Szombat reggel megcsapott az első hideg őszi szellő.
Nálam ez nagy boldogság, nagyon szeretem ezt az évszakot! Óriási puha sálak, kötött pulcsik, kuckózás, forró szálas teák, vastag zoknik, fűszeres sütemények időszaka, amikor bebújok a kanapé sarkába, előveszek egy könyvet és mélyen belemerülök. A héten már érezni lehetett, hogy itt már nagyon közeledik a nyár vége, ezért kedvet kaptam a polcon heverő Harry Potter és a bölcsek kövére. Még gyerekkoromban olvastam utoljára. Úrég, de jó lenne újra elolvasni az egész sorozatot – gondoltam – emlékszem csak úgy faltam őket annak idején és jaj mit meg nem adtam volna akkor egy varázspálcáért.
Pont szükségem volt most valami könnyedebb, varázslatosabb, mesésebb világra Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors – Családi sebek és a gyógyulás útjai c. könyve után, ami egy elég súlyos, ám annál hasznosabb és szükséges olvasmány, ha önismeretben, vagy a családtörténetben utazunk! Szóval szombaton már javában faltam Harryt és talán ezért is volt tiszta londoni hangulatom, így született meg reggel a mazsolás scone, amit láthattok is Instagramon. Aztán egyre jobban belemerültem Harryék világába, ahogy reggelire Petunia néni követelésére szalonnát pirít, elindul a piros Roxfort Express a 9 3/4 – ik vágányról, ahogy beérnek a Roxfort nagytermébe és az asztalok hirtelen étellel telnek meg, de milyenekkel? Mit esznek a varázslótanulók? Nem is én lennék, ha nem a kaján járna az eszem folyton. Igazi sulikezdős hangulatom van egyébként egész héten, Harry is most kezdett és a sulisok is pont most kezdik a tanévet, szóval minden egybevág, ehhez jött az őszi szellő, végül koronaként ez a fűszeres (fahéj, gyömbér), melaszos, kávés torta, aminek a melasz olyan különleges karamellizált aromát ad, hogy elmondani nem tudom.
“Harrynek leesett az álla. Az imént még üres aranytálakon most halmokban állt a sok étel. Harry még soha nem látott egyetlen asztalon ennyi finomságot. Volt ott marhasült, sült csirke, sertésszelet, bárányszelet, hirtelensült, kolbász, angolszalonna, főtt és sült krumpli, hasábburgonya, Yorkshire puding, zöldborsó, sárgarépa, finom mártás, ketchup – és valamely rejtélyes okból – mentolos humbug. (…) Miután mindenki jóllakott a maradékok nyomtalanul eltűntek a tányérokról. A teríték olyan tiszta lett, mintha nem is használták volna. (Azért ennek a képességnek sokan örülnénk!) Egy pillanattal később megjelentek a desszertek: rengetegféle ízű fagylalt, almás pite, melaszos torta, csokoládés és lekváros fánk, eper, gyümölcszselé rizspuding. (…) Harry meg akarta kérdezni Ront, hogy kóstolta-e a melaszos tortát, de még ki se nyitotta a száját, már el is aludt.”
Ebből arra következtettem, hogy bármi is a melaszos torta, eléggé maradandóan finom lehetett, ha Harry egy fárasztó legelső nap után, amikor a 9 és 3/4-dik vágány keresésétől kezdve, minden újdonságként érte, mégis ezzel a kérdéssel fejezné be a napot. Ekkor villant meg bennem a kis égő, hogy oké, akkor most gasztro szempontból beszélünk egy kicsit a könyvről és megsütöm ezt a szupernek ígérkező tortát.
Hát mit mondjak: brutális. Eddig miért nem hallottam még róla?! Őrület, komolyan. Igen, tisztában vagyok vele, hogy a melasz (sűrű cukorszirup, a cukorgyártás során keletkező melléktermék) nem egy mindennap használt alapanyag, én a bajor rozskenyereimhez és a kornspitzhez vettem, egyrészt az íze miatt tesznek bele az osztrákok-németek, másrészt a péktermék színét is befolyásolja kicsit. Oké, azt is vágom, hogy nem feltétlen a legolcsóbb alapanyag, de hú, ez engem nem fog hátrálásra bírni, majd max utána spórolunk, de én ezt nagyon sokszor meg fogom még sütni, mert bekerült a top sütijeim közé. A különlegesen karamell-ízű melasz, ahogy a fűszerekkel és a kávéval keveredik, eleve egy pihe-piha piskótában, aminek a szélei kicsit ropogósra sültek, még emellett ott a mascarponés tejszínhab. Na jó. Imádom.
Mi a melasz és mire szoktam használni? A melasz a cukorgyártás mellékterméke, egy sötétbarna színű szirup, ami állagában leginkább a juharsziruphoz hasonlítható. Íze végtelenül különleges, édes karamell beütésű, de ennél jobban meghatározni nem tudom. Annak idején az osztrák-német teljes kiőrlésű kenyereimhez (pl: fűszeres Mischbrot), kornspitzhez vettem, illetve melaszt tettem a New York bagel vízfürdőjébe és a simit (szezámmagos török csavart zsemle) tetejét is ezzel kentem le szezámmagszórás előtt. Nagyon kis mennyiség szükséges ezekhez a péksüteményekhez belőle, így sokáig eláll, bár melaszos tortánknál ez bukik, mert elég sok kell hozzá, viszont nagyon megéri, mert eszméletlen finom.
Melaszos torta mascarponehabbal
Hozzávalók 23 cm-es tortaformához
Melaszos torta
125 g kristálycukor
85 g vaj (nálam fele disznózsír volt)
220 g melasz
250 ml kávé (nálam 250 ml meleg víz, 10 g instant kávé)
1 tojás
340 g BL55 búzafinomliszt
2 teáskanál fahéj
1 teáskanál gyömbér
1/2 csomag sütőpor
1 csipet só
Mascarponehab
200 ml hideg habtejszín
1 evőkanál porcukor
45 g mascarpone
Kimérem a száraz hozzávalókat. A lisztet, a sütőporral, a fahéjjal, a gyömbérrel és a sóval összekeverem. Egy másik tálban a puha vajat kikeverem a kristálycukorral, elkeverem benne a tojást, majd felöntöm a kávéval, hát itt egy kicsit rosszul fog kinézni, aztán hozzáöntöm a melaszt, itt még mindig nem fest túl jól. Végül hozzákeverem a lisztet (nem tudtam teljesen csomómentesre keverni). Kivajazott, lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tortaformába öntöm és 180-190 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső) 40 percig sütöm.
A mascarponehabhoz a hideg tejszínt 70%-osra felverem robotgép habverő karjával, beleszitálom a porcukrot, keverem, majd hozzáadom a mascarponét és elkeverem benne. Vaníliával vagy alapvetően bármivel ízesíthetjük.
Írjátok meg kommentben, hogyha elkészítettétek, úgy örülök mindig a visszajelzéseiteknek! 🙂
Smuczer Hanna 