Betyár jó! Legközelebb dupla adaggal és 2 tepsiben egyszerre készítem, mert fantasztikus és a szervezetnek kellenek a magvakból származó jó zsírok! És hopp, pont olyan ízű lett, mint másfél hónapja Dániában, Randers egyik pékségében. El sem hittem! Ugyanolyan roppanós, leveles. Bár a készítése némileg eltér, szerintem az ottani egy leveles tésztára szórt magkeverék volt, de ahogy láttam a neten, így is – úgy is készítik. Szóval ez egy gyorsabb verzsön, de szerintem annál finomabb és nincs benne az a kiló vaj, amit általában a leveles tésztákhoz használunk.
Egy ropogós, brutálisan magvas kétszersült, teljes kiőrlésű zabkása alappal!
T I P P
Érdemes készenlétben tartani egy kis pirított magkeveréket otthon, sokszor fog csoda jól jönni! Például:
– zsemlék tetejét szoktam beleforgatni
– kenyerek/kiflik/zsemlék tésztájába is tökély
– krémlevesek feltéteként
– vagy ilyenkor, a dán KNÆKBRØDunk beszórásánál is jól funkcionálnak a gyorsan, szekrényből előkapott pirított magvak.
Pirított magkeverék:
– lenmag
– szezámmag
– napraforgómag
– tökmag
– egész mákszem
A lenmag és a mák kivételével egy serpenyőben, mindenféle zsiradék hozzáadása nélkül illatosra pirítom a magokat, kihűtöm, majd belekeverem a kimaradt 2 magot. Befőttes üvegbe teszem és szépen vár, amíg felhasználom. Egyszerre 200-300 grammnyit szoktam készíteni. Ha félünk az avasodástól, betehetjük a fagyasztóba.
Dán KNÆKBRØD
Sütési hőfok: 150 fok alsó-felső
Sütési idő: 1 óra 20-30 perc
Hozzávalók 1 tepsihez (200g-hoz)
100 g teljes kiőrlésű zabpehely
150 ml víz
150 ml tej
2 evőkanál lennag
2 evőkanál napraforgómag
1 marék tökmag
1/2 kávéskanál só
~ 4 tekerés durván őrölt bors
A szóráshoz: pirított magkeverék (lenmag, szezámmag, napraforgómag, tökmag, egész mákszem, zabpehely), durva szemű só
A tetejére szánt magkeverék súlyát nem adtam meg, mindenkinek tetszőleges.
Előmelegítem a sütőt 150 fokra (alsó-felső). Összefőzöm a zabpelyhet a folyadékkal, a 2 ek. lenmaggal, a 2 ek. napraforgómaggal, a marék tökmaggal, sóval, borssal. Rottyan. Kikenem sütőpapírral bélelt tepsire, nagyjából 1 cm vastagra, megszórom durva sóval, plusz a pirított magkeverékkel, kicsit belelapogatom, belenyomogatom a magokat a kezemmel és ilyenkor érdemes, még nyersen felkockázni, téglalapokra derelye/pizzavágóval felvágni (ezt elszúrtam, utolag jutott eszembe és csak törni lehetett, hát ennyi baj legyen..), 150 fokon 1 óra 20-30 perc alatt sült ropogósra.
Kövess Instagramon és Facebookon is!
Iratkozz fel hírlevelemre, hogy értesülhess a legújabb tartalmakról!
Autó Dániából – életünk egyik legszuperebb útja
Férj szervezte az utat – ebbe a tervezésbe most nem folytam bele és utólag mondhatom: nagyon jól tettem. Kinézett egy autót a költözéshez, leelőlegezte, a repülőjegyet, az oszkárt, a szállást és a flixbuszt is lefoglalta. Szóval minden készen volt már előtte egy héttel, így vártuk a napot. Este 8-kor indult a gép, tehát bőven volt időnk Miskolcról Pestre feloszkározni, reggel kovászos kenyeres szalámis-salátás szendvicseket gyártani és utazni, tényleg olyan slowliving életérzéssel, nem sietve, nem kapkodva.
Este 10-11 körül szálltunk le és amszterdami utazásunk hibájából tanulva (este 11-kor keringtünk gyalog az autópálya mellett, az Isten háta mögötti, kivilágítatlan, nádasos bicikliút mentén, keresve a lefoglalt, tök olcsó (vajon miért?!) autópálya hotelünket) szóval ebből tanulva, a legközelebbi hotelbe, a malmöi repülőtéri hotelben foglaltunk szobát. Aznap még nem sejtettük, de másnap életünk reggelijét tették elénk, vagyis szedtük össze a szó szerinti, svédasztalos svéd asztalról. Egy sima, basic repülőtéri hotel nevetve megfelel egy magyarországi 4, de állítom, hogy akár 5 csillagos szálloda színvonalának. BRUTÁL KOVÁSZOS kenyerek / zsemlék, életem első garnélái, de valami olyan szósszal, hogy behaltam. Bődületes volt a választék, életünk reggelije volt és ebben semmilyen túlzás nincsen. Halálosan komolyan mondom. A mai napig leesik az állam, ha arra a reggelire gondolok.
Reggel taxit kellett hívnunk, hogy bevigyen Malmöbe, mert a reptéri buszok indulásával nem értük volna el a Koppenhágába tartó flixbuszunkat. Második hitetlenkedés a napunkban, amikor a malmöi taxis magyarul üdvözölt bennünket. Olyan kis csodaút volt ez, az elejétől a végéig, beszélgettünk életről, sorsokról, majd beértünk Malmöbe. Volt durván egy óránk, sétáltunk egy picit a Central Stationnél, bóklásztunk boltokban nagy szemekkel nézve a helyi választékot, beszereztem egy csoda cuki svéd népviseletes, szőke kislányos hűtőmágnest, aztán elindultunk a HÍDra. Megvan a svéd-dán krimi sorozat A híd címmel?! Valami remek, kimagasló alkotás szerintem, ezért is volt hihetetlen érzés átmenni ugyanazon a hídon. Libabőr és egyéb.
Beértünk Koppenhágába, egy finom kávé 1500-ért / darab (Aztazegetúristenbasszuskulcs!!!!), séta a nagyállomás körül, aztán nyomás a következő flixbuszra, irány végállomásunk, Randers. Délután 4 körül értünk oda, hulla fáradtan és kopogó szemekkel, mert hol voltak már a tegnap reggel készített szendvicsek?! Google maps a barátom, így már az úton nézelődtem, hol kajáljunk este. Találtam egy kínai éttermet, de nem ám olyat, mint itthon a sarki, hanem egy elegáns, gyönyörű sárkányos, legyezős, beülős helyet. Levest kívántunk, jaj, de nem tudtak angolul, ami vicces volt, mert már mi is törjük, de kézzel-lábbal és google-lel csak sikerült a dán-kínai étlapot magyarra fordítani. Bár azt máig nem tudom István mit evett, mert mindenre bólogattak, hogy “jessz cikön, jessz, jessz “, de az enyém egy cápauszonyleves volt. Ez tuti. Úgy képzeljétek el, mint a karácsonyi halászlevet, csak egy pici kínai beütéssel és csípősen. Mellé nagyon ropogós burgonyaszirom-jellegű kenyeret és pirított bagettet kaptunk. Akkora élmény volt. Befejeztük, kifizettük, majd odajött hozzánk egy kicsivel jobb angollal beszélő nagyon-nagyon cuki lány és megkérdezte, honnan jöttünk, majd amikor leesett neki, hogy az hol is van, felkiáltott, hogy hááát itt nagyon olcsók a Mischlen csillagos éttermek és tudja-tudja merre van. Tényleg nagyon cuki volt, annyit kérdezett, plusz kiselőadást tartott a Randers környéki nevezetességekről, látnivalókról, basszus olyan érzésünk volt, hogy sose szabadulunk, már-már szinte kínos volt, hogy mennénk, mert eszméletlen fáradtak vagyunk, de hát hogy?! Estére Airbnb-n foglaltunk szállást, amit már eddig is praktizáltunk, csak eddig egész lakást vettünk ki, most pedig egy családnál aludtunk a harmadik emeleti gyerekszobában. Hát mekkora életérzés volt, tiszta emlék-utazás, mint amikor középiskolában Esslingenben voltam cserediák. Egy az egyben olyan érzésem volt, István teljesen kivolt, hogy Ő.. ezt sose merné megtenni, idegeneket beengedni a házába. Igen, teljesen jogos, de ott valahogy a kölcsönös, egymás iránti bizalom, már a legelső nap feltűnt, óriási. Például simán a konyhaasztalon hagyta a telefonját és a táskáját a csaj, úgy hogy őt nem is láttuk/hallottuk, hogy egyáltalán otthon van-e. Annyira mások.
Amikor kinézte István az autót, a világon nem gondolta volna, hogy ilyen gyönyörű városban találjuk magunkat majd. Randers neve írott formában 1086-tól van jelen, na gondolhatjátok milyen gyönyörű hely, igazi kincs. Eszméletlen cuki házak, inkább magasak, vékonyak voltak és 2-3 szintesek. Nagyon baba. A dán-svéd designt szerintem nem kell bemutatni, letisztult és otthonos. Szerelem első látásra. Az utcára néző ablakokat nem takarja függöny, séta közben látjuk mit csinálnak a családok, annyira elképzelhetetlen ez itthon. Mondom.. bizalom! Feltételezhetően nem az a lényeg, hogy mit csinál a másik, mert akkor annak függvényében intézem az életem… hanem mindenki csinálja a dolgát, ami neki rendeltetett, megy a saját útján előre. Kis, függöny nélküli ablakaikban gyertyák, éjjeli/állólámpák világítanak és amint meglátjuk, eláraszt bennünket egy elemi, mély ős-otthonosság érzés és hirtelen melegség árad szét legbelül. Hihetetlen hatása van.
Egyébként is közel áll hozzánk a hygge, de ez út még nagyobb slowlivingre tanított. Nem az volt a cél, hogy megismerjük Svédország és Dánia minden szegletét és pont ezért volt jó, hogy egyáltalán nem folytam bele az utazás megtervezésébe, mert így a legelső benyomásra építettem, nem pedig egy megtervezett, idealizált, előre elgondolt “hú nyaraláson jaj de boldog leszek, mert annak kell lennem” rendszer bekalibrálása volt, amit ott persze csalódás követ, mert mindig elfelejtem, hogy magamat is viszem és ha már valami nem úgy alakul, vagy nem érzem jól aznap reggel magam a bőrömben, akkor mehet sutba az idealizált boldog utazás. Életünk egyik legfelszabadultabb utazása volt. Bár.. zárójel, a dán autókereskedő haverjaink olyan szinten lazák voltak, hogy papírokkal bár, de forgalmi nélkül engedtek utunkra, amiről most már nyugodtan írok, mert múlt héten megérkeztek a messiásként várt papírok, de egy hónapig remegtünk, hogy “na most vagy vettünk egy autónyi alkatrészt vagy lesz belőle forgalomba állított autó“. Bizalom?! Visszafelé Berlin körgyűrűjén keresztül autóztunk a számunkra új, egyébként használt paripával, szuper utolsó pillanatban, baromi olcsón lefoglalt, 4 csillagos hotelben aludtunk. Összejött minden, életünk egyik legjobb útja volt! ❤ Visszagondolva el sem hiszem, hogy olyan messze voltunk. Hihetetlen.
Smuczer Hanna 