Négy éve még azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy isszák! Egri lányként nem találkoztam a sárga túróval a húsvéti asztalon, csak miután megismerkedtem a párommal és Miskolcra költöztem hozzá. Anyukája minden Húsvétra elkészíti. Már tavaly is együtt fogunk hozzá párom anyukájával, s most is együtt készítettük el ezt a húsvéti finomságot. Saci néni az anyukájától tanulta, szóval igazi családi receptet tanulhattam meg!

Aki még nem találkozott vele, mint annak idején én, annak szokatlan lehet mind a neve és egyáltalán elképzelni, hogy most akkor miért sárga és miért túró?! A túróhoz pusztán az állaga miatt van köze, kész állapotban nagyon hasonlít rá. Tulajdonképpen egy édes, tojásos, mazsolás, állagának gomolyához hasonlító étel. Ami tényleg, elismerem elsőre igám furcsának tűnik, de én nagyon megszerettem az ízét, mert tökéletesen passzol a sós sonkához és az édes kalácshoz!

Hozzávalók egy nagyon nagy adaghoz (kb 1 kg)

• 20 egész tojás 
• 2 liter tej
• 13 evőkanál kristálycukor
• 100 g mazsola
• 1 púpos kávéskanál só

A tojásokat egyesével felütöm, majd beleteszem a cukrot. Kézi habverővel simára keverem, majd hozzáadom a sót. A tejet felteszem melegedni és ha már langyos vékonyan belecsurgatom a cukros tojásos keveréket. Folyamatosan, közepes lángon kevergetem, lapos fakanállal és vigyázok, hogy le ne ragadjon. Ez ‘sajnos eltart egy órán keresztül kb. Amikor már túrósodik és kiválik, kicsapódik  a  savó, akkor már lassan jó. Akkor zárhatom le, ha már teljesen túró keménységű!

Előre előkészítem a tároláshoz szükséges tartozékokat. Egy nagy lábas (6-7 l) tetejére teszek egy nagy szűrőt, majd rá egy kislyukú, pamut konyharuhát (nem a mostani esőkabát-konykaruhákat). Ebbe szedem bele a “túrót”. Próbálom közben a levét kinyomkodni. Majd amikor az összeset beleszedtem, a konyharuhát összefogom és egy spárgával erős hurkot kötők rá. Beledugok egy fakanalat és belelógatom egy nagy lábasba, hogy lecsepegjen kellően. Fontos, hogy ne érjen le. A nap folyamán többször ránézek és erősebbre, kisebbre húzom.

Facebook oldalamon várlak! 🙂