis croissikat, hogy legyen miket bekapogatni az úton. Brutál jó lett, fene se gondolta volna, hogy fehér liszt és tej nélkül is lehet mega finom dolgokat sütni! Jaj, mert közben kitaláltam, hogy egy hétig tejmentesen étkezem, mert valamiért tök csúnya az arcom. Bár fejemet a falba vágtam másnap, amikor István itta a habosabbnál habosabb cappuccinokat a reptéren és meg muszáj voltam beérni a szájhúzogatóan savanyú feketékkel. Baaah. Mert, ha legalább lett volna espresso tonik, az új kedvencem, de neeem!

Jaj de elkanyarodtam. Szóval ez volt az az utazás, ami már betyárul bakancslistás volt. Egy bugyi, egy zokni, egy póló és ennyi, de komolyan. Egy-egy hátizsák mindkettőnknek, ráadásul az enyém nem ám ilyen túra volt, vérbeli, semmire sem jó, divathátizsák. Jó, persze deó, fogkefe volt, meg alapozó, meg szempillaspirál, hogy a hajnali 4-es keléseket kompenzálja valami, de ennyi.

Szóval hajnali 5:10-re jött a taxi, 5:30-kor már a Miskolc-Budapest Oscarban ültünk. Szigorúan 4 vonaljegyet vesz, villamos, majd busz Ferihegyig. Aztán konnektort keres, mert sikerült csurig lemerítenem a drágám negyed nap alatt. Jaj érik már egy powerbank. Várakozás, röntgen, birkaterelés, “ott a repcsiiiiink” – kiáltás, fellépcsőzés, helyfoglalás. Életem harmadik repülése, már az elsőt is imádtam (Londonba repültünk, meg aztán vissza). A felszállás a legjobb! Gyá de bírom! Meg a turbulencia, töltés ezer, adrenalin!

De, hogy némi említés is legyen bejegyzésem tárgyáról, a teljes kiőrlésű, lényegében majdnem mentes croissantokról, Ferihegyen bekaptam kettőt, jajjj de bírtam! Süssétek meg feltétlen! Isteni klasszak!

Nürnbergben, rettenetesen szépen megfogalmazva, jól oda@&ta a gépet a pilóta, de leszálltunk, nyomás U2-vel a Hauptbahnhofra, majd autómatában Landshutig vonatjegyet megvesz, egy sort értetlenkedik az információs pultnál, tátott szájjal imádkozik a töltött bajor pereces pékség előtt, hogy ezt láthatja, majd az egyik eldugott sarokban lekuporodnak és megszendvicseznek. Jaj vettünk hozzá salátát is, apropó, fő a maximalizált rostbevitel! Aztán le-lecsukló fejjel, csurgó nyállal alszik a landshuti 2 órás vonatúton. Aztán egy laza 2,5 km-es séta full kimerülten, hatvanhárom fokban, fekete hosszú nadrágban (mert miért ne, Hanna igen okosan öltözött fel reggel 😀). Szerény alvásra koncentráló szállást gyorsan elfoglal, hát a legfőbb kedvencem a hotel előtt tizedik sörüket elfogyasztó kamionsofőrök voltak! Zuhany, fáradt testet ágyba lehajít, pihen, majd meredt, kérdő szemmel néz Istvánra, hogy “most Te komolyan este 8-kor, mindezek után még el akarsz indulni, megkeresni az autót, úgy, hogy nem tudjuk a külváros melyik szalonjában van?!”. Na lényeg, hogy megtaláltuk! Szép, szuper, persze nem tökéletes, de jó lesz ez!

Másnap. Zárójel: egyébként nem terveztem ilyen mértékű sztorizást, magam sem értem a miértjét.

Német gasztro-orgia I.
Reggel szalonban kezd, majd itt jön a hepöning, alku közben megtudjuk a kereskedő sráctól, hogy a mellettük lévő hentesnél, iszonyúan finom a Leberkäse Semmel mit Senf, az egyik legkedvencebb kedvenc osztrák-német kajám. Egy teljesen basic császárzsemle, benne óriási, szaftos ‘egybehúspép‘ szelet (mint egy virsli, csak sertéslapocka méretű és neeem, abba nem akarok belegondolni, hogy mit tartalmazhat csak pusztán élvezem a fejenként 1,5 Eurós reggelit) sima vagy édes mustárral megkenve. Imádat!

Német gasztro-orgia II.
Autó pipa, túl az okmányirodán, miegymáson, nyomás be az óvárosba, mert valami elképesztően csodálatos egy kisváros! Szokásomhoz híven, most is a #landshut instás kereséssel kezdtem felfedezni a helyi pékségeket, éttermeket és cukrászdákat. Lőn csoda, olyat találtam, amitől majd elsírtam magam: Aran Brotgenuss & Kaffeekult. Bajor perec szendvicsek. Hanna a mennyországban.

Első állomás egyértelmű, hogy oda vezetett. Tizennyolc euróért brunchoztunk egy betyárat. Veszett király volt. Mondom mit fogyasztottunk (csak hogy választékos szókincsből ne legyen hiány a betyár és a brutál mellett), tehát fogyasztásunk alapját egy-egy bajor szendvics képezte, Istváné szalámis (Mailander Breze) volt, jó hát azért nem ilyen mezei szalámira kell gondolni, valami eszméletlen sajtrkémmel (szerintem mascarponés) volt megkenve, friss petrezselyemmel megszórva és olyan vastag parmezán darabokkal telerakva, hogy tejdiétámnak egy kicsit off volt abban az egy órában. Az egyém pedig Pármai sonkás perec (Pharma Breze) volt (mindkét oldala jóóó bőven sajtkrémmel megkenve, parmezánnal, friss petrezselyemmel, úgy ahogy kell. Beleharaptál és hát ömm nem is tudom, megszűntél egy pillanatra. Ebből az állapotból már csak a jó keserű espressóm tudott kizökkenteni, amit irigykedve szürcsöltem be arcszerkezetembe, miközben Ő a hatalmas adag tejhabos capuccinóját majszolta. Tipsitapsi Hanna, sikerült a legjobb hetet kiválasztani “tej-diétádnak”. Az egész ízgyönyört egy pisztáciával vékony sorban megszórt, finom cukormázzal lekent, szaftos sárgarépatortával zártuk. Hogy jó volt-e?! Gyáááá!

Mindeközben telefonom folyamatosan az üzlet megvásárolható kávék, szakajtók és teák mögötti polcán töltődött, mert se áramunk nincs nyilván a hátizsákban, az autós töltő pedig otthon maradt. Szóval pár plusz százalék csak sikerült. Gasztro-örömünktől megrészegülve jöttünk ki a pékségből neeeem, a-aa ez sokkal több, mint egy pékség volt! Kenyérszeleteket is lehetett kapni, különböző brutális kencékkel, óriási adag salátákkal, sajttorták, almás rétesek, úristen szuper volt! Majd utazásunk lezárásaképp felsétáltunk déli hatvanháromfokban a várba, mondjuk gyönyörű volt. Lassan séta kocsihoz, majd útnak indul haza.

Na, még egy kis kaland.
Ismeritek azt az érzést, amikor nincs ereje a motornak, Bécs előtt vagytok, a telefonod lemerült, megálltok pihentetni a kocsit, bedugni a telókat, közben traileres ismerősök után érdeklődni és tapsolni az egy-két százalékkal magasabb töltöttségi szinteken?! De végül csak sikerült a saját kerekeinken, szombat hajnali 4-re hazaérni. Rögtön ágybazuhan. Másnap pedig megnyitottam az oldalam. Talán ezért a szó@&ßsás, iszonyú fáradt vagyok és ilyenkor no limit.

Ótejóég és holnap lesz Egerben a néprajzi tábor, ahol gyerekekkel fogok kovászos kenyeret sütni, ma még vár rám 5 kg kenyértészta bedagasztása, úgyhogy helósziasztok, megyek a konyhába. Szurkoljatok, hogy vállalható kenyerek süljenek holnap a kemencében – bár kizárt, hogy azok lesznek, sose sütöttem még benne. Mondjuk nem ez a lényeg: csak élvezzék a gyerekek! Ez számít!

Teljes kiőrlésű virslis croissant utazáshoz
kb 32 db-hoz (2×16)

500 g liszt (Nálam most: 250 g teljes kiőrlésű rozsliszt, 250 g fehér tönkölybúzaliszt)
300-320 ml langyos tej / víz*
1 teáskanál cukor (por/kristály mindegy!)
20-22 g friss élesztő
fél evőkanál só
60 g disznózsír/vagy vaj/margarin szobahőmérsékletű, puha
kb 6-7 db virsli

Opcionális töltelékek: sajt, ketchup, mustár
1 tojás kicsit felverve a kenéshez

*Először érdemes csak a folyadék 80%-át a tésztához önteni, majd dagasztás során fokozatosan adagolni és nézni, mennyit vesz fel még a tészta.

Kimérem és átszitálom a lisztet, elkeverem benne a sót. A langyos tejben elkeverem a porcukrot, majd belemorzsolom és a kezemmel eldolgozom benne az élesztőt, majd belekeverek 1 evőkanál lisztet (a már kimért mennyiségből) és a tetejére szórok még egy ek lisztet, konyharuhával letakarom. Megvárom, amíg felfut (10 perc). A felfuttatott élesztőt hozzáadom a liszthez + zsiradékot is. Kézzel vagy géppel tésztává dagasztom. Konyharuhával letakarva duplájára kelesztem.

Ha megkelt kifordítom enyhén lisztezett deszkára, kettéveszem a tésztát, átgyúrom. 15 percet letakarva pihentetem. Az egyiket magam elé teszem, alálisztezek enyhén és kinyújtom kb 0,5-1 cm vastagságúra. Pizzavágóval, vagy késsel elfelezem, majd negyedelem, majd nyolcadolom és így tovább, amíg 16 részt nem kapok.

A virsliket 4-5 cm-es darabokra vágom, a tésztaháromszög hosszabbik végéhez mérem a nagyságát. Mindegyik tésztacsík végébe nyomok kis ketchupot, mustárt majd ráteszem a virslit. Feltekerem őket a szélesebb oldalról a vékonyabb felé. A vékony vége kerül majd a tepsi aljára. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, lekenem kicsit felvert egész tojással {+megszórhatjuk reszelt sajttal, ez nálam most kimaradt} majd 190 fokon 20-23 percig sütöm. Ugyanígy járok el a másik tésztagombóccal is. Nekem ráfért egy tepsire is mindkét

Az abbahagyhatatlan RÉPÁS SÜTI

Egyéb

A répás süti kitűnő választás lehet utazáshoz, ugyanis nagyon lassan szárad ki és még több nap után is olyan, mintha most vettem volna ki a sütőből. Az íze pedig…. igazán mennyei.  

A héten kicsit kikapcsolódtunk: Ausztriába utaztunk. Elmondhatom, hogy egy hét igazán kevés volt megnézni a Dachstein gleccsert, Hallstattot, Bad Gasteint, illetve Salzburgot, ám olyan szuper élményekkel, plusz egy csoda klassz osztrák sütis receptkönyvvel tértünk haza. Isteni péksütiket ettünk náluk, diós csigát, tele igazi dióval és citromos cukormázzal leöntve, nem is beszélve az Apfelstrudel-variációikról. Úgyhogy kis konyhámba lehet beköszöntenek az osztrák ízek a jövőben! Visszatérve viszont a répás sütire, ami nem mellesleg a kinti boltok polcain is sűrűn felbukkant, teszteltük az utazáshoz és tényeg kiváló. Egy kis ízelítő a kedvenc napomból – millió képem van még, annyira csodálatos, jaj imádom a hegyeket! ❤

image

Szóval a recept, egy nagy családi adagra:

  • 280 g liszt
  • 100 g durvára tört dió
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 csipet só
  • 1 teáskanál fahéj 
  • 300 g kristálycukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 200 ml olaj
  • 4 egész tojás
  • 1 citrom reszelt héja
  • 400 g reszelt répa (a nagylyukú reszelőn)
  1. Megtisztítom és lereszelem a répát.
  2. Egy edényben az olajat elkeverem a a cukrokkal, egyenként hozzákeverem a tojásokat, a citrom héját és a reszelt répát is beleforgatom.
  3. A lisztet kimérem és átszitálom, elkeverem a sütőporral, a fahéjjal, a sóval és a dióval. (Én mozsárban szoktam durvára törni, de egy nagy kés élével is kellően szét lehet nyomni. A darálást nem javaslom.)
  4. A két részt összeforgatom és elkeverem. Sütőpapírral bélelt, durván 23×32 cm-es, magas falú sütőformában 165-170 fokon 70 percig sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm.

image