Camembert, kovászos kenyér, hygge és a slowfood

Tudatos & egészséges életmód

Szeretem megtisztelni az étkezéseimet, ezzel magamat és lassan, nyugodtan élvezni minden egyes falatot. Ritkán szellemülök át sajnos teljesen, de ha igen, akkor nagyon. 

…Bevásároltak. Csomagtartóba bepakoltak, építkezésre kimentek. Férj dolgozott, közben beszélgettek, majd dolguk végeztével beültek a kocsiba és ő már akkor tudta, hogy ez az uzsonna, most más lesz. Az egész autó, érett camambert illattal telt volt, érezte az összes zamatát és szinte az ízét is a szájában. Aztán sétáltak még egyet. A camambert közben ért, majd hazaértek, s leültek vacsorázni…

Szóval ma sikerült.

A meleg kocsiban olvadt francia camambert és a kovászos kenyerem savanykás íze arcon ütött és azóta is csak pislogok. Rég élveztem ennyire magasról az ízeket. Olyan volt, mint annó otthon, a kis fotószobámban, a mi igazi kis burkunk slowlivingjében, minden falatot lassan élvezve, hagyni élni az ízeket bennünk. 

Mindig mondom, a kevesebb sokkal több, mert két íz csupán és maga a csoda! 

Aztán folytatódott a nap, de valami csak nem hagyott nyugodni. Mostanában sok szakcikket, könyvet olvasok az emberi test működéséről, a táplálkozásról, az emésztésről, különböző diétákról, tápanyagokról, hormonokról.

A helyzet az, hogy hozzá vagyunk szokva a bőséges kínálathoz. Minden téren. Ez egyrészt nyomasztó, fokozott stressz forrása lehet, másrészt pedig elveszítjük ezzel az ételek tiszteletét, de nem beszélek többes számban, értsétek úgy, hogy magamról beszélek. 

Hogy miért gondolom ezt?!

Most, hogy visszaállítottam étkezésünk annak megszokott és normális rendjébe (értem ez alatt, hogy nagyjából mindig akkora az input, amennyi az aktivitásból származó elégetett kcal és az alapanyagcsere kcal tartalmának összege) beépítettem heti 1-2 nap IF-et a +0,5 kg hájfeleslegem elégetése érdekében. Most ez egyelőre úgy tűnik, hogy nem tartozik nagyon a slowliving témakörébe, de higgyétek el, nagyon is összefügg. Egyébként 23:35 van, ágyban fekszem és pötyögöm mindezt a telefonom jegyzetébe, mert ihlet van, le kell írnom, ami motoszkált és kikristályosodott bennem.

Szóval, étkezés után a vércukorszint megemelkedik. Ez alap. Hogy mennyire, azt most hagyjuk, tekintsünk egy egészséges és kiegyensúlyozott étkezés utáni átlagos vércukorszint emelkedést. Aztán pár óra múlva ez csökkenni kezd, nagyjából a kiinduló szintre esik vissza. Aztán kb 7,5 óra után normalizálódik. Aztán nagyjából 16 órával az utolsó falat után elkezdődik a ketózis folyamata, amikor a szervezet már nem a vérben lévő glükózt használja fel főbb energiaforrásnak és már a glikogénraktáraiból is kifogyott, elkezdi felhasználni a zsírtartalékait (a zsír bomlástermékei a ketonok), tehát ha mondjuk este 5-kor ettünk utoljára, akkor ez reggel 9-kor kezdődik. A szervezetünknek ez egy kódolt kis zsírégető üzemmódja, ami magától bekapcsol, ezt szoktam néha folytatásra sarkallni zsíros-fehérjés reggelikkel. Na de a lényeg, hogy 24 óra után testünk belép a sejtregeneráló autofágia szakaszába, amikor a sejtjeid önmegújulásba kezdenek, szépen kipucolják az életképtelen és elöregedett sejtegyedeinket és így megújulnak. Hoppá. Szóval a böjti időszakok abszolút nem rosszak, sőt. Persze ezt az autofágiát kibírni őrült nagy harc lehet magunkkal, nálam még nem volt rá példa.

Megint leszögezem, nem vagyok táplálkozási tanácsadó, csak baromira információ-éhes.
Érdekességképpen osztottam meg mindezt. Kérlek benneteket, mielőtt bármi megfordul a fejetekben, sűrűn utána olvasni és konzultálni orvossal vagy táplálkozási tanácsadóval!

Akkor most hogy is függ össze a böjttel a slowliving?

Úgy, hogy ma tartottam az IF (intermittent fasting, időszakos böjt) napom, ami tegnap délután 4-kor kezdődött és ma délig tartott, tehát 20 órán keresztül nem ettem. Aztán készítettem magamnak egy tökmagolajos, mozzarellás, paradicsomos salátát előételnek, amit egyrészt lassan készítettem el, másrészt lassan ettem meg. Majd hazajött férjem az építkezésről, kifőztük a tésztát a rámen-pho keverék sült csirke szárny leveshez és lassan, falatozva ettünk. Aztán a sztorit már ismeritek, vásárlás és érett camambert. 

Csak, hogy a böjt nemcsak élettani szempontból kedvező, megtanít jobban tisztelni és élvezni azt, ami van. A kereszténység az első századtól előírja a böjtöket, az önmegtartóztató időszakok felkészítenek az ünnep szentségére, azért régen úgy igazán meg tudták élni ezeket az ünnepeket. Sokszor tapasztaltam már, hogy diétás időszakaimban írok legszebben. Nem véletlen. Ekkor élvezem ki igazán az étel minden csepp ízét, aromáját és zamatát. Pedig basszus, mindig így kellene! Talán a kulcsszó a mérték lenne számomra? Mert néha nem bírok csak egy szeletet enni nagymama kelt túrós kiflijéből és lecsúszik kettő, pedig ha egyet ennék, akkor azt jobban ízlelném és élvezném és többre nincs is szüksége a testemnek, meg úgy egyáltalán finomított cukorra sem lenne, de ettől most tekintsünk el, nem vagyok a szélsőségek híve. Mindent eszek, csak mértékkel, ami persze néha elcsúszik, de emberek vagyunk, hibázunk, majd kijavítjuk. Egy szó, mint száz, tiszteljük és becsüljük meg az étkezéseinket és magunkat azzal, hogy rászánjuk az időt, megéljük és mértéket tartunk!

Na ennyi mára, 23:51 lett közben, úgyhogy alszom. Ez nálam extrém, általában már 9-kor csorgatom a nyálam a kanapé háundem-es díszpárnáira. Jaj szegények. Jó éjszakát, szép camambertes álmokat! 

Reggeli slowfood: dzsadzsik kovászos kenyérrel, könyvajánlóval

gasztrofilm & könyvajánló, reggeli, saláta, Tudatos & egészséges életmód

Beleharapsz.

Ropog, pattog a fogad alatt a pirított, kovászos kenyér. Aztán a szájpadlásodon megtalál a legkrémesebb joghurt, a görög. Kezded ízlelni a nyelveddel. Érzed a sós uborka frissítő hatását, amit átjárt a fokhagyma és végül megtalál a kapor. Ott a háttérben kacsintva megbújik finoman és olyan lecsengése van, de olyan: a pirított kovászos kenyér jellegzetes, karamellizált ízét érzed. Mint általában a kovászos kenyér héja, áááámde hogyha a kovászos kenyeret pirítósban megpirítod, akkor az egész Maillard-reakcióba burkolózik és teljes intenzitással adja át magát Neked.

Luxus élmény, méghozzá nagybetűs.

Imádok enni. Imádok ízlelni. Imádok az egyszerűség jegyében táplálkozni. Ez fontos.

Mindig hangsúlyozom, hogy az evés ne pusztán biológiai szükségletünket kielégítő étvágycsökkentő muszáj, hanem élmény legyen. Nem gondolok itt nagy dolgokra, kaviárra, pezsgőre és kagylóra. Gondoltam megosztom reggelem élményét.

Brutál ez a Wessex Mill búzakenyérliszt. Az brit óceáni éghajlat csodája. Sok természetben előforduló enzimet tartalmaz – gyorsabban erjedő tészta, élesztők fokozott aktivitása, több szén-dioxid keletkezik. Magyarul: nagyobb lyukak.

Kezdem az elején. A legelején...

Lebeszélhetetlen szakácskönyvgyűjtővé értem az elmúlt időszakban és amikor erre rájöttem, rögtön meghúztam a határt. Gyors fejszámolás, majd szinte kétségbeesésig fajuló tudatosítást követően beiratkoztam a könyvtárba. Ruhát és kacatokat már rég nem vásárolok annyit, egy kezemen meg tudom számolni, hogy idén mennyi ruhadarabot vettem, viszont azt két kezemen se, hogy a minek ez nekem kérdés után, mennyi szart és lomot hagytam a boltokban. Hú, nagyon az elején kezdtem, de ezt ígértem! 

Szóval mióta megláttam az egri könyvtár szakácskönyveket felvonultató polcrendszerét, havonta egyszer betérek és súlyos pakkal jövök ki onnan. Havi könyvtárlátogatásaim eddig a tudjuk le gyorsan/válasszuk ki, majd otthon a kanapén, teával, plédbe burkolózva megolvasom pakkomat elgondolás jegyében zajlottak.

Ámde, ahogy a polcon sorakozó saját tulajdonú szakácskönyveim, úgy a könyváriak is, valamilyen úton-módon eltengődnek szépen egy hónapig, majd jött a lejárat, vittem is vissza őket. Persze belenéztem, meg végiglapozom, meg stipi-stopi ez de jó kép/recept satöbbi, de nem főztem belőlük és nem olvastam át őket ÚGY IGAZÁN.

Aznap viszont, volt időm és szántam is időt a bogarászásra, amolyan kovászolós slowliving módon. Bementem a könyvtárba, kezembe vettem 3 könyvet és leültem.

Janits-Szabó Virág: Örömfőzés Buddhák a konyhámban

Eleonora Galasso: A mai Róma konyhája

Sabrina Ghayour: Az Ezeregy éjszaka ízei

Olvasni kezdtem és ott, a csendben olyan megnyugtatóan hatottak a szavak. Elképzeltem, ahogy hozzákezdek egy-egy recept elkészítéséhez: beindult a képzeletmozi. Az Ezeregy éjszakából kifotóztam a lenti, brutális dzsadzsiki receptet, végül a másik két szakácskönyvvel — vagyis nem is teljesen szakácskönyvvel, mert annál sokkal több mindkét könyv — kicsattogtam tengerészcsíkos esőkabátomban a zuhogó esőbe és elindultam haza. Gondoltam írok róluk egy kicsit.

“Szívem mélyén szirmokat bontva kivirágzik a csend.”

Janits-Szabó Virág: Örömfőzés

Páratlan könyvek. Szívből ajánlom. Főleg Virág könyvét. Léleksimogató. Fejezetein (Öröm, Nyugalom, Nőiesség, Férfiasság, Csábítás, Életerő, Gyógyulás, Megtisztulás, Tudatosság) keresztül átadja nekünk mindazt a tudást, azt a mérhetetlenül pozitív és példaértékű életfelfogást, tiszteletet ami benne rejlik, és hogyha kellő önismerettel, örök optimista világnézettel éljük a mindennapjaink, megtaláljuk a bennünk rejlő harmóniát. Megtaláltam benne magam, a tiszteletet, ahogy az alapanyagokról, húsokról ír, nekem a kovász tanította meg.

Emlékszem, amikor legelőször fogtam a kezembe, még megjelenésekor a könyvesboltban. Kinyitottam, és a legelső idézetnél ‘majd elsírtam magam. Tudtam, hogy olvasni fogom, hogy valamikor el fog jutni hozzám.

Eleonora Galasso: A mai Róma konyhája
A Dolce Vita szakácskönyve Klasszikus és megújított receptek

Eleonora Galasso egy életvidám, folyton mosolygós, belevaló olasz csaj. Tulajdonképpen.. szeretnék én is ilyen lenni! Csupa szín, ízkavalkád a könyv, David Loftus fotóiból sugárzik az élet és az olasz mentalitás. Bár engem általában a képekkel nagyon meg lehet venni, de itt a receptek is zsír-szuperek.

Ez a könyv azoké, akik nem tartanak tőle, hogy megismerjék az olasz gasztronómiai élvezetek rejtett dimenzióit, a korán kelőknek készült finomságoktól az éjféli lakomákig, vagy a klasszikus receptek felturbózott változatáig. Olvasmányos, hangulatos, Rómába röppentő gasztro-mese.

Nem terveztem kitenni, de ez a dzsadzsiki isteni, minden ízélményével együtt. Napok óta ott a fotó a telómban, az uborkát is megvettem, görög joghurtom is volt. Előkaptam a fagyasztóból egy szelet kenyeret, vártam 15 percet, közben elkészült a dzsadzsiki, megpirítottam a kenyeret és beleharaptam. Ropogott, pattogott a fogam alatt a pirított, kovászos mindennapi..

Dzsadzsik (török tzatziki) az Ezeregy éjszaka ízeiből

Hozzávalók 2 személyre

4 db (~250-300g) kovászolni való uborka
200 ml krémes görög joghurt
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál kapor
só ízlés szerint

Az uborkát lereszelem, kinyomkodom, levét és akármennyire is rossz ízű, megiszom, mert eszméletlen egészséges. Sózom, belereszelem a fokhagymát, rászórom a kaprot és összekeverem a krémes, görög joghurttal. Meglocsolom olívaolajjal. Orsi szerint (Pink & Berry blog) egy “pofátlanul menő reggeli” volt. És tényleg! Imádtam! Amilyen egyszerű, annyira betyár. ♥