Tudjátok mennyire imádom az osztrák, német régió ízeit! A bajor perec az egyik legnagyobb kedvencem, az Apfelstrudelért odáig vagyok, a karamellizált szeletelt mandulás tetejű Bienenstichtől vissza és akkor még a szilvás Streuselkuchen-ről nem is beszéltem.

Évek óta készülök stollent sütni és idén végre eljött az ideje. Jessz! Az íze valahol egy kosztümös angol regénybe illő havas téli szombat délután keveredve az emlékkel, amikor még sulis vagy és nem kell hétfőre sokat tanulni és tudod, hogy még a vasárnap is a tied. Ez jut róla eszembe, amikor kóstolom. Ne kérdezzétek, hogy jött ez az íz-emlék-regény kapcsolás, főleg, hogy angol, holott maga a Christstollen / Krisztuskalács egy echte német, valószínűleg a legrégebbi hagyományos karácsonyi sütemény. Formája és porcukorral bevont alakja a bepólyált Jézuskára emlékeztet, innen eredeztethető az elnevezése.

Ajándékozz online kurzust!

Ha idén valami igazán különlegeset adnál, lepd meg szeretteidet (vagy magadat) olyan tudással, ami egy életre szól és rengeteg finomságot hoz!

Már 4 kurzus közül válogathattok!

A kurzusokat megtalálod a Klubban is!

Története baromi izgalmas, böjti szegényes adventi ételnek indult, mindenféle gyümölcsök nélkül. Hivatalosan 1329-ben említik először, Henrik püspök karácsonyi ajándékaként. A középkori katolikus dogmák tiltották a vaj és a tej fogyasztását böjt idején, így vízből, zabból és repceolajból készítették, majd 1491-ben VIII. Ince pápa “Butterbrief” azaz vajlevelében engedélyezte a vaj használatát az uralkodóház körében, bizonyos fizetség fejében, mintegy bűnbocsánatért. Ebből a bevételből épült fel a Freibergi dóm is. Nem sokkal később a vajlevél kiterjedt a lakosságra is. A hagyomány szerint a mai gazdagabb változata Heinrich Drasdo udvari péktől származik, ezzel megnyitva a stollen vajasabb, cifrább, ízesebb útját a karácsonyi sütemények között. A legismertebb talán a Drezdai stollen, szintén külön története van, 1996-ban jegyezte be a Német Szabadalmi és Márkahivatal, mint eredetvédett terméket. Kizárólag a drezdai és környéki pékségek árusíthatják. Ízük is igen változatos, számtalan variáció létezik: mandulás, mákos, vajas, marcipános, diós, túrós, pezsgős, vörösboros.

Nagyon szeretem a fát. Szeretem az illatát, ami a gyerekkori nyarakra emlékeztet, amikor hajdúszoboszlói nagyszüleimnél voltam, mert nagypapám fafaragó, népművészet mestere, népi iparművész. Hú, milyen hosszú ezt így leírni, de kötelességemnek tartom, mert gyönyörű életút. Kerékgyártó kádárként kezdte a munkásságát, majd kialakított egy saját stílust, a szekerek szerkezetét vezette át a bútorokba. Igazi kincs volt ez az ötlet, anyáéknál Egerben az egész házban megtalálhatóak a stílusos bútorai, ami a maga idejében igazi úttörő volt. Szóval szeretem a fát, ezért örültem, amikor a a Fatálak Birodalma megkeresett. A következő képeimen az ő munkájukat láthatjátok egy közös együttműködés, szponzorált tartalom keretében. Például nagyon régóta szerettem volna egy vajazó kést és már most imádom őt. A tányérok pedig szerintem nagyon praktikusak, eskü az íze is más rajtuk az ételnek, főleg majd még idővel!

A stollen – élmény

Egy sűrű kelt tésztát képzeljetek el, kicsit hasonló a mi gyümölcskenyerünkhöz, bár az egy vajas kevert sütemény aszalt és kandírozott gyümölcsökkel, ez pedig egy kelt tészta, viszont annyi zsiradékot tömünk bele, hogy szinte elveszik a kelt jellege, mert egyáltalán nem hasonlít például egy foszlós fonott kalácshoz, holott a liszt-élesztő arány megegyezik. Na, ennyit jelent a belepakolt zsiradék, nyilván gátolja a kelesztést, az élesztő munkáját, de ez így van rendjén, ugyanis a vaj miatt tud ilyen szépen összeérni benne az íz és neki köszönhetjük, hogy nem szárad ki, hanem idővel visszapuhul és eszméletlen íze lesz. Tojást nem tartalmaz tésztánk, ellenben pofátlanul sok aszalt, cukrozott gyümölcsöt igen. Hát, tudják a németek, mit kell karácsonykor enni, hogy boldogok legyünk ebben a hideg időben. Jó, mondjuk ezt nem csak a németek tudják, tudjuk mi is az eszméletlen bejglinkkel, az olaszok pedig a Panettonéjukkal és folytathatnánk a sort, de egyelőre ezeket a blogon lévő recepteket tudom ajánlani, szóval majd jövőre folytatom. :D

Úgy készüljetek a stollennel, hogy ha most elkészítitek, minimum 2-3 hetet várjatok a megkóstolásával, mint a bejglinél, mert így az idővel arányosan egyre tökéletesebb ízharmónia érik össze a stollen tésztájában, ami alapvetően nem túl édes, de a tetején lévő vaníliás porcukorral és a benne lévő aszalványokkal nagyon-nagyon kellemes érzés ízlelni. A hozzávalókat egy darabra adom meg, bár én első körben 2 db-ot csináltam, ebből az egyik fele már elfogyott, ahh zseniál. Habos kakaóval maga a kuckózás perfekt megfelelője.

Mandulás stollen

Hozzávalók 1 db 1100 grammos stollenhez

125 g mazsola
100 g kandírozott narancshéj
100 g kandírozott citromhéj
25 g aszalt vörös áfonya
1 citrom, 1 narancs reszelt héja
60 ml rum vagy 60 ml vízben elkevert 2 evőkanál rumaroma
85 g aprított mandula

125 ml langyos tej
25 g friss élesztő
425 g búzafinomliszt
1/2 kk só
1,5 teáskanál fahéj
1/2 kávéskanál szerecsendió
késhegynyi kardamom
1 teáskanál mandula aroma
75 g puha vaj
75 g puha disznózsír
85 g kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor

50 g olvasztott vaj
1 csomag vaníliás cukor
sooook-sok porcukor

A mazsolát, a kandírozott narancsot, a kandírozott citromot, az aszalt vörös áfonyát, a citrom és a narancs reszelt héját és a darált mandulát elkeverjük a rummal, vagy a rumaromás vízzel, frissen tartó fóliával letakarva 1 éjszakán át hagyjuk összeérni. Másnap a langyos tejbe belemorzsoljuk a friss élesztőt és egy kis cukorral elkeverve 5-7 perc alatt felfuttatjuk. A lisztet átszitáljuk, elkeverjük benne a kristálycukrot, a vaníliás cukrot, a sót, a fűszereket (1,5 tk. fahéj, 1/2 kk. szerecsendió, késhegynyi kardamom), aztán a puha vajjal, a zsírral, a mandula aromával, az aszalványokkal és a közben felfutott élesztővel összekeverjük és dagasztjuk, majd 1 órán keresztül letakarva pihentetjük.

Lisztezetlen deszkára borítjuk, ovális 24×18 és 3 cm vastagra nyomkodjuk, majd a tészta hosszabbik felét finoman és apránként felemelve, hogy ne törjön ráhajtjuk a 2/3-ad részére elképzelt vonalra. A felületén lévő aszalványokat kivesszük belőle, mert sütésnél ezek megégnek, óvatosan újra kinyitjuk a stollent és belepakoljuk őket és újra becsukjuk. Letakarva 1 órán keresztül pihentetjük, majd 180 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső) 60 percig sütjük. Ha nagyon pirul, sütés közben borítsuk le alufóliával. Sütés után rácsra tesszük, még melegen, de már nem forrón átkenjük az olvasztott vajjal és jó vastagon porcukorral szitáljuk. Felemeljük óvatosan és az oldalán is rendesen átszitáljuk porcukorral. Amint kihűlt, alufóliába csomagoljuk, másnap átcsomagoljuk frissen tartó fóliába és a kamrában érleljük 2 hétig. Tojásmentes, szóval nyugodtan lehet akár még tovább is.

A stollen történetének forrásanyagát a Wikipédia Christstollen szócikkénél olvastam.

Elkészítettétek? Írjátok meg kommentben, hogy sikerült, mindig úgy örülök a visszajelzéseiteknek! 

Legyen csodás napotok!
Hanna🌞