Ó az a bizonyos lágy sodóval körülölelt pihe-puha aranygaluska, ami selymes könnyedseggel repít vissza gondtalan gyermekkorom kedves birodalmába!
Kicsiként sosem tudtam megjegyezni a nevét. Tudod, biztos Veled is van úgy, hogy vannak szavak, amik egyszerűen sosem jönnek a szádra, de tényleg sosem. Na, nekem ilyen volt az aranygaluska. Valahogy sehogyan sem akart a nyelvemre jönni, pedig hát.. igazán nem bonyolult. Pici Hanna ezért kreatívan elnevezte ‘pirosbucinak‘, mert anyukája mindig a piros tepsiben készítette és olyan bucisra dagadt. Eszméletlenül tudtam örülni annak, hogyha játszás közben kitámolyogtam a szobámból és megláttam a konyhában, hogy anya pirosbucit készít.
Lelkesedésem mára is változatlan, annyi különbséggel, hogy..
1. Jelen pillanatban vajmi kevés esélyét látom annak, hogy véletlenül mostanában a konyhámba tévedek és valaki éppen aranygaluslát készítsen. Hát sajnos, bár nincs ezzel baj, imádok sütni, szóval gond egy szál se.
2. A neve pedig már egész ügyesen megy, általában eszembe jut, de hogyha nem, akkor csak kapálózva tudoood tudoood melyikezek.
Aranygaluskánknál nem tudok jönni a szokásos szöveggel, hogy gyors édesség, mert nem az. Egyvérbeli, időigényes, konyhapult fölött görnyedős, pepecselős desszert/főétel, de valahogy mindig szívesen áldozom rá az időm! A reszelt citromhéj eszméletlen a felhő puha tésztában, hogyha pedig igazi vaníliás-tojásos-lisztes borsodóval kínáljuk, maga a mennyország.
Jelen sütésem margójára
Reggel fagyasztóvizitet tarva konstatáltam, hogy már morzsája sincs a két hete sütött kovászos túrós batyunak és a sárgabaraclekváros muffinnak sem. Helló sütős nap! Annyi volt a pikantériája mostani aranygaluskámnak, hogy nem egy darab tepsiben, hanem több kicsiben, plusz a végén már 4 db papír muffintasakban sütöttem meg. Egyébként ez a papír muffintasak eszméletlen király, nagyon mutatósan lehet tálalni, hogyha mondjuk vendégek jönnek. Tök klasszul le lehet róla szedni a papírt, olyan szépen megáll. Csodás!
Gyermekkorom kedvence: Az aranygaluska
Hozzávalók ~20×30 cm-es tepsihez
Tészta
260 ml langyos tej
1 kávéskanál porcukor
25 g friss élesztő
500 g BL55 búzafinomliszt
50 g 82%-os szobahőmérsékletű vaj
60 g porcukor
1 tojás
5 g só
1 citrom reszelt héja
Diós rész
190 g darált dió
100 g kristálycukor
100 g olvasztott vaj
50 g mazsola – elhagyható
SODÓVARIÁCIÓK
Igazi tojásos borsodó
2 egész tojás
kristálycukor ízlés szerint
1 csomag vaníliás cukor
40 g liszt (BL55 búzafinomliszt)
500 ml tej
100 ml fehérbor/rosé/pezsgő
Pudingos
500 + 200 ml tej
1 csomag vaníliás pudingpor
2 evőkanál vaj/margarin
cukor ízlés szerint
Kimérem a lisztet, hozzászitálom a porcukrot és a sót is elkeverem benne. A tejet meglangyosítom, belekeverek 1 kávéskanál porcukrot, belemorzsolom az élesztőt, szórok rá egy evőkanállal a kimért lisztből, ezt elkeverem, majd még egy evőkanállal rászórok. Letakarva felfuttatom. Amíg fut az élesztőnk, a liszthez reszelem a citrom héját és a szobahőmérsékletű vajat. Az élesztős tejet a liszt közepébe öntöm, beleütöm a tojást és dagasztani kezdem (kézzel vagy géppel). Dagasztom egy kicsit a tálban, majd amikor már kezd alakulni a felülete, kiborítom enyhén lisztezett pultra.
Útmutató a kézzel való dagasztáshoz
Jön a híres, téves mondat, hogy addig dagasztunk, amíg a kezünkről el nem válik. Tanárunk szerint ilyen nem lesz, csak akkor, ha a végefelé megmossuk a kezünket. Tehát miután kezet mostunk, vagyis hivatalosan is “elvált a tésztánk az edény falától”, jöhet a dagasztás. Pfú, ezt leírni. Fogjuk a tésztát és enyhén lisztezett felületen elkezdjük mondjuk először jobb tenyerünk közepétől indulva GÖRGETVE toljuk el magunktól baloldali irányba, némi erőkifejtés kíséretében, majd visszahúzzuk középre. Aztán bal kézzel görgetjük jobbra. Hogyha jól dolgozunk, a deszkán egy SZIVECSKE fog kirajzolódni a tészta által felvett liszt helyén, hát lehet ennél szebb valami?! Imádom! A dagasztást addig végezzük, amíg a tészta rugalmas, egynemű és sima nem lesz. Ez szám szerint, konkrétan 400 db ide-oda kézzel! Egyszer megszámoltam én elvetemült. A tésztát gömbölyítem, finom mozdulatokkal folyamatosan az oldaláról a közepébe hajtom a szélét, majd megfordítom, ekkor már csodálatosan sima a teteje, majd, mint a cipót kicsit szemből, alulról meghúzom magam felé úgy, hogy a deszkával érintkezik a tenyerem alja, így gömbölyítve tésztánkat. Letakarva duplájára kelesztem 30-40 perc alatt. Figyelem! Ez az időintervallum hozzávetőleges, figyeljük a tésztát, néha fotózom a kelesztés elején és közben is, hogy ugyan nagyjából mikor dupláz.
Közben kimérem a diót és összekeverem a kristálycukorral. A kelesztés vége felé megolvasztom a vajat. Ha megkelt a tésztánk, kinyújtom ujjnyi vastagra. Kis félköröket szaggatok belőle pogácsaszaggatóval. A kis tésztadarabokat az olvasztott vajba mártom, majd a tepsi aljára sorakoztatom őket, amolyan női tetris üzemmódban. Ha egy sor kész megszórom a diós-cukros keverékkel. Nekem 4 sor lett ebben a formában. Tészta, dió, tészta, dió… 170 fokon 35-40 perc alatt megsütöm.
Vaníliasodó
Igazi tojásos borsodó
Kimérem a tejet, egy kisebb tála teszek 2 ek. lisztet, és egy kis tejjel csomómentesre keverem, beleütöm a tojások sárgáját is. Közben egy nyeles lábasban felteszem a tűzre a tejet, cukrozom ízlés szerint (nem tudom pontosan, mert én édesítővel készítettem most) közben, amíg nem melegszik fel a tej, a fehérjét 40 g kristálycukorral nem túl kemény habbá verem. Majd visszaugrok a tejhez és habverővel folyamatosan kevergetem, közben beleöntöm a liszt-tojás-tej keveréket. Keverem-kavarom, amíg összesűrűsödik és megkóstolva már nincsen lisztes íze, tehát amíg ki nem főzzük belőle a keményítőt. Oké, ekkor leveszem a tűzről és hozzáhabverőzöm a tojásfehérjehabot, majd felöntöm annyi pezsgővel/fehérborral/roséval, amilyen állagú sodót szeretnék.
Időspórolós – bááár ez hülyeség, mert kb ugyanolyan gyorsan készen lettem a tojásos verzióval is – pudingos verzsön
A vaníliás pudingport elkészítem leírásnak megfelelően felöntöm még 2 dl tejjel és elkeverek benne a 2 evőkanál vajat.
