Bemutatom a folyamatot:
Az elején.. “úúú de bonyolult ez a kovászolás’. Utána nem sokkal jön az ‘úristen, de gyönyörű kenyereket sütnek vele’. Aztán elkezded etetgetni a saját kis kovászodat, nevet adsz neki, közben mindenki kiröhög, még a 11 éves húgod is. Majd az első sikerélmény következik, amikor legelőször sütsz vele…és ekkor már nem érted, hogy eddig hogy tudtál élni nélküle?!

Másfél évvel ezelőttig azt se tudtam, mi a kovász. Aztán egyik napról a másikra beszippantott a házi kenyér, zsömle és a ciabatta világa és hát.. most ott tartok, hogy kenyérsütős könyvek hevernek a ház minden pontján! Például sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen kenyeres-receptes könyv olvasása közben lesírom a szememről az aznapi sminket, mert egészen egyszerűen olyan gyönyörű az a mondat. Ennyi. Valahogy kialakul közted és a tésztád között egy szorosabb kötelék, belesütöd mindened, az időd és a szíved, szóval tényleg mindened. Így lesz tökéletes!

Mert ha kovászolásra adjuk a fejünket át kell programozni a sütésre fordított idő fogalmát. Míg egy élesztős túrós batyut kb. 2-2,5 óra megsütni kelesztéssel, dagasztással, sütéssel együtt, addig egy kovászos túrós batyunak idő kell. A tényleges munka körülbelül ugyanannyi, mint az élesztőssel, csak a munkafolyamatokat szabdaljuk szét szinte napokra. Minden apró mozzanat, legyen az egy hajtogatás, vagy egy reggeli etetés, egy tökéletes egész része lesz egyszer. A kovász élesztő nélkül készül, liszt és víz összekeverésével. Napról napra, ahogy erjed, szaporodnak benne a természetes élesztőgombák és a tejsav-, ecetsav baktériumok. Az élesztőgombák fogják lazábbá tenni a tésztát. A savteremtő mikrobák pedig a jellegzetes kovász íz és aroma kialakításáért felelnek.

Oké, nem megszokott tőlem, hogy hosszú szövegekkel jövök, DE ezt a részletet eddig vagy hatmilliószor elolvastam külön-külön minden egyes családtagomnak. Annyira kerek, minden benne van! Ezért muszáj megmutatnom Nektek is!

Másfél évvel ezelőtt kezdtem neki a legelső kovászpalántámnak, ami megfelelő infó és hozzáértés hiányában full ecetszagú lett (utólag: valószínű csak éhes volt), így a kukában landolt, ezzel együtt a lelkesedés mosolya is leolvadni látszott az arcomról. De nem adtam fel, nyáron volt még egy próbálkozásom kovász-ügyben, ami sajnos ciki, de hasonló sorsra jutott, mint az elődje.

Viszont most SIKERÜLT. Életben maradt a No.3 próbálkozásom.

Kovászolni eszméletlen izgalmas. Sok idő ugyan, amin nem a tényleges liszt-víz kimérését értem – mert az csak 5 perc a napból -, hanem mire összeollóztam innen-onnan az infókat. Ezért kovászom készítésének lépéseit és a legfőbb fogalmakat, tippeket összefoglalom a következő bejegyzésben. A bejegyzés folytatása: Kovász-szerelem II.