Pofátlanul menő reggeli: Dzsadzsik (török tzatziki) kovászos kenyérrel

gasztrofilm & könyvajánló

Beleharapsz. Ropog, pattog a fogad alatt a pirított, kovászos kenyér. Aztán a szájpadlásodon megtalál a legkrémesebb joghurt, a görög. Kezded ízlelni a nyelveddel. Érzed a sós uborka frissítő hatását, amit átjárt a fokhagyma és végül megtalál a kapor. Ott a háttérben kacsintva megbújik finoman és olyan lecsengése van, de olyan: a pirított kovászos kenyér jellegzetes, karamellizált ízét érzed. Mint általában a kovászos kenyér héja, áááámde hogyha a kovászos kenyeret pirítósban megpirítod, akkor az egész Maillard-reakcióba burkolózik és teljes intenzitással adja át magát Neked. Luxus élmény, méghozzá nagybetűs.

Imádok enni. Imádok ízlelni. Imádok az egyszerűség jegyében táplálkozni. Ez fontos. Mindig hangsúlyozom, hogy az evés ne pusztán biológiai szükségletünket kielégítő étvágycsökkentő muszáj, hanem élmény legyen. Nem gondolok itt nagy dolgokra, kaviárra, pezsgőre és kagylóra. Gondoltam megosztom reggelem élményét.

Brutál ez a Wessex Mill búzakenyérliszt. Az brit óceáni éghajlat csodája. Sok természetben előforduló enzimet tartalmaz – gyorsabban erjedő tészta, élesztők fokozott aktivitása, több szén-dioxid keletkezik. Magyarul: nagyobb lyukak.

 

Kezdem az elején. A legelején.

Lebeszélhetetlen szakácskönyvgyűjtővé értem az elmúlt időszakban és amikor erre rájöttem, rögtön meghúztam a határt. Gyors fejszámolás, majd szinte kétségbeesésig fajuló tudatosítást követően beiratkoztam a könyvtárba.

Ruhát és kacatokat már rég nem vásárolok annyit, egy kezemen meg tudom számolni, hogy idén mennyi ruhadarabot vettem, viszont azt két kezemen se, hogy a minek ez nekem kérdés után, mennyi szart és lomot hagytam a boltokban. Hú, nagyon az elején kezdtem, de ezt ígértem! 

Szóval mióta megláttam az egri könyvtár szakácskönyveket felvonultató polcrendszerét, havonta egyszer betérek és súlyos pakkal jövök ki onnan. Havi könyvtárlátogatásaim eddig a tudjuk le gyorsan/válasszuk ki, majd otthon a kanapén, teával, plédbe burkolózva megolvasom pakkomat elgondolás jegyében zajlottak.

Ámde, ahogy a polcon sorakozó saját tulajdonú szakácskönyveim, úgy a könyváriak is, valamilyen úton-módon eltengődnek szépen egy hónapig, majd jött a lejárat, vittem is vissza őket. Persze belenéztem, meg végiglapozom, meg stipi-stopi ez de jó kép/recept satöbbi, de nem főztem belőlük és nem olvastam át őket ÚGY IGAZÁN.

Aznap viszont, volt időm és szántam is időt a bogarászásra, amolyan kovászolós slowliving módon. Bementem a könyvtárba, kezembe vettem 3 könyvet és leültem.

Janits-Szabó Virág: Örömfőzés Buddhák a konyhámban

Eleonora Galasso: A mai Róma konyhája

Sabrina Ghayour: Az Ezeregy éjszaka ízei

Olvasni kezdtem és ott, a csendben olyan megnyugtatóan hatottak a szavak. Elképzeltem, ahogy hozzákezdek egy-egy recept elkészítéséhez: beindult a képzeletmozi. Az Ezeregy éjszakából kifotóztam a lenti, brutális dzsadzsiki receptet, végül a másik két szakácskönyvvel — vagyis nem is teljesen szakácskönyvvel, mert annál sokkal több mindkét könyv — kicsattogtam tengerészcsíkos esőkabátomban a zuhogó esőbe és elindultam haza.

Gondoltam írok róluk egy kicsit.

“Szívem mélyén szirmokat bontva kivirágzik a csend.”

Janits-Szabó Virág: Örömfőzés

Páratlan könyvek. Szívből ajánlom. Főleg Virág könyvét. Léleksimogató. Fejezetein (Öröm, Nyugalom, Nőiesség, Férfiasság, Csábítás, Életerő, Gyógyulás, Megtisztulás, Tudatosság) keresztül átadja nekünk mindazt a tudást, azt a mérhetetlenül pozitív és példaértékű életfelfogást, tiszteletet ami benne rejlik, és hogyha kellő önismerettel, örök optimista világnézettel éljük a mindennapjaink, megtaláljuk a bennünk rejlő harmóniát. Megtaláltam benne magam, a tiszteletet, ahogy az alapanyagokról, húsokról ír, nekem a kovász tanította meg.

Emlékszem, amikor legelőször fogtam a kezembe, még megjelenésekor a könyvesboltban. Kinyitottam, és a legelső idézetnél ‘majd elsírtam magam. Tudtam, hogy olvasni fogom, hogy valamikor el fog jutni hozzám.

Eleonora Galasso: A mai Róma konyhája
A Dolce Vita szakácskönyve Klasszikus és megújított receptek

Eleonora Galasso egy életvidám, folyton mosolygós, belevaló olasz csaj. Tulajdonképpen.. szeretnék én is ilyen lenni! Csupa szín, ízkavalkád a könyv, David Loftus fotóiból sugárzik az élet és az olasz mentalitás. Bár engem általában a képekkel nagyon meg lehet venni, de itt a receptek is zsír-szuperek.

Ez a könyv azoké, akik nem tartanak tőle, hogy megismerjék az olasz gasztronómiai élvezetek rejtett dimenzióit, a korán kelőknek készült finomságoktól az éjféli lakomákig, vagy a klasszikus receptek felturbózott változatáig. Olvasmányos, hangulatos, Rómába röppentő gasztro-mese.

Nem terveztem kitenni, de ez a dzsadzsiki isteni, minden ízélményével együtt. Napok óta ott a fotó a telómban, az uborkát is megvettem, görög joghurtom is volt. Előkaptam a fagyasztóból egy szelet kenyeret, vártam 15 percet, közben elkészült a dzsadzsiki, megpirítottam a kenyeret és beleharaptam. Ropogott, pattogott a fogam alatt a pirított, kovászos mindennapi..

Dzsadzsik (török tzatziki) az Ezeregy éjszaka ízeiből
2 személyes adag

4 db (~250-300g) kovászolni való uborka

200 ml krémes görög joghurt

2 gerezd fokhagyma

1 teáskanál kapor

só ízlés szerint

Az uborkát lereszelem, kinyomkodom, levét és akármennyire is rossz ízű, megiszom, mert eszméletlen egészséges. Sózom, belereszelem a fokhagymát, rászórom a kaprot és összekeverem a krémes, görög joghurttal. Meglocsolom olívaolajjal.

A Pink & Berry blog szerzője szerint idézem pofátlanul menő reggeli volt.
És tényleg! Imádtam! Amilyen egyszerű, annyira betyár. ♥

Köszönöm, hogyha idáig kibírtad velem és rászántad az időd arra, hogy végigolvas!

Könyvajánló – Halász Zoltán: Utazás Kulináriába

Egyéb, gasztrofilm & könyvajánló


Halász Zoltán: Utazás Kulináriába

avagy kultúrtörténeti kalandozás az ízek világában számtalan különleges recepttel

Könyvajánló azoknak, akik szerelmesek az irodalomba, történelembe és a gasztronómiába.
Nem, így nem lesz az igazi.
Tehát könyvajánló azoknak, akiket érdekel az irodalom, a történelem és a gasztronómia.
Nem, nem jó. Tehát végső újratervezés:

Könyvajánló mindazoknak, akik szeretnének egy igazán ízes, ínycsiklandozó, gyönyörűen megírt könyvet olvasni, mindezt egy extra kifinomult, művelt hangnemben, varázslatos történetekkel, utazásokkal fűszerezve, végezetül zseniális receptekkel kombinálva és Dobos C. József: Magyar-Franczia Szakácskönyve metszetei által illusztrálva.
Talán, így jó lesz. 

A szerzőről beszéljen helyettem Esterházy Péter a borító hátuljáról:
“Amit Halász Zoltán (Zoli bácsi) tud, azt így nem tudja senki más. Van, aki az irodalomhoz ért, más a történelemhez, van, aki a gasztronómiához, van, aki utazni tud, van, aki művelt. Ő ezt együtt hozza, elegánsan és tárgyszerűen és mindig érdekesen: mesél, mesél. Aki ételről, étteremről, ízekről (satöbbi!) ír, az mindenki Halász-tanítvány. Abban a valódi és nagy szerencsében volt részem, hogy egy időben rendszeresen együtt ebédelhettem, vacsorázhattam vele. Ez a szerencse vár most az olvasóra is: időn és téren át eszegetni és beszélgetni egy nagy gourmet- val.”

Ezt a könyvet nem lehet  c s a k   ú g y  elolvasni. Ezt a könyvet ki kell élvezni szépen, lassan és nyugodtan. Zseniális minden fejezete. Tematikáját tekintve nincs világosan elhatárolható fejezetekre lebontva (értem itt pl: levesek, főétel..), de mégis valamilyen úton-módon egy patent pontos, tökéletesen összerakott rendszer alapján halad a könyv: egyszer azon kapjuk magunkat, hogy a mártások történetébe csöppenünk bele, majd egy novemberi libalakomán találjuk magunkat, aztán az alföldi tarhonya és lebbencs dicsérete következik és ez így egy fejezeten belül. Megmagyarázhatatlan, de zseniális. Valahogy ekképpen jutunk el a Palócföldre, Mikszáth Kálmánhoz és a Palócleveshez is /Részlet a könyvből/:

„Palócföld hegyes-dombos tájain jártam – egy-egy kis faluban a megmaradt régi boronafalú lakóházakban, faragványokkal díszített galambdúcokban gyönyörködtem. Mohorán a hajdani Mauks-kúria udvarán álló vén öreg diófát csodáltam meg, amelynek árnyékában Mikszáth Kálmán üldögélt valamikor – mivelhogy a kúria apósának, Mauks Mátyásnak tulajdona volt. Eközben alkalmam adódott meg-megkóstolni a palóc konyha főztjét is. (…)

Ami a palóc konyhát illeti, annak leghíresebb, mindmáig sok étterem étlapján szereplő fogása a Palóc leves – talán egy kicsit meglepő módon nem a Palócföld valamelyik konyhájában, hanem a pesti István Főherceg Szálloda vendéglőjében született, a 19. század végén, egy különleges alkalommal. Gundel János éttermében törzsvendég volt Mikszáth Kálmán, a „nagy palóc”, és Gundel, az író nagy tisztelője lévén elhatározta, hogy Mikszáth születésnapja alkalmából a szállodában „Mikszáth-szobát” létesít. A szoba falait Mikszáth arcképe és az író műveiből vett alakok képei díszítették, melyeket Irekovszky Géza festőművész alkotott. Ez azonban még nem volt minden: a szoba avatására rendezett vacsorához Gundel olyan menüt „komponált”, amelynek fogásai Mikszáth műveit idézték: Ilyenképpen:

Palócleves
Lohinai füves hal
Tót atyafiak haluskája
Brézói ludak Mikszáth módjára
Galamb a kalitkában
Ami a lelket megédesíti

Gundel Imre, hajdani kedves barátom szerint Gundel János a levesre nem talált megfelelő más nevet – s hogy az új szoba megnyitását egy új fogás alkotásával tegye még ünnepélyesebbé, a névadás problémáját is megoldva, egy ürühúsból, burgonyával és zöldbabbal készült paprikás, tejfölös, kapros levest kreált – így született a Palóc leves, amely nemcsak halhatatlan ételkreációnak bizonyult, de tökéletesen beleillik a mai magyar konyha gazdag, pikáns ízvilágába.”