Budapestről vasárnap indultunk Bariba, a repülőút nagyon gyors volt és szinte hipp-hopp ott voltunk körülbelül 1,5 óra alatt. A reptérről bebuszoztunk a belvárosba, majd vonattal suhantunk tovább leendő szálláshelyünk kis városába, a gyönyörű, festői, ékszerdoboz Polignano a Mare-ba.
- Poliagno a Mare, a legszebb ékszerdoboz – első nap
- Poliagno a Mare és Monopoli – a második nap
- A mesés Alberobello – harmadik nap
- Irány a festői Matera – negyedik és ötödik nap
- Altamura, Bari – hatodik nap
- Bari – Hetedik nap
- Utazás Pugliában – általános tudnivalók
Polignano a Mare, a legszebb ékszerdoboz – első nap
Húzzuk a bőröndünket a köves utcákon szállásunk felé igyekezve, erre megcsapja orrunkat valami mennyei illat, aztán látunk a kereszteződésben két férfit, hogy valamit eszik. Hmm… majd meglátjuk a kis boltot: Focacceria del Corso. Na mi legyen, hullák vagyunk, nagyon éhesek, aztán csak lepakoljuk a bőröndöt a Dimora Anvi szálláshelyre és visszajövünk.
Szerencsére még nyitva van, vasárnapi szieszta ide vagy, ezen nagyon izgultunk, de a csillagok nekünk kedveztek: ezt meg kellett kóstolni. Én még ilyen finomat nem ettem, az olívaolajtól ropogott az alja, a tetején ropogós olívás kenyérmorzsa, a tésztája puha, a paradicsom, olívabogyó és a hagyma hármasa pedig valami mennyei volt. Nem mondtam volna meg róla, hogy EZ ENNYIRE BRUTÁLIS, de AZ volt, életem Foccacciája lett, brutálisan finom volt.
Három éjszakát töltöttünk itt, így három éttermet is lehetőségünk volt kipróbálni, mindet szívből ajánlom, hogyha már gasztronómia, jönnek is mindjárt szépen sorban, mesélek róluk!
A városka pedig nézzétek, milyen csodás:
Délután fagyiztunk a Tripadvisor szerinti legjobb helyen (ezt csak most láttam már) hát nagy volt a sor, nyilván beálltunk a Mario Campanella Il Super Mago del Gelo fagyizóban. Egy tündéri hely, idős bácsik szolgálnak ki, akik már kismillió éve szolgálják ki a turistákat hatalmas szeretettel. Kérheted felesben vagy akár három, négy ízben is az egy gombóc fagyit. Micsoda szuper gondolat! Hatalmas adag, nyilván és ah a kókusz, pisztácia őrült finom volt.
Csak magában Panna-t ne kérjetek, mert az sima cukrozott habtejszín 🫣 ezt bebuktam – megkérdeztük az előttünk fagyozókat, mit esznek és Pannát mondtak, nyilván valamivel keverték, ezért kértük azt, háááát na! Úgyhogy a nagy Panna-stresszben le se fotóztam a fagyit… 😅 Tök érdekes, hogy szeretik a fagylaltot tejszínhabbal ötvözni, szóval ami már így is durva, még tesznek rá egy hatalmas lapáttal. Kemény! Itt mindenképpen kóstoljátok meg a híres Caffè Speciale amarettós-citromhéjas kávéspecialitásukat is!
A napot városnézéssel és Red Bull Cliff Diving sziklaugró versennyel (hihetetlen, hogy pont most volt, fergeteges hangulatban zajlott a verseny) zártuk, elkaptuk a naplementét, a csodálatos összes szinonímiát képzeljétek ide kérlek, nincsenek már fokozó szavaim a látványra és élményre.
Végül vacsoráztunk egyet egy isteni pizzériában Il Quadrifoglio Aperol Spritzel, ahogy kell. Burratas és My Puglia pizzát is ettünk, amin a helyi specialitásuk, egy sós keksz, nasi is elfoglalta helyét feltétként.
Szóval Polignano a Mare, ez a városka valami elképesztően csodálatos. A 7 város közül, ahol az utunk során jártunk, Poliagno a Mare a kedvencem. Ódon pici utcáival, sziklás tengerpartjával, csoda szirtjeivel lenyűgöző látvány és élmény volt. Szállásunk a belvárosban volt, de még így is belekalapáltunk 16 km-eket a lábainkba minden este. Mert volt miért menni, milyen az esti, a délutáni, a naplementében, az éttermei varázslatosak, a helyiek végtelenül jófejek és kedvesek voltak, másnap fülig ért mosollyal integettek nekünk a sétálóutcán! Ezt a várost csak ajánlani tudom.
Polignano a Mare és Monopoli – a második nap
Másnap reggeliért kutatva nyakunkba vettük a várost és becsattogtunk a helyi vegyesboltba Centro Formaggi, ahol a sonkák a plafonról lógtak, a parmezánok pedig nagyobbak voltak mint négyünk feje összesen. Nem igazán tudnak egyébként angolul, de valahogy mindig megoldottuk a kommunikációt, itt megtudtuk az eladó hölgytől megtudtuk, hogy nincs kenyere, de vegyünk a pékségben. Vettünk zsemléket, majd visszamentünk hozzá, és megkértük, készítsen szendvicset. Hű, ez durva szendó lett! Teletömte sonkával, mozzarellával, rukkoltával és paradicsommal, majd visszamentünk a szállásra (minden nagyon közel volt, tök kicsi település) és jól megreggeliztünk. A szendvicskészítés 18 € volt négyünknek, de nagyon jól laktunk, bőven estig kitartott. Nincs sok bolt egyébként, kb 2-3 élelmiszerboltot találtunk a városban, szóval nem az van, hogy bármikor belebuksz és vásárolsz. Minden étkezésre fel kell készülni jó előre.
Amíg anyáék vásároltak, húgommal fényképezkedtünk, majd elmentünk a piacra és ezután átvonatoztunk Monopoliba, kemény 7-8 perces menetidővel. Ide már fürdőruhával felpakolva érkeztünk, hogy megejtsük első fürdőzésünket a tengerben, aah nagyon jól esett, nem tudom leírni, hogy hol fürödtünk, mert egy teljesen random helyen, ahol többen is fürödtek. Monopoli is gyönyörű város! Megnéztük a templomot, fagyiztunk egyet a Bella Blu-ban, délután hazafelé vettük az irányt Poliagno a Mare-ba.
Este Polignano a Mare-ban tenger gyümölcsei vacsorát tartottunk az Il Grottino-ban, én kagylós spagettit ettem, jézusom, mennyei volt, elmaradhatatlan Aperol Spritzel és Limoncelloval. Leírhatatlan a hangulat ebben a kis, éttermekkel zsúfolt utcában. A napot megkoronázta egy hatalmas hír és izgalom, hogy megszületett legjobb barátnőm kislánya, jaj olvadtunk el mindannyian!
Pózoltam kedvenc növényemmel is, hát mekkora levele van!!!???
A mesés Alberobello – harmadik nap
Awwwwh a második legszebb város, ami a jellegzetes épületeiről, a trullókról, kúpos tetejű, fehérre meszelt kőházairól híres. Alberobello trullói az UNESCO Világörökség részét képezik. A trullók (olaszul: trulli) Puglia régió egyik legismertebb jelképei. Egyedülálló építészeti stílusukat a szárazon, habarcs nélkül rakott mészkőfalak és a szimbolikus jelekkel díszített kúpos tetők jellemzik.
Eredetileg parasztcsaládok lakták őket, és az egyszerű, mégis praktikus szerkezet miatt voltak népszerűek. Ma már az UNESCO világörökség részei (1996 óta), és Alberobello történelmi központjában sétálva több száz trullót csodálhatunk meg, éttermeket, szuvenír boltokat és cukrászdákat, apartmanokat és nyilván magánházakat is rejtenek a kis házikók. Itt megnéztük a helyi Trullo Sovrano múzeumot, ahol bemutatták, hogy éltek a házikókban.
Elképesztően különleges hangulatot adnak a városnak, mintha egy mesefalu utcáin járnánk.
Ebédeltünk egyet a Plantone nevű szendvicsezőben, ahol Puccia-t kóstoltunk, ami Puglia régió népszerű utcai étele. Egy kerek, lapos kenyér, amit gyakran szendvicsek készítéséhez használnak. A tésztája pizzatésztához hasonló, és a receptje durumlisztet, kováászt és olívaolajat tartalmaz és sokféleképpen tölthető. Én csípős szalámisat, csípős paprikásan ettem. Mennyei volt.
Levezetésképpen sütiztünk egyet a Martinucci-ban, mert nekem már a harmadik nap nagyon hiányzott az édesség… Babá Monoporzionet (Rum Baba), ami egy élesztős tésztából készült sütemény, amit rumos szirupba áztatnak, ami full hideg volt, és még jégkristályok is voltak benne, rendkívül hűsítő volt! Apa egy dupla csokis süteményt választott és megkóstoltuk a Pasticciotto crema limone e mandorlet, ami egy Pugliában hagyományos, töltött olasz sütemény. A linzertészta kosárkában citromkrém vagy valamilyen ricottás töltelék található vagy csokoládé, pisztácia krém, ah. Mennyei.
Locorotondo
Délután buszra pattantunk és átmentünk Locorotondo-ba, ami szintén szép volt, de utólag kihagynám és maradnék Alberobello mesebeli utcáin estig. Hú itt nagyon kalandos volt a hazaút, alig találtuk meg a buszmegállót, plusz elég későre hagytuk a visszautat, ide oda szaladgáltunk a négysávos kereszteződésben, mert mindenki mást mondott, honnan is indul a busz. Aztán szerencsére meglett, érkezett, felszálltunk. Mondjuk ebben is volt kaland, mert a buszon nem lehetett jegyet venni, csak online, kerestük ugyan, de ezt nem sikerült abszolválni sehogy sem, de a sofőr nagyon jó fej volt, hogy felengedett bennünket, különben nem tudom, hogy jutottunk volna haza, ekkor már teljesen hulla voltam.
A Poliagno a Mare-i búcsúestét egy nagyon édes Pizzeria és Antipasteriaban, az Al Buco Preferito Tranquillage-ban. Az esti vacsikat 3 főétellel oldottuk meg négyen, hogy már ne legyen nehéz a gyomrunk, mégis kellett bele valami, mert igencsak sokat gyalogoltunk minden nap. Pisztáciás pizzát, sült cukkinivirágot, apa pedig egy sült rizses, krumplis kagylót evett, ami nagyon finom volt. Végül tiramisuval zártunk! Érdekes, hogy egyedül csak itt ettünk tiramisut.
Közben kaptam egy ajánlást, hogy menjünk el Francescoval hajókirándulni, körbemutogatja a sziklák barlangjait, Airbnb-n lehet foglalni, viszont nem sikerült még éjszaka, szóval reggel, megbeszéltük a szállásadóval, hogy a csomagjainkat a lépcsőházban hagyhatjuk és fogtuk magunkat, egy laza 4 km-es sétával elmentünk a San Vito-i hajókikötőbe.
Csak egy pici útszakaszon kellett az autóúton gyalogolni, a többi bicikliút és gyalogút, simán bevállalható. Mondjuk naptejet kenni kell magunkra, mert itt a lábam kegyetlenül sétafoltosra égett. Francesco-t nem találtuk meg, pedig már az egész kikötő őt kereste 🤣 viszont egy másik hajóba befértünk, a végén csobbantunk, ugráltunk a hajóról a tengerbe, Prosecco-ztunk és nasiztunk. Szuper út volt, plusz megjegyzem itt a tengerpart valami csodaszép volt, ezt ne hagyjátok ki, hogyha jöttök! A kapitányunk is szuper jófej volt, áh kihagyhatatlan. A hajózás fejenként 35 € volt.
Irány a festői Matera – negyedik és ötödik nap
Materába szintén kalandosan jutottunk el, felújítják a vasútvonalat és kb senki sem tudta, hol lehet jegyet venni, végül pótlóbusz, vonat, busz kombinációval érkeztünk meg Dél-Olaszország egyik legkülönlegesebb városába, amely híres a sziklába vájt lakásairól, az úgynevezett Sassi di Matera-ról. Ezek az ősi barlanglakások a város két domboldalán terülnek el, és Materát a világ egyik legrégebben folyamatosan lakott településévé teszik. A város 1993 óta az UNESCO világörökség része, nem véletlen, hisz különleges hangulata, kőbe vájt utcái és épületei egyszerre idéznek ősi múltat és spirituális időtlenséget.
Megérkezve egy hatalmas fesztiválba csöppentünk, amit az utazás dátumának fixálása után tudtunk meg, szóval véletlen is, és nem is. Matera a kultúra és vallási hagyományok központja is: minden év július 2-án rendezik meg a Madonna della Bruna fesztivált, a város legnagyobb és leglátványosabb ünnepét. A színes vallási körmenetet egy díszes kocsi felvonultatása és annak rituális széttépése zárja, ami a város egyik legizgalmasabb hagyománya.
Tele volt a város fiatalokkal, akik a kocsi darabjaiért sorakoztak fel. A város központja kordonnal volt elkerítve, csak a helyieket és a VIP vendégeket engedték be, plusz azokat a turistákat, akik szállása az elkerített területen volt, ha mutattak foglalási igazolást.
Ezen az estén a Ristorante Nadi-ban vacsoráztunk. Az étel nagyon finom volt, bár elég kis adag. A szállásunk gyönyörű volt: Giù nei Sassi és 20 méterre volt az étterem, ezért amíg készült a paradicsomos Raviolim, addig hazaszaladtunk és lezuhanyoztuk a reggeli fürdés nyomait, egyszerűen muszáj volt így gazdálkodni az idővel, nehogy lemaradjunk a fesztiválról. Mondjuk én besokalltam a tömegtől és hazamentem, de élmény volt így is.
Ez a különleges atmoszféra a filmes világot is megihlette. Mel Gibson “A Passió” (2004) c. filmjének számos jelenetét itt forgatták, mivel a város autentikus, biblikus hangulata tökéletesen illeszkedett a jeruzsálemi jelenetekhez. A 2021-es James Bond-film, a Nincs idő meghalni nyitójelenete szintén Materában játszódik, ahol Daniel Craig autós üldözés közben száguld végig a Sassi meredek, kanyargós utcáin, így a város egyszerre lett spirituális zarándokhely és akciófilmek ikonikus háttere.
Másnap nyakunkba vettük a várost, egy kis csemegeboltban reggeliztünk, mint a legelső reggel, múzeumok, templomokat látogattunk meg, aztán bevásároltunk a vacsorához. Ebédre visszamentünk az Uacciardidd Butchers Since 1946 csemegeboltba, amit egy idősebb házaspár üzemeltet, lasagna-t ettem, hát kihagyhatatlan volt ez is.
Altamura, Bari – hatodik nap
Ó a nénik! A tésztakészítő nénik városa. Altamurába vonattal érkeztünk, a csomagjainkat a vasút melletti kocsmában hagyhattuk, végtelenül kedves volt a tulajdonos, hogy megengedte. A nénik hagyományos orecchiette tésztát készítenek. Ha beírod Instagram keresőbe, hogy Altamura, azonnal kiadja őket.
Hatalmas helyi kenyérszeleteket kennek nutellával, vagy hatalmas több literes aperolt kevernek, zseniális a marketingesük, aki egyébként az egyik felszolgáló, mintha ezt mondták volna, mert nehezen értettük. Annyira cukik voltak, nyilván itt is, az Antico Forno Santa Caterinaban, ettünk, Foccacciát, meg egy csokis brióst. A helyi kenyerek hatalmasak és nagyon különlegesek.
Aztán sokáig nem bírtuk, a következő sarkon leültünk a Caffé Svevo-ban sütizni és kávézni, itt már kijött rajtunk a hét fáradtsága rendesen, az állandó napi 15-16 km-ekkel. Négyféle Pasticciottit kóstoltunk: citromkrémeset, amarettósat, csokoládésat és pisztáciásat. Pfú, ütős volt. Majd visszamentünk a kocsmába a csomagjainkért és gondolva, hogy a tulaj nem fogad el semmit a kedvességért cserébe, koktéloztunk egyet, így a vonatút felettébb jókedvűen telt, hatalmas nevetésekkel.
Hullafáradtan érkeztünk meg Báriba, de még elmentünk a fürdeni (na itt teljesen más a tenger, homokos és nem szép tiszta, legalább is ahová mi mentünk, szóval sokkkkal inkább Poliagno a Maret ajánlom) majd tenger gyümölcsei vacsorával búcsúztunk a L’ancora Ristorante étteremben a várostól. Életem első igazi, eredeti carbonaraját ettem egy hatalmas adag Pina Coladaval, mennyei volt! Tettünk még egy hatalmas városnéző sétát, jézusom van Bialetti bolt is, úgy sajnáltam, hogy bezárt. Majd igyekeztünk éjfél körül ágyba kerülni, mert másnap még a hazarepülés előtt reggelizni terveztünk és apróságokat vásárolni az itthoniaknak.
Bari – Hetedik nap
A terveinkből a reggeli simán összejött, NYILVÁN MEGINT Foccacciát ettünk, hát nem mondom, hogy még kívántam volna… de az első falat után, megint imádtam és nagyon jól esett. A szuvenírek viszont nem sikerültek, szóval inkább Poliagno a Mare-t, Alberobello-t vagy Materát ajánlom vásárláshoz. A 16-os busszal mentünk ki a reptérre fejenként 1 €-ért, diákoknak ingyenes. Bár rettentően tömve volt a busz, de kínunkban és az élményektől teletömve végigröhögtük. A reptéren biztos, ami biztos megebédeltünk a változatosság kedvéért Foccacciát és Pizzát 😅 mondjuk halljátok másnap Egerben is pizzát rendeltünk, szóval ezek szerint annyira nekem nem volt sok.
Awh, annyira jó volt ez az utazás, hogy leírhatatlan. Együtt a család. Szuper volt!
Köszönöm, hogy velünk tartottatok!
Utazás Pugliában – általános tudnivalók
Zömében vonattal és busszal utaztunk. Kisvárosban csak automatában tudunk jegyet venni a vonatokra, de nem bonyolult a szerkezet, nekünk zömében VISA kártyát fogadott el (néha a Master Card is működött, de sokszor elutasította) az automata vagy készpénzzel is lehet fizetni, bár volt h nem tudott visszaadni. Egy busz kivételével tudtunk venni jegyet a buszokon, de nem volt gond, felengedett a sofőr.
Kigyűjtöttem városra lebontva pontosan az éttermeket, vendéglátó helyeket, múzeumokat, szemezgessetek belőlük bátran. Szívből ajánlom az összeset!
Poliagno a Mare
Szállás: Dimora Anvi szálláshelyre
Focaccia: Focacceria del Corso
Pizzériák: Il Quadrifoglio, Al Buco Preferito Tranquillage
Tenger gyümölcsei étterem: Il Grottino
Alberobello
Cukrászda: Martinucci
Szendvicsező: Plantone
Matera
Étterem: Ristorante Nadi
Szállás: Giù nei Sassi
Altamura
A nénik, Focaccia: Antico Forno Santa Caterinaban
Cukrászda és kávézó: Caffé Svevo
Bari
Étterem: L’ancora Ristorante
