Délben dolgoztam fel az ízélményt: ültem a csendben, égett a gyertyám, előttem egy füzet, egy ceruza és apró villánként élveztem minden falatot. Nem is tudom, talán egy leheletnyivel több citromhéj még elfért volna – gondoltam – a lágy mákhabban. Omlós, vajas, puha, teljes kiőrlésű tészta. Igazán ízes, pedig csak egy tojás nélkül készült linzertészta, de játéka, ötvözve a roppanós tökmag grillázzsal, tökéletesen kiegészíti a pite bársonyosan lágy, fűszeres, igazi őszi álomkrémtextúráját. Valami ilyesmi élménybuli játszódott le a számban.

Szerintem próbáljátok ki! Ah soooo, kellett már valami igazán hedonista ebben az István nélküli, oxitocin termelő ölelésekben szűkös időszakban. Viszont megfigyeltem, mindig ezekben a lelkileg nehezebb életszakaszokban készülnek a legbrutálisabb receptek a blogra. Reggeli közben pattant ki a tökmag grillázs ötlete a fejemből, a diógrillázsos muffinom mintájára. Mindenképpen bele szerettem volna varázsolni a tökmagot, még a tökmagolajon is filóztam, hogy a habba, de a habnak inkább meghagytam a mákot, ami már egyszer bevált, mint tökéletes ízpáros a tök mellett. Lásd sütőtökös muffinb mákhabbal. Nyilván kell a három elem a tányéron, ez alap. Imádom. Odáig és viaszáig vagyok, igazi szerelem-projekt volt ez a pite. Már nagyon-nagyon régóta ki szerettem volna próbálni, de az sem véletlen, hogy várnom kellett vele ennyi ideig!

---

---

Life update

Reggel épp sétáltunk Booval, amikor megállapítottam, hogy viszonylag tök jól vagyok és éppen abban a pillanatban nem bánkódtam, hanem élveztem ezt az időszakot. Aztán az estin már szomorkodtam, mert eszembe jutottak az esti kuckózások, viszont ennek ellenére hiszem, hogy nem véletlenül kaptuk ezt az élettől, mint választási lehetőséget.

Mert nyilván volt választási lehetőségünk, dönthettünk volna úgy, hogy István marad itthon, de nem tettük. Legbelül én nagyon is tisztában voltam azzal, hogy nekem erre az egyedüllétre és a kutyával való egyedüllétre nagyon sok szempontból szükségem van. Sosem éltem még egyedül. Az egyetem alatt négyen laktunk egy albérletben, mind néprajzos lányok, tök jó időszak volt. Aztán az egyetem közepén ismertem meg Istvánt és megismerkedésünk után egy évvel, már együtt éltünk, az egyetemet is ingázva fejeztem be, busz bérlet, hajnali fél 5-ös miskolci indulások, hogy beérjek az első órámra Debrecenbe. Egyébként nagyon élveztem azt a plusz 2 x másfél órát, amit a gondolataimmal, könyveimmel, tanulással, zenével tudtam eltölteni teljesen szabadon.

Egyedüllétem első számú leckéje

Egy a lényeg, valahogy mindig furdalt az egyedül élés kivitelezése a lelki egyensúlyom megteremtésének képessége miatt. Életem minden eseményét, történését, minden beszélgetést lelki fejlődésben mérek. Engem úgy képzeljetek el, hogy általános iskolában nem tudtak a tanárok kihívni a táblához felelni, mert akár tudtam a választ, akár nem, mindig elsírtam magam. Nem bírtam feldolgozni a tényt, hogy mindenki engem bámul és nekem most meg kell szólalnom, mondanom kell valamit, önbizalmam a nullához konvergált. Ilyen tekintetben óriási fejlődésen mentem keresztül, szóval az, hogy momentánilag workshopokat tartok és YouTube csatornám van, az számomra egy kisebbfajta csodával határos, viszont a mai napig van bennem egyfajta visszaigazolás iránti kötődés, amit szeretnék feloldani. Nagyon sokat beszélgetünk Istvánnal, a blogomon lévő tartalmat, egyáltalán a blogom jelenlegi nevét, a csatornám és a recepteket is folyamatosan együtt ötletlejük, mindig szeretem megkérdezni a véleményét, nagyon sokat számít. Viszont, hogy most nincs jelen a videók vágásánál például, az utóbbi 2 videómra teljesen máshogy tekintek, mert nem volt kupaktanácsra lehetőség, az került bele, ami szerintem bele kellett, hogy kerüljön. Mármint értitek, nem kérdezhettem meg tőle, hogy ez totál hülyeség, kivágjam? Nekem kellett eldöntenem, ami valahol nagyon ijesztő volt, de számomra egy szükséges tanulási folyamat. Szóval az egyedüllét elsőszámú leckéje: megtanulok jobban bízni magamban.

Második lecke

Aztán ott a kőház, mert ugye közben építkezünk. István kintről, én itthonról koordinálom a dolgokat. A tetőhöz szükséges alapanyagokat Istvánnal megrendeltük az utazása előtti héten, így annak a kiszállítását már nekem kellett intéznem (cserép, faanyag). A cserép hétfőn megérkezett, ám kisebbfajta őskáoszt kavart, mert az első szállító nem tudott betolatni a telkünkre, sehogy sem bírta letenni, nálam itt eltört a mécses, olyan bőgésben törtem ki, hogy kellett 10 perc, mire megnyugodtam. Aztán elvitte a cserepünket arra a tüzépre, ahol megrendeltük, majd a tüzép, nyilván plusz költségen, de kiszállította. Projekt végül megoldva. Hogy mit tanultam belőle? Nem szabad kétségbe esni, amit bár a telefonban közölt velem István, de PMS-ben voltam, szóval egy részről azért valahol teljesen érthető kiborulásom. Viszont kedden már tudatosabban és megújult erővel mentem neki a tető faanyag kiszállításának koordinálásába. Hatvanhárom telefon körbe-körbe fuvaros-ács-faanyag kereskedés és így tovább a háromszögben a végtelenségig, így szerdán már gördülékenyen ment a folyamat, vagyis nyilván volt kis gikszer, de már nem pánikoltam, hanem gyorsan megoldottam. Heti projekt alapvetően óriási pipa, faanyag, tetőcserép a helyén, jöhet az ács, kezdődhet a tető-projekt! Annyira boldog vagyok. Szóval sziaaa eddig bennem titokban megbúvó önállóság és intézkedési hajlam, örülök, hogy végre a felszínre kerültél, így 27 évesen pont ideje volt!

Harmadik

Azért emeltem ki az egyedül mellett az ‘egyedül a kutyával’ részt, mert jelenleg elég erősen, tudatosan és célzottan tanulok gondoskodni egy kis élőlényről. Persze félreértés ne essen, eddig is gondoskodtunk róla, csak egy kerti kutyu teljesen más dimenzió, mint amikor együtt élsz vele. Közös ritmust, napirendet kell kialakítani. Az “ego” néha megszűnik, elé Boo kerül. Tesztelem magam a jövőre nézve és nem mellesleg az is tuti, hogy Booból nem lesz többé kerti kutyu, mert ez így vált tökéletessé számunkra, hát kivéve, ha én is költözöm Istvánhoz külföldre, de egyelőre ezt a szálat hagyjuk, mert homály fedi szövevényes tekeredését még számunkra is elég erősen. Aztán folyamatban egy klassz kutyakekszes bejegyzésem és leendő videó, szóval kutyával kapcsolatban lesz tartalom, szeretném leírni, hogy mit tanultam ettől a kis pöttömtől az első közös egy hónapunkban.

Kőház-projekt

Szóval így állok, 20 egyedül töltött éjszaka után kijelenthetem, hogy viszonylag stabilan és kiegyensúlyozottan. Istvánnal minden este órákat beszélünk, gyöngyszem üzenetekből készítünk mémeket, nevetünk egymáson, szóval ez is egy igazán maradandó időszaka lesz az életünknek, erősít, tanít bennünket és a viszontlátás öröme valami elképesztő várakozással tölt el, szerintem úgy fogok izgulni előtte, mint a legelső randink előtt 8 évvel ezelőtt. A mai napig látom, amikor a megbeszélt helyen és időben közelítek felé, teljesen beleégett a retinámba a kép. Úristen, hogy izgultam. Nyilván már nagyon várom a végét, de tudom, hogy nagyon türelmesnek kell lennünk az építkezés miatt. Most ez a lehető leghatékonyabb megoldás a mihamarabbi elkészüléshez. Egy nagyon erős álom-kép tartja bennem a lelket minden egyes nap. Mindennél jobban szeretnénk a kőházat, de nem minden áron.

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül c. könyvben Bocskor Bíborkának volt egy nagyon jó mondata, amit Istvánnal mi is ugyanígy gondolunk: „Milyen szép lesz az életnek ez a fajta fúziója! Az élet organikusan ad engedélyeket bizonyos dolgokra, másokra pedig nem. Erre nem adott. Hiába az akarás, ami nem jön, azt el kell engedni.” Persze nem szeretnénk elengedni, érezzük, hogy megvalósítjuk az álom-projektünket, de minden lehetséges, még az is, hogy nem jön össze, viszont akkor elengedjük és továbblépünk.

Nekünk az egész ház-projekttel az a célunk, hogy megálljunk a saját lábunkon, munkaadó nélkül biztosítson annyi bevételt, ami elég egy nyugodt, slow, kiegyensúlyozott élethez, amiben közösen tudunk alkotni, gyereket nevelni, vagy elmenni mellette dolgozni, de ne annak fényében, hogy a holnapi kenyerünkre kell görcsösen pénzt keresnünk. A kőház egy lehetséges eszköz ehhez a célhoz. Hát, ez most személyes lett, de nem véletlenül a nevem a blogom. Szeretek lenyomatokat hagyni korom falán.

---

---

Sütőtökös pite mákhabbal, tökmag grillázzsal

Hozzávalók 23 cm-es piteformához

Tészta
100 g BL55 búzafinomliszt
60 g teljes kiőrlésű búzaliszt
1/3 csomag sütőpor
csipet só
80 g hideg vaj
55 g porcukor
+ 2-3 evőkanál hideg víz (vagy 1 tojás)

Töltelék
1/2 kg sült sütőtök
3 + 1 tojás
200 g barna cukor
225 ml habtejszín
2 teáskanál fahéj
1/4 teáskanál szerecsendió
1/4 teáskanál kardamom
1/4 teáskanál gyömbér
1/4 teáskanál őrölt szegfűszeg
csipet só

Tökmag grillázs
100 g tökmag
50 g kristálycukor
30 g vaj
csipet só

Mákhab
200 ml hideg habtejszín
1-1,5 ek porcukor
citrom reszelt héja
2 evőkanál mák
1 evőkanál kristálycukor

A tésztához a lisztet a sóval elkeverjük, összemorzsoljuk a hideg vajjal. Beleszitáljuk a porcukrot, elkeverjük, majd pár evőkanál hideg vízzel tésztává állítjuk össze. Hűtőbe tesszük 20-30 percre.

A töltelékhez a sütőtököt először feldolgozzuk. Felszeleteljük, kimagozzuk, sütőben puhára sütjük. A töltelékhez a sült sütőtököt a habtejszínnel, három tojással, a barna cukorral, egy csipet sóval és a fűszerekkel összeturmixoljuk. A pitetésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk, majd szépen belelegózzuk a kivajazott piteformába. Egyébként tehettem volna bele egy tojást is, de úgy voltam vele, ne fokozzuk a kalóriák számát, jó lesz az vízzel is, tekintve, hogy lesz még hozzá egy-két elem. Vakon elősütjük 180-190 fokon 15 percig, majd a nehezék nélkül még 5 percig. Villával felvert tojással lekenjük a pite felületét, ráöntjük a tölteléket, eloszlatjuk és 180-190 fokon 60 percen keresztül sütjük. A pitét kihűtjük, hűtőbe tesszük éjszakára és másnap szeleteljük. Szuperül összeér.

Másnap készült el hozzá a többi elem is:

A tökmag grillázshoz a kristálycukrot nyeles lábasban karamellizáljuk, félrehúzzuk és belekeverjük a tökmagot. Ekkor elég reménytelenül összekapja magát és megszilárdul, de hozzáadjuk a vajat és amint a vaj megolvad, majd a karamellel elegyedi, szuper lesz kb 5 percen belül. Sütőpapírozott tepsire kiöntjük, megvárjuk, amíg megköt, majd összetörjük és a felét egy kis zacsiban nyújtófával tetszőleges darabokra ütögetjük.

A mákhabhoz a mákot ledaráltam (2 evőkanál mák, 1 evőkanál kristálycukor). Az előzetesen 12 órája hűtőben lévő habtejszínt alacsony fokozaton verni kezdtem, majd szitáltam bele porcukrot, belereszeltem egy kis citrom héjat, végül hozzátettem egy evőkanállal a darált mák-cukor keverékből. Ezzel tálaltam a pitét.