A palacsinták és gofrik csoportja igazi joker a finomságok között. Tésztájukat pillanatok alatt kikeverem, sütésükben általában elmerülök és már-már meditatív, gépies flowban élvezem ahogy a merőkanál megtelik pont annyi tésztával, hogy leheletvékony palacsintánk legyen, mert mi úgy szeretjük, hallom a sercegő hangot a tészta-tepsi találkozásakor, majd ösztönösen emelem és forgatom a tepsit. Van valami megfoghatatlan élmény a palacsintasütésben, akkor is hogyha egyedül sütjük és akkor is hogyha egy nyugodt vasárnap délután az egész család, kicsi is, nagy is, együttes erővel keveri, süti, tölti a palacsintát, hatalmas ricsajjal, nevetésekkel. Szóval palacsintát sütni jó! Ahh mit jó?! Egy élmény, egy szuper ÉLMÉNY!
A gofri egy tipikus hétvégi reggeli számomra. Ezerféleképpen variálható kis ajándék magunknak a hétköznapok gyorsaságáért, amit lassan elkészítve, ezzel felkészítve magunkat, gyomrunkat, ízlelőbimbóinkat a királyi reggeli élményére, akár ágyban, kuckózva, hétvégi terveket szövögetve elfogyasztva.
Boldog sütést kívánok, legyen csodás napotok!
Hanna 🌞
