Macskanyelv

Cukrásztanonc-fejezetek, desszert

Pénteken sikerült elmismásolnom a cukrászsulis gyakorlatot, osztottunk szoroztunk, szögről-végről úgy döntöttünk nem megyünk ketten két helyre, hanem mentem Istvánnal Debrecenbe, így kiesett egy gyakorlat, ahol a következő sütemények kerültek elkészítésre:
– 500 g macskanyelv
– 12 db tejszínes képviselőfánk
– 20 db étcsokoládés trüffelgolyó
– 500 g kis ischler teasütemény
– 12 db echler fánk
– 6 db gyümölcs-vanília ízesítésű pohárkrém.


Az összes cukrászsulis receptem összegyűjtöttem a CUKRÁSZSULIUS RECEPTEK menüpontban!


Izgalmas-izgalmas. Szóval úgy döntöttem, maréknyi bűntudatom enyhítésére, a bonyolultabbakat elkészítem itthon a hétvégén, így estem neki szombat reggel a macskanyelvnek.

Pénteken már bevásároltam mindent, a képviselőkhöz is rendesen hoztam habtejszínből 4x200ml-t, szóval alapanyagaim voltak. Továbbá péntek este átbogarásztam a cukrász tankönyvünket és kiírogattam kis füzetembe az összes receptet, arányaiban a mi fogyasztási igényeinkre szabva, hogy ne csináljak egy hordányi süteményt, amit majd a következő hónapban is alig fogunk tudni elpusztítani. Hát eljött a reggel és én hatalmas lelkesedéssel ugrottam neki a macskanyelvnek, szóval hajrá. Egyébként nem igazán vagyok otthon ezekben a zsákból kinyomható süteményekben, sokkal inkább kelt tészta és kenyér vonalon mozgolódok, gondoltam is, hogy tuti beüt a krach, mint ahogy általában lenni szokott nálam, hogyha valamit legelőször készítek.

Közhiedelemmel (vagyis az én legelső elképzelésemmel) ellentétben a macskanyelv, nem egy cicás papírdobozban lévő, vékony babapiskóta formájú, kifejezetten ízletes tejcsokoládé, amit gyerekkoromban leginkább nagymamaáéknál ettem, hanem egy tejszínnel és felvert tojásfehérjehabbal kikevert, végtelenül folyékony állagú masszából készült piskóta, amit sima csöves habzsákból nyomunk ki zsírozott, lisztezett sütőlemezre, párizsikrémmel töltünk és felét, csinosan csokoládéba mártjuk. A zsírozott-lisztezett sütőlemezt éppen most (vasárnap reggel) mossa el István a sült kelkáposztához és céklához, sűrű bosszankodások közepette, hogy azért legközelebb Hanna, ha macskanyelvet csinálsz, mosogatót is fogadj fel magad mellé. 😀

Jogos, tényleg kimaradt a mosogatás, dehát akkora kálváriát lejártam szerencsétlen macskanyelvvel, hogy nem csoda, hogy dél körül már menekültem a konyhából:

– Az első bekevert adagot boldogan nyomtam telibe egy teljes sütőtepsin és sütöttem ki. Őőőő.. hát nem hiába írja ugye a tankönyv a “Készítsünk próbasütést!” felszólítást, amit simán figyelmen kívül hagytam, vakon bízva a tankönyv anyaghányadában. Eredmény: összefolyt az egész és teljesen amorf, lapos kis piskótacafataim lettek, amit betölteni nem lehetett, de magában kifejezetten finom volt mondjuk, de akár pohárkrémbe is tökély lenne!
– Szerencsére maradt az első adag kikevert masszából, úgyhogy gyorsan kevertem hozzá 1-2 evőkanál lisztet és az így már jobban alakult, de elégedett nem voltam és egyébként sem mértem mennyi lisztet tettem bele, szóval így..

– Ugrottam neki kikeverni a második adagot, ahol a tojásfehérjém nem verődött fel rendesen, jó, ezt elengedtem és attól függetlenül beletettem. Itt már kevesebb tejszínnel, több liszttel dolgoztam és csináltam próbasütést is, de a nem tökéletesen felvert fehérjehab miatt ugyanolyan folyékony lett, mint a legelső adag. 😀 Na, mondom hurrá. Szóval még több lisztet pakoltam hozzá és így lett nagyjából OKÉ.
– A legutolsó tepsit pedig úgy elfelejtettem, ahogy volt és persze sikerült is annak rendje és módjas szerint, szuper kis gázsütőmben megégetni.

Szóval tudok hozzá receptet írni, csak a liszt súlya egy nagyobb tartományban mozog. Figyeljünk rá oda. Leginkább azért osztom meg, hogy egy hónap múlva, vizsga előtt emlékezzek rá, hogy s mint kellene készíteni, vagy hogy milyen hibákat NE ejtsek majd akkor! Egyébként a belefektetett munka / íz arány, hát röviden: nem éri meg. Szerintünk nagyon tömör ez a párizsikrém tölti, esetleg lekvárral finom lehet, de így nagyon tömör. A tésztája meglepően új íz, nem igazán ettem még ilyet, az viszont tényleg fincsi, nagyon! Bár mára már a fele sincs meg, István kisfia nagy puszítója volt, tehát létezhet ember, akinek bejön, de nem tudom nekiugrok-e még egyszer gyakorlás céljából?!


Macskanyelv

Tészta
140 – 180 g liszt (120 tankönyvben írt helyett)
53 g porcukor
160 ml tejszín
1 tojásfehérje (cukikonyvben 53 grammot írt, de az szerintem sok)
48 g kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor
1 óriási csipet só
liszt + olaj a tepsi lekenéséhez

Töltelék / Párizsikrém
80 g étcsokoládé
80 g habtejszín

A töltelékhez a tejszínt mikróban felforrósítjuk és csomómentesre keverjük benne az étcsokoládét, majd hűlni hagyjuk.

Előmelegítjük a sütőt 170 fokra. Kiolajozunk, kilisztezünk egy sütőlemezt és előkészítünk egy sima csöves zsákot. A lisztet, a porcukorral, a sóval és a tejszínnel csomómentesre keverjük. A tojásfehétjét a kristálycukorral habbá verjük, majd spatulával a tejszínes masszához forgatjuk. Nyomózsákba töltjük és 6 piskótaformát nyomunk a tepsire. Betesszük próbasütésre. Hogyha jónak ítéljük, mehet a menet, süthetjük a többit is, ha nem, akkor kis lisztet adjunk még hozzá. 160-170 fokon nagyjából 10 perc alatt sülnek, akkor jó, ha a széle kicsit már karamellszínű. 

Naponta szuper receptek várnak az Instagram és Facebook oldalamon!
Hírlevelemre feliratkozva pedig rögtön értesülsz a legújabb tartalmakról!

Sós karamellás csokoládétorta

torta

A házi tortának nincs párja, ezt mindenki tudja, főleg hogyha ebből az eszméletlen kakaós piskótából készül. Tökéletes, pihe-puha, illatos, zseniális recept, már jó ideje ezt használom. Volt időszak, amikor kevesebb tojást tartalmazó olajos, tejes receptekhez nyúltam, de vállalhatatlannak találtam néha őket, nem mindig váltak be. Pedig a jó piskóta fontos. Fontos, hogy stabil alapja legyen házi csoda-tortánknak!

A helyzet az, hogy tortában – a kelt tésztákhoz képest – annyira nem vagyok jó. Nem ismerem a krémeket, mit, milyen hőmérsékleten keverjünk, meddig?! Vaj legyen, ami finomabb, de sokkal több kell belőle, vagy margarin, amit nagyobb térfogatra tudsz kihabosítani. Többek között ezért is kerülöm a vajkrémeket. Meg azért is, mert gejl. 

Csapó1: Hanna vs. zselatin (0:1)
Visszakanyarodva, valahogy, minden egyes tortázós alkalommal közbejön valami, de legalább örökre megtanulom (jó esetben), hogy hogy NE bánjunk egy adott alapanyaggal. Most például a zselatin volt egy ilyen pont. Eddig habfixálóval állítottam be a tejszínes krém állagát, sose dolgoztam még zselatinnal, félek tőle. Már eleve azon is több, mint 10 percig agyaltam (csak álltam és néztem és olvastam a leírásokat), hogy a zselatinlapot, vagy a port használjam.

Viszont a cukiban már többször készítettem és volt alkalmam a technikáját is ellesni, így elérkezettnek láttam az időt konyhám zselatin-szűz állapotának feloldásához. Na, most igen. Sanszos, hogy nem melegítettem fel eléggé a zselatinlapot – iszonyú nehéz úgy, hogy ne forrjon, de mégis elég forró legyen – és kicsit darabosan keveredett bele a krémbe, amit ugyan csak én láttam benne, de… Szóval a receptben inkább maradtam a habfixnál, az biztosabb, még nem zselatinozunk. Persze ismerve magam, innentől töretlenül gyakorolni fogok, hogy a következő tortánál már örömmel leírhassam a pontos elkészítését.

Feltételezhetően szükséges eszközök:
trokser (kínaiban 550 forintért lehet kapni szuper jót!) – a szép, egyenes burkoláshoz szerintem elengedhetetlen
hajlított kenőkés/spatula (nekem van egy nagyobb kb. 40 cm-es és egy mini 22 cm-es)

Sós karamellás csokoládétorta

A tortát az ünneplést megelőző nap készítsük el, tehát minimum 1 éjszakát alukáljon a hűtőben, hogy tökéletesen összeérjenek az ízek. Na, de nézzük elkészítési sorrendben a hozzávalókat és a recepteket egy 20 cm-es tortához. 

Sós karamell öntet
1-1,5 kávéskanál só100 g kristálycukor
50 g teavaj 82%-os
125 ml tejszín (30%-os)

Párizsi krém
50 g étcsokoládé
50 ml tejszín (30%-os)
2 teáskanál cukrozatlan kakaópor

Kakaós piskóta
6 tojás kettéválasztva
150 g kristálycukor
1 óriási csipet só
60 g búzafinomliszt BL55 (szitálva)
45 g étkezési keményítő (helyettesíthető vaníliás pudingporral)
30 g cukrozatlan kakaópor

Párizsi krémes-kakaós tejszínkrém
az összes párizsi krém
400 ml habtejszín* (állati 30%-os tejszín)
Habfixáló (leírás szerinti mennyiségben)
porcukor
20%-os cukrozatlan kakaópor

*Ált. állati tejszínnel dolgozok (Meggle), viszont most az egyik tejszínem ugyanezen márka, növényi Cukrászhab Creme Patisserie volt, hát felverés után úgy állt, mint Katiban a gyerek.. ehhez ugyan semmi sem kell. Mindenesetre én a továbbiakban is hanyagolni fogom a növényi készítményeket, csak kíváncsi voltam, mit tud a lelkem.

Burkolás
étcsokoládé ganache / párizsi krém*

150 g étcsokoládé apróra tördelve
125 ml habtejszín (30%-os állati)
A díszítéshez a leveleket mézeskalácsból készítettem.

*Én nem tudom, hogy miért hívja mindenki ennek a ganázsnak, amikor magyarul ez a párizsi krém. Szerintem.

Legelőször elkészítem a sós karamellás krémet/öntetet/szószt – vagy nevezzük bárminek is. A tejszínt jól felmelegítem. A kristálycukrot egy vastag aljú nyeles lábasba teszem és közepes, majd alacsony fokozaton karamellizálom (kevergetem fakanállal), amint elolvadt az összes cukorkristály és elérte azt az igazi karamell-színt, lehúzom a tűzről, apránként hozzákeverem a vajat, majd jöhet bele a jó, majdnem forró tejszín (na ettől teljesen behabosodik és össze-vissza bajlódik, nem bír magával), de jó lesz az: közben visszateszem és alacsony láng mellett, folyamatosan kevergetve pár perc múlva sima krémet/öntetet/szószt kapunk. Belekeverem a sót, apránként, folyamatosan kóstolgatva, hogy mi az a mennyiség, amennyit elbír! Kikaparom egy kis edénybe és félreteszem.

Párizsi krém. A csokoládét apróra vágom és egy kis tálba teszem, a tejszínt felmelegítem, de nem forralom! majd a csokoládéra öntöm. 1 percet várok, majd kavargatni kezdem. Addig kavarom, amíg az összes csokidarab el nem olvad benne, majd hagyom kihűlni.

Jöhetnek a piskóták. Nekem 2 db 20 cm-es tortaformám van, így egyszerre tudtam kisütni őket. Hogyha egymás után, két adagban sütjük, érdemes először 3 tojásból elkészíteni a fele adagot, mert a bekevert piskóta (a felvert tojáshab) minőségét megviseli minden várakozással teli perc.

Előmelegítem a sütőt 170 fokra. Előveszek egy kisebb edényt, belemérem, majd elkeverem benne a lisztet, a keményítőt és a kakaóport. Bekészítek mellé egy kis szitát. Egy másik tálba kimérem a kristálycukrot. A harmadik (ez legyen a legnagyobb – ehhez keverjük majd az összes hozzávalót) tálba a tojások fehérjét, egy negyedik, felverhetős tálba, pedig a tojások sárgáját teszem. (A szétválasztást mindig úgy csinálom, hogy először jól átmosom a tojásokat, majd külön még egy kis tálba választom a fehérjét, majd onnan zuttyintom át a nagy tálba, hogy tuti ne kerüljön bele sárgája.) Először felverem a sárgáját a fele kristálycukorral és egy csipet sóval. Majd miután ezzel megvagyok és jó habos, világossárga, jól, zsírmentesre átmosom a habverőt, majd elkezdem habbá verni a 6 fehérjét is, amikor már kicsit felhabosodott 2-3 perc múlva, jöhet bele folyamatosan hozzáadagolva a kristálycukor, szintén egy csipet só és nem túl kemény habbá verem. Óvatosan hozzáforgatom a tojássárgájából vert habot, majd beleszitálom apránként a száraz anyagokat (liszt,keményítő,kakaópor) és finoman beleforgatom, elkeverem.

A masszát sütőpapírral borított formába/formákba öntöm (durván 280-290 gramm jut egy formára) és 170 fokra előmelegített sütőben 30-35 perc alatt megsütöm. Kitámasztom fakanállal a sütő ajtaját, majd pár percre még bent hagyom, utána veszem ki őket. Ha kihűlt, a lapokat kettévágom, így 4 lapot kaptam.

A krém. Felverem a habtejszínt, hozzáadom közben a habfixálót. Előveszem a kis párizsi krémemet, teszek át hozzá a tejszínből, hogy lágyítsam és ne darabosan keverjem bele a tejszínbe, amolyan állag-kiegyenlítést végzek, mint a tejszínes leveseknél a hőkiegyenlítés. Amint már szép sima, selymes a párizsi krém és a tejszín, mehet a tejszínhez, beleszitálom a porcukrot, majd pár evőkanál kakaóport is. Géppel egyenletesre keverem.

Összeállítás. Minden lapra (4 db lapom van összesen, a tölteléket tehát 3 részre kell osztani) kenek a sós karamellás krémből 2-4 evőkanállal attól függően, hogy ki mennyire szereti töményen, ráhalmozom a tejszínes krém harmadát, jöhet rá a következő lap, így haladok az utolsó lapig. Rátenyerelek a torta tetejére, kicsit megnyomkodom, így hűtés közben nem fog összecsúszni, aminek ki kell jönnie oldalt, az most kijön, majd körbekenem, kiegyenlítem kicsit a tejszínnel. Mehet tortatárolóba és be a hűtőbe 5-6 órára, akár egész éjszakára is.

Étcsoki ganache/párizsi krém. Az étcsokoládét apró darabokra vágom. A tejszínt felforrósítom, nem forralom, tehát éppen csak, hogy majdnem forr és leveszem a tűzről, majd ráöntöm az összetört csokoládéra. Várok kb. fél-1 percet, majd gyönyörűen elkeverem. Félreteszem. Akkor tudunk vele burkolni, hogyha az állaga olyan (most hirtelen csak ez jut eszembe, bocsánat, hogy nem igazán íz-reflex-beindító) fogkrém állagú és ekkor szépen fel lehet kenni a hideg, kihűtött tortára. Ezt az állagot nyugodtan változtathatjuk, hogyha túl kemény lenne, mert mondjuk előző nap elkészítettük a tortával együtt, akkor csak pár mp-re betesszük a mikróba, de tényleg csak pár másodpercre.

Burkolás csokoládé ganache-al, vagy más néven párizsi krémmel. Burkolásnál a torta hőmérséklete jelenthet számunkra nehézséget, ugyanis a torta hideg, ezért a csoki gyorsan köt. Viszont ez az infó ne tartson bennünket vissza, mert annak ellenére, hogy (én igen naív és meglehetősen tudatlan módon erre abszolút nem számítottam) mégis eszméletlenül elégedett vagyok a legelső ilyen “tükörsima” burkolásomra.
Legelőször a torta tetejére halmozzuk a krém több, mint a felét és eloszlatjuk rajta úgy, hogy kicsit túllógjon az oldalain, majd a fent felhalmozott krémből költöztetünk szépen lentebb és lentebb az oldalaira. Amikor már itt járunk minden bizonnyal a teteje megkötött. A krémből felkenünk jó bőven az oldalára is, majd egy fém, egyenes trokserrel (kínaiban 550 forintért lehet kapni szuper jót!) egyenesre húzzuk. Betesszük a hűtőbe dermedni pár 10-15 percre, majd a kis lyukakat a maradék csokival bejavítjuk és egyenletesre húzzuk.