Bécsi kajálásaink margójára

Kalandjaink a nagyvilágban

Utunk után x hónappal, már lassan évvel.. – fix instagram highlight összeállításakor hozta ezt a meghökkentően távolinak tűnő időt – idejét éreztem megírni útinaplónk. Hátha netalántán jól jön még valamikor, valakinek.

2018 október – 3 éjszaka Bécsben

Ne menjünk inkább vonattal? – kérdeztem kedd este, full fáradtan, Eger-Miskolc hazafelé ingán, túl egy hétfő-keddi reggeltől estig tartó cukrászsulis-cukrászdamelós maratonon. Félórával és egy Tiszai Pályaudvaros kerülővel később, már jegyekkel a kezünkben értünk haza. No, bakancslistás nemzetközi vonatozás ezzel kipipálva. Tapasztalat: űber király. Nincs aggodalom a parkolások miatt, hogy mikor verik össze a kocsi ajtaját, hol büntetnek meg. Take it easy van, egy kényelmes cipő, gyaloglás, minimal csomag meg sörös leheletű bácsi a visszafelé úton, szemben. Ámen.

Röviden összefoglalva: életem első sushizása a Gourmet Sparból / Kaiserschmarrn a Demelben / Nordsee szerelem a köbön, Bécs (állítólag) legjobb dönere, piroskockás kisvendéglő Schönbrunn közelében, ragyogó napsütés, így mindenhová gyalog. De komolyan, egyszer sem ültünk tömegközlekedésen. Brutál volt kisétálni a belvárosból a kastélyig, meg vissza, de megérte, mert úgy aludtunk este, mint a bunda és szerintem csak így lehet megismerni a város igazi arcát: a tömegmentes utcákat, a helyi kisvendéglők közösségi életét és sikerült kiválasztani a tökéletes, utunkat méltón megkoronázó hűtőmágnest is! Potom 30-40 perc alatt, hát ez nálam rekord.

Szállásunk: Hotel Pension Walzerstadt

Viszonylag klassz helyen volt a szállásunk, ami direkt nem volt egy luxus-wellness. Minek? Hisz csak aludni mentünk oda. Erre a célra tökéletesen megfelelt, vagyis.. tekintve, hogy mellettünk volt egy templom, a templomnak pedig tornya és benne egy bimmbamm harang, amit minden órában serényen megkongatott. A sötétítő függönyök pedig csak ablakközépig értek, szóval nem igazán tompítottak az utcai lámpák rikító fényén. Ámbáár egy szavunk se lehet a panaszra, mert közvetlenül mellettünk feszített Bécs (elméletileg) legjobb döneres street food kocsija, a Berliner Döner Wien, ahol mindig tömeg volt és kígyóztak a sorok. Na hoppá. Enyhén csípős szósszal kértük, isteni volt.Várost nézni 4 napunk volt, jó ebből ugye a hasznos idő 2 teljes nap.

Nordsee-szerelem

Középkategóriás kajálás Bécsben. Vagyis nekünk az, alapvetően egy gyorsétteremről beszélünk, ahol halas szendvicseket, kajákat lehet enni. Jó.. ugyan nem a gasztronómia csúcsa, de engem iszonyatosan levett a lábamról a Nordsee. Árai extra jók és tiszta egészséges hal/fehérjeforrás. Pont egy kifejezetten makrotápanyagokra odafigyelős időszakomban voltam, úgyhogy pont jól jött az ilyesfajta jóság. Kétszer is Nordseestünk, egyszer a belvárosban, a végén pedig a főpályaudvaron, indulás előtt, még utoljára. Bár Pesten van, sőt mi több, azóta kiderült, hogy az egri Agria Parkban is, de hát a bécsi nyomába sem ér választék tekintetében.

Demel
K.U.K Hofzuckerbäcker Chocoladenfabrikant
Wien seit 1786

Hát hogy lehettél ennyire finom, drága Kaiserschmarr’n mit hausgemachte Zwetschkenröster!? Frissen készítik, amit rendelés után már 30 perccel csodálsz. Csodálod az adagot, amit ‘majd ketten se tudok megenni, de persze még egy Wiener Schnitzel után is lemegy, mert valami á-l-o-m. Nem ám az a búzadarás, torkonakadós, nehezen csúszós verzsön, inkább amolyan dutch babys, felhőpuha, szélein ropogós, barna cukros, belül még szinte brownie-szerűen selymes, enyhén citromos, tele mazsolás, mellé sült szilvakompótos Á-L-O-M. Egy álom, ami 9,80 euró. Mautner Zsófi @chilivanilia egyik Bécses blogbejegyzésében találtam az ajánlást |Túrós smarni vörösboros szilvakompóttal| hogy itt, ezt, feltétlen.

És valóban.

Bécsben, a Demelben kötelezően ajánlott Kaiserschmarr’nt enni, mert bakancslistás!

Hotel Sacher

Két éve talán, legutóbbi Bécs látogatásunkkor, a Sacherben kóstoltuk a Sachert. Hát mit mondjak. Eszméletlen. Szintén bakancslistás. Azóta Ő A SACHER, a nagybetűs, az etalon és nem pusztán az íz, ami elvarázsol. Minimum 1 órát álltunk a szálloda cukrászdájánál, mert egy kikötésem volt nyaralás előtt: én ezt ott feltétlen szereném. Így, a családnak sok választása nem volt, beállt Bécs legfagyosabb széllel megáldott napján hatvanharmadikként a sorba. Időutazás volt ez, vagyis közben tudtad, hogy milyen évet írunk, mert kínai turisták magas aránya emlékeztetett, de az íz, a felszolgálás, a hely patinája és szelleme maradandó élményt adott. Emlékszem még a toalett is gyönyörű volt, muszáj voltunk tesómmal tolni egy szelfit. 😀

Persze általában barátunk volt a Gourmet Spar, ahol a vörösbabkonzi + tonhal kombóra mentünk rá, ami ilyen napi 15 km-es gyaloglásos városnézésekkor tökéletes fehérjeforrás-vacsi. Nem szoktunk fenszi éttermes ebédeket/vacsorákat rendezni. Plusz csúszott le Sparos sushi, a szomszéd sarokról Döner és ilyen nyalánkságok. Egy-egy utazás alkalmával maximum 1 étterem csúszik csak be, egy tipik helyi, nem főtéren lévő, nevezetes specialitásokat kóstoló kisvendéglős, “piroskockás” helyen. Voltunk a Naschmarkton is, ami egy óriási kajás piac tele fűszerkereskedőkkel, streetfooddal, kis pékboltokkal, vendéglátóhelyekkel. Őszintén, ez valahogy nem nyűgözött le bennünket, sajnos.

Teljes kiőrlésű (50%) virslis croissant

pékség, pogácsák & sósságok

Hogy zsúfolt volt-e a hetünk?! Valami brutálisan.

Szombaton eladtuk a kocsit. Vasárnap hajnalban rég fontolgatott balatoni kétéjszaka megkezd, kedden este hazajön, de előtte István kisfiát haza Debrecenbe, majd Miskolc. Másnap Eger, mert I. közben munkahelyet vált (baaah ennek nagyon örül a fejünk, végre jó dolgok is történnek, elég húzós volt az utóbbi 2 év számunkra), szóval közben már új autót kinéz, repülőt lefoglal, csütörtökön irány a németországi Landshut, amert vár a mokka metál vwpassat.

Hát én veszettül imádom a turbulenciát! Na, de ne szaladjunk ennyire előre, valamikor a sok program közé beiktattam ezt a tk. virslis croissikat, hogy legyen miket bekapogatni az úton. Brutál jó lett, fene se gondolta volna, hogy fehér liszt és tej nélkül is lehet mega finom dolgokat sütni! Jaj, mert közben kitaláltam, hogy egy hétig tejmentesen étkezem, mert valamiért tök csúnya az arcom. Bár fejemet a falba vágtam másnap, amikor István itta a habosabbnál habosabb cappuccinokat a reptéren és meg muszáj voltam beérni a szájhúzogatóan savanyú feketékkel. Baaah. Mert, ha legalább lett volna espresso tonik, az új kedvencem, de neeem!

Jaj de elkanyarodtam. Szóval ez volt az az utazás, ami már betyárul bakancslistás volt. Egy bugyi, egy zokni, egy póló és ennyi, de komolyan. Egy-egy hátizsák mindkettőnknek, ráadásul az enyém nem ám ilyen túra volt, vérbeli, semmire sem jó, divathátizsák. Jó, persze deó, fogkefe volt, meg alapozó, meg szempillaspirál, hogy a hajnali 4-es keléseket kompenzálja valami, de ennyi.

Szóval hajnali 5:10-re jött a taxi, 5:30-kor már a Miskolc-Budapest Oscarban ültünk. Szigorúan 4 vonaljegyet vesz, villamos, majd busz Ferihegyig. Aztán konnektort keres, mert sikerült csurig lemerítenem a drágám negyed nap alatt. Jaj érik már egy powerbank. Várakozás, röntgen, birkaterelés, “ott a repcsiiiiink” – kiáltás, fellépcsőzés, helyfoglalás. Életem harmadik repülése, már az elsőt is imádtam (Londonba repültünk, meg aztán vissza). A felszállás a legjobb! Gyá de bírom! Meg a turbulencia, töltés ezer, adrenalin!

De, hogy némi említés is legyen bejegyzésem tárgyáról, a teljes kiőrlésű, lényegében majdnem mentes croissantokról, Ferihegyen bekaptam kettőt, jajjj de bírtam! Süssétek meg feltétlen! Isteni klasszak!

Nürnbergben, rettenetesen szépen megfogalmazva, jól oda@&ta a gépet a pilóta, de leszálltunk, nyomás U2-vel a Hauptbahnhofra, majd autómatában Landshutig vonatjegyet megvesz, egy sort értetlenkedik az információs pultnál, tátott szájjal imádkozik a töltött bajor pereces pékség előtt, hogy ezt láthatja, majd az egyik eldugott sarokban lekuporodnak és megszendvicseznek. Jaj vettünk hozzá salátát is, apropó, fő a maximalizált rostbevitel! Aztán le-lecsukló fejjel, csurgó nyállal alszik a landshuti 2 órás vonatúton. Aztán egy laza 2,5 km-es séta full kimerülten, hatvanhárom fokban, fekete hosszú nadrágban (mert miért ne, Hanna igen okosan öltözött fel reggel 😀). Szerény alvásra koncentráló szállást gyorsan elfoglal, hát a legfőbb kedvencem a hotel előtt tizedik sörüket elfogyasztó kamionsofőrök voltak! Zuhany, fáradt testet ágyba lehajít, pihen, majd meredt, kérdő szemmel néz Istvánra, hogy “most Te komolyan este 8-kor, mindezek után még el akarsz indulni, megkeresni az autót, úgy, hogy nem tudjuk a külváros melyik szalonjában van?!”. Na lényeg, hogy megtaláltuk! Szép, szuper, persze nem tökéletes, de jó lesz ez!

Másnap. Zárójel: egyébként nem terveztem ilyen mértékű sztorizást, magam sem értem a miértjét.

Német gasztro-orgia I.
Reggel szalonban kezd, majd itt jön a hepöning, alku közben megtudjuk a kereskedő sráctól, hogy a mellettük lévő hentesnél, iszonyúan finom a Leberkäse Semmel mit Senf, az egyik legkedvencebb kedvenc osztrák-német kajám. Egy teljesen basic császárzsemle, benne óriási, szaftos ‘egybehúspép‘ szelet (mint egy virsli, csak sertéslapocka méretű és neeem, abba nem akarok belegondolni, hogy mit tartalmazhat csak pusztán élvezem a fejenként 1,5 Eurós reggelit) sima vagy édes mustárral megkenve. Imádat!

Német gasztro-orgia II.
Autó pipa, túl az okmányirodán, miegymáson, nyomás be az óvárosba, mert valami elképesztően csodálatos egy kisváros! Szokásomhoz híven, most is a #landshut instás kereséssel kezdtem felfedezni a helyi pékségeket, éttermeket és cukrászdákat. Lőn csoda, olyat találtam, amitől majd elsírtam magam: Aran Brotgenuss & Kaffeekult. Bajor perec szendvicsek. Hanna a mennyországban.

Első állomás egyértelmű, hogy oda vezetett. Tizennyolc euróért brunchoztunk egy betyárat. Veszett király volt. Mondom mit fogyasztottunk (csak hogy választékos szókincsből ne legyen hiány a betyár és a brutál mellett), tehát fogyasztásunk alapját egy-egy bajor szendvics képezte, Istváné szalámis (Mailander Breze) volt, jó hát azért nem ilyen mezei szalámira kell gondolni, valami eszméletlen sajtrkémmel (szerintem mascarponés) volt megkenve, friss petrezselyemmel megszórva és olyan vastag parmezán darabokkal telerakva, hogy tejdiétámnak egy kicsit off volt abban az egy órában. Az egyém pedig Pármai sonkás perec (Pharma Breze) volt (mindkét oldala jóóó bőven sajtkrémmel megkenve, parmezánnal, friss petrezselyemmel, úgy ahogy kell. Beleharaptál és hát ömm nem is tudom, megszűntél egy pillanatra. Ebből az állapotból már csak a jó keserű espressóm tudott kizökkenteni, amit irigykedve szürcsöltem be arcszerkezetembe, miközben Ő a hatalmas adag tejhabos capuccinóját majszolta. Tipsitapsi Hanna, sikerült a legjobb hetet kiválasztani “tej-diétádnak”. Az egész ízgyönyört egy pisztáciával vékony sorban megszórt, finom cukormázzal lekent, szaftos sárgarépatortával zártuk. Hogy jó volt-e?! Gyáááá!

Mindeközben telefonom folyamatosan az üzlet megvásárolható kávék, szakajtók és teák mögötti polcán töltődött, mert se áramunk nincs nyilván a hátizsákban, az autós töltő pedig otthon maradt. Szóval pár plusz százalék csak sikerült. Gasztro-örömünktől megrészegülve jöttünk ki a pékségből neeeem, a-aa ez sokkal több, mint egy pékség volt! Kenyérszeleteket is lehetett kapni, különböző brutális kencékkel, óriási adag salátákkal, sajttorták, almás rétesek, úristen szuper volt! Majd utazásunk lezárásaképp felsétáltunk déli hatvanháromfokban a várba, mondjuk gyönyörű volt. Lassan séta kocsihoz, majd útnak indul haza.

Na, még egy kis kaland.
Ismeritek azt az érzést, amikor nincs ereje a motornak, Bécs előtt vagytok, a telefonod lemerült, megálltok pihentetni a kocsit, bedugni a telókat, közben traileres ismerősök után érdeklődni és tapsolni az egy-két százalékkal magasabb töltöttségi szinteken?! De végül csak sikerült a saját kerekeinken, szombat hajnali 4-re hazaérni. Rögtön ágybazuhan. Másnap pedig megnyitottam az oldalam. Talán ezért a szó@&ßsás, iszonyú fáradt vagyok és ilyenkor no limit.

Ótejóég és holnap lesz Egerben a néprajzi tábor, ahol gyerekekkel fogok kovászos kenyeret sütni, ma még vár rám 5 kg kenyértészta bedagasztása, úgyhogy helósziasztok, megyek a konyhába. Szurkoljatok, hogy vállalható kenyerek süljenek holnap a kemencében – bár kizárt, hogy azok lesznek, sose sütöttem még benne. Mondjuk nem ez a lényeg: csak élvezzék a gyerekek! Ez számít!

Teljes kiőrlésű virslis croissant utazáshoz
kb 32 db-hoz (2×16)

500 g liszt (Nálam most: 250 g teljes kiőrlésű rozsliszt, 250 g fehér tönkölybúzaliszt)
300-320 ml langyos tej / víz*
1 teáskanál cukor (por/kristály mindegy!)
20-22 g friss élesztő
fél evőkanál só
60 g disznózsír/vagy vaj/margarin szobahőmérsékletű, puha
kb 6-7 db virsli

Opcionális töltelékek: sajt, ketchup, mustár
1 tojás kicsit felverve a kenéshez

*Először érdemes csak a folyadék 80%-át a tésztához önteni, majd dagasztás során fokozatosan adagolni és nézni, mennyit vesz fel még a tészta.

Kimérem és átszitálom a lisztet, elkeverem benne a sót. A langyos tejben elkeverem a porcukrot, majd belemorzsolom és a kezemmel eldolgozom benne az élesztőt, majd belekeverek 1 evőkanál lisztet (a már kimért mennyiségből) és a tetejére szórok még egy ek lisztet, konyharuhával letakarom. Megvárom, amíg felfut (10 perc). A felfuttatott élesztőt hozzáadom a liszthez + zsiradékot is. Kézzel vagy géppel tésztává dagasztom. Konyharuhával letakarva duplájára kelesztem.

Ha megkelt kifordítom enyhén lisztezett deszkára, kettéveszem a tésztát, átgyúrom. 15 percet letakarva pihentetem. Az egyiket magam elé teszem, alálisztezek enyhén és kinyújtom kb 0,5-1 cm vastagságúra. Pizzavágóval, vagy késsel elfelezem, majd negyedelem, majd nyolcadolom és így tovább, amíg 16 részt nem kapok.

A virsliket 4-5 cm-es darabokra vágom, a tésztaháromszög hosszabbik végéhez mérem a nagyságát. Mindegyik tésztacsík végébe nyomok kis ketchupot, mustárt majd ráteszem a virslit. Feltekerem őket a szélesebb oldalról a vékonyabb felé. A vékony vége kerül majd a tepsi aljára. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, lekenem kicsit felvert egész tojással {+megszórhatjuk reszelt sajttal, ez nálam most kimaradt} majd 190 fokon 20-23 percig sütöm. Ugyanígy járok el a másik tésztagombóccal is. Nekem ráfért egy tepsire is mindkét