Túrós rétes piteformában vaníliás grízpudinggal

desszert

Gondoltam koronázzuk és ünnepeljük meg ezt a 10.000 követős mérföldkövet egy új recepttel és próbáljuk ki közösen először az insta swipe funkcióját és ezt a sort már remélem sokan képernyőt felhúzva olvassátok végig, ójessz! Hatalmas öröm számomra, nagyjából karácsonyi ajándéknak vártam ezt a számot és hihetetlen, hogy tegnap este átléptük a 10K-t. Számomra nagyon kedves ez a szám, mert alátámasztja a világnézetem, miszerint ha valamiben hiszek és őszintén, kemény munkával, szívből csinálom, akkor annak lesz gyümölcse és lesz eredménye! Köszönöm, hogy velem vagytok mindig, sütitek a sütijeimet, szóltok ha valamit elírok, támogattok egy-egy nehéz időszakban és azt a sok-sok képet, visszajelzést és szeretetet, amit kapok nap, mint nap. Jaj nagyon elfolytam nyálgépbe, de értitek, szóval hálásan köszönök mindenkinek mindent!❤️

A rétes elkészítésének mozzanatait insta-highlightban is megtaláljátok.

Hm, hát ha netalántán tengődne egy 109 forintos saját márkás réteslap nálatok is egy hónapig a hűtőben, akkor ez egy szuperszonikus és zseniális alternatíva a felhasználására, mert nálunk így indult, de ma ismét ezt tervezem sütni anyáéknak Egerbe kis üdvözlő meglepi sütinek, úgyhogy miután kiposztoltam, kiszaladok a kőházba, behúzom a kukát, megoldok egy beázásos problémát valahogy, István utasításai szerint az 5 centis hungarocell lappal, aztán veszek a kutya szállításához valamilyen kiegészítőt a kocsiba és utána jövök is haza megsütni a rétest, majd úgy délután környékén irány Eger az ebbel! 🙂 De nem teljes a napom leírása, ha nem említem meg a reggeli futást, ahol sikerült a lábaimba 5,34 kilométert plántálni, aztán sétáltunk egyet Booval, így a mai nap kilométere nekem is meglesz jócskán. Szeretem az ilyen aktív napokat, ekkor pörgök csak igazán! Hihetetlen energiát szabadít fel egy-egy ilyen reggel, és még csak 9:29 van! Ójessz! Hú ezt most jól ledaráltam. Pörgök rendesen.

Süteményünk tipikusan az ‘amilyen egyszerű, annál finomabb’ desszert kategóriába tartozik. Úrég csak úgy tömtük magunkba Istvánnal, annyira szerettük. A sima egyenes rétes helyett belecsavartam egy piteformába, mert a múltkor a túrós rétes kifolyt és kiszakadt, esztétikailag nem volt teljesen korrekt, de így, ezzel a verzióval tökéletes.

Vaníliás grízpudingot készítettem mellé, ami egy hatalmas Jolly Joker nálunk (na ezt a szót sem használtam még soha), nagyon sok sütihez szoktuk használni és magában is szuper mondjuk fagyasztott bogyós gyümölcs + crumble/morzsa kombóban. Bár István sokszor csak magában eszi egy kis kakaóporral. Nagyon szereti. A hatalmas receptet, vagyis a pontos arányokat ki is írtuk a hűtőajtóra egy kis papírkára, hogy ne kelljen mindig keresgélni a kis füzetkémben, bár mostanában már szemre megy a dolog, de most kifejezetten jól jött, hogy annak idején pontosan lejegyeztem. A rétes mellé került még egy citrusos, bogyós gyümilekvár is, semmi hókuszpókusz nem volt ebben, csak összerottyantottam a gyümölcsöket, kis citromlével és héjával, kicsi cukor és kész is! 🙂

Ha elkészítettétek a receptet, írjátok kérlek kommentben itt a blogon (legalul) a tapasztalataitokat, szeretném, hogyha ez a felület lenne idővel a fő kommunikációs csatornánk! Néha úgy érzem túlságosan elaprózódok és amit instán beszélgetünk a képek alatt, az nem maradandó, egy idő után annak nem lesz nyoma.

Túrós rétes piteformában vaníliás grízpudinggal

9 lapos réteslap
450 g túró
mazsola
kristálycukor ízlés szerint, rétesenként kb 2-3 evőkanálnyi, de az egyik rétesből véletlenülszándékosan kimaradt, mondjuk István szerencsére nem vette észre a kis csalásom, hihi.
vaníliás cukor
citromhéj

Krém
225 ml tejföl
90 g étolaj
90 g búzadara
100 g kristálycukor

Grízpuding
600 ml tej
40 g búzadara
20 g vaníliás pudingpor
40 g kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor
40 g vaj
nagy csipet só

Először elkészítem a krémet. A tejfölt az olajjal a búzadarával és a kristálycukorral elkeverem, 10 percet állni hagyom. Egy tiszta konyharuhát előkészítek a pultra, erre fogom rápakolni a réteslapot és segítségével fogom majd feltekerni. Az első rétest megkenem a krémmel, jöhet a második, megkenem, majd a harmadik, amit szintén megkenek, a túró harmadát eloszlatom rajta pötyögtetve, hogy mindenhova jusson, megszórom mazsolával és cukorral, de akár vaníliás cukrot is használhatunk, a túrónak jól áll és a citromhéj is, nyugodtan reszeljünk rá egy keveset. A konyharuha segítségével feltekerem, majd egy kivajazott piteformába teszem. Így járok el a többi lappal is, majd tetejüket szintén tejföl és olaj keverékével kenem. Sütési idő és hőfök változó lehet, mert a régi villanysütőmben 200 fokon 20-25 perc alatt megsült, a gázba több kellett neki, közben egyszer megfordítottam a tepsit, hogy nagyjából egyenletesen süljön.

A grízpudinghoz feltesszük a tej nagy részét forrni, belekeverjük a búzadarát, majd amikor már az készre főtt, jöhet hozzá a cukor és a vaníliás cukor, egy nagy csipet só, végül a maradék tejjel kikevert vaníliás pudingpor, majd pár percig még kevergetjük, hogy kifőzzük belőle a keményítőt. A legvégén szépen elkeverjük benne a vajat, ettől lesz igazán krémes. Jajj a vaj egy nagyon klassz találmány, olyan életet megédesítő selyem-ízű álom.

További receptekért és inspirációért ajánlom szeretettel Instagram, Pinterest és YouTube csatornám!😊

Túrós rétes

desszert, gasztrofilm & könyvajánló

Rapid kivitel, leveles tésztából.

Hát mi ez a trópusi nyár, hogy a hajam olyan, mint a nagymamák haja dauer után és Boborján össze-vissza kószáló, szálló szálas szögfrizurájának keveredése?! Hogy az embernek semmihez sincs kedve?! Hogy rögtön fáradt, amikor épphogy csak felkel?! Hogy nincs kedvem órák hosszat a konyhában talpalni, de mégis úgy ennék valami finomat, ami ráadásul egy normálisabb makrókkal megáldott sütemény (értem ezalatt, hogy nem 100% szénhidrát)?! Nekem ez a szombat délelőtt pont ilyen katasztrófa-hangulatú volt.

István elment vakolni az építkezésre, én pedig maradtam lakberendezés alapjait olvasgatni, megérteni mit-hogy kell(ene) és kicsit felszívni magam tudással ilyen téren. Olvastam. Aztán fogtam és összeszkapartam magam a kedvesen marasztaló kanapénkról, mert nincs hétvége sütemény nélkül és kikevertem a túrós réteseink töltelékeit

– egy cukrosat Istvánnak, egy valamilyen lánynevű édesítőset nekem a júniusi nagyobb odafigyelés jegyében, persze ez nem feltétlen egészségesebb, de júniusban ekképpen járok el

elkenegetgettem a lapocskákat, megpötyögtettem a töltelékkel, betettem a sütőbe, én pedig visszacsücsültem olvasni a Kossuth Rádió Szellem a fazékból c. gasztro műsorának aláfestése mellett. Olvastam, majd megszólalt az időzítő, odaléptem a sütőhöz, kivettem, konstatáltam, hogy ez jó csúnya lett, jól kirepedt, de a következő percben már el is engedtem (Ki látja, meg egyébként is egy ilyen rapid sütitől szépséget elvárni ilyen időben, nem lehet! :D) és örültem annak, hogy kisült és csupa finom édes túróillattal töltötte be csöppnyi lakásunk komor hangulatát.

Megvártam amíg langyosra hűlt és jó hideg tejjel megkóstoltam és hopsz, hát máris előbújt egy halvány szombat délelőtti mosolyka. Mondjuk a túrótölti felét sikeresen becuppantottam még mielőtt betöltésre került volna, szóval lehet ez már a második vagy harmadik mosoly volt a napban, de tény, hogy ebben az időben ritkábban szórom. Csak cummogok és bosszankodok. Szörnyű vagyok néha, mert az időn aztén végképp fölösleges panaszkodni, de ennek ellenére mégis teszem.

Réteslap

Férjem a múltkori villám diós rétest napokig emlegette, így a legközelebbi vásárlásunkkor ismét vettem egy réteslapot és mellé túrót. A túrót rögtön betettem a fagyóba és vártam a megfelelő időpontot, ami akkor lesz nálunk esedékes, amikor minden maradék süti elfogy a fagyasztó aranytartalékából. Nálunk szigorú FIFO elv (first in first out) van. Nem sütünk addig, amíg a készlet ki nem ürül, nem főzünk addig, amíg az előző kaja el nem fogy, persze ha felturbózást igényel, akkor hozzábuherálunk. Bosszant bennünket, sőt engem kifejezetten bűntudattal tölt el, ha bármilyen kaját a kutyáknak kell odaadni. Így kialakultak nálunk bevett gyakorlatok.

Szóval ma pont semmi süti nem volt és jött ez a gyönyörű trópusi szombat reggel, amikor már éjszaka is gyulladtam meg, ám olyan borulat volt, hogy az egész konyha szürke és tudtam, hogy ez az a nap, amikor Hanna őrült nagy kedvvel túrós rétest fog készíteni. Ebben az a jó, hogy tényleg még kedv se kell hozzá, mert annyira egyszerű, hogy kedvetlenül is összerakja az ember. Utána pedig olyan jól esik neki egy jó nagy pohár hideg tejjel, hogy még ezt a hülye időjárásos, semmihez sincs kedved szombati napot is képes feldobni.

Közben hazajött István, ebédeltünk. A frankfurti leves után rétessel adtunk a kedvnek, most pedig leülönk Babette lakomáját nézni. Ha már filmek, a héten az Ifjúság volt a felfedezett kedvenc. Olyan ritkán találni tényleg jó filmet. Na, ez az. Maradandó, örökké beléd ég. A Babette lakomája is és az Ifjúság is. Páratlanok.

Túrós rétes

Hozzávalók 2 rúdhoz

6 réteslap
500 g túró
2 evőkanál tejföl
kristálycukor
1 csipet só
1-2 csomag vaníliás cukor
1/2 citrom reszelt héja
mazsola
Lapok kenéséhez és tetejéhez: 100 ml tejföl, 50 ml étolaj

A töltelékhez a túrót összekeverjük a kristálycukorral, a vaníliás cukorral, a citrom reszelt héjával, egy csipet sóval, 2 evőkanál tejföllel. Az első rúd réteshez egy tiszta konyharuhán 3 réteslapot egymásra helyezünk és mindegyiket közben megkenünk a tejföl és olaj keverékével. A túrótöltit rápötyögtetjük, két oldalsó szélét kicsit a töltire hajtjuk, majd a konyharuha segítségével feltekerjük és sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. Tetejüket szintén tejföl és olaj keverékével kenjük. Sütési idő és hőfök változó lehet, mert a régi villanysütőmben 200 fokon 20 perc alatt megsült, a gázba több kellett neki, közben egyszer megfordítottam a tepsit, hogy nagyjából egyenletesen süljön.