Tejszínes kávétorta – cukrász vizsgatortám

Cukrásztanonc-fejezetek, torta

Levizsgáztunk gyakorlatból.

H u r r á .

Hát ezen a napon is túl vagyunk!
Amikor 2 évvel ezelőtt beiratkoztam és kiszámolatm, hogy 2020-ra lesz papírom, baromi távolinak tűnt. Elképzelhetetlenül távolinak. Komolyan! És most itt vagyok, 2020 májusában, hátam mögött a gyakorlati vizsgával. Hihetetlen. Sokan kértétek, hogy írjak a suliról, a vizsgáról. Jöjjön hát pár szó az oktatásomról.

Először is, én egy 2 éves, államilag támogatott felnőttoktatásra jártam, tehát a suli ingyenes volt. Nem mindegy, hogy felnőttoktatásról, vagy felnőttképzésről beszélünk, mert míg az első ingyenes, az utóbbiak a fizetős kategóriába tartoznak, bár kész vagy vele kb 6-8 hónap alatt. Mindkettő OKJ-s végzettséget ad. Annak idején (2018 szeptemberében) ebbe nagyon belemerültem, remélem nem beszélek hülyeségeket, mert azóta lehet változtattak valamin, akkor az infóm sajnos már elavult.

Egy kereskedelmi és vendéglátóipari középsuliba jártam, ahol az első évben hetente egyszer elméleti oktatás folyt, délutántól kora estébe nyúlóan, kéthetente pedig, szintúgy este, egy hosszú gyakorlat, azaz a suli tanműhelyében sütöttük le az elméleti cukiórán átbeszélt süteményeket, készítményeket. Ezekről az alkalmakról készültek a blogom CUKRÁSZSULIS FEJEZETEK részei. A sulis gyakorlat mellett választani kellett egy cukrászdát (csak olyat választhattál, ahol mestercukrász dolgozik és a sulival szerződésben áll, vagy valami ilyesmi). Kaptam egy listát a választható cukrászdákról és szimpi-nemszimpi, vagy hol fogadnak szívesen – hol nem alapon dönthettem, hogy hol szeretném a kötelező külső gyakorlati óráim ledolgozni, ami az első évben heti 12 órát, a második évben 16 órát jelentett, mert hát közben megemelték. Ezért járt havonta egyszer egy kis ösztöndíj, ami kb egy heti, két személyes bevásárlásra elegendő volt. A második évben már nem volt belső, sulis műhelygyakorlatunk, csak a 16 óra cukrászda és heti 1 elméleti oktatás. Ezen kívül, hogy nyáron se unatkozzunk, külső nyári gyakorlatot is előírtak. Hú de erre az óraszámra már nem emlékszem, talán valami 120 óra?! Nagyvonalakban ennyi a száraz infó.

Gyakorlati vizsgánk

Meglepően flottul ment! Élveztem! Bár, megjegyzem, nagyon izgultam. Csak úgy remegett a kezem, amikor fel kellett vágnom a tortám a vizsgáztatók előtt. Nagyon izgulós vagyok, hát ez van. Általánosban utáltam felelni, mert mindig elsírtam magam, ezért a tanárok annó már nem is küszködtek a feleltetésemmel. Csak az általános iskolás biológia tanárom nem volt erre tekintettel, mert ő előszeretettel hívott ki és ha tudtam, ha nem, mindig sírás lett a vége. Leblokkoltam és sírtam. Ne kérdezzétek a pszichológiai hátterét, valami óriási önbizalomhiányban gyökerezett a sztori, viszont mára kikupáltam ezt a sírásos hülyeségem és ezért vagyok magamra pl a workshopok miatt baromi büszke, hogy már ki merek állni emberek elé, elétek és oktatni, tanítani, elmondani a gyakorlat során szerzett tapasztalataimat. Ez az egész blog nekem nagyon terápiás és ez most komoly, de visszakanyarodva becsukom kis lelkem ajtaját és folytatom a vizsgasztoritellinget. Vírushelyzet, 1,5 méter távolság, maszk és kesztyűosztás, suliba belépésnél a kezedre nyomták (ők!) a kézfertőtlenítőt, tehát tényleg le a kalappal, ekkora felkészültségre egyáltalán nem számítottam. Öltözőbe hármasával lehetett bemenni, szóval biztos nagyon sok munkájuk és túlórájuk volt/van benne a tanároknak. Respect! A sulinak 2 cukrász, 1 szakács, és 1 pék tanműhelye van. Extra jófejség volt például az is, hogy minden teremhez külön mosogató személyzet segítette a munkánk. Ezért örök hála! A pékben volt a vizsga végén az értékelés, én a szakács műhelyben dolgoztam, ami a legnagyobb és csak 4-en voltunk bent és igazi felüdülés volt ott dolgozni, mert kilépve a 1,5 négyzetméteres panel konyhából végre elfértem! Odaálltam a pultomhoz, amire már minden (tálak, csillagcső, papírozott sütőlemez, digitális mérleg, spatulák, habverő, robotgép is jutott mindenkinek – tényleg rendben volt nagyon) ki volt készítve, kihúztuk névsor szerint a tételeket: 11-est húztam, ami egyébként semmit sem mondott, szerencsére alá volt írva az elkészíteni való.

11. tétel
– 250 g Kakaós pathé teasütemény (kevert omlós tészta)
– 16 szeletes Tejszínes kávétorta (világos piskóta felvert, főzött krém alapot tartalmazó, kávé ízesítésű tejszínhabkrém krém)
– 2 adag gyümölcsös ízesítésű pohárkrém (főzött vanília krém, vegyes gyümölcsök, tetszőlegesen választott díszítőanyagok)
– 16 szeletes tejszínes kávétorta felhasználásával alkalmi dísztorta

Kiélveztem minden pillanatát. Kaptunk a tételszámunk szerint egy tálcát, amin már a nagyjából kimért alapanyagok sorakoztak és egy kinyomtatott A4-es lapot, amin a receptek anyaghányadai szerepeltek. Amint elkezdtem, bekapcsoltam a slow gombom és Hanna ezt élvezd! felkiáltással tettem-vettem. Nem siettem, nem sürgettem magam, végtére is, ez az utolsó alkalom, hogy én máshol sütök és ki tudom próbálni magam nem otthoni környezetben.

Tejszínes kávétorta

Hozzávalók 16 szeletes tortához (23-24 cm)

Világos felvert, piskóta
7 tojás
140 g kristálycukor
150-155 g búzaliszt (140 helyett)
1 teáskanál sütőpor
1 csomag vaníliás cukor
sóért nem szaladgáltam összevissza a hatvanharmadik terembe, mint a mérgezett egér, de szívem szerint tettem volna egy óriási csipetet

Először a tortalapnak ugrottam neki, mert nyilván számított az idő, a tanárok sem és mi sem akartunk este 8-ig ott lenni. Elkészítettem a világos piskóta felvertet a kapott anyaghányad szerinti recephez képest + 15 g liszttel és egy kis sütőporral, biztos, ami biztos alapon, mert úgy tanultuk az első évben cukigyakorlaton, hogy 1 tojáshoz 23 g lisztet tegyünk. Jó az 161 grammra jött volna ki, de belekalkulálva azt, hogy tejszínes a torta és ha nagyon nehéz a piskóta kinyomja oldalt a krémet, á mondom elég a 150-155 g. Az előre elkészített papírozott lemezen, előre megrajzolt 3 tortakör is szerepelt, amire csak elosztottam a tésztát, kikentem és mehetett is a felmelegített sütőbe. Gyönyörű piskótáim lettek, hála az égnek, így tudtam jó magas tortát építeni belőle! Amíg sült a piskóta, lefőztem hozzá a krémet, mert annak hűlnie kellett.

Tejszínes-kávés töltelék
300 ml víz
100 ml kávé
150 g kristálycukor
30 g krémpor (= vaníliás pudingpor)
400 ml növényi (😅😡) tejszín

Zárójel: eme krém mennyiség szerintem kb 1,5-szörös tortának felel meg, baromi sok maradt belőle.

Kimértem a vizet, beleöntöttem a másik teremben összeszedett, előre odakészített, lefőzött (vagy instant?! – már sose derül ki, nem kóstoltam, de elég illatos, erős volt, szóval sanszos, hogy főzött volt) kávét. A pudingport a kimért folyadékból egy kicsivel kikevertem. A többit feltettem egy gyorsforralóban a tűzre. Nem bonyolítom, basszus főztem egy pudingot, majd átkapartam egy fém tálba hűlni. Oké. Amint kihűltek a piskótáim, körbevágtam őket az odakészített piskótakarikával. Majd mentem az anti-tejszínért és felvertem. Basszus, ez a hulala brutál, olyan taft lesz az egész, mint a hajhab, vagy a borotvahab, amit apukám apcán látok mindig (István kis csupi, neki borotválkoznia is alig kell, hát imádom, ezért hoztam példának apum :D). Szóval brutális ez a hulala, komolyan.. mi az isten lehet benne, csak kerekedett a szemem. Na mindegy, ez volt, ezt kell szeretni elfogadni. Fogtam a kávés pudingot és, mert nem takartam le közvetlenül frissentartó fóliával és kicsit bőrős lett, átmentem rajta habverővel, jól kihabosítottam, amennyire tudtam összezúztam a darabkákat benne, majd az antitejszínt fokozatotsan és óvatosan hozzákevertem. Egyébként finom lett, komolyan. Most szörnyű, hogy ezt mondom, de ez a kávés tejszínhabkrém brutál finom! Nyilván rendes, tehénből eredeztethető tejszínnel képzelem el az itthoni megvalósítását, de értitek, szóval FINOM! Ezért is szerettem volna megosztani a receptjét, mert simán elkészíteném még egyszer minden gondolkodás nélkül! Na, oké, betöltöttem a tortát a keretbe, betettem a hűtőbe dermedni.

“Gyümölcs ízesítésű pohárkrém”

Megcsináltam a pudingot a szenzációs gyümölcsös pohárkrémhez, amit később szintén antitejszín hulala barátunkkal lazítottam. Ezt gyorsan összedobtam, a gyümölcskehely oldalára konzi barackot vágtam, a tetejére, díszítés gyanánt pedig pici kis kocka gyümiket. Jó, erről annyit, hogy szerintem ez mindenképpen egy gusztustalan édesség. Sosem pazarolnék rá egyetlen egy árva felhasználható kalóriát sem a napomból, sajnálom. Nem is törődtem nagyon vele, betöltöttem und tschüss.

Kakaós pathé

Na ez egy nagy kérdőjel, mert az előző héten gyakorlásképp készítettem itthon vaníliás pathét és az jól sikerült. Bár b@zi vagyok, már bocsánat, mert a tortából kiindulva, megnézhettem volna a blogomon lévő receptet és azt kellett volna lesütni, nem azt, amit a lapon látok. Megint naiv voltam, de hát ki gondolná, hogy azzal valami nem ok?! Jaj mondjuk még jegyet nem kaptunk, nem kellene ennyire nyíltan negatívkodnom. Lehet, hogy nem. A zördög nem alszik. Szóval lágy lett a tészta és nem maradt meg benne a csillagcső mintája. Aztán az értékelésnél a vizsgabiztos valami olyasmit magyarázott, hogy hát a kakaó súlyát le kellett volna vonnom a lisztből, amit már akkor sem értettem, hogy most miii?! Hát akkor mi az isten van a papíron, hogyha nekünk ott még kivonni, hozzáadni kell!? Meg.. utólag jutott eszembem hogyha lágy volt a tésztám, akkor.. ha a kakaó súlyát még elveszem a lisztből, na akkor mi lett volna a lemezen!? Egy szétfolyt placcs. Na, szóval nem tudom hova tenni, tény, hogy nem sikerült jól és próbasütést sem végeztem, amivel megelőzhettem volna ezt az egész problematikát.
Jogos a kritika. Aláírom. Elismerem, hogy én vagyok a hibás, mert én csináltam a sütit, végtére is, szar receptből is süthettem volna jót, kellő odafigyeléssel. Oké. Csak ez a belemagyarázkodás a halálom.

Viszont a tortára annál inkább odafigyeltem: nagyon szép éle lett. Kis tökéleteske. Osztályfőnök meg is jegyezte felvágásnál, hogy látszik, hogy a cukrászdába sok tortát töltöttem. Hááát az úgy konkrétan pontosan nem látszik. Jaj de röhögtem belül.

Sajnos nem.

A tortán csak az én szenvedélyem, tudni akarásom és itthoni gyakorlásom látszik. Ez a színtiszta igazság és ezért voltam rá ott, a vizsgáztató tanárok előtt állva: büszke. És most ezt olyan hülye leírni, mert tiszta negatívan hangzik, hogy büszke vagyok a munkámra, ami közvetve jelenti azt is, hogy magamra.

DE! miért is ne lehetnénk magunkra büszkék? Ki, ha nem mi magunk?! Igen is, ünnepeljük meg a sikereinket, éljük meg őket, legyünk büszkék arra, amit nap, mint nap elérünk, véghez viszünk, legyen az akár egy elolvasott könyv, kitakarított fürdőszoba, éves adóbevallás vagy egy rég tervezett és tologatott To do listán szereplő elem! Mert basszus, ebből áll az élet, így kapják a mindennapok a csoda jelzőt a szürke helyett! Hú, ezt nagyon Carrie Bradshawban nyomtam.


Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel veszem, ha megosztjátok velem Instagramon, a #smuczerhanna_recept keresőcímke és a @smuczer.hanna oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket! 

Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot!
PATREON oldalamon keresztül pedig támogatni tudsz, ha szereted, amit csinálok! 


Tejszínes kávétorta – cukrász vizsgatortám” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Gratulálok a vizsgához! Remélem továbbra is megosztod a recepteket és a süti élményeket. Én nagyon szeretem olvasni, ráadásul a receptek leírása, elkészítési lépések nagyon alaposak és érthetőek.
    A fotók művészi szintűek, azokért külön hála:-)
    ilder

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s