Hogy lehet egy város ennyire gyönyörű!?
Egy ragyogóan napsütéses, szabadságmámorban úszó májusi napon, nyakunkba vettük Potsdam elképesztően gyönyörű belvárosát, ezzel tolva és napolva Berlint, ahová még mindig nem mentünk el. Spoiler alert: juhú, holnap megyünk egyébként!
Potsdam Berlintől 26 km-re délnyugatra fekszik a Havel folyó partján. Már a bronzkorban is lakott terület volt. A 7. században a szláv törzsek népesítették be a területet. III. Ottó 993. július 3-án alapította meg a várost. Neve a szláv Pod Stupa szavakból származtatható, jelentése oszlopok alatt. 1317-ben a várost Postampként említik, ekkor már vára is volt a településnek. 1345-ben városi jogot kapott. 1806 októberében Napóleon császár seregeivel megszállta a várost, amit 1815-ben III. Frigyes Vilmos porosz király kapott vissza. 1945. április 27-én vette be a várost a Vörös Hadsereg. 1945. július 17. – augusztus 2. között itt zajlott le a Potsdami Konferencia.
Forrás: Wikipédia
Gondoltam, rendszert csinálok az utazásos, városnézős bejegyzésekből, így fényképezőgépet, telefonállványt is vittem magunkkal, nagyon felkészültem, kiírogattam a legfőbb nevezetességeket, látnivalókat és elkészítettem az egynapos barangolásunk útitervét.
Potsdam számos palotája, parkja, műemléképülete felkerült az UNESCO 1990-ben a világ kulturális örökségének listájára, hát gondolhatjátok valóban mennyire szép város!
Nem terveztünk aznap bemenni sem kastélyba, sem múzeumba, csak elő-felfedeztük a város rezgését, mert legutóbb a szintén egynapos drezdai kiruccanásunkon (Drezdában jártunk!) úgy elfáradtunk a Zwinger kiállításain, hogy alig jutott energiánk körbesétálni a várost. Most inkább a város kisugárzására koncentráltunk és nyilván hódoltunk szenvedélyünknek, a gasztronómiának. Szerencsére 1 óra 15 percre lakunk Potsdamtól, így lehetőségünk van mihamarabb visszatérni és betérni egy-egy kinézett múzeumba és kastélyba.
Ahh ilyen kicsattanó örömmel indultam neki a csoda-napnak! ✨🦋
A bejegyzést igyekeztem nem túl történelem óra illatúra megírni, bááár azért tart olyan sokáig egy-egy utazás leírása, mert engem minden apró részlet érdekel a témában. Nem véletlenül volt a második szakom, szerintem minden korszakban találni nagyon izgi részeket.
Potsdami sétánk helyszínei, látnivalói
1. Schloss Sanssouci
2. Neues Palais
3. Chinesische Haus
4. Holland negyed – holländisches Viertel
5. Café Guam – Das Käsekuchen-Café
6. Alexandrovka
7. Cecilienhof
Marmorpalais, Küchengebäude, Das Holländische Etablissement, Régi piactér: Museum Barberini, Szent Miklós-templom
1. Schloss Sanssouci
Hogyha már láttatok pompát és éreztétek magatokat törpének csodálatos épületek között, na ez a hely pontosan olyan! Parkja csodálatos, teraszos elrendezésű, fügefákkal (itt eszembe jutott az idén olvasott fügefás könyv Elif Shafak: Az eltűnt fák szigete) színes virágokkal teli, szökőkutakkal, márvány szobrokkal díszített, mint egy tündérmese.
A Sanssouci (ejtsd: szanszuszi) egy pompába burkolt, késő barokk és rokokó porosz királyi kastélyegyüttes, Berlintől 40 km-re nyugatra. A palota és a hozzá tartozó hatalmas park elméleti alapjait II. Frigyes 1744-ben fektette le.
Nevét a homlokzatán lévő híres Sans, souci – azaz Gondtalanul feliratról kapta. A művészeteket kedvelő II. Frigyes porosz király a ide vonult vissza a nyilvánosságtól és az államügyektől, ezért kapta vidéki rezidenciája ezt a nevet. Békeidőben itt töltötte a nyári hónapokat. “Porosz Versailles-ként” is emlegetik a 97 méter hosszú, és 15,4 méter széles palotát. Ez tényleg nem véletlen, Versailles-ben még nem jártunk, így nekünk a bécsi Schönbrunn jutott róla rögtön az eszünkbe.
A rezidenciát és az ahhoz tartozó kerteket az UNESCO 1990-ben a világ kulturális örökségének a részévé nyilvánította. A hatalmas parkban több impozáns épület is található, többek között az Új Palota, a Kínai Ház, a Charlottenhof palota, az Orangerie, egy történelmi malom…
2. Új palota – Neues Palais
Az autóval a belváros szélén parkoltunk és innen sétáltunk, kis hétvégi kertek lugasos gyalogútjain, a Sanssouci Park bal szélén fekvő Új Palotához. Ahogy megpillantottuk az épület szélét, egyre nagyobbra nyílt a szemünk és esett le az állunk, kaptam is elő a fényképezőm, szempillantás alatt eltörpültünk a pompában.
Mintha a Bridgerton világába csöppentünk volna. Pont előző hétvégén daráltuk le az új mini sorozat, a Charlotte királynő részeit – ami a kedvencem lett. Varázslatos érzés volt olyan aprónak lenni a hatalmas, barokk 213 méter hosszú épület lábánál, időutazás a történelembe és csupán 6 év alatt épült?! Elképesztő!
II. Frigyes Porosz király építtette a hétéves háború végén 1763-1769 között, hogy megünnepelje Poroszország töretlen hatalmát. Elsősorban reprezentációs szerepe volt, viszont II. Vilmos már lakóhelyeként használta 1918-ig.
3. Kínai Ház, Kínai Teaház, Chinesische Haus
Szintén Nagy Frigyes áll a következő csodálatos épület mögött, aki hódolva a 18. századi kínai divathullámnak (chinoiserie, kínaizálás, ami a földrajzi felfedezések és a világkereskedelem hatására a 17. század utolsó harmadától végigsöpört egész Európán) megépíttette a Kínai Házat a Sanssouci Parkban.
A rokokó stíluselemeivel és a kelet-ázsiai mintákkal díszített pavilon 1755 és 1764 között építették. Igazán különleges épület, olyan szép volt a lila orgona hátterében!
4. Holland negyed – holländische Viertel
A Sanssouci Parkból elindultunk a belváros közepe, a holland negyed felé, ahol várt ránk 2 szelet mennyei sajttorta és 130 hagyományos holland építészeti stílust tükröző, vörös téglás, fehér ablakkeretes házikó. Na most, hogyha a történelmi városközpont 1990 óta az UNESCO Világörökség része, gondolhatjátok az egész mennyire meseszerűen csodás!
A holland negyed Nagy Frigyes nevéhez köthető, aki a 18. században holland iparosokat és kereskedőket hívott az országba és hogy a lehető legotthonosabban érezzék magukat, kialakította számukra a holland negyedet. Olyan, mintha Amsterdamban sétálnánk! Rendkívül hangulatos, a macskaköves utca tele apró üzletekkel, kávézókkal, éttermekkel.
5. Café Guam – Das Käsekuchen-Café
Aztán beültünk a holland negyedben sajttortázni a “Cheesecake Factory”-be, amit csak én neveztem így az aktuális és legkedvesebb (mert közben a végére értem, és kezdtem is újra) sorozatélményem, a The Big Bang Theory (Agymenők) miatt, egyébként Café Guam a becsületes neve. Kizárólag sajttortára szakosodtak, és 30 féle ízesítésű sajttortából naponta 8-10 íz közül válogathatunk, WOW! Például mandarinos, rebarbarás, mákos-marcipános, Créme Brülée, epres, áfonyás, Spekulatiusos, na szóval végünk lesz itt egy csapásra. Érdekes, hogy teljesen más ízvilága volt, mint amit itthon sütni szoktam (New York Cheesecake receptem), összehasonlíthatatlan, nem tudtuk kitalálni mivel dolgozhatnak, mascarpone, vagy Schmand? Módfelett izgi!
Ezért is imádok máshol is megkóstolni süteményeket, wáó effektus volt a köbön, szerintem sikerült a legjobbat kiválasztanom a mákos-marcipánossal. Mennyei volt! A Créme Brülée-se nekem kicsit édes volt, de nagyon jó ötlet a tetején lévő karamellizált jégcukor réteg, ezt észben tartom és valamikor majd beépítem a süteményeimbe. Egyébként hatalmas szeletet adnak, úgyhogy ezután idejét láttuk megkezdeni hosszabb sétánkat az orosz kolónia épületei, az Alexandrowka felé.
6. Alexandrowka
Az orosz kolónia története a 18. századig nyúlik vissza. III. Frigyes Vilmos porosz király építtette I. Sándor orosz cárral közözz barátságának emlékére. A kolónia 13+1 darab egyedi faházat és egy templomot számlál, amit 1826-ban építettek orosz énekesek otthonának. A faházakhoz óriási gyümölcsöskertek tartoznak. Felülnézetből a faházak Szent-András keresztet formáznak, ezzel tisztelegve az orosz egyház egyik legfontosabb szentje, András apostol előtt.
A király akarata szerint az orosz énekesek csak akkor költözhettek be a házakba, ha házasok voltak. A házakat nem tudták eladni, és csak közvetlen férfiági ágon örökölhették tovább. Ezért a következő évtizedekben a házak többsége a király tulajdonába került. A házak közül még négyben laknak az énekesek egyenes ágú 6.-7. generációs leszármazottai. Az Alexandrowka 1999 óta szintén az UNESCO Világörökség része.
7. Cecilienhof
Ó, na ide nem is gondoltuk volna, hogy kisétálunk! Az angol vidéki ház stílusban (1913-1917) épült, 176 szobás palota távolabb fekszik a belvárostól és oda-vissza jól megnövelte a gyalogos kilométereink számát, a sajttorta energiát adott! A palotát II. Vilmos császár fiának, Frigyes Vilmosnak és feleségének Cecíliának ajándékozta. HATÁROZOTTAN megérte idáig eljönni, belesétáltunk a történelembe, a Potsdami konferencia helyszínére, visszacsöppentünk 1945 nyarára. Konferenciatermében, a kerekasztal mellett tanácskoztak a második világháborút követően 1945. július 17- augusztus 2-ig a nagyhatalmak Attlee, Truman, Churchill és Sztálin képviseletében. A lenti táblán a bordó/piros kiemelt épületrész mutatja a konferencia pontos helyszíneit.
Azért elég libabőr belegondolni. A tégla és tölgy homlokzatú palota egyik érdekessége, hogy 55 Tudor-stílusú (Tudor-ház uralkodása idején virágzó késő gótika és reneszánsz elemeit ötvöző) kéménye között nincs egyforma. Másik érdekessége, hogy egyik szobáját hajófülkének alakították ki Cecília (Frigyes Vilmos felesége) kérésére, alulról balról a harmadik képen látszik valamennyire. Igazán hangulatos lehetett itt reggelizni!
Az időutazás után ismét a belváros felé vettük az irányt, megcélozva kinézett múzeumomat, a Museim Barberini-t, ahol olyan jeles impresszionista festők képeit csodálhatjuk, mint Claude Monet, Auguste Renoir, Berthe Morisot, Alfred Sisley, Camille Pissarro, Henri-Edmond Cross, Paul Signac. Monet-től 38 festményt láthatunk elvileg, mert bent még nem jártunk, de már alig várom! Látni szeretném az ecsetvonásaikat, ó de várom! A belváros felé vezető úton sem maradtunk paloták, műemléképületek nélkül. Az első két képen a Küchengebäude romjai, a harmadikon pedig a régi piactéren fekvő Szent Miklós templom látszik.
Bízom benne át tudtam adni a város csodáját! Legyen szép hetetek!
Hanna🌞
