Szeretem megtisztelni az étkezéseimet, ezzel magamat és lassan, nyugodtan élvezni minden egyes falatot. Ritkán szellemülök át sajnos teljesen, de ha igen, akkor nagyon.
…Bevásároltak. Csomagtartóba bepakoltak, építkezésre kimentek. Férj dolgozott, közben beszélgettek, majd dolguk végeztével beültek a kocsiba és ő már akkor tudta, hogy ez az uzsonna, most más lesz. Az egész autó, érett camambert illattal telt volt, érezte az összes zamatát és szinte az ízét is a szájában. Aztán sétáltak még egyet. A camambert közben ért, majd hazaértek, s leültek vacsorázni…
Szóval ma sikerült.
A meleg kocsiban olvadt francia camambert és a kovászos kenyerem savanykás íze arcon ütött és azóta is csak pislogok. Rég élveztem ennyire magasról az ízeket. Olyan volt, mint annó otthon, a kis fotószobámban, a mi igazi kis burkunk slowlivingjében, minden falatot lassan élvezve, hagyni élni az ízeket bennünk.
Mindig mondom, a kevesebb sokkal több, mert két íz csupán és maga a csoda!
Aztán folytatódott a nap, de valami csak nem hagyott nyugodni. Mostanában sok szakcikket, könyvet olvasok az emberi test működéséről, a táplálkozásról, az emésztésről, különböző diétákról, tápanyagokról, hormonokról.
A helyzet az, hogy hozzá vagyunk szokva a bőséges kínálathoz. Minden téren. Ez egyrészt nyomasztó, fokozott stressz forrása lehet, másrészt pedig elveszítjük ezzel az ételek tiszteletét, de nem beszélek többes számban, értsétek úgy, hogy magamról beszélek.
Hogy miért gondolom ezt?!
Most, hogy visszaállítottam étkezésünk annak megszokott és normális rendjébe (értem ez alatt, hogy nagyjából mindig akkora az input, amennyi az aktivitásból származó elégetett kcal és az alapanyagcsere kcal tartalmának összege) beépítettem heti 1-2 nap IF-et a +0,5 kg hájfeleslegem elégetése érdekében. Most ez egyelőre úgy tűnik, hogy nem tartozik nagyon a slowliving témakörébe, de higgyétek el, nagyon is összefügg. Egyébként 23:35 van, ágyban fekszem és pötyögöm mindezt a telefonom jegyzetébe, mert ihlet van, le kell írnom, ami motoszkált és kikristályosodott bennem.
Szóval, étkezés után a vércukorszint megemelkedik. Ez alap. Hogy mennyire, azt most hagyjuk, tekintsünk egy egészséges és kiegyensúlyozott étkezés utáni átlagos vércukorszint emelkedést. Aztán pár óra múlva ez csökkenni kezd, nagyjából a kiinduló szintre esik vissza. Aztán kb 7,5 óra után normalizálódik. Aztán nagyjából 16 órával az utolsó falat után elkezdődik a ketózis folyamata, amikor a szervezet már nem a vérben lévő glükózt használja fel főbb energiaforrásnak és már a glikogénraktáraiból is kifogyott, elkezdi felhasználni a zsírtartalékait (a zsír bomlástermékei a ketonok), tehát ha mondjuk este 5-kor ettünk utoljára, akkor ez reggel 9-kor kezdődik. A szervezetünknek ez egy kódolt kis zsírégető üzemmódja, ami magától bekapcsol, ezt szoktam néha folytatásra sarkallni zsíros-fehérjés reggelikkel. Na de a lényeg, hogy 24 óra után testünk belép a sejtregeneráló autofágia szakaszába, amikor a sejtjeid önmegújulásba kezdenek, szépen kipucolják az életképtelen és elöregedett sejtegyedeinket és így megújulnak. Hoppá. Szóval a böjti időszakok abszolút nem rosszak, sőt. Persze ezt az autofágiát kibírni őrült nagy harc lehet magunkkal, nálam még nem volt rá példa.
Megint leszögezem, nem vagyok táplálkozási tanácsadó, csak baromira információ-éhes. Érdekességképpen osztottam meg mindezt. Kérlek benneteket, mielőtt bármi megfordul a fejetekben, sűrűn utána olvasni és konzultálni orvossal vagy táplálkozási tanácsadóval!
Akkor most hogy is függ össze a böjttel a slowliving?
Úgy, hogy ma tartottam az IF (intermittent fasting, időszakos böjt) napom, ami tegnap délután 4-kor kezdődött és ma délig tartott, tehát 20 órán keresztül nem ettem. Aztán készítettem magamnak egy tökmagolajos, mozzarellás, paradicsomos salátát előételnek, amit egyrészt lassan készítettem el, másrészt lassan ettem meg. Majd hazajött férjem az építkezésről, kifőztük a tésztát a rámen-pho keverék sült csirke szárny leveshez és lassan, falatozva ettünk. Aztán a sztorit már ismeritek, vásárlás és érett camambert.
Csak, hogy a böjt nemcsak élettani szempontból kedvező, megtanít jobban tisztelni és élvezni azt, ami van. A kereszténység az első századtól előírja a böjtöket, az önmegtartóztató időszakok felkészítenek az ünnep szentségére, azért régen úgy igazán meg tudták élni ezeket az ünnepeket. Sokszor tapasztaltam már, hogy diétás időszakaimban írok legszebben. Nem véletlen. Ekkor élvezem ki igazán az étel minden csepp ízét, aromáját és zamatát. Pedig basszus, mindig így kellene! Talán a kulcsszó a mérték lenne számomra? Mert néha nem bírok csak egy szeletet enni nagymama kelt túrós kiflijéből és lecsúszik kettő, pedig ha egyet ennék, akkor azt jobban ízlelném és élvezném és többre nincs is szüksége a testemnek, meg úgy egyáltalán finomított cukorra sem lenne, de ettől most tekintsünk el, nem vagyok a szélsőségek híve. Mindent eszek, csak mértékkel, ami persze néha elcsúszik, de emberek vagyunk, hibázunk, majd kijavítjuk. Egy szó, mint száz, tiszteljük és becsüljük meg az étkezéseinket és magunkat azzal, hogy rászánjuk az időt, megéljük és mértéket tartunk!
Na ennyi mára, 23:51 lett közben, úgyhogy alszom. Ez nálam extrém, általában már 9-kor csorgatom a nyálam a kanapé háundem-es díszpárnáira. Jaj szegények. Jó éjszakát, szép camambertes álmokat!
És akkor, majdnem pontosan 2 évvel ezelőtt, elindult bennünk egy tudatosabb életre való törekvés. Ezt aznap még nem tudtuk, de azzal, hogy megszületett, vagyis felnőtt korba lépett kis kovászunk Hajnal, elindultunk egy zöldebb úton. Persze ehhez kellett egy boltbezárásos krach, hogy két autóból, mínusz egy legyen, de megérte. Megváltoztatott bennünket, minimalisták lettünk, tanultunk és fejlődtünk és ez csak most fogalmazódik meg bennünk, most mikor költözünk, új otthont keresünk és kezdjük megfogalmazni új közös otthonunk legfontosabb értékeit.
Helyiségekre, illetve nagyobb témakörökre lebontva összeszedtem a mindennapi kis tudatos, hulladékmentes életmódra való törekvésünk rutinjait, mert fontosnak tartom. Itt tépelődtem, hogy megosszam, ne osszam?! Végtére is receptes oldal vagyok, vagy?! De nem, mert ennek itt a helye, szorosan hozzánk tartozik, szóval, had szóljon.
Nyilván vannak olyan elemek, amin még súrolnunk kell, nem vagyunk tökéletesek egy szálat sem, de a kasszánál azért kicsit büszke szoktam lenni, amikor nulla (vagyis hozzávetőlegesen nulla, mert őrült nehéz) műanyag és full egészséges ételek vannak a mi szalagrészünkön. Igen komplex témakör, nálunk mindez egyaránt szól a lelki jóllétünkről, a hygge, a slowliving életérzésről, ami részben a minimalizmusnak köszönhető, szól az egészségünkről, a környezetvédelemről és a jövőnkről való gondoskodásról.
Nálunk a kenyérsütés jelentette a forradalmi áttörést, szépen lassan elkezdtem mindent az alapoktól elkészíteni: a száraztésztákat, a lekvárokat, lecsót tettem el. Innen indult minden. A kovásznevelésről.
KONYHA / KAMRA /BEVÁSÁRLÁS
Kiiktattam a műanyag szatyrokat A környezettudatosság jóleső flow érzése számomra a vászonszatyorra való átállással kezdődött. Eleinte elképzelhetetlennek tartottam a répát nem kis szatyorba tenni a nagyáruházak zöldség-gyümölcs részlegén. Az első lépés nálunk nem ezzel kezdődött, hanem a kis szatyrok masnira kötésével, sokáig ebből lettek a szemeteszsákjaink. Aztán egyszer nem volt kint műanyag szatyorka és pucin tettem a kosárba a zöldséget és ment, működött. Azóta a kis címkét a zöldség szárára ragasztom, vagy pl. ha Tescoban vagyunk, a kasszánál lemérik, s mindenféle ragasz nélkül kapom meg, így a lédig zöldségeket/gyümölcsöket pucin, szatyor nélkül hozzuk haza.
Vásárlásainkmargójára Éhesen soha, mindig listával és inkább többször, mint egyszer nagyot. Vászonszatyrokkal és törekedve a műanyag csomagolások elkerülésére. Hogyha egy termék pl paradicsom kapható lédigben is, és műanyag kis tálba + zacsiba csomagolva, akkor darabonként, zacskó nélkül hozom el, átgondolva a következő hetet, hogy mennyi is szükséges pontosan. Abban az esetben szoktam zacsis/krumpliszsákos zöldséget/gyümit venni, hogyha leárazva tengődik szegény. A műanyagban várásolt élelmiszereket, pl a zabpelyhet, itthon rögtön kapcsos üvegbe vagy befőttes üvegbe töltöm át és így tárolom.
Mindig hordok magamnál vászonszatyrot és a kocsiban is tartok 2-3 darabot!
Kamrám csak a legszükségesebb alap-alapanyagokat tartalmazza. Ide szúrnám be Marie Kondo könyvét- Rend a lelke mindennek, a rendről, a minimalizmusról, amit feltétlen ajánlok, sokat formált rajtam a kezdeti időszakban. Felszabadító érzés volt olvasni. A fogyasztói társadalom diktálta anyagi javak felhalmozásából való kilépés igen is lehetséges és sokkal sokkal boldogabb az ember nélküle. A tárgyak helyett élmények kerülnek a középpontba és a nyugalom, a hygge, a slowliving fogalma mindennapjaink szerves részévé vált. Csak akkor vásárolok, ha tényleg, igazán szükségem van valamire és már több, mint 2-3 hónapja fontolgatom.
Konyhai papírtörlő helyett A konyhai papírtörlő esetére kifejezetten emlékszem. Annak idején egy szarvasmarha tenyésztő cég könyvelési részlegén dolgoztam és kaptunk kék színű, óriási úgynevezett tőgytörlő papírt, ami többször használatos volt és kitartott vagy 2,5 évig. Aztán, amint elfogyott nem vettem papírtörlőt, csak mindig kerülgettem a boltban. Egyszer megálltam a kínálat előtt és csak ámultam, hogy ez ennyibe kerül, gyors fejszámolás, tejóég egy évben ez őrült sok. Jó Hanna, kipróbáljuk nélküle, max legközelebb veszek, ha feltétlen szükséges. Így teltek a hónapok és végül felváltotta a konyhai papírtörlőt a picike kis kéztörlő. Ruhavásárlásnál pedig olyan megfontolt lettem, hogy két kezemen meg tudnám számolni, hány ruhadarabot vettem az évben. Igyekszem kialakítani a saját kis kapszulagardróbom.
Húsfogyasztásunk minimalizálása Heti 1 főzés során kerül csak hús az ételbe, ami nálunk kizárólag csirke/pulyka. Persze ez nem feltétlen követendő, mert a vörös húsokban is vannak értékes tápanyagok. Igyekszünk a fehérjeszükségletünket hüvelyesek (vörösbab, lencse, csicseriborsó) és olajos halak (tonhal, szardínia) formájában pótolni. Borzasztó vízfelhasználással jár egy-egy szelet hús előállítása, ezért törekszünk minimalizálni. Szervezetünk is sokkal jobban szereti a könnyedebb zöldség hangsúlyos táplálkozást.
Fagyasztás Ha már előre tudom, hogy a megfőzött mennyiséget a kelleténél több napig ennénk, lefagyasztom. A kenyerekkel/péksüteményekkel is így vagyok. Amint kihűltek és kenyerek esetében szikkadtak fél napot, szeletelve költöznek le a fagyasztóba. A péksütemények/kenyerek fagyasztásáról itt olvashatsz többet.
Szelektív hulladékgyűjtés Talán manapság nem kellene külön pontként feltüntetni, mert annyira természetes és sokszor hangoztatott pont, viszont nem tudom, hogy mennyire életszerű. Nálunk a papír és az üveg megy a szelektívbe, sajnos görcsösen erre nem vagyok ráállva, de igyekszem. Mondjuk a kukánk sosincs tele, nagyon kevés szemétdíjat fizetünk, alig termelünk, szóval a képzeletbeli piros pontot megkapom magamtól a margómra. Nem élünk zero waste módon, de törekszünk a legalacsonyabb szinten tartani a szeméthelyzetünket, ha kevesebb fölösleges csomagolást hozok haza, kevesebb szemetünk lesz módon.
FÜRDŐSZOBA
Tusfürdő helyett natúr szappan Közvetlenül nem sokkal utána felváltotta a tusfürdőt a natúr szappan. Egy-egy kézmosásnál/fürdésnél töredéknyi szappant használunk el, mint tusfürdőt és a testünk sem érintkezik megannyi kemikáliával és még a tisztaságérzésünk is nagyobb. A natúr szappanokat környezetbarát csomagolásban kapjuk, így nincs a háznál újabb, fölöslegesen a kukába kerülő műanyagflakon.
Anyag sminklemosó korong Eldobható vattakorongok helyett rendeltem Lillától (Purple Turtle Bag) kézzel készített, gyönyörű pöttyös anyag sminklemosó pamacsot. Egyik oldala flottír, másik oldala újrahasznosított „maradék” anyag. A flottít szenzációsan masszírozza, tisztára felpezsdíti az arcom és radíroz. Imádom. Világos ruhákkal együtt mosom 40 fokon.
Fogkrém-sztorink Amikor meséljük, hogy kettévágjuk a fogkrémes tubust és ketten még 2 héten keresztül azzal mosunk fogat, csak úgy kerekednek a szemek. Látjuk a csodálkozást és valahol van benne egy kis megvető, nincs rá pénzed pillantás, ami szerintem végtelenül gáz, mert leginkább az én szemem kerekedett, amikor megláttam, mennyi van MÉG a tubus alján olyankor és mi ezt kidobjuk. Próbáljátok ki! Durva.
UTAZÁSAINK
Bolti, palackozott víz kilőve, mindig csapvizet iszunk. Mondjuk nálunk eszméletlen finom a víz. Eddig is csak akkor vettünk, hogyha vendégek jöttek, vagy mostanában a workshopra szoktunk 1-1 literrel, de ezeket is el fogom hagyni, mert tökéletesen finom csapvizünk van.
Beszereztünk két darab 7dl-es, betétes üvegpalackot, ami minden utunkra velünk jön, így egyáltalán nem iszunk mikroplasztik darabokat. Szentkirályinak volt az üvege, vendéglátós barátnőmtől kértük még annó. Vannak persze 5-6-8 ezer forintért üveg kulacsok is, na de kérem?! A Cserpesnek van még 5 dl-es üvegben kapható kakaói/karamellás tejei/tejes kávéi. Üdítőt, szörpöt nem fogyasztunk, csak zéró kólát párszor egy évben, ebből nem engedek. Tudom, mennyire ellentmond és káros, de ez van, szeretem, csak úgy, mint a mekit. Számomra ennyi belefér.
Terv: Üveg kávéspohár/termosz csak félek, hogy különböző HACCP elvekbe ütközik a kávézókban. Megrendelve, szállítás alatt. Updatelem a kérdést hamarosan. Update 2020.08.06: Minden rendben, nem ettől kellett volna félnem, hanem attól, hogy nem zár elég jól a KeepCup, mert össze-vissza folyik folyton, de ez nem tart vissza bennünket, használjuk és mindig örömmel tölt el, hogy ma is egy eldobható kávéspohárral kevesebbet használt általam az emberiség. 🙂
MOSÓKONYHA / TISZTÍTÓSZEREK
Mosás = mosódió, ecet, mosószóda, szódabikarbóna A mosódiót 2 hete alkalmazom (160 mosás 2999.-), így ez is full kedvező és az eddigi tapasztalatok alapján sokkal puhábbak, lágyabb tapintásúak a ruháink és sokkal könnyebben vasalhatóak. Ámulat. Persze, mert nem mennek tele minden sz@&#r vegyszerrel és illatanyaggal. Illatmentes, tehát mosás után nem terjeng mosószerillat a házban, de mivel nálunk eddig sem volt émelyítő öblítőfelhő, csak a mosószer illata volt jelen, így nem fura. Felkészítettem magam jó előre, hogy Hanna, nem lesz illat, ne ijedj meg, ettől még tiszták a ruháitok. Az első mosódiós mosásomban a tátrai túrázós ruháink is benne voltak, magam is meglepődtem tényleg, de kiállta a próbát. Neten vannak mosódió tesztek, összehasonlítások más hagyományos mosószerekkel, érdemes bogarászni őket, én is így kezdtem az ismerkedést. A mosószóda tökéletes a víz lágyításához, így a fekete mosás kivételével, minden mosás során 2 evőkanállal beleteszek. A szódabikarbóna pedig szuper fehérítő! Mosás mosódióval: A kis zsákot (8 db fél mosódiócskát tettem bele) mosás során a ruhákhoz teszem, majd hagyom megszáradni. Elméletileg 4-5 mosásra elegendő, akkor veszti el mosómaci erejét, hogyha a fényes belső felülete matt lesz.
Update 2020.08.06. Fehér mosásokhoz már kizárólag csak mosószódát és szódabikarbónát használok. Langyos vízben elkeverek 2-2 evőkanállal mindkettőből és a gép adagolórekeszébe öntöm. Ecettel öblítek. Fehérebbek, mint mosószerrel. Színes mosásoknál észrevettem, ha István leeszi magát ebédnél (:D:D) azok mosódióval nem jönnek ki, ilyenkor vagy megdörzsölöm mosószappannal, de hogyha túl sok a felületi szennyeződés, teszek a mosódió mellé 1/2 kupak mosószert. Fekete mosásnál sajnos nem tudtam átállni a mosódióra, a mosószódára meg főleg nem, ugyanis nekem nyomot hagyott a ruhákon, így ott maradt a mosószer.
Mosódió vászontasakban
Az ecetes öblítést (10%-os ecet és víz 1:1 arányú keveréke) már évek óta a mosókonyhám alapja. Nem: nincs ecetszaga a ruháknak, csak pihe-puha tapintás és friss illat, komolyan! Nem hittem volna, hogy minderre a friss illat definíció illik, de komolyan. Mosódióval kombinálva pedig nagyjából maga az alpesi levegő, amikor belépsz a teregetett ruhákhoz. Hihetetlen, ha elsőre hallod, bár szerencsére már kezd elterjedni. Még otthonról hoztam ezt a szuper praktikát. Nem utolsó, hogy így brutál olcsóvá válik a mosás.
Idén tavasszal kicsit komolyabban vesszük az egészséges életmódot, mint eddig. Mondom ezt úgy, hogy ebéd után bevágtunk egy vaníliás fánkot, de persze ez miért ne férne bele néha?!
Méltán kérdezheted magadban, hogy akkor mi a fenének beszélek egészséges életmódról vagy táplálkozásról? Mutatom hogy néz ez ki nálam a gyakorlatban:
A szokottnál jobban odafigyelek a napi folyadékbevitelre, akkor is leerőszakolom a torkomon azt a hatalmas pohár vizet minden étkezés előtt, plusz ha eszembe jut, hogyha nem is vagyok szomjas! Minél több SZÍNT viszek az étkezésembe és figyelek arra, hogy minden nap egyek friss zöldséget és gyümölcsöt. Inkább többször (5x) eszek kis adagokat egy nap, mint egyszer sokat. A liszt egy részét rozslisztre cseréltem. Rendszeresen, de tényleg rendszeresen elkezdtünk futni, minden második nap alkalmanként 30 percet. Ez durván egy héten 15-17 km. +1 Este 6 után már nem eszünk, persze vannak kivételek. Ez már több éve így van.
Most pedig jöjjön a rozsmuffin recept. Még feleztem a liszteket, de egyre jobban beleszerelmesedek a rozsliszt ízébe! Legközelebb tuti az egész muffin abból fog készülni.
Zabpelyhes muffin teljes kiőrlésű rozslisztből
Hozzávalók 12 db nagy muffinhoz
125 g teljes kiőrlésű rozsliszt (vagy 250 g rozsliszt és akkor a búzalisztet elhagyjuk) 125 g búzaliszt 1/2 csomag sütőpor 1/2 teáskanál só 40 g zabpehely ~ kb 4 nagy evőkanál (lehet apró vagy nagyszemű is) 50 g tej/étcsokoládé (elhagyható) 60 ml étolaj 100 g kristálycukor 250 ml tej 1 tojás 2 nagy evőkanál sárgabaracklekvár
Bekapcsolom a sütőt 200-210 fokra. A liszteket, a sütőport, a zabpelyhet és a sót egy tálba szitálom, majd elkeverem. Mikróban alacsony fokozaton megolvasztom a csokit úgy, hogy 30-40 mp-enként kiveszem és megkavargatom, majd visszateszem. Ezt ismételem addig, amíg meg nem olvad. Egy másik tálba kimérem a tejet, a cukrokat, a tojást és az olajat, majd hozzáadom a fenti száraz hozzávalókat és a megolvasztott csokit is hozzákeverem. Jöhet bele a lekvár is. Muffin papírral kibélelt sütőbe teszem a tésztát, megszórom lazán zabpehellyel és összevágott csokival. majd 25-26 perc alatt megsütöm.
Smuczer Hanna 