Egy csodálatos napsütéses márciusi napra elugrottunk Drezdába. Múzeumoztunk, sütiztünk, kávéztunk és bolyongva sétálgattunk az óvárosban. Szuper nap volt és tulajdonképpen elég spontán.
Ugyan tudtuk, hogy mikor lesz István szabin, de nem igazán foglalkoztunk a kérdéssel, vártuk, hogy milyen idő lesz és gondolkoztunk, hogy s mint menjünk, egyáltalán hova (Berlin vagy Drezda?) és aludjunk-e valahol. Aztán előző nap fogalmazódott meg bennünk a “konkrét” program, hogy akkor megyünk-jövünk Drezda lesz, mert másnapra már felhős, borús időt ír, plusz a parkolás 2 napra ugyanannyi lenne, mint maga a hotel, annyit meg nem ér. A lehető legjobb volt így! Minden belefért, amit első körben látni szerettünk volna és teljesen elég is volt ennyi, mert estére elégedett kimerültséggel fáradtunk hullára.
Kicsivel több, mint másfél órányira lakunk Drezdától, így nem keltünk túl korán, magunktól ébredtünk, majd a reggeli habos kapucsínó után elkészítettük a szendvicseinket, smink, haj, hogy kicsattanóan érezzem magam a bőrömben, aktuális kedvenc outfit + imádott Promod-os fülbevalóm és juhú indulás!
A drezdai Zwinger
Egy belvárosi parkolóházban tettük le az autót és ahogy feljöttünk rögtön a Zwinger mellett találtuk magunkat. Na de mi is az a Zwinger? Mert csak pislogtam, amikor először olvastam róla.
A zwinger (ejtsd: cvinger, magyarul am. szorító, németül Zwinger) középkori illetve azóta épült várak, erődítmények két kőfallal határolt, gyakran állatok számára elkerített részeket is tartalmazó területe, ahol pl. a lovagi tornákat tartották. Ugyanezt a szót használták később a falszorosban emelt épületekre, pl. tornyokra is. Forrás: Wikipédia
A drezdai Zwinger Európa egyik leghíresebb barokk épületegyüttese és múzeumcsoportja, amit a német építész Matthäus Daniel Pöppelmann tervezett. Az épületcsoport 1711-1728-ig épült. A német barokk legeredetibb alkotása. Csodálatos faragások, pompa, hű wáó! Bár a középső nagy udvarát pont felújítják és csak meghatározott részeken lehetett közlekedni, a látvány még ennek ellenére is pazar volt.
Képzeljétek, fotóztam nagyban Istvánt, erre odajön hozzánk egy idősebb német hölgy, hogy csinál rólunk egy fényképet, hogyha szeretnénk, hát én úgy lehidaltam. Előző nap még gondoltam is rá, hogy meg kellene kérni valakit, de nem szívesen adom ki a kezemből a telefont.. szóval ez tiszta gondolatok teremtő ereje volt! 🙂 Így lett rólunk közös kép is, ami olyan ritka. Mondjuk az én képem határozottan jobban sikerült, mint a nénié, na mindeeeeeegy. Egy biztos, végtelenül kedves gesztus volt!
A Zwinger egyik épületében található a Gemäldegalerie Alte Meister und Skulpturensammlung bis 1800, szóval a Régi Mesterek Képtárában és szoborgyűjteményében az 1800-as évekig. Én úúúgy szeretem a galériákat, a sötét színű falait, a gyönyörű képkereteket és benne a nagy mesterek képeit. Találkoztunk Raffaello, Correggio, Rembrandt festményeivel. A kiállítás része egy szoborgyűjtemény is, amin csak ámultam, hogy hogy lehet ennyire élethűen kifaragni ilyen bonyolult mozgásban embereket. Az galéria egyik méltán híres képe Jean-Etienne Liotard, Das Schokoladenmädchen 1744/45. Csodás ecsetvonások, gyönyörű a lány ruhája.
Elég sokáig nézelődtünk, de sajna kicsit fáztam, így hamarabb eljöttünk, mint ahogy szerettem volna, ami éppen nem volt gond, mert a belépővel még két múzeumba is bemehettünk, a Porcelángyűjteménybe és a Matematikai és Fizikai Szalonba. Egyébként a három múzeum 14 € / fő volt, ami szerintem baromi kedvező ár, tekintve, hogy egy egész napos csodaszép program.
A Porcelángyűjteménynél kikészültem, egyébként is odavagyok a tányérokért, teáscsészékért, na lehet tippelni, István mennyire akadt ki. Főleg, amikor kijelentettem, hogy az IKEÁ-ban van egy vitrin, ami tökre tetszik és mi lenne, hogyha a nappaliba… 😀 és tarthatnánk benne ilyen gyönyörű csészéket. 😀 Jaaaj nagyon kiakadt, ha ezt tudja, el se vesz. 😀 Dőltünk a nevetéstől. 😀
Kreutzkamm Cukrászda | Conditorei Kreutzkamm
A galéria után elindultunk megkeresni az előzetesen kinézett cukrászdát, ahol megkóstolhattuk a speciális drezdai finomságokat. A Conditorei Kreutzkamm története 1825-ben kezdődött. Azóta üzemel és mára már az 5. generációs családi vállalkozásként süti a finomabbnál finomabb tortákat és süteményeket. Két süteményt kóstoltunk két nagy bögre lágy habos kapucsínó kíséretében. Jaj úgy szeretek az utazásainkból inspirációt gyűjteni! Szépen lassan elkészítem majd mindkét kóstolt tortát a blogra. Csak azt nem tudom melyikkel kezdjem. Melyikkel kezdjem? Írjátok meg kommentben, melyiket látnátok először szívesen!💫
Az első süti a Dresdner Eierschecke volt. Vékony kelt tésztával kezdődött az alján, ami itt már nálam nyert, majd rajta egy vékony túrókrém réteg, OMG, a tetején pedig vastagon egy felhő-puha vaníliapudingos – tojáshabos rész. A japán sajttortáknak lehet ilyen állaguk, videók alapján saccolom. Úgy szeretem ezeket a túrós könnyed süteményeket, nagyon bejött.
No, a másik sütink a Herrentorte volt, vagyis inkább tortánk, hát nem volt egy könnyed light történet, viszont annál brutálisabbat ütött. Sosem kóstoltunk még ilyen ízkombinációt, marcipános fehérbor krém és piskóta váltogatta egymást vagy 6 rétegben és az egész torta csokoládéval bevont, tetején pedig egy pisztáciaszem. Hű, na ezt muszáj elkészítenem itthon, mert István beleszeretett, jó nyilván én is, de ez nálam alap, Istvántól pedig annál nagyobb szó, mert ő NEM szereti a marcipánt, de ezt a tortát, ezt imádta! Nagyon jól összerakott kombó volt. Persze éhesek voltunk, mint a dög, de nem csak ezért volt ennyire nagyon finom! Jól esett egy kicsit pihenni a cukrászda melegében.
Aztán összeszedtük magunkat és sétáltunk egy nagyot az óvárosban, megnéztük a Frauenkirche-t, majd elsétáltunk a Fürstenzug-hoz, ami egy hosszú freskó, porceláncsempékből és a szász uralkodókat mutatja be. Végül visszamentünk a Porcelán, majd a Matematika és Fizika Múzeummal zártunk.
Dresdner Molkerei Gebrüder Pfund – a világ egyik legszebb tejboltja
Utoljára – egyáltalán nem túlzok, hogyha azt írom – a világ egyik legszebb tejboltjába látogattunk el, a Dresdner Molkerei Gebrüder Pfund-ba. Már pakolásztak az eladók, zárás előtt csöppentünk be, de ide még mindenképpen el szerettem volna jönni és megcsodálni. Nagyon megérte, pedig itt már fájt a fejem, annyi inger ért a nap folyamán és keveset ittam, de boldog vagyok, hogy beszorítottuk és egy 10 percre bejutottunk. Még a mellette lévő kapubeálló is tiszta csempe, álomvilág. Ezután stílszerűen bevágtuk magunkat a hazafelé útba eső legközelebbi Mekibe és jól megkóstoltuk a legújabb vega hamburgert.
Jártatok már Drezdában? Mit nézzünk meg legközelebb? Írjátok meg kommentben!🥰
Smuczer Hanna 