Gofrizgatásokban..
Mostanában eléggé ráfüggtünk a gofrikra.
Próbáltuk asütőporos verziót – ezen belül olajos és vajas kivitelezésében is feszegettük ízlelőbimbóink határtalan lelkesedését, majd készítettünk (a sütőporos verzió elve mentén) 1-2 órás érési idővel kovászos, kevert tésztásat és persze elmeroggyant kísérletezős kedvünk addig nem nyugodott, amíg a 24-30 óráig fermentált, igazi, kelt tésztás belga Liege gofrit ne zsupiszkoltuk volna bele, a már egyébként is tág szortimentünkbe.
Végül arra jutottunk, hogy lehetetlen sorbaállítani őket, mert imádnivalók minden variációban. Szóval amikor már úgy gondoltam, hogy akkor lassan körbejártuk a témát minden oldalról, egy fáradt és – egészen este 7 óráig gofrimentes – éjszakán történt valami: megszületett a mákos gofri.
Eszméletlen finom, karakteres, páratlan. Azóta sztárként tündököl a gofrikirályság élén. Talán úgy a legjobb, hogyha idézem az aznap esti Facebook posztomat a mákos gofri születésének körülményeiről:
“Családom édeset kívánt, de most képtelen voltam bármit is bekeverni. Mondtam nekik, hogy itt a recept, kimegyek veletek a konyhába, keverjétek be! Később a hatodikos tesómhoz, a közgazdász páromhoz egy gépészmérnök apuka is csatlakozott. Háát.. ennél szórakoztatóbb programot ki se találhattunk volna estére! Hogy fogalmazzak, az első pillanattól kezdve röhögök. Mint amikor józanul buliban vagy!
“Akkor most dupla adagot készítsünk!?”
“Tettetek bele elég sütőport??”
“Hát csak egy csomagot. Sütőport nem lehet a nulláról csinálni?”
“Tegyünk bele szódabikarbónát!”
“Hát ez most elég híg lett.”
Mindezek ellenére, csodamód egy eszméletlen finom gofri lett: feltalálták a mákos gofrit!!! Brutál jó! Nagyon büszke vagyok rájuk!”
H o z z á v a l ó k 5 – 6 d a r a b h o z
A T É S Z T A
200 g liszt*
50-55 g darált mák
1 nagy csipet só
1/2 csomag sütőpor
70 g kristálycukor
1 cs vaníliás cukor
55 g vaj
1 egész tojás – fehérje habbá verve
260-280 ml tej
A R A G U
1 db körte
pár szem szeder
1-2 teáskanál kristálycukor
fél diónyi vaj
2-3 evőkanál fehérbor
1-2 evőkanál citromlé
pici fahéj
só
A T E T E J É R E
pár szem goji bogyó
1/2 kávéskanál lenmag
1-1 paradió és pekándió
*Nálam most a 200g úgy állt össze, hogy 66g BL55, 66g teljes kiőrlésű rozsliszt, 66g aprított zabpehely – késes aprítóval liszté őrölve.
1. A tészta összeállítása. A tojásfehérjét habbá verem. A lisztet átszitálom, elkeverem a sóval, a darált mákkal és a sütőporral. A vajat megolvasztom. A sárgáját elkeverem a tejben, jöhet bele a cukor is, a lisztes keverékhez öntöm, csomómentesre keverem, végül finoman hozzákeverem a vajat és beleforgatom a fehérjehabot. A gofrikat egyesével kisütöm – mi jó sokáig szoktuk sütni, majd rácsra tesszük kihűlni.
2. A körteragu. Kicsumázom a körtéket, 8-ba vágom, szeletelem. Kis lábasba teszem őket, megszórom a kristálycukorral, sóval, fahéjjal, belereszelek egy kis citromhéjat, felöntöm a fehérborral és ráfacsarom a citrom levét. A tetejére teszem a csöppnyi vajat és összefőzöm kb 10 perc alatt. Közben beleteszek pár szem szedret.
3. Tálalás. Szerencsére a gofri mindamellett, hogy végtelenül egyszerű és gyors, eszméletlen mutatósan tálalható, ami szerintem nagyon nem mellékes szempont, mert az ízekhez, a zamatokhoz ugyanúgy hozzátartozik az esztétika, mint ahogy az illatok érzékelése. Az élmény így lesz kerek egész. Egyszóval tökéletes. A gofrikra kiskanállal ráhelyeztem a ragut, tettem a nagy körtedarabokból és a szederből is mellé, a tetejére pedig szórtam goji bogyót és lenmagot, végül 1-1 darab tört pekán-, és paradióval koronáztam az élményt.