…avagy így tartom életben a már sütőképes / nagykorú kovászom

Kovászunkat életben tartani nem olyan para, mint felnevelni, ígérem! Jogosan merül fel bennetek a kérdés, hogy „Oké, de most hogyan tovább? Az örökkévalóságig etetgessem reggel-este? Takargassam, cirógassam, énekeljek hozzá?” A jó hírem az, hogy innentől szinte alig kell vele foglalkoznunk. Tehát miután frissen felnőtt/sütőképes korba lépett kovászunkkal megsütöttük életünk első kenyerét, maradt egy adag kovászunk az üvegben, amit én kenyérsütés után rögtön be is szoktam tenni a hűtőbe. Ez lesz az ún. anyakovászunk.

A hűtőben tartott anyakovászom, kicsit hányaveti módon, én csak akkor etetem meg (1:4:4 arányban), hogyha már csak egy kis kaparék van az alján, kb 1 teáskanálni, tehát kb 5-10 gramm! Ezeknél az etetéseknél miután bekevertem, megvárom amíg megjelennek benne az elő bubik, majd rögtön beteszem a hűtőbe. Fontos nagyon, hogy sosem szabad elhasználni teljesen és ezt csak zárójelben magamnak: Hanna soha többé ne vidd át anyáék/nagymama hűtőjébe – csak megetetett, másik üvegbe áttett kovit szabad utaztatnod! Még ilyen álmatlan éjszakát…

Szóval, ha kenyeret sütök a kiindulási alap az, hogy minél többször etetem meg sütés előtt, annál erősebb lesz és annál jobban tud dolgozni a kenyérben. Különböző arányokkal szoktam etetni, de ez minimum 1:1:1 (gyorsabb érési idő 4-5 óra), maximum nálam 1:4:4 (hosszabb, kb 7-9 órás érési idő) szokott lenni.

Kenyérsütés előtt a legelső feladatom mindig az, hogy megnézem leendő kenyerembe hány gramm aktív kovász szükséges. Ezt az X mennyiséget én kétszeri etetéssel szaporítom. A kis anyakovászomból az első etetésnél kiveszek 5 grammot, az anyakovi rögtön visszamegy a hűtőbe és a kivettet ezt fogom a receptben megadott mennyiségre felszaporítani és innentől visszafelé számolok. Fogom a receptben leírt X g-t és elosztom az arányszám összegével, majd az 1 részét ismét visszaosztom az első etetés arányszámainak összegével is.

Természetesen minden családnál kialakul egy adott ritmus, egy szimbiózis a kovász és a mindennapjaink között. Az én rendszerem egy kétszemélyes háztartás kéthetente való kenyérsütésére kalibrálódott és ebben nagyon nincs is recept. Mindenkinél más-más szempontok és felhasználá szerint alakul egyedivé.

TIPP / ha tudjuk, hogy jó ideig nem tudunk neki enni adni, akkor tömörebbre kell etetni: kicsit kevesebb vízzel és így tenni a hűtőbe. Érdemes egy kis adag kovászt megszárítani, hogy vész esetén legyen kéznél feléleszthető tartalék. Sütőpapírra kikenek az aktív koviból, megszárítom – porrá is őrölhetem – és üvegbe teszem.