‘Az uzsonnák elmaradhatatlan kísérője, a kuglóf
Még emlékszem azokra az időkre, amikor a nagymama korú hölgyeknek, de a fiatalabbaknak is az uzsonna jelentette a kellemes társasági együttlétet és a kikapcsolódást. Délutánonként asztal mellé telepedve tejeskávét ittak – amelyet habbá vert tejszín borított -, hozzá kalácsot eszegettek, meg tortákat, süteményeket.

Azokban az időkben volt ez így, amikor még nem jelentek meg az eszpresszók, amelyek később a délutáni és esti találkozásoknak adtak helyet dupla fekete vagy kapucsínó kíséretében. Az uzsonnázás divatja a 1800-as évek elején kezdődött Pest-Budán, együtt bontakozott ki a polgárosodással, a városiasabb életmóddal és szokásokkal. A csak egy kávéra szóló meghívás fokozatosan az egymáson túltevő, többnapos előkészületekkel járó, kuglófos, kalácsos, tortás, aprósüteményes vendéglátássá terebélyesedett ki.‘

/Részlet Halász Zoltán Utazás Kulinárába, avagy kultúrtörténeti kalandozás az ízek világában számtalan különleges recepttel c. könyvéből/

Hát hová tűnt ez a zseniális divat, ez a lassú, nyugodt, Jane Austen regénybe illő, hosszan beszélgetős, nem sietős, nem kapkodós, hétköznapi uzsonnaidő!? Mindenesetre én most fogom magam és egy pillanatra benyomom a stoppot, kilépek ebből az őrülten felgyorsult decemberből, legalább üknagymamám kelt receptjének az erejéig!

A kuglóf tésztája az üknagyis/egri nagymamás kelt túrós kifli receptje alapján készült, amit kuglóf-köntösbe burkoltam, ezzel előkészülve egy mákos gubához. De hát, igencsak gondban leszünk, vagyis vagyunk.. mert kizárt, hogy ránkszáradjon! Mégiscsak életem eddigi legfoszlósabb kuglófkája! Jaj igazi kincset kaptam örökségül, eszméletlen ez a recept.

Üknagymama-féle foszlós kelt kuglóf, rumos mazsolával, citromhéjjal és karamellizált mandulatetővel

Hozzávalók 22 cm-es formához (800 gr-os kuglófhoz)
500g liszt (nálam 400g Bl55, 100g világos rozs)
1 kávéskanál só
60 g kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor
1/2 citrom reszelt héja
50-75 g mazsola rumos vízben felforralva, leszűrve
25 g friss élesztő
90+165 ml langyos/meleg tej
1 egész tojás
45 ml étolaj
40 g hideg vaj/margarin
A tetejére: 2-3 teáskanál vaj, 1 kis marék szeletelt mandula, 1-2 evőkanál kristálycukor, 1 evőkanál fahéjjal összekevert porcukor a kivajazott formába szórva

A receptet kézzel is bedagaszthatod, aminek a pontos leírását a kelt túrós kifli receptemben megtalálhatod.

Az élesztő felfuttatása. 90 ml langyos tejben elkevertem a kristálycukor felét, elmorzsolatam benne az élesztőt, hagytam felfutni. A mazsolát felforralom, éppen csak annyi vízben plusz egy kis rumban/rumaromában, amennyi ellepi és mihelyt felrottyan, már szűröm is le.†

A hozzávalók kimérése. Kimérem az olajat egy kis pohárba. Dagasztótál aljára szitálom a liszteket, belekeverem a sót, a fél citrom héját, a maradék cukrot, belevagdosom a vajat, beleütötöm a tojást. Amikor felfutott az élesztős rész, a közepébe öntötöm. A  másik rész 165 ml tejet jól felmelegítem, majd dagasztani kezdem a tésztát a gépem dagasztókarjával és apránként hozzá-hozzáadom a tejet. Akikor már felvette, az előzetesen kimért olajat szintén több 5-6 adagban hozzáadom a tésztához felváltva a mazsolával együtt.

Kelesztés. Amikor összeállt és szép fényes, lágy, egyenletes a felülete és nem szakadozott már, kiveszem a tálból. Átgyúrtom kézzel, majd gömbölyítem és letakarva 50 perc alatt megkelesztem. Deszkára borítom kinyújtom, bejglihez hasonlóan felcsavarom, majd 3-ba vágtam a rudat úgy, hogy a tetejét nem csíptem el, szóval egyben maradt. Befontam hármas fonással és jól kivajazott, a tetejére odakenem a plusz vajat, majd megszórom bőven a kristálycukorral és a mandulával, végül a fahéjas porcukrot is beleszórom. Letakarva ismét kelesztetem 45 percig.

Sütés. A kelesztés 45. percében bekapcsoltam a sütőt 170 fokra és amint felmelegedett, mehet is be a sütő alsó rácsára, ahol 50 perc alatt megsül. Kivettem, lemértem a maghőmérsékletét 90 fok volt, tehát átsült.