Tesóm 14. szülinapi tortája. Tavaly nagy elvárásaim voltak az idei önmagamhoz, mert úgy gondoltam, hogy cukrász papírral a polcon tévedni, hibázni már nem lehet és tökéleteset fogok tudni készíteni. De mégugyanám lehet, emberből vagyunk, hibázunk, kivéve, ha nem csinálunk semmit. Valószínűleg ezért stresszeltem rá kicsit jobban az idei tortára, mert nagyot vártam magamtól, de hülyeség ez úgy ahogy van, mert mi lesz, ha nem lesz szebb, mint a tavalyi? Hát akkor nem lesz szebb. Jaj ne már! Hanna… most komolyan a magad elvárásainak teljesítése miatt stresszeled itt magad? Gondold már ezt át.

Tavaly már pedzegettük Lenkével ezt a számtorta témát, tudjátok linzerlapból vagy vajas lapból kivágott számok 2 rétegben egymásra töltve kis krémpöttyökkel, és egész évben úgy volt, hogy 14-et formázó számtortát készítek a szülenapjára, csak azzal az opcióval nem számoltam, hogy az itteni konyhában nem úgy van ám, mint a régiben. Örül az ember, ha dolga végeztével kilép onnan, nemhogy kísérletezget és újabb tálat ken össze, amit majd szépen mosogathat el kétszer, mert a vajas dolgoknak még két mosogatás is necces, bár régen se tettem be a nagyobb tálakat a mosogatógépbe, de azért lényegesen kevesebb volt a mosatlan és olajozottabban ment a munka egy olyan konyhában, ahol rendesen elfértem. Például hét eleje óta körömvirág kenőccsel ápolok egy 4×2 cm-es égési sérülést a jobb karomon, mert amikor a forró serpenyőt a sarokban lévő csaphoz emeltem, nem tudtam úgy megnyitni, hogy ne égesse le a serpenyő teljesen a karom. Persze figyelmetlen is voltam, de sarokba tenni, csapot, kicsi helyen. Komolyan szocializmus gyöngyszeme ez a konyha, annak étkezőbe nyíló vécéjével együtt. Mennyit gondolkozhattak ezen az elrendezésen, vagy egyáltalán gondolkoztak rajta?! 😀

Bakik mindig vannak és lassan hozzá kell szoknom, hogy mindig is lesznek. Akkor nem lennének, ha naponta sütném a tortákat pár fix és stabil recept alapján. Bár nem a receptemmel volt gond, mert végül a jól beváltnál maradtam és offoltam a számtorta ötletét. A torta minden része fent van már a blogon és minden elemét elkészítettem már többször, egy változó volt: az albérlet drága Vesta gázsütője. Nem nagy sztori, de ha már egy hasonló esetet kiküszöbölök azzal, hogy leírom, mi történt ez alkalommal, akkor már örülök!

Tortasütésem

Ehhez a bevált piskóta recepthez 2 db 19 cm-es tortakarikát szoktam használni, aminek kivehető az alja. Még a Tescóban vettem talán 2 ezer körül darabját. Viszont a nagy költözésnél, hogy minél kevesebb cuccunk legyen a lakásban és “elférjünk”, betettük a garázsba és csak az állítható tortagyűrűt hoztam fel, ami nagyon praktikus, de egy van belőle és jelen esetben kétszer kellett bekevernem a tésztát, míg annó csak egyszer.

Bár mostani fejjel két állíthatót vennék, az lenne a legpraktikusabb. Egyébként az állíthatóm Auchan-os, semmi nagy márka, 2 ezer körüli szintén. Szóval az első lépésnél már konstatáltam, hogy hajaj, nem lesz ez olyan sima liba, mint otthon volt és többet fogok vele tötykölődni. Mondjuk ráérek igazán, heti projektem volt többek között javítani a blog átláthatóságán és a Tárgymutatójához a linkek hivatkozásait alapanyagokra lebontva elkészíteni, de a torta persze fontosabb, szóval rászántam az időm!

• 

• 

Kimértem az összes alapanyagot külön-külön az első és a második adaghoz is, hogy ezzel már később ne kelljen foglalkozni. Aztán összeraktam az első piskótát, gyönyörű lett, a használható rész (skalpolás előtt) 4 cm magas, szuper nagy hurrá, ha félbevágom, akkor lesz 2-2 cm-es piskótám az egyikből, 2-2 cm-es a másikból. Gyönyörű magas tortám lesz – örömködtem.

Aha. Csak azzal nem számoltam, hogy a tepsi egyik oldalát a sín fölé fogom tenni, így megdöntve az egész piskótamasszát és elfolyatva azt a másik irányba, ergó a használható rész csak 2 cm magas lett, tehát félresikerült akciómnak hála -1 lappal zártam a napot. Duzzogtam egy kicsit (valójában így hagytam el a konyhát :D), de úgy voltam vele, jó, nem sütöm újra, elfogadom, legalább az eredeti magassághoz képest, egy diétásabb tortánk lesz! Aztán végül csak megszépült a szememben, gyönyörű tortának tartom! 🙂 A receptet egy rendes, magas, 9-9,5 cm-es tortához adtam meg! Az enyém 7 cm magas lett 3 lappal.

TIPP: A maradék mascarponés krémből és a piskóták levágott tetejéből készítsünk szuper pohárkrémet, tetején fagyasztott erdei gyümölcs darabokkal!

Erdei gyümölcs torta

Hozzávalók 2 db 19 cm-es formához

Szaftos-tejfölös-olajos piskóta
360 g BL55 búzafinomliszt
1 csomag sütőpor
1 óriási csipet só
4 tojás kettéválasztva
200 g kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
150 ml olaj
100 ml tej
100 ml tejföl

Erdei gyümölcs lekvár
300 g erdei gyümölcs (fagyasztott)
3 evőkanál kristálycukor
1/3 citrom leve
csipet só

Mascarpone krém
250 ml habtejszín
400 ml mascarpone
150 g porcukor
1 csipet só
1/2-ed vaníliarúd

Svájci vajkrém
2 tojásfehérje (kb 70g)
65 g kristálycukor
150 g puha vaj
1/2 vaníliarúd

Ha egy tortakarikánk van, a piskóta felét keverjük be először. A piskótákhoz összekeverjük a lisztet, a sütőporral és a csipet sót. Kettéválasztjuk a tojásokat. Egy nagyobb tálban a sárgáját 120 g kristálycukorral fehéredésig verjük, kis adagokban, lassú keverés mellett hozzáadjuk az olajat, hogyha felvette, jöhet a tej + tejföl keveréke, végül belereszeljük a citrom héját. Elmossuk a habverőkarokat. Kis tálban a fehérjét 80 g kristálycukorral és a vaníliás cukorral nem túl kemény, lekonyulóan csúcsos habbá verjük. Előmelegítjük a sütőt 175 fokra. A sárgájás részhez spatulával hozzákeverjük a száraz hozzávalókat, végül több adagban lazítjuk a fehérjehabbal. A tésztát 2 db 19 cm-es, alján szilikonos sütőpapírral bélelt tortaformába öntjük (az oldalát nem kell papírozni, mert ha a masszát a közepéből felhúzzuk az oldalára habkártyával, nem púposodik fel olyan annyira) formánként ~545 grammot kaptak. 175 fokon (alsó-felső) 30 percig, majd 155 fokon további 25-30 percig sütjük. Formában hagyjuk őket kihűlni.

Az erdei gyümölcs lekvárhoz a gyümölcsöt a cukorral, a csipet sóval és a citrom levével sűrűsödésig főzzük, kihűtjük. A piskótákat kivágjuk a karikából. Leskalpoljuk a domború tetejét és kettévágjuk, így lesz egy 4 db 2 cm magas lapunk. Lemérjük a szépre szabott lapok összsúlyát, mert pontosan ennyi krémre lesz szükségünk. A krémet képzeletben 3 + egy kicsi részre osztjuk.

A mascarpone krémhez a porcukrot átszitáljuk. A hideg tejszínt elkezdjük felverni, majd kanalanként hozzáadjuk a porcukrot, a csipet sót, a mascarponét, végül a vaníliarúd kikapart magjait. A tortát mérlegen töltjük. Ha az első lap mondjuk 150 g, kap 150 g krémet úgy, hogy a szélén 1,5 cm-en vastagabb legyen, a közepébe eloszlatjuk az erdei gyümölcsből készített lekvárt. Jöhet rá a következő piskóta, kicsit rányomom a krémre, közben nullázom a mérleget és így betöltöm a tortát. Végül a képzeletben írt + egy kis krémrésszel vékonyan beburkolom. Hűtőbe tettem 2-3 órára.

Alapvetően már így is szuper lenne a torta, de azért én beburkoltam egy szép vaníliapöttyös természetes módon elkent svájci vajkrémmel. A vajkrémhez a tojásfehérjét és a kristálycukrot alacsony lángon, folyamatosan kevergetve 55-60 fokosra hevítem, épp, hogy gőzölögni kezd, átöntöm egy fém tálba és kihűlésig verem, 19 fokosra (ekkor totál habcsók, akár ki is nyomhatnánk zsákból és kisüthetnénk annak), végül hozzáadom a vajat és addig keverem, amíg szép habos nem lesz. Beburkolom vele a hideg tortát. Hűtőbe tesszük, másnap szeleteljük, addigra összeér!

Fog maradni a vajkrémből, de nyugodtan fagyasszuk le a legközelebbi süteménybe, mondjuk a Dunahullámba, a Bienenstich-be, a Raffaello szelethez, Egri nagymama pudingos krémeséhez, vagy a Méteres kalácshoz is pont tökéletes lesz! 🙂