egészséges

Görög saláta

Tudatos & egészséges életmód

Hetek óta kívántam. Annyira vágytam már valami könnyűre és frissítőre, ami feltölti az összes sejtem és csak úgy kicsattanok, virulok és mosolygok össze-vissza, ha megkóstolom. Na, sikerült! ❤️

Múlt héten bevásároltam rá és ma, végre összeszedtem minden erőmet és bátorságomat ehhez az óriási projekthez. Pontosan fél órával a reggeli kávé után és valamikor a zeller juice közben (ajánlom Anthony William Csodatévő zeller c. könyvét), kiszedtem a zöldségeket a hűtőből, megmostam, szépen felszeleteltem őket és összepakoltam a rég vágyott íz élményt. Fóliával letakartam és beköltöztettem a hűtőbe, hogy mire hazaérünk jóóóól összeérjen. Elmentünk futni, hazajöttünk, hajat mostam, beállítottam egy 30 perces visszaszámlálást, hogy rendet pakoljak itthon (hihetetlen ennyi idő mire elég, hipp és hopp rend lesz) majd, amikor letelt és végeztem, örömmel szaladtam a hűtőhöz, hogy szedjek. Annyira hiányzott! Sosem készítettem itthon igazi görög salit, mármint olívaolajjal és hát nálam almaecet volt csak itthon, úgyhogy azzal és oregánóval.

Feta helyett az Aldiban szoktunk Danischer Weichkase -t venni. Szerintem nagyon hasonlít a fetához, annyi különbséggel, hogy nem juh vagy kecsketejből készül és jóval olcsóbb 350 körül lehet 200 g-ot kapni.

Awwwwh ez az saláta, imádom! Szóval biztos voltam benne, hogy a blogon a helye a tonhalas csicseriborsó saláta, a vörösbab saláta és a lencsesaláta mellett.

Görög saláta

Hozzávalók kb. 4 személyre

3 közepes paradicsom
1 kígyóuborka
60 g olívabogyó
1 közepes fej lilahagyma
1 + 2 evőkanál almaecet
4 evőkanál olívaolaj
só
frissen őrölt bors
1 teáskanál oregánó
200 g feta / dán sajt

A lilahagymát felezzük és vékonyan felszeleteljük, majd víz és egy evőkanál almaecettel elkevert kis tálba tesszük 10 percre. A paradicsomot és a kígyóuborkát ugyanolyan nagyságú darabokra szeleteljük, tálba tesszük. Jöhet rá az olívabogyó. A hagymát leszűrjük és hozzátesszük. Az olívaolajban elkeverjük az almaecetet, oregánót, sót, frissen őrölt borsot és a salátára csurgatjuk. Végül rákockázzuk a fetát.

Elkészítetted a receptet? Örülök, ha megírod kommentben, hogy ízlett!
Fényképét szeretettel várom az instán @smuczer.hanna oldalam megjelölésével és #smuczerhanna_recept hashtaggel. Insta-sztorikhoz szuper sütős GIF-eket találsz “smuczerhanna” keresőcímkével. 

Hírdetés

Dán KNÆKBRØD

Kalandjaink a nagyvilágban, pékség, pogácsák & sósságok

Betyár jó! Legközelebb dupla adaggal és 2 tepsiben egyszerre készítem, mert fantasztikus és a szervezetnek kellenek a magvakból származó jó zsírok! És hopp, pont olyan ízű lett, mint másfél hónapja Dániában, Randers egyik pékségében. El sem hittem! Ugyanolyan roppanós, leveles. Bár a készítése némileg eltér, szerintem az ottani egy leveles tésztára szórt magkeverék volt, de ahogy láttam a neten, így is – úgy is készítik. Szóval ez egy gyorsabb verzsön, de szerintem annál finomabb és nincs benne az a kiló vaj, amit általában a leveles tésztákhoz használunk.

Egy ropogós, brutálisan magvas kétszersült, teljes kiőrlésű zabkása alappal!

T I P P
Érdemes készenlétben tartani egy kis pirított magkeveréket otthon, sokszor fog csoda jól jönni! Például:
– zsemlék tetejét szoktam beleforgatni
– kenyerek/kiflik/zsemlék tésztájába is tökély
– krémlevesek feltéteként
– vagy ilyenkor, a dán KNÆKBRØDunk beszórásánál is jól funkcionálnak a gyorsan, szekrényből előkapott pirított magvak.

Pirított magkeverék:
– lenmag
– szezámmag
– napraforgómag
– tökmag
– egész mákszem
A lenmag és a mák kivételével egy serpenyőben, mindenféle zsiradék hozzáadása nélkül illatosra pirítom a magokat, kihűtöm, majd belekeverem a kimaradt 2 magot. Befőttes üvegbe teszem és szépen vár, amíg felhasználom. Egyszerre 200-300 grammnyit szoktam készíteni. Ha félünk az avasodástól, betehetjük a fagyasztóba.

Isteni volt a szezámmagos!

Dán KNÆKBRØD

Sütési hőfok: 150 fok alsó-felső
Sütési idő: 1 óra 20-30 perc

Hozzávalók 1 tepsihez (200g-hoz)

100 g teljes kiőrlésű zabpehely
150 ml víz
150 ml tej
2 evőkanál lennag
2 evőkanál napraforgómag
1 marék tökmag
1/2 kávéskanál só
~ 4 tekerés durván őrölt bors

A szóráshoz: pirított magkeverék (lenmag, szezámmag, napraforgómag, tökmag, egész mákszem, zabpehely), durva szemű só
A tetejére szánt magkeverék súlyát nem adtam meg, mindenkinek tetszőleges.

Előmelegítem a sütőt 150 fokra (alsó-felső). Összefőzöm a zabpelyhet a folyadékkal, a 2 ek. lenmaggal, a 2 ek. napraforgómaggal, a marék tökmaggal, sóval, borssal. Rottyan. Kikenem sütőpapírral bélelt tepsire, nagyjából 1 cm vastagra, megszórom durva sóval, plusz a pirított magkeverékkel, kicsit belelapogatom, belenyomogatom a magokat a kezemmel és ilyenkor érdemes, még nyersen felkockázni, téglalapokra derelye/pizzavágóval felvágni (ezt elszúrtam, utolag jutott eszembe és csak törni lehetett, hát ennyi baj legyen..), 150 fokon 1 óra 20-30 perc alatt sült ropogósra.

Kövess Instagramon és Facebookon is!
Iratkozz fel hírlevelemre, hogy értesülhess a legújabb tartalmakról!

Nem hiszek a véletlenekben! 🙂 Mosdóba karcolt felirat Koppenhágában.

Autó Dániából – életünk egyik legszuperebb útja

Férj szervezte az utat – ebbe a tervezésbe most nem folytam bele és utólag mondhatom: nagyon jól tettem. Kinézett egy autót a költözéshez, leelőlegezte, a repülőjegyet, az oszkárt, a szállást és a flixbuszt is lefoglalta. Szóval minden készen volt már előtte egy héttel, így vártuk a napot. Este 8-kor indult a gép, tehát bőven volt időnk Miskolcról Pestre feloszkározni, reggel kovászos kenyeres szalámis-salátás szendvicseket gyártani és utazni, tényleg olyan slowliving életérzéssel, nem sietve, nem kapkodva.

Este 10-11 körül szálltunk le és amszterdami utazásunk hibájából tanulva (este 11-kor keringtünk gyalog az autópálya mellett, az Isten háta mögötti, kivilágítatlan, nádasos bicikliút mentén, keresve a lefoglalt, tök olcsó (vajon miért?!) autópálya hotelünket) szóval ebből tanulva, a legközelebbi hotelbe, a malmöi repülőtéri hotelben foglaltunk szobát. Aznap még nem sejtettük, de másnap életünk reggelijét tették elénk, vagyis szedtük össze a szó szerinti, svédasztalos svéd asztalról. Egy sima, basic repülőtéri hotel nevetve megfelel egy magyarországi 4, de állítom, hogy akár 5 csillagos szálloda színvonalának. BRUTÁL KOVÁSZOS kenyerek / zsemlék, életem első garnélái, de valami olyan szósszal, hogy behaltam. Bődületes volt a választék, életünk reggelije volt és ebben semmilyen túlzás nincsen. Halálosan komolyan mondom. A mai napig leesik az állam, ha arra a reggelire gondolok.

Reggel taxit kellett hívnunk, hogy bevigyen Malmöbe, mert a reptéri buszok indulásával nem értük volna el a Koppenhágába tartó flixbuszunkat. Második hitetlenkedés a napunkban, amikor a malmöi taxis magyarul üdvözölt bennünket. Olyan kis csodaút volt ez, az elejétől a végéig, beszélgettünk életről, sorsokról, majd beértünk Malmöbe. Volt durván egy óránk, sétáltunk egy picit a Central Stationnél, bóklásztunk boltokban nagy szemekkel nézve a helyi választékot, beszereztem egy csoda cuki svéd népviseletes, szőke kislányos hűtőmágnest, aztán elindultunk a HÍDra. Megvan a svéd-dán krimi sorozat A híd címmel?! Valami remek, kimagasló alkotás szerintem, ezért is volt hihetetlen érzés átmenni ugyanazon a hídon. Libabőr és egyéb.

Beértünk Koppenhágába, egy finom kávé 1500-ért / darab (Aztazegetúristenbasszuskulcs!!!!), séta a nagyállomás körül, aztán nyomás a következő flixbuszra, irány végállomásunk, Randers. Délután 4 körül értünk oda, hulla fáradtan és kopogó szemekkel, mert hol voltak már a tegnap reggel készített szendvicsek?! Google maps a barátom, így már az úton nézelődtem, hol kajáljunk este. Találtam egy kínai éttermet, de nem ám olyat, mint itthon a sarki, hanem egy elegáns, gyönyörű sárkányos, legyezős, beülős helyet. Levest kívántunk, jaj, de nem tudtak angolul, ami vicces volt, mert már mi is törjük, de kézzel-lábbal és google-lel csak sikerült a dán-kínai étlapot magyarra fordítani. Bár azt máig nem tudom István mit evett, mert mindenre bólogattak, hogy “jessz cikön, jessz, jessz “, de az enyém egy cápauszonyleves volt. Ez tuti. Úgy képzeljétek el, mint a karácsonyi halászlevet, csak egy pici kínai beütéssel és csípősen. Mellé nagyon ropogós burgonyaszirom-jellegű kenyeret és pirított bagettet kaptunk. Akkora élmény volt. Befejeztük, kifizettük, majd odajött hozzánk egy kicsivel jobb angollal beszélő nagyon-nagyon cuki lány és megkérdezte, honnan jöttünk, majd amikor leesett neki, hogy az hol is van, felkiáltott, hogy hááát itt nagyon olcsók a Mischlen csillagos éttermek és tudja-tudja merre van. Tényleg nagyon cuki volt, annyit kérdezett, plusz kiselőadást tartott a Randers környéki nevezetességekről, látnivalókról, basszus olyan érzésünk volt, hogy sose szabadulunk, már-már szinte kínos volt, hogy mennénk, mert eszméletlen fáradtak vagyunk, de hát hogy?! Estére Airbnb-n foglaltunk szállást, amit már eddig is praktizáltunk, csak eddig egész lakást vettünk ki, most pedig egy családnál aludtunk a harmadik emeleti gyerekszobában. Hát mekkora életérzés volt, tiszta emlék-utazás, mint amikor középiskolában Esslingenben voltam cserediák. Egy az egyben olyan érzésem volt, István teljesen kivolt, hogy Ő.. ezt sose merné megtenni, idegeneket beengedni a házába. Igen, teljesen jogos, de ott valahogy a kölcsönös, egymás iránti bizalom, már a legelső nap feltűnt, óriási. Például simán a konyhaasztalon hagyta a telefonját és a táskáját a csaj, úgy hogy őt nem is láttuk/hallottuk, hogy egyáltalán otthon van-e. Annyira mások.

Amikor kinézte István az autót, a világon nem gondolta volna, hogy ilyen gyönyörű városban találjuk magunkat majd. Randers neve írott formában 1086-tól van jelen, na gondolhatjátok milyen gyönyörű hely, igazi kincs. Eszméletlen cuki házak, inkább magasak, vékonyak voltak és 2-3 szintesek. Nagyon baba. A dán-svéd designt szerintem nem kell bemutatni, letisztult és otthonos. Szerelem első látásra. Az utcára néző ablakokat nem takarja függöny, séta közben látjuk mit csinálnak a családok, annyira elképzelhetetlen ez itthon. Mondom.. bizalom! Feltételezhetően nem az a lényeg, hogy mit csinál a másik, mert akkor annak függvényében intézem az életem… hanem mindenki csinálja a dolgát, ami neki rendeltetett, megy a saját útján előre. Kis, függöny nélküli ablakaikban gyertyák, éjjeli/állólámpák világítanak és amint meglátjuk, eláraszt bennünket egy elemi, mély ős-otthonosság érzés és hirtelen melegség árad szét legbelül. Hihetetlen hatása van.

Egyébként is közel áll hozzánk a hygge, de ez út még nagyobb slowlivingre tanított. Nem az volt a cél, hogy megismerjük Svédország és Dánia minden szegletét és pont ezért volt jó, hogy egyáltalán nem folytam bele az utazás megtervezésébe, mert így a legelső benyomásra építettem, nem pedig egy megtervezett, idealizált, előre elgondolt “hú nyaraláson jaj de boldog leszek, mert annak kell lennem” rendszer bekalibrálása volt, amit ott persze csalódás követ, mert mindig elfelejtem, hogy magamat is viszem és ha már valami nem úgy alakul, vagy nem érzem jól aznap reggel magam a bőrömben, akkor mehet sutba az idealizált boldog utazás. Életünk egyik legfelszabadultabb utazása volt. Bár.. zárójel, a dán autókereskedő haverjaink olyan szinten lazák voltak, hogy papírokkal bár, de forgalmi nélkül engedtek utunkra, amiről most már nyugodtan írok, mert múlt héten megérkeztek a messiásként várt papírok, de egy hónapig remegtünk, hogy “na most vagy vettünk egy autónyi alkatrészt vagy lesz belőle forgalomba állított autó“. Bizalom?! Visszafelé Berlin körgyűrűjén keresztül autóztunk a számunkra új, egyébként használt paripával, szuper utolsó pillanatban, baromi olcsón lefoglalt, 4 csillagos hotelben aludtunk. Összejött minden, életünk egyik legjobb útja volt! ❤ Visszagondolva el sem hiszem, hogy olyan messze voltunk. Hihetetlen.

Szilveszteri lencsesalátánk

Főételek, saláta

Túlzásokba sem karácsonykor, sem szilveszterkor nem szoktunk esni. Nyilván ketten nincs hova túlozni, hogyha bulit tartanánk, akkor lehet beleesnék egy nagymama-féle hatvanhárom főétel + sütemény kategóriába. Szóval nálunk nincsenek kismalacot formázó sós ropogtatnivalók, viszont lencse mindig van. Általában lencsefőzelék, de idén újítottunk, anya-féle ecetes lencsesali készült. Awh és mindig megállapítom, hogy ez annyira finom, hogy legalább kéthavonta elkészítem. Legközelebb február végén, be is írom a telefonomba emlékeztetőnek, mert ezt nem fogom kihagyni. Isteni ugyanis!

Mutatom min nőttem fel szilveszterenként és milyen salátával bulizott kicsi Hanna annó és most is. Persze én már az ágyból kívántam Boldog Új évet Istvánnak, mert nálam a pizsicsillag fellövése nagyjából mindig 10 körülre tehető, de ígypéldául most is 7-kor keltem. Nem szeretem magam előtt görgetni a napot, nem szeretem a hajnalig tartó bulikat, az alkoholt. Na ez van, nem vagyok egy erőltetett “bulizzunk szilveszterkor” típus. Jaj a tüzijátékról már inkább nem formálok véleményt sem. 😀

Szóval nagyon boldog új évet kívánok! Boldog kettőezerhúszat!
Érzem, hogy jó év leszel! ❤

A beluga lencséről

Tök cuki, kis fekete, aprószemű lencse. Teljesen olyan, mint a kaviár, pontosan ezért örökölte nevét a beluga kaviár után szabadon. Hogyha az áráról beszélgetünk, nem éppen kedvező. Összehasonlítva a normál ~180 Ft-os lencsével, fél kilója 1000.- körülre tehető, bár én csak a Dm-ben találtam Bio-t, valószínű ezért volt ilyen veszett.

DE!

Telis-tele van antioxidánsokkal, melyek segítenek megkötni a kis tévelygő szabadgyököket. Magas VAS és Magnéziumtartalma kiemelendő. Főzés közben (~20 perc) nehezen eshet szét és nem kell áztatni sem. Kifejezetten magas a fehérjetartalma 100 g-ban 23g, zsír 1,9g , szénhidrát 41g, magas rosttartalma pedig az emésztésünk jó barátja 17 g-jával. Kalóriatartalmát sem nevezném magasnak tápértékei tudatában: 305/100g.

Szilveszteri lencsesalátánk

Hozzávalók 3-4 személyre

100g beluga (fekete) lencse
100g barna lencse (megfőzve)
2 db babérlevél
1 nagy csokor petrezselyem
1 db lilahagyma
3 szál virsli
3 ek ecet
1 teáskanál cukor
só
bors
1/2 dl víz
1/3 citrom leve

A barna lencsét előző este beáztatom, a beluga lencsét nem kell. Másnap két különböző edényben odateszem őket főzni, 1-1 babérlevéllel és kicsi sóval. Alacsony lángon, lefedve megfőzöm, de nem túl puhára, hanem éppen pont jóra, hogy egy kicsit még roppan, de már a belseje puha. Levében hagyom kihűlni.

Kikeverem a saláta levét. Kis vízben (1/2dl) kikeverem a cukrot és az ecetet. Felkockázom a lilahagymát, pont lencseszem nagyságúra. Leszűröm a lencséket, összekeverem a hagymával, az ecetes-cukros lével, belekarikázom a virsliket, végül egy nagy csokor durvára aprított petrezselyemmel megszórom. Kis citromlevet csepegtetek rá és alaposan összeforgatom.

Nürnberg, Landshut és a tk. virslis croissant

Kalandjaink a nagyvilágban, pékség, pogácsák & sósságok

Hogy zsúfolt volt-e a hetünk?! Valami brutálisan.

Szombaton eladtuk a kocsit. Vasárnap hajnalban rég fontolgatott balatoni kétéjszaka megkezd, kedden este hazajön, de előtte István kisfiát haza Debrecenbe, majd Miskolc. Másnap Eger, mert I. közben munkahelyet vált (baaah ennek nagyon örül a fejünk, végre jó dolgok is történnek, elég húzós volt az utóbbi 2 év számunkra), szóval közben már új autót kinéz, repülőt lefoglal, csütörtökön irány a németországi Landshut, amert vár a mokka metál vwpassat.

Hát én veszettül imádom a turbulenciát! Na, de ne szaladjunk ennyire előre, valamikor a sok program közé beiktattam ezt a tk. virslis croissikat, hogy legyen miket bekapogatni az úton. Brutál jó lett, fene se gondolta volna, hogy fehér liszt és tej nélkül is lehet mega finom dolgokat sütni! Jaj, mert közben kitaláltam, hogy egy hétig tejmentesen étkezem, mert valamiért tök csúnya az arcom. Bár fejemet a falba vágtam másnap, amikor István itta a habosabbnál habosabb cappuccinokat a reptéren és meg muszáj voltam beérni a szájhúzogatóan savanyú feketékkel. Baaah. Mert, ha legalább lett volna espresso tonik, az új kedvencem, de neeem!

Jaj de elkanyarodtam. Szóval ez volt az az utazás, ami már betyárul bakancslistás volt. Egy bugyi, egy zokni, egy póló és ennyi, de komolyan. Egy-egy hátizsák mindkettőnknek, ráadásul az enyém nem ám ilyen túra volt, vérbeli, semmire sem jó, divathátizsák. Jó, persze deó, fogkefe volt, meg alapozó, meg szempillaspirál, hogy a hajnali 4-es keléseket kompenzálja valami, de ennyi.

Szóval hajnali 5:10-re jött a taxi, 5:30-kor már a Miskolc-Budapest Oscarban ültünk. Szigorúan 4 vonaljegyet vesz, villamos, majd busz Ferihegyig. Aztán konnektort keres, mert sikerült csurig lemerítenem a drágám negyed nap alatt. Jaj érik már egy powerbank. Várakozás, röntgen, birkaterelés, “ott a repcsiiiiink” – kiáltás, fellépcsőzés, helyfoglalás. Életem harmadik repülése, már az elsőt is imádtam (Londonba repültünk, meg aztán vissza). A felszállás a legjobb! Gyá de bírom! Meg a turbulencia, töltés ezer, adrenalin!

De, hogy némi említés is legyen bejegyzésem tárgyáról, a teljes kiőrlésű, lényegében majdnem mentes croissantokról, Ferihegyen bekaptam kettőt, jajjj de bírtam! Süssétek meg feltétlen! Isteni klasszak!

Nürnbergben, rettenetesen szépen megfogalmazva, jól oda@&ta a gépet a pilóta, de leszálltunk, nyomás U2-vel a Hauptbahnhofra, majd autómatában Landshutig vonatjegyet megvesz, egy sort értetlenkedik az információs pultnál, tátott szájjal imádkozik a töltött bajor pereces pékség előtt, hogy ezt láthatja, majd az egyik eldugott sarokban lekuporodnak és megszendvicseznek. Jaj vettünk hozzá salátát is, apropó, fő a maximalizált rostbevitel! Aztán le-lecsukló fejjel, csurgó nyállal alszik a landshuti 2 órás vonatúton. Aztán egy laza 2,5 km-es séta full kimerülten, hatvanhárom fokban, fekete hosszú nadrágban (mert miért ne, Hanna igen okosan öltözött fel reggel 😀). Szerény alvásra koncentráló szállást gyorsan elfoglal, hát a legfőbb kedvencem a hotel előtt tizedik sörüket elfogyasztó kamionsofőrök voltak! Zuhany, fáradt testet ágyba lehajít, pihen, majd meredt, kérdő szemmel néz Istvánra, hogy “most Te komolyan este 8-kor, mindezek után még el akarsz indulni, megkeresni az autót, úgy, hogy nem tudjuk a külváros melyik szalonjában van?!”. Na lényeg, hogy megtaláltuk! Szép, szuper, persze nem tökéletes, de jó lesz ez!

Másnap. Zárójel: egyébként nem terveztem ilyen mértékű sztorizást, magam sem értem a miértjét.

Német gasztro-orgia I.
Reggel szalonban kezd, majd itt jön a hepöning, alku közben megtudjuk a kereskedő sráctól, hogy a mellettük lévő hentesnél, iszonyúan finom a Leberkäse Semmel mit Senf, az egyik legkedvencebb kedvenc osztrák-német kajám. Egy teljesen basic császárzsemle, benne óriási, szaftos ‘egybehúspép‘ szelet (mint egy virsli, csak sertéslapocka méretű és neeem, abba nem akarok belegondolni, hogy mit tartalmazhat csak pusztán élvezem a fejenként 1,5 Eurós reggelit) sima vagy édes mustárral megkenve. Imádat!

Német gasztro-orgia II.
Autó pipa, túl az okmányirodán, miegymáson, nyomás be az óvárosba, mert valami elképesztően csodálatos egy kisváros! Szokásomhoz híven, most is a #landshut instás kereséssel kezdtem felfedezni a helyi pékségeket, éttermeket és cukrászdákat. Lőn csoda, olyat találtam, amitől majd elsírtam magam: Aran Brotgenuss & Kaffeekult. Bajor perec szendvicsek. Hanna a mennyországban.

Első állomás egyértelmű, hogy oda vezetett. Tizennyolc euróért brunchoztunk egy betyárat. Veszett király volt. Mondom mit fogyasztottunk (csak hogy választékos szókincsből ne legyen hiány a betyár és a brutál mellett), tehát fogyasztásunk alapját egy-egy bajor szendvics képezte, Istváné szalámis (Mailander Breze) volt, jó hát azért nem ilyen mezei szalámira kell gondolni, valami eszméletlen sajtrkémmel (szerintem mascarponés) volt megkenve, friss petrezselyemmel megszórva és olyan vastag parmezán darabokkal telerakva, hogy tejdiétámnak egy kicsit off volt abban az egy órában. Az egyém pedig Pármai sonkás perec (Pharma Breze) volt (mindkét oldala jóóó bőven sajtkrémmel megkenve, parmezánnal, friss petrezselyemmel, úgy ahogy kell. Beleharaptál és hát ömm nem is tudom, megszűntél egy pillanatra. Ebből az állapotból már csak a jó keserű espressóm tudott kizökkenteni, amit irigykedve szürcsöltem be arcszerkezetembe, miközben Ő a hatalmas adag tejhabos capuccinóját majszolta. Tipsitapsi Hanna, sikerült a legjobb hetet kiválasztani “tej-diétádnak”. Az egész ízgyönyört egy pisztáciával vékony sorban megszórt, finom cukormázzal lekent, szaftos sárgarépatortával zártuk. Hogy jó volt-e?! Gyáááá!

Mindeközben telefonom folyamatosan az üzlet megvásárolható kávék, szakajtók és teák mögötti polcán töltődött, mert se áramunk nincs nyilván a hátizsákban, az autós töltő pedig otthon maradt. Szóval pár plusz százalék csak sikerült. Gasztro-örömünktől megrészegülve jöttünk ki a pékségből neeeem, a-aa ez sokkal több, mint egy pékség volt! Kenyérszeleteket is lehetett kapni, különböző brutális kencékkel, óriási adag salátákkal, sajttorták, almás rétesek, úristen szuper volt! Majd utazásunk lezárásaképp felsétáltunk déli hatvanháromfokban a várba, mondjuk gyönyörű volt. Lassan séta kocsihoz, majd útnak indul haza.

Na, még egy kis kaland.
Ismeritek azt az érzést, amikor nincs ereje a motornak, Bécs előtt vagytok, a telefonod lemerült, megálltok pihentetni a kocsit, bedugni a telókat, közben traileres ismerősök után érdeklődni és tapsolni az egy-két százalékkal magasabb töltöttségi szinteken?! De végül csak sikerült a saját kerekeinken, szombat hajnali 4-re hazaérni. Rögtön ágybazuhan. Másnap pedig megnyitottam az oldalam. Talán ezért a szó@&ßsás, iszonyú fáradt vagyok és ilyenkor no limit.

Ótejóég és holnap lesz Egerben a néprajzi tábor, ahol gyerekekkel fogok kovászos kenyeret sütni, ma még vár rám 5 kg kenyértészta bedagasztása, úgyhogy helósziasztok, megyek a konyhába. Szurkoljatok, hogy vállalható kenyerek süljenek holnap a kemencében – bár kizárt, hogy azok lesznek, sose sütöttem még benne. Mondjuk nem ez a lényeg: csak élvezzék a gyerekek! Ez számít!

Teljes kiőrlésű virslis croissant utazáshoz
kb 32 db-hoz (2×16)

500 g liszt (Nálam most: 250 g teljes kiőrlésű rozsliszt, 250 g fehér tönkölybúzaliszt)
300-320 ml langyos tej / víz*
1 teáskanál cukor (por/kristály mindegy!)
20-22 g friss élesztő
fél evőkanál só
60 g disznózsír/vagy vaj/margarin szobahőmérsékletű, puha
kb 6-7 db virsli

Opcionális töltelékek: sajt, ketchup, mustár
1 tojás kicsit felverve a kenéshez

*Először érdemes csak a folyadék 80%-át a tésztához önteni, majd dagasztás során fokozatosan adagolni és nézni, mennyit vesz fel még a tészta.

Kimérem és átszitálom a lisztet, elkeverem benne a sót. A langyos tejben elkeverem a porcukrot, majd belemorzsolom és a kezemmel eldolgozom benne az élesztőt, majd belekeverek 1 evőkanál lisztet (a már kimért mennyiségből) és a tetejére szórok még egy ek lisztet, konyharuhával letakarom. Megvárom, amíg felfut (10 perc). A felfuttatott élesztőt hozzáadom a liszthez + zsiradékot is. Kézzel vagy géppel tésztává dagasztom. Konyharuhával letakarva duplájára kelesztem.

Ha megkelt kifordítom enyhén lisztezett deszkára, kettéveszem a tésztát, átgyúrom. 15 percet letakarva pihentetem. Az egyiket magam elé teszem, alálisztezek enyhén és kinyújtom kb 0,5-1 cm vastagságúra. Pizzavágóval, vagy késsel elfelezem, majd negyedelem, majd nyolcadolom és így tovább, amíg 16 részt nem kapok.

A virsliket 4-5 cm-es darabokra vágom, a tésztaháromszög hosszabbik végéhez mérem a nagyságát. Mindegyik tésztacsík végébe nyomok kis ketchupot, mustárt majd ráteszem a virslit. Feltekerem őket a szélesebb oldalról a vékonyabb felé. A vékony vége kerül majd a tepsi aljára. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, lekenem kicsit felvert egész tojással {+megszórhatjuk reszelt sajttal, ez nálam most kimaradt} majd 190 fokon 20-23 percig sütöm. Ugyanígy járok el a másik tésztagombóccal is. Nekem ráfért egy tepsire is mindkét

Íme a perfekt kovászos gofri receptje

édes kelt tészták, gyors kevert sütemények, kovász

Minden a kovászos palacsintával kezdődött. Mióta ráfüggtünk a kovipalira, hetente megfordult a fejünkben a kovigofri gondolata is, de csak most jutottunk el a megvalósításig. Az első akció óta, amikor is kétfajta verzió (egy fittebb nekem és egy sima neki – lásd a receptet lentebb) egy héten belül már kétszer is el kellett készítenem, mert párom több napja rágta a fülem miatta.

Pont olyan ízű, mint az édes tölcsér és nincs semmilyen sütőporos utóíze. Egyszerűen perfekt. A legjobb az egészben, hogy ez nem egy kókadt, puha gofri-szerű valami, hanem egy iszonyatosan ropogós vérbeli gofri, akárcsak, mint a gofrizókban.

A titka a kovász (Nincs kovászod? Így készíts!) vagy öregtészta (Így lesz öregtésztád!) mellett szerintem a sütési időben rejlik, ami nálunk tényleg 15-20 perc a gofrisütőben. Bár ez attól is függ, kinek hány wattos. Nekünk: 750. Miután jól megpirult rácsra teszem kihűlni és ha véletlenül, netalántán megmaradna, nem teszem dobozba, mert úgy megszívja magát nedvességgel, hanem ugyanúgy kint hagyom a pulton, max csak dobok rá egy vékonyka szalvétát.

Kovászos gofri alaprecept

10-12 db képen látható kockához
Második sütés
Na itt már nem cicóztam két adag készítésével, hanem
vegyítettem a két életmódot. Tökéletes lett. Lent láthatjátok az én egészségesebb verziómat, és István sima fehér liszttel készült kovászosát.

450 ml tej
100-120 g kristálycukor (vagy 15 szem édeske)
1 csomag vaníliás cukor
250 g liszt (vegyesen: teljes kiőrlésű búzaliszt, tk rozs, sima BL55)
1 óriási csipet só
leheletnyi fahéj
2 evőkanál kovász/öregtészta
60 ml olaj
2 egész tojás (fehérje habbá verve)

A tej egy részét megmelegítem, elkeverem benne a kristálycukrot vagy az édesítőszert. Hozzákeverem kis habverővel az olajat és a kovászt. Jöhetnek bele az átszitált lisztek, a só, a fahéj és a vanília. Pihentetem 30 percet. A tojást a 30 perc pihi múlva adom hozzá. Habbá verem a 2 fehérjét. A sárgáját elkeverem a tésztában, majd óvatosan belekeverem a habbá vert fehérjét is. Gofrisütőben 15-20 perc alatt ropogós aranybarnára sütöm.

Első sütés
Bah. Kovászos gofri vacsira. Két adag készült, egy fittebb nekem és egy sima neki. A tetejére csipet chia mag, kettőnknek közösen 1 kocka fehér csokoládé, csipet pirított mandula, 2 db kis pekándió, 1 db brazildió, 1 sárga húsú őszibarack, leheletnyi vaníliapuding és egy csipet lenmag* került.

*Lenmag – omega 3 forrás (esszenciális zsírsav). Szervezetünk mindösszesen két zsírsavat (omega 3 és 6)nem tud más zsírokból és nyersanyagokból előállítani. Szerencsére mindkettő megtalálható a lenmagban. A lenmag fogyasztása csökkentheti a szív és érrendszeri megbetegedések kockázatát, ill. csökkentheti a vérrögök kialakulásának esélyét. /Libri, 2017, Mindent a táplálkozásról/

Hanna egészséges kovászos gofrija
225 ml tej (110 ml kókusz-rizs, 125 ml tehén tej)
125 g liszt (40g tk búzaliszt, 50g tk rozsliszt, 35g tk tönkölybúzaliszt)
1 csipet só
1 evőkanál kovász (hűtőből)
10 szem édesítő
30 ml olaj
pici fahéj, vanília – 1 egész tojás (a fehérjét habbá verve adom hozzá)

István búzafinomliszttel készült kovászos gofrija
125 g BL55 búzafinomliszt
1 nagy csipet só
220 ml 2,8% tej
1 evőkanál kovász – 30 ml olaj
50-60 g kristálycukor
pici fahéj, vanília
1 egész tojás (fehérjét habbá verve adom hozzá a végén)

Galette diétásan

omlós tésztából készült sütemények

Most mondjam azt, hogy júliusban túl sok volt az ostoros kalács?! Mert tényleg ez a helyzet. Szóval most ismét visszatérünk tudatos énünkhöz – ami persze július folyamán is megvolt, csak kicsit bújócskázott – és odafigyelünk arra, hogy ne csak étkezzünk, hanem ténylegesen táplálkozzunk, tehát változatos forrásokból biztosítsuk szervezetünk tápanyagszükségleteit.

Tudatosan étkezünk. Tudom, hogyha netalántán csokoládét kívánnék, akkor a szervezetemnek tulajdonképpen magnéziumra lenne szüksége és az ebéd ez esetben párolt brokkolit is tartalmazna. Viszont csokoládét, ha jobban belegondolok, én nem is igazán tudom, hogy mikor kívántam egyáltalán utoljára. Szervezetünknek alapvetően a finomított cukrokra, tehát a kristálycukorra abszolút nincs szüksége, mert a működéséhez szükséges glükózt (legfőbb energiaforrás) az összetett szénhidrátok* lebontásával is magához tudja venni, amit egy kiegyensúlyozott étrend biztosítani tud.

*például a teljes kiőrlésű gabonák

Két évvel ezelőtt, emlékszem akkor tört ránk először a Galette-láz, minden gyümölcsből és kb. hetente ezt készítettem, szóval tömtük. Nem meglepő mondjuk, hát ki tudna ellenállni ennek a roppanós tésztával körülölelt gyümölcsös, lekváros kompót-szerű mennyországnak?! Szóval szóba került párommal a teljes kiőrlésű Galette gondolata, amit gyorsan el is vetett mondván, ha édességet akar enni, akkor az legyen normális. Most, két év elteltével pedig ezt eszi (nulla finomított búzaliszt tartalommal!!), de nem ám kötelező szinten, hanem olyan eszméletlenül ízlik neki szinten!
Mert az, hogy én odavagyok az igazi, telt gabonaízért, az egy dolog, ez tény: imádom a teljes kiőrlésű gabonák teljes, jellegzetes, aromás ízét, de hogy ő is megszerette, na az a nagy szó! Hiphiphurrá.

Galette diétásan

Hozzávalók 2 db-hoz

100 g tk rozsliszt
120 g tk búzaliszt
csipet só
1 teáskanál porcukor
85 g vaj/ margarin
50-55 ml hideg víz
1 tojás (keveset félreteszek a lekenéshez)
kis barna cukor

galettenként: 1,5 evőkanál lekvár, 250-300 g gyümölcs, kis citrom leve, ill. a szilvásra fahéj, szerecsendió esetleg kardamom, megszórhatjuk még mandulával, dióval

A liszteket gyorsan elmorzsolom a hideg vajjal/margarinnal és az 1 csipet sóval. Hozzáadom a porcukrot, a 4/5-öd részét az egész tojásnak, a hides vizet és gyorsan összegyúrom. Hűtőbe teszem fél vagy 1 órára. Kicsit lisztezett sütőpapíron kinyújtom, tepsire átteszem és ott készítem el: a közepébe lekvárt kenek, majd a felszeletelt gyümölcsöket rápakolom. Nyomok rá egy kis friss citrom levét és eloszlathatok rajta egy kis barna cukrot. (De alapvetően nem szükséges, mert a gyümölcs cukortartalma elég édessé teszi.) Az oldalát felhajtogatom. Lekenem kicsit felvert tojással a tészta szélét körben, majd 180-185 fokon (alsó-felső) 40 perc alatt megsütöm.

Céklás, teljes kiőrlésű muffin cukormentesen

gyors kevert sütemények

Teljesen ráfüggtünk a céklára.

Gyerekkoromban a világból ki lehetett volna kergetni vele. A menzán sosem vettem el: cikk-cakkos, piros, “döglött halhús” állagú!? El sem tudtam képzelni, hogy egyáltalán mi lehet benne JÓ, nem még hogy FINOM. Miért eszi némelyik osztálytárs annyira jóízűen?! Aztán idén életemben először vettem, majd két hétre rá megint vettem és most már ott tartunk, hogy három hatalmas cékla nem tart ki 2 napig….

Köretnek szoktuk enni, alapjaiban mindenhez (legyen az akár egy sárgaborsófőzelék :-D) Sütőben sütöm, alufóliába csomagolva és kb. 1 órán keresztül 190-200 fokon, majd amint kihűlt megpucolom és felszeletelem. Semmivel sem kell ízesíteni, úgy tökéletes, ahogy van!

Gondoltam egy merészet. Mi lenne, ha a répás muffin mintájára készítenék egy céklásat..

Kicsit féltem tőle, hogy mi van ha nem sül át rendesen, vagy esetleg nem fog ízleni nagy kritikus páromnak. Ezért biztos, ami biztos alapon kismillió receptet végigolvastam, magyar és külföldi oldalakon egyaránt, de nem jutottam közelebb egy tuti biztos recepthez sem, mert az egyik elősüti (úgy, mint én szoktam köretnek), a másik megfőzi, de a nyersen lereszelt cékla is játszik.

Na most melyik legyen?! Két napig rágódtam rajta, aztán végül a sárgarépás muffin mintájára nyersen ment bele!

Annyira eszméletlen szaftos lett! Meg se gondolom, hogy ilyen kis tökéletes párost alkot a kakaó és a cékla!

Tehetünk bele apróra vágott étcsokoládét is, én most nem akartam plusz kalóriákkal bombázni őket, de nagyon el tudom hozzá képzelni!

Céklás, teljes kiőrlésű muffin cukormentesen

Hozzávalók 12 db muffinhoz

250 g liszt (nálam 100 g teljes kiőrlésű tönköly, 70 g teljes kiőrlésű rozs, 80 g búzafinomliszt)
185 g nyers cékla aprítva (pucolt súlya)
6 g (1/2 csomag) sütőpor
1/2 kávéskanál szódabikarbóna
1/2 teáskanál só
40 g kakaópor
2 egész M-es tojás (~100 g)
180 g eritrit
50 ml olaj (nálam 25ml napraforgó, 25 ml olíva)
1 kávéskanál vanília aroma
210 ml tej

Nedves hozzávalók összekeverése. A tojásokat az eritrittel, az olajjal és a tejjel elkeverem. Belekeverem a reszelt, vagy késes aprítógéppel felaprított céklát.

Száraz hozzávalók. A liszteket egy tálba szitálom, majd a sóval, a sütőporral, a kakaóporral és a szódabikarbónával elkeverem.

Sütés. A két masszát fakanállal összeállítom. Muffinformákba kanalazom és 200-210 fokon kb 25-28 perc alatt megsütöm. Tűpróbával ellenőrzöm.

Elképesztően puha teljes kiőrlésű sárgarépás muffin

muffin

Lassan jön a tavasz, ezzel együtt elkezdődik a szokásos jobban odafigyelünk a táplálkozásunkra időszak. Tehát.. amiből csak lehet kitúrom a fehér lisztet és zöldséget-gyümölcsöt eszünk mindenhez. Gyors tízórai gyanánt, plusz édesség utáni sóvárgásaink kielégítésére.. isteni sárgarépás muffinokat készítettem!! Eszméletlenül puhák lettek, rögtön be is vágtam belőle kettőt! Nagyon fincsi!❤ Szóval a muffinok már a tavaszi alakformálás jegyében készültek el.

Egyrészt a répa miatt egészséges, másrészt a fehér lisztet lecseréltem teljes kiőrlésű lisztre, ami a búzaszem minden részét tartalmazza, a csírát, a korpát és a magfehérjét.

A teljes kiőrlésű liszt lassabb felszívódású, így a belőle készült sütemény elfogyasztása után tovább érezzük magunkat jóllakottnak. A korpa rosttartalma pedig az emésztést segíti. Glikémiás indexe (GI) az alacsony tartományba esik, ezért nem okoz hirtelen vércukorszint emelkedést sem.

Kalóriatartalma: 2064 kcal / 1 darab muffinban:
172 kcal / Fehérje: 14,1 / Szénhidrát: 25 g / Zsír: 5,41 g / Rost: 2,38 g

Teljes kiőrlésű sárgarépás muffin

Hozzávalók 12 darab muffinhoz

250 g liszt (nálam: 200 g teljes kiőrlésű búzaliszt, 50 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt)
1 nagy csipet só
 1/2 csomag sütőpor
 1 kk. szódabikarbóna
 1 tk fahéj
 1 kk szerecsendió
 200 g reszelt sárgarépa
 200 ml 1,5%-os tej
 50 ml olaj (25ml olíva, 25ml napraforgó)
 125 g cukor (50g nád, 75g kristály/barna)
 1 csomag vaníliás cukor
 2 egész tojás

Előmelegítem a sütőt 190 fokra (alsó-felső). tojásokat a cukorral, az olajjal és a tejjel elkeverem. Belekeverem a reszelt répát. A lisztet a sóval, a sütőporral, a szódabikarbónával, a fahéjjal, a szerecsendióval, a vaníliás cukorral elkeverem, majd a két masszát fakanállal összeállítom. Muffinformákba teszem és 190 fokon kb 30-35 perc alatt megsütöm. Tűpróbával ellenőrzöm. Sütés után pedig el sem hiszem mennyire finom!

Ha elkészítettétek, írjátok meg kommentben, hogy sikerült, hogy ízlett, mindig úgy örülök neki!🥕🥰

Íme az isteni bolognai spagetti receptje

Főételek, Pasta

Izgultam főzés közben, ugyanis nem említettem meg otthon, hogy helló István, amúgy répás, zelleres bolognai lesz, hanem már csak hatalmas cica szemekkel és egy teli teáskanállal mentem a kanapéhoz kóstoltatni.. – na milyen?! *nagyonizgul *nagyonszépennéz *dobpergés – Finom!! – Legszívesebben ugráltam volna örömömben. Átment a teszten. Egyébként az eredeti bolognai spagettit is így, zöldségekkel készítik, csak eddig egyszerűbb volt tasakból készíteni. Igen, ez most elég kellemetlen, de ezt az opciót most rögtön el is felejtem, mert ez a recept verhetetlen!

Bolognai spagetti

Hozzávalók kb 4-6 személyes adaghoz

500 g pulyka darált hús
3 evőkanál olívaolaj
1 jó nagy sárgarépa (~100 g)
1/4 zellergumó 
6-7 db közepes paradicsom
400 ml sűrített paradicsom
1 közepes fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
só, bors, petrezselyem, 1 tk. bazsalikom, 1 tk. oregánó, 3-4 db babérlevél
spagetti tészta (300-400 g)

Kifőzöm a tésztát. Lábasba vizet teszek, ha forrni kezd, mehet bele a tészta, sóval és kis olívaolajjal fogkeményre főzök. Félreteszek a tészta főzőlevéből pár evőkanállal a szószhoz. Leszűröm, átmosom és hagyom csöpögni.

Megtisztítom, majd lereszelem a sárgarépát és a zellert. A paradicsomokat negyedelem. Felaprítom a hagymákat. Olívaolajon megpirítom a vöröshagymát, majd hozzáadom a fokhagymát. Jöhet bele a darált hús, a babérlevél, majd ha már megpirult 10-15 perc múlva belekeverem a reszelt sárgarépát, a zellert és a negyedekbe vágott paradicsomokat. Ízesítem: só, bors, friss petrezselyem (télre tettem el a fagyasztóba belőle), bazsalikom, oregánó. Fedő alatt ~40 percig főzöm. A végén hozzáadom a paradicsomszószt, majd további 5 percig főzöm.